Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-01 / 27. szám
TOLNA MEGYEI NSPÜJSAG Kádár János besxéde Magyar Szocialista Munkáspárt XXL kerületi aktivaértekexletén (Folytatás mz 1. oldalról.) indult — a néptömegek jogos elégedetlenségét kihasználva — a népi demokrácia megdöntéséért. Ezt a harcot, aiyiely még ma is folyik — az ellenforradalom kezdte és így vele szemben a forradalom kemény fegyverével kell fellépni, mert enélkül nincs szocialista konszolidáció. A megtévedt embereket felvilágosítjuk, aki viszont fegyvert emel a népi hatalomra, annak kezéből kiütjük a fegyvert, aki összeesküvést sző államunk ellen, a proletárdiktatúra fegyverével találja szemben magát. Kádár János a perspektíva kérdésével is foglalkozott. Elmondotta: sokan pesszimisták napjainkban, mert felmerült a munkanélküliség, mert A határozat bevezető része, tényekkel alátámasztva megállapítja, hogy az október 23-án induló megmozdulás kezdettől fogva ellenforradalmi ténykedés volt, annak ellenére, hogy különösen az első napokban abban sok becsületes, jószándékú, az elmúlt időben elkövetett hibák miatt elkeseredett dolgozó is részt vett: nem látva, hegy demokratikus követeléseiket a fasiszta erők saját céljaikra használják fel. Miután az ellenforradalmárok fegy veres akciója nem járt sikerrel — folytatódik a határozat — hosszú ideig igyekeztek gátolni a termelés megindítását, erőszakkal fenyegetve a becsületes, dolgozni akaró munkásokat, többszöri céltalan sztrájkkal nehéz gazdasági helyzetet idéztek elő. A csepeli kommunisták egyetértenek a forradalmi munkás-paraszt kormánynak az utóbbi hetekben megnyilvánuló erélyes fellépésével az ellenforradalmi erőkkel szemben és kérik a kormányt, hogy ezt a politikáját továbbra is következetesen folytassa az ellenforradalmi erők teljes megsemmisítéséig. A kommunisták legfontosabb feladatait a határozat három pontban foglalja össze: 1. Mindenekelőtt felvilágosítani a dolgozókat az ellenforradalmárok céljairól, s meggyőző agitációs mnnkát végezve, a párt politikáját ismertetve, mellénk állítani őket. Ez ma a párttagok legfontosabb kötelessége. Azok a volt MDP-tagok, akik leghamarabb megértették, hogy az gazdasági nehézségeink vannak. Ez a pesszimizmus azonban nem indokolt: csak rajtunk múlik, hogy mielőbb vége legyen a nehézségeknek, úrrá legyünk bajainkon. Ehhez azonban a kommunisták egységes elhatározására, összeforrott erejére van szükség. Pártunk fejlődő ereje, immár 150 ezer tagot számláló tábora már ma is nagy erő, tömegerő. A kommunistáknak meggyőződésük tudatában, félelem nélkül kell vívniok harcukat. A hibákat helyre kell hozni s ehhez is az összefogás szükséges. Ha minden dolgozó a maga helyén minden eszközzel védi a munkáshatalmat, a végső és teljes győzelem hamarabb következik be. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az aktívaértekezlet részvevői határozatot hoztak. A határozatot az alábbiakban rövidítve ismertetjük: MSZMP felszámolja a múlt hibáit, és a legszélesebb demokrácia biztosításával. most már ténylegesen a dolgozó tömegekre támaszkodva vezeti hazánkban a szocializmus építését — beléptek a pártba. Tudjuk, hogy még sokan vannak a volt párttagok közül, akik nem találták meg az utat az új párthoz. Az a feladatunk, hogy felvilágosító szóval segítsük őket, hogy közelebb kerüljenek a párthoz. ' 2. A párt álláspontja az, hogy a munkástanácsokon keresztül meg kell valósítani az egész nép részvételét a gazdaságvezetésben. Éppen ezért, mivel a becsületes munkástanácsok szándéka egyezik pártunk célkitűzéseivel, továbbra is harcolva a munkástanácsok tisztaságáért, közös erőfeszítésekkel kell hazánk szocialista továbbépítését folytatnunk. 3. A magyar nép kívánsága a jobb, a szebb és boldogabb élet. Ennek feltétele a termelékenység állandó emelkedése. Ezért mi, csepeli kommunisták minden erőnkkel arra törekszünk, ki-ki a maga munkahelyén jó munkájával, javaslataival a termelés állandó emelését biztosítsa. Fellépünk min den zavartkeltő szervezkedés, demagóg jelszavak, munkafegyelem lazítása ellen, amely a békés termelőmunkát veszélyezteti. Megakadályozzuk, hogy az elmúlt 12 év eredményeként népünk kezébe került üzemeket, gyárakat, a nép vagyonát felelőtle;n elemek elherdálják és ezzel akadályozzák egészséges, szocialista továbbfejlődésünket. KÜLFÖLDI HlREK Az AFP jelentése szerint a különleges politikai bizottság szerdán úgy döntött ,azt ajánlja a Bintonsági Tanácsnak, hogy egyezzék bele Vietnám és Dél-Korea ENSZ felvételébe. A szovjet javaslatot, amely a két Korea és a két Vietnam egyidejű felvételét kívánta, elvetették. * A francia hatóságok szerdán újabb hét Franciaországba menekült magyar hazatéréséhez adták meg az engedélyt. A hét hazatérő szerdán este vonattal indult el Párizsból. * Az AFP jelentése szerint a palermói központi börtön mintegy száz foglya szerdán délután fellázadt a délutáni séta során. A foglyoknak az őrök éberségét ki. játszva sikerült felkúszniok a falakra. Egyik-másik fogolynál feliratok voltak ezekkel a jelszavakkal „Amnesztiát akarunk.” „Dobják ki az igazgatót.” A zendülők még nem adták meg magukat. A rendőrség a börtönt nyomban körülfogta hogy megakadályozza szökéseket. * A TASZSZ közli: Jean Terfve, a belga képviselőház kommunista képviselő csoportjának elnöke interpellált a belga kormánynál amiatt, hogy Speidel, volt hitlerista tábornokot nevezték ki a NATO fontos parancsnoki tisztségére, Jean Terfve hangoztatta hogy a volt náci tábornok kinevezése és az a tény, hogy belga szárazföldi csapatokat rendelnek parancsnoksága alá, nagy felháborodást keltett Belgiumban. * A TASZSZ híre szerint L. M. Ka- ganovics az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnök- helyettese szerdán reggel Iszkitimba érkezett. Iszkitim Nyugat-Szibéria nagy építőanyaggyártó központja. — Kaganovics megtekintette a cement, gyárat, a kazánüzemet ,az épülő öntödét, a cementipari munkások új lakóházait, járt munkáslakásokban, majd az iszkitimi vállalatok vezetőivel tanácskozott, délután pedig rövid beszédet mondott a munkások és alkalmazottak nagygyűlésén. * Montevideóban megtartották a hatodik pánamerikai tanítókongresszust. A kongresszuson sok delegátus rámutatott arra, hogy az amerikai kon. tinens több országában nem megfelelő az oktatásügy helyzete. A kongresszus úgy döntött, hogy megalakítja a pánamerikai tanítókonferenciát , amelynek az lesz a célja hogy harcoljon a demokratikus oktatási rendszerért. A csepeli kommunisták egyetértenek a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal Fagerholm miniszterelnök a szovjet—finn kapcsolatokról 1957. FEBRUÁR 1. A TASZSZ közli: Fagerholm finn miniszterelnök a többek között a következő beszédet mondotta N. A. Bul- ganyin január 31-i villásreggelijén: — Nagy örömömre szolgál, hogy újból a Szovjetunióba látogathattam és felfrissíthettem 1954 augusztusi látogatásom kedves emlékeit. Finnország szilárd, őszinte és becsületes jószomszédi viszonyt tart fenn a Szovjetunióval és Finnországnak az a törekvése és célja, hogy állandósítsa a jószomszédi kapcslatokat, ne engedje meg, hogy bármiféle külső erő befolyásolja azt. Mi Finnországba tisztelünk minden államot és ugyan, olyan tiszteletet várunk a magunk irányába. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében és azon kívül is támogatni és segíteni kívánjuk mindazt, ami alkotó, ami közelebb visz egymáshoz megegyezést teremt és meg* tagadunk mindent, ami különválaszt és még inkább megtagadjuk az ellenségeskedést. Szeretjük a békét és úgy véljük, hogy a kölcsönös bizalmon alapuló tisztelet a béke egyik legfontosabb előfeltétele. — Remélem és etekintetben Finnországban mindenki csatlakozik hozzám, hogy ez a számunkra örömteljes fejlődés, — amelyben a főszerepet a Szovjetunió, hoz fűződő kapcsolataink játsszák, tovább folytatódik abban az irányban, amelyet az igen tisztelt Vorosilov elnök oly bölcsen és helyesen határozott meg finnországi tartózkodása idején. Az Huntaniíé a hazatérő magyar menekültekről Párizs (MTI). Az Humanité írja: Szombaton reggel az Arenberg bányából hét bányász hiányzott. Hét magyar menekült, akit négy nappal ezelőtt alkalmaztak a szénbányában, megelégelte az' ott tapasztaltakat és elhatározta, hogy visszatér Magyar- országra. A legfiatalabb közülük 15 éves, a legidősebb 21. Az Humanité idézi a Liberté de Lille című vidéki lapot, amelynek munkatársa beszélgetést folytatott a magyar menekültekkel. Ezek kijelentették, hogy csalódtak. Kétségtelen, hogy Magyarországon nem volt minden tökéletes, de aki dolgozott, az meg is tudott élni. Itt azonban csak addig jutottunk el, mondották a magyar menekültek, hogy egy nap egyszer ehettünk. Mindent megértettünk és megfontoltunk: haza akarunk menni, még ha gyalog kell is az utat megtenni. Az osztrák belügyminiszter a menekültkérdés anyagi és politikai terheiről A bécsi lapok részletesen ismertetik azt a nyilatkozatot, amelyet Helmer belügyminiszter tett a genfi nemzetközi menekültügyi értekezleten az osztrák kormány nevében. Helmer kijelentette, „Ausztria torkig van vele, hogy állandóan koldulnia és alkudoznia kell a magyar menekültek miatt s ezenfelül azt a kockázatot is viselnie kell, hogy a továbbszállított magyarok egy része nyugati országokból visszatér hozzánk. Tűrhetetlen, hogy Ausztria földrajzi fekvése miatt továbbra is kénytelen legyen a menekültkérdés anyagi és politikai fő terhét viselni. A nyugati államok kötelessége, hogy területük és lakosságuk számarányában átvegyék az osztrákoktól a disszidált magyarokat.“ A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy az előjelek szerint Ausztriában maradó 65 000—70 000 magyar menekült legszerényebb ellátása napi 80 000, tehát havi 2,5 millió dollárba kerül. Helmer követelte, hogy a nyugati országok rendszeresen és előre meghatározott kulcs alapján járuljanak hozzá a menekültek eltartási költségeihez. Az Österreichische Volksstimme kommentárjában rámutat, hogy a Helmer beszédében felvetett kérdések erősen nyugtalanítják az osztrák közvéleményt. Kiderült — Írja a lap —, hogy azok a kötelezettségek, amelyeket az osztrák kormány az ENSZ menekültügyi főbiztosától kezdve egészen Nixon amerikai alelnökig a legkülönbözőbb külföldi személyiségekkel szemben a menekültek ellátásával kapcsolatban magára vállalt, elviselhetetlen terhet jelentenek országunk és népünk számára. Nyugati politikai körök, amelyeknek szemmel láthatólag érdekük fűződik a menekültek özön- lésének fenntartásához, hatalmas összegeket fordítanak uszító és felforgató munkájukra. Nyugati körök a „menekültkérdéssel“1 foglalkozó hivatalnokok és ügynökök egész légiójáról gondoskodtak, egészen a magyar határig terjedő megbízotti hálózatot tartanak fenn. Minderre van pénzük, de a számlát, a menekültek ellátásának költségeit mégis a kicsiny Ausztriával fizettetik ki. — E. Hemingway s 24. „Beletanulok lassacskán — gondolta. — Legalábbis ebbe a részébe bele. tanulok. És azt se felejtsük el, hogy nem evett semmit, amióta ráment a horogra, pedig óriási nagy hal, sok táplálékra van szüksége. Én megettem az egész bonitót. Holnap megeszem a delfint, a doradó-t — az öreg így nevezte. — Talán ennem kellene belőle egy kicsit akkor is, amikor majd megtisztogatom. Ez nehezebben fog csúszni, mint a bonito. No, de hát semmi sem könnyű.” — Hogy érzed magad, te nagy hal? — kérdezte hangosan. — Én jól érzem magam, a bal kezem rendbejött, és ennivalóm is van annyi ,hogy elég lesz éjszakára és a holnapi napra. — Húzd hát a csónakot, nagy hal. Azonban nem érezte igazán jól magát mert a hátát vágó kötél úgy fájt, hogy szinte már nem is fájt, hanem tompán sajgott, ami sehogyan sem tetszett neki. „De hát volt ez már rosszabbul is, csúnyább dolgokat is kibírtam — gondolta. — A kezemen csak egy kis horzsolás van, a másikból pedig kiállt a görcs. A két lábammal meg nincsen semmi hiba. Ráadásul most már nagy előnyben vagyok vele szemben a táplálkozás terén.’’ Közben besötétedett, mert szeptemberben már gyorsan besötétedik napszállat után. Nekidűlt a csónak orrának, a vásott faperemnek, és iparkodott pihentetni minden tagját, amennyire csak lehetett. Már feljöttek az első csillagok. Nem tudta a nevét a Rigelnek, az Orion bétájának, de látta és tudta, hogy nemsokára feljönnek mind a többiek is, és ott legelésznek majd fölötte az égen az ő távoli jó barátai. — Ez a hal is jó barátom — mondta fennhangon. — Ilyen csodálatos halat még soha életemben nem láttam, ilyenről még nem is hallottam. Mégis meg kell ölnöm. Örülök, hogy nem kell azon igyekeznünk, hogy megöljük a csillagokat. „Mi volna, ha az embernek naponta azon kellene igyekeznie, hogy megölje a holdat? — gondolta. — A \ Ki öreg halász és a tenger olyan sok zsinórt kell aztán kiengednem hogy könnyen elúszhat a hal, ha nekiiramodik másrészt meg nagyon is helyénvaló ez az evezőnehezék, mert véget vet a csónak könnyű futásának. A csónak könnyűsége meghosszabbítja a kínlódásunkat, mind a kettőnk kínlódását, de egyben biztonságot jelent nekem, mert ez a hal nagyon sebesen is tud úszni, amivel eddig még meg sem próbálkozott. De hát mindegy, akárhogyan is Rémület az újdonsült pilótanő miatt A DP A jelentette, hogy az Iowa állambeli és Des Moines város 200.000 lakosát szerdán négy órán át rémületben tartotta egy sportrepülőgép, amely közvetlenül a házak teteje fölött körözött, sőt, az utcák fölött tizenöt méter magasságba ereszkedett. Amikor a gép végre a város szélén leszállt, a rendőrség megállapította, hogy a kormánynál egy fiatal pilóta, nő ült, aki még sohasem vezetett önállóan repülőgépet és most is engedély nélkül szállt fel. Az amerikai képviselőhöz elfogadta Eisenhower középkeleti javaslatát (MTI) Az AP jelenti: Az Egyesült Államok képviselőháza szerdán túlnyomó többséggel megszavazta, hogy felhatalmazást ad Eisenhower elnöknek amerikai katonai erők és pénzösszegek felhasználására a Közép- Keleten, a kommunista agresszió elhárítására.1’ A képviselőház elfogadta és a szenátus elé utalta azt a határozati javaslatot, amelyben az elnök a kongresszushoz intézett január 5-i üzenetében ezt a felhatalmazást kérte. Politikai körök szerint az eredmény előrelátható volt. hold elszökik, elbujdosik. De képzeljük csak el, mi volna, ha az embernek mindennap azzal kellene vesződ, nie, hogy megölje a napot? Igazán szerencsénk van” — gondolta. Aztán sajnálni kezdte a nagy halat, hogy nincs mit ennie, de akármeny- nyire is sajnálta, egy pillanatra sem ingott meg az elhatározásában, hogy megöli. „Hány ember lakik majd jól belőle — gondolta. — Ámbár, vajon, megérdemlik-e, hogy ehessenek belőle? Dehogy érdemlik meg, dehogy érdemlik. Egyikük sem méltó arra, hogy megegye, mert olyan nagyszerű ennek a halnak a viselkedése, olyan méltóságos a magatartása.” „Nem értek én ezekhez a dolgokhoz — gondolta. — De azért nagyon jó, hogy nem kell igyekeznünk megölni a napot vagy a holdat, vagy a csillagokat. Elég, ha itt él az ember a tengeren és megöli igaz testvéreit.” „No, — gondolta — most inkább azon járjon az eszem, hogy össze kell kötöznöm az evezőket. Van ennek előnye is, de van veszélye is. Esetleg lesz, mindenesetre ki kell beleznem a delfint, hogy meg ne romoljon, és ennem kell belőle, hogy erőt gyűjtsék magamnak.” „Most még egy órát pihenek, aztán megtapogatom a zsinórt, hogy elég nyugodtan és egyenletesen úszik-e még, mielőtt hátramennék a csónak farába elintézni és eldönteni ezeket a dolgokat. Közben majd kiderül, hogy mutatkozik-e valami változás nála, és majd figyelem, hogy miként viselkedik. Nem rossz ez az evezőnehezék; de most már itt az ideje, hogy mindenekelőtt a biztonságot nézzük! Még nagyon eleven, s láttam, hogy a horog a szája szögletében van, és szorosan összecsukja a száját. A horgot fel sem veszi. Az éhség az igazi gyötrelme, meg az, hogy olyasmi ellen kell küzdenie, amit nem ért, ez az igazi baja. Most csak pihenj, öreg, és hadd dolgozzon ő, amíg sor nem kerül a következő feladatokra.” (Folytatjuk.)
