Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-13 / 11. szám
.A MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. JANUÄR 13. (Folytatás az 1. oldalról.) Feltartott kezekkel és ráfogott, csőre töltött pisztollyal végig is T kísérte az utcán. Bevallása sze- j; rint a villany alá érve ismerte fel hogy Bajza Józsefet kíséri. A rendőrpihenő nem volt nyitva, telefonálni sem tudott Romics így ázt mondta, hogy bekíséri Bajzát Bátaszékre, a rendőrőrsre. Útközben Bajzát könyörgött, hogy engedje őt háza Romics, mert ő «em vétett senkinek semmit, Romics azonban agyon lövéssel fenyegette. Bajzát azt mondta, hogy ő nem hajlandó bemenni Bátaszékre és nem megy tovább, hazamegy. Itt dulakodás támadt kettőjük között Romics vallomása szerint és Romics mintegy ® méterről hátulról belelőtt Bajzát Józsefbe. A lövés a szívet érte, így Bajzát azon nal meghalt. Ezután Romics jelentette rendőrség nek, hogy agyonlőtt egy ismeretlen embert és kérte a helyi orvost, hogy vegyen fel jegyzőkönyvet a halálesetről. Tudni kell, hogy Romicsnak semmiféle oka nem volt Bajzát Józsefet letartóztatni és különösképpen pedig arra nem volt oka, hogy csőre töltött fegyverrel kísérgesse. Ugyanakkor Bajzát József fél lábára béna volt és kistermetű ember lévén, Romicsnak, még ha valóban dulakodásra kerül is sor, nem lett volna nehéz akár fél kézzel is visszatartani Bajzát Józsefet, annál is inkább, mert Romics nem volt erős ittas állapotban. így tehát nyilvánvaló a szándékos emberölés ténye. Az elnök megkérdi, hogy a védelemnek van-e ellenindítványa. A védelem azt az ellenindítványt terjesztette be, hogy az ügyet tegyék át polgári bíróságra, mert nem bizonyított tény a szándékosság'. Az ellenindítványt a katonai bíróság elutasította. Ezután került sor a vádlott kihallgatására. — Mikortól volt rendőr? — 1956 decemberétől.----Értett-e a fegyverekhez? — Igen. Előtte katona voltam. — Kapott-e kioktatást arról, hogy mikor lehet fegyvert viselni és kit lehet előállítani; — Nem kaptam. — Volt-e erről tudomása? — Nem, — Akkor miért nem kérdezte meg? Magának, mint katonaembernek is tudnia kellett, hogy mire való a fegyver, annál is inkább, mert tiszthelyettesi iskolán is volt és tizedes volt a rangja, addig amíg fegyelmezetlen ségc miatt le nem fokozták. Ha valaki puszta kézzel megtámadja, szabad fegyvert használnia? — Nem. A bíró példákkal kérdezi, hogy mikor nem lehet használni a fegyvert és kiderül, hogy a vádlott ismeri, hogy mikor lehet fegyvert használni. — Azt nem mondta magának senki sem, hogy a fegyvert szabadnap alkalmával nem viheti haza? — Nem. Az elnök figyelmezteti a vádlottat, hogy igazat mondjon mert a hazugság csak súlyosbítja a felelősséget. Ezután a vádlott sorra elmondja, hogy hol járt aznap, mit csinált, kivel volt együtt és elmondja annak a tragikus estének a történetét is. De úgy igyekszik beállítani a dolgot, hogy ő úgy vélte, hogy tolvaj jár a kocsma udvarában és azt gondolta, hogy tolvajt fogott el és később pedig önvédelemből vált szükségessé a halálos végű lövés. (Felzokog a halott Bajzát József felesége.) — Megártott magának az ital? — Nem nagyon, többet is megszoktam inni. — Kikutatta maga Bajzátot, amikor lopásra gondolt? — Nem. — Akkor minek alapján merte meg vádolni? Felismerte, hogy azt a Bajzát Józsefet kíséri feltartott kezekkel és pisztollyal, akivel. együtt mulattak? — Igen, felismertem a villany alatt. — Könyörgött magának Bajzát, hogy engedje őt haza? —-Nem. — Ismét figyelmeztetem, hogy igazat mondjon. Sokkal erősebb volt maga Bajzáinál? — Igen. — Milyen jogcímen kísérgette Bajzátot? Halálra ítélték az ais* 8¥ilkos, — Azt „ -‘n’ l°g°m van Azt gönc hozzá. _ jt .rtént a dulakodás? _ Hápgy. hogy nem akart jönni és ö^eúelen^ből kellett meglőnöm. , e hazudjon. Miért kell fegyver» használni egy fegyvertelen, fél lábára béna és nálánál sokkal gyengén emberrel szemben? ’— Rám támadt Bajzát József, de én nem akartam agyonlőni. — Hogyan támadt magára? Háttal? Mert hátulról kapta a lövést. Ha nem akarta volna agyonlőni, akkor nem lő két méterről hátulról a felsőtestbe, így tehát még tanú nélkül sem lehet állítani, hogy dulakodás volt kettőjük között és nem lehet tagadni, a szándékosságot. — Hogyan történt a lövés? — Hát úgy, hogy elővettem a pisztolyt, feléje tartottam, lőttem és eltaláltam. Csak pár méterre voltunk egymástól. (Ezt olyan hangon mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.) Én nem akartam agyonlőni. — Mit gondolt maga, ha valakire ráfogja a pisztolyt és elsüti, mi történik? Bűnösnek érzi magát? — Igen. — Hogy lehet az? Eddig a vallatás során azt állította, hogy nem érzi magát bűnösnek. Mi történt, amikor elsütötte a pisztolyt? — Hát, láttam, hogy fekszik a Bajzát és elmentem orvosért, meg telefonálni. Ezután az ülnökök, az ügyész, a védelem és a szakértők tesznek fel kérdéseket a vádlottnak. Az egyik megkérdezi : — El tudja maga képzelni, hogy egy tolvaj, amikor éppen valamit el akar lopni, akkor visszafelesel a rendőrnek? — Hát, nem. — Akkor miért kísérte • pisztollyal és miért lőtte agyon. Erre csak a megszokott feleletet mondja: ,,Nem akartam agyonlőni,‘‘ pedig nyilvánvaló a szándékosság. Sorra behívják a tanúkat és megkezdődik a bizonyító eljárás. Az orvos, Málnai János bizonyítja, hogy milyen gyenge fizikumú volt Bajzát József és Romics Sándoron az esetet követően nem vett észre semmi részegséget, sem különösebb felzaklatott idegállapotot. Romics ül és úgy hallgatja a tanúvallomásokat, mintha éppen gyermekmeséket olvasnának fel neki. Czifra Erzsébet részben szemtanúja az esetnek. Ott kísérte el házuk előtt Bajzátot és a lövésre, majd pedig Bajzát könyörgésére kinézett az ablakon. Látta, hogy feltartott kezekkel pisztollyal kísér Romics egy embert, aki sírva könyörög neki, hogy engedje őt haza. Romics pedig agyonlövéssel fenyegette, sőt azt mondta neki, hogy ő éppen ilyen emberekre vadászik A tanúvallomás után megkérdezik a vádlottat, hogy van-é észrevétele a tanúvallomással kapcsolatban. A vádlott tagadja a tanúvallomások jelentős részét. Czifra Erzsébet esetében szembesítésre kerül a sor. Tagadja Lébényi István hadnagynak, parancsnokának a vallomását is. Lébényi aláírásokkal is igazolta, hogy volt kioktatás a íegy verhasználatról és az elemi rendőri kötelmekről. Elmondja azt is, hogy amikor az eset másnapján megkérdezte Romicstói, hogy mi történt, Romics azt felelte: „Hát, csináltam egy kis bulit.’1 Romics mindezt a körmét piszkálva hallgatja, csak az észrevételének kikérésekor jelenti ki, hogy minden tanú hamisan vall. A tanúk pedig egybehangzóan vallanak, a tényeknek megfelelően és így egyre inkább az válik nyilvánvalóvá,, hogy a vádlott igyekezett félrevezetni a bíróságot. Megkérdezi az elnök Romicstói, hogy kíván-e még valakit tanúként kihallgatni az ügyében. A válasz: Nem. Az elnök felolvassa a szükséges iratokat, amelyekből az is kitűnik, hogy Romicsnak ismernie kellett a statáriumot. A fegyver és az orvosi szakértők befejezik vizsgálataik eredményét és ezután az ügyész ismét beterjeszti a vádat. — A vádat továbbra is fenntartom •— mondja többek között. — A bizonyító eljárás és a kihallgatás bebizonyította, hogy szándékos emberölés' történt. Mintegy tanúbizonyságul zokog az elhúnyt felesége, az ügyész pedig ezzel tesz pontot a vádbeszédre: Halálért — halál. A védelem is elmondja a védóte- szédet, menteni próbálja védencét. Megkérdezik a vádlottól, mit kér az utolsó szó jogán. — Nem kérek semmit — hangzik a meglepő válasz. Hosszas tanácskozás után kihirdeti a bíróság elnöke az ítéletet: „Romics Sándort a katonai bíróság szándékos emberölés miatt halálra ítéli.“ Romicsnek még a szeme sem rebben meg az itéiet kimondásakor. Az ítélet ellen fellebbezni nem lehet, de jogában áll a vádlottnak kegyelmet kérSV-az elnöki tanács elnökétől. A halálra ítélt kegyelmet kér. És most felzokog a vádlott testvére... A bíróság ismét tanácskozik, hogy felterjessze-e, vagy elutasítsa azonnal a kegyelmi kérelmet és akkor két órán belül végre kell hajtani az ítéletet. Felterjesztik a kérelmét. Indok: Romics fiatal, ügyében a politikai jellegű bűntény nem nagy. Most már tehát azon múlik Romics sorsa, hogy megkapja-e a kegyelmet, vagy nem. Ezt előreláthatólag rövidesen megtudjuk. Ha elutasítják kérelmét, két órán belül végrehajtják az ítéletet. Boda Ferenc Magyar—kínai—szoyj et vezetők moszkvai találkozója A TASZSZ jelenti: A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, Kína Kommunista Pártja és a Kínai Népköztársaság kormánya, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány képviselői január 10-én Moszkvában találkozót tartottak. A találkozón jelen volt: Kádár és Marosán (Magyarország), Csou Ea- laj, Vang Csiahsziang, Hao Decin (Kína), Hruscsov, Bulganyin, Miko- jan és Scpilov (Szovjetunió). A pártok és kormányok képviselői eszír eesgréí folytattak a fent említett országok kommunista és munkás pártjai közötti kapcsolatok kiterjesztéséről és megszilárdításáról, a testvéri kapcsolatok és a hathatós együtt működés további fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet légiont»- sabb kérdéseiről. A szívélyes cs baráti légkörben lefolyt találkozó résztvevőinek teljes egyetértése nyilvánult meg a megvitatott kérdésekben. A szóbanforgó pártok és kormányok képviselői azon szilárd eltökéltségüket fejezték ki, hogy kiterjesztik a három ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait, továbbá mindenoldalú együttműködését, megszilárdítják és tovább fejlesztik a testvéri barátság kötelékeit valamennyi szocialista állam között, határozottan véget vetnek minden olyan kísérletnek, amely a szocialista tábor megbonthatatlan egységének cs szilárdságának meggyengítésére Irányul. Kifejezték azon ban mélységes meggyőződésüket, hogy a kommunista és munkáspártok között erősödik és fejlődik majd a rendszeres érintkezés és a testvéri kapcsolat, a nagy marxista—leninista tanítás és a proletárinternacionaliz- mus szellemében, amely a forradalmi marxista pártok életének és tevékeny ségónek rendíthetetlen alapja. Közzétették Hommarskjöíd jelentését a Szuezi-csatornáról Mint a londoni rádió jelenti New- yerkban közzétették azt a hivatalos jelentést, amelyben Hammarskjöld főtitkár beszámol az ENSZ-közgyű_ lésnek a Szuezi-csatorna hajózhatóságának helyreállítása ügyében folytatott tárgyalásairól. A jelentés tartalmazza a főtitkár és Favzi egyiptomi külügyminiszter között lefolyt levélváltást, amelyben a főtitkár nyomatékosan rámutat arra, hogy á roncskiemelési munkálatok megszervezésének kérdése kizárólag az ENSZ illetékességéhez tartozik és sem Egyiptom sem pedig NagyBritannia vagy Franciaország és Izrael nem gyakorolhat semmiféle befolyást a munkálatok menetébe. — A főtitkár hangoztatja, hogy ezidő szerint elegendő pénzügyi alappal rendelkezik a roncskiemelő munkák kezdeti szakaszának végrehajtásához, a továbbiakban pedig újból megerősíti, hogy a roncskiemelő munkálatok tervszerű előrehaladásával a csatorna ez év március kezdetével hajózhatóvá válik a tízezer tonnánál kisebb víz- kiszorítású hajók számára, májusban pedig a csatorna egész hosszában megindulhat a normális átkelés a nagyobb térfogatú hajók számára is. Szombat déli jelentés Csepelről A péntek délelőtti zavargás után helyreállt a rend a csepeli gyáregységekben. A legtöbb üzemben csak rövid időre szakadt meg a munka, a kohászat egész nap dolgozott s zavartalanul dolgoztak az éjszakai műszakok is. Rendzavarás péntek délelőtt óta sehol nem történt. Tasnádi István, a csőgyár lemondott munkástanácsának elnöke eL mondotta, hogy a csőgyár munkástanácsa a bérekkel, az elbocsát ásókká és bizonyos személyi ügyekkel kapcsolatos kérdések miatt monda t le. A továbbiak során elmondotta, hogy munkástanácsuk ismét hajlandó lesz dolgozni abban, az esetben, ha a gyáregységnek gazdája lehet és á kormány határozatait szem előtt tartva, legjobb belátása szerint iranyíl- hatja a munkát. Bár a csőgyár munkástanácsa jelen leg nem működik, mégis minden* elkövetett, hogy a pénteki események ne okozzanak zavart a termelésben. Ennek köszönhető, hogy munkabeszüntetésre nem került sor. E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger A partból már csak egy hosszú, zöld csík látszott, a kékesszürke dombokkal mögötte, s a felhők úgy álltak össze a szárazföld felett, mintha hegységek volnának. A tenger színe sötétkékre vált, olyan sötétkékre, hogy már-már lilának tűnt. Ahogy lenézett a vízbe, látta az algák rőttvörös szitálását a sötétségben és a napsugarak furcsára vált fényét. Figyelte a zsinórjait, hogy egyenesen lógjanak lefelé, amíg el nem tűnnek a szeme elől, és örült a sok vörös algának, mert ez azt jelentette, hogy jönnek a halak. Most, hogy a nap már magasabban járt az égen, a napsugarak furcsa fénye a vízben azt jelentette, hogy szép idő lesz s ugyancsak ezt Ígérte a felhők formája is a part fölött. Közben azonban a fregattmadár messze szállt, már alig volt látható, s a víz színén sem látszott egyéb, mint imitt-amott egy-egy sárga folt. a napszítta sárgasszummoszát sárga foltjai, meg a portugál naszádféreg bíborvörös, mértanian szabályos, szlvárványosan csillámló. kocsonyás hólyagja, amely ott imbolygott közel a csónakjához. Az oldalára fordult, aztán megint kiegyenesedett. Vidáman lebegett a vízben, mint egy buborék, vonszolva maga után a négy-öt arasznyi hosszú, bíborszínű, félelmetes bojtjait. — Agua mala —- mondta a halász. — Te rusnya féreg. ültében, gyöngén nekifeszűlve a két evezőrúdjának, nézte a vizet, nézte a sodródó hólyag alatt úszó és a bojtos uszályba keveredett apró halakat, amelyek ugyanolyan bíborszínűek voltak, mint a bojtok. Ezekre a kis halakra nem hatott az agua mala mérge. De az emberre hatott, s ha a bíborvörös bojt egyik szála ráakadt a horog zsinórjára és alattomosan megkapaszkodott benne halászat közben, akkor az öreg Santiago csúnya daganatokat és kiütéseket kapott tőle a karján meg a két kezén, olyasféle kelevényeket, mint amilyent a mérges borostyán okoz. Csak az agua mala mérge rögtön hatni kezdett és úgy fájt, mint az ostorszíj csapása. Szépek voltak ezek a szivárványszínben játszó buborékok. De az óceán leg- álnokabb teremtményei közé tartoztak, s az öreg mindig örömmel nézte a nagy tengeri teknősbékákat, amint bekapták őket. Ha egy teknősbéka észrevette őket, szembeúszott velük, behúnyta a szemét, úgy, hogy a páncélja teljesen védte minden oldalról, aztán felfalta őket bojtostól, uszályostól, mindenestől. Az öreg szerette nézni, ahogy a teknőcök megeszik őket, és szeretett végigtaposni rajtuk vihar után a fövényen, szerette hallani a pukkanásukat, amint rájuk tiport kérges talpával. Szerette a teknősbékákat, szerette az előkelő külsejű, gyors, értékes, zöld tek- nőcöket, jóakaratú lenézést érzett az ostoba, nagyfejű, óriási sárgapáneélosok iránt, amelyek oly furcsán szerelmeskedtek és oly vígan falták fel hunyt szemmel a portugál naszádférget. Nem voltak titokzatos babonái a teknősbékákról, pedig éveken át halászott rájuk hajón. Mindnyájukat sajnálta, még a nagy, hordóhátúakat is, amelyek akkorák voltak, mint a csónakja, és tíz mázsát nyomtak. A legtöbb ember részvétlen irántuk, mert a teknősbéka szíve még órákig ver azután is, hogy levágták és feldarabolták. Az öreg halász azonban ezt gondolta magában: „Éppen ilyen az én szívem is, s a két kezem, két lábam is hasonlít az övékhez“. Megette a fehér tojásukat is, hogy erőt merítsen belőlük. Egész májusban azt ette, hogy szeptemberben meg októberben aztán legyen majd elég ereje az igazi nagy halfogáshoz. Azonkívül megivott mindennap egy bögre cápamájolajat is a nagy vashordóból, amely a közös szerszámkamrában állt. Sokan ott tartották a halász- liolmijukat, s a hordóból meríthetett, aki csak akart. A halászok javarésze azonban utálta a cápamájolaj ízét. Pedig nem volt rosszabb, mint naponta felkelni olyan korán, amilyen korán felkeltek, s jót tett a nátha ellen, mindenféle meghűlés ellen, meg aztán jót tett az ember szemének is. Az öreg halász felnézett és látta, hogy a fregattmadár már megint ott köröz a víz fölött. — Halat talált — mondta fennhangon. (Folytatjuk) lz EHSZ-küzgyttlés szavazása a koreai kérdésben Newyork (MTI). Az Egyesült Nem. zetek Szervezetének közgyűlése öt- venhét szavazattal nyolc ellenében (a keleteurópai országok szavazatai elle_ nére) megszavazta a koreai kérdésben beterjesztett amerikai határozati javaslatot. Kilenc küldöttség köztük India, Indonézia, Jugoszlávia és Szíria, tartózkodott a szavazástól. — Edward Grenbaum amerikai küldött, aki a közgyűlés politikai bizottságában az amerikai határozati javaslatot beter_ jesztette, a közgyűlésben kijelentette, hogy a küldöttek többsége támogatja a Korea egyesítésére kidolgozott és a genfi értekezleten formába öntött elveket. Szoboljev szovjet delegátus éles szavakkal bírálta a határozati javaslatot. Kijelentette, hogy az ENSZ feL ügyelő bizottsága helytelenül járt el. Meggyőződése — mondotta, — hogy a koreai nép meg tudja oldani a maga problémáját, ha kívülről nem akadályozzák meg abban.
