Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-13 / 37. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰ.JSAG 1957. FEBRUAR 13. Termelőszövetkezet alakulására gyülekezési tilalom j rémhír rémhír rémhír — báli estékre szabad a gyülekezés a bonyhádi járásban ? A szocializmus építése szabadságának különös tonnájával találkoztam vasárnap a bonyhádi járás egyik jelentős községében, Aparhanton. Néhány hónappal ezelőtt itt két termelőszövetkezet működött, s nem is akármilyenek voltak. Mindkettőnek jóval több mint egymillió fölötti értékű vagyona volt, s amikor az ellen- forradalom felszámolta a két szövetkezetei, a hivatalos felszámolás után egyiknek sem maradt adóssága, még a felelőtlen széthurcolás ellenére is többszázezer forint közös vagyon maradt. Bár a faluban igen káros nacionalista és soviniszta megnyilvánulások vannak a székelyek, a svábok és a felvidékiek részéről egyaránt, a két feloszlatott tsz tagsága mégis megmozdult az ujraalakulás érdekében. Először a Felszabadulás tagsága tört pálcát a szűk határok közé szorult egyéni gazdaság felett, de sorra jelentkeztek a Március 15-beliek is. — Először csak 22 család alakította újjá a Felszabadulást, de néhány napon belül 28-an, majd 30-am lettek. Aztán mivel hogy a Márciusból és a Felszabadulásból is egyformán léptek be az újjáalakult tsz-be, megváltoztatták a régi nevet is. Se Március se Felszabadulás — mdhdták a tagok, s úgy határoztak, hogy Aranykalász néven gazdálkodnak tovább, így mindenki egyformán otthon érzi magát az újraalakult tsz-ben. baj“ csak most kezdődőit a múlt hét végén. Az történt ugyanis, hogy újabb 19 család, pontosan úgy, ahogy írtam: tizenkilenc család kérte felvételét az új tsz-be, köztük a 3 holdas Bencze József, akj a régi tsz-eknek nem is volt tagja, a 8 holdat Törő István, a 16 holdas Nagy Jó. zsef és a 22 holdas Nagy János. A 19 család felvételét illetően vasárnap határozott volna a közgyűlés, no, meg a vezetőséget is ekkor választották volna meg. Híre jött ennek Szek- szárdra is, és vasárnap a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetőivel én is kimentem Aparhantra. — Legnagyobb csodálkozásunkra azonban hiába. A faluba érve még ki sem szálltunk az autóból, amikor az egyik kardos menyecske, Stefánné, öklét rázva szidta a bonyhádi járási tanácsot, de jónéhányan a gazdák közül is „minden jót” kívántak a tanácsnak, csak egészséget nem, amiért letiltotta — gyülekezési tilalomra hivatkozva — a 19 család tsz-be való lépésének lehetőséget adó közgyűlést, a régi tagok meg azért zúgolódtak, hogy az új vezetőséget nem választhatták meg. Ahogy a községben megtudtuk, attól tartottak a járási tanács vezetői, hogy a másik tsz is újraalakul, s ezt a nézetet hazaj öttünkkor Bonyhádon a mezőgazdasági osztály vezetője meg is erősítette, mondván, hogy spekulálnak másik tsz alakításán is az apar- hantiak s ezért tiltották le a közgyűlést. Az aparhantiak viszont nem értik — de hadd tegyem hozzá, hogy mások ] sem, — milyen jogon határoz a járásj i tanács afelett, hogy egy községben ( újralakíthatják-e termelőszövetkezetü < két a volt tez-tagok és miféle rende-1 let akadályozza meg, hogy a szocia. ' lista állam számára nem közömbös ! tsz-ek akár gazdasági kérdésekről, ( akár tagfelvételről megtarthatják köz < gyűlésüket? Különösen feltehető a( kérdés Aparhantról, ahol a tsz-köz- gyülés számára tilalmat rendelt el a ’ bonyhádi járási tanács, de ugyanak. 1 kor éjszakára a farsangi bálra kiad- ( ták az engedélyt; A termelőszövetkezetet akaró 191 család és a tsz tagok körében igen * nagy felháborodást okozott a járási1 tanácsnak e demokráciát durván meg 6értő lépése és valljuk meg őszintén, ( az ilyen intézkedésnek nagyon múlt. < szaga van s nem véletlen, hogy a párt is, a kormány is, de a tanácsok több. sége is keményen harcolt az ilyen kis. ] királyoskodó önkényes lépések ellen. ( Nem felejtem el megmondani azt I sem, bogy volt egy bizalmas oka is a ( tanácsnak a közgyűlés betiltására,1 mégpedig az, hogy „nem volt élőké- 1 szítve a gyűlés’’. Már minthogy a járási tanács illetékesei nem készítet. ( ték elő a közgyűlést. De azért vasár-1 nap kora reggeltől késő estig senki- i sem jelentmeg a járási tanácstól Apar 1 hanton, hogy beszélgessen a parasz-1 tokkal Végül közlöm: A közgyűlést, ha tet„ < szik a járásnak, ha nem, hétfőn este l megtartották. 1 I (NAGY) < Két férfi este nyolc óra tájban, bemegy a Kulacshoz címzett vendéglőbe. Kérnek egy üveg bort, csen desen iszogatnak. Nincs rajtuk semmi feltűnő, szolidan viselkednek. Egyszer az egyik hátradől a széken és sóhajt. S közben azt mondja: „Tudod, azért nehéz az élet.” A másik bólint erre, mint aki beletörődött. Aztán kiisszák a maradék bort, sőt, még kémek. * A szomszéd asztalnál ül Áristom Fülöp a feleségével. Az asszony dú. dolgát és arra gondol, hogy a férje egy unalmas fráter. De ezt nem mondja Egyszer csak észrveszi a két borozót. „Figyelj csak, — mondja Áristomnak — én ezt a jobboldalit ismerem. Ez a megyei rendőrkapitány.” Áristom feltűnően megfordul és néz. „A fenét, — mondja. — Egy újságíró. Már találkoztunk, de ez nem ismeri meg az embert. Ja, ezek a kommunisták most fennhordják az orrukat. Valami Csáki vagy Csánki. Nem emlékszem a nevére.” Áristomné egyszer csak felkapja a: fejét. „Hallod, — mondja unalmas férjének. — Azt mondja, nehéz az élet. Még ez is azt mondja.” — Most mind a ketten a férfit nézik, akiről 'persze egyikük sem tud sem. mit, ,,Mondtam neked, Fülöp, jobb lett volna disszidálni, — mondja az asszony. — Látod, még ez is sóhajtozik.” * Másnap Áristomné a piacon találj kozik legjobb barátnőjével, agglány Puccos Pannival. „Tudod, az este ülünk a Fülöppel...” — és megállás nélkül darálja az előző este híreit. Panni szenvtelen arccal néz, aztán sóhajt. „Infláció lesz. — mondja — most már biztos. Ha ezek is így beszélnek.” Áristomné most a férjét kezdi szidni, amiért nem disszidáltak, mert biztos, hogy infláció lesz, Panni még délelőtt találkozik özvegy Skergulánévál. „Képzeld, — lihegi — Áristomné most beszélte, hogy fültanúja volt két kommunista vezető bizalmas beszélgetésének. A Kulacsban ittak, naná, ezeknek ne lenne pénzük! és mindent kifecseg, tek. Infláció lesz, most már biztos.” „Ittak, — mélázik Skerguláné, — Na ja, ezeknek van miből. De ha már ezek is elisszák a pénzüket, akkor biztos, hogy infláció lesz.” Skerguláné még ebéd előtt el. mondja az utcában mindenkinek, hogy két kommunista főember dor- bézolf a Kulacsban, törtek, zúztak, mert azt mondták, úgyis mindegy, itt a nyakunkon az infláció. A hír hallatára a hiszékenyebbek ismét vásárolni kezdenek, mint már any- nyiszor. És várnak, lesik, hogy melyik nap ugrik fel a tojás ára 200 forintra, mikor zárnak be az üzletek. A vérmesebbek persze egy föld_ rengést is el tudnak képzelni. De a napok múlnak és nem történik semmi. Az örök hiszékenyek pedig ősz. szenéznek, csóválják a fejüket és azt mondják, nem értik. (k) A szerkesztőség válaszol Nak község tanácsa „U. C. 799. rendszámú gépkocsi útja“ című írására az alábbiakban válaszolunk: A beküldött cikkel kapcsolatban szerkesztőségünk vizsgálatot indított, melynek alapján megállapítottuk, hogy a kérés nem volt jogos. A 4/1957 FM együttes utasítása szerint a községi tanácsok részére a 65/B/1956. FM számú utasítás 5. pontja meghatározza az átadott vagyontárgy hasznosításának módját, mely csak a megyei tanács vb mezőgazdasági igazgatósága vezetőjének hozzájárulásával válik érvényessé. Jogosan járt el a megyei tanács mező- gazdasági igazgatósága, amikor a gépkocsi eladását a földművesszövetkezet részére nem engedélyezte. A 00195/1957 sz. FM utastásaalapján a megszűnt termelőszövetkezet vagyonát elsősorban a megmaradt termelőszövetkezetek részére kell juttatni. A jelen esetben a gépkocsit a simon tornyai „Kossuth Tsz“ részére utalták ki, s ez nem hiúságból történt (mint aj panaszos írja), hanem az idézett rendelet szellemében. Ahogy a vizsgálat során megállapítottuk, kiderült, hogy a gépkocsi először a gépállomásra került, s onnét vitték vissza azzal, hogy a megalakult nosztányi tsz-nek adják át. Ez nem felelt meg a valóságnak, s a kocsival a földművesszövetkezet fuvarozott, így jogos volt a megyei tanács mező- gazdasági igazgatóságának az eljárása, mely szerint a gépkocsit a tsz-nek adta át és megtagadta az eladáshoz történő hozzájárulást. Ny. A. regölyi levelezőnknek üzenjük: Beküldött cikkét nem tudtuk felhasználni, mivel a szöveg közlésre nem alkalmas és nem tartalmaz közérdekű problémát. Id. Rab József, Magyarkeszi. Értesítjük, hogy beküldött panasza ügyében eljártunk a Megyei Állatforgalmi Válla- — Megindult a halászat a Balatonon . A Siófoki Halászati Vállalat dolgozói felkészültek a tavaszi nagy halászatra, idejében rendbehozták a hálókat, csónakokat, és így még a tavasz beköszöntéséig maradt idejük arra, hogy a jégen is kísérletezzenek halászattal. Február 6-án volt az első kísérletük, amikor a több mint 16 centiméter vastagságú jeget áttörve, Balatonvilágos- nál merítették vízbe hálójukat. Ezúttal azonban elhagyta őket a „halász- szerencse”, mert hálójuk a jégtorlaszokban megakadt, elszakadt. Február 7-én a fűzfői sarokban láttak munkához, most már eredménnyel, mert ha keveset is. de öt mázsa keszeget mégis hálójukba kerítettek. latnál, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az állat átvétele január 31-vel megtörtént. Katona Lajosnénak üzenjük Pincehelyre. Szerkesztőségünkhöz beküldött panasza ügyében az alábbiakat tanácsoljuk. Az SZTK-nak a jelenlegi rendeletek értelmében — mint ahogy erről már tájékoztattuk — nincs módja arra, hogy szülési segélyt utaljon ki, miután havi fizetése nem haladta meg a 250 forintot. Indokolt esetben azonban a Társadalombiztosítási Közont Segélyezési Bizottsága rendkívüli segélyt folyósít. Kérését néhány sorban indokolja meg és írásban küldje el az alábbi címre: Társadalombiztosítási Központ Segélyezési Bizottsága, Szekszárd. (SZTK Alközpont.) Süss János, Iregszemcse, gépállomás. Panasza ügyében felvettük a kapcsola- lot illetékes szervekkel. A kivizsgálás eredményéről lapunkon keresztül rövidesen tájékoztatni fogjuk. Koch Pálné, Tengelic. Szerkesztőségünkhöz beküldött levelével kapcsolatban az alábbiakat közöljük. Az elkobzott sváb ingatlanok visszajuttatását a 84/1950. M. T. számú rendelet szabályozza. Ennek értelmében a volt tulajdonos ingatlanát visszaigényelheti, ha ténylegesen kitelepítésre nem került. Az ingatlant a rendelet megjelenésekor (1950. HÍ; 25.) és azóta is használja s a földreform és a kitelepítések során senkinek juttatva nem lett, s az jelenleg is állami tulajdonban van. özvegy Koch Pálné esetében ez nem áll fenn, így sem haszonélvezeti jog címén, sem visszaigénylésre, sem más jogorvoslásra lehetőség nincs, mert a 84/1950. M. T. számú rendelet jelenleg is hatályban van. Húszfaita elismert, vagy favitott kertimag kerül forgalomba A Kertészeti Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat az egész országra kiterjedő bolthálózata útján 12 millió ta- sak kertimagot hoz forgalomba. Szétküldésük már megkezdődött. Először a me- legágyi termeléshez szükséges magvakat indították útba, de a jövő héten már sor kerül a szabadföldi termeléshez szükséges korai magvak szétosztására is. A vállalat a már jól bevált magféleségeken kívül az idén húszfajta elismert, vagy javított maggal látja el az állami gazdaságokat, a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó gazdákat, kertészeket. Idei árjegyzékében fontos újítást vezetett be. Az új tájfajta magvak ismertetésén kívül szakszerű tanácsot ad a talajelőkészítésre és a növényápolásra is. Helyet kapott az árjegyzékben a gyógy- és fűszernövények ismertetése és termelési módozata is. Sok az ikergyermek Heves megyében Heves megye korszerűen felszerelt, minden kényelemmel ellátott szülőotthonaiban az elmúlt esztendőben sok egészséges, életerős csecsemű született, köztük több, mint húsz ikergyermek, akik valamennyien életerősek és szépen fejlődnek. Már az új esztendőben is három ikerszülés volt Heves megyében. (Foly tatjuk) Varqa Péter A bor eredete, származása — A szőlő és borkultúra elterjedése — i A tudományos kutatá sok kimutatták, hogy i szőlőtőke eredete a fölt történetének legrégibb idő szakára nyúlik vissza. A szőlő eredetéről a vit! egészen az ókorba nyúlil vissza. A görögök azt tar tották, hogy a NYSJ (Hindukus) hegyétől in .—.. „ „„„.okultúra, a Dionosz-hitregc szerint ugyanis ezen a hegyen állott Dionizosz bölcsője. Eszerint alakult ki iztán a későbbi időkben is egyesek részéről áz a vélemény, amely a szőlőtőke íshazájának Indiát tartotta. Ezzel szemben állnak azok a tudomá- íyos kutatások, amelyek azt állítják, íogy a szőlőtőke őshazája valószínűen i Kaukázus környékén volt, Kolchisz ■üdékén, ahol még ma is buja vadságban terem. Onnan indult el először kelet elé, egészen a Nysa hegységig, majd íyugat felé úgy, hogy ma már a leg- /irágzóbb borkultúrák a bor őshazájáéi nyugatra vannak. A vita azonban ezzel még nem feje- :ődött be, mert India ősi nyelvének, rt zanszkrit nyelvnek tanulmányozása és íz etnográfiai kutatások a szőlőkultúra ndiai származását látszanak irraznlni. nivel szanszkrit nyelven a szőlőtőké- íek, a szőlőnek és a bornak is meg volt i neve. India az árják ősiföldje, s az :tnográfiai kutatások azt a feltevést en- ;edik meg, hogy az árja népek ván- lorlása révén ismerték meg Arménia, rhrácia, Szíria, Palesztina, Lídia őslakói i borkultúrát. Ugyanezt a feltevést iga- olja, hogy a bor elnevezése a már em- ített népeknél és a ma élő népek nagy észénél közös tőből erőd, a szanszkrit ,véná“-ból, amely áldozati italt jelent. Cbből származhatott az arméniai ghini, georgiai gvinó, az etiópiai waien, a elta gwimen, az orosz vino, a latin vi- lum, a francia vin, az olasz vino, a lémet wein, az angol wine. Bárhol is olt azonban a szőlőművelés kezdete, a iái Kis-Azsia területén soha nem látott ujaságban virágzott egykor a szőlőtőke, egész Elő-Azsia egy szőlőskert volt. Fő- iciak, babiloniak, médek, perzsák, Zsi- ók, nagy gonddal ápolták a szőlőtőkét. Perzsia is azokhoz a vidékekhez tarozik, ahol valamikor olyan kiterjedt orgazdaság volt, hogy egyes tudósok 'erzsiában keresték a szőlő őshazáját. szőlő perzsiái származását látszik látámasztani az a monda is — a per- sák közt ma is el van terjedve —,. ogy a bor készítésének módját és a enne rejlő erőt Dsemsit nevű királyuk szerette a király a szőlőt, ezért nagy edé nyékét töltött meg későbbi fogyasztása szánt szőlővel, illetve annak levével. A szőlő nedve azonban erjedésnek indul és annyira bugyborékolt, hogy mérge véltek a folyadékban. Akkor azonbai soha nem lehetett tudni, mikor veszil hasznát a méregnek, ezért eltették al kalmas időre. Ekkor a szép Gulnare, a sah 700 fe leségének egyike megelégelte a hárem élet örömeit és öngyilkosságra szánta e magát. Meglátta a szőlőmérget tártál mazó kancsókat, az egyiket ajkáho; emelte és mind nagyobb és nagyobi kortyokban nyelte, amikor az első kor tyok után tapasztalta a „méreg“ isten ízét. Az meg is tette a hatását, a világ nagyot fordult körülötte és a szép ön gyilkos szédülten terült el a földön. Mélj álomból ébredt fel, s mert emlékezett t „méreg“ kiváló ízére, — s mert makacs öngyilkosjelölt volt — megdublázta £ porciót. Kiderült, hogy a „méreg“ igei jó búfelejtő, amelynek hatása alatt £ szép Gulnáre tovább akart élni. Magi Dsemsit sah is nyomban gondoskodotl megfelelő számú és nagyságú tárolóedé nyékről és maga is hozzálátott a „mé reg“ szopogatásához. Bármiképpen is szóljanak azonban £ mnn^álr IrÁleórrtplpn Virtrrxr npm r*cnpán egy ember nevéhez fűződik a bor felfedezése, hanem többen is részint egy- időben, részint különböző időben és helyeken fedezték fel a bor készítésének módját a véletlen közreműködésével. Azt tartják egyébként, hogy egykor Kínában is virágzó borkultúra volt, amelyet azonban törvények alkalmazásával kipusztítottak, csupán az északi vidéken termelnek még ma is szőlőt. Kangi császár volt az első, aki műveltette időszámításunk előtt a második században. * A legrégibb nép, amelyről tudjuk, hogy szőlőműveléssel foglalkoztak, a föníciaiak voltak, ők vitték a szőlőtőkét a Földközi-tenger szigeteire, Kioszra, Tenedoszra és Mitilénére. Utódjaik, a karthágóiak, akik egyébkét is igen nagy figyelmet szenteltek a szőlőművelésnek, már 2500 évvel ezelőtt ismerték az aszú-borok készítésének módját, ahogy azt a karthágói Mago ránkmaradt írástöredékeiből tudjuk. Ez a Mago egyébként a legrégibb ismert földművelési szakíró. Azok között a népek között, amelyekről írott, illetve kőbevésett bizonyítékaink vannak, hogy igen régen foglalkoztak már a szőlőműveléssel, találjuk az egyiptomiakat is. Időszámításunk előtt 3500 évvel mái' szép szőlőkultúrájuk volt, mert az akkori időkből származó domborművek képírásos feliratai nem kevesebb mint nyolc szőlőfajtát említenek meg.
