Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 15. szám

I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. JANUÁJB, 18. (Folytatás az 1. oMalról.) Viszonyaink között a demokrácia hangoztatása az e szó körül csapott lárma helyett a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása a dolgozó nép egyetlen igazi védelme. Mégpe­dig a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása mindkét vonatkozás­ban, azaz a dolgozó tömegek jogai­nak szilárdítása és bővítése, az osz­tályellenség jogainak szűkítése és korlátozása irányában. A proletárdiktatúra hatékony meg­valósítása ma különösen megkívánja mind a párt, mind az állami élet te­rületén a demokratikus centralizmus lenini elvének következetes megvaló­sítását. A párttagok, illetve az állami élet­ben a dolgozó tömegek lehető leg­szélesebb bevonását a döntések meg­hozásába , ugyanakkor a meghozott döntések végrehajtásában a cselek­vés feltétlen egységét, másszóval, nagymértékben meg kell szilárdítani a párt- és állami fegyelmet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ellenforradalom végTeges megsem­misítése nem képzelhető el kemény, forradalmi fegyelem megteremtése nélkül. (Taps.) Gazdasági nehézségeink Belső kérdéseink közül utolsóként I pár szót kell szólnom átmeneti gaz dasági nehézségeinkről. Kötelessé­günk a nép előtt nehézségeinkről nyíltan beszélnünk. Nem követhetjük cl a múlt káros gyakorlatát abban sem, hogy rózsaszínűnek mutassuk vagy mondjuk a feketét is. De az el­lenkezőjét sem tehetjük meg. Ha a sajtónkat olvassa valaki az infláció és a munkanélküliség szót olvassa leggyakrabban. Fennáll az infláció, a pénzromlás veszélye? Fennáll. Meg kellett ezt mondanunk nyíltan? Fel­tétlenül. De hozzá tartozik a kérdés­hez az is, hogy saját népgazdaságunk erejére, a magyar munkásokra, pa­rasztok és értelmiségiek tudására, el­tökéltségére, munkakészségére tá­maszkodva a testvéri szocialista or­szágok gazdasági támogatása erediné­! nyeképpen saját kezünkben van min­den reális lehetősége annak, hogy az infláció lehetséges veszélyét látva, azt leküzdjük, feltéve, ha az egyedül lehetséges utat, a termelés növelésé­nek útját járjuk. Van nálunk most bizonyos korlá­tok között mozgó munkanélküliség? Van. Kellett erről nyíltan beszélni? Kellett. De nincs meg a lehetőségünk arra, hogy ez a munkanélküliség idő­ben és méreteiben is valóban korlá­tozott legyen és rövid idő alatt le­küzdjük? Meg van ehhez is minden lehetőség. De ehhez nem elegendő az ördög szakadatlan falravetítése és a baj eltúlzása, hanem feltétlenül szükséges a dolgozó tömegek mozgó­sítása a megoldandó feladatok elvég­zésére. Mutassuk meg a pozitív je­lenségeket és példákat is. Á termelés növelésének fontossága Mindenki tudja nálunk, hogy a pénzromlás veszélyének tényleges el­űzéséhez a termelés növelése szüksé­ges. Azt is tudja mindenki, hogy a termelés növeléséhez ma elsősorban több energia, még pontosabban több szén szükséges. Ha több energia és szén lesz, az átmeneti munkanélküli­séget is felszámoltuk. Elindultunk ezen az úton? Feltétlenül elindul­tunk. A sajtó szűkszavú tudósításaiból is láthatja mindenki, hogy a megfelelő kormányintézkedések, a szén ügyét kézbevevő kormánymegbízott lelkes és céltudatos munkája, mindenek­előtt azonban a magyar bányászok osztályöntudatos és hazafias, köteles­ségtudó munkája eredményeképpen a napi 12 ezer—14 ezer tonna szén- termelést kb. egy hónap alatt sike­rült napi 45—47 ezer tonnás terme­lésre felvinni. (Taps.l És ha a fejlő­dés ütemét ezen a téren tovább tud­juk vinni, akkor a fő gazdasági ne­hézségeink megoldást nyernek. Kedves elvtársak! Manapság sz emberek egyrésze szenzációkat ke­res. Hát nem elég nagy szenzáció az, amit bányászaink általában véghez- vlttek? Vagy ezen belül az, hogy a nógrádi szénmedence bányászai ki­sebb létszámmal máris megtermelik az október 23-a előtti szénmennyiség több mint 80 százalékát? Vagy nem elég nagy szenzáció az, hogy a nóg­rádi medencében, a mízserfai bányá­szok egyik nap az október 23 előtti termelés 98 százalékát érték el. (Taps.) Hogy úgy mondjam én is: nagy ..szenzációk“ ezek, nagy eseményei hazánk életének. Mind erőteljesebben kirajzolódnak azok a jelek, amelyek a magára ta­láló magyar nép életerejéről, alkotó képességéről beszélnek és végső fo­kon az ellenforradalmi támadás kö­vetkeztében előállott súlyos, de átme­neti gazdasági nehézségek felett ara­tott győzelem gyümölcseit érlelik. Kedves Elvtársak! Aktívánkon vidéki elvtársak :s je­len vannak. Gondolom a budapesti aktíva nyugodtan megüzenheti ál­taluk paraszt testvéreinknek, hogy ha a rendet maguk a tömegek óvják falun, ha most serényen felkészülnek a tavaszi munkára és ahhoz jókor, az ősszel mutatott szorgalommal hx ~z- zálátnak — nyugodtak lehetünk. Bányászok, munkások, és műszaki értelmiségiék is megteszik a ma- p" két, és ha a gyárakban, földeken, termelés folyik, akkor gazdasági­lag is erősödni fog a Magyar Népköz­társaság, a munkások és parasztok állama, leküzdiink mindéül átmeneti nehézséget. Nemzetközi kérdések Kedves elvtársak, elvtársnők, tisz­telt hallgatóim! Végezetül visszatérek a nemzetközi kérdésekre. Az imperialisták, akiknek az a ter­vük, hegy Magyarországot kitaszít­sák a szocialista táborból, kudarcba fulladt, dühöngenek ránk és tehetet­lenül keresik a módját, hogyan árt­hatnak még a Magyar Népköztársa­ság ügyének. Sajnos az Egyesült Nemzetek Szervezetét is eszközül so­kan tudják felhasználni céljaiknak. Ismeretes, hogy az Amerikai Egye­sült Államok kezdeményezésére meg­szavaztak az ENSZ közgyűlésen vala miféle ötös-bizottságot, az úgyneve­zett és általuk gyártott „magyar kér­dés“ vizsgálatára. Ennek a bizottság­nak olyan szerepet szántak, amely sérti a Magyar Népköztársaság szu­verenitását és beavatkozást céloz a magyar belügyekbe. Kormányunk tiltakozik ez ellen az ENSZ főtitkárához küldött jegyzék­ben, de ezen túlmenően kijelentem, hogy kormányunk ugyanazzal a szi­lárdsággal el fog utasítani minden beavatkozási kísérletet a magyar belügyekbe a jövőben is, mint ahogy azt eddig is tette. Mi szeretnénk, ha az ENSZ az em­beriség békéjét — és a magyar nép békéjét és nyugalmát is — szolgáló hasznosabb kérdésekkel foglalkozna. Például a leszerelés, az atom. és hid­rogén-fegyverek betiltása és megsem misítése kérdésével foglalkozna. Vagy az imperialisták Egyiptom elleni agressziójával, a Magyar Népköztár­saság és a többi népi demokratikus ország ellen irányuló imperialista aknamunka és felforgató tevékeny­ség kivizsgálásával. Ez jobban nö­velné az ENSZ tekintélyét is a népek szemében és hasznosabb is volna az emberiség számára. Ugyancsak nö­velné szerintünk az ENSZ tekinté­lyét és javítaná munkáját is, ha megadnák végre azt, amit előbb- utóbb úgyis meg kell adniok — a Kí­nai Népköztársaság törvényes helyét az ENSZ szervezetében. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Kedves Elvtára. nők! Tisztelt aktívagyűlés! Ahogyan a Magyar Népköztársaság megdöntését célzó ellenforradalmi tá­madásban döntő szerepe volt a nem­zetközi imperializmusnak, ugyanúgy a magyar szocialista forradalom ügyé nek megmentésében döntő szerepe volt a proletárinternacionalizmus szellemében nekünk segítséget nyújtó Szovjetuniónak és az ügyünket tamo- mogató szocialista tábor egységének. (Taps.) Ezért azokon a nemzetközi találkozásokon, amelyeken pártunk és kormányunk vezetősége képviselve volt, nevezetesen az öt párt és kor­mány budapesti találkozóján és a ja­nuár 10-i moszkvai, kínai—magyar— szovjet tanácskozásokon hitet tettek képviselőink a proletárintemaciona- lizmus eszméje áltat összefogott szo­cialista tábor megbonthatatlan egy­sége mellett. (Taps.) — Mi a proletárinternacionalizirms eszméjéhez, a szex ilisla tábor egységé­hez hűek maradunk, mert az marxista-leninista világnézetünk parancsa és népünk, munkáshatal- munk, Népköztársaságunk szocia­lista jövőnk érdekeinek szolgá­lata. Taps.) ' ( — Kedves Elvtársak! Elvtársnők! — Cgy érzem, hogy a szocialista for­radalom ügye melletti szilárd helytállás eltökéltségével, a proli tárintemacionaliz- mus szellemében megerősödve, a marxiz­mus-leninizmus zászlajának legyőzhetet­lenségében vetett hittel megyünk el mindnyájan munkánkra e gyűlésről. — Kérjük Csou En-laj elvtársat, az egész kínai kormánydelegációt, hogy ezt, mint üzenetünket, vigyék el nagy ha­zájukba, a testvéri kínai népnek. (Taps.) Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a Kínai Népköztársaság! Éljen a szocialista világ Szovjetunió által vezetett táborának forradalmi egy­sége! (Az aktívaülés részvevői helyükről fel­állva hosszan, lelkesen tapsolnak.) Kádár János beszéde után hosszan­tartó taps köszöntötte Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét. (Csou En-laj elvtárs beszédét lapunk következő számában ismertetjük.) Közlemény a magyar és kínai kormányküldöttség budapesti tárgyalásáról A Kínai Népköztársaság kormány­küldöttsége a Magyar Népköztársa­ság forradalmi munkás-paraszt kor­mánya meghívására 1957. január 16-án Budapestre érkezett és a Ma­gyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának tag­jaival baráti megbeszélést folytatott. A megbeszélésen résztvettek a a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya részéről: Kádár János a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Mün- nich Ferenc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökhelyettese, Horváth Imre külügyminiszter, Apró Antal, Marosán György és Rónai Sándor miniszterek. A Kínai Népköztársaság kormánya részéről: Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke és külügyminisztere, Hou Lung az Államtanács elnöke. Van Csia- hsziang, a külügyminiszter helyettes, Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. A megbeszélés baráti és szívélyes légkörben folyt le. A két kormány- küldöttség kölcsönösen tájékoztatta egymást országai helyzetéről. Véle­ménycserét folytattak Magyarország jelenlegi helyzetéből fakadó problé­mákról, a kölcsönös érdeklődésre számottartó politikai és gazdasági kérdésekről, valamint egy sor idő­szerű nemzetközi kérdésről. A kínai kormányküldöttség nagy érdeklődést tanúsított a magyar nép­nek a szocialista társadalmi rendszer érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésével kifej tett erőfeszítései iránt. A magyar kormányküldöttség köszönetét fejezi ki a Kínai Népköztársaságnak azért az erkölcsi és anyagi segítségért, amelyet a Magyar Népköztársaság­nak nyújtott és továbbra is nyújt. A két kormányküldöttség a ma­gyarországi helyzetet illetően egyet értő álláspontra jutott. Az imperia­lista reakciós erők és a magyar el­lenforradalmi elemek felhasználva a dolgozó tömegeknek és az ifjúság­nak a régi vezetők súlyos hibái felett érzett jogos elégedetlenségét, a ma­gyar népi demokratikus rendszer és a szocialista vívmányok megdönté­sére irányuló, régóta előkészített el­lenforradalmi felforgató tevékenysé­get fejtettek ki. Ez lehetőséget adott arra, hogy az a folyamat, amely a hibáknak a magyar népi demokrati­kus rendszer keretén belül való meg­oldása irányában haladt, a forrada­lom és az ellenforradalom, a szocia­lizmus és a fasizmus, a béke és a háború erói között súlyos harccá vál­jék. A magyar dolgozó nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forra­dalmi munkás-paraszt kormány veze­tésével, a szovjet hadsereg segítségé­re támaszkodva meghiúsította az im­perialista reakciós erők által előké­szített ellenforradalmi fegyveres zen­dülést. Ezáltal megvédelmezték a magyar nép számára a szocializmus ügyét, keresztülhúzták azt a tervet, hogy Magyarország háborús tűzfé­szekké váljék Európában és meghiú­sították az imperialisták azon mes­terkedését, amely céljául azt tűzte ki, hogy Magyarországon keresztül rést ütve egyenként leverjék a szo­cialista országokat. A kínai kormányküldöttség teljes erővel támogatja a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak az or­szág társadalmi és politikai rendje és gazdasági élete helyreállítására tett erőfeszítéseit. A kínai kormánykül­döttség teljesen megérti annak a harcnak a szükségességét, bonyolult­ságát és nehézségét, amely Magyar- országon a múlt hibáinak kijavításá­ért, szocializmus ügye védelmezéséért és az ellenforradalmi erők ellen to­vább folyik. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás- paraszt kormány a munkásosztályra és a széles dolgozó tömegekre tá­maszkodva a szocializmus ügyét tá­mogató valamennyi egészséges erőt összefogva törekszik felszámolni az ellenforradalmi erőket, helyreállítja és megszilárdítja a szocialista rend­szert, biztosítja a termelés fellendü­lését, leküzdi a nehézségeket és arra neveli a népet, hogy megkülönböz­tesse a helyes nézeteket és cselekede­teket a tévedésektől és képes legyen magát az ellenségtől elhatárolni. A magyar dolgozó nép mindinkább megérti, hogy csak így lehet megvé­delmezni a. szocializmus vívmányait, megszilárdítani a népi demokratikus rendszert és a termelés fejlődésével párhuzamosan lépésről-lépésre emel­ni a nép anyagi és kulturális élet­színvonalát. A kínai kormánykül­döttség megelégedéssel állapította meg, hogy Magyarországon a demo­kratikus erők, élükön a munkás- osztállyal egyre inkább tömörülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány köré. A tömegeknek az ellen­forradalmárok hamis jelszavai által megtévesztett része is mindinkább le­tér arról a veszélyes útról, amelyre a szocializmus ügyének ellenségei igve. keztek téríteni. Mindkét ország kormányküldött­sége egyöntetűen elítéli, hogy az amerikai imperializmus az Egyesült Nemzetek Szervezetét felhasználva továbbra is összeesküvést szervez a Magyarország belügyeibe való be­avatkozásra. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének az Egye­sült Államok erőszakolása nyomán elfogadott különböző határozatai, amelyek sértik Magyarország szuve­renitását és amelyeknek nyilvánvaló célja a Magyarország belügyeibe v :>ó beavatkozás, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának durva megsértését jelentik s ezért törvény­telenek. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete továbbra is tűri az Egye­sült Államok minden jogalapot nél­külöző irányító befolyását és az im­perialista körök hidegháborújának eszközévé válik, az feltétlenül az Egyesült Nemzetek Szervezete tekin­télyének és szerepének lejáratásához vezet. A két kormányküldöttség egyetér­tett a jelenlegi nemzetközi helyzet főkérdéseit illetően. Az imperialista agresszív körök Egyiptom elleni tá­madása magyarországi felforgató te­vékenysége a nemzetközi feszültség bizonyos mértékű újbóli kiéleződésé­re vezetett az utóbbi időben. A szo­cializmus és a nemzeti függetlenség erőinek, valamint a békéért síkra szálló egyéb erőknek a határozott el­lenállása következtében az imperia­listák agressziója és felforgató tevé­kenysége nem érte el kitűzött cél­ját. Az imperialista agressziós körök azonban nem nyugszanak bele vere­ségükbe. Az imperialista agresszív körök főkolomposa az Egyesült Álla­mok kormánya, a támadó katonai tömböket felhasználva tovább foly­tatja terjeszkedési és háborút előké­szítő politikáját. A legutóbbi időben pedig az Egye­sült Államok a Közel- és Középkele­ten arra törekszik, hogy az Eisenho- wer-doktrina leple alatt elfoglalja az angol és francia gyarmatosítók he­lyét és leigázza Közel- és Középkelet népeit, s ugyanakkor feléleszti a hi­degháború politikáját, a szovjet és a kommunistaellenes provokációkat és a bomlasztó tevékenységet a szocia­lista országokban. Mindkét kormány- küldöttség azon a véleményen van, hogy ébernek kell lenniük. A két kormány a többi szocialista ország­gal és minden békeszerető országgal együtt továbbra is küzd a nemzet­közi feszültség enyhüléséért és a hi­degháború megszüntetéséért. Minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a nemzetközi kap­csolatokban a békés együttélés öt alapelve érvényesüljön és kitartóan törekszünk az országok közötti kap­csolatok fejlesztésére. Mély meggyő­ződésünk, hogy ha a szocialista or­szágok minden békeszerető országgal és néppel összefogva következetesen folytatják harcukat, az imperialisták minden mesterkedése meghiúsítható. A két kormányküldöttség kifejezte azt a véleményét, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak szoros egysége és baráti együttműkö­dése biztosítéka a szocialista országok ügye sikerének, a tartós világbéke megőrzésének. A szocialista országo­kat a kommunizmus eszméje és célja fűzi össze s a közöttük lévő kölcsö­nös kapcsolatnak összhangban kell éllmok a proletárnemzetköziség el­veivel. A szocialista országok függet­len, szuverén országok. Ezért kölcsö­nös kapcsolataiknak a nemzetek kö­zötti egyenlőség lenini alapelvein kell nyugodniok. A két ország kor­mányküldöttsége megelégedését fe­jezte ki afelett, hogy a szocialista or­szágok a fent említett elvek alapján igyekeztek megjavítani és megerősí­teni kapcsolataikat. Ugyanakkor megállapították, hogy e szempontból fontos jelentőségű a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió és a többi szocialista országok közötti ba­rátság és együttműködés alapjának megerősítéséről szóló 1956 október 30-án kiadott nyilatkozata és a Kínai Népköztársaság kormányának a szov­jet kormánynyilatkozat támogatásá­ról szóló 1956. évi november 1-én ki­adott nyilatkozata. A két kormányküldöttség megálla­pította, hogy az elmúlt években a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai örvendetesen fejlődtek. A két ország közötti ba­rátság és együttműködés mindkét or­szág javára vált, mivel a felek min­denkor a szocialista országok közötti egyenlőség elveinek szigorú betartá­sát és a kölcsönös gazdasági fel- emelkedés előmozdítását tartották szemelőtt. A két ország kormánykül­döttsége kifejezésre jutatta azt az óhaját, hogy a jövőben is tovább fogják fejleszteni az országaik kö­zötti politikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatokat, megóvják és meg­erősítik a szocialista országok szoli­daritását, elősegítik az összes béke- szerető országok és népek egységét, s minden erőt latbavetve munkálkod­nak a világbéke és az emberiség ha­ladásának szent ügyéért. Budapest, 1957. január 16. Kádár János a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Csou En-laj a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke. Elutazott a kínai kormányküldöttség Csütörtökön reggel egynapos láto­gatás után elutazott hazánkból a Kínai Népköztársaság kormányküL döttsége: Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság Államtanác<rí-ak elnöke és külügyminisztere, I,o Lurg mar­sall az Államtanács ejnökh“'vettese, Vang Csia-hsziang külügyminiszter­helyettes. A kínai vendégek búcsúztatására a repülőtéren megjelent Dobi István a Népköztársaság Enöki Tanácsának elnöke, Kádár János a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Marosán György államminisz. tér, Münnich Ferenc a fegyveres erők minisztere, Kossa István pénzügymi- nisz’er, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, Rónai Sándor kereskede­lemügyi miniszter, Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Sebes István külügyminiszter helyettes Pongrácz Kálmán, Buda­pest főváros tanácsa végrehajtóbi­zottságának elnöke, továbbá az (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents