Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-20 / 43. szám

1

TOLNA MEGYEI NÄPÜJSAG

1957. FEBRUÁR 20.

Számunkra a Szovjetunió a szocialista állam mintaképe

Pohárköszöntők Bulganyin villásreggelijén

A TASZSZ közli: N. A. Bulganyin február 18-án villásreggelit adott a Moszkvában tartózkodó bolgár kormányküldöttség tiszteletére. A villásreggeli alkalmával N. A. Bulganyin és Anton Jugov mondott beszédet.

N. A. Bulganyin többek között a következőket mondotta:

— Szocialista államaink barátsága és együttműködése az egyenjogúság, a nemzeti érdekek tiszteletbentartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a testvéri kölcsönös segítség megdönthetetlen elvei alapján erősödött és fejlődött.

— Országaink állami és pártvonalon kiépített együttműködésének gazdag tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy

teljes megértés és testvéri barátság

van a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság között, kommunista pártjaink között.

— őszinte örömmel töltenek el a Bolgár Népköztársaságnak a szocialista építésben, a nemzeti kultúra fejlesztésében és nemzetközi pozíciói erősítésében elért sikerei. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus útján haladó bolgár nép Újabb, még csodálatosabb sikereket vív ki.

Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke válaszbeszédében többek között a következőket mondotta:

—. Népeink és kommunista pártjaink között őszinte, valóban testvéri kapcsolatok vannak. Ezek a kapcsolatok nemcsak azért alakultak ki, mert a történelmi múltba nyúlnak vissza, hanem azért is, mert marxista-leninista alapokon nyugszanak, mert ezek két testvéri, szocialista ország kapcsolatai.

— Nem véletlen, hogy minden alapvető kérdésben mindig teljes szolidaritás, egyetértés és megértés volt közöttünk Ennek magyarázata abban rejlik, hogy minden eseményt a szocialista tábor szemszögéből értékelünk, osztályszempontból, a proletárinternacionalizmus szempontjából, a szocializmus érdekeiből kiindulva tekintünk. Számunkra, kommunisták számára nem is lehet más zsinórmérték. Aki ettől eltávolodik, akár akarja, akár nem, az opportunizmus mocsarába süpped.

— Mi, bolgár kommunisták, munkás- osztályunk és minden dolgozónk évtizedeken keresztül a Szovjetunió iránti határtalan hűség és a nagy Lenin alkotta kommunista párt iránti odaadás szellemében nevelkedtünk. Mi a Szovjetunió Kommunista Pártjától tanultunk és tanulunk. Hősi példája lelkesített bennünket a fasiszta diktatúra és az elkeseredett osztályharc legnehezebb éveiben.

— Kimondhatatlanul tiszta és erős szeretetet érez népünk és a bolgár kommunisták tábora a Szovjetunió és dicső Kommunista Pártja iránt.

Mi, bolgárok, nem érthetünk és nem értettünk soha egyet azokkal, akik ilyen vagy olyan módon megpróbáltak árnyat vetni a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű tapasztalataira, a szovjet szocialista rendszerre amely bebizonyította páratlan életerejét és ragyogóan kiállta a történelem próbáját. Számunkra a Szovjetunió a szocialista állam mintaképe A szocializmus építését nem másoktól, nem az amerikaiaktól, hanem mindenekelőtt a világ első szocialista államának tapasztalataiból fogjuk megtanulni. Magától értetődő módon nem a tapasztalatok gépies átvételéről, hanem figyelmes tanulmányozásáról és alkotó szellemű alkalmazásáról van szó. Még pedig úgy, hogy ez összhangban álljon az illető o-szág Sajátosságaival. Feltétlenül egyetn értünk azzal a lenini útmutatással, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet során mindegyik ország jelentős tényezőkkel gyarapítja a marxizmus—leniniz- mus kincsestárát. De ez nem változtat a legfőbb dolgon, ami közel

hozza egymáshoz és egységessé teszi a szocialista országokat. Ezeke; egy eszme vezérli, egy cél felé törnek — a szocializmus építése' felé. Minthogy hűek vagyunk ezekhez az elvekhez, a marxizmus—leni-uzmus- hoz, a Szovjetunióhoz és a szocialista országok egységéhez, egyesek „sztálinistáknak“’ és „csatlósoknak" neveznek bennünket.

Bármivel vádoljanak bennünket a szocializmus ellenségei — ez az ő dolguk —, de sohasem sikerül el- szakítaniok országunkat a Szovjetuniótól, a szocialista országok Szovjetunió vezette hatalmas családjától. Ha bennünket „sztálinistáknak“' neveznek azért, mert szilárdak és engesztelhetetlenek vagyunk az opportunizmussal és a revizionizmussal szemben, mi bátran álljuk ezt a meg rovást.

KÜLFÖLDI HÍREK

A Tanjug jelenti: A Lengyel Egye. sült Munkáspárt köreiből szerzett ér. tesülések szerint a LEMP központi bizottságának politikai bizottsága kör levelet intézett minden pártszervezethez, amelyben g választási hadjárat és a a januári választások ered_ ményeit elemezve értékeli a pártban uralkodó mai helyzetet és ezzel kapcsolatban meghatározza az ország sajátos szocialista építésének további feladatait.

*

Bécsi lapjelentések szerint az osztrák hadügyminisztérium elhatározta, hogy katonai egységekkel erősíti meg a magyar—osztrák határ mentén szolgálatot teljesítő csendőrséget és pénzügyőrséget. Bécsi lapok azt állítják, hogy erre a magyar részről sűrűn történő határsértések kényszerítették az osztrákokat.

*

A TASZSZ jelenti: A Szovjetunióban március elején újraválasztják a helyi szovjeteket. Az 1955 február—márciusában lezajlott választásokon a szovjetekbe több mint félmillió küldöttet választottak.

Á francia miniszterelnök tanácskozásai

Párizs (MTI). Guy Mollet francia miniszterelnök fogadta a Franciaországban tartózkodó angol parlamenti küldöttséget. Az egyórás megbeszélésen Mollet kifejtette a brit képviselők előtt nézetét a két országot érintő katonai kérdésekről. A francia miniszterelnök hangoztatta, Franciaországnak érdeke, hogy a kontinensen, akárcsak az amerikai, a brit csapatok is jelen legyenek.

A TASZSZ jelenti: A szovjet és a ceyloni kormány megegyezett abban, hogy a két állam felveszi a diplomáciai kapcsolatot és nagyköveti rangban diplomáciai képviselőt cserél.

*

A Daily Mirror kairói tudósítója szerint kairói diplomaták azt tartják, új szuezi válság fog kirobbanni né^ hány napon belül. Ezúttal a baj oka az egyiptomiak által elsűlyesztett két hajó, amely még mindig elzárja a “a. tornát. A hajósnemzetek erélyes eljárásra sürgetik az Egyesült Államokat a két hajóroncs eltávolításának kierőszakolására, — mondják a diplo maták. Azt gyanítják, hogy Egyiptom szándékosan halogatja az engedély megadását az ENSZ hajókiemelő szakértőinek a munka megkezdéséhez, amíg Izrael nem vonul ki a gazai és az akabai földsávokból. Egyiptom ezt tagadja és utal arra. hogy a hajók kiemelésének megkezdése előtt el kell távolítani a robbanóanyagokat, amelyekkel a hajókat elsűlyesztésük előtt megtöltötték.

*

Angol közéleti tényezők a Timesben nyílt levélben sürgetik Macmillan miniszterelnököt, vizsgálja felül azt a döntését, hogy nem valósítja meg tervezett moszkvai látogatását. A Daily Mirror vezércikkében tiltakozik az olyan gyakorlat ellen, amellyel a nyugat állandóan visszautasítja a Szovjetunió javaslatát. Igaz — írja a lap —, politikai téren óvatosságra van szükség, de nagyon tág tér nyílik az angol—orosz kultúrcsere növelése előtt.

E. Hemingway i

Az öreg halász

40.

Kiemelte az árbocot, rágöngyölte a vitorlát, megkötötte. Aztán vállára vette az árbocot és baktatni kezdett fölfelé. Csak ekkor jött rá, hogy milyen mérhetetlenül fáradt. Megállt egy pillanatra, hátrafordult s az utca. lámpák visszatükröződő fényében megpillantotta a hal farkát, amint ki emelkedett a csónak fara fölött. Látta a hal hátgerincének pucér fehér vonalát ,a feje sötétlő tömegét, az előre, álló ormányával, s a nagy csupaszságot a feje és a farka között.

Megindult, tovább .kapaszkodott fölfelé, s a sziklák tetején elesett és úgy maradt fekve, az árboccal a vállán. Megpróbált feltápászkodni. Nehéz volt, nem ment. Ülve maradt hát az árboccal a vállán és nézte az országutat. Egy macska haladt át az úton, messzebb, ment a dolga után, s az öreg halász figyelte egy darabig. Aztán megint csak az utat nézte.

Végül letette a válláról az árbocot és felállt. Felemelte az árbocot, vállára vette, nekivágott az országút, nak. Még ötször kellett leülnie mielőtt odaért volna a kunyhójához.

Bement a kunyhóba, nekitámasz. tóttá a falnak az árbocot. Talált egy üveg vizet a sötétben és ivott egyet. Aztán lefeküdt az ágyra. Felhúzta a pokrócot a válláig, aztán betakarta vele a hátát és a lábát is, s arcra- borulva az újságpapírokon, kinyújtott kézzel, falfelé fordítva a két tenyerét, elaludt.

Aludt, amikor másnap reggel benézett hozzá a fiú a nyitott ajtón. Olyan erős szél fújt, hogy a halászhajók nem szálltak tengerre, s a fiú későn ébredt, aztán átjött 32 öreg halász kunyhójához, ahogy minden reggel átjött hozzá. Látta, hogy a a öreg csöndesen lélekzik, aztán meglátta az öreg két kezét és sírva fakadt. Csöndesen óvatosan kilépdelt, hogy lemenjen kávét hozni neki és végigsírta az egész utat.

A kis csónak körül sok halász ácsorgóit, nézték, hogy mi van hozzá, kötözve az oldalához, s az egyikük fetűrt nadrágszárral lépegetett a vízben és egy darab zsinórral mérics. kélte a csontvázat.

A fiú nem ment le a csónakhoz. Már járt lent korábban és az egyik

és a tenger

halászt megkérte, hogy viselje gondját a csónaknak.

— Hogy van az öreg? — kiáltott feléje az egyik halász.

— Alszik, — kiabálta vissza a fiú. Nem törődött vele, ha meg is látják rajta, hogy sírt. — Ne háborgassátok most.

— Tizennyolc láb hosszú volt az orrától a farkáig — kiáltotta az a halász aki méricskélte.

— Elhiszem — mondta a fiú.

Bement a kertvendéglőbe és egy

adag kávét kért.

— Jó forró legyen, sok tejjel és sok cukorral.

— Mást ne adjak?

— Mást nem kérek. Majd később meglátom, hogy mit tudna enni.

— Micsoda hal volt — mondta a vendéglős. — Ilyen hal még nem is volt a világon. Az is két szép hal volt, amit tegnap fogtál.

\ — Egye meg a fene őket — mondta a fiú és megint sírva fakadt.

— Ne adjak valami innivalót? — kérdezte a vendéglős.

— Nem kell — mondta a fiú, — Mondja meg a többieknek is, hogy

A szovjet—magyar barátság

a felszabadulás percétől kezdve gazdag és gyümölcsöző volt a magyar nép számára. A felszabadulás tényét is a Szovjetuniónak köszönhetjük, amikor országunk területé, ről kiűzte a fasiszta hódítókat, ezzel visszaszerezhettük nemzeti függetlenségünket, s szabad országban szabad életet kezdhettünk. Ennek a függetlenségnek lett szilárd bizto. sítéka a kilenc évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, mely a magyar nép számára egy hatalmas barát segítségét jelentette.

A magyar nép mindig tudta, hogy életünk minden fordulatában számíthat a Szovjetunió segítségére. Élénk bizonysága volt ennek az az önzetlen segélynyújtás', amit az októberi ellenforradalmi események során kaptunk a Szovjetuniótól, amikor a szovjet katonák másodszor léptek magyar földre, hogy megakadályozzák a régi rend visszaállítását, segítsék megvédeni kivívott szabadságunkat. Az évfordulóval kapcsolatban a Pravda cikke ezt írja: „Amikor a szocializmus megmentése érdekében a Szovjetunió segítséget nyújtott a magyar népnek az ellenforradalommal vívott harcban, akkor a magyar néppel, valamennyi szocialista ország dolgozóival szemben fennálló internacioná- lis kötelességét teljesítette.’’ Népünk azonban jól tudja, hogy ez a szovjet segítség, amelynek során ismét szovjet harcosok hullatták vérüket, rendkívül nagyjelentőségű s jóval több, mint „internacionális kötelesség”. Több, mert elsősorban az igaz, őszinte barátság megnyilatkozás-, volt, amelynek segítségével megóv, hattuk szocialista eredményeinket, megvédhettük a munkások hatalmát s megakadályozhattuk azt, hogy a népi demokratikus Magyar ország újra a tőkések nagybirtoko. sok országa legyen. Ezért érzi minden magyar dolgozó, hogy az ő nevében is beszélt Kádár János minisz terelnök, amikor az Izvesztyijának adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy „a magyar népnek a testvéri Szovjetunió iránt; szeretete évről évre fokozódni és erősödni fog”.

A kilencedik évfordulón, amikor országunk egy szörnyű megrázkódtatást élt át, úgy érezzük, hogy munkánkkal, e barátság további el_ mélyítésével tudjuk megmutatni igazán, hogy méltók vagyunk erre a barátságra;

A ciprusi kérdés az ENSZ-kSzgyülés politikai bizottsága előtt

Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága hétfőn megkezdte a ciprusi kérdés vitáját. Averoff görög külügyminiszter másfél órás beszéd ben fejtette ki Görögország álláspontját, követelve, hogy adják meg Ciprusnak az önrendelkezési jogát. A görög külügyminiszter támadta a Makariosz érsek deportálásában kifejezésre jutott brit akciót, majd kijelentette, hogy véleménye szerint a ciprusi kérdés megoldása nem remélhető Makariosz szabadonbocsá- tása nélkül.

Averoff ezután a brit kormány gyarmati módszereiről beszélt. Példaként említette meg a ciprusiak bírósági tárgyalás nélküli börtönbevetését, gyűjtőtáborokba zárását, falvak és városok kollektív péiz- bírságolását, a ciprusi nép gazdasági kizsákmányolását.

Allan Noble külügyi államminisziter azzal vádolta Görögországot, hogy a Ciprussal való egyesülés céljából kampányt folytat.

A „vajszívű szakszervezetek” és a koplaló államelnök

Dr. Herman Siles Zuazonak, a dél. amerika; Bolivia elnökének sikerült 28 órás böjttel olyan „hőstettet” véghez vinnie, amire elődei közül még erőszak alkalmazásával nem volt képes egy sem: megszüntette a horganybányászok sztrájkját és egyetlen puskalövés nékül helyreállította az országban a rendet.

Bolivia 3 milliós lakossága — többségében re»dkívül nagy nyomorban élő indián,valóban világcsúcstartó: 130 év alatt 179-szer csinált forradalmat.

ne háborgassák most Santiagót. Majd még visszajövök.

— Mondd meg neki, hogy mennyire sajnálom.

— Köszönöm — mondta a fiú.

Felvitte a kávét a forró bádog.

edényben az öreg halász kunyhójába és ott üldögélt mellette, amíg föl nem ébredt. Egyszer már azt hitte, fel fog ébredni. De az öreg visszamerült mély álmába, s a fiú átment a szemközti házba, hogy kérjen egy kis gyujtóst, amivel meg tudja melegíteni a kávét.

Végül felébredt az öreg.

— Maradj fekve, Santiago — mondta a fiú. — Idd meg ezt. Töltött egy kis kávét a poharába. Az öreg halász elvette a poharat és kiitta.

— Legyőztek, Manolin — mondta — Alaposan legyőztek.

— ö nem győzött le. A hal sem.

— Az igaz. A hal nem. Csak később.

— Pedrico elintézi a csónakot, meg a szerszámokat. Mi legyen a hal fejével?

— Hadd vagdossa fel Pedrico, ha kell nek; a halcsapdákhoz.

— És a hal ormányával mi legyen?

— Tiéd lehet, ha akarod.

— Akarom — mondta a fiú. — No, most tovább; terveket kell csinálnunk.

— Kerestettek?

— Hát persze. A parti őrmotorosok, kai is, meg repülőgépekkel is.

(Folytatjuk.)

Az ország legfőbb gazdaságát képező horganybányák dolgozóinak el_ keseredésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1946-ban La Paz (Bolivia fővárosa) Nagy-terén meglincselték és felakasztották az ország akkori elnökét, Villarcel őrnagyot.

Amikor Siles Zuazo doktor múlt év augusztusában hatalomra jutott, egész sor radikális intézkedést hajtott végre, például bezáratta azokat a külön boltokat ahol a bányászok mérsékelt áron vásárolhatták meg az élelmiszereket.

A „Boliviai Munkásközpont” igen kedvezőtlenül fogadta ezeket a refor_ mókát: a horganymunkások szakszer, vezete december közepére meghirdette az általános sztrájkot. A vasutasok is sztrájkra készültek. Silas Zuazo helyzete tarthatatlannak lát. szott.

Ekkor az elnök bezárkózott dolgozószobájába, szigorúan megtiltotta testőrségének, hogy bármiféle ételt, akár egy darab kukoricalepényt is hozzanak neki.

„E helyiségből nem távozom el addig, amíg a szakszervezetek be nem szüntetik ellenállásukat’’ — jelentette ki ünnepélyesen.

Néhány órával később többezren (feltételezhetően nem nyomorgó bányászok) jöttek össze az elnöki dolgozószoba ablakai előtt és zokogva könyörögtek az elnöknek, másítsa meg szándékát és a vértanúhalál helyett inkább válassza az egyszerűbb utat: vegye igénybe a fegyvere, két a lázadó szakszervezetek ellen.

A legfelsőbb boliviai társasághoz tartozó hölgyek közül hatan felkeres, ték az elnököt és kérték engedje meg, hogy dolgozószobájában vele együtt böjtölhessenek.

A szakszervezetek — úgy látszik — megsajnálták az elnököt (esetleg illetékesek is tettek egyet-mást, hogy beadják a derekukat) és 28 óra múltán tudomására hozták az elnöknek, hogy nem viselhetik a felelősséget halá. Iáért és ezért minden követelésükről lemondanak.

f