Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-08 / 6. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957. JANUÁR 8.

Á forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról

(Folytatás az 1. oldalról.)

kai nyomorba és gazdasági anarchiába akarták dönteni országunkat és népünket, hogy ebből ismét politikai fegyvert kovácsoljanak a népi hatalom ellen. Az ellenforradalmi erők azonban itt is elszámítják magukat. Ha dolgozó népünk félresöpri az útból a gáncsvetőket, s közös akarattal halad a szocializmus építésének útján minden gazdasági nehézséget le fogunk küzdeni s az átmeneti pehézségek leküzdése után a gazdasági építés és a dolgozók életszínvonalának emelése terén is a fellendülés és az előrehaladás útjára fogunk lépni.

A nyugati kapitalista országokban most ismét az 1945—46-os években egyszer már hallott módon érvelnek. Azt mondják, hogy nyugati kölcsön nélkül Magyarország nem boldogulhat. Természetesen mi minden kölcsönt igénybe veszünk — még kapita. lista államtól is, — amely nincs politikai feltételhez kötve, de semmiféle politikai feltételhez kötött kölcsönt nem kérünk, és nem is fogadunk el. Mi jól emlékszünk arra, hogy a kölcsönök körül csapott nagy lárma mögött a valóság az volt a felszabadulás után is, hogy magyar nép egyetlen dollár kölcsönt sem kapott nyugatról, mégis a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek a saját erejükből és a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével helyrehozták a háborús károkat és az ország népgazdaságát az 1938-as színvonalnál sokkal magasabbra emelték.

Ma is erről van szó. azzal a különb, séggel, hogy most sokkal jobbak gazdasági lehetőségeink, mint 1945-ben voltak. A magyar népnek ma saját, komoly gazdasági erői vannak: van fejlett iparunk, van mezőgazdaságunk és vannak önzetlen barátaink is. A nyugati dollár-imperialisták szívesen pénzelték a magyar ellenforradalmat, de nem nagyon törik magukat akkor, ha munkás-paraszt állam gazdasági támogatásáról van szó. Ezzel szemben igen jelentős gazdasági segítséget kaptunk már eddig is a Szovjetuniótól. Kínától és a szocialista tábor valamennyi testvéri országának kormányaitól és népeitől. Ha mi magunk is megteszünk mindent, ami rajtunk múlik_ gazdasági nehézségeink leküz. désére, a jövőben is számíthatunk a testvéri országok kormányai és népei támogatására.

Most az a feladat áll előttünk, hogy kidolgozzuk azokat a gazdasági tenni, valókat, amelyekkel leküzdhetjük az átmeneti nehézségeket és ráléphetünk a fejlődés egyenes útjára. Hogy az át. meneti nehézségek leküzdése mennyi ideig tart, az elsősorban saját magunkon múlik.

Milyen feladatok állnak előttünk ezen a téren?

1. Gazdaságunk kulcskérdése ma a széntermelés növelése. A kormány segítsége mellett e feladat elvégzése s az ezzel kapcsolatos felelősség is elsősorban a bányászokra hárul. Addig is, amíg a széntermelés jelentős mértékben nem emelkedik, kénytelenek leszünk az energiahiány következtében egyes üzemek termelését korlátozni, másokát átmenetileg leállítani. Ezenkívül szigorú takarékossági intézkedéseket kell életbeléptetnünk a szén- és energiafogyasztás terén.

2. A kormány mindent megtesz az inflációs veszély elhárítására. Maximális takarékosságot kíván érvényesíteni az államháztartásban. Komoly mértékben csökkenteni fogja az állam apparátust. Ezzel az intézkedéssel, mely nem sorolható az átmeneti szűk. Ségrendszabályok közé, egyrészt eleget tesz a legszélesebb dolgozó rétegek régi követelésének, másrészt levonja a következtetéseket a gazdasági szervezetben és vezetésben bekövet kezelt változásokból.

Egyedül a kormány erőfeszítései azonban nem elegendők az infláció elhárítására. Két hónapon keresztül — jóllehet alig volt termelés — az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb összegű munkabért fizettek ki. A termeléskiesés igen nagy. mértékben csökkentette az állami bevételeket. Ha az állami kiadásokat és bevételeket nem tudnánk egymással

összhangba hozni, az infláció elkerülhetetlenné válna.

Az infláció elhárításához szükség van valamennyiünk erőfeszítésére és fegyelmezett magatartására, s emellett sokféle egyéb intézkedésre is. így, bár a kormány politikájának alapvető célja a dolgozók életszínvonalának emelése és számos ilyenirányú intézkedést már el is határozott, vagy kidolgozott, további béremelésekre, vagy juttatások kiterjesztésére nem kerülhet sor mindaddig, amíg a termelés lényeges emelésével ehhez megfelelő feltételeket nem teremtünk. Csak így érvényesülhet az eddig megtett intézkedések kedvező hatása is. Lehetetlen eltűrni, hogy egyes vállalatok az egész nép vagyonát felelőtlenül kezeljék. Mindent meg kell tennünk a termelés gazdasá. gosságának és az állami kiadások és bevételek egyensúlyának biztosítására. A legszigorúbb takarékosságot kell érvényesíteni minden nem lét- fontosságú kiadásnál. Átmenetileg csak igen csekély összegeket fordíthatunk beruházásokra. Biztosítanunk kell, hogy mind a vállalatok^ mind az egyének eleget tegyenek adófizetési kötelezettségeiknek. Meg kell akadályozni, hogy bárhol további béreket fizessenek ki anélkül, hogy ezért meg felelő munkát teljesítenének és mielőbb el kell érni, hogy az üzemek valóban önállóan gazdálkodjanak, tehát kiadásaikat bevételeikből fedezzék.

Az átmeneti nehézségek leküzdésének döntő kérdése, hogy a dolgozók világosan lássák és tudják: az élet alapja az az érték, melyet megtermelünk. Jobbminőségű árut gyorsabban és olcsóbban kell termelnünk mint

eddig. Fejleszteni kell a termelési színvonalat és a technikát. Ennek fontos feltétele, hogy minden dolgozó személyileg is érdekelt legyen a termelés fejlesztésében. Olyan a dolgozók által könnyen érthető és áttekinthető bérezést kell a termelésben meghonosítani — például a darab- és minőségi bért — mely biztosítja, hogy aki többet és jobbat termel, az többet is keressen és jobban is éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy teljesítmény nélkül időbért fizessenek ki.

3. Az államapparátusban bekövetkező létszámcsökkenés és a termelés átmeneti csökkenése következtében egy ideig bizonyos munkanélküliséggel kell számolni. A kormány tőle telhetőén igyekszik új munkaalkalmakat teremteni és számít a magánkezdeményezés segítségére is, amellett azonban legutóbbi intézkedéseivel: a munkanélküli segély bevezetésével, a felmondási illetmény felemelésével stb. az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozók helyzetét könnyíti.

Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélküliséget — a kapitalizmussal szemben ,ahol az a rendszer állandó kísérője —- nálunk már a 49—50-es években felszámoltuk. Az átmeneti és részleges munka. néküliség is, amely az ellenforradalmi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk következtében előállott szén-, energia-, részben nyersanyag- és félkész-gyártmány hiánya miatt keletkezett, s amellyel a kormánynak most szembe kell nézni, a termelés rendbehozatalától függően, munkánk és erőfeszítéseink arányában csökkenni fog, majd pedig meg fog

III. Feladatok a% ipar terén

A kormány közvetlen intézkedései elsősorban arra irányulnak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeket legyőzze, hathatós rendszabályokat foganatosítson az infláció és a munka nélküliség fenyegető veszélye ellen. Arra törekszik, hogy a normális hely. zetre való átmenet idejét minél rövidebbé tegye, a távolabbi céljában pedig a szocialista Magyarország teljes felépítésének megfelelő iparfejlesztési politikát folytasson.

A forradalmi munkás-paraszt kormány újból leszögezi hogy egész gazdaságpolitikájában a szocialista társadalom felépítésére törekszik. Ennek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel és teljes erejével őrködik az állami tulajdont képező vállalatok, bányák, üzemek, gazdaságok, természeti kincsek stb. továbbá az önkéntes társuláson alapuló különböző szövetkezetek birtokában levő termelési eszközök épségén és gyarapításán.

1. A kormány felfogása szerint a termelőerők legészszerűbb, az egész társadalmat leginkább szolgáló fel. használására, átfogó népgazdasági tervet kell készíteni. A gazdasági szakembereknek, a tudósoknak és a termelőknek a tervezésbe való széleskörű bevonásával kell biztosítani, hogy ez a terv, a korábban készített tervektől eltérően, valóban az ország adottságainak legjobb kihasználását biztosítsa.

A kormány szükségesnek tartja, hogy a korábban elkészült második öt éves terv helyett most mindenekelőtt a legközelebbi hónapokra, és az 1957-es évre készüljön terv az átmeneti nehézségek leküzdésére. Az azután következő időszakra, esetleg három évre, új tervet kell készíteni. — Ennek fő feladata a dolgozók élet- színvonalának emelése legyen. Egyelőre a beruházás alacsony színvonalából kell kiindulni, de ezt népgazdaságunk fokozatos erősödésének megfelelően emelnünk kell. Az eddiginél többet kell fordítani a zavartalan termelést és ellátást biztosító anyagi tartalékok képzésére. Népgazdaságunk fejlesztésénél minden tekintetben, hazai adottságainkra kell építeni. Ennek az alapelvnek gyakorlati megvalósulását az szolgálja, ha a termelő erők elosztásánál, az üzemek termelésének megállapításánál valamint beruházásainknál, továbbá külkereske dalműnkben maximálisan érvényesít, jük a gazdaságosság szempontjait.

2. Hazai adottságainknak ily módon való figyelembevétele ezúttal hozzá fog járulni ahhoz, hogy egész iparunk szerkezete megjavuljon. Na- gyobbarányú változás csak hosszabb idő alatt jöhet létre, de máris meg kell indulnia annak a folyamatnak, melynek eredményeképpen Magyar- országon az iparban, mint minden téren, elsősorban azt fogjuk termelni,

amit nálunk olcsóbban, jobban, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben sok felesleges beruházást elkerülhetünk, s ipari termelésünk fejlődését nagyban elősegíthetjük ha saját adottságaink alapján fejlesztett iparral és népgazdasággal veszünk részt a szocialista államok kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésében. A tartalékok növelésével és a sokszor helytelen irányban ösztönző prémiumrendszer megváltoztatásával meg kell szüntetnünk iparunk lázgörbéjét, biztosítanunk kell a termelés egyenletes, normális menetét, melyet nem zavar lépten- nyemen anyaghiány. A szakemberek, tudósok és a műszaki értelmiség tudásának és képességének igénybe, vételével, aminek együtt kell járnia fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülésükkel, jelentős mértékben emelni kell termelésünk műszaki színvonalát, illetve el kell érnünk hogy necsak néhány kivételes területen, hanem lehetőleg mindenütt elérjük vagy megközelítsük a nemzetközileg legjobb műszaki teljesítményt. Bér- és árrend szerünk megfelelő átalakításával el kell érnünk hogy a termelési eszközök és fogyasztási cikkek minőségét egyaránt megjavítsuk, hogy azt gyártsuk, amire a belföldön vagy a kivitel céljaira valóban szükség van s hegy a fogyasztóknak megfelelő választék álljon rendelkezésére. A gazdaságosság elvének és az anyagi ösztönzésnek megfelelő alkalmazásával el kell érni a munka termelékenysé-' gének következetes emelését és az önköltség következetes csökkentését.

3. A lakosság szükségleteinek az eddiginél jobb és sokoldalúbb kielégítésére a kormány indokoltnak tartja a magánkisipar és a kisipari szövetkezetek tevékenységének kiszélesítését. A kisipari áraknak a tényleges költségek figyelembevétele alapján történő megállapításával a kisiparost anyagilag érdekeltté kell tenni a több termelésben. Lehetővé kell tenni, hogy a közületek szükség esetén a kisiparosokat az eddiginél nagyobb mértékben vehessék igénybe.

IV. Feladatok a mezőgazdaságban

A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése a munkásosztály po. litikai támogatása és az ipar segítsége nélkül nem volna lehetséges. — Ugyanakkor a munkásság és az egész dolgozó nép életszínvonalának emelése döntő részben a két osztály közötti viszonytól s a mezőgazdaság fejlődésétől függ. Sok jel azt mutatja, hogy maga a dolgozó parasztság nagy ra becsüli a munkás-paraszt szövetséget és helyesen értékeli a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepét.

Az ellenforradalom támadásának napjaiban az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti, — mind pedig az egyénileg dolgozó láthatta, hogy Mindszenty, Eszterházy, Takács-Tolvaj és a többi gróf és kapitalista ismét ki akarta ragadni a földet azoknak kezéből, akik azt megművelik. A munkás-paraszt szövetség azonban újból kiállta a történelmi próbát. Amint 1945-ben a falu dolgozó népe a munkásosztály és a kommunisták vezetésével harcolta ki magának a földet, úgy most is a munkásosztály és a kommunisták szálltak szembe elsősorban az ellenforradalommal és segítették ismét megvédeni a földet. Kiküszöböltük azokat a hibákat, amelyek az elmúlt években zavarták a két alapvető dolgozó osztály barátságát és az ellenforradalom ellen folytatott harcban a közös érdekek védelmében ismét megszilárdítottuk a munkás-paraszt szövetséget. Ez a biztosítéka annak, hogy a munkások és a dolgozó parasztok eredményes közös munkát végezhetnek a mezőgazdaság szocialista építése és a mezőgazdasági termelés emelése terén.

1. A kormány a mezőgazdasági termelés minél teljesebb összhangjának megteremtésére törekszik. A tudomány messzemenő felhasználásával mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában kívánja fejleszteni. Ennek megfelelően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és gépimport növelésével — az eddiginél sokkal több gépet kell biztosítani a mezőgazdaságnak. Elő akarja mozdítani az állattenyésztés fejlesztését, különösen az állatállomány és az állati termékek minőségének javítását, s az ehhez szükséges megfelelő takarmánytermesztést. Támogatja a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező minőségi vetőmag, zöldség, gyümölcs, csemegeszőlő, minőségi borok, a leginkább bevált ipari növények termesztését.

2. A kormány a szocialista társadalmi rend megteremtése érdekében egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Minden támogatást megad a dolgozó parasztoknak ahhoz, hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jól gazdálkodó, virágzó szövetkezeteket hozzanak létre. Biztosítja a szövetkezetek önállóságát és megakadályozza a szövetkezetek ügyeibe történő erőszakos, külső beavatkozást.

Helyesli a hazánkban már korábban elterjedt társulási és szövetkezeti formát — pl. rizstermelő, géphasználati, víz - használati, vízhasznosítási társulások, hegyközségek, állattenyésztők szövetsége, tejszövetkezetek stb. — felelevenedését.

3. A kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állami gazdaságoknak, a paraszti gazdaságok jóminőségű vetőmagvakkal és tenyészállatokkal való ellátásában, valamint a városi lakosság élelmiszerellátásában.

4. A kormány továbbra is fenntartja a gépállomások rendszerét, mert a gépállomások jelentős technikai ereje nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Lehetővé teszi, hogy az elegendő gépi és fogaterővel nem rendelkező szövetkezetek és egyéni termelők igénybe- vehessék — akár kikölcsönzés, akár bérlet útján is — a gépállomások technikai felszereléséi.

5. A kormány a proletárdiktatúra teljes szigorával lép fel a dolgozó parasztok földjének, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások vagyonának megsértése ellen. Az állami gazdaságok és meglevő termelőszövetkezetek tagositott földterületéhez senki büntetlenül hozzá nem nyúlhat.

6. A bürokratikus vezetés megszüntetésével egyszerűsíteni kell a gazdálkodás irányítását. Az állami gazdaság vezetőinek nagy önállóságot kell biztosítani a gazdálkodás minden kérdésében. A mezőgazdaság tervszerű irányítását (a mezőgazdaság számára szükséges mezőgazdasági termékek megtermelését) a kormány a jövőben elsősorban a termelők anyagi érdekeltségén alapuló gazdaságpolitikai intézkedésekkel, a helyes árpolitikával, a szükséges anyagok és eszközök biztosításával, szaktanácsadással és oktatással kívánja elérni.

7. A kormány azok számára, akik a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkoznak, lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlan-forgalmat. A földbirtok- szerzés felső határát akként kívánja megállapítani, hogy az a családi munkaerő felhasználása mellett kizárja a rendszeres kizsákmányolás lehetőségét. A családi birtok a vásárolt földdel együtt tehát nem lehet nagyobb 20—25 holdnál. A kormány ezenkívül mindenki számára biztosítja, hogy földjét akár haszonbérbe, akár részesművelés útján kölcsönösen megállapított feltételek mellett szabadon hasznosíthassa.

8. A kormány a begyűjtési rendszer megszüntetésén túlmenően lehetővé kívánja tenni, hogy a termelők az általuk termelt mezőgazdasági termékeket — az állami monopóliumot képező termékek kivételével — akár egyénileg, akár szövetkezeteik útján szabadon értékesíthessék. Az értékesítés biztonsága szempontjából szükségesnek tartja a termelési és szállítási szerződések rendszerének kiterjesztését olyan feltételek alapján, amelyek észszerű, gazdaságos termelés esetén biztosítják a jövedelmezőséget.

9. A kormány az egyes kis- és középparasztokat ért legkirívóbb törvénysértések orvoslása céljából —- ahol erre lehetőség van — állami földalapot képez, elsősorban a községi tartalékföldekből, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok által bérelt tartalékterületekből, ha azokra vonatkozó haszonbérleti szerződés határideje lejárt.

10. A kormány lehetőséget kíván biztosítani a magyar föld minden művelőjének, hogy szakmai tudását növelje és így gazdaságának szakszerű vezetésével többet, jobban és olcsóbban termeljen.

V. Kereskedelem

1. A szocialista kereskedelem az elmúlt nehéz hetekben is általában jól helytállt és működésével enyhítette a más okok következtében beállt zavart, segített a viszonyokat normalizálni. Semmivel sem csökken a szocialista kereskedelem jelentősége a jövőben sem. A belkereskedelemben a kötelező beadás megszűnésével jelentősen kibővült az állami felvásárlás feladatköre. Nagyrészt felvásárlás útján kell a legközelebbi jövőben biztosítani, hogy az állam megfelelő készletekkel rendelkezzék az őstermeléssel nem foglalkozó lakosság ellátására. A szövetkezeti kereskedelemben növelni kell a szövetkezeti tagság érdekeltségét, fokozni kell a szövetkezet népi mozgalmi jellegét.

2. A kormány szükségesnek tartja a magánkereskedelem tevékenységének bizonyos fokú kiterjesztését, Jlsősdírban olyan területeken, ahol ez növeli a lakosság rendelkezésére álló árumennyiséget, például egyes különleges mezőgazdasági termékek felvásárlásánál, melyekben az állami és szövetkezeti kereskedelem az elmúlt években sem tudta megfelelően pótolni a korábbi magánkereskedelmi tevékenységet.

3. Népgazdaságunkban semmiképpen sem csökken a külkereskedelem fontossága, mert nehéz- és könnyűiparunk egyaránt külföldi nyersanyagokra szorul. Az ország gazdasági kapcsolatainak a külföldi országokkal a teljes egyenjogúság, és a kölcsönös előnyök alapján kell nyugodniok. Külkereskedelmi kapcsolatunkat a kormány fenntartani és fejleszteni kívánja minden országgal. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő országokkal való kapcsolatainkat országunk nemzeti sajátosságainak megfelelően továbbfejlesz- szük. Az egészséges nemzetközi munka- megosztás alapján be akarunk kapcsolódni a nemzetközi gazdasági forgalomba, és ennek keretében szívesen létesítünk kapcsolatokat bármely külföldi országgal. A közvetlen kereskedelmi forgalmon túlmenően ezek a kapcsolatok egyéb hasznos gadasági formákat is magukban foglalhatnának, például produktív beruházásoknál igénybevehető együttműködést, bérmunkát, és más gazdasági kapcsolatokat. A kormány a szocialista gazdálkodás egyik alapjának tekinti a külkereskedelmi monopóliumot, ezen belül azonban kívánatosnak tartja, hogy a külkereskedelmi forgalomba az eddiginél több ipari vállalat kapcsolódjék be, s ahogy a külkereskedelmi tevékenységben több kezdeményezés, és nagyobb rugalmasság érvényesüljön.

(Folytatás a 3. oldalon.)