Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-13 / 37. szám
1957. FEBRUÁR 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mintamalommá építik át a bonyhádi malmot Nem kell sokat keresni, hamar megtalálják azok, akik gabonát visznek őröltetni a bonyhádi malomba. A vasútállomás mellett, ott, ahol egy egész sor vállalatnak rakodója van, ott uralja a község egy kis területét a maimiak „bagolyvára”, ök csak így mondják, így van ez a köztudatban is. Talán azért, mert már nagyon régi épület, vagy azért, mert a toldott foldott épületek között jó tanyát találnak az éjszaka madarai. A múlt Az utóbbi száz év élő történelme e malom. Jellegzetes építkezés, méteres falak, zsúfoltság, tekervényes folyo. sók, régi gépek. Valamikor az épület első alapkövét az 1800-as évek elején rakták le. Akkor gazdasági épületnek használták. Azután később változott a világ, amikor az iparosodás megkezdődött Magyarországon, gondolt egyet az akkori bérlő —valami Csáky uraság — és megvette, majd berendezte a gazdasági épületet szeszgyárnak, de akkor meg új tulajdonos, a Perczelek jelentek meg a színen. — Azok próbálták gyümölcsöztetni az 1860-as években. De ez sem tartott sokáig, újból Csáky kezére került a szeszgyár, és akkor ez a tulajdonos gondolt egyet és malmot csináltatott a szeszgyárból. Ez már a századforduló végén volt. Érdekessége a malomnak, hogy néhány olyan régi típusú gépe van, amelyeket kiselejtezés után az ipar- művészeti múzeumnak adnak át. Többek között az egyik daragép is ilyen. Ezt a gépet még 1892-ben készítették. Nemcsak úgy szolgált ez a malom a bonyhádiaknak és a környékbeli parasztoknak, hogy gabonájukat meg. őrölte s lisztet adott, emellett még egy generátort is csatoltak a gőzgéphez. Sok éven keresztül a malom erő. műve látta el villamosenergiával Bonyhád községet. 1950-ben, amikor a malmot átépítették — talán már huszadszor is — a nagy kapcsolószek. lényen még akkor is ott voltak az utcanevek táblái egy-egy kapcsolókar alatt. Persze az idő elmosta már az erőművet, a gépeket is, most az energiát Szászvárról kapják. A múlthoz tartozik az is, hogy a xvii vciuuijun iiyoiiiux uöctgcicri t xvxczei Ferenc, a bonyhádi öregotthon egyik lakója, a sorsot, vagy szüleit? — jutott eszembe a gondolat a minap, mikor vele beszélgettem. De anélkül, hogy ezt megkérdeztem volna elmondta: A Horthy-rendszer alatt kulákok cselédje volt, fiatal korában robotolt kora reggeltől késő estig. S miért? Éppen csak annyit kapott, hogy éhen ne pusztuljon, annyi ruhát vettek neki, hogy ki ne látszon a teste. S hosszú éveken keresztül az istálló volt a lakása. Ott fázott meg annyira, hogy az egyik fele teljesen megbénult. Ezután, úgy a 30-as évek végén, szegényházba került. Úgy mondja hogy itt a tetűk és a poloskák ették a testét, s úgy tengette életét, hogy koldulni járt, mert abból, amit a szegényházból kapott, éhen pusztult volna. Ennyi röviden Mezei Ferenc önéletrajza. Ehhez még hozzá lehet írni, nagyon sok ilyen eset történt a múlt rendszerben. De ma mindez csak rossz emlék. Mégis kell róla beszélni, mert ezt a rendszert akarták, kísérelték meg visszaállítani október 23-a után. íme megint egy példa: Marx Gyula, volt malomtulajdonos, a bonyhádi öregotthon egykori gazdája az október 23-i eseményeket követő napokban megjelent volt rezidenciájában és úgy mondják (erről nem győződtünk meg), husánggal akarta világgá kergetni az öregeket. Kijelentette: a ház, a malom és a telek az övé, senkinek semmi keresnivalója ott, mert az a rendszer, amely tőle mindezt elvette megbukott. Szívszorongató látvány volt ezekben a napokban a bonyhádi öregotthon. A 135 magával tehetetlen idős férfi és nő farkasszemet nézett a kilátástalan jövővel, s már-már azt latolgatták, ki merre menjen koldulni. ► dolgozók többsége már több, mint 30 éve a malomban dolgozik. A legrégibb ember talán Koszorús Márton bácsi. ,,Én már 1910-ben itt dolgoztam” — mondja, nem sokkal fiatalabb munkás Ambrus János sem, las. san már a 35. munkában töltött évet jubilálja. Jellemző a berendezésre, a malom épületeire: az egyik gabonasiló valamikor lóistálló volt. A másik siló pedig gőzfürdő. Ez utóbbinak érdé. kessége, hogy több mint két kilométer drótkötelet használtak fel, hogy össze tudják a falait úgy kötözni, hogy az eredet) 30 vagon gabona helyett legalább 10 vagonnal tudjanak bent tárolni. A jelen Az épületek nem sokat változtak az évtizedek során. A rég) szeszgyár rajzát átnézve, megállapítható, hogy itt-ott ragasztottak az épülethez egy- egy helyiséget, egy fülkét, folyosót vagy csővezetéket. S ezek a toldások még kiismerhetetlenebbé tették az egész malmot. Nem úgy az emberek, őket már más szellem hatja át, mint őseiket. Igaz, abban megegyeznek, hogy munkájúkat rendesen fizessék meg. Nincs is ebből hiba. Az októberi események után változott a malomban is sok minden. Megalakult a munkástanács, azok az emberek irányítják a gyárat, akiket először megválasztottak. — És jól irányítják, mert mindennap zúg nak a hengerszékek, mindennap teher autószámra hordják a lisztet a cseretelepekre. Ami jelenleg hiányosság: Talán egyszer majd a községi tanács is meggondolja és elfogadja a malmiak javaslatát, megépítik a bekötőutat. Annál is könnyebb lesz ez, mert a Mikes Kelemen-utcaiak is segítenének a 300 méteres útszakasz megépítésében. A munkások érdeme az is, hogy a malom 25 szolgálati lakását már helyileg átalakították. A kisablakos volt jobbágylakásokat már lakhatóvá tették, padlózták s azt is a munkás- tanács érdeméként lehet megemlíteni, hogy a dolgozók bérezését igazságoA sötét felhő, mely néhány hónappal ezelőtt még ott keringett a bonyhádi öregotthon kedves lakóinak a feje fölött, eltűnt. Újra vidámak, a maguk módján jókedvűek az öregek. Boldogan várják az új ruhákat, melyet az elmúlt napokban a szovjet nők ajándékoztak az otthonnak. S hogy miért nincs napjainkban az öregeknek aggodalomra okuk, azt Egy kis darab papír az egesz^ rajta ez áll: Nyilatkozat. íródott 1941. már. cius 26-án. Azóta bizony sok-sok nap és hónap múlt el, a papír megsárgult, a hajtásnál szakadozott már. Az aláírások azonban hibátlanul elolvashatok, olvasható az, hogy a Tamás-család négy gyermeke papíron adta sza- vát, hogy az öregeket, apjukat, anyjukat életük végéig tisztességesen eltartják. Mégsem így történt. Az egyik, az István, aki édesapjával egy községben, Zombán lakik, elfelejtkezett a nyilatkozatról, elfelejtette, hogy nyi. latkozat nélkül is kötelessége lenne édesapját segí eni, segíteni azt az embert, aki felnevelte kenyeret adott neki és embert faragott belőle. A 86 éves édesapával Tamás Jánossal, a községi tanács egyik irodájában találj koztam. Kezében volf a megsárgult papír, s a tanácselnökhöz jött, szíves_ ségre kérte. — Szóljon a fiamnak, én nem megyek el hozzá, ne gondolja, hogy kol, dúlni akarok. Nem követelem én azt, san oldották meg. Most újból meg. kapják a molnárok a fejadagot, a 220 kiló kenyérgabonát. A kultúrotthont megszüntették és két fiatal családnak lakást csináltak és amellett még egy legényszállásnak is jutott hely. A jovo „Úgy élünk, mint egy család’’ — mondja Nemes Ferenc igazgató. — A terveket úgy készítjük, mintha otthon terveznénk. Úgy akarjuk hogy mindig jobb legyen minden. A munka is, meg az élet is. , Wugrik Valdemár, a szakszervezet elnöke mondja el a további terveiket. Megtudom azt, hogy terveznek Bony_ hádra egy olyan malmot, amelynek akkora lesz a kapacitása, hogy a környék összes gabonáját fel tudja dolgozni. A malmot a legmodernebb magyar gyártmányú gépekkel szerelik majd fel. Idehozzák a híres magyar malomipar legjobb gépeit, sőt, azt tervezik, hogy a kísérleteket is itt folytatják le egyes gépekkel. És ami talán a legfontosabb: mintamalommá építik ki. Ugyanig a magyar ipar malomgépeit itt mutatják be működés közben a külföld) vásárlóknak. Még ebben az évben megkezdik a malom építését. Mj lesz akkor a „bagolyvárral”? Lebontják egyes részeit. A nagyobb és még használható helyisé, gekiet lisztraktárnak rendezik be. Tervük az, hogy ebben az évben mosdót és öltözőt építenek. — Minden megvan már ehhez, csak kazáncsövek kellenének. — A dombóvári és a bátaszéki fűtőház vezetőitől kértek ilyen csöve, két, de még meg sem hallgatták őket. Pedig használt csövek is jók lennének, ugyanis az ilyen csöveket most féktuskónak használják a különböző állomásokon. Pedig csak 24 darab cső kellene. Talán — ismerve a bonyhádiakat — ezt is meg tudják oldani és lesz fürdő. Változik mindennap a gyár, azzal hogy többet és jobbat temelnek. Azzal, hogy terveik mind megvalósulnak és néhány év múlva már majd csak hírből ismerik a „bagolyvárat”, mely. nek helyén egy modern malom őrli a jó völgységi gabonát finom lisztté. (PÁLKOVÁCS) nem lehetne pontosabban semilyen nagy szavakkal megoldani, csak olyan egyszerűen, mint Mezei Feri bácsi tette: „Hála az orosz katonáknak s a magyar nép igazi fiainak, hogy megakadályozták a régi Horthy-Magyarország visszaállítását, hogy nem kell koldulni menni nekünk öregeknek, akiknek nincs senkije. “ amit 1941-ben aláirt, a burgonyát, búzát, fát. De ha már semmit sem ad, legalább 10 forintot adjon, hogy kenyeret tudjak venni. Az irodában többen voltunk és amikor Tamás bácsi beszélni kezdett, egy pillanatra elhalkult a zaj. Rajtafelejtettük szemünket az ősz bácsi. kán, akit kegyetlenül megtréfált a sors azzal, hogy olyan gyermeket adott neki, aki most élete alkonyán magára hagyja nem törődik vele. Az öreg, hadd nevezem így e kedves és szókimondó bácsikát, tovább beszélt. — Legalább 3 deci tejet adna hiszen van tehene, jól gazdálkodik és gyereke is csak egy_ aki segít a gazdaságban már. Azt mondja nem termett, nincs búza, de én tudom, hogy ez csak olyan kifogásféle, mert lehetetlen, hogy a zombai határban egyedül csak neki ne teremjen a föld? — Inkább azt nézi, hogy hol, mit vehet el még tőlem. Egy 600 négyszögöles darab föld a nevemen van még, le is adóztam róla, de mivel magam is tehetetlen vagyok, nekiadtam a földet, kedvének számos jele és nem is be szélve arról a sok felújítási, új szőlőtelepítési tervről, amit azokban a hetekben szőttek. Jelenleg azonban ott tartunk majdnem, ahol — tartottunk. A pinceszövetkezet ugyan még létezik, de éppen, hogy csak létezik. Nem kapták meg támogatásként azt, amire alapvetően szükségük lett volna és amit abban az időben felelős emberek — többek között a földművelésügyi miniszter — megígért nekik: a régi pinceszövetkezet tulajdonát képező, a város köz pontjában lévő pincét, amelyet jelenleg a Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat használ. Ahhoz, hogy nagy- mennyiségű bort tárolni tudjanak, nagy, korszerű pince kell, ahhoz, hogy ,,mutatni“ tudják magukat, hogy legyen a szekszárdi kadarkának ismét neve helyiség kell, méghozzá a város központjában, mint azelőtt volt. Mellettük beszél az is, hogy az a pince a helyi pinceszövetkezet tulajdona volt, tehát fennáll az igényjogosultság emiatt is. (Azt mondják, ha a tejszövetkezetnek visszaadják a régente tulajdonukat képező tej gyűjtőépületeket, felszereléseket, miért nem adják vissza nekik is?) Mellettük szól az is, hogy a legforgalmasabb helyen lévő pince felett miért a „Mecsekvidéki“ vállalat cégtáblája van, amikor a mecseki boroknak semmi köze a szekszárdiakéhoz és fordítva, és miért nem egy szekszárdi szerv kap helyet a helyi bortermelés fellendítése érdekében ebben a helyiségben. — Természetesen úgy, hogy viseli az ottani beruházás költségeit is. (Érdemes megjegyezni, hogy ebbe a pincébe az Alföldről hordják a borokat — a helyi bornak pedig helyben nem „akarnak“’ megfelelő helyet adni. A másik oldalon is van némi igazság. A borforgalom állami monopólium, az állam nem adhatja ki minPénteken este a Pécsi Nemzeti Színház művészei ismét telt ház előtt játszottak Szekszárdon. Nagy sikerrel mutatták be Harsányi Zsolt Bolond Ásvayné című színművét. Mint már annyiszor, úgy ebben a darabban is Tánczos Tibor alakítása tetszett a legjobban a közönségnek. Tánczos Tibor kettős szerepet játszott, egyszer, mint Ásvay Zoltán, egyszer pedig mint gróf Rosztov- szkij Iván lépett színre. Ha a két szerep sikere között megpróbálnánk pár den további nélkül a kézéből a borforgalmi gócokat (igaz viszont, hogy nem ezen a pincén múlik az ország állami borellátása). Jelenleg folynak a viták ebben az ügyben. Több jel arra mutat, hogy a pinceszövetkezet nem kap helyiséget a vállalat rovására és máshogyan nem is tudják érdemlegesen megoldani a szövetkezet problémáját, kérését, Éppen ezért félő, hogy ez a kibontakozás megakad, ismét visszaesik a termelési kedv, mert a gazdák csak azt látják, hogy továbbra is ígéretekkel halmozzák el őket, a jogos kérés teljesítése helyett. Ha mérlegeljük a helyzetet, az igaz, hogy nem mondhatunk le az állam fontos gazdasági bázisairól, de ha már az a kérdés, hogy megindul-e többezer- holdas szőlőhegyen a gazdálkodás felvirágoztatása — mert itt ez a kérdés — és abból az államnak is nagy haszna származik, akkor nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni egy ilyen helyi kezdeményezést és bizonyos mértékig még a vállalat rovására is támogatni kell. A vállalat részéről mindössze tárolási kérdés az ügy, a szövetkezet részéről pedig elsősorban termelési kérdés. Ezért nem lehet mindegy a szövetkezet sorsa, ezért nem lehet egy olyan „aggódással“ félretenni a szövetkezet kérését, hogy „hátha egyes emberek a saját meggazdagodásukra akarják felhasználni a szövetkezetei és semmi másra.“ Ne fessük az ördögöt előre a falra, ezesetben legalábbis indokolatlan, ha pedig — tételezzük fel — mégis kopogtatna, az illető szervek lesznek olyan erősek, hogy meggátolják a tevékenységét. Az ilyen „rémlátomásokkal“’ akár sorra lemondhatnánk az ország minden nagyszerű tervéről, elképzeléséről. De inkább ne mondjunk le. Inkább legyen ismét világmárka, valuta a szekszárdi kadarka. Boda Ferenc huzamot vonni, akkor Ásvay Zoltán szerepét mondhatnánk sikerültebbnek. Igen szépet és nagyot alakított még Kerpely Judit (Ásvayné), aki nem egyszer könnyeket csalt játékával a közönség szemébe. A szereplők közül, játéka után ítélve, említést érdemel még, Náday Pál (Ásvayék fia), Szirmay Jenő (Zelmányi Tamás), Gyapay Yvette (Lenke) és Mátray Már^ (Franciska); Megjelent a termelőszövetkezetek új munkaegység-könyve A napokban megjelent a termelő- szövetkezetek új munkaegység-könyve, amely az eddiginél sokkal több Mindenki megöregszik , Igaz történet a hálátlan fiúról a fiamnak, használja. Igaz, nem sok ez a 600 négyszögöl de mégis jól esett volna, ha néhanapján eljön és azt mondja: — Itt van édesapám ez a kosár krumpli, kukorica, vagy bab, mindegy, a maga földjén termett. — Nem. Én csak az adót fizettem, de a föld hasznából semmit sem élveztem. — Valamikor 22 hold földem volt, ma semmi nincs, szétosztottam a gyerekek között, így az'án magamra maradtam _ teljesen magamra. — Tegye meg, legyen szíves — szóljon a fiamnak. Elbúcsúzott az öreg, lassan, fáradtan hazafelé indult. Elment, szavai azonban sokáig ott lebegtek a levegőben, az emberek gondolatában. — Nem beszéltünk róla, de a szemekből vádat lehetett kiolvasni. Igen, vádolni lehet az olyan gyermeket, aki elfelejti hogy mivel tartozik a szülőnek, az édesapának, édesanyának, aki elfelejtkezik a szülők álmatlanul átvirrasztott éjszakáiról, amikor talán ppen az ő életéért aggódtak. —y —a munkanemre ad irányszámot és ellem, tétben a korábbi ilyen könyvekkel, országos érvényű határszámokban adja meg a munkateljesítmény javaslatokat. A határszámokon belül a termelőszövetkezetek maguk készíthetik el a helyi adottságok, időjárási viszonyok és egyéb körülmények figyelembevételével a helyi munkaegy. ség teljesítményszámokat. Ezáltal sokkal igazságosabb lesz a jövedelemelosztás, s megszűnik az üzem- ágak közötti feszültség is. Az új munkaegységkönyvet a Mezőgazdasági Szervezési Intézet tudo_ mányos munkatársai készítették el, mintegy 500 termelőszövetkezet tapasztalatainak felhasználásával. A könyv 10.000 példányban a Nyomtatványellátó Vállalatnál jelent meg, s vidéki kirendeltségeinél 11.70 forintos áron lehet beszerezni. 1900 éves írótol 1 Vatikánváros területén néhány hónapja ősi pogány temetőre bukkantak, ahol érdekes leletek kerültek napvilágra. Többek közt előkerült egy Nero korabeli írótoll és tinta- tartó. A vatikáni múzeum munka, társai mindjárt ki is próbálták az 1900 éves írótollat, amelyet csontból faragtak. A hasonló korú tintatartóba néhány csepp vizet öntöttek és a csaknem két évezred óta beszáradt tintával i?mét írni lehetett- A maga nemében páratlan lelet a vatikáni mú_ zeumba ke 'ült. Nem kell koldulni a 135 öregnek Nagy sikere volt a Pécsi Nemzeti Színház péntek esti előadásának (Folytatás az 1. oldalró1 Lesz-e még világmárka a szekszárdi kadarka?
