Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-17 / 14. szám

TOL]' IEGYEI ARA: 50 FILLÉR rioln. II. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1957. JANUÁR 17. 4 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA A kínai nép a magyar nép harcát magáénak tekinti és győzelmét a saját győzelmének Megérkezett Budapestre a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége Szerdán délelőtt rövid látogatásra Budapestre érkezett a Kínai Népköz- társaság kormányküldöttsége. A kül­döttség vezetője Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának el­nöke és külügyminisztere, tagjai: Ho Lung marsall az államtanács elnök- helyettese, Van Csia-Hsziang külügy. miniszterhelyettes és Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez. A kínai vendégek fogadására a katonai repülőtéren nagy számban jelentek meg a politikai élet vezetői. Ott volt Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány elnöke, — Marosán György államminiszter — Münnich Ferenc a fegyveres erők mi­nisztere, Kossá István pénzügyminisz­ter, Dögéi Imre földművelésügyi mi. niszter, Rónai Sándor kereskedelem­ügyi miniszter, Kristóf István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának tit­kára, Sebes István külügyminiszter­helyettes, Pongrác Kálmán Buda- pes*' főváros tanácsa végrehajt^ bi­zottságának elnöke, továbbá az MSZMP ideiglenes intézőbizottságá­nak számos tagja, a külügyminisz­térium vezető tisztviselői és sokan mások. Megjelentek a küldöttség fogadá­sára a Kínai Népköztársaság ma­gyarországi nagykövetségének tagjai, ott voltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői, nagy számban jöttek el a magyar s a külföldi sajtó tudósítói. Csere-bere nincs és nem is akarunk ! Az elmúlt vasárnap érdekes be­szélgetésre lettem figyelmes a Sza­badság Étteremben. A szomszédom­ban parasztemberek ültek, sörözget- tek és beszélgettek. Akarva-akarat. lanul is a fülembe jutott néhány mondatfoszlány. Arról tárgyaltak, hogy lassan meghonosodik a csere­bere, vannak üzletek, ahol már csak paprikáért adnak textilneműt, má­sutt pedig cigarettáért lehet cipőt kapni. Azután említették, hogy itt is, ott is hallottak már ilyen esetről. Önkénytelenül is elgondolkodtam a hallottakon. Igaz lenne? — kér­deztem önmagámtól. Hiszen ez azt eredményezi, hogy az emberekben mindjobban megfogamzik a gondo­lat: az infláció sötét árnya fenyeget. Érdeklődtünk ezzel kapcsolatban a megyei tanács kereskedelmá osz­tályán ,ahol elmondották, hogy az október 23-át követő napokban va­lóban voltak ilyen jelenségek és sajnos, néhány helyen még ma is megtalálhatók a maradványai. — Szekszárdin történt meg, hogy az 51-es Textil Méteráru bol ban Kos­suth vagy más cigarettáért akartak adni textilneműt. A kereskedelmi osztály azonban még időben felfi­gyelt erre a jelenségre és leállí­totta az egészet, az illetőt pedig fe­gyelmiben részesítették. Másrészt pedig intézkedett a kereskedelmi osztály, felhívta a járási kereske­delmi előadók figyelmét, hogy csak forintért lehet árut kiadni. Ez némi- kép megnyugtató, azonban mind- annyiunkban nyomot hagy az a gondolat, hogy például a Sárvári Textilgyárból csak húszezer ciga­rettáért akartak a munkások egy teherautó textilneműt adni. Lénye­gében tehát nem megyei jellegű volt ez a „kezdeményezés”, hanem a gyárakból indult ki. (Most már te­hát azt is tudjuk, hogy hova tűnt el a rengeteg cigaretta.) Reméljük va­lamennyien, hogy dohánygyáraink fokozatos termelésemelkedése gátat vet az ilyenirányú törekvéseknek. A csere-bere meglétét igazolja két nagydorogi vásárló levele, amit szerkesztőségünkbe küld ek. E le- r vélben arról számoltak be, hogy kis­leányaiknak ruhát akartak vásárol­ni és akkor érte őket a meglepetés, amikor az elárusítónő kijelentette: „Csak törött paprikáért, vagy ciga­rettáért adha unk árut.” E két vá­sárlónak akkor a háborúutáni in­fláció jutott az eszébe, és így elmél­kedtek: „Igen, akkor arattak a feke­tézők a szerencsétlen munkás, a bérből és fizetésből élő pedig kény­telen volt elcserélni az utolsó ruha­darabját is. Hogyan vásároljon az olyan dolgozó, akinek sem papriká­ja., sem cigarettája nincsen? Ezt nem akarjuk!” Igazuk van. Mi sem akarjuk és senki sem, aki csak egy kicsit is józanul gondolkodik. Nincs szükségünk arra, hogy ismét milliók ban és billiókban gondolkodjunk. Nincs szükségünk arra sem, hogy paprikáért, vagy cigarettáért lehes­sen árut vásárolni. A kormány máris jelentős intéz­kedéseket tett az infláció elkerülé­sére. Jelentős összeget kapunk a Német Demokratikus Köz ársaság- tól, Bulgáriától, Csehszlovákiától, Kína pedig, mint köztudomású, 200 millió rubel kölcsönt ajánlott fel. Az említett segítségeken kívül fel­veszünk kölcsönöket a kapitalista államoktól is. Ezek az intézkedések, másrészt pedig az a jelenség, hogy egyre emelkedik szénbányászatunk termelése és így vele együtt a gyá­rak is egyre több árut tudnak biz­tosítani a fogyasztóknak, lehetővé tette és teszi, hogy még csak az in­fláció veszélye se fenyegesse a ma­gyar népet. A forint nem veszített az október 23-i események előtti értékéből. Az áruk ugyanolyan árban kaphatók, mint az előtt. Az ilyen csere-bere ellen pedig a legerélyesebben lépjen fel minden ember mert egyetlen vásárló sem kívánja, hogy a feketé­zők világa és az infláció jólismert korszaka térjen vissza hazánkba. — Ez* nem akarja sem a nép, sem a párt, sem a kormány. A cél világos- i f ációmentes életben szeretnénk élni s ehhez minden ember segítsé­gére szüksége van a kormánynak. Érdekes színfoltja volt a várakozás­nak, hogy a külföldi sajtó képviselői a repülőtéren nyilatkozatot kértek és kaptak Kádár János miniszterelnök­től és Marosán György államminisz­tertől. Fél tizenkettő után néhány perccel érkezett meg a kínai és a magyar zászlókkal és feliratokkal díszített re, pülőtérre a kínai küldöttséget hozó Tu—104. típusú lökhajtásos repülő­gép, amely egy órán belül érkezett Varsóból Budapestre. A repülőgép aj­tajából kilépő Csou En-laj miniszter, elnököt és a küldöttség tagjait első­nek Dobi István Kádár János, Maro­sán György és Münnich Ferenc üdvö­zölték. A küldöttség vezetője ezután üdvö­zölte a honvédség Kossuth-címeres zászlóval kivonult díszőrséget. A Kí­nai Népköztársaság és a Magyar Nép köztársaság himnuszának elhangzása dán a vendégeket Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány ünöke üdvözölte. Kádár János elvtárs beszéde — Kedves Csou En-laj elvtárs, ked­ves vendégeink! — A Magyar Népköztársaság for­radalmi munkás-paraszt kormánya és a magyar dolgozó nép képviseleté­ben, valamint a magam személyében :ga.z szeretettel és mély tisztelettel cöszöntöm önöket hazánk fővárosá­ban. — Nagy tisztesség és megbecsülés számunkra a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének látogatása. — Az öntudatos magyar dolgozók ismerik és nagyra becsülik azt a ki­emelkedő szerepet amelyet a népek slső sorában küzdő nemcsak számbe­lileg hatalmas, hanem tetteiben is nagy kínai nép betölt. Abban a harc­ban. amely*világméretekben foivik a társadalmi haladásért a nagytőkés imperialista reakció ellen. — A Kínai és a Magyar Népköztár­saságot, a kínai és a magyar népet a kilométerek ezrei választják el egy­mástól. Testvéri kapcsolataink mégis 'vről-évre növekednek és erősödnek az élet minden területén. Ez minde­nek előtt azért van így, mert a föltl- •ajzi távolságot könnyen áthidalja és .testvéri kapcsolatainkat eltéphetet- 'enné teszi a szocializmus és a béke tözös ügye. — összekapcsol bennünket az a harc, amelyet ugyanazon ellenség, a népeink szabadsága, függetlensége, békés szocialista építőmunkája ellen rol uszító propagandával, hol sötét aknamunkával, hol nyílt politikai és “egyveres támadással beavatkozást 'olytató nyugati imperialista reakció llen együttesen vívunk. A világ első szocialista állama a Szovjetunió, majd a népi demokra­tikus országok hatalmas táborának ’étrejötte előtt, a történelem nem is­mert nagy és kis népek között ilyan egyenjogúságon, kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatot, mint amilyen a nagy hatszáz milliós 'élekszámú Kínai Népköztársaság es a kilenc és félmilliós Magyar Népköz- társaság között kialakult. — A népek régi tapasztalati böl­csessége joggal azt tartja, hogy a bajban lehet megismerni valójában. Székely bálra készülnek a bonyhádi járásban A bonyhádi járás területén majd­nem 12 000 székely lakik akik 1945 körül települtek ide. A székelyek itt is folytatták hagyományos kulturális életüket: feltámadt a háziipar s szövő, fonó és fafaragó szakkörök alakultak több községben. Egy évvel ezelőtt a székelyek nagy­szabású összejövetelt tartottak Bony- hádon, amelyen elhatározták, hogy a korábbiaknál sokkal jobban bekap­csolódnak Tolna megye kulturális életébe. Az október 23-i események termé­szetesen hátráltatták a székelyek munkáját is s több tervüket el kel­lett halasztani. így nem tudták meg­rendezni a majosi fafaragók és a len- gyeli székely szövő asszonyok kiállí­tását sem. Most azonban, újra indul' a kultu­rális élet a székely falvakban. Ennek lesz egyik első megnyilatko­zása a közeljövőben Bonyhádon meg­rendezésre kerülő székely bál. A bál- rendezők mindenképpen ki akarják hangsúlyozni a sajátos székely jelle­get: székely zenekar játszik a székely népviseletbe öltözött bálozóknak. A bállal egyidőben népművészeti kiál­lítást is rendeznek, melyen a majosi fafaragók és a lengyeli szövőasszo­nyok mutatják be újabb munkáikat. Januárban is lesz előlegosztás a tengelici Petőfi Tsz-ben Az országosan ismeretes tengelici Petőfi Termelőszövetkezet szilárdan állta az októberi események viharát. A több mint kettőszáz családdal és a mintegy 2600 hold földdel működő eres szövetkezetből mindössze 19 család lépett ki az elmúlt három hónap alatt. A termelőszövetkezet egyik távo­labbi tanyai gazdasága a pusztahen- csei üzemegység — amely eddig is a tengelici Petőfi Tsz fennhatóságát él­vezte — negyvennyolc családdal és 650 hold földdel kivált a nagy szövet­kezeti gazdaságból. A Petőfi Tsz, amely most már 1470 holdon gazdálkodik, a föld holdjai számának csökkentéséhez mérten ki­sebbíti az állatállományát is. A napokban kezdték meg 260 hízottsertésnek az árubabocsájtá- sát élőkilogrammonkénti 18 fo­rintos áron. Ezenkívül 200 mala­cot adnak el és ötvenegy tehe­net hizlaltak meg ugyancsak el­adásra. Rövidesen befejezik a dohány érté­kesítését is, amelyből már eddig kö­zel másfélmillió forintot árultak a szövetkezet számára. Mindezekből le­hetővé vált, hogy az országosan is­mert és jól gazdálkodó termelőszövet­kezetben alig egy hónappal a zár­számadás után már tekintélyes előle­get osztanak a tagoknak. A földműqessxövetkexetek életéből A megyében eddig mintegy két­ezer darab hízottsertést dolgoztak fel és tartósítottak a földművesszö­vetkezetek, elsősorban abból a cél­ból, hogy tavaszra és nyárra bizto­sítsák a szövetkezeti boltokon ke­resztül a lakosság ellátását. * Férfiöltönyöket, gyermekruhákat és munkaruhákat készít a szövetke­zeti áruház részére a Tolnai Föld­művesszövetkezet szabó üzemága. Teljes üzemben dolgozik a Nagy­dorogi Földművesszövetkezet tartó­sító üzeme. Elsőrendű készítmé­nyeit elsősorban a megye fóldmű- vesszövetkezeteinek adja el és így biztosítja a megyén belül az áru­ellátást. Ezenkívül gyáraknak is szállít árut, melyért cserébe iparcik­ket szerez. * Rövidesen kétszáz vagon nitrogén műtrágya érkezik a megyébe. (KOVÁCS) 8 (Folytatás a 2. oldalon.) Á jövőben is fenntartják a növényvédő állomások hálózatát Az állami növényvédő állomások az elmúlt években sikerrel vették fel a harcot az állati és a növényi kárte­vők ellen. A terve,k szerint a 19 növényvédő állomás-hálózatot a jövőben is fenntartják, de az eddiginél sző­kébb feladatkörrel. Fő feladatunk az lesz, hogy a vé­delmi egyezményekben az állam ré­széről kötelezően vállalt védekezése­ket végrehajtsák. Szabad gépkapacitásukkal azon­ban továbbra is segítik a ter­melőket, s a tgrvek szerint gép­állományuknak mintegy felét készpénzfizetés ellenében adják a mezőgazdasági üzemeknek: állami, kísérleti és tangazdaságok­nak, valamint termelőszövetkezetek­nek és egyéb társulásoknak. A véde­lem felső irányítását ellátó két szerv, a növényvédelmi igazgatóságot és a növényvédelmi szolgálatot egyesítik, ami jelentős létszámmegtakarítást tenne lehetővé. Két állami gazdaság — kát hir A Juhépusztai Szarvasmarha Törzs­állattenyésztő Állami Gazdaság töb­bek között kiváló tehenészetéről is híres. Az elmúlt évben például 163 darab tehén volt egész éven át törzs­könyvi ellenőrzés alatt és az egy te­hénre eső átlag 4250 kiló volt 3.8 százalékos tejzsírral. Míg 1955-ben 193 darab tehéntől átlag 3756 kiló te­jet fejtek, a tejzsír pedig 3.7 száza­lék volt. Nem rosszabbak az eredmények az Alsóleperdi Állami Gazdaságban sem ahol tavaly a 424 darabból álló tehenészetben 3220 kiló volt a dara­bonkénti évi átlag, 3.9 százalékos tej- zsírral. Ezzel szemben 1955-ben a 447 darab tehéntől átlag csak 2595 kiló tejet fejtek. A tejzsír pedig 3.8 százalékos volt.

Next

/
Thumbnails
Contents