Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-15 / 12. szám
» TOLNA MEGYEI ARA: 30 FILLER} II. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM. KEDD, 1957. JANUÁR 15. < > Egyet 0iai xö 0 ,.i 'Qi r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA A MAI SZÁMBAN: Macmillan megalakította az új angol kormányt (2 o.) Negyvenkét év az erdőben... (3 o.) Levelezők fóruma v __________^^ K ét embert megsebesített —15 év Katonai bíróság tárgyalta Simon László váraljai lakos bűnügyét Fiatal, vékony legény áll a s tatáriá. lis bíróság előtt. Megszeppenten áll, nem találja helyét kezének és idegesen rakosgatja előre s hátra. Szúró tekintetét a padlóra szegezi, lehetőleg kerüli, hogy pillantása valakivel találkozzon. Neve: Simon László. Életkora mindössze 19 év. Szándékos emberölés kísérlete vádjával állították a statáriális bíróság elé. Lakásukon az októberi események után a széna között talált egy géppisztolyt dobtárral és állítása szerint azt testvére hagyta ott, aki nyugatra disszidált. Simon a géppisztolyt nem szolgáltatta be a hatóságoknak még a statárium kihirdetése után sem, hanem rejtegette. Egy alkalommal — jó néhány pohár bor lehörpintése után — magához vette a géppisztolyt és megindult vele az utcán. Sorozatot lőtt ki belőle. Erre Kiss József kijött a lakásából megnézni, hogy mi történt. Ugyanakkor ott tartózkodott egy Dékány nevű erdész is. Kiss azt kérte, hogy tegye le a fegyvert, mert az nem gyerekjáték. Simon azonban elsütötte a géppisztolyt és mindkét embert megsebesítette: egyiknek a kezét, másiknak a combját lőtte meg. Ezután elment Kovácsékhoz Simon László^ ott szétszedte a géppisztolyt és ott vette észre, hogy nem jól van- jnak a lőszerek a tárban. Itt kijelentette, hogy az a szerencséjük, hogy nem voltak jól berakva a lőszerek és nem tudott sorozatot lőni. A vádbeszéd után következik a kihallgatás. A vádlott rövid, főként tőmondatokban beszél. — Milyen szándékkal vette magához a fegyvert? — Meg akartam mutatni a haveroknak. — Hogyan történt az eset? — Én nem akartam meglőni őket. — Ha nem akarja meglőni, akkor nem is lövi meg egyiket sem. Hogy játszódott le az eset? — Hát, rájuk fogtam a fegyvert és elsütöttem. — Hol találta el őket? — Nem tudom. Én eljöttem onnan. — Apjának, aki nyugdíjas bányász, megmondta, hogy maga fegyvert rejteget? — Nem. — Ha tudott a statáriumról, miért nem adta be a fegyvert? — Attól féltem, hogy akkor engem is partizánnak tekintenek. — Maga még annál is rosszabb, mert védtelen embereket lőtt meg. Ha pedig félt, akkor nem veszi elő a fegyvert és nem lövöldözik vele. — Volt magának olyan szándéka, hogy beadja a fegyvert? — Igen. — Mikor? i— Majd idővel. Nincs tüzelőhiány a Fatelítő Vállalatnál Egyre növekszik a széntermelés, sőt már hírt hallottunk arról is, hogy áram- korlátozás sem lesz. Ez a tény semmit sem változtat a Dombóvári Fatelítő Vállalat munkástanácsának és vezetőségének elhatározásán. A szén pótlására jó megoldást találtak: az olajtartályokat már több éve nem tudták kitakarítani, most a kényszerű ürességtől kongó hatalmas tartályokban a sok éve lerakodott olajszemetet, földet, iszapot kitűnően fel tudják használni fűtésre, salak és korom keverésével. Ezzel a megoldással biztosítani tudják — ha szenet nem is kapnak — a kazán fűtését, zavartalanná válik a vasútállomás, fűtőház és a vasúti lakóházak 'vízellátása. Simon sok tényt tagadni próbál. — Nem akar visszaemlékezni egyes jelenetekre, mert — mint állítja — nagyon részeg volt. A vallomás' kból azonban kiderül hogy még a géppisztolyt is szét tudta szedni, tehát nem volt az eszméletlenségig részeg. Beigazolódik a vád. Noha az ok nem derül ki de az tagadhatatlan, hogy szándékos volt a fegyverhasználat. Az ügyész megerősíti és elismétli a vádat. A katonai bíróság kivonul, tárgyal. Simon ezidő alatt mozdulatlanul ül a vádlottak padján, csontos keze- fejeit térdére helyezi és lesi az ajtót, hogy mikor jönnek a bírák a meglel, lebbezhetetlen ítélettel. Az ember szeretne elbeszélgetni Si_ mon Lászlóval és megismerkedni vele, mint emberrel s megtudni mindenekelőtt azt, hogy ő, mint 19 éves legényember, hogyan képzelte el az életét, milyen tervei, elképzelései voltak a jövőre vonatkozóan. Nem lehet vele beszélni — ezt tiltja a törvény, dehát így külsőleg ő is éppolyan, mint bármelyik másik ember és jogos az a feltevés, hogy neki is voltak tér. vei. Ha egyéb nem is: udvarlás csinos, házias leány, esküvő, egy kis családi ház építése, jó bortermés, mulatságok. És most nyílik az ajtó, belépnek a b'rák. ítéletet hirdetnek: 15 évi fegyházbüntetés. Fellebbezésnek helye nincs. Tizenöt évig most le kell mondania az ilyen tervezgetésekről. Mire kiszabadul, ez a ma még fiatal legény, meglett, középkorú férfi lesz. Hát szüksége volt neki erre. Hát nem tudta ő ezt elkerülni? BODA i az előnyösebb a fogyasztónak a népgazdaságnak a gyárnak Az önálló gazdálkodás problémái a Bonyhádi Cipőgyárban Férfi goyser cipő bőrtalppal: 3 forint ráfizetés, ugyanaz mikroporózus gumitalppal: 8 forint nyereség, női klammer cipő gumitalppal: 32 forint nyereség páronkint. Ez a helyzet jelenleg a Bonyhádi Cipőgyár legfontosabb gyártmányainál. Hogyan kell tehát dönteni a gyár gazdájának, a munkástanácsnak ahhoz, hogy minél gazdaságosabban működjék az üzem, hogy az év, vagy a negyedév végén (ezt még nem döntötték el, hogy mikor fizetik ki a dolgozókat) minél több legyen a jövedelem, minél töb bet kaphassanak a dolgozók? —- Leállítani a goyser-cipö gyártását és minden futószalagon rátérni a női klammer-cipő gyártására. Ez a legelőnyösebb, hiszen kevesebb munka van vele, egyszerűbb a gyártása — kevesebb a hibalehetőség, míg egy szalagon egy műszakban 7—800 pár is elkészül, a goyser-cipőből csak ötszázat tudnak megcsinálni. Hasznos ez a fogyasztóknak? — Akik keresik az üzletekben a jobb, tartósabb cipőket, a Vásárlóknak, semmiesetre nem. Talán a népgazdaságnak előnyös? — A bőrgyártás nyersanyagát nagyrészt importáljuk. Érdekünk tehát, hogy a rendelkezésre álló bőrből minél jc.bbminő.ségű, tartós cipőt állítsunk elő. Ne teljenek meg a raktárak eladhatatlan cipők kel. Gyártsunk munkaigényesebb termékeket, hogy a meglévő kevés nyersanyag és energia felhasználásával minél több munkáskezet tudjunk foglalkoztatni. Ezek szerint csak a cipőgyáriaknak lehet „hasznos’1, A legkönnyebb megoldás: A legnagyobb nyereséget biztosító cipőfajtát gyártani. Pedig nem szívesen csinálnák. Ugyanis ők voltak azok — a gyár műszaki és fizikai dolgozói —, akik új utakat törtek az iparban, az ország cipőgyárai közül elsőnek kezdték el — és ma is egyedül csinálják — a teljesen mechanikai úton készülő goyser cipők gyártását. Sőt, szeretnék az egész gyárat erre ráállítani. gyártani nem csak férfi félcipőket, hanem különböző női cipőket, bakancsokat is goyser-eljárással. De a jelenlegi árrendszer, forgalmiadó rendszer e célkitűzés ellen hat. Az új technika kidolgozása és bevezetése eddig csak legfeljebb erkölcsi elismerést jelentett a gyárnak. Forintban — ráfizetést. Igaz, hogy annakidején különböző célprémiumokat tűztek ki a gyártás bevezetésére, a minőség javítására stb., de intézményesen nem biztosították, hogy az üzem kollektívája anyagilag is érdekeit legyen a minél jobb, tartósabb cipők gyártásában. Az üzemek most nagyfokú önállóságot kaptak. Érdekük, hogy minél jobb, olcsóbb terméket gyártsanak, fel kell készülniük a versenyre is. Késik azonban az az intézkedés, amely rendet teremtene az áraknál. Hiába az önállóság, ha az árrendszer rossz irányba befolyásolja az üzem Vasárnap délután alakult meg a kajdacsi tej szövetkezet Több mint háromszáz parasztember gyűlt össze vasárnap délután a Tolna megyei Kajdacs község kullúrházában, hogy a falu parasztjainak nyolc éve húzódó egyik legnagyobb sérelmét, a tej- szövetkezet ügyét orvosolják. A faluban ugyanis nagyrészt ma is élő idősebb parasztemberek összekuporgatoll filléreiből és pengőiből fölözőgéppel, szeparátorral is felszerelt tejfeldolgozó üzem működött nyolc esztendővel ezelőtt. Az 1949-os államosítás azonban elvette a gazdáktól a szövetkezeti alapon létesített saját közös tulajdonukat: az üzem működését megszüntették, berendezéseit széthurcolták. A Kajda- cson készített sajtot, vajat és túrót ettől kezdve nem hozta forgalomba a kereskedelem. A kajdacsi gazdák az állam mostohagyerekeinek érezték magukat. Hisz a szomszédos kölesdi vajüzem sem a beszolgáltatott, sem a szabadon eladott tej melléktermékét — a soványtejet és a savót — n< ,m adták vissza a tejtermelő gazdáknak, csak az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket szolgálta ki ilyen téren. A nyolc évvel ezelőtt mintegy háromszáz taggal dolgozott tejszövetkezet újjáalakításának gondolata az elmúlt napokban valósággá érett Kajdacson is. Különösen a bátai tejszövetkezet megalakulása után kezdtek aktívan szervezkedni a kajdacsi gazdák. Szombaton, január 12-én, délután, amikor a vasárnap délutáni • alakulóülésre szóló meghívókat készítették, már 125 gazda aláírása szerepi/ll a tejszövetkezet megalakítását sürgető papíron. Vaszari György és Dane János dolgozó parasztok után egyre több kajdacsi gazda gyülekezett a vasárnap délutáni alakuló ülésre is. Szombaton délután még csak 125-en voltak, vasárnap délután pedig több mint 300 t hcntarló gazda vitatta meg az általuk újjáalakítandó tejszövetkezet alapítási problémáit, a működés megkezdésének feladatait. A többi között módosították az alapszabálytervezetet, amely a bátai gazdák által alakított tej szövetkezet alapszabálytervezetéhez hasonlóan száz- forintos részjegyek jegyzését írta volna elő a Szövetkezetben részvevő tagok számára. A kajdacsi gazdák úgy határoztak, hogy csak huszonöt forint lesz egy-egy részjegy értéke, ezt a részjegyei azonban a belépéskor azonnal készpénzben kell fizetni. A gazdák egyhangú követelése alapján az alakuló közgyűlés elhatározta, hogy a nyolc évvel előbb saját közös szövetkezeti tulajdonukat képező üzemi épületet és a széthurcolt berendezéseket is visszaigénylik az illetékes állami szervektől. Megválasztották a helyi tejszövetke zet intézőbizottságát és elnökségét is. Elnöknek az 1949-ben államosított és ezzel kapcsolatban feloszlatott tejszövetkezet volt elnökét, Dane Jánost választották meg. Úgy tervezik, hogy a régi épületek és berendezéseik visszaszerzése után már az első napokban mintegy ötszáz liter tej feldolgozásával kezdik az üzemeltetést s ezt a mennyiséget két-három hónap alatt a kétszeresére emelik. Hosszas és élénk vita után délután három óra tájban írták alá az alakulásról szóló jegyzőkönyvet és hirdették ki, hogy a kajdacsi tej szövetkezet közel kettőszáz azonnal belépett taggal újjáalakult. Ezzel már a második tej szövetkezet kezdi meg működését Tolna megyében. Nagy Ferenc munkáját. Mert erről van szó a Bonyhádi Cipőgyárnál is. Mert milyen is az eddigi gyakorlat? — Elkészül egy új cipőtípus mintapéldánya. Elkészítik az árveté sét, amelyben részletesen kimutatják a különböző költségeket, összegezik és ez a cipő önköltségi ára. Pesten egy bizottság összeül, a cipőt összehasonlítják más cipőkkel, ennek alapján a termelési és a fogyasztói árat. Ebből kiszámítják, mennyi lesz — forintban a forgalmi adó. ezután a gyár minden pár elkészült cipő után ezt a forgalmi adót köteles befizetni. Az árvetés szerinti önköltség végösz- szegéből levonnak néhány forintot, az így módosított önköltség képezi alapját a gyár tervének. így aztán egész fura helyzet keletkezik. A dupla bőrtalpas férfi goyser cipő fogyasztói ára például 325 forint páronként. Ugyanazt a cipőt mikroporózus talppal nyolc forinttal olcsóbban állítja elő a gyár. Fogyasztói ára azonban 20 forinttal magasabb, 345 forint. Miért? — Magasabb a forgalmiadó. Az 1955-ben gyártott női bundacipő ára 400 forint. 1956-ban is gyártottak bundacipőt, változtattak a technológián, mikroporezus talppal gyártották. így önköltsége 60 forinttal lett alacsonyabb. Az ára mégis 40 forinttal több, 440 forint. Megint a tételesen megállapított forgalmiadó miatt. így aztán hiába törekednek a gyár dolgozói olcsóbb, jobbminőségű cipő gyártására, mert lehet, hogy annak ára — az önköltséget teljesen figyelmen kívül hagyó forgalmiadó- és árrendszer miatt — magasabb lesz. Teljesen bizonytalan aztán az is, hegy kifizetődő lesz-e a gyártása. Volna helyes megoldás? — kétségtelenül. igen. Kissfazekas Pál főmérnök véleménye szerint a forgalmiadót nem tételesen, modelenként kellene megállapítani, hanem százalékosan. Ne legyen minden cipőfajtánál egyforma a forgalmiadó kulcs. Állapítsák meg külön a gyermekcipőkre az olcsóbb munkacipőkre, az utcai cipőkre, majd a luxuscipőkre százalék- szérűén a forgalmiadó kulcsot. Indokolt, hogy a gyermekcipő sokkal olcsóbb legyen mint a luxuscipő. kisebb legyen a forgalmi adója. így az/- tán — ha új cipőmodel gyártását kezdik meg, ki tudják számítani előre az árát, tudják, hogy versenyképes lesz-e más gyárak termékeivel szemben, nem fordulhat elő ráfizetés. Az önálló gazdálkodás — megvalósulóban van iparunkban. Hogy helyes irányba fejlődjék, össze lehessen egyeztetni a fogyasztókkal a népgazdaság és a gyár érdekeit — rendet kell teremteni az árpolitikában. J. J. Á Szekszárdi Vágóhíd teljes munkáslétszámmal dolgozik Az év első tíz napjában közel 600 sertést, 14 szarvasmarhát és kilenc borjút vágtak és dolgoztak fel a Vágóhíd dolgozói. Ebből a húsmennyiségből ellátták a megyei szükségletet, a többit pedig Budapestre szállították. Csak szalonnából 180 mázsát küldtek a fővárosba. • Ugyancsak itt készül a téli szalámitól és gyulai kolbásztól kezdve az angol teaszalonnán keresztül a disznósajtig és a kétforintos főzőkolbászig mindenféle búskészítmény, amit a népbolt üzletek árusítanak. Még így is sok az apró hús, tehát ebből hasonlóan más húsárukhoz szintén szállítanak Budapestre. A vásárlók már régen észre- vehették, hogy a hentes üzletekben nem préselt zsírt árusítanak. A Jelenleg kapható zsírt ugyanis a Szekszárdi Vágóhídon házi módszerekkel készítik. Januárban eddig 127 mázsa zsírt adtak át megyei fogyasztásra. ,Békebeli" a megye áramellátása Három héttel ezelőtt felkerestük az Áramszolgáltató Vállalatot, hogy érdeklődjünk: Mi a helyzet az áramellátás terén? Akkor nagyon szomorít képet kaptunk, amiről írtunk is a lapban. A megye — a rendkívül rossz szénhelyzet miatt — mintegy tíz százalékát kapta a korábbi árammennyiségnek. A helyzet azóta szinte napról napra, örvendetesen javult. A bányászolt jó munkájának eredményeképpen az ország erőművei is fokozták termeié. süket. Munkatársunk mos- ismét felkereste a Déldunántúli .Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságát, ahol arról tájékoztatták, hogy a megye áramellátása terén lényegében már sikerült visszaállítani az október előtti állapotokat. Van villany a községekben az üzemekben, sőt, már mindenütt bekapcsolták az esti közvilágítást is. Csupán azok a korlátozások állnak fenn (főként a csúcsfogyasztási időszakban), ame. lyek október 23-a előtt is megvoltak.
