Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-04 / 3. szám

i TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1957 JANUÄR 4. Megnyílt az indiai Nemzeti Kongresszus Párt 62. kongresszusa Indoreban a ,,munkabizottság“ ülésszakával megnyílt az indiai Nem. zeti Kongresszus Párt 62. kongresz- szusa. Indiában nagy jelentőséget tulaj­donítanak a kongresszusnak, mivel ezen vitatják meg a pártnak a küszö­bönálló választásokon követett poli­tikáját és programját — írja a Taszsz. A kongresszuson ezenkívül Nehru beszámolóját várják Eisenho- werrel és Csou En-lajjal folytatott tárgyalásairól. Közzétették az indiai Nemzeti Kongresszus Párt kiáltványterveze­tét. A párt a kiáltványban megerősíti célkitűzéseit: „a teljesen szocialista jellegű’1 társadalom létrehozását. Az indiai forradalom, hangzik a nyilatkozat, csupán akkor tetőzhető be, ha a politikai forradalmat a gaz­dasági, valamint a társadalmi forra­dalom követi. E két forradalom fo­lyamatosan megy végbe Indiában, azonban az indiai lélekkel és mód­szerrel összhangban. A kiáltvány külön részben foglal­kozik a külpolitikai kérdésekkel. E politikának az a célja — hangzik a kiáltványban —-, hogy elkerülje a háborút és baráti kapcsolatokat tart­son fenn minden állammal. A kiáltván^ Goát illetően rámutat, hogy India többé nem tűrhet terüle­tén egy gyarmati birtokot, azonban továbbra is a kérdés békés megoldá­sára törekszik. Az indiai Nemzeti Kongresszus Párt az India és a Pakisztán közötti vitás kérdéseket is békés úton igyek­szik megoldani. A kiáltvány kitér a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságá. nak kérdésére is, hangsúlyozva, hogy az ENSZ enélkül nem lehet teljes. A kiáltvány a továbbiakban kitér arra, hogy India egyik fontos szem­pontja a kívülmaradás a különböző katonai paktumokon és szövetségeken s ugyanakkor határozottan elítéli a Délafrikai Unióban fennálló faji megkülönböztetést. Gazdasági téren a kiáltvány az életszínvonal emelését tűzi ki célul. Nem szabad, hogy kizsákmányolás legyen és a monopóliumok uralkodja­nak, hangzik a kiáltványban, amely azután a nehézipar fejlesztéséről,; majd az adórendszer felülvizsgálá­sáról szól. végül pedig célul tűzi ki, hogy a második ötéves tervben 35— 40 százalékkal növelni kell a mező- gazdasági termelést. Kinevezték a Magyarország megsegítésére alakult nemzetközi bizottság igazgatóját John Alexander Sinclairt, az ENSZ volt menekültügyi szakértőjét nevezték ki annak a nemzetközi se­gélybizottságnak az igazgatójává, amely a Magyarországnak szóló európai segítség lebonyolítására ala­kult Alexander—Sinclair, aki 1950 óta az ENSZ titkárságának tagja, ja­nuár 10-e körül utazik Bécsbe. Két francia alpinista tragédiája Mont Blanc hómezőin a Párizs. Az összes francia lap napról napra szomorú szenzációt keltő, ha­sábos tudósításban számol be egy al­pesi tragédiáról. Két hegymászó, név- szerint Vincendon és Henry kará­csonykor fel akart jutni a Mont Blanc csúcsára. Hóviharba kerültek és a keresésükre indult helikopterek csak napok múltán találták meg őket a hómezőn. Meleg takarókat, élelmi­szert és gyógyszert dobtak le a két alpinistának, majd expedíció indult megmentésükre, amely azonban újabb hóvihar miatt kénytelen volt visszafordulni, úgyhogy csak helikop­terek tudtak az életveszélybe került alpinistáknak valami segítséget nyúj­tani. A francia légierő egyik Sikor- ski típusú helikoptere lezuhant, pe­dig már az életveszélyben forgó hegymászók közelébe jutott. A le­génységnek szerencsére kisebb sérü­léseken kívül nem esett nagyob bán- tódása. A két hegymászó ekkor a le­zuhant helikopter roncsai alatt kere­sett menedéket, mert egyikük súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, a má­sik meg halálosan kimerült. A heli­kopter legénysége mégis kénytelen volt őket sorsukra hagyni s a közel­ben levő obszervatóriumba menekült, mert helyzete a hóvihar miatt válsá­gossá vált, élelmiszerük megfagyott és táplálkozásra nem volt alkalmas. A 4300 méter magasságban levő obszervatóriumból rádióösszekötte­tést létesítettek Chamonix-val, mert a hideg mínusz 35 fok és a hóvihar nem szűnik, ami lehetetlenné teszi to­vábbi helikopterek mentőexpedició- íát. Chamonix-ban most négy heli­kopter várja, hogy az időjárás meg­változásával felszállhasson és ponyva szőnyegeket vihessen magával. Azt remélik, ha ezeket megfelelő helyre le tudják dobni akkor le is tudnak szállni a hőmezőn. Csütörtöki jelentés szerint a hét alpinista haldoklik és a szerencsétle­nül fórt helikopter személyzetének állapota is válságosra fordult. Hírek a nagyvilágból A New York Herald Tribune wash­ingtoni tudósításában ezeket írja: „Az Egyesült Államok úgy hatá­rozott, hogy az egyiptomi követelések befagyasztása érvényben marad mindaddig, amíg nem rendezték a Szuezi-csatorna államosítása és a Szuezi-csatorna hajózhatóvá tételére üzembehelyezett roncskiemelő flotta működése által előállott pénzügyi problémákat. Az Egyesült Államoknak különle­ges érdeke fűződik ahhoz, hogy meg­védelmezze az amerikai állampolgá­rok követeléseit, akik vagy részvé­nyesei a Szuezi-csatomának, vagy annak hitelezői.“ Palamasz Görögország állandó ENSZ képviselője szerda délelőtt ok­mány formájában eljuttatta az ENSZ-ben akreditált összes küldött­ségeknek azokat a kommentárokat, amelyeket a görög küldöttség fűzött Lord Radcliffnek a ciprusi alkot­mányra vonatkozó legutóbbi javas­lataihoz — jelenti az AFP. A kommentárok hangsúlyozzák, hogy a görög küldöttség véleménye szerint az alkotmány gyarmatosító jellegű és antidemokratikus. Szabály­ként kell azonban felállítani, hogy semmiféle gyarmatosító alkotmány nem hozhatja meg a keresett meg­oldást, mert a probléma éppen az, hogy megszüntessék Ciprus szigeté­nek gyarmati jellegét. így tehát az angol kormánynak vagy el kell hatá­roznia, hogy igazi szabadságot ad Ciprusnak, vagy erőszakkal tartja fenn uralmát. Ehhez nincs szükség alkotmányra. A kairói rádió szerdán este közöl­te, hogy a Szuezi-csatornában levő támaszpontot felszámolták. A rádió illetékes forrásra hivatkozva közölte, hogy Egyiptom a brit légitámadások következtében annyi járművet vesz­tett, hogy elhatározta: a brit támasz­ponton levő járművekkel pótolja veszteségeit. A támaszpontot felszá­molták és a „tüzet szüntess’1 idejére már semmi sem maradt belőle. A támaszponton levő brit tulajdon értékét 40—50 millió fontra becsülik. *■ * Az Uj Kína jelenti: India az ez év hat hónapjára vonatkozó importpoli­tikája értelmében több, mint ötszáz nem feltétlenül szükséges külföldi áru importját leállítja és ezzel mintegy háromszáz millió rúpiát takarít meg ez idő alatt. * Az Uj Kína hírügynökség jelenti: Sukarno indonéz elnök újévi foga­dásán szorosabb nemzeti egységre szólította fel az ország népét% hogy megbirkózzanak a jelenlegi nehézsé­gekkel. Felszólította az indonéz népet, rázza le nyakáról véglegesen az indo­néz—holland kerekasztal-egyezményt. Súlyos a latinamerikai országok gazdasági és pénzügyi helyzete A Taszsz jelenti: Sajtóközlések el­mondják, hogy 1956-ban tovább éle­sedett a latinümerikai országok gaz­dasági és pénzügyi helyzete, tovább fokozódott a drágaság és a munka- nélküliség. ‘ Súlyos nehézségekkel küzdött 1956- ban Chile gazdasági élete. A bőripar termelése 40 százalékkal csökkent, 136 textilipari vállalat hetenként csak négy napot dolgozott. Sok gyá­rat bezártak, az ország kohászati iparában, üveg és széniparában. Sok más iparágban is hasonló volt a hely zet. Mexikóban a külkereskedelem helyzete olyan kedvezőtlenül alakult, hogy 1956 első nyolc hónapja alatt az ország a kivitt áruk árának esése és a behozott árucikkek árának emelke­dése miatt 219 millió pesot veszített. Uruguayban a pénz elértéktelene­dése, a reálbérek csökkenése, szá­mos gazdasági ágban a válságjelensé­gek fokozódása okozott gondot. Columbiában a New York Times szerint növekedett az államadósság; Az ország egyedül az Egyesült Álla­moknak 300 millió dollárral tartozik. Brazíliában emelkedett a hüvelye­sek a hús, a rizs, a cukor és más élelmiszerek ára, s emiatt rosszabbo­dott a dolgozók helyzete. Cubában a néptömegek általános elszegényedése mellett növekedett a munkanélküliség. A munkanélküliek száma eléri az 1 milliót. Haitiban a Christian Science Mo­nitor szerint a nyomor „minden ed­digit felülmúl. Az egy főre eső át­lagjövedelem mindössze 65 dollár.“ 1956-ban fokozódott a latinamén- I kai országok dolgozóinak harca gaz­dasági helyzetük megjavításáért és egyéb követeléseik teljesítéséért. Széles lendületet vett a sztrájkmoz­galom Argentínában, Chilében, Bra­zíliában. Az uruguay belügyminisz­ter parlamenti nyilatkozata szerint Monteviedeoban 1956-ban 41 hosz- szabb, 130 rövidebb tartalmú sztrájk és 64 szolidaritási sztrájk zajlott le; Az ENSZ politikai bizottsága elsőnek a koreai kérdést tűzte napirendjére A Reuter iroda jelenti, hogy az ENSZ közgyűlésének politikai bizott­sága szerdán elhatározta, napirend­jének első pontjaként a koreai kér­dést vitatja meg. A politikai bi­zottság napirendjének következő pontja a leszerelés lesz, majd sorban Algéria, Ciprus kérdése következik. A napirendet 58 szavazattal 8 sza­vazat ellenében és 4 tartózkodással fogadták el. A politikai bizottság csütörtöki ülésén meghallgatta az ENSZ Korea egyesítésével és helyreállításával fog­lalkozó bizottságának jelentését a volt koreai hadifoglyok helyzetéről. i Valószínű, hogy a bizottság csak a jövő héten tér rá napirendjének kö­vetkező pontjára, a leszerelés kérdé­sére. A% újévi nyilatkozatok melyeket vezető államfők tettek, ál­talában derűs, bizakodó hangot ütöttek meg. A világ, amely az el­múlt év során többször is került a háború veszélyébe, nyilván meg­nyugvással vette tudomásul, hogy azok akik a világ sorsa felett dön­tenek, legalább is újévkor optimis­tán nyilatkoztak. Az elmúlt évben lezajlott szuezi és magyarországi események után valóban nagyon nagy szükség van a megnyugvásra és a kiegyenlítődésre. Az emberiség semmitől sem irtózik jobban, mint a háborútól, ami abban a követke­zetes harcban is kifejezésre jutott, amit évek óta folytattak a béke megvédéséért. Van-e reális alapja az államfők bizakodásának s az újévi remény­kedések vajon nem az ünnepi han­gulat szülőttei-e csak? Valószínű­leg nem ábrándokat kergetünk, ha azt mondjuk, hogy ezeknek a derű­látó megnyilatkozásoknak biztos alapjuk is van. Mert az a békevágy, amely mind következetesebben vált tetté az elmúlt esztendőkben, arra mutat, hogy a háborús erők ezután sem kerekedhetnek felül. Természetesen vannak vitás kér. dések a világban, számos olyan do­log van, amit sürgősen meg kell ol­dani. De ma már világos, hogy nincs az a vita, amit a fegyverek dönthetnének el. A mérséklet, a bölcs belátás, a világ sorsáért érzett felelősség lehet csak minden tár­gyalás alapja s reméljük, hogy az államfők újévi optimizmusa ennek felismerésén alapul. Reméljük, mert mi is' mint a világ minden táján élő emberek, békét akarunk. Mi magyarok talán különösen, hisz az elmúlt hónapokban meg kellett íz­lelnünk, hogy mit jelent egy ország és egy nép számára a fegyverek pusztítása. Ezért hiszünk a békében, amely a mi országunkban is begyó­gyítja azokat a sebeket, amelyeket az elmúlt hónapok kegyetlen pusztí. tásai okoztak. Ha keletről fújt a szél, mindig ma­gával hozta a kikötő felől a cápafel­dolgozó bűzét: Ma azonban alig lehe_ tett érezni, mert a szél előbb délnek fordult, aztán el is ült egészen, úgy­hogy nagyon kellemes volt itt a kert. soron, a napsütésben. — Santiago — szólalt meg a fiú. — Tessék? — mondta az öreg. — A poharát szorongatta a kezében, és régi dolgokon járt az esze, hosszú évekkel ezelőtt történt dolgokon. — Kievezhetek, hogy fogjak neked szardíniát holnapra? — Nem. Eredj bézbólozni. Még én is tudok evezni, Rogelio pedig majd kiveti a hálót. — Hadd menjek. Ha már nem ha­lászhatok veled, szeretnék legalább valamiben a hasznodra lenni. — Fizettél nekem egy pohár sört. — mondta az öreg. — Embernyi em­ber vagy már. — Hány esztendős voltam, amikor először kivittél magaddal hajón? — öt — felelte az öreg — és kis híján ottvesztél, amikor túl korán emeltem be a halat, nem volt még elég fáradt és majdnem összetörte az egész csónakot. Emlékszel? — Emlékszem ahogy csapkodott a farkával döngette a csónakot, meg, hogy az ülés kettétört, meg, ahogy a bunkósbot nagyokat koppant rajta. Arra is emlékszem, hogy. engem előre löktél a csónak orrába, ahol a felte­kert vizes zsinegek voltak és érez­tem, ahogy remeg, rázkódik az egész E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger csónak, s hallottam, ahogy csapdosok a bunkóval, mintha egy fát akarnál kivágni fejszével és hogy engem meg elárasztott a vér édeskés szaga. — Csakugyan emlékszel is rá, vagy csak én meséltem el neked? — Mindenre emlékszem, amióta először magaddal vittél halászni. Az öreg ránézett a fiúra, napbarní­tott arcáról, kék szeméből bizalom, szeretet sugárzott. — Ha az én fiam volnál — mondta — vállalnám a kockázatot és magam, mai vinnélek. De hát az apád fia vagy, meg az anyádé és szerencsés hajóra kerültél. — Foghatok neked szardíniát? — Négy jó csalétket is tudok szerezni, kell. — Megmaradtak a mai csalétkeim. Elraktam őket besózva a ládámba. — Hadd hozzak neked négy fris­sebbet. — Elég lesz egy is — mondta az öreg halász. Soha nem adta fel a re­ményt, soha nem csüggedt el azelőtt sem. De most olyan erővel támadt fel benne a bizakodás, mint ahogyan a könnyű parti szét szokott fölkere­kedni. — Hozok kettőt — mondta a fiú. — Hát hozzál kettőt — hagyta rá az öreg. — De nem loptad őket, ugy-e? — Szoktam azt is — mondta a fiú. — De ezeket most vettem. — Köszönöm — mondta az öreg. Egyszerű lélek volt, nem sokat tépe- lődött hát rajta, hogy ilyen alázatos­sá vált. De azért tudta, hogy aláza­tossá vált, és azt is tudta, hogy nincs ebben semmi szégyen, s hogy az ön­érzetén, a jogos büszkeségén sem esett semmj csorba. — Jó napunk lesz holnap, olyan az ár — mondta. — Merrefelé mégy, Santiago? — kérdezte a fiú. — Kimegyek messzire, ahonnét már vissza sem tudok jönni a szél fordulásakor. Kint szeretnék lenni még pirkadat előtt. — Én meg majd megpróbálom rá­venni őt, hogy menjünk ki mi is jó messzire — mondta a fiú. — Aztán ha a horgodra akad valami igazán nagy hal, a segítségedre mehetünk majd. — De ő nem szeret messzire ki­menni. — Nem, az igaz — mondta a fiú. — De majd úgy teszek, mintha meglát­tam volna valamit amit ő nem lát, egy halászó madarat vagy ilyesmit, s rábeszélem hogy menjünk ki del­finre. — Olyan rossz a szeme? — Alig lát már. — Furcsa dolog — mondta az öreg halász. — Pedig soha életében nem halászott teknősbékára. Az rontja el az ember szemét. — Te éveken át halásztál teknős, békát a Moszkitó-part mentén és mégis jó a szemed, Santiago. — Én nem akármilyen öregember vagyok. — De lesz-e elég erőd hozzá, ha egy igazán nagy halat kell majd ki­fognod? — Lesz tán csak. De mindenféle fo­gással is segíthet magán az ember. — No, vigyük haza a cókmókot — mondta a fiú. — Szóval ideadod a védőhálót és kimehetek szardíniát fogni. (Folytatjuk.) Eisenhower válasza N.fl. Bulganvlnnak A Fehér Ház, mint a Reuter iroda jelenti, csütörtökön tette közzé annak a válasznak a szövegét, amelyet Eisenhower elnök adott N. A. Bulga- nyin november 17-i üzenetére. Az el­nök válaszában felszólítja a Szovjet­uniót, hogy „inkább az ENSZ kere­tében törekedjék a leszerelés megva­lósítására, mint a Szovjetunió által javasolt öthatalmi értekezleten.“ A szovjet javaslat, mint ismeretes, az volt, hogy az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagybritannia, Francia- ország és India magasrangú képvise­lőinek részvételével tartandó értekez­leten próbáljanak dűlőre jutni a le­szerelés kérdésének megoldásában. Eisenhower elnök azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben esetleg megtartsák ezt az ér­tekezletet. Párizs. Megérkezett a francia fő- városba Eisenhower elnök különbi­zottsága, amely 17 európai és ázsiai országban tesz majd körutat, hogy megállapítsa, mennyire szükséges fe­lülvizsgálni az egyes államoknak nyújtandó gazdasági segélyt. . A bizottság párizsi tárgyalásai so­rán szerdán főként az amerikai kő­olaj szállítmányok játszottak fontos szerepet.

Next

/
Thumbnails
Contents