Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-20 / 43. szám

1957. FEBRUÁR 28. -----------------------­T OLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „Jóindulatú“ törvénysértés, vagy ulcsú népszerűséghajhászás HÍREK [ Fiatal, törékeny asszony, S. J-né áll a területi egyeztető bizottság előtt. A MÉSZÖV gépírója volt. Munkaviszonya olyan körülmények közt szűnt meg, amelyre Magyarországon jelenleg nin­csenek törvények. Az ő sérelmével kap­csolatos vizsgálat folytán fény derült arra, hogy a Földművesszövetkezetek Tolna megyei központjában egyesek (szándékosan nem írunk neveket), hogy akartak a dolgozók szemében „jó fiúk“ lenni, hogyan játszották ki a törvénye­ket ... Decemberben a MESZÖV-nél fő téma volt a racionalizálás Arról folyt a beszélgetés, hogy ki marad és ki megy. Ebben az ügyben azonban hivatalos álláspont akkor még nem volt. De már hivatalosan is biztos volt, hogy rövidesen megjelenik egy rendelet a hivatali apparátus csökkentéséről, amelyben arról is intézkedik a kor­mány, hogy miként kell eljárni az úgy­nevezett racionalizált dolgozókkal. Ezt tudni kellett a MÉSZÖV vezetőinek is. Azonban hogy tudták, vagy nem, nem lényeges. A szomorú igazság az, hogy a MESZÖV-nél egy szép napon hirdetmény jelent meg a faliújságon, hogy aki ön­ként felmondja állását, az háromhavi fi­zetést kap kézhez egyszerre, és azt ír­ják a munkakönyvébe, hogy hozzájáru­lással kilépett. És volt egy másik dolog is (ez ugyan nem jelent meg a fali­újságon, de az osztályvezetők és felelős beosztású dolgozók terjesztették), hogy akit racionalizálnak, az nem kap sem­mit, vagy esetleg csak egyhónapi fize­tést, és az lesz beírva a munkakönyvé­be, hogy a vállalat mondott fel. Ilyen előzmények után történt, hogy akik úgy érezték, hogy inog lábuk alatt a talaj, csináltak egy frappáns fel­mondólevelet és zsebükben a háromhavi fizetéssel és a munkakönyvvel elindultak újabb állást keresni. Az ügy ezzel tán be is fejeződött volna, ha... Igen ám, csakhogy S. J-né, aki önként felmondott és február 2-án megkapta a háromhavi fizetést, már háromhónapos terhes volt. Február 15-én írásban fordult a MÉSZÖV vezetőjéhez, hogy állítsák vissza munka- viszonyát. S mivel olyan munkakört Ígértek neki, amit ő nem volt hajlandó elfogadni, elkezdte igazát keresni. így utólagosan kiderült a „jóindulatú“ tör­vénysértés, az olcsó népszerűségre való törekvés. Hogy honnét vették a MÉSZÖV ve­zetői a törvénytelenül kifizetett, le nem dolgozott béreket, azt mi nem kutatjuk, ezt állapítsa meg az, aki erre hivatott. Néhány megj egy zésünk azonban volna. Decemberben is volt törvény, de olyan nem, amely azt írta volna elő, hogy aki önként felmond, azt háromhavi fizetés illeti meg. Tehát minden különösebb nyo­mozás nélkül megállapíthatjuk, hogy bármennyire is „jóindulattal“, de kiját­szottál«; a törvényeket a MESZÖV- nél. Az sem lehet vitás, hogy február másodikán, amikor S. J-nénak és még néhány dolgozónak kifizették a há­romhavi felmondást, már érvényben volt a rendelet, amely szerint a raciona­lizált dolgozónak a kétheti felmondáson kívül négyheti illetményt kell folyósí­tani. Az egésznek pedig az a tanulsága, hogy a háromhavi fizetés Ígérete alapján olyanok is kiléptek a MESZÖV-től, akik­nek munkájára most nagy szükség lenne. A dolog megtörtént, ezt már nem lehet visszacsinálni, de arra feltétlenül módot kell találni, hogy felelősségre vonják a törvénysértőket, az olcsó nép- szerűséghajhászókat. — Az őcsényi kultúrház február 23-án, szombaton este rendezi meg a községben hosszú idő óta hagyo­mányos farsangi jelmezbált. — Nyugat-Németországban hosz. szabb idő óta érdekes kísérleteket folytatnak, amelyek a jégeső „fel­számolására“ irányulnak. A francia Rouby találmánya alapján 18 ezer különleges rakétát lőnek ki a jeges felhőkbe. A rakéták hatására a jég­eső egészen parányi jégkristályokká változik. — Izgatás bűntette miatt 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság Gyurcsák József 21 éves szekszárdi lakost. Gyurcsák József 1956. de­cember 31-én a szilveszteri bálon népi demokrácia-ellenes röpiratot ol. vásott fel több jelenlévőnek. — Kibővítik a keselyűsi csárdát. A szekszárdi városi tanácstól nyert értesülésünk szerint a földművesszö­vetkezet jól felszerelt kerthelyiség­gel bővíti ki a keselyűsi csárdát és megjavítják az áruellátást is a nyári idényre. Az AKÖV máris megígérte, hogy amint az időszerűvé válik, nemcsak munkanapokon hanem va­sárnap és egyéb munkaszüneti na­pokon is autóbuszjáratot indít Kese­lyűsbe. — Róma közelében új nemzetközi repülőteret építenek. A földmunkák során napvilágra kerül egy móló és egy mesterséges csatorna főfala. Régészek szerint a csatornát Traja- nus császár idejében építették és a Tiberis folyóból látták el vízzel. Valószínűleg ez volt az ókori Róma tengeri kikötője. — A szekszárdi tűzoltóság értesíti a megye dolgozóit, hogy telefon­száma műszaki okokból megválto­zott. Az új számok: 23—23 és 23— 24. Szekszárd városban tűzjelzésre a 005-ös telefonszám továbbra is meg­marad. Hozzászólás a pedagógus-vitához Kárbaveszik minden szereld gondoskodás, ha az oktatás és nevelés téves álon jár Es as irány jó . . . Beszélgetés egy kisiparossal A ház falán kicsiny táb­la s rajta a szabó mester­séget feltüntető írás mellett a név: „Tauszig Arnold”. Első látásra a név nem mond semmit, mint ahogy első látásra is nagyon rit­kán lehet egy emberről helyes véle­ményt alkotni. Ez esetben azonban mégis igaz az első benyomás. Már a műhelybe belépve formálódik meg bennem, amint az idős mestert és fe­leségét együtt találom: Szerény, be­csületes házaspár. Beszélgetésem velük aztán végkép meggyőz arról, hogy ez párosul a jö­vőbe vetett határtalan bizalommal, a munkaszeretettel, a nép szereteté. vei. Miből látom, érzem ezt? Először is talán abból, ahogy a közel 60 év súlyos megpróbáltatásokkal teli epi­zódjai után milyen komolyan és még­is vidáman, megfontoltan tud beszél. tnia jelenről, terveiről. A komolyság és a vidámság úgy váltakozik arcán, mint a nyári verő­fény a zivatar borongásával. A boron­gást adja a régi dolgok emlegetését felidéző belső érzés, a vidámat a jövő. Nehezen titkolt keserűséggel emléke, zik gyermekéről, akit a német fa­siszták hurcolták el feleségével együtt. Felesége hazakerült örökké kísértő betegséggel, de a másik, szí­vének szintén oly nagyon kedves, nem. zért is lépett a kommunisták soraiba, harcolni, dolgozni, se. gíteni az embereket, még egy olyan vihartól. A közelmúlt hibáit maga is látta, saját bőrén is érezte, a maga területén beszélt is róla, s hogy kevés látszata volt, nem rajtamúlt .De az alapvető kérdésben, hogy nemcsak hibát de nagyszerű eredményeket is ért el a párt a felszabadulás óta. s hogy a proletárhatalom volt és ez is kell, hogy legyen ezután is, egyetért De nemcsak egyetért vele, hanem idős kora ellenére újra kész ezekért harcolni. Egyike azoknak most is Kö. lesden — egyelőre igaz, kevesed ma­gával — akik újra a Párt megszerve­zésén dolgoznak, már amennyire be­teg felesége gondviselése és napi munkája engedi. C sak az eszme igazságának fel­ismerése adhat ehhez erőt. Tehetné ő is, mint annyian, hogy az elmúlt néhány év hibái miatt megsér­tődik. Talán lenne is oka rá, de ő nem így számol. Az igaz, hogy mint kisiparos részben az adó- és anyagbe. szerzési gondok elől a szövetkezetbe lépett, de nem ez volt a legfőbb ok, hanem mint mondja: „Ha mi kom­munisták nem mutatunk példát, nem várhatjuk, hogy hitelt adjanak sza­vunknak, kövessék tanácsainkat”. — Nem is lett volna hiba, ha a felsőbb szervek nem hagyták volna úgy ma­gára a szövetkezetei. De úgy hagyták, s csak ígéret maradt, hogy majd ha helyben nem lesz munkájuk, kapnak központilag. — 1953 után kiléptem — sorolja — hisz 200—300 forintból le­hetetlen megélni. De ezután sem lett sokkal jobb, csak valamivel. — Faluhelyen inkább az olcsóbb ruhákból van több kereslet — a munka természetéből adódóan is, — de mi még csak megközelítőleg sem tudtunk olyan áron dolgozni, mint ahogy a készruhákat adták — mond­ja. — 50—100 forinttal még csak ad­nak az emberek többet, ha közvetlen rászabják a ruhát, de többet aztán nem. Nem tudtunk közel sem járni ahhoz az árhoz, hiszen rni is kiskeres, keddi áron kaptuk az árut. A gyerek, ruhákról nem is beszélek. Nem is tu. dom mikor készítettem ezért ilyet. Tji elcsillan azonban a szeme, ami- kor arról beszél, hogy milyen kilátásai vannak most. Az adójának egy részét is elengedték, úgy hallotta, hogy az anyagellátás hibáit is kikü­szöbölik. — Ez az irány jó felé mutat — mondja, — reális, most már köny. nyebb lesz dolgozni. (i—e) Tolna megyei Népújság hasábjain újabb értelmiségiekkel foglalkozó vita zajlik — a pedagógusok munka, járói. A pedagógus vita azonban nem korlátozódik csak a tanítással, neve­léssel hivatásszerűen foglalkozók szé. les rétegére. A vitában a másik érde_ kelt fél is — a szülő — elmondja ész. revételeit, javaslatait. Ezúttal egy szülő levelét közöljük. * „Nézi-nézi mamája, nem ismer a fiára.” Ez a Kisbence dalocska telje­sen ráillik a mai oktatási és nevelési eredményekre, az óvodától az egye­temig. A vitaindító vakmerőségnek tartja ekkora fába vágni a fejszét. Mégis megteszi, mert az égető problémák elől nem lehet kitérni. Hozzá kel] nyúlni ehhez a kérdéshez, mégpedig a legőszintébb módon és aki hozzányúl, az legyen tisztában azzal, hogy az élet kulcskérdéseivel foglalkozik. Értel­metlen és kárbaveszik minden szere, tő gondoskodás, ha az oktatás és ne­velés téves utakon jár. A félrenevelt ifjúságból nem lesz hasznos állampol_ gár mert az erkölcsi derékbatörtség és ismeret zűrzavaros korcs egyedeket termel, amelyek terhére vannak önma guknak, családjuknak, hazájuknak és az emberiségnek egyaránt. Nem képzelem azt, hogy a „problé_ mahegyek’’ gondjainak megoldására receptjeim vannak, csupán néhány kérdést kívánok felvetni, ami egy gyermekét szerető, annak jövőjéért dolgozó és aggódó szülőt legjobban érdekel. A rendkívül szerteágazó, bonyolult kérdéskomplexum átfogó rendezése nagy felkészültségű szakemberek hosszantartó feladatát képezi. A mai állapot sürgős orvoslásra szorul. Azon nal be kell avatkozni, de ez ne ellen­kezzék a későbbi rendezéssel. Ennek a követelménynek csak úgy tudunk megfelelni, ha nem bocsátkozunk hosszantartó elmefuttatásokba ha­nem ehelyett azonnal hozzáfogunk a legkirívóbb hibák kiküszöböléséhez. Állít-e az iskola az ifjúság elé va­lódi és az ifjúság által is elfogadott eszményképeket, akiknek életküzdel­me vezércsillagul szolgálhat magasz. tos célok elérésére? Megvan-e a nevelőkben az a lelke­sedés, amely magával tudja ragadni az ifjúságot és a nevelő részére az ifjúságtól tiszteletet követel? Ha nincs meg, ennek okát legjob­ban az oktatási vezetőknek kell is­merni, és mit tettek az illetékes ható_ Ságok annak érdekében, hogy a nevelői gyakorlat ne legyen „Panaszokkal fel nem oldható keserűséggel terhes?” Végezetül csak annyit hogy nem oktatási és nevelési, hanem nevelési és oktatási problémával állunk szem. ben. FOGARASI MÁRTON Házastársak a „vádlottak padján" Tanulság felnőtteknek i. NINCS SZÁNDÉKOMBAN felfe­dezni a csőben a lyukat, de úgy ér­zem, hogy mégis beszélni kell a há­zassági problémákról, mert ezek nem csak egyszerűen két ember éle­tével kapcsolatosak, hanem bizonyos mértékig^ társadalom problémái is. A társacralom legkisebb egysége a család és a családtagok, elsősorban a férj és feleség egymás iránti vi­szonya, egymáshoz való ragaszkodá­sa tehát a családi élet szilárdsága bizonyos mértékig befolyásolja a társadalom szilárdságát, életképessé­gét is. Az új nemzedék elsősorban a szűkebb, családi körben nevelkedik és később is nagy, sorsdöntő hatás­sal van rá a családi környezet, meg­határozza emberi jellemét és végig­kíséri élete útján. Ahol a házastársak élete zilált, tele van konfliktusokkal és végül válóper lesz belőle, ott a gyermek- nevelési kérdések — csak tizedran- gú kérdések és a gyermek nem szív­ja magába serdülő éveiben a bölcs szülői intelmeket, a becsületes em­beri jellemet. Később pedig az anya, vagy apa nélkül maradt gyerekek többségükben hajlamosak lesznek minden rosszra. Először csak kicsi­ben sértik meg a társadalom írott és íratlan szabályait, végül pedig or­szágoshírű bűnöző, prostituált lesz belőlük. Szinte alig van bűnöző: legyen az akármilyen társadalomel­lenes tevékenységű, akinek élet­rajza nem ott kezdődne, hogy gyer­mekéveiben nem kapta meg az együttes atyai—anyai szerető gon­doskodást, féltő tanítást, jóra intést •és ha valami gyerekes csínyt köve­tett el, nem kapta meg mindjárt melegében azt az egy-két atyai po­font és figyelmeztetést, amely akkor még meg tudta volna állítani a gye­reket a lejtőn. TÁRSADALMI ÉRDEK tehát a családok sorsa nálunk is, másutt is, még a nomád közösségeknél is. Af­rikában még élnek törzsek, amelyek alig jutottak tovább a kőszerszámok használatánál, s a feleségeket egy­szerűen úgy vásárolják. A „kérővel“ csak úgy áll szóba az apa, ha rendel­kezik legalább 6—7 tehénnel és utána megegyeznek, hogy abból mennyit kér a lányáért. A feleség­hez tehát tulajdonképpen vétel út­ján jut hozzá a kérő, de mégis van­nak olyan irattan törvényeik, ame­lyek ezt a szűkebb családot össze­tartják, szilárddá teszik és csak a legritkább esetben követ el a fért, vagy a feleség olyan dolgot, ami kizárja a további együttélést. Az olyan házastársat azonban, aki meg­szegte a családi együttérzés irattan törvényeit, az egész közösség haragja kíséri, nem egyszer megverik és ki­közösítik maguk közül. Tehát bizo­nyos mértékig még itt is társadalmi ügy a családok élete. A „szilárd” családi életben, a férj és feleség vi­szonyában azonban alapvető szere­pet játszanak a különféle misztikus dolgok, a különféle természetfeletti erőkbe vetett hit. A fejlett társadalmakban, külö­nösképpen pedig nálunk, ahol a szo­cializmus van kialakulóban, már nem létezik ez az összetartókapocs, ez már megszűnt, széttörte a kultú­ra, az emberi tudat fejlődése. Itt az összetartó erő már egyre inkább a szerelem mellett az emberek egyéni műveltsége: annak a tudatos felis­merése, hogy a férfi feleség nélkül, a feleség pedig férfi nélkül nem él­het a természet rendje szerint. Igen ám, de ezzel a kialakulóban levő új összetartó kapoccsal még igen sok baj van és igen gyakoriak a váló­perek, a családok szétbomlása, ami nyilván nem válik a társadalom hasznára. A férj és a feleség, noha nagyszerűen megtanulták azt a szak­mát, amire fiatal éveikben készül­tek, művelt emberekké váltak mun­katerületükön és műveltségük sok mindenre kiterjed, de ezzel még nem jár együtt a házassági együttlét követelményeinek a felismerése, vagyis hiányzik a „házassági mű­veltségük.“ így adódik aztán, hogy nem egy okleveles mérnök, doktor, noha kiváló a szakmájában, de mint férj, vagy feleség, már nem tudja megállni a helyét, műveltsége erre a területre már nem terjed ki. EZÉRT SZÜKSÉGES nyilvánosan is beszélni a házassági problémák­ról. Ezek a problémák nagyrészt a bírósághoz vezetnek, házassági bon­tóper lesz belőlük és a bíróság meg­vizsgálja, hogy fennállnak-e azok az okok, amelyek kizárják a további együttélést. Ha igen, felbontja a há­zasságot. Ahhoz azonban, hogy okulni tudjunk ezekből, meg kell vizsgálnunk az okot, a miértjét, az előidézőjét, okozatát is. * Fiatal, alig 22 éves férfi és körül­belül ugyanolyan idős nő várakozik idegesen a tárgyalószoba előtt. Mind ketten jólöltözöttek, a nő csinos. Egymáshoz nem szólnak, láthatóan kerülik egymás pillantását. Bent a bíróság ítéletet készít és ezt várják izgatottan. Most dől el, hogy felbont­ják-e házasságukat, vagy nem. A bí­róság több tárgyalást már elnapolt újabb bizonyítékok beszerzése miatt, de most már ítéletet hoz. Minden alkalommal, most legutóbb tíz perccel ezelőtt is határozottan kije­lentette a férj is, feleség is, hogy válni akar, nem hajlandó semmi kö­rülmények között sem megbocsáj- tani addigi élettársának. A férfi leül, jobban mondva ráesik egy padra, könyökét térdére helyezi és fejét te­nyerébe hajtja. Tűnődik, mereng, szíve elszorul amikor arra gondol, hogy 22 éves korára idekerült a bí­róság elé, válnia kell feleségétől és még a kétéves házassági évfordulót sem érték meg együtt. Akaratlanul is a „feleségével“ való megismerke­désére gondol, az ismeretségnek azokra a mozzanataira, amelyekre mindig boldogan gondolt vissza. MINDKETTEN TIZENHAT ÉVE­SEK voltak, amikor megismerkedtek — az iskola padjaiban. Gimnazisták voltak. Mindketten jeles matemati­kusok és közösen szokták megoldani a tételeket. Egy üyen al­kalommal akadt meg először a férfi szeme a lány duzzadó keblén, sely­mes arcán, a leány is kezdte figyelni benne a férfit és végül már iskolán kívül is találkoztak. El-elsétáltak az eldugott utcákba, a város szélére és ... Szerelem lett az ismeretség­ből. Diákszerelem. Nemsokára már egymást tartották a világon a leg­szebbnek, legideálisabbnak és az is­kolában az egészből mindössze any. nyit vettek észre, hogy a két ifjúnak nem megy úgy a matematika, mint ezelőtt... A fiú előzékeny, végtelen udvarias volt a lányhoz, kisebb aján­dékokkal halmozta el, a lány pedig mindezt kedvességével, „szerelmé­vel” viszonozta. Az érettségi után váltak el: a lány egyetemre ment, a fiú, mivel mielőbb keresni akart az eljövendő családi fészek megalkotásához, állásba ke­rült, de így búcsúztak el: Pár év muL va összeházasodnak és amíg erre el­jön a lehetőség, hűségesek lesznek egymáshoz, mert érzik, hogy őket egy másnak teremtette a sors. Ezzel el­váltak és éveken keresztül a nyárj futó találkozáson kívül csak levélben találkoztak. Rózsás képeslapokat és a „hűségről” tanúskodó sorokat irkál- tak egymásnak... (Folytatjuk.) BODA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents