Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-17 / 14. szám

I TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. JANUÁR 17. Megérkezett Budapestre a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége (Folytatás az 1. oldalról.) Iá az igazi barát. A Kínai Népköztár­saság a Magyar Népköztársaság igaz barátjaként cselekedett a közelmúlt súlyos megpróbáltatásai közepette. — A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány nyugodt lélekkel kijelentheti a kínai kormány képvi­selői előtt, hogy a magyar munkás- osztály és az egész magyar dolgozó nép nagyon sokáig fog emlékezni arra, hogy a baj idején a népi Kína számunkra felbecsülhetetlen értékű, sokoldalú eszmei és politikai, erkölcsi és anyagi segítséget nyújtott a szo­cialista forradalom Magyarországa számára. De nemcsak hálás emléke­zettel, hanem a szilárd helytállás tetteivel is bizonyítani fogjuk, hogy a kínai nép nem arra méltatlanok­nak adta és adja ma is a testvéri se­gítséget. — Meg kell mondani, hogy azok­ban a napokban és hetekben, amikor a nyugati imperialisták által támoga­tott magyar ellenforradalom a Ma­gyar Népköztársaság léte ellen tá­madt, a forradalmi igazság tudata mellett nagy erőt adott nekünk az a tény. hogy harcunkban a Szovjetunió Kína és az egész szocialista tábor testvéri segítő keze támogatott ben­nünket. —: A magyar munkásosztály és dol­gozó nép ma is nehéz harcot vív az imperialisták által támogatott, döntő vereségét szenvedett, de a harcot még mindig folytató ellenforradalmi erők­kel szemben, csapást csapás után mérve rá. — A szocialista Magyarország min­den hűséges harcosa tudja azt, hogy harcát nemcsak a belső ellenforra­dalmi erőkkel szemben, hanem az imperialisták beavatkozásai ellen is kell vívnia. Mégis a végső és teljes győzelem biztos tudatával vívjuk harcunkat, mert az imperialisták ás- kálódásaival szemben olyan nagy ba­rátaink vannak, mint a Kínai Nép- köztársaság és a hatalmas, legyőzhe­tetlen erkölcsi és anyagi erőt kép­viselő szocialista tábor országai közé tartozunk. — Mégegyszer üdvözlöm önöket Magyarországra érkezésük alkalmá­ból. Hálásak vagyunk, hogy kormá­nyunk meghívását elfogadva látoga­tásra jöttek hozzánk. — Bizonyosak vagyunk abban, hogy a Kínai Népköztársaság Csou En-laj elvtárs által vezetett kormány- küldöttségének magyarországi látoga­tása erősíteni fcgjg. a Kínai és a Magyar Népköztársaság, a kínai és a magyar nép barátságát, kapcsolata­it, valamint a szocializmus és a béke táborának erejét és egységét. — Kérjük, nézzék el nekünk hogy vendégszeretetünknek nem tudunk külsőségekben is olymódon kifejezést adni, mint ahogy azt szeretnénk. Kí­vánom, hogy Csou En-laj elvtárs és a küldöttség minden tagja érezze jól magát nálunk, mert önök színünk mélyén várt kedves vendégeink. A Kínai Népköztársaság kormánykül­döttsége tagjaival a nagy kínai nép, a marxizmus—leninizmus zászlaját magasan tartó kínai kommunista elv­társak, a nagy marxista Mao Ce- tung elnök elvtárs szeretett és becsült képviselőit üdvözöljük. Kádár János beszédére ezután Csou En-laj a következőket mon­dotta: Csou En-laj elvtárs beszéde — Tisztelt Dobi elnök elvtárs! — Tisztelt Kádár miniszterelnök elvtárs! — Elvtársak! Barátaink! — Amikor a Magyar Népköztársa­ság földjére lépünk, mindenekelőtt szeretném a kínai nép rokonszenvét kifejezni a magyar nép iránt. A ma­gyar nép, a Magyar Szocialista Mun­káspárt a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével a Szovjetunió testvéri őszinte segítségével meghiú­sította az ellenforradalom restaurá- ciós kísérleteit, megvédte Magyaror­szág szocialista ügyét. A kínai nép tisztában van' azzal, hogy ezt a kí­sérletet az imperialisták készítették elő nemcsak abból a célból, hogy megdöntsék a magyar népi hatalmat, hanem abból a célból is, hogy Kelet- Európában tűzfészket teremtsenek és aláássák, a szocialista országok egy­ségét s ezzel igen súlyosan fenyeges­sék közös ügyünket a béke és a szo­cializmus ügyét. Ezért a kínai nép a magyar nép harcát magáénak te­kinti és győzelmét a saját győzelmé­nek. Szeretném a kínai nép nevében megkülönböztetett nagyrabecsülése­met kifejezni a nehéz küzdelmeket vívó hős magyar népnek. — A szocialista építés útján az önök országa ideiglenesen akadályok­ba és nehézségekbe ütközött. A kínai nép teljesen megérti, hogy rendkívüli nehéz az a harc, amelyet önök a múlt súlyos hibáinak kijavításáért a szocializmus ügyének megvédéséért az imperializmus és az ellenforradal- mórok «llen folytatnak. A magyar népi demokratikus erők nagy erő­próbán mentek át, amely bár nehéz, de rendkívül tanulságos. Szilárd meggyőződésünk, hogy a magyar nép Provokátorok az osztrák határon Bécs (MTI). Az Österreichische Volksstimme rámutat arra, hogy Andau közelében az osztrák—magyar határon éjszakánként amerikai, angol és nyugatnémet ügynökök diverziós tevékenységet folytatnak Magyaror­szág ellen. Az ügynökök akik külön­féle segélybizottságok képviselőiként lépnek fel, gyakran magyar terüle­tekre mennek át és ott szabotázscse­lekményeket készítenek elő. — A lap hangoztatja, hogy ezek a külföldi pro­vokátorok komolyan veszélyeztetik Ausztria semlegességét. Végül azt kérdezi a lap az osztrák kormánytól, fneddig tűri tétlenül az Andau köze­lében folyó garázdálkodást és haj- *andó-e gondoskodni arról, hogy a semleges Ausztria határai mentén normális viszonyok uralkodtak. a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány vezetésével bizonyosan le tudja küzdeni a jelenlegi nehézségeket, to­vább viszi előre a szocialista építés ügyét. Ezen a téren teljesen számít­hatnak a hatszázmilliós kínai nép testvéri rokonszenvére és támogatá­sára. A Magyarországon lezajlott ese­ményekből világosan láthatjuk, hogy az imperialisták rést akartak ütni Magyarországon, alá akarták ásni a szocialista országokat. A ma­gyar események azonban erőteljesen bebizonyították, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak egysége és kölcsönös segítsége szi­lárd feltétele a szocialista országok függetlensége és biztonsága szavato­lásának. A szocialista országoknak a közös ideológiai alap és harci cél­jaik azonossága alapján kialakult testvéri barátságát semilyen erő nem hiúsíthatja meg. — Éljen a Magyar Népköztársaság! — Éljen a kínai és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! — Éljen a Szovjetunió vezette szo­cialista országok egysége! — Éljen a béke és a szocializmus! Kinevezték az ENSZ ötös bizottságának négy tagját London (MTI). A Reuter angol hír- ügynökség jelenti Newyorkból, hogy kinevezték az ENSZ nemrég felállí­tott bizottságának négy tagját, a ma­gyarországi helyzet tanulmányozá­sára. A tagok: Tunisz washingtoni nagykövete, Ceylon washingtoni nagy követe, aki egyben megbízott az ENSZ-ben, Uruguay ENSZ képvise­lője és végűi a dán képviselőház egyik tagja. A bizottság ötödik tagját, aki ausztráliai lesz, még nem nevez­ték ki. II szovjet delegátus beszéde az ENSZ közgyűlés Politikai Bizottságában a leszerelés kérdéséről New York (MTI). A TASZSZ közli: Az ENSZ közgyűlés Politikai Bizott­ságának leszerelési vitáját V. V. Kuznyecov szovjet delegátus nyitotta meg. Kuznyecov bevezetőben rámuta­tott, hegy a leszerelésre és a fegyver­kezési hajsza megszüntetésére vonat­kozó egyezmény megkötése jelen­tősebb hozzájárulása lenne a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, a béke megóvásához és tartóssá tételéhez. Az Osztrák Kommunista Párt kongresszusi irányelvei a magyarországi eseményekről Bécs (MTI). Az österreichische Volksstimme közli az Osztrák Kom­munista Párt XVII. kongresszusa szá­mára jóváhagyott irányelveket. Az irányelvek első fejezetének harmadik pontja a következőképpen hangzik: A magyarországi események nagy­mértékben befolyásolták a nemzet­közi helyzetet. Mind Magyarországon, mind Lengyelországban a nép széles rétegei jogos követelésekkel álltak elő és a szocialista demokrácia kifej­lesztésére törekedtek. Magyarorszá­gon a Párt a régi pártvezetőség meg- győzhetetlensége és a fokozódó nyo­más következtében, amelyben a Nagy Imre-osoportot is bűnrészesség ter­heli, nem tudott a megmozdulás élére állni. A munkásság vezető nélkül ma­radt és így sikerült az ellenforradal­mi erőknek magukhoz ragadniok a vezetést. A tömegeket, amelyek ezt nem ismerték fel, tőlük idegen célo­kért folytatott harcba kényszerítették és a megmozdulás ellenforradalmi jelleget öltött. A katonai diktatúrára törekvő nacionalista, reakciós erők győzelme nemcsak Magyarországon törte volna össze a szocializmus alap­jait, hanem Magyarország határain tűi is éreztette volna hatását. Jeladás lett volna más államok ellenforradal­mi erői számára és ezzel a harmadik világháború közvetlen veszélyét idéz­te volna fel. Ebben a helyzetben a szovjet csapatok beavatkozása nem­csak a szocializmus magyarországi alapjainak biztosítása, hanem ve­szélybe került béke megmentése szem pontjából is elkerülhetetlenül szük­séggé vált. Áz egyiptomi kormány államosította az Egyiptomban működő brit és francia bankokat Az egyiptomi kormány kedden vég­leges rendeletet adott ki az Egyiptom ban működő brit és francia bankok államosításáról. A kairói rádió erről szóló hivatalos közleménye szerint az államosított bankokért megfelelő kártalanítási összeget állapít meg az egyiptomi kormány. ■ Az Egyiptomban működő brit és francia bankokat már november ele­jén — Nagy-Britannia és Franciaor­szág szuezi beaavatkozása kezdetén az egyiptomi kormány közvetlen fel­ügyelete alá helyezték. Áz egyiptomi kormány törvényerejű rendeletéi A TASZSZ jelenti: Egyiptom köztársasági elnöke tör­vényerejű rendeletet adott ki gazda­sági bizottság alakításáról. E gazda­sági bizottságnak az lesz a feladata, hogy elősegítse Egyiptom nemzetgaz­daságának kereskedelmi, ipari mező- gazdasági és pénzügyi tevékenységét. A gazdasági bizottság a kormány nevében irányítani és ellenőrizni fogja az állami vállalatok munkáját, továbbá programot dolgoz ki arra nézve, hogy a kormány, illetve köz- és magánszervezetek intézkedéseket tegyenek az ország nemzetgazdaságá­nak fellendítésére. A bizottság beru­házási kérdésekkel is foglalkozni fog. Törvényerejű rendelet jelent meg továbbá az országos tervezés kérdé­seivel foglalkozó főtanács létesítésé­ről. Ennek elnöke a köztársasági el­nök lesz. Egy másik törvényerejű ren delet országos tervezési bizottságot létesít a tervezési államminiszter el­nökletével. A szovjet küldöttség vezetője em­lékeztet arra, hogy a Szovjetunió kormányának 1956. november 17-i javaslatai a leszerelési pro­bléma minden oldalát érintik. Kuznyecov szólott a Közel-kelet bé­kéjét fenyegető Eisenhower-elvről. Kijelentette, a Szovjetuniónak érde­ke, hogy a határai közvetlen közelé­ben fekvő Közép- és Közel-keleten béke legyen. Megemlítette, hogy amennyiben a mostani körülmények között az atom. és hidrogénfegyve­rek korszakában háború törne ki, sokkal nagyobb ember és anyagi veszteséggel járna, mint a két világ­háború. Nejn lehet és nincs — jelentette ki olyan ok, amely a jelen körül­mények között igazolhatná a le­szerelési egyezmény kidolgozásá­nak további halogatását. A Szovjetunió képviselője kormá­nyának nevében javasolta, csökkent­sék lényegesen a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Kína, Anglia és Franciaország fegyveres erőinek’ lét­számát két szakaszban. Az első év­ben csökkentsék a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína fegyveres erőit, egyenkint 2.5 millió főre. Ang­lia és Franciaország fegyveres erőit egyenkint 750 ezer főre. A második év alatt a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína fegyveres erőinek létszáma csökkenjen egyenkint más- félmillió főre, Angliáét és Francia- országét pedig egyenként hatszáz- ötvenezer főre. A többi állam fegyve­res erőinek létszáma ne haladja meg a százötven—kétszázezer főt. A szovjet delegátus a továbbiak­ban javasolta, két éven belül va­lósítsák meg az atomfegyver el­tiltását, szüntessék meg gyártá­sát, tiltsák meg alkalmazását, első lépésként azt indítványozza, hogy haladéktalanul tiltsák be a nukleáris fegyverzetet. A Szovjetunió kormánya javasolja továbbá, 1957. folyamán csökkentsék ■ egyharmadával az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia és Franciaor­szág, Németország területén állomá­sozó csapatainak létszámát. 1957-ben lényegesen csökkentsék az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaor­szágnak a NATO tagországok terüle­tén állomásozó csapatait és a varsói szerződésben résztvevő országok te­rületén fekvő összes katonai támasz­pontokat. Két év alatt csökkentsék az államok katonai kiadásait. Javas­lat hangzott el továbbá a leszerelési kötelezettségek teljesítésének szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzése biztosítására. E. Hemingway: Az öreg halász és a fenger 12. Hagyta, hogy az ujjai közt csúsz- szon kifelé a zsinór, s közben lehajolt a bal kezével hozzákötötte a két tar­talékorsó szabad végét a szomszéd horog két tartalékorsójának hurokra kötött elejéhez. Most aztán már jöhe_ tett a nagy hal. Három negyven öl hosszú, felcsévélt tartalékzsinórja volt, nem számítva a negyedik orsót, amivel dolgozott. — Nyeld le még jobban — mondta. Nyeld le egészen. „Nyeld le úgy, hogy a horog hegye átfúrja a szívedet és öljön meg — gondolta magában. —- Aztán gyere fel a felszínre szépszerével, hadd döf_ jem beléd a szigonyomat. Jói van, jól. Befejezted a falatozást? Jóllaktál kedvedre?” —Hó! — mondta hangosan és jól megrántotta a zsinórt, két lézre fog­va. Húzott rajta vagy r - araszt, az_ tán rángatta tovább, felváltva hol az egyik karjával, hoj a másikkal, teljes erejéből nekifeszülve a kötélnek s az ide-odaingó testsúlyával is mindig ránehezedve. De semmire sem ment. A hal csak úszott tovább lassan, az öreg halász nem bírta feljebb húzni egy ujjnyival sem. Erős volt a zsinórja, nagy nehéz halaknak készült, s az öreg most át­vetette a hátán és húzta, aíníg úgy megfeszült, hogy gyöngyöző kis víz- csöppek préselődtek ki belőle. Aztán a zsinór halk, csöndes, sziszegő hang. gal kezdte súrolni a vizet és az öreg csak fogta, fogta, nekitámaszkodva az ülésnek és hátradőlve, hogy megfe. szítse jól. A csónak lassan megindult vele befelé a tengeren, északnyugati irányban. A hal állhatatosan úszott, lassan hajóztak a csöndes vizeken. A többi horog még mindig ki volt vetve. sem_ mit sem lehetett a—'n^an csinálni. — Bárcsak itt volna velem a gye­rek — mondta az őre; hangosan. — Vontatókötélre fogtak, engem vontat a hal. Odaköthetném a zsinórt a csó­nakhoz. De akkor könnyen elszakíta­ná. Tartanom kell, ahogy csak bírom, hogy utánaengedhessek a zsinórból,* ha mindenáron kell neki. Hála Isten­nek csak előre úszik és nem lefelé. „Hogy mihez kezdek majd ha arra szánja el magát, hogy lefelé ússzon, azt még nem tudom. Hogy mit csiná­lok majd, ha lemerül a tenger fene­kére és megdöglik, még azt sem tu­dom. De hát valamit majd csak csi­nálok. Értek mindenféle fogáshoz,” Beled'ült a hátán átvetett zsinórba, nézte hogyan fut le rézsutosan a víz­be, figyelte a csónak egyenletes moz­gását, ahogy haladtak csöndesen északnyugat felé. „Ebbe belepusztul majd — gondol­ta magában az öreg halász. — Ezt nem bírja örökké csinálni.” De eltelt négy óra, és a hal még mindig ren­dületlenül úszott befelé a tengeren, vontatva a csónakot, s az öreg még mindig szilárdan oda volt szösezve az üléshez a hátán átvetett kötéllel. — Dél volt, amikor horogra akadt — mondta. — S eddig még nem is láttam. A szalmakalapját erősen behúzta a homlokába, még mielőtt horgára akadt volna a hal, s a kalap széle most nagyon vágta a homlokát Szom­jas is volt ráadásul, leereszkedett hát a két térdére és óvatosan, hogy meg ne rántsa a zsinórt, előrenyomakodott a csónak orra felé, amennyire csak birt s fél kézzel a vizespalackja után nyúlt. Kidugaszolta és ivott egy-két kortyot. Aztán pihent egy kicsit a csónak orrában. Leült a lefektetett árbocra és a rágöngyölt vitorlára s igyekezett nem gondolni semmire, csak kitartani. Aztán hátrapillantott és észrevette hogy a szárazföld már eltűnt a szeme elől. „Nem baj, ez nem számít — gondolta. — Este majd látszanak Ha­vanna fényei, majd mutatják nekem az utat. Napszálltáig még van két órám, s hátha addig feljön a hal. Ha pedig nem, akkor talán feljön a Hold dal együtt. Ha még akkor sem, hát talán virradatra feljön. Erősnek ér­zem magam, görcsöm sincs. Neki van horog a szájában, nem nekem. — Hanem mekkora hal lehet, hogy így tud húzni. Biztosan szorosan össze­csukta a száját, jól ráharapott a ho­rogra. Bárcsak láthatnám. Csak leg­alább egyszer láthatnám, hogy tud­jam, kivel van dolgom.” (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents