Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-09 / 34. szám
d Ä ''A TC. / 9 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1957. FEBRUÁR 9. Menjünk ki as emberek kosé, nyerjük meg a tömegek bisalmát MSZMP elnökök értekezlete Tamásiban A tamási járás MSZMP elnökei csütörtökön Tamásiban tartottak értekezletet a községi tanács nagytermében. Kócs Árpád elvtárs járási elnök vitabevezetője után felszólaltak Varga Ferenc Regőly, Kovács Miklós Tamási> Magyar János Iregszemcse Horváth János Értény Martinka László Szakoly> Filótás István Tamási Tsz, Takács elvtársnő Ujireg, Vető elvtárs a Fornádi Állami Gazdaság MSZMP elnöke. A vitában részt- vettek még Tátrai Mihály honvédőrnagy, Rappai Gyula az MSZMP megyei intézőbizottságának elnöke és Schultz elvtárs az EPOSZ járási szervezője. A vitában résztvevők elmondták, hogy a járás területén túlsúlyban megalakultak az MSZMP-szerveze- tek. A régi, hűséges, helytálló MDP- tagok mellett ott vannak a 19-es kommunisták is, mint Tamásiban pél dául Fejes János, aki éveken keresztül azért nem vett részt a párt munkájában, mert úgy érezte, hogy a fiatal párttagok nem becsülik eléggé, háttérbe szorították. Regöly községben nehezíti a kibontakozást az ellenforradalmárok ténykedése — mondotta H. Varga Ferenc. Sorozatos verekedések, szurkálások tartják rémületben a békés lakosságot. Az elmúlt 10 évre visszatekintve hasonló jelenséget nem tapasztaltunk községünkben, éppen ezért a karhatalom erősítését kérik a regölyiek az izgága elemek megfékezésére. Tamásiban, de a járás többi községeiben is. az ellenforradalom ténykedése az iskolákban is igen durva módon nyilvánul meg. Reakciós viccekkel mételyezik névtelen egyének az ifjúság lelkét és ahogy ezt a legtöbb felszólalás megerősítette, a pedagógusok egy része vagy tehetetlenül, vagy közömbösen nézi. A tamási általános fiúiskola VII. osztályában például az elmúlt napokban nyilaskeresztet rajzoltak a táblára és német vaskereszteket tűztqk a gyerekek a mellükre. így ültek a padokban anélkül hogy az egymást váltó óraadó tanárok ez- ellen erélyesen felléptek volna. A Fornádi Állami Gazdaságban három ízben választottak eddig már munkástanácsot, amelyből sorozatosan kirekesztették a kommunistákat. Ezért nem tudják megtisztítani az állami gazdaságot az olyan elemektől, akik nemcsak a forradalom idején mutatták ki foguk fehérjét, hanem jelenleg sem ismerik el a kormányt, s akadályozzák a kibontakozást. — Helyteleníti a parasztság — és ebben valamennyi felszólaló egyetértett — a hátralékosok adótörlését — mondotta Horváth János. Az állampolgári fegyelem betartása mindenkire egyaránt kötelező és joggal sérelmezi a falu parasztsága azt, hogy a hanyagok újból kedvezményt kapnak. Általában megegyeztek abban a felszólalók, hogy erősíteni kell a pártot, s foglalkozni kell a párt építésével Igyekezzünk megnyerni a régi párttagok mellett a becsületes embereket a párt ügyének. De feltétlenül fel kell lépni az ellen, hogy egyéni érdekekért akarjon valaki párttag lenni. Meg kell akadályozni azt, hogy büntetett előéletű, a párthoz méltatlan egyének kerüljenek sorainkba. Legyünk kevesebben de a helytállásban szilárdak — mondotta nagy helyeslés közepette az iregszemcsei pártelnök. Bátran menjünk ki az emberek közé — mondotta felszólalásában többek közt Tátrai Mihály honvédőrnagy. — Legyenek a kommunisták a tömegek között a nap minden órájában. Foglalkozzunk az emberek kis és nagy’ problémáival. Nyerjük vissza bizalmukat, kezdjük a meggyőzd munkát ott, ahol 1946—47-ben abbahagytuk. Legyenek a pártaktívák határozottak, kemények, bátran álljanak ki okos szóval, türelemmel az igazság védelmében. Az ellen- forradalmi elemek igyekeznek bizalmatlanságot kelteni. Éppen ezért forradalmian kell fellépnünk az ellenforradalmárokkal szemben — mondotta Rappai Gyula elvtárs, a megyei MSZMP intéző bizottságának elnöke. Erősítsük a pártot, mely a proletárdiktatúra eszköze, el kell érni, hogy féljen az ellenforradalom, de ugyanakkor óvakodjunk attól, hogy a becsületes emberek körében is félelemérzetet keltsünk — mondottá befejezésül. A vita tanulságát Kócs Árpád elvtárs foglalta össze, majd Sárdi elvtárs ismertette a minisztertanács földrendezéssel kapcsolatos 10-es számú rendeletét. Hég egyszer az agronómus vitához Szükséges-e agronómus a községekbe ? A Tolna megyei Népújságban számos cikk foglalkozott ezzel a kérdéssel. Egyes cikkek írói nem tartják szükségesnek és fontosnak e beosztást. Mások viszont az ellenkezőjét állítják. Véleményem szerint, ha régi módon akarunk gazdálkodni — ami teljes lemaradást eredményez, — nem szükséges az agronó- m«s, de ha előre akarunk haladni a mezőgazdaságban, márpedig előre kell haladnunk, akkor igenis szükség van minden nagyobb községben az agronómusra. Miért? A gazdák egy hold földről minél nagyobb jövedelmet akar. nak biztosítani, a kisgazdaságokat is kifizetővé akarják tenni. A termelőszövetkezetek, állami gazdasá. gok mind-mind azon iparkodnak, hogy egy-egy hold földről minél olcsóbban minél több árut, egy-egy állattól minél több szaporulatot stb. termeljenek, illetve neveljenek. — Vajon egy- egy üzem akár kiesig akár nagy tud-e csak növénytermelésből nagyobb jövedelmet produkálni? Nem tud. A növénytermesztés elválaszthatatlan az állattenyésztéstől ha pedig ez így van, akkor az agronómus kell, kell a segítség. Az iparban egyre fejlettebb tudományos alapokon nyugvó termelést honosítanak meg, a mezőgazdaság marad, hat-e közömbös e fejlődésben — nem. Ha pedig nem maradhat, akkor feltétlenül szükséges olyan szakember a községbe, aki egy-egy szaktanáccsal komoly jövedelemhez tudja juttatni a termelőket. \ Az sem zárja ki a községben a szakember alkalmazását, ha a dolgozó parasztok egy része ezüstkalá. szos gazda. Bár már ott tartanánk, hogy minden gazda elvégezte volna az ezüstkalászos tanfolyamot, az előrehaladásnak ez is egy igen komoly fejlődési foka. A mezőgazdaság fejlesztése szűk. ségszerű, törvényszerű és fontos, hogy minden szakember ez irányban tevékenykedjen. Ehhez szív és kötelességérzet is szükséges. Sajnos, a fiatal szakemberek egy kis részéből hiányzik a szív, a föld és állat szeretete. Innen adódott az, hogy az agronómus hivatali emberré sű- lyedt, csak a 8 órai munka letöltését látta feladatának — ezen túl már nem tevékenykedett. így nem is nézte sok gazda jó szemmel ezeket a szakembereket, mert nem látták munkájukban a segíteniakarást,a jóindulatot. Az elmondottak nem általánosíthatók, mert sok fiatal és idősebb agronómusaink vannak: akik hajnaltól késő estig járják a határt segítenek, tanácsot adnak és napi munkájuk után tanfolyamokat vezetnek önzetlenül. Munkájukban az a cél vezérli őket, hogy segítsék gazdatársaikat, hogy azok minél több és nagyobb jövedelemét tudjanak elérni. SZŰCS LAJOS megyei főagronómus. Látogatás a bonyhádi munkaközvetítő irodában Sorbanállás, tolakodás, verekedés a munkahelyért — így képzeltem el jó egy hónappal ezelőtt' a munkaközvetítő iroda munkáját. Akkor még arról volt szó, hogy az év elején többszázezres lesz a munkanélküliek tábora; erre készítették fel a megalakuló munkaközvetítő irodákat. Mindebből nem találtam semmit, amikor felkerestem a bonyhádi munkaköz" vetítő irodát. Egy „ügyfél“ volt csak ott, egy fiatalember. Munkakönyvért jött. Már korábban kérte a munkakönyvét, most jött meg Pestről az értesítés, hogy volt már munkakönyvé, újat csak 50 forintos okmánybélyeg ellenében kaphat. Hozza a bélyeget, nyomban kiállítják a könyvet. Munkahelye már van. — Nagyobb munkanélküliségre számítottunk — mondja Balogh József elv- társ, az iroda vezetője. — Lehet, hogy „csalódásunknak“ az az oka, hogy sok elbocsátottnál még tart a „racipénz“, és majd akkor jelentkezik, ha a felmondási idő lejárt. Sokan arra várnak — főként elbocsátott üzemi dolgozók —, hogy visszahívják őket munkára. Mindenesetre januárban sokkal nagyobb forgalommal is megbirkóztunk volna, mint ami volt. ■— Hányán jelentkeztek közvetítésre? — Januárban — az iroda felállítása óta, tehát húsz nap alatt, száztizenegyen jöttek. De ezek is főként érdeklődtek munkalehetőség után, nem akartak azonnal elhelyezkedni. Közülük mintegy húsz-huszonöten irodai dolgozók voltak, ilyen munkakör iránt érdeklődtek. Januárban hét dolgozót közvetítettünk ki, köztük két szellemi dolgozót. Február első napjaiban már aránylag nagyobb volt a forgalom. — Miyenek a munkalehetőségek? — Igyekszünk felkutatni a munkaerőelhelyezési lehetőségeket. Nemcsak a község és a járás területén, hanem a szomszédos Baranya megyében is. Eddig mintegy százötven vállalattal, szövetkezettel, hivatallal vettük fel a kapcsolatot és kértük, jelentsék be munkaerőigényeiket. Jelenleg több mint négyszáz munkást tudnánk elhelyezni. HarEgy órán belül kézrekerült a tettes A tanulság: „Kontár“ zsebmetsző ne avatkozzon a „felnőttek“ dolgába Kiss Sándorné faddi kéményseprő felesége éktelen patáliát csapott a Vida- féle vendéglő előtt, amikor felszálltak az autóbuszra. Persze szerencsétlenségre senki sem igen gondolt, mert hát „kinek van szerencséje, ha a kéményseprő családjának sincs“. Kiderült azonban, hogy ez esetben mégis szerencsétlenség érte Kissnét, mert az idő alatt, míg felszállt az autóbuszra, kiloptak a zsebéből 1600 forintot. Még az volt a szerencséje, hogy éppen arra járt egy nyomozó, aki azonnal munkához látott. Ki a tettes, hol a pénz? — ez volt a nagy kérdés. A tettes természetesen nem jelentkezett sem a pénzzel, sem anélkül. Bűnjel sem maradt más, mint az üres zseb. Ez pedig nem sok sem a nyomozónak, sem a tulajdonosnak. Először is megállítottak két cigányt, akik ebben az időben az autóbusz tájékáról a cigánytelep felé haladtak. Az egyik Kolompár Sanyi 16 éves cigánylegény volt. Pénz természetesen nincs náluk és semmit sem tudnak az 1600 forintról. Elmesélték, ők munkát akartak vállalni, de nem kaptak és így tovább ... összeszedték a cigányokat, de egy sem tudott semmit a pénzről. Egy kisgyerek azonban elmesélte, hogy nála nincs a pénz, de úgy tudja, hogy a Sárközi Ferkó lopta. Sárközi Ferkó még csak 11 éves, ott sem volt az autóbusznál, de amikor vallatták, egyszer csak kihúzott a nadrágja térdén levő folt alól 16 darab ropogós százast. De nem én loptam el, hanem a Kolompár Sanyi. Csak ő átadta nekem, hogy dugjam el. Igen, Kolompár Sanyi lopta el, most már ő is vallott. A nyomozóknak még be is „bizonyította“, hogy egy tolongó tömegben milyen „ügyesen“ ki tud húzni valakinek a zsebéből valamit. Amikor lejátszatták vele az esetet, egy gyufásskatulyát úgy „kilopott“ a — nyomozók zsebéből, hogy valóságos „mestermutatvány“ volt, pedig ő még nem is „okleveles“ mester, vagyis még egy zsebtolvajlásáról sem tud eddig a rendőrség. (Persze az is lehet, hogy ez volt az első kísérlet.) Miután kivette a pénztárcát, elosont a tömegből és kiürítette azt. Mert annyit még egy kezdő zsebmetsző is tud, hogy bűnjelt nem jó az embernek magánál tartani, a pénztárca pedig fontos bűnjel. így aztán a tárcát mindjárt ledobta a földre, beletaposta a sárba, a pénzt pedig átadta Sárközi Ferkónak, vigye haza, rejtse el, mert azért a 16 százas is bűnjel. Szóval a számítás „jó“ volt, de valahol hiba csúszott bele. Nem számoltak a bűnügyi nyomozók tudományával, ami pedig — a mellékelt ábra szerint — egyáltalában nem lebecsülendő dolog. A pénzt természetesen visszaadták a tulajdonosnak, a „mesterjelölt“ pedig a fiatalkorúak bírósága elé kerül. Boda mine munkást kér például a szászvári bánya. Munkásokat keresnek a hidasi brikettgyár építkezésénél. A Tatarozó Vállalat húsz fő kiközvetítésére jelentette be igényét. A Tolna megyei Erdőgazdaságnak háromszáz munkásra lenne szüksége. A munkakörülményeket, kereseti lehetőségeket ismerjük, így arról tudjuk tájékoztatni a jelentkezőket. A szászvári bányába például kiközvetítettünk egy fiatalembert, aki a járási tanácsnál dolgozott. Ke* resete 1200 forint volt, a bányában -- csak készpénzben — kétszer annyit keres. Azóta már beszéltünk vele, munká. jával, keresetével meg van elégedve. — Van tehát munkalehetőség mindenki számára? — Sajnos, nem így áll a dolog. Főkép az állástalan nődolgozók részére nem tudunk munkahelyet biztosítani. Erre kellene valamilyen megoldást találni — válaszolja Balogh elvtárs. Megbeszélést tartottak a községi tanácselnökök és agronómusok, illetve mezőgazdasági előadók Mint ismeretes, a kormány határozatot hozott a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről. Az is tudott dolog, hogy ezt a munkát a korábbi évek gyakorlatától eltérően a járási tanácsok felügyelete alatt teljes egészében a községi tanácsok végzik. A részletes tennivalókat, február 4-én minden járási székhelyen a járási ta„ nácsnál beszélték meg a községi tanácselnökök, az agronómusok, illetve a mezőgazdasági előadók. A járási ta* nácsoknál megrendezett értekezleten részt vett a megyei tanács végrehajtó bizottságának képviselője is, aki ismertette a végrehajtási utasítást. A megbeszélés után február 5-én a megye minden községében hozzáláttak az említett törvényerejű rendelet végrehajtásához. Á paksi járásban az elmúlt hánapokban 23 iparengedélyt adtak ki TTöbb régi kisiparos fordult a tanácsi szervekhez azzal a kéréssel, hogy a korábban megvont iparengedélyét ismét visszakaphassa. A paksi járásban az ilyenirányú kérelmeket felülvizsgálták, s a felülvizsgálás után összesen 23 kisiparos kapott iparengedélyt. Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a 23 kisiparos közül a legtöbb hentes. Pakson pl. heten kaptak iparengedélyt, s ebből hat a hentesiparos. Ezenkívül természetesen kapott iparengedélyt kovács, cipész, asztalos és varrónő is. Négyzetesen vetik a kukoricát Géphasználati társulás alakult Szedresen Miklós József, a szedresi gépállomás vezető mezőgazdásza, telefonon közölte szerkesztőségünkkel, hogy a napokban községükben 24 család 200 holdon géphasználati társulást alakított. A 24 család, amelynek 70 tagja van, alakuláskor megválasztotta vezetőségét, s annak elnökét, Kenyér István dolgozó paraszt személyében. A gazdáknak az a véleménye és terve, hogy vetést, növényápolást is, géppel végeztetik, sőt kukoricájukat is géppel, négyzetesen vetik. Az újonnan alakúit társulás tagjainak azonban egy kérésük is lenne, amelyet ezúton szeretnének tolmácsolni az illetékesek felé. Szeretnének bővebben hallani arról, hogy a társulás tagjait milyen kedvezmény illeti, mikor kell például a gépállomásnak a munkadíjat megfizetni.
