Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-04 / 3. szám

1951 JANUÁR 4.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

S

Csak őszintén

Hozzászólás Szabó Péter ügyész cikkéhez

Elöljáróban annyit, még napjainkba® is erősen megfontolja az ember, hogy az őszinteséget érzése szerint gyakorolhatja-e, vagy pedig a régi éhtelembe vett egyoldalú gyakorlat alapján.

Figyelmesen olvastuk Szabó Péter ügyész, cikkét, mint ahogy az elég rititán hozzánk eljutó napilapok mind egyikét mostanában.

Tesszük ezt azért is, mert mindig azt várjuk, mikor kezdődik már végre a kibontakozás a jelenlegi — tisztának egyáltalán nem mondható — helyzetből. A cikk írója sajnálatát fe- I jezi ki afölött, hogy Tolna megyében ' is a régi MDP tagok ma még passzívak és nem sietnek fenntartás nélkül az MSZMP alakuló alapszervezeteibe.

Meg kell mondani „őszintén“, hogy az idézett cikknek erősen „íróasztal“ szaga van. Ha Szabó Péter úgy is, mint ember, úgy is, mint ügyész, gyak rabban megfordulna a dolgozó tömegek között, erre a passzivitásra a választ megtalálta volna, de ezentúl is megtalálhatja, ha vesz annyi fáradságot magának. Mert miről is van szó voltaképpen?

Semmi másról, csak arról, hogy

ilyen mélységes csalódás, mint ami bennünket, egyszerű MDP tagokat ért, nem mutatható ki egyetlen egy párt történetében sem.

Könnyű most arra hivatkozni, hogy mindezekért egyedül Rákosi és Gerő a hibás. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az igazmondásért nálunk a „fejbetörés’1 még eléggé enyhe következménynek volt mondható. Ezek a mentségek nem mások, mint olcsó, elcsépelt frázisok, tehát senki sem hiszi el többé.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, milyen programja van, vagy lesz az MSZMP-nek? Milyen lesz a szervezeti szabályzata? Még azt sem tudjuk, hogy az MSZMP nem csak egyszerű névváltoztatása-e az MDP- nek, de vajmi kevés változtatással?!

Mindeki előtt világos, hogy a voll pártvezérek, akik a mi pénzünkből éltek igen nagyúri életet, szemrebbenés nélkül felvették a havi 30—40 000 forintot olyan pénzből, amit mi a gyermekeinktől, családunktól voltunk kénytelenek megvonni, s itt hagytak bennünket cserben, kitéve az ellenforradalom dühének. Sajnos, igen sok ártatlan elvtársunkat gyászoljuk, akik még sokáig élhettek voln^ s végezhették volna értékes munkájukat az igazi szocializmus építésének szolgálatában. Véleményünk szerint nem sajnálkozni kell a volt párttagok jelenlegi passzivitásán, hanem határozott, világos, senki által félre nem érthető módon kell állást foglalni a jelenlegi tennivalók, mind pedig a jövőbeni feladatok végrehajtása érdekében. Világosan, a sajtóban a legszélesebb módon a nyilvánosság előtt ki kell fejezni, hogy milyen is legyen az a szocializmus, amiért harcba indul az MSZMP!

Nem ködös, elvont fogalmakkal, elcsépelt frázisokkal, hanem egyszerű nyelven, amit az egyszerű munkásember is megért.

Az október 23-i események bizonyítják legbeszédesebben, hogy az a fajta szocializmus, melyet az MDP ráerőszakolt országunk dolgozó népére, katasztrófába sodorta pártunkat is.

Szomorú, hogy azt a politikát osztani kellett annak a 800 000 párttagnak is, akár tetszett, akár nem.

Nem tudjuk, csak gondoljuk, hogy Szabó Péter ügyész is nem egy vádbeszédet mondott el, hozzánk hasonló egyszerű párttagok elítéléséért, bár lehet, hogy meggyőződése ellenére tette.

Mi megmondjuk őszintén, ha az MSZMP vissza akar térni arra a gyakorlatra, mely október 23 előtt volt, nem fogjuk támogatni semilyen formában sem. Erre viszont azt felelné Szabó elvtárs, hogy nem egy alkalommal elhangzott rádióban, újság ban, hogy ez nem fog bekövetkezni. Mi viszont azt mondjuk, ha látjuk, hogy az MSZMP valóban a magyar dolgozó nép többségének akaratát, célkitűzéseit teszi magáévá és nem a dolgozók anyagi és erkölcsi tönkretételét, akkor az MSZMP-nek nem 800 000 tagja lesz, hanem sokkal több, mert minden becsületes, jószándékú ember örömmel fogja felkeresni alapszervezeteit, hogy beléphessen.

De ha a még nem ismert programban olyan célkitűzések szerepelnek, mint a föld erőszakos kollektivizálása, a kisiparosok, kiskereskedők anyagi tönkretétele, az iparban és kereskedelemben dolgozó alkalmazottak olyan anyagi helyzetben való tartása, mely szégyene volt egy szocializmust építő országnak és általában az egyes ember semmibevevése, s még sorolhatnánk oldalakon keresztül mindazokat a rossz és a dolgozókra káros intézkedések tömkelegét, amit az MDP javaslatára az akkori kormány megvalósított, akkor az MSZMP szerepe elcsekélyesedik, a tömegek elfordulnak tőle, kárba- vész minden fáradság, mely az olyan pártot akarja népszerűsíteni.

Hogy sok felesleges szót ne vesztegessünk, a párttagságon esett sebek még nem gyógyultak be. Senki sem veheti rossznéven, hogy a volt párttagok zöme tartózkodó álláspontot foglal el.

Higyje el nekünk Szabó elvtárs, ngm mindig az elvtelenség, vagy a karrierizmus az a tényező, mely ma még visszatartja elvtársainkat az aktív cselekvéstől.

Ha van is ilyen, az csak egy csekély százalékban mutatható ki, de különben is azokat személyesen ismerjük magatartásuk és az október 23 utáni időben tett megnyilatkozásaikról.

Egyébként örültünk ezen vitacikk beindításának, még akkor is, ha nem értünk vele teljesen egyet azonban „több szem többet lát“ alapján lehetséges, hogy közelebb jutunk a végső cél eléréséhez!

Bihari László Nagy Sándor tamási lakosok.

MUNKASTANACSOK ÉLETÉBŐL

Teljes önállóságét akarnak a Tolnai Pamutszövésben

Az új gazdasági rendszer irányítója törvényesen az üzemi munkástanács. Még nincs nagy múltja e fontos üzemi szervnek. Nem lehet pontos képet adni arról, hogy egyik, másik üzemben mennyire életrevalók, mennyire tudják, hogy csakis rajtuk múlik egy üzemben minden. A Tolnai Pamutszövőben csaknem minden dolgozó javaslatával segíti a munkás- tanácsot, hogy a lehető legjobb megoldást találják az egyes problémák megoldásánál. Sok, nagyon sok tisztázatlan kérdés van még. Nincs még olyan gyakorlat, amelynek tapasztalataiból merítve el lehetne kerülni apróbb zökkenőket. De megy a munka, ha még nem is zavartalanul, de a munkástanács mind eredményesebben tölti be hivatását. Azt tervezik Tolnán, hogy teljesen önállóak lesznek. Megvan ehhez a lehetőség.

AZ EDDIGI KÖTÖTTSÉG,

— nevezzük bürokráciának — akadályozta az előrehaladást, az egyén kibontakozását a termelés érdekében. Egyesek arról beszélnek, hogy ha a teljes önállóságot megadják a vállalatnak, akkor ráfizetéssel dolgoznak majd és nem lesznek versenyképesek, bezárják a gyárat. De amint a terveiket végighallgatjuk, amint arról hallunk, hogy olyan gépekkel rendelkezi nek, amelyekkel évekig lehet termelni, a dolgozók nagy szaktudással rendelkeznek, és több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek vannak a munkástanácsban, akkor arra kell gondolni, van alapja a terveiknek. A munkástanács tagjainak többsége dolgozott a tőkés keze alatt, jó és rossz tapasztalatok garmadával rendelkeznek. Később, a felszabadulás után újabb tapasztalatokat gyűjtöttek, most pedig az új módszerekkel már megoldották, hogy teljesen önállóak lehessenek. Igaz, most még akadályok vannak, két felettes szervük van, a Pamutszövőipari Vállalat, és ezeket összefogó Tröszt, azután pedig a minisztérium. A gyakorlat még az, hogy többszáz nem produktív termelő munkát végző dolgozót tartanak

el — így mondják ők-—, akik sok esetben csak olyan munkát végeznek, ami teljesen feleslegesnek mondható.

AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEK ÖTA bár névlegesen önállóak, de pénzügyi és kereskedelmi függőségben vannak. Ami azt jelenti, hogy csupán papíron van biztosítva az önállóság, de a gyakorlatban ezt nem lehet tapasztalni. Egyik dolgozó azt mondta, hogy addig ütik a vasat, amíg igazukat, önállóságukat meg nem kapják. így indultak az új évnek is. A munkástanács elnöke — Müller Ferenc — szerint versenyképesek akarnak lenni, De sok függ a mostani átszervezéstől. Es sokat várnak a január 11-i vállalati munkástanács ülésétől. Akkor döntenek sok fontos kérdésben. Talán megoldást találnak arra is, hogy a most még fennálló szerződések lejárta után megkapják a teljes önállóságot.

Amikor a műszaki fejlesztés jön szóba, akkor elmondják, hogy ettől sem félnek. A múltban a tőkés minden évben 15—18 géppel tudta bővíteni az üzemet, és e gépek többsége nagyértékű Jacquard-szövőgépek voltak. Igaz az is viszont, hogy az elmúlt években ezeket barbár módon, központi utasításra, összetörték. S ezzel megszűntek univerzális üzemnek lenni. Az export termelés nagyrészét ezekkel a gépekkel készítették, és a termékek fizettek, nem kellett félni attól, hogy ráfizetéssel zárnak egy negyedévet. Igaz, azóta sem volt deficites a termelés, de a jobb jövedelmezőség érdekében azt tervezik, hogy újból, ha kölcsönt kapnak az államtól, akkor tárgyalásokat folytatnak Jacquard gépek külföldről történő behozatalára.

NEM ÁRULUNK EL TITKOT,

ha megírjuk azt, -hogy a szövőgyár nem tudna ráfizetéssel dolgozni. Csak egy nagyon egyszerű kis példával érvelünk — ezzel érvelnek ők is — egy exportminőségű zsebkendő önköltsége 1.39 forint, ugyanezt az üzletekben 20—25 forintos áron kapja meg a vásárló.

Egy irányító szervet akarnak csupán. Úgy képzelik el, hogy feladata legyen az, hogy megoldja, körülbelül mit kell termelni, mire van szüksége az exportvállalatnak. A tervszerűséget akarják, azt, hogy a munkástanács legyen valóban felelős a gazdasági munkáért. Biztosítva látják a termelést és az a véleményük, hogy most az új bérezéssel, a teljes önállóság megvalósításával jövedelmezően emelni tudják a termelést. Az pedig mar egy távolabbi terv, hogy egy kikészítő üzemet építenek Tolnán, amely közvetlen a gyár szükségletét termeli. 2—300 dolgozó foglalkoztatását tervezik ezzel, e terv megvalósítása után még olcsóbban tudnának termelni és még olcsóbb lenne a textília és ami a fogyasztókhoz kerül.

AZ ÜJ ÉV KEZDETÉN, új tervekkel, jó elgondolásokkal indultak el a tolnaiak. Terveik megvalósíthatók, alapja van minden elgondolásuknak és rendelkeznek minden lehetőséggel, hogy azokat megvalósítsák.

Kik a felelősek ?

Felelőssé tenni valakit olyasmiért, mert jót kért az országnak és a nép nek, a munkásság és a szabadság- harc (?) elárulásával vádolni azt, aki a jövőnkért aggódik — badarság. És lám, mégis van olyan ember ,aki ezt cselekszi. Nem tudni azt, hogy megtévesztésből, avagy ön szántából.

Talán még sokan emlékeznek rá, hogy Duzs község tanácsa három héttel ezelőtt kéréssel fordult a kormányhoz. Ez a kérés elhangzott a rádióban, s e kérésre különös levelet kapott a duzsi tanács. Az ^érthetőség kedvéért mindkét levelet szó- szerint közöljük.

„Duzs község dolgozó parasztsága, — akik mindennemű őszi mezőgazdasági munkát, így a jövő évi kenyérgabona elvetését is, becsületesen elvégezték, — azzal a kéréssel fordultak a helyi tanácsunkhoz, hogy hívjuk fel kormányunk figyelmét ezen tényre és tegyen erélyes lépéseket abból a célból, hogy az ország széntermelő bányászai mielőbb mun kába álljanak, s ezáltal mi is megkaphassuk legelemibb szükségletünket: a villanyáram folyamatos szolgáltatását.

Bizalommal várjuk munkás-va- raszt kormányunk sürgős intézkedését, mert biztosak vagyunk abban, hogy ezzel az intézkedéssel megindul a vérkeringés s munkát és lüktető életet fog biztosítani hazánk talpraállításában és előrehaladásában.

Duzs, 1956. december 10.”

E levélre érkezett a következő válasz, amelynek borítékján a kaposvári postahivatal bélyegzője szerepel.

„Megütközéssel hallottuk a rádióból a munkásságnak küldött för- medvényüket. A munkásság a nemzet függetlenségéért, az igazi szocialista demokráciáért vív élethalálharcot és Duzs község „bölcs’’ vezetői, imet hátbatámadják őket. Ez a szabadságharc elárulása. — A munkásság harcolta ki vére hullásával az engedményeket a tehetetlen parasztság számára. A parasztság semmit sem áldozott és megkapta a munkásság révén a beszolgáltatás eltörlését, a tsz-szerve- zés leállítását stb., Duzs község erre „hálából” így fizet a munkásságnak. Ezért még felelni fognak a felelősek!”

Manapság talán még sokan az utóbbi levél írójának adnak igazat. Azonban a józanul gondolkodó és ítélő embernek látnia kell, ha egynémely dologban igaza is van az isme_ rétién levélírónak, többségében tévedett, és nem lehet csak „úgy” a duzsi parasztságot a munkásság és a szabadságharc (?) elárulásával vádolni. Ez sérti a parasztság önérzetét.

Azt írja levelében, hogy „förmed- vény’’ a duzsi tanács levele. Ugyan miért? Azért talán, mert kérni merték a bányászokat hogy adjanak

Ezeniúl csak a legfontosabb cikkek árait szabja meg a minisztertanács

A fogyasztási árak kialakulásánál sok visszáságot okozott és nagy bürokráciával járt, hogy az árakat minden esetben a minisztertanács szabta meg. Az árakkal kapcsolatos javaslatok öt hivatalt jártak meg, amíg a különböző véleményezésekkel eljutottak a minisztertanácshoz. Ezért igen sok esetben születtek a pillanatnyi helyzetnek már nem megfelelő határozatok. A most életrehívott Országos Árhivatal feleslegessé teszi az áralakulás eddigi bürokratikus útját.

Csikós Nagy Bélának, az Orszáeos Árhivatal vezetőjének tájékoztatása sz°rint ezentúl kizárólag a legfontosabb cikkek egyebek között a szén, az acél, a kenyér, a zsír, a liszt árát szabja meg a minisztertanács. Sok

árucikknek az Országos Árhivatal szabja meg az árát és őrködik a megszabott árak megtartásán. A bürokrácia kizárásával a vállalati főkönyvelőségek árvetése alapján az Országos Árhivatal szabja meg például a konfekció áru, a textilnemű, a divat és egyéb cikkek fogyasztási árát.

Több árucikk árát egyátalán nem szabják meg, utat nyitva a kereslet és a kínálat törvényszerűségének. A mező gazdasági cikkeken kívül nem határozzák meg egyes szolgáltatások, mint a cipőtalpalás varrás, üvegezés stb. árát. Ezen kívül az állami ipar egyes termékeinek, főleg bizonyos idénycikkeinek árát. Az állam természetesen arról is gondoskodik, hogy az árak szabad kialakítása ne vezessen uzsorához.

szenet, hogy megindulhasson a termelő munka a gyárakban, hogy legyen energia, hogy legyen világosság minden lakásban, hogy az ön asztalára is odakerüljön mindennapi a friss kenyér, hogy tudjon cipőben és jó meleg ruhában járni, hogy ne fagyoskodjanak a gyermekeink? A duzsi tanács leveléből, a sorok mögül ilyen aggodalmak olvashatók ki. Ezért „förmedvény” tehát a duzsi parasztság levelében lefektetett aggodalom? Majd így folytatja levelét: „A munkásság a nemzet függetlenségéért, az igazi szocialista de. mokráciáért vív élet-halálharcot és Duzs község bölcs vezetői, ime, hátbatámadják őket. Ez a szabadságharc elárulása. „Nem vitatja senki sem. hogy a magyar munkásság részt vett a harcokban és azt sem, hogy miért vett részt. — Részt vett azért, hogy mindazt a porba tiporja ami rossz volt Rákosi és Gerő rendszerében, hogy nagyobb darab kenyér jusson neki, hogy több legyen a fizetése. Jogos volt ez a követelése? Jogos. Nem vitatjuk azt sem, hogy a „nemzet függetlenségéért, az igazi szocialista demokráciáért” fo. gott fegyvert. De e gondolatnál már elvétette a sort, kedves levélíró: — Megfeledkezett egy dologról: Amíg a magyar munkásság a jogos követelésekért ontotta a vérét Budapest utcáin és a vidéki városokban, addig az „igazi hazafiak” igyekeztek kikaparni a gesztenyét, csak nem éppen olyat, amiért a munkásság vágyódott, amiért fegyvert fogott. És amikor ön a levelet megírta a duzsi tanácsnak, már nyilvánvaló volt, milyen célzattal szennyezték be a nép legszentebb ügyét.

Kérdjük ezekután, hogy a szabadságharc elárulása’’-e az, ha a magyar parasztság a bányászokhoz fordul segítségért, hogy ez a vérrel áztatott ország minél előbb kikeveredjen a kátyúból?! Nem. Nem árulás. Tárgyalni akkor is lehet, amikor már elcsendesedtek a fegyverropogások, amikor zakatolnak a gépek és dobog az ország szíve, amikor él és lélegzik a nemzet.

Tudja ön, hogy mit mondtak a magyar parasztok, amikor Pesten dörögtek a fegyverek? Ezt: Enni jövőre is kell. Márpedig, ha mi most nem vetünk, akkor azok nem esznek kenyeret, akik lebeszélni akarnak bennünket a vetésről. És talán nem volt igazuk? Igazuk volt. Böl- csebb mondás volt ez, mint amit világhírű professzorok tesznek.

Nem vitatjuk, hogy „a munkásság harcolta ki vére hullásával az engedményeket”. A parasztság megkapta, amit kívánt. S hogy nem kellett vérüket hullatni, ezért köszönet jár a magyar munkásságnak. — De abban már nincs igaza, hogy „a parasztság semmit sem áldozott”, mert ha vért nem is, de áldozott mást. Ugyan ki látta el élelemmel a pesti népet azokban a véres napokban? A parasztság. Ez talán nem áldozat? De igen. Vagy nem áldozat az, hogy minden talpalatnyi földet bevetettek, hogy legyen kenyér jövőre? De igen. Áldozat.

A levele végén arról beszél, hogy ,ezért még felelni fognak a felelősek’. Ugyan kik a felelősek? Azok talán, akik a nemzet jobbulását akarják elősegíteni sgy ilyen tragédia után? Nem, azok. nem lehetnek felelősek Önök előtt. Azok nem lehetnek felelősek azok előtt, akik még mindig romokban akarják látni Budapestet, akik éheztetni akarják az országot, önök pedig ezt akarják. Önök előtt tehát nem tartozik felelősséggel az, aki ma munkálkodni, nemzeti függetlenséget és igazi szocialista demokráciát akar.

Felelősséggel csak azok tartoznak, akik idáig juttatták az országot, és azok, akik még mindig újabb vért kívánnak de nem a nemze+, hanem az „igazi hazafiak’’ érdekében. De ezek már a népnek tartoznak felelősséggel, annak a népnek, amelyik ennyit szenvedett.

— k.~