Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 11. szám

1957. JANUÁR 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Néhány probléma a demokráciáról és a diktatúráról Sokan beszélnek, még többen hal­lanak ma a demokráciáról. Plakáto­kon, de sok szervezet felhívásában is szerepel a demokrácia követelése. Széleskörű demokráciáról beszélt a napokban a kormánynyilatkozat is. Van-e tehát lényeges különbség az októberi események következtében felszínre került pártok demokráciája és a kormánynyilatkozat, valamint a kommunisták által hirdetett demok­rácia között? Sokan olyan követelé­sekkel is fellépnek, hogy mindenki számára legyen demokrácia. „Tiszta“ | demokráciát követelnek akkor ami­kor még osztálytársadalom van. Elöljáróban mindjárt le kell szö­gezni, hogy DEMOKRÁCIA ÁLTALÁBAN NINCS. A „demokrácia“ az osztálytársadal­mak megjelenésével jött létre és azt a mindenkori uralkodó osztály él­vezte. Ezek szerint a rabszolgatartók és a hűbér urak demokráciájáról, valamint polgári és szocialista demo­kráciáról beszélünk. Napjainkban e két utóbbiról esik leginkább szó. Mik azok a lényeges eltérő vonások, amelyek a polgári demokrácia és a szocialista demokrácia között van­nak? Nézzük meg először a polgári demokráciát. A polgári forradalmak idején a pol­gárság, hogy a hatalmat a maga ré- ^ szére megszerezze, magamellé állítot­ta a feudalizmus igáját nyögő nép­tömegeket. A jelszavukat akkor úgy adták ki, hogy szabadságot követel­tek mindenkinek, egyenlőséget az élet minden területén és testvérisé­get mindenkivel. A polgári forradal­mak győzelmével e jelszavak tartal­ma azonban lényegesen megváltozott. Szabadságot követeltek ugyan, de csak a polgárságnak és azoknak a feudális uraknak, akik behódoltak az Új uralkodó osztálynak; egyenlőség­ről beszéltek, de azt csak az uralkodó esztály részére értették. A jelszó har­madik része pedig — a testvériség — lényegében frázis volt, hiszen éles osztályharcot vívott a polgárság a hatalomért és annak megtartásáért. Ez pedig egyáltalán nem nevezhető testvériségnek. A polgárság, hogy a látszatot meg­őrizze kénytelen volt számos ország­ban törvénybeiktatni jelszavait. A törvény tehát általában minden kapi­talista államban biztosítja a jogokat, de a jogok gyakorlásának feltételéről már nem gondoskodik. Nézzük csak meg például a szabadságot. SZÓLÁSSZABADSÁGOT HIRDET A BURZSOÁZIA, de csak azok részére, akik á fennálló társadalmi rendet nem akarják meg- dönteni, tehát lényegében a kapita­lizmust dicsőíti. Jól bevált gyakoris-, tűk azonban, hogy bizonyos látszat­ellenzéket hoznak létre, hogy ezzel beköthessék milliók szemét. A Horthy-érában például, akire ráfog­ták, hogy kommunista, vagy kommu­nista agitációt folytat, azt lecsukták évekig börtönben ült. Egy megyei példát is említsünk meg az említettek igazolásául. E példát jól ismerik az ozoraiak. 1933-ban közel 10 ozorai lakost állítottak a Horthy osztálybí-f róság elé azzal a váddal, hogy orosz!1 könyveket olvasnak. A Miklós István*1 által vezetett kis csoport valójában olvasott orosz könyvet, s néha a prés­házakban összejöttek és a könyvek mondanivalóját megvitatták, ezért a „szent szólásszabadság’* elve alapjáni többévi börtönbüntetést kaptak. A<! per anyaga közel 100 oldalnyi tér je-^ delmű. A szabad sajtó is követelésük kö-^ zött volt. Valójában azonban csak a burzsoáziának és hűséges lakájainak volt sajtószabadság. Az illegalitásba^ szorított munkáspárt lapjai csak ille-, gálisan vagy a sajtótörvény kiját­szása. révén jelenhettek meg. Arról p nem is szólva, hogy a munkáspárti1 lapjainak munkatársait üldözték, börtönbe vetették. Az összes politikai j napilap a burzsoázia kezén volt, nemi is beszélve a rádióról cs egyéb hír-^ közlő szervekről, valamint a nyomdai és a papír is. f Hogyan áll az olyan nagyon han-*| goztatott . 1 GYÜLEKEZÉSI SZABADSÁG? Igen, ezt is biztosítják a törvények, de a jog gyakorlásához semmi néven nevezendő lehetőséget nem biztosíta­nak a proletariátus számára. Már­pedig, ha valóban gyülekezési szabad­ság van, akkor miért éppen a prole­tariátus szervei kényszerülnek ille­galitásba, miért nem biztosít a bur- zsoá állam megfelelő épületeket ah­hoz, hogy ezekben munkásszerveze- tok tagjai valóban élhessenek jogaik­kal. De idő is kellene ahhoz, hogy a törvényben biztosított jogokat meg­valósíthassák, ám a kora reggeltől késő estig tartó robot után már kevés munkás vállakozott arra, hogy rend­szeres szervezeti életet éljen. De itt van például A SZABAD VALLÁSGYAKORLÁS: Milyen szabadságnak lehetett nevez­ni azt, amikor az iskolában kötelez­ték a gyermeket a vallásoktatásra. S ha netalántán megbukott a tanuló e tárgyból — mint főtantárgyból — meg kellett ismételnie az osztályt. De az sem fért teljesen össze a szabad vallásgyakorlás elvével, amikor a leventéket, katonákat, testületileg vit ték a templomba, arról nem is be­szélve, hogy az állam nem ismert el több vallásfelekezetet, azt törvényen kívül helyezte, üldözte annak köve­tőit. Csak titokban végezhették a „szabad vallásgyakorlást.“ MI VAN AZ EGYENLŐSÉGGEL? Nos, ezzel még inkább hadilábon álltak és állnak még ma is a tőkés osztályok. Senki előtt sem titok, hogy az egyenlőség csak frázis a kapitaliz­musban, mert például az a szeren­csétlen ember, akinek bőre barna, vagy fekete, már nem egyenlő a „felsőbbrendű“ fehér fajjal. De ho­gyan mernek egyenlőségről beszélni akkor, amikor a társadalom több mint felét csak azért, mert nő, kizár­ják a politikai életből? Nem vehetett részt a választásokon a nőkön kívül a munkások és a dolgozó parasztok többsége sem, mert nem felelt meg számos meghatározott követelmény­nek (iskolavégzettség, vagyoni hely­zet, egyhelyben lakás, stb.). De ki hiszi el az egyenlőség hazug jelszavát akkor, amikor a tőkések milliókat vágtak zsebre a munkásosztály munkája révén. Egyenlőség-e az, amikor a megtermelt javak túlnyomó többsége a tőkések pénzes zsákját növelte, a munkásosztály pe­dig alig részesült az általa megter­melt javakból. Melyik éhező munkás vallotta magát egyenlőnek a finom falatokkal jóllakott tőkéssel? SOROLJUK MÉG TOVÁBB? Úgy hisszük, nem szükséges, mert ezek a kiragadott tények is eléggé bizonyítanak, és ismerősek is még. Csupán emlékeztetőül szántuk e né­hány sort. Ha mégis ma már a nyu­gati tőkés országokban bizonyos mér­tékig változott is a helyzet — például több helyen van legális kommunista párt — az egyedül csak annak tud­ható be, hogy a munkásosztály ke­mény osztályharcban kivívott bizo­nyos jogokat, de ezekért ma is nap, mint nap meg kell küzdenie. A pol­gári demokrácia tehát korlátlan le­hetőségeket biztosít azok számára, akik a felső tízezrekhez tartoznak, akiknek jó az anyagi körülményeik. A polgári demokrácia a gazdagok, a kizsákmányolok demokráciája, de akik nem tartoznak közéjük, csak az elnyomás, a megaláztatás jut osztályrészül. Szándékosan nem té­rünk ki olyan esetekre, amikor a burzsoá állam a legelemibb jogokat is megvonja a dolgozóktól. Itt csupán az ideális polgári demokráciáról be­széltünk. A történelem tanúsága szerint számos példa volt már arra, hogy a törvény által biztosított va­lamennyi jogot egyik napról a má­sikra megvonták. Megállapíthatjuk tehát: A POLGÁRI DEMOKRÁCIA IS OSZTÁLYDEMOKRÁCIA, amely csak az uralkodó osztálynak, a burzsoáziának biztosítja a szabadsá­got. az egyenlőséget és valamennyi jogot, ugyanakkor elnyomja a másik alapvető osztályt, a proletariátust. A polgári demokrácia, amely kirekeszti a munkásságot a hatalomból, egyben diktatúra is, amelynek éle a proleta­riátust sújtja. Ilyen demokráciát akartak megvalósítani az ellenforra­dalom alatt jelentkező pártok, szerve­zetek. A demokrácia a kapitalizmus kere­tei között soha nem terebélyesedik ki annyira, hogy az uralkodó osztály ugyanolyan jogot biztosítson a mun­kásosztály számára — saját sírásójá­nak, mint amit magának fenntart. A demokrácia csak a kapitalizmus­ban terebélyesedik ki oly méretűvé, hegy a társadalom egyetlen tagját sem rekeszti ki. Ez lesz majd a „tiszta“ demokrácia. De addig még hosszú az út, az átmenet egész kor­szakot óléi fel. Ez az átmeneti kor­szak azoknak a tömegeknek biztosít demokráciát, amelyeket a tőkésrend­ben elnyomtak és azokat sújtja a dik­tatúra, akik egykoron elnyomók vol­tak. Tehát az óriási többségnek jelent demokráciát a proletárdiktatúra, s elnyomást a proletariátus ellenségei­nek az elenyésző kisebbségnek. (Folytatjuk.) Bizakodás és kétségek között Az elmúlt napok mintha a rendes idő­járást akarták volna megcáfolni, a ter­mészet szinte tavaszba hajlott. Tavasz a léiben mondás ráillett, s ezt fűszerezte a határban szántó fogatokat hajtó emberek elnyújtott biztogató kiállása. Ezt hallot­tam, amíg az őcsényi állomásról a köz­ségbe értem, s közben mint a frissen forgatott hantok felületén láttam fényleni megértettem, hogy valóban növekedett a parasztság munkakedve. Ezt tapasztaltam, amikor személyesen is beszéltem az egyik őcsényi emberrel. Héjjós Bálinttal. Természetesen először a fájó múlt emlékei, bajai, gondjai ke­rültek szóba s nem is véletlen, hisz min denki először a bajaival jön elő. Az el­múlt évek során pedig volt éppen elég sérelme a parasztságnak, köztük Héjjós Bálintnak is. — Különösen nehéz volt a beadás ter­hét elviselni -— mondja elöljáróban. — Ezután magyarázza, miért? Tizenkét és fél hold földje van, de ez megoszlik hár­mójuk, az ipa, a felesége és jó maga. közt. Namármost ezt mind gy könyvre vették s hiába volt apellálás ellene, nem vette senki figyelembe, pedig csak az ipáért nehezményezte, hogy az övéhez csatol­ták. Igv aztán mindenéit én voltam a fe­lelős — sorolja — s ez nem nagyoon se­gítette a gazdaságot jövedelmezőbbé tenni. Szökött a földtől aki csak tudott. Én nem tudtam, mivel így állt a birtok. Annál inkább segített a munkás-pa­raszt kormány rendelkezése, amely pél­dául a beadási kötelezettséget eltörölte. Ezzel lehetővé válik, hogy az állatte­nyésztésre nagyobb gondot fordíthassak — részletezi terveit. — Most már nem­csak egy tehenet, egy növendéket tartok, hanem igyekszem legalább 2 tehenet és több növendéket tartani. Ugyanez a hely­zet a többi állatfajtáknál is. A több ta­karmány több állat tartására ösztönöz, de egyúttal több termés betakarítását is lehetővé teszi, hisz biztosabb a talajerő­utánpótlás. De közvetlenül is érezték a beadás el­törlésének hasznát, mert így egy helyett két hízót tudtak vágni. Mindenesetre az öttagú családhoz kell ez a mennyiség, pláne ha a nyári nagymunkák idejét szá­mítjuk, amikor a család apraja-nagvja kint lesz a határban száraz koszton. — Az a számításunk — mondja biza­kodva, — hogy most már végre szaba­don gazdálkodva, jobban élhetünk, egyelőre legalább úgy, mint 1948—49- ben, mert akkor még jó volt. Vannak azonban kétségei is. Ezeket is elmondja, míg a tanácsháza előtt az el­nökre várunk. Ezek között van a szerző­déses termeléssel kapcsolatos bizonyta­lankodás. Nem a dohányról van szó, hisz ez még inkább tisztázva van, de nem Iát tisztán például a kendertermelés terén. — Nézze — mondja nekem — megmondom őszintén a kendertermelést leginkább azért vállaltam, mert másfél- szeres területről mentesültem a beadástól. Az biztos, hogy nem kicsiség volt körül­belül 24 kiló húsbeadás, vagy 7 és fél mázsa búzaegységnek megfelelő más ter­mény beadása alól mentesülni. Megértőén bólint, beleegyezően, azon­ban amikor arról beszélünk, hogy ilyen hirtelen és ilyen súlyos bajok között a kormány képtelen részletes programmal az ország népe és így a parasztság elé is lépni. Megegyezünk abban, hogy azért a megjelent nyilatkozat is sokat jelent, hisz alapjaiban megmutatja az elkövet­kező időkben folytatott politika irány­elveit, s ebben bízni lehet, erre érdemes építeni. ­összevetve megállapíthattam, hogy na­gyobb rész a bizakodás ebben az ember­ben, s úgy gondolom a többi becsületes dolgozóban is, de még vannak, különö­sen az egyes részletkérdésekben bizony­talankodások. Mi a teendő tehát? Az, hogy a megfe­lelő szervek, intézkedéseikkel, felvilágo­sításaikkal sürgősen segítsék eloszlatni a meglévő bizonytalanságot. (i—e) Vidékiek vagyunk ERNEST HEMINGWAY • • • — Avagy ilyen rendőr is van — Barátommal itt Szekszárdon a minap találkoztam és nagyon meglepett feldúlt arcikfejezése, őt ugyanis feltűnő nyu­godtságáért tiszteltem világéletemben. — Mi történt veled — kérdeztem, valami kellemetlenség talán? — Nem éppen kellemetlenség, leg­alábbis nem az én számomra — vála­szolta, — csak bosszant a dolog. — Az előbb ugyanis a sarki büffében voltam és ott nem éppen kellemes látványban volt részem. Képzeld, bejött egy részeg sofőr és a pénztárost, saját feleségét bán­talmazta, majd összetépte a pénztár- könyvet. Ez a jelenet, de leginkább az hozott ki a béketűrésből, hogy ugyanitt ebédelt két rendőr is. Mikor már meg- sokaltam a dolgot, szóltam a rendőrök­nek, hogy lépjenek közbe, akadályozzák meg a részeg ember garázdálkodását. — Na és — kérdeztem kíváncsian. — Mi vidékiek vagyunk — mondot­ták egyszóval, és nyugodtan falatoztak tovább. Kommentárként csak annyit fűzünk ehhez, hogy a rendőrruhába öltözött és különösen a szolgálatban lévő rendőrnek kötelessége az ilyen esethen közbelépni; még akkor is, ha vidékiek az illetők. BÁTORT—BODOLAY• Lapunkban folytatásokban közöljük Hemingwaynek ,,Az öreg halász és a tenger című regényét, amelyért 1954- ben Nobel-díjat kapott. Több olvasónk kérésére az alábbiakban rövid cikket közlünk a világhírű amerikai íróról. Az amerikai írók közül kétségtelenül Hemingway neve lett a legismertebb, s már úgyszólván a világ valamennyi nyelvén olvassák műveit. Ez a nagy népszerűség természetesen nem vélet­len: Hemingway nemcsak kiváló író, hanem az első is az amerikai irodalom­ban, aki le tudta vetkőzni azt az ame­rikanizmust, ami az Újvilág legtöbb irodalmi termékét — beleértve bizo­nyos mértékig Sinclaire Lewist is — az európaiak számára idegenné teszi. A legtöbb amerikai irodalmi termék az európai olvasó számára kuriózum, még ma is, amelyből egy ismeretlen vagy alig ismert életformáról hall hírt, s amelyről csak annyit tud, hogy az európai magatartással szöges ellentét­ben áll. Hemingway ezzel szemben ál­talános és valóságos világot rajzol, pontosan és hűen, a legnagyobb realis­tákra emlékeztető módszerrel. Ez a realitás Hemingwaynél nem írói látásmód, hanem életforma. Mindig azt írja meg, amit közvetlenül átélt, ahol jelen volt s regényei inkább egy na­gyon jó megfigyelő szemtanú beszá­molóinak hatnak. Már első regénye is, a nagy sikert aratott Búcsú a fegyve­rektől ilyen tanúvallomás volt: He­mingway, mint amerikai önkéntes részt vett az első világháborúban, ahol sú­lyosan meg is sebesült. A Búcsú a fegyverektől a saját élményeit mondja el s minden során érezni, hogy nem kitalált történetet beszél el; a hiteles­ség minden során átüt. Mégis, ez a könyve, minden kimagasló erénye el­lenére is, még sokat őriz az amerikai regénytípusból: a főhős, bármennyire rokonszenves is, egy kicsit nyegle, egy kicsit felületes, egy kicsit félvállról vesz mindent. Ez érzik a következő könyvén is, a Különös társaságon, melyben párizsi élményeit beszéli el. ahol az egyik amerikai lap tudósítójaként működött. A regény szereplői állandóan isznak, örökké verekednek és örökké részegek. Csak a regény végét lengi be valami halvány és finom poézis. ami Heming­way egyik legszebb írói erénye. i Még a Van és nincs című könyve sem éri el a Búcsú a fegyverektől szín­vonalát. de az ezt követő kétkötetes alkotás, a spanyol polgárháború éposza már az igazi remekművek erémieiben gazdag. Az Akiért a harang szól nyil­ván a XX. század irodalmában is je­lentős helyet foglal el. Hemingway itt ismét a szemtanú szavahihetőségével mondja el történe­tét. hisz ő maga is résztvett a spanyol polgárháborúban, ahol a kommunisták oldalán harcolt. A regény meséje a leg­egyszerűbb. Boberto megbízást kap, hogy robbantson fel egy hidat. Meg­érkezik a partizánok közé s két nnni előkészület után sikerül megbízatását végrehajtani. A ragály tragikus befeje­zése mögül is kicsillan valami derű és i optimizmus: az olvasó úgy érzi, hogtt i Rcberto halála nem zár le semmit, l mert kötelességét teljesítette. Az Akiért a harang szól világsiker volt. A második világháború után meg­jelent kisregény azonban. Az öreg ha­lász és a tenger, tovább növelte írója hírnevet s mindenki úgy érezte, méltó művet koszorúztak a legnagyobb írói kitüntetéssel. Valamit még életéről is kell monda­nunk. 189R július 21-én született az Illionis állambeli Oak Parkban, ahol apja orvos volt. Diákkorában kitűnő futballista és boxoló volt s a külön­böző sportoknak, elsősorban a vitorlá­zásnak még ma is hódol. Az első világ­háborúban az olasz frontharcosok kö­zött volt s két olasz katonai kitünte­tést is kapott. Ezután újságíró lett s így került Európába, mint a Toronto Star, majd a Hearst-féle lapszindiká­tus tudósítója. Párizsi korszakáról szá­mos anekdota kering, egy alkalommal például egy körmérkőzésen beugrott a ringbe és leütötte a neki ellenszenves bajnokot. A népszerű „Hem“, ahogy barátai hívják, ma is pompás egészségben él és dolgozik. Az egyik amerikai lap sze­rint, legkedvesebb szórakozása a síelés, a vadászat, a halászat és terrnés-otp*ea az ivászat, amiről ugyancsak legendák keringenek. S nyilván az írás is szen­vedélye. mert a ma élő írók egyik leg­nagyobbika. Rendelkezés az egyetemi és főiskolai oktatás megkezdéséről Az oktatásügyi kormánybiztos ren­delkezést adott ki az egyetemek és a (•főiskolák oktató munkájának meg­kezdéséről. A vidéki egyetemeken és főisk,dá­kon — a Szegedi Tudományegyete­imen, a Szegedi Pedagógiai Főiskolán, (ia Pécsi Állami és Jogtudományi ka­ron, a Pécsi Pedagógiai Főiskolán. a ^Miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men január 14-én a tanítás megkez- , iődik. A Debreceni Kossuth Lajos •'Tudományegyetem minden éves hall­gatója és az éves vegyészszakos hall­gatók részére január 21-én, a többi (l évfolyam és szakhallgatói számára a (ríűtés feltételeinek biztosításától füg­gően későbbi időpontban kezdődik a (•tanítás. f A soproni egyetem folyamatosan *| , égzi az oktatómunkát a Veszprémi * Vegyiipari Egyetemen január 14-től " fokozatosan indul az oktatás. A hall- ;atóknak kiküldött értesítés szerint a pedagógiai főiskolán február 1-től :ndítható az oktatás. A budapesti egyetemeken és főis- tolákon jelenleg nem áll rendelke­zésre a szükséges mennyiségben fűtő­anyag. A hiányok pótlásáról január 'olyamán kell gondoskodni. így feb­ruár 1 után a budapesti intézmények­ül ten is megindul a rendszeres oktató |l munka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents