Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-08 / 6. szám

193:. JANUÁR 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 \ A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról VI. A gazdasági vezetés módszereiről (Folytatás a 2. oldalról) A helyes gazdasági célok megvalósí­tásához szükséges a gazdasági vezetés módszereinek megjavítása és fejleszté­se is. A kormánynak az a nézete, hogy a történelmi tapasztalatok által igazolt le­nini demokratikus centralizáció a szocia­lista építőmunkában a gazdasági veze­tésnek is legjobb ismert módszere. A szo­cialista állam központi irányító szerepe a szocialista gazdasági építésnek nagy jelentőségű és nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szüksé­ges központosítása nélkül anarchia, s végső fokon a kapitalizmus újraéledése következne he. A központi irányítást azonban ki kell hogy egészítse a töme­gek aktív részvétele a szocialista gazda­ság építésének tudatos és tervszerű irá­nyításában. Az utóbbi években nálunk túlzott, központosítás érvényesült a gaz­dasági vezetésben, ami károsan éreztette hatását egész népgazdaságunkban. A gazdasági vezetés túlzott központosításá­nak csökkentése nem a központi irányí­tás megsemmisítését, hanem valójában annak hatékonyabbá tételét kell hogy eredményezze. Ennek megfelelően fontos feladataink vannak a gazdasági vezetés módszerei­nek megváltoztatása és javítása terén. 1. A minisztériumok, a középfokú ál­lami, gazdasági irányítószervek (igazga­tóságok. trösztök) apparátusát csökken­teni, tevékenységüket pedig mentessé kell lenni a bürokráciától, mindezt azon­ban oly módon, hogy a gazdasági veze­tésben a központi állami irányítás az | eddigiekhez képest hatékonyabb legyen A központi irányításnak a legfontosabb kérdésekben kell érvényesülnie. Ugyan­akkor azonban nagyobb önállóságot kell biztosítani az üzemeknek egyrészről, másrészről helyi államigazgatási (tanács) szerveknek, a helyi jellegű ipar irányí­tásában. A vállalati igazgató (üzemigazgató) a törvényben biztosított jogkörben érvé­nyesíti az állami vezetés irányelveit és az össznépi érdekeket az egyes üzeme­ken belül. Köteles a központi rendelke­zéseket végrehajtani, ugyanakkor a munkástanácsok határozatát érvényesí- ' teni az üzem vezetésében, amennyiben azok a fennálló jogszabályokat nem sér­tik. Az igazgatót a.z állam nevezi ki, aki személyében felelős az üzem gazdasági irányításáért. Amennyire köteles a üzemi munkástanács törvényes határozatait végrehajtani, ugyanúgy köteles a mun­kástanács törvénybe vagy jogszabályba ütköző határozatainak végrehajtását — ha ilyenek születnének — meggátolni és visszautasítani. 2. Az Elnöki Tanács a kormány ja­vaslatára törvényerejű rendeletben sza­bályozta az iparvállalatoknál megválasz­tott munkástanácsok működését. A munkástanácsok azok a szervek, amelyeken keresztül a termelők jogot kaptak arra, hogy választott képviselőik útján résztvegyenek az üzemek gazda­sági irányításában. Az ipar vezetésében — ahogy ezt az elmúlt évek tapasztala­tai megmutatták — jelentős bürokra­tikus vonások alakultak ki és ez hátrál­tatta a vállalatok termelőmunkáját. A törvény előírásai alapján működő mun­kástanácsok hivatottak az üzemvezetést bürokráciamentessé tenni, ugyanakkor az ipar szocialista állami vezetésének se­gítséget nyújtani. 3. A munkástanácsok saját üzemeik­ben tegyék érdekeltté a munkásokat a termelésben és a kormányszervekkel, va­lamint a szakszervezetekkel együtt olyan bér- és prémiumrendszert dolgozzanak ki, amely a dolgozók anyagi érdekeltsé­gén keresztül elősegíti a legfontosabb gazdasági feladatok megoldását. A munkástanácsok akadályozzák meg az üzem vagyonának bűnös elherdálását, szigorúan tartsák és tartassák be a munkaviszonyra, bérezésre, értékesítésre stb. vonatkozó kormányhatározatokat. 4. Az üzemek nagyobb önállósága a gazdasági vezetés terén, az igazgatók és munkástanácsok megnövekedett jogköre lehetővé teszi, hogy a különféle felsőbb irányító szervek Siáma és apparátusa je lentősen csökkenjen. Ugyanakkor a kormány tanulmányoz­za olyan szakmai szervek létrehozását, amelyek alkalmasak arra, hogy az üze­mek szakmai irányítását a dolgozók köz­vetlenebb és hatékonyabb bevonásával javítsa. 5. A jelenlegi gazdasági nehézségek miatt elkerülhetetlen és szükséges — különösen az anyag és energia legcélsze­rűbb felhasználása érdekében — a köz­ponti irányítást olyan kérdésekben is biztosítani, amelyek később decentrali­zált irányítással is megoldhatók lesz­nek. A fentiek figyelembevételével azonban az üzemek munkástanácsainak maguk­nak kell előmozdítaniok üzemükön belül a termelőmunka minél jobb megszerve­zését. A kormány bízik abban, hogy a mun­kástanácsok képesek lesznek felelősség- teljes feladatuk ellátására és minden se­gítséget megad ahhoz, hogy a munkás- tanácsok beváltsák azt a reményt, ame­lyet a dolgozók összessége és a dolgozók állama működésükhöz fűz. tudósok és szakemberek döntsenek. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, az ország legkiválóbb tudományos szak­emberei, a jövőben az eddiginél jóval nagyobb mértékben vegyenek részt az állami feladatok megoldásában, csök­kentve az őket terhelő adminisztratív te­vékenységet. , 4. Iskoláinkban az ifjúságot a demok­rácia és a szocializmus szellemében, a haza, a munka, az igazság szeretetére, emberiességre és becsületességre kell ne­velni. A tantervekben és a tankönyvek­ben érvényesíteni kell a napi politikai események hatásától, a hibás aktualizá­lástól mentes tudományosságot és az ok­tatás nemzeti jellegét. Az általános és középiskolákban az idegen nyelvek taní­tása a tanulók választása alapján tör­ténjék. Az ifjúság számára a középisko­lai és egyetemi továbbtanulást a tanulók képességei és tanulmányi eredményei alapján kell biztosítani. Az eddiginél na­gyobb mértékben kell növelni az iskolai tantermek számát építkezéssel és az ok­tatás céljára alkalmas épületek átadásá­val. Törekedni kell a népi kollégiumi rendszer visszaállítására és fejlesztésére. Törvényjavaslatot kell készíteni az egyetemek és a felsőoktatási intézmé­nyek reformjáról, a munkás- és dolgozó parasztgyerckeknek az egyetemekre és főiskolákra való felvétele jelentős kiszé­lesítéséről azzal, hogy a felsőoktatási in­tézmények, a népgazdaság és a kultúra minden területe számára képzett, a népi demokratikus rendszerhez és a szocializ­mushoz hű szakembereket képezzenek. Az egyetemi oktatás reformjának kere­tein belül számos karon öt évre kell fel­emelni a tanulmányi időt. Továbbra is biztosítani kell, hogy a felnőtt lakosság általános, közép- és felső fokon a leg­teljesebb önkéntesség alapján továbbkép­zésben részesülhessen. 5. A magyar művelődés előttünk álló feladatait a kormány a demokratizmus kiszélesítésével a legkiválóbb szakembe­rekkel szoros együttműködésben kívánja megoldani. A kulturális élet irányításá­ban, a kultúra művelőinek és alkotó to­vábbfejlesztőinek elgondolásait messze­menően figyelembe kell venni. Ennek érdekében a kormány, vezető állami szerveink mellett, tudományos szakinté­zetekre támaszkodik. A dolgozó nép kul­turális színvonala szakadatlan emelése érdekében az iskolán kívüli művelődés ügyét széleskörű társadalmi feladatnak tekinti, amelyhez az állam hathatós er­kölcsi és anyagi támogatást biztosít. 6. Az irodalmi és művészeti szakterü­letek legkiválóbb képviselőinek bevoná­sával sürgősen ki kell dolgozni azokat a szervezeti és gazdasági formákat, ame­lyek az irodalmi és művészeti élet gaz­dag, sokoldalú kibontakozását minél na­gyobb mértékben elősegítik. VII. A művelődés ügyéről A szocialista társadalom felépítésének hatékony előmozdítása érdekében, s an­nak igen fontos részeként a kormány kötelességének tartja a tudomány és kul­túra fejlődésének, s a magyar nép kul­turális felemelkedésének hathatós előse­gítését. Ez sokoldalú munkát ró mind­azokra az állami és társadalmi szervek­re és intézményekre, amelyek a tudo­mány- és kultúra területén fejtik ki te­vékenységüket. Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek ezen a területen megoldásra várnak, a kormány szüksé­gesnek tartja kijelenteni: 1. A kormány biztosítja a haladást szol­gáló tudományos és művészi alkotómunka szabadságát, a tudományos és művészeti meggyőződés tiszteletbentartását. A tu­dományos és művészeti életben helyet kell kapnia minden haladó irányzatnak és felfogásnak, amelyek segítik nemzeti kultúránk fejlődését. Szabadságot és tá­mogatást biztosít politikai pártállásra való tekintet nélkül minden tudósnak, írónak és művésznek, kivéve a szabadság és a szocializmus ellenségeit. A tudósok, mű­szaki értelmiségiek, írók, művészek és általában az értelmiségi szakemberek munkájának megítélésében elsősorban a képesség, a szaktudás és az legyen a döntő szempont, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munkájukkal az egész dolgozó magyar nép anyagi és kul­turális értékeinek növeléséhez, a haza, a dolgozó nép felemelkedéséhez. életünk fejlődését, az elméleti és kísér­leti tudományos kutatást — főleg a gya­korlati feladatok megoldását előkészítő alapkutatásokat — anyagi eszközeinkhez mérten támogatásban kívánja részesí­teni. A kutatások támogatására szánt i eszközök felhasználásáról maga a Tudó- j mányos Akadémia, illetve a legkiválóbb A forradalmi munkás-paraszt kormány alkotmányunk szellemében tiszteletben tartja minden egyes állampolgár lelki­ismereti szabadságát és a vallás kérdé­sében való állásfoglalást az állampolgá­rok magánügyének tekinti. 1. A kormány az egyházak és vallás­felekezetek szabadságát biztosítja, támo­gatja és védi. A népi demokratikus állam és az egyházak között megkötött egyez­ményeket elismeri és tiszteletben tartja. Az iskolákban teljes mértékben biztosítja a fakultatív hitoktatást, vagyis a vallás- oktatásban való részvétel vagy rész nem vétel szabadságát. 2. A kormány ugyanakkor elvárja, hogy a különböző vallásfelekezetek egy­házainak vezetői, lelkészei, egyházi és világi funkcionáriusai a jelen helyzetben a feszültség enyhítése, a társadalmi kon­szolidáció érdekében, általában pedig az 7. A kormány a művelődésügy inté­zésének több minisztériumra és főhiva­talra való szétdaraboltságát, a párhuza­mos tevékenységeket kifejtő középszer­veket és intézményeket megszünteti és ahelyett kislétszámú, újtípusú, egységes Művelődésügyi Minisztériumot hoz létre, amely az adminisztratív utasítgatás he­lyett döntően fontos feladatának tekinti a kulturális tevékenység elvi irányítását, serkentését, támogatását és koordinálá­állam alkotmányának és törvényeinek teljes tiszteletbentartásával töltik be hi­vatásukat. 3. A kormány törvényes felelőssége tudatában nem tűrheti, hogy bármely vallásfelekezet egyházának bármely szer­vét vagy funkcióját bárki is a Magyar Népköztársaság törvényes rendje ellen irányuló politikai reakció céljai szolgá­latába állítsa. Megengedhetetlennek tart­ja a kormány azt is, hogy az egyházak tagjai közül valakit is az egyházi funk­ciók vagy szolgáltatások tekintetében haladó politikai nézetei miatt az ország törvényét sértő módon hátrányos meg­különböztetésben részesítsenek. 4. Az állam és az egyház viszonyában felmerülő esetleges vitás kérdéseket a kormány tárgyalások és megegyezések útján kívánja rendezni. IX. Külpolitikai kérdésekről sat. VIII. Az állam és az egyház viszonyáról 2. A kormány tovább kívánja fejlesz­teni szocialista kultúránkat. Ennek érde­kében építeni akar mindazokra a kultu­rális eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta elért. Ápolni és tovább kívánja fej­leszteni haladó nemzeti hagyományain­kat. A nemzetközi kulturális kapcsola­tok széles hálózatának megteremtésével, tudósaink, íróink, művészeink külföldi utazásaival, vendégszerepléseivel bizto­sítja, hogy nemzeti kultúránk a szocia­lista és kapitalista országok haladó kul­turális eredményeivel szüntelenül gazda­godjék és ezek nemzeti kultúránk szer­ves részeivé váljanak. 3. A szocializmus megvalósításának egész társadalmi életünkben — az állam- igazgatásban, ipari, mezőgazdasági és kul­turális téren egyaránt — tudományos alapokon, tudományos módszerekkel kell történnie. Ezért a kormány tudományos A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányát külpolitikai tevékenységében, a nemzet függetlensé­gének, az ország szuverenitásának biz­tosítása s a dolgozó magyar nép érde­keinek védelme vezérli. Korunkban minden haladó ügynek, így a nemzet függetlenségének és az or­szág szuverénitásának legkövetkezetesebb képviselője és védelmezője, a nemzet leghaladóbb osztálya: a munkásosztály és annak eszmei és politikai vezetője: a munkásosztály forradalmi pártja. A ma gyár kommunisták bátran síkraszálltak a nemzeti függetlenségért 1918-ban, a Habsburg-monarchia ellen, hősiesen harcoltak 1919-ben a magyar lcommün megdöntéséért rohamra indított imperia­lista seregek ellen, a Tanácsköztársaság bukása után 25 éven át kitartóan küz­döttek az ellenforradalmi Horthy-rend- szer ellen. A második világháború évei­ben, a Hitler-fasiszta hódítók elleni harc­ban magasra emelték a nemzeti függet­lenség és szabadság zászlaját, s az utób­bi 12 év alatt is visszavertek minden, a nemzeti függetlenségünket fenyegető im­perialista beavatkozási kísérletet. A forradalmi munkás-paraszt kormány november 4-én, amikor felvette a harcot az ellenforradalom ellen, nemcsak a szociális és társadalmi haladásért, a munkáshatalomért szállt síkra, hanem síkraszállt a magyar nemzeti függetlenség szent ügyéért is, amelyet a magyar el­lenforradalmi erőket támogató és táp­láló imperializmus a munkás-paraszt ál­lammal együtt megsemmisítéssel fenye­getett. A nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, népünk békéjének védelme s a szocialista Magyarország felépítésének biztosítása vezeti a kormányt akkor, amikor külpolitikájában a dolgozók nem­zetközi szolidaritására, a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi orszá­gával való tartós szövetségre támasz­kodik. Ugy anakkor külpolitikánk alapelve vál­tozatlanul az, hogy minden országgal — függetlenül annak társadalmi berendezé­sétől — az egyenjogúság, a nemzeti füg­getlenség és szuverenitás, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás, a köl­csönös előnyök alapján békés és gyü­mölcsöző kapcsolatot teremtsünk. A Szovjetunióval való kapcsolatunkat a népünkkel s a Magyar Népköztársa­sággal szemben rosszindulatú és ellensé­ges körök igyekeznek kedvezőtlen szín­ben feltüntetni és támadni, holott ez a kapcsolat a múltban is és most is mély elvi alapokon nyugodott és nyugszik. A Szovjetunió volt az a szocialista állam, melymek segítségével népünknek sikerült a második világháború végén vissza­nyernie nemzeti függetlenségét, lerázva magáról a Hitler-fasiszták és a Horthy- reakció jármát. Most ismét a Szovjet­unió volt az a hatalom, amelynek tá­mogatásával népköztársaságunk az elle­ne intézett ellenforradalmi imperialista támadást visszaverte s megvédelmezte a súlyos veszélybe került nemzeti függet­lenségünket. A szovjet hadsereg a jelenlegi kiéle­zett helyzetben Magyarország területén védi a magyar népet a külső imperia­lista erők esetleges katonai támadásával szemben és ezzel biztosítja azt, hogy népünk békében éljen s a szocialista építés és az ország felvirágoztatása nagy ügyének szentelhesse erőit. Sztálin életének utolsó szakaszában a magyar—szovjet kapcsolatoknak valóban mutatkoztak olyan rendezést kívánó kér­dései, amelyek zavarták a két testvéri ország egészséges viszonyának alakulá­sát, ezeknek a zavaró körülményeknek jó részét az utóbbi időben teljes egyet­értésben már felszámoltuk. A magyar—szovjet viszony- minden mai és jövőbeni kérdését —- így a Magyarországon tartózkodó szovjet csa­patokkal kapcsolatos kérdéseket is —-a két ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának megfelelően a magyar és a szovjet kormány baráti tárgyalások út­ján kívánja rendezni. E rendezés elvi alapja a Szovjetuniónak a népi demok­ratikus országokkal való kapcsolatára vonatkozó október 30-i nyilatkozatában is deklarált proletár internacionalizmus, az egyenlőség, a szuverénitás és nem­zeti függetlenség tiszleletbentartása, az egymás beliigyeibe való be nem avatko­zás. s a kölcsönös előnyök elve. X. A nemzet haladó erőinek összefogásáról A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány ebben a nyilatkozatban leszö­gezte elvi állásfoglalását a legfontosabb kérdésekben. E nyilatkozat nem lép fel átfogó, minden kérdésre részletesen ki­terjedő kormányprogram igényével. Olyan elvi célkitűzéseket igyekszik le­szögezni, amelyek, meggyőződésünk sze­rint, egyeznek a magyar dolgozó töme­gek kívánságával, akaratával, s megfelel­nek a ország és a dolgozó nép érdekei­nek. Ezek a célkitűzések további alapját képezhetik egy olyan kormányprogram kidolgozásának, amely már az egyes szakterületek részletes tennivalóit is tar­talmazza. E nyilatkozatban kifejtett elvek és vázolt feladatok valóraváltását minde­nekelőtt akkor látjuk biztosítottnak, ha a szocialista eszmékhez, a marxizmus- Ieninizmus elméletéhez, az igaz hazafi- ságot, a más népek meghecsülésével ösz- szeforrasztó proletár nemzetköziséghez hű magyar kommunisták, a munkásosz­tály becsületes fiai magukévá teszik azo­kat, s a maguk helyén dolgoznak és har­colnak értük. Másodszor abban látjuk a megvalósí­tás biztosítékát, ha világnézetre, foglal­kozásra, korra és nemre való tekintet nélkül minden munkás, paraszt és ér­telmiségi, minden igaz hazafi nemzeti ügynek tekinti az ország előtt álló fel­adatok mielőbbi sikeres megoldását, s ezért közös erővel, a nemzeti összefogás alapján küzd megvalósításukért.' A kormánynak az a szándéka, hogy e nyilatkozatban kifejtett politikai plat­form alapján tárgyalásokat kezd a kü­lönböző pártállású és pártonkívüli köz­életi tényezőkkel és szakemberekkel s közülük mindazokat, akik készek az el­lenforradalommal szemben, a nép ügyéért, a szocialista vívmányok meg- védelmezéséért, a szocializmus további építéséért, az ország felvirágoztatásáért s a nép boldogulásáért dolgozni, bevon­ja ‘az átfogó, részletes tervek kidolgozá­sába. A kormányt ugyanakkor az a szán­dék is vezeti, hogy tárgyalásokat foly­tasson a különböző közéleti tényezőkkel és pártonkívüli szakemberekkel azért, hogy a kormányban is vegyék ki részü­ket a közügyek irányításából, a felada­tok megoldásának gyakran nem könnyű, de megtisztelő a nép, az ország, a nem­zet érdekében folytatott munkájából. A szocialista forradalom igaz harcosai tömörítsék szilárd és megbonthatatlan egységbe dolgozó népünket, s vezessék tántoríthatatlanul a harcot szerte az egész országban! A szocialista eszme és a nép ereje legyőzhetetlen, ha ilyen egy­ségben forr össze. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy hazánk hű fiai és leányai népünk javára egyesült erővel győzelemre viszik a szo­cialista Magyarország szent ügyét. 1957. január 5-én. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKAS-P ARASZT KORMÁNYA Ä legkimeríthetetlenebb Szóba jöhet, mint kimeríthetetlen, a kereskedelmi dolgozók tiszteletre méltó buzgalma, az árukészlet, ami a vevők minden erőfeszítése ellenére még mindig tart, de a legkimeríthetetlenebh a vá­sárlókedv. Ez nem mindig azonosítható a pénztárcákkal, mert azok időről időre kiürülnek, viszont a vásárlókedv soha. Pár nap alatt a Szekszárdi Földmű­vesszövetkezet áruházából nyolc darab 2200 forintos varrógépet vittek el. Ugyanilyen rohamos ütemben fogy min­den egyéb áru is, kivéve a telepes rá­diókat. Ezekkel aztán jól kifogtak a ki­meríthetetlen vásárló kedven. Tizenöt te­lepes rádiót kapott a földművesszövet­kezeti áruház, de egyikhez sincs telep, még egy zseblámpaelem sem. így eddig csak két olyan kisigényű vásárló akadt, aki a telep nélküli rádiókkal is megelé­gedett. Igaz, hogy a ma legelterjedtebb csemegéi, a rémhírek terjedéséhez, nem kell se telep, se áram, de akkor minek a rádió . . . Növekvő árukészletek Több, mint 19 millió forint értékű áruval növekedett a megyei nagykeres­kedelem árukészlete az elmúlt négy nap alatt. A nyolc és félmillió értékű textil­áru között találhatunk jelentős mennyi­ségben férfi és gyermek felsőruházati cikket, férfi és női szöveteket, flaneltaka­rót, szőnyegeket, stb. A vas-műszaki szakma több, mint egy­millió forintos beszerzésében a Szovjet­unióból érkezett 125 köbcentis „IZS“ motorok is megtalálhatók. A MÉSZÖV raktárában a közel négymillió forint ér­tékű árubeszerzésben találhatunk többek közt negyven tejszeparátort, sok ekét, kukoricadarálót, főzőüstöt, mezőgazda- sági szerárut is. A FŰSZERT és az FJK raktáraiba közel másfélmillió forint értékű áru ér­kezett. Többek között cukor, só, rizs, gyufa, fűszerféleségek, édesipari áruk stb., amelyek értékesítése a kiskereske­delem felé ugyanúgy, mint a többi nagy­kereskedelmi vállalattól, január 7-ével kezdődik meg. Némi javulás mutatkozik a világító petróleumellátásban is, miután az árut már nem teherautókon, hanem vasúti tartálykocsikban szállítják a termelő­helyről. Megkezdték az NDK-bél és Csehszlovákiákéi kapott cipők szétosztását a megye kiskereskedelmi boltjainak Mint ismeretes, a Német Demo­kratikus Köztársaságból és Cseh­szlovákiából nagyobb mennyiségű cipőt kapott a magyar kormány. Az említett külföldi szállítmányokból Tolna megye 3 vagonnal kapott. Ebből egy vagon Csehszlovákiából, egy vagon pedig a Német Demo­kratikus Köztársaságból érkezett. A cipők árát a Belkereskedelmi Mi nisztérium képviselője a megye il­letékes szakemberei 40 forinttól 250 forintig terjedő összegben ál­lapították meg. A megyei cipőlera- kattól január 7-én kezdték meg a szállítást a kiskereskedelmi háló­zatnak. Szekszárdon a két cipőbolt összesen 2000 pár német, illetve csehszlovák cipőt hoz forgalomba. Akit érdekelnek az említett cipők, az vásárolhat mától kezdve a cipő­boltban illetve a földművesszövet­kezetben.

Next

/
Thumbnails
Contents