Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-08 / 33. szám
TOLNA MEGYE1 MAGYAR SZOCIALISTA M IJ-N K Á SP A HT II. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR TA NÁ CS/OK KAPJA PÉNTEK 1957. FEBRUÁR 8. Megkezdték a munkát a paksi kalászok A múlt hónap elején beköszöntött hideg időjárás miatt kénytelenek voltak hálóikat „szegre akasztani” a paksi halászok. A Dunán megindult a jégzajlás, már-már úgy látszott, hegy beáll a Duna. A Duna azóta már megtisztult a jégtől, újból munkához láthattak a halászok. Hétfőn reggel a Paksi Halász Szövetkezet valamennyi tagja teljes felszereléssel kivonult a vízre. A szövetkezet elnöke Bencze Ferenc úgy tájékoztatott bennünket, hogy most már folyamatosan fognak halászni, amennyiben a Duna vize jégmentes marad. Lesz elegendő aprómag és műtrágya Az elmúlt években sajnos az volt a tapasztalat, hogy az állattenyésztés éppen azért nem fejlődhetett kellően, mert nem tudtak a gazdák és a termelőszövetkezetek vetőmag hiánya miatt lucernát, lóherét és egyéb pillangós virágúnkat vetni. Ezt bizonyítja az is, hogy jelenleg megyénk területén 9773 hold a lóhere- és lucerna-terület, ami az össz- szántóterület 4,2 százalékát teszi ki. Az idei tavaszon már jobbak .a lehetőségek, ha a gazdák a rendelkezésükre álló megtermelt és elcsépelt magot elvetik, ami körülbelül számítva, 9805 holdra elegendő, azonkívül központi készletből mintegy 4000 holdra való magot kaphatnak, akkor a megye szántóterületének közel 9 százalékát fogja kitenni a pillangósterület. A termelőszövetkezetek és egyéni gazdák rendelkezésére áll központi készletből összesen 65 mázsa lucerna, 330 mázsa vöröshere, 290 mázsa tavaszi bükköny, 450 mázsa takarmányborsó, 360 mázsa baltacin, 25 mázsa szudáni fű és 65 mázsa fűmag. A műtrágya ellátása is jobb lesz a megyének, mint az elmúlt évben. Míg tavaly összesen 120 vagon műtrágyát kapott a megye, addig most 450 vagon nitrogén műtrágya fog a gazdák rendelkezésére állni. Szuperfoszfát és kálisó elegendő menny- nyiségben van, bármikor beszerezhetik a gazdák, a pétisó, bár korlátozottabb mennyiségben kerül forgalomba, de mégis elegendő lesz. Egy bécsi lap azt állítja, hogy Ausztria hasznot húz a magyar menekültek révén A „Neuer Kurier” című bécsi lap vezércikkében bírálja az osztrák kormányt amiatt, hogy nem tájékoztatja a valósághoz híven a közvéleményt a magyar menekültek ellátásával összefüggő anyagi terhekről, A lap a többi között a következőket hangoztatja: „Kormányunk képviselői a magyar menekültek beözönlésének kezdete óta igyekeznek elhitetni lakosságunkkal és a külfölddel, hogy Ausztria valósággal roskadozik a menekültek segélyezésének terhe alatt és áldozatkészségének határához érkezett. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a rokonszenv, amelyet az osztrákok kezdetben a menekültek iránt éreztek, fokozatosan bizalmatlanságba, elutasításba, sőt ellenszenvbe csapott át. Az osztrák kormányhatóságok azonban nem világosították fel kellőképpen a nyilvánosságot arról, hogy csupán az ENSZ menekült- ügyi főbiztos eddig készpénzben hatmillió dollárt, azaz majdnem 160 millió sillinget juttatott Ausztriának, s hogy külföldi segélyszervezetek hatalmas dologi Juttatások mellett nagy pénzösszegeket Is küldtek Ausztriába. Nem mondották meg a közvéleménynek, hogy ezek a jelentős dollárösszegek rendkívül megerősítették Nemzeti Bankunk devizatartalékait és hogy a világ a magyar menekülteken akarván segíteni, mérhetetlen összegeket szivattyúzott az osztrák gazdaságba. Világos, hogy Ausztria nem fizet rá a menekültekre, sőt ellenkezőleg. Az osztrák hatóságok menekültenkint és naponkint két dollár, azaz 52 silling kiadást számolnak el a nemzetközi szervezeteknek, holott a valóságban az osztrák belügyminisztérium hivatalos adatai szerint csupán 22 sillinget költünk egy-egy menekült wjr •• •• • •• * Köszönjük A hála, a köszönetnyilvánítás sorait olvashatják a tolnai családok. Köszönet, egyszerű levélben, ismeretlen lakosoknak, ismeretlenül. Száz és száz család, száz és száz bajbajutott ember fogott kezébe ceruzát, tollat, hogy írjon, ismeretlenül. Az embert szerető szív adományára, a saját konyhától elvont burgonyára, lisztre, meleg ruhára jön a köszönet sok tolnai családhoz. A postás kopogtat be már hetek óta egy-egy tolnai házhoz: levél jött. Ismeretlen kézírással írt, gyűrött levelekből árad a hála. a köszönet, a megemlékezés, hogy segítettek bajbajutott embertársaikon. Elszorul a szív, ha egy levelet az ember végigolvas. Könnyek tolulnak az ember szemébe, ha olvassa, hogy egy nyolcgyermekes családapa köszöni meg az ajándékot a „Kedves Ismeretlen Barátomnak!” szóló levelében. írnak, az emberbaráti érzésre válaszolnak ezek a levelek, magyarok, olyanok, akik azt írják: ,.Nagyszámú családommal együtt soha el nem múló hálával mondunk köszönetét, azzal a tudattal, hogy egyszer majd élőszóval is megtehetem” (id. Réz Gyula és nyolc gyér• meke, Budapest, IX., üllői út 109 a.. III. em. 40.). Majd másutt: „Önök egy 11 tagú családnak szereztek örömet, jó helyre küldték segítségüket”. Vagy egy másik levélből: „Szívbeli jóságtokat nem is tudom, hogyan köszönjem meg, mert ez a küldeménytek, mint magyar testvérektől, többet ér. mint bármely állam segítsége, vagy adománya”. (Rácz Antal, Budapest, Boráros tér 2.) Szavak, mondatok egymásután, íráshoz nem szokott kezek fogtak tollat és köszönik a segítséget, és Ígérnek is, Ígérik azt, hogy meghálálják, meghálálják úgy, hogy többet tesznek a közösségért, többet törődnek ezután az ország ügyével, hogy ne legyen többet árván maradt gyermek, hogy ne legyen síró feleség. Beszélnek ezek a levelek, beszélnek arról, hogy jó helyre kerültek a tolnai családok adományai, hogy a segítség majd visszatérül, visszatérül, mert együtt akarunk dolgozni, együtt akarjuk a sebeket begyógyítani, s ez mindennél szebb. —ÁCS— egynapi ellátására. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a menekültsegélyezési akció során sok milliót építkezési költségek fedezésére fordítottunk. Ezek az épületek most a menekültek befogadására szolgálnak, de végeredményben Ausztriában, osztrák tulajdonban maradnak. Úgy látjuk, a menekültakció nem rossz üzlet Ausztria számára!” — állapítja meg a bécsi Neuer Kurier. A szovjet főbizottság ajándéka a bonyhádi szociális otthonnak Az elmúlt napokban érkezett hazánkba Marija Dmitrijevna Ovszjanyikova, a Szovjetszkaja Zsencsina című lap főszerkesztője, aki a szovjet nőbizottság nevében 100 000 rubel értékű ajándékot hozott a magyar gyermekeknek és aggoknak. Az értékes ajándékból 500 méter flanelt és 300 méter ágyneműanyagot, valamint egy nagy szőnyeget a bonyhádi szociális otthonnak juttattak. Az ajándékot szerdán adta át Ovszjanyikova az otthon lakéinak, akik mégha tottan vették át a sz^ ijet nőbizottság küldeményét. Fennállása áfa 600 népdalt gyűjtött a tízéves sárpilisi népi együttes Tolna megye legrégibb népi együttese, a sárpilisi, amely 1947-től számos országra szóló sikert ért el és saját gyűjtésű népdalaival ma is állandóan szerepel a rádió műsorán. A kiváló együttes, amely az elmúlt évek során több mint hatszáz régi sárközi népdalt gyűjtött, most ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Február 16-án, a jubileumi ünnepségen, a tízesztendős együttes legsikeresebb műsorszámait adja elő. Meghívták az ünnepi estre a Csepeli Cipőgyár küldöttségét és a gyár kulturális csoportja is Sárpilisre utazik ezen a napon. A nagyszabású műsor titán, népviseleti bált rendeznek. Húsz perc a mözsi tanácsnál Hogyan kerültek a mözsiek adófizetésben ax első helyre Alig-alig lehet beférkőzni a mözsi adóügyi előadóhoz, annyian vannak a kis teremben. Mindenki csekket kér, többen adóbevallást készítenek és kérik a csekket. Adót akarnak fizetni. Amíg a kis teremben 20 percet időztem, nem kevesebb, mint 15 személy — idős nénik és bácsik, fiatal menyecskék jöttek. Tudják a mözsiek — szüksége van az államnak minden befizetett fillérre Budapestet újjá kell építeni, az üzemekben is még csak a közelmúltban kezdődött meg a rendszeres munka. A község lakói szorgalmasan tesznek eleget kötelezettségeiknek. Nem késlekednek egy percet sem. Hétfőn például nem kevesebb, mint 9000 forintot fizettek be a mözsiek. — Az egész negyedévi adót sze. retném rendezni — mondja az egyik idős néni, Wiedemann József- né. Az adóügy dolgozói kiállítják a csekket. Még alig hagyta el az asztalt, máris ott van Csuka Ferenc az állandóbizottság elnöke. Megragadom az alkalmat, és megkérdezem: — Hogyan sikerült elérniükt hogy a községben ily gyors az adófizetés és megszerezték a megyében az első helyet. — A válasz, amit Csuka Fe. renc ad, igen rövid, tömör. — A mözsiek tudják a kötelességüket, adót mindig kellett fizetni, most is kell, akkor miért engedjük fel- gyűlemleni? így igaz ez. — Nem könnyű a munkánk, hiszen az októberi események idején mindent eltüzeltek, még az adófő- könyvet is. Ezt a község lakóinak segítségével, az adóívek felhasználásával pótoljuk. Eddig nem kevesebben, mint 110-en fizettek adót ebben az évben. Igaz többségük •még a múltévi hátralékot tisztázta, mert október óta nem fogadtunk el adóbefizetést. Vannak azonban sokan, akik már rendezték az első ne. gyedévi adókötelezettségüket is, sőt azt túl is fizették. — mondja Széles Mártonné, adóügyi megbízott. A községben az ellenforradalmárok többek között eltüzelték még a birtokíveket és földkartonokat is, úgyhogy a földrendezés — amit ebben az évben kell megvalósítani, igen nagy nehézségbe ütközik. Egy „jótétemény’’ a sok közül, amit a község az ellenforradalmároktól ka. pott „ajándékba”. (B. J.) Bonyhádi Zománcgyár: 112,9 százalék tervteljesítés, 88,3 százalék el sőosztályú zom ám*edény Januári tervét 112,9 százalékra teljesítette a Bonyhádi Zománcgyár. Ugyanakkor „rekorderedményt“ értek el a gyár dolgozói a minőségnél is, ' a gyártott zománcedények 88,3 százaléka lett elsőosztályú minőségű. Kiváló eredmény ez, hiszen tavaly ilyenkor 70—80 százalék között mozgott az elsősosztályú készáru aránya. Azonban a mennyiséget illetően kissé megtévesztő a 112,3 százalékos számadat. A januári tervet ugyanis — tekintettel a szén- és villanyenergia-nehézségek- re — az október előtti termelésnek mintegy 50 százalékában állapították meg. Azonban a hónap elejétől kezdve egyenletesen emelkedik a termelés és vannak olyan napok, hogy elérik a réginek 70—75 százalékát. A gyárból korábban 98 munkást bocsátottak el, 29 dolgozót pedig — 50 százalékos fizetéssel szabadságra küldtek. A szabadságoltakból 20 főt már újra behívtak munkára. Rövidesen sor kerül a többi kilenc dolgozó behívására is, sőt az elbocsátottak egy részét is fokozatosan újra munkába állítják. A nyolc égetőkemencéből jelenleg öt működik, a hatodik most van felfűtés alatt, a 7-est javítják, a nyolcast pedig — teljesen saját erőből és eszközökkel — most épitik. A három kemence üzembehelyezése után ismét eléri a régi termelési szintet az üzem. JOOOOOOf QOOOOOOC pooc BUDAPESTI JEGYZETEK Budapest az ország szíve — önkénytelenül is a rádióból oly sokat hallott kis dal jut eszembe. Igen, Budapest, ez a sokat szenve. dett város az ország szíve egyre erőteljesebben dobog. Fokozatosan áll helyre a rend, gyógyulnak a sebek, normalizálódik az élet. Szorgalmas munkával aránylag gyorsan építik, hozzák helyre, teszik lakhatóvá a házakat. Két hónappal ezelőtt a Nemzeti Színház kitöredezett ablakai ásítoztak, ma már végeztek az üvegezés munkálataival, a bel_ ső tatarozáson, festésen dolgoznak. Reggel fél 7-kor már tele vannak a járművek, villamosok, autóbuszok munkába igyekvő dolgozókkal. Két hónappal ezelőtt dermedt, béna volt ez a város. Az emberek a nemtörődömség fásultságával jártak a romokon, a szeméttel elhalmozott utcákon. Rossz volt látni a feketézők, alkalmi árusok sisera hadát, s önkénytelenül is az a gondolat vetődött fel, mi lesz ebből? ..; A pesti népnek talán fel sem tűnik, de ha a vidéki ember szemével nézünk szét Budapesten, látjuk, hogy a rend fokozódó helyreállításával egyidőben normalizálódik az élet. A zsúfolt villamoson udvariasan adja át a helyét a fiatalabb férfi a korosabb nőnek. Ritkábban halljuk azt a fülbántó kiabálást, amely azelőtt igen jellemző volt. „Néni frissen, fiatalosan ... na, mozogjunk már ...” Az újonnan alakult karhatalom tagjai nemcsak védik a lakosság biztonságát, hanem udvariasan (persze, ha erre szükség van, erélyesen is intézkednek), utasítják útba az embereket. A két vidék} kinézetű érdeklődőnek alaposan magyarázzák meg, hogyan jutnak ki villamossal a Délipályaudvarra hol, milyen számú villamosokat keli igénybevenniök. — De türelmes szóval tanácsolják haza a szesz nyomása alatt hangoskodó embert is, aki nótázva akarja túlkiabálni a nagyváros lármáját, a lapárusokat, a csilingelő villamosokat. — Hazamegyek, persze, hogy hazamegyek fiaim — motyogja az ittas ember, s elcsendesedve állva vár a 6-os végállomásán. Az üzletek tömve vannak áruval. — Holnap ha utam erre visz, hozok magammal pénzt és megveszem azt a csinos kis gumicsizmát — mondja a kirakat előtt nézelődő fiatalasszony férjének. Ez mutatja, hogy Pesten is megszűnt a sorbanállás, mindenki megvásárolhatja azt, amire szüksége van. No, és az élelmiszerüzletekből, ha estére kifogyna az áru, reggelre már pótolva van. Budapest a szerelmesek városa — hallottuk gyakran. Most is, mint azelőtt láttunk a Rákóczi-úton idegesen fel-lesétáló fiatalembert, aki per_ cenként a karóráját nézte. Évi (?) már megint késik? Nem ... jön a kislány — kezében pattogatott kukoricás zacskóval. Felváltva nyúlkálnak a zacskóba, s össze bújva, hol halkan kuncognak, majd hangosan felnevetnek. Derűt, vidám, ságot árasztanak maguk körül, s láttukra az imént még savanyú arccal sétálgató öreg bácsika arca is felderül. A Dunaparton két fiatal lány vár a 2-es villamosra. Aktatáska van a hónuk alatt, s ebből arra következtethetek, hogy egyetemisták. Az egyik egy sűrűn gépelt papírlapot vesz elő táskájából, melyet közösen olvasnak. Dolgozativázáat? ... Lehet, hisz megkezdődött az egyetemeken a tanítás. Vagy talán újabb követelés 10—12 pontban összefoglalva. Kicsit jobban odafigyelek (egyesek azt mondanák illetlen vagyok, másoknak esetleg az a véleményük, hogy túl éber) mindegy — vállaltam bármelyik jelzőt, de meg is érte. Szép Balassi-rímekbe szedett kedves kis szerelmi versstrófákat hallottam, ame lyek még az én öreg szívemet is felmelegítették. Lehet, hogy valamelyik fiú, egyetemista észrevétlenül csempészte a szerelmes verset a táskába. Közvetlenül az októberi események után jártam Budapesten. Akkor még a villamosvezetékek a földön hevertek. Barrikádok, romok akadályozták még a gyalogos közlekedést is. — A sztrájkoló munkások a csomagokért jártak be az üzemekbe. Mindez mély szomorúsággal töltött el, mert lassan, nagyon lassan vert az ország szíve. Most, bár egyesek szerint még mindig lassan, az én véleményem szerint gyorsan és egyre gyorsabban áll helyre a rend. Normalizálódik az élet és ha ez így megy , hamarosan gyógyultan és egészségesen ver az ország szíve: Budapest.
