Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 15. szám

TOLNA MEGYEI

in*

ARA: 30 FILLÉR

II. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM. PÉNTEK, 1957. JANUÁR 18.

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA

A MAI SZÁMBAN:

Jó úton halad a bátaszéki Búzakalász Tsz MSZMP szervezete

(3 o.)

Hogyan lehet felfelé bukni?

(4 o.)

V

_______________________________J

A kínai kormányküldöttség látogatása nagy mértékken növelte a szocializmushoz hű erők lelkesedését

Közlemény a két kormányküldöttség budapesti tárgyalásáról Elutaztak Budapestről kínai vendégeink

A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes intézőbizottsága szerdán délután aktivaülést rendezett az építők Rózsa Ferenc művelődési házának kongresszusi termében. Az ülésen résztvettek a kommunisták, pártonkívüliek a fővárosból és az ország minden részéből. Az ülés résztvevői nagy tapssal üdvözölték a párt, a kormány vezetőit és a Kínai Nép- köztársaság kormányküldöttségének tagjait.

Az aktívaülés elnökségében helyet foglaltak Dobi István, Kádár János, Marosán György és Münnich Ferenc és mások, valamint Csou En-laj a

Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének vezetője, Ho Lung marsall az államtanács elnökhelyettese, Vang C6ia-sziang külügyminiszterhe. lyettes és Hao De-cin, a Kínai Nép- köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének tagjai.

Az ülést Biszku Béla, az MSZMP budapesti ideiglenes intézőbizottságának elnöke nyitotta meg, majd! ezután Major Tamás Kossuth-díjas kiváló művész József Attila Munkások című versét mondta el.

Kádár János elvtárs beszéde

Kádár János a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke lépett ezután a szónoki emelvényre. Az aktívaülés résztvevői lelkes tapssal és ütemes „Éljen a párt!’’ felkiáltások, kai fogadták a kormány elnökét, aki a következőket mondotta:

Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Tisz telt hallgatóim!

1956 november 4-e óta elsőízben jöttek össze ebben a teremben Budapest kommunistáinak és legjobb párton- kívül; dolgozóinak képviselői aktívagyűlésre. Bár az ellenforradalom elleni harcnak egy igen nehéz, ugyanakkor dicsőséges szakasza már mögöttünk van, úgy gondolom, ez a gyűlés mégis jelentős eseménye fővárosunknak, az országnak, pártunknak és dolgozó népünknek egyaránt. Budapest kommunistái, munkásai, dolgozói a fő osztagát képezik a magyar kommunista mozgalomnak és a magyar népi demokráciának, az ellenség minden olyan törekvése ellenére, hogy zavart vigyen ezen forradalmi osztag soraiba.

Mai budapesti aktívagyűlésünknek — mint erről már szó volt — különösen nagy jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy résztvesz rajta a vidéki megkívott aktivistákon kívül a Kínai Népköztársaság hazánkba látogatásra érkezett kormányküldöttsége, Csou En-laj miniszterelnök vezetésével. — (Nagy taps.)

így összetalálkozott és egybeolvadt ma itt mozgalmunk és népünk életének két külön-külön és nagyjelentőségű eseménye.

Engedjék meg kedves elvtársaim és barátaim hogy a magam részéről is üdvözöljem szívből messziről érkezett kedves vendégeinket, Csou En-laj elv. társat és a többi jelenlévő kínai elv- társat, valamint az aktíva minden egyes magyar résztvevőjét. (Taps.) — Hiszen ha nem is találkozunk és beszélünk egymással naponta, együtt harcolunk minden órában, közös az örömünk, a keserűségünk is és a közös erőfeszítés eredményeként születtek ügyünk győzelmei is. Uj és nagyobb erőt merítünk mindnyájan abból, ha egy-egy gyűlésen találkozunk.

Kínai elvtársaink jelenléte külön nagy erőt ad nekünk. Lenin, a győzelmes októberi forradalom lánglelkű vezetője a jövőbe tekintve a szocialista forradalomról szólva, egy cikkében a következőket írta:

„A harc kimenetelét végeredményben az határozza meg, hogy Oroszország, India, Kína stb. a keleti országok a világ lakosságának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folyamán éppen a föld lakosságának ez a többsége sodródik bele rendkívüli gyorsasággal a fel- szabadulásért folyó harcba, úgyhogy ebben az értelemben a kételynek még csak az árnyéka sem férhet ahhoz mi lesz a világot átfogó harc végső megoldása. A szocializmus végleges győzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van.” — (Taps.)

— E sorokat Lenin 1923-ban írta. Ő már nem láthatta meg, de mi megéltük azt a napot, amikor Kína Kommunista Pártja által vezette népe összezúzva az imperializmus igáját, a szabadság útjára lépett és szocialista világhatalommá vált az imperializmus vesztére és a nemzetközi munkásosztály, valamint a szabadságukért küzdő népek örömére.

Kölcsönös kapcsolatok a Kínai Népköztársasággal

— A Kínaj Népköztársaságot a győzelmes harc évei eredményeként 1949 október 1-én kiáltották ki. Már két nap múlva, október 3-án megállapodás jött létre a Kínai és a Magyar Népköztársaság kormányai között kö_ vetek kölcsönös küldésére és sokoldalú kapcsolatok kiépítésének megkezdésére. Ezen a napon valóban mély baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolat született meg a 600 milliós Kínai Népköztársaság és a 9 és félmilliós Magyar Népköztársaság között. Kulturális, kereskedelmi, postai, tudományos együttműködési és számos egyezmény jött létre és fejlődött államaink között.

— De a barátság, mint Biszku elvtárs is mondotta, — a bajban állja ki az igazi próbát. Attól a naptól kezdve, amikor a magyar munkásosztály forradalmi erői elszánt harcba foglak az előretörő ellenforradalom visz. szaverésére és megsemmisítésére, — minden vonalon mellénk állt hatalmas és igaz barátként a népi Kína, kezdve az olyan felbecsülhetetlen értékű eszmei és politikai segítségtől, mint a Zsenminzsipao „Mégegyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasz talatairól” című cikke, egészen a szabad valutában nyújtott hosszúlejáratú kölcsön és a visszatérítés nélküli anyagi segítség, nagy támogatást adott és erőt nyújtott nekünk.

Ilyen előzmények, a bajtársiasság és barátság jegyében jött létre közöt_ tünk, kínai és magyar kommunisták és hazafiak között, az a mi számunk, ta, magyar kommunisták számára, ünnepi találkozás.

Személyesen nekem abban a szerencsében volt részem, hogy ebben az évben többször volt alkalmam találkozni Pekingben, Moszkvában és most itt Budapesten vezető kínai párt és állami funkcionáriusokkal éppen úgy, mint a gyáraikban bennünket magyarokat nagy barátsággal fogadó kínai munkásokkal, vagy a házacskájában teávai kínáló egyszerű, idős kínai parasztnénivel. Nem tudom szavakkal kifejezni azt a figyelmet, és együttérző érdeklődést, amellyel a nagy kínai nép minden fia részéről — akár a legmagasabb vezető, akár a legegyszerűbb dolgozó is volt — tapasztaltam a Magyar Népköztársaság és a magyar nép ügye iránt.

Belső kérdéseink

— Ezért kínai vendégeink türelmét is igénybe véve, szeretnék belső kérdéseink közül néhányat szóvátenni itt a budapesti kommunisták és pártonkívüli dolgozók aktívaülésén.

— Kedves Elvtársak!

— A szocialista forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért folytatott harcunk jellege egy idő óta már túlnyomóan politikai és előtérbe kerültek a gazdasági és kulturális feladatok megoldásának kérdései is.

Ez a helyzet nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, megkívánja a rendfenntartó szervek magasfokú éberségét, hogy a még mindig lehetséges' provokációkat vaskézzel letörjék. Hasonlóan szükséges a forradalom fegyveres erőit, ideértve az új szervezésű honvédséget is. fejlesztenünk. Meg kell büntetnünk bűnük arányában a Magyar Népköztársaság < 1- len ellenforradalmi fegyveres támadás szervezőit és szítóit (nagy taps). Ezt a feladatot nem ilt kell részletezni, itt inkább egy-két ideológiai és politikai harci kérdést szeretnék szóvátenni.

Mindenek (lőtt szükséges az eszme: harc javítása és fokozása. Erre két alapos okunk is van. Az első az, hogy

rendszerünk főtámaszát a dolgozó

tömegek, elsősorban a munkásosztály tömegeinek aktív, tényleges támogatása képezi,

a tömegek mozgósítása pedig a marxi/ mus-leninizmus eszméinek, a társadalmi élet, az osztályharc állandóan felmerüld új kérdéseire adott világos, marxista- leninista válasz terjesztése nélkül nem lehetséges. Az eszmei harc fokozása másodszor különösen fontos azért, mert az volt az elmúlt eseményekben az ellenforradalom egyik törekvése, hogy eszmei zavart vigyen be a dolgozók, a munkásosztály harcaiba. Meg kell mondani, nem is minden siker nélkül.

Az ellenforradalom „demokráciának“, „forradalomnak“ nevezte a forradalmárok és kommunisták meggyilkolásának sötét napjait. Az imperialisták restau- rációs törekvései „nemzeti forradalom“ címkéje alatt törtek a magyar nemzeti függetlenség ellen és akarták a magyar népet a nyugati imperializmus gyarmatává tenni. Hasonló célokra használták fel az imperialisták a „sztálintalanítás“ és a „rákosizmus elleni harc“ torz jelszavait is.

— E hamis célokra felhasznált jelszavak lelepleződése után ugyan már a „Szabad Európa“ elnevezésű, uszító imperialista rádió mind kevesebbet beszél „sztálintalanításról“ és a „kommunizmus liberalizálásáról“, annál többet a kommunizmus elleni harc félre nem ismerhető reakciós jelszavairól, mégis van nálunk még elég zavar a becsületes emberek cgv részének fejében is.

Á felvilágosító munka kérdései

— A marxizmus-leninizmus eszmei fegyvereivel állhatatosan és türelmes: n fel kell világosítani a tisztán nem látókat és ingadozókat, ugyanakkor le kell leplezni a munkásosztály álcázott ellenségeit. Időszerű kérdéseink kellő megvilágításához használják fel elvtársaink pártunk decemberi Központi Bizottsági ülésének határozatát, a forradalmi munkás-paraszt kormány január 5-i elvi nyilatkozatait, továbbá az üt kommunista és munkáspárt január 1-i budapesti találkozójáról, a kínai—magyar—szovjet vezetők január 10-i moszkvai találkozójáról kiadott nyilatkozatokat. Különleges tanulmányozást és kellő propagandát érdemel meg a legutóbbi időben kelt külföldi marxista irodalomból a „Zsen- minzsipaó“ című kínai lap „Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól című nagyértékű és a' magyar kérdéssel behatóan foglalkozó cikke.

— Kedves Elvtársak! Anélkül, hogy tagadnánk a magyar sajtó és rádió munkájának az utóbbi hetekben észlelhető bizonyos fokú javulását, meg kell mondani, hogy a tömegek között végzett ideológiai munka (és egyben az ellen- forradalom elleni eszmei és politikai harc) központi kérdése ma a sajtó és a rádió területén folyó propagandamunka gyökeres megjavítása. (Ügy van! taps.) Hogy csak pártunk központi lapjánál, a Népszabadságnál maradjunk, helyesnek lehet nevezni azt a törekvést, hogy a régi. teljesen száraz, hivatalos közlönyszerű újságtípust megváltoztatva, a lapot élénkebbé, olvasmányosabbá tegyék és így a lap inkább néplap jellegű legyen.

— De méltatlan a párt központi lapjához, hogy amíg pártunk és kormáAláírták a magyar—kínai tárgyalásokról kiadott közös nyilatkozatot

Csütörtökön reggel az Országház Munkácsy termében ünnepélyesen aláírták a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségei között folytatott tárgyalásokról kiadott közös közleményt.

Az ünnepélyes aláírásnál jelen volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György államminiszter Münnich Ferenc a fegy veres erők minisztere, Horváth Imro külügyminiszter, Kossá István pénzügyminiszter, Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszter, Kristóf István a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intézőbizottságának tagjai, a külügyminisztérium felelős munkatársai.

Résztvett az aláíráson a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége: Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és külügyminisztere, a küldöttség vezetője. Ho Lung marsall, az Államtanács elnök- helyettese, Vang Csia-hszián külügyminiszterhelyettes és Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, továbbá a Kínai Nagykövetség vezető tisztviselői.

nyunk fontos megnyilatkozásait, a nemzetközi munkásmozgalom fontos közleményeit az újság különböző oldalaira úgy széttördelik, hogy ember legyen a talpán, aki a folytatást megtalálja (taps), addig a címoldalon gyilkossági híreket közölnek ökölnyi betűkkel, belül pedig az elvi jelentőségű cikkeket félmeztelen táncosnő képével „élénkítik“. (Ügy van!) Ilyesfajta törekvés nem párt- lap, még csak nem is napilap, hanem a legrosszabb burzsoá lap felé visz, illetve vinne — de ebbe nem lehet beleegyezni. (Taps.) Némely újságíró elvtársnál úgy látszik szokássá vált. hogy valamiféle „objektivizmus“ cégére alatt a „nagyvilág hírei“ gyakran teljesen, vagy legalább is túlnyomóan a nyugati kapitalista országok híreiből áll, mintha szocialista országok nem is lennének a „nagyvilág“-on.— Az ideológiai munkát, és ezen belül ma a sajtó- és rádiópropagandát olyan nagyfontosságú kérdésni k kell tekinteni, ami megfelel annak a helyzetnek, melyre jellemző, hogy az ellenforradalommal szembeni harcban a fegyveres harcot felváltotta a szavak és betűk csatája és a szocialista forradalom erőinek ebben is győzniük kell. (Nagy taps.)

Néhány szót a proletariátus diktatúrájáról.

Kétségtelen, hogy a legutóbbi években reformista nézetek hatoltak be a magyar kommunisták egyes köreibe, leginkább a kommunista értelmiség bizonyos csoportjaiba. Egyes j körökben elfeledkeznek a marxizmus azon alapvető tételéről, hogy az államformák lehetnek igen különbözőek, de amikor a fő ellentmondás a burzsoázia és a proletariátus kibékíthetetlen érdekellentétben van, az állam vagy a burzsoázia vagy a proletariátus diktatúráját valósítja meg. Megfeledkeznek egyesek arról, hegy a demokrácia nem lehet osztálytartalom nélkül. Az úgynevezett kapitalista „demokrácia'’ a kapitalista államokban a dolgozó tömegeknek a hatalomból való kirekesztését és a burzsoázia diktatúráját valósítja meg.1 Következésképpen a demokrácia népköztársaságunkban sem lehet osztály tartalom nélkül, hanem ellenkezőleg, a proletariátus diktatúráját kell, hogy megvalósítsa és ugyanakkor a burzsoázia kirekesztését a hatalomból.

— Ezért ítéljük el a „demokrácia ‘ hangoztatását, osztálytartalom megjelölése nélkül és valósítjuk meg a szocialista demokráciát, amely demokrácia a legszélesebb dolgozó tömegek számára, ugyanakkor diktatúra a kizsákmányolok — vagy kisajátított volt kizsákmányolok osztályuralmi törekvései ellen. Mi valljuk a

] szocialista demokrácia kiszélesítésé- ! nek és elmélyítésének szükségessé- ! gét a dolgozó tömegek számára, ; ugyanakkor elítéljük a szocialista ; demokrácia felcserélését a ,/demo- 1 krácia“ általános hangoztatásával — és ebben az álláspontunkban nincs semmiféle ellentmondás. A burzscá ; diktatúra államában a „demokrácia1' | általános követelése minden köze- ■ Jebbi megjelölés nélkül is haladó követelés, mert az elnyomott osztály, a proletariátus számára követeli a jogok kiterjesztését. A proletárdiktatúra államában a „demokrácia“ általános követelése minden közelebbi megjelölés nélkül, csak reakciós kö- j vetélés lehet, mert ugyancsak az elnyomott osztály a jelen esetben, azonban a burzsoázia számára, követelő jogok kiterjesztését.

(Folytatás a 2. oldalon.)