Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-30 / 25. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. JANUÁR 38. Kádár János elvtárs felszólalása a Szaktanács X. teljes ülésén (Folytatás az 1. oldalról) kár származik belőle a pártra is, mert a párt tekintélyét sem növeli az, ha a szakszervezet mindennapi életébe, mindennapi kérdéseibe parancsszóval beleavatkozik. N emf számsz erű többség, hanem meggyőzés Az önállóságot úgy is értem: nem célszerű, hogy a különböző pártszervek a hatáskörüknek megfelelő szak- szervezeti szervre kötelező határozatokat hozzanak. A pártszerv hozhat és kell is, hogy hozzon határozatot olyan kérdésben is, amellyel a szak- szervezet is foglalkozik leszögezve saját álláspontját. Ez az álláspont azonban a párttagokra kötelező. Amikor a párttagok egy szakszervezeti testületben ennek az álláspontnak a védelmében kiállnak, a fegyverük a meggyőzés, az érv: be kell biztonyítaniok, hogy ez az álláspont a helyes. Nem lehet érvek helyett azt mondani, hogy ezt és ezt kell csinálni, mert valamelyik pártszervezet így határozott. Az önállóság kérdése az is, hogy szerintünk szakszervezeti vezetőségeknek akkor lehet tekintélyük, ha a dolgozók bíznak bennük. Ha valahol, egy irodában kiszámított összetételű vezetőséget kívánnak ráerőszakolni a tagságra: nem lesz bizalom, nem fogják követni azt a szakszervezetet. Ez a mi véleményünk. A történelmi tapasztalat megtanított minket arra, hogy ebbe a hibába újra ne essünk bele. Az elmúlt években alapvető hiba volt, hegy pusztán a párttagok számszerű többségével akarták biztosítani a pártvezetést Vgy szakszervezetben. Ez nem járható út. Elképzelhető, hogy egy szakszervezeti intézményben vagy szervben tíz ember közül csak három párttag van, de azok tekintélyükkel, vagyis nem mennyiségi többségükkel, hanem .marxista tudásuk alaposságával, meggyőző erejükkel vezetni tudják azt az intézményt. Az arány természetesen nem lesz mindenhol ugyanaz. El lehet képzelni, hogy a legalsó szakszervezeti szervekben a pártonkívüliek aránya magasabb, a középfokúakban pedig kisebb, a vezető fokon pedig még kisebb. Ez sem statisztikai normák miatt van így, hanem azért, mert szükségszerűen azok lesznek a vezetők, azok felé fordul a tömegek bizalma, akik politikai ügyekben, az elméletben, a szak szervezeti munkában nagyobb tapasztalattal rendelkeznek. Éppen ezért mi nem félünk attól, hogy a tömegek választják meg szak- szervezeti vezetőket. A szakszervezetet úgy kell egészségesen építenünk, hogy a tagok mindennapi gyakorlatból győződjenek meg ártól, hogy a szakszervezet önálló. Lenini elv az, hogy a szakszervezeti mozgalom a forradalom iskolája a munkástömegek számára és ezért nagyon kell vigyázni erre az önállóságra. Nem lesz iskola a szak- szervezet, ha valaki csak akkor lehet szakszervezeti tag, mikor már a marxizmus—leninizmus összes tételeit, azután a párt valamennyi határozatát, annak minden részét kötelezően elismeri. Én remélem, hogy helyreáll a lenini elveknek megfelelő egészséges aránya és a párttagok számaránya lényegesen kevesebb lesz, mint a szakszervezetben tömörült dolgozók száma. Ezért is nagyon fontos, hogy a szakszervezet a munkásosztály nagy iskolája legyen. Szólnom kell még a munkásérdekek, a dolgozók érdekeinek helyes szolgálatáról. Ez a szakszervezet elsőrendű feladata. A szakszervezetnek szolgálnia kell a munkásosztály napi érdekeinek védelmét, de a munkás- osztály alapvető, általános érdekeit is. A munkásosztály elemi érdeke az hogy a szocialista társadalom építéc megfelelő ütemben folyjon és telje befejezést nyerjen Magyarországon hogy Magyarország szocialista orsza legyen, mindenféle kapitalista kizsá!' mányolástól mentes A szakszerveze‘ nek érdeke és fr'adata, hogy ezt f alapvető célt szolgé’ja. A másik munkások napi érdekeinek szóig: lata. Emlékezzenek 1945—46 telére és 1946 tavaszára. Rendkívül súlyos volt akkor a munkásosztály anyagi helyzete. Voltak szakszervezeti funkcionáriusok, akik ekkor elmentek a gyárakba leszerelni a vadsztrájkot és helyesen arról beszéltek, hogy ki kell tartani, dolgozni kell, különben nem tudjuk stabilizálni a gazdasági helyzetet. Más szakszervezeti funkcionáriusok viszont megfordították a dolgot, kimentek a dolgozók közé és azt mon dották: üres hassal nem lehet dolgozni, előbb adjanak megfelelő fizetést és aztán majd dolgozunk. Ez olyan „munkamegosztás“ volt, amely szerintem nem vált a munkásosztály javára, sőt még a szakszervezeti mozgalom dicsőségére sem. Ilyen úton lehet átmeneti népszerűséget szerezni. De a tapasztalat azt is mutatja hogy a tömegek szemében igazán becsületet csak azok szereznek, akik megmondják az igazat. A tömegeket ugyanis nem szabad lebecsülni, a tömegek nem buták, van történelmi tapasztalatuk és meg tudják különböztetni az igazi vezetőt az olyan vezetőtől, aki csak játszik a tömegek érzelmeivel. Amikor november 3-án ennek a kormánynak a létrehozásán gondolkodtunk, azt hiszik, nem tudtam azt, hogy nem virágkoszorúval fognak minket fogadni? Nagyon jól tudtam, de meg voltam győződve igazságunkról és arról, hogy a nép meg fogja érteni tettünket, helyeselni és becsülni fogja, hogy az ellenforradalmi áradattal szembeszegültünk és megmentettük a magyar proletárdiktatúrát. (Nagy taps.) Követeléseket összeállítani a világ legkönnyebb dolga. Csak egy nagyon kicsi szakszervezeti jártasság kell hozzá hogy egy hatalmas követeléslistát össze lehessen állítani. A követelések realizálása, a megvalósítás már egy kicsit nehezebb. Például a sztrájk kérdése. Nos, megvannak már a követelések, vagy ahogyan Gáspár elvtárs itt helyesbítette, a jogos igények listája. (Derültség.) Most hogyan lehet ezeket megvalósítani? Lépjünk sztrájkba! Sztrájkba lépni lehet... Volt itt olyan sztrájk, amelyet a világ soha nem látott: összkomfortos sztrájk, házhoz szállított ellátással. (Derültség.) Mi az igazság a sztrájkjog körül ? Elvtársak! Van részleges sztrájk; harc a napi igények kielégítéséért. Itt is számít, hogy kivel szemben vívom ezt a harcot. Ha például dolgozom egy gyárban, és egy tőkés a tulajdonos, akkor arról van vitám, hogy a profitból mennyi legyen az övé, és abból mennyit szakítsunk le munkabérre a munkásosztály számára. Ez egyszerű, világos és érthető kérdés. De mindig tudnod kell, hogy kitől és mitől követeled, kié, mié a gyár? Ha az a munkásosztály gyára, a munkáshatalom gyára, akkor már más a hely zet, akkor a jöéjfclelem egyik zsebből átmegy a másikba. Van általános sztrájk. Ha ezt kapitalista országban csinálják, úgy hívják, hogy politikai sztrájk, harc a hatalomért. Ha proletárdiktatúrában csinálnak ilyesmit, akkor is ugyanez a tartalma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkás- osztály hatalma ellen. Ezért azt mondom, hogy a sztrájkjog deklarálása nem hasznos. Persze, általában lehet arról vitatkozni, hogy egy szocializmust építő államban a sztrájkjog deklarálása egyáltalán hasznos-e. De most az ellenforradalom által szított kiprovokált és félrevezetett munkások által realizált sztrájknak a szentesítése semmiféleképpen sem helyes politika. Mert világos, hogy ez a sztrájk, a részvevők akaratától, függetlenül, a Magyar Nép- köztársaság elleni ellenforradalmi támadásnak a hátvédje volt. Anyagilag ez a sztrájk nem vált a dolgozók javára. 9,5—10 milliárd termelés nélkül kifizetett forintról van itt szó! Most nagyon kellene az a pénz például a műszaki, értelmiségi dolgozók, a pedagógusok és más munkás és dolgozókategóriák bérének reális emeléséhez. Ebből a politikából tehát csak az ellenforradalomnak volt haszna, erre a sztrájkra gazdaságilag csak a munkásosztály fizetett rá. Most pedig egy ilyen elvi deklaráció — akár akarjuk, akár nem — ennek a nem helyes, a munkásérdekek ellenére való sztrájknak a szentesítése volna. — Ez az igazság a sztrájkjog körül. Az élet alapja a termelés Egy másik kérdés: az élet alapja a termelés. A helyzet az, persze nem mindenütt, de igen sok helyütt, hogy most a munkabér magasabb, mint október 23-án volt, a megtermelt érték viszont alacsonyabb. A bányászok nagyon szépen megvédtek becsületüket. Mondhatom, elvtársak. amit most a bányászok véghez visznek, az tiszteletére, becsületére válik nemcsak a bányászoknak. hanem az egész munkás- osztálynak. Például a nógrádiak sokkal rosszabb körülmények között 82 százalékát termelik a réginek. Viszont van olyan gyár is, amely teljes létszámmal, a régi munkabéralap 20—25 százalékos túllépésével a régi termelési értéknek csak körülbelül 34 százalékát termeli. Ilyen alapokon nem lehet a munkásosztály életszínvonalát emelni. S itt meg kell mondani őszintén és nyíltan, hogy a termelés kérdésével a szakszervezetnek nagyon komolyan kell foglalkoznia, éppen mint a munkások anyagi felemelése alapvető eszközével. » Ezután Kádár János elvtárs az el- énforradalom ellen folyó politikai larcról beszélt, majd befejezésül arra .érte hallgatóit: képviseljék a munkásosztály érdekeit úgy, ahogyan a mi viszonyaink között hatásosan képviselni lehet. egítsenek a munkáshatalom erősítőben, a politikai harcban. Nem párt. ;rdés ez ez a rendszer kérdése. Ha lenforradalmi gazemberséget lát- ik, lépjenek fel ellene. egítsenek a munkásosztály anyagi lekeinek megvédésében. Növeljék a cgtermelt értéket hogy legyen mit osztanunk. Ki-ki a maga frontján végezze jól a maga munkáját, így gyorsabban fogunk előrehaladni. ("HVvsc^ontprtó. lelkes taos.) Antonin Zápotocky csehszlovák köztársasági elnök fogadása Moszkvában A TASZSZ jelenti: Antonin Zápo- tocky csehszlovák köztársasági elnök, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák küldöttség vezetője, január 28-án fogadást adott a moszkvai csehszlovák nagykövetségen. A fogadáson megjelent a csehszlovák kormányküldöttség valamennyi tagja, a csehszlovák nagykövetség személyzete, valamint a küldöttség tanácsadói, szakértői és kísérői. Szovjet részről a fogadáson megjelentek: K. J. Vorosilov a Legfelső Tanács elnökségének elnöke, továbbá N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, A. I. Mi. kojan, V. M. Molotov, N. A. Szuszlov, L. I. Brezsnyev, J. A. Furceva, N. M. Svernyik, A. B. Ariszto N. I. Belja- jev. Jelen voltak továbbá a Szovjetunióban működő külföldi diplomáciai képviseletek vezetői és munkatársai, valamint szovjet és külföldi újságírók. A szívélyes baráti légkörű fogadáson Zápotocky elnök üdvözölte a vendégeket. Üdvözlő beszédében többek között a következőket mondotta: Mindenek előtt foglalkoznom kell a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkkal, amelyekért gyakran ért bennünket támadás, különösen a kapitalista nyugat egyes országaiban. Ott azt állítják viszonyunkról, hogy nem egyenjogú, hogy az alárendeltségen és a függőségen alapul. Az egész nép és az egész nemzetközi közlemény előtt teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Csehszlovákia és a Szovjetunió között baráti és szövetségi kapcsolatok a szuveréni. tásnak, az egyenjogúságnak, a be nem avatkozásnak, a kölcsönös megbecsülésnek, az együttműködésnek és a testvéri segítésnek szilárd és megingathatatlan alapjain nyugszanak. Zapotoczky a továbbiakban ezeket mondotta: — Nem érhetnénk el sikereket, ha nem volna baráti és szövetségi kapcsolatunk a Szovjetunióval. Segítsége nélkül nem lenne sem szabadságunk, sem függetlenségünk, nem fejlődnék folyamatosan és gyors ütemben népgazdaságunk, nem emelkednék az életszínvonal. A Szovjetunió szövetsége és testvéri segítsége nélkül a jövőben sem biztosíthatnánk a népgazdaság fejlődését és népünk életszínvonalának emelését. Néró biz. tosíthatnánk a szocializmus építésének alapfeltételét sem. K. J. Vorosilov elnök válasza Ön igen helyesen tette, hogy utalt azokra a suttogásokra, amelyek a túlsó parton az önök küldöttségének moszkvai látogatását kísérik — mondotta többek között. — Amit mondott, az teljesen igaz. Minél erősebb barátságunk, minél közelebb állunk egy máshoz, minél több hasznosat cselekszünk népeinknek, hasznosat a világ békéjének, annál több a rosszindulatú és kellemetlenkedő szóbeszéd és ármánykodás. A csehszlovák—szovjet barátság sok megpróbáltatás tüzében edződött meg. A közmondás szerint a jóbarátokat a bajban ismerni meg. Voltak nehézségeink és bajaink, de azok még közelebb hozták egymáshoz, egybeforrasztottak bennünket az igazi egyenlőség és testvériség szálaival szőtték át harci szövetségünket. Büszkék vagyunk nagyszerű barátságunkra .amely hűségesen szolgálja a szocializmus ügyét. Zápotoczky és Vorosilov elvtársak beszédeit a jelenlévők viharos tapssal fogadták. Amikor a fogadás végén a szovjet kormány és a kommunista párt vezetői a csehszlovák államférfiakkal együtt végigvonultak a termen, az egybegyűltek lelkesen ünnepelték őket, éltették a két ország testvéri barátságát. Á Szuezi csatorna roncstalanítása Előreláthatólag két napon belül ronestalanítanak egy útvonalat a Szuezi-csatornán Port Szaid és onnan 75 kilométerre délre fekvő pont között — közli az AP. Ennél a pontnál süllyedt el az Edgar Bonnet-nek, a világ leghatalmasabb vontatóhajójának a roncsa Ettől a helytől délié fekszik a csatornában levő legnagyobb akadály, az Akka nevű part- raszállító hajó. Lehetséges, hogy ezen a héten sikerül eltávolítani az Akkát. A tervek úgy szólnak, hogy a csatornát márciusig teljes hosszában roncstalanítják. A teljes forgalom, a legnagyobb méretű hajókat is beleértve, előreláthatóan májusban áll helyre. E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger 22. Mikor leszállt a nap, emlékezetébe idézte a régmúlt idők#t, hogy önbizalmat merítsen belőle a casa- blankai csapszéket, ahol azt a kar- lenyomósdit játszotta a Cienfugeos- bói való nagy, behemót négerrel a kikötő és a hajóműhelyek legerősebb emberével. Egy álló nap és egy álló éjszaka viaskodtak, nekikönyökölve az asztalnak egymással szemben, szorosan összekulcsolt kéz zel, felemelt karral, könyökükkel a krétavonalon. Mindegyik a másik karját igyekezett lenyomni az asztal lapjára. Fogadásokat kötöttek rájuk, jöttek mentek az emberek a helyiségben a petróleumlámpák alatt, s Santiago nézte a néger karját, a néger kezét, néztek szembe egymással. Az első nyolc óra után négy. óránként váltották a döntőbírákat, hogy a leváltottak alhassanak. Kiserkent a vér a körmük alól, az ő kezén is, meg a néger kezén is, farkasszemet néztek egymással nézték a másik karját, s az emberek akik fogadásokat kötöttek rájuk, ki-bejártak a szobába és hosszúlábú székekről, a falnak támaszkodva figyelték a vetél kedést. A7 ivónak világoskékre mázolt deszkafala volt, a kőolajlámpák rávetették az árnyékukat. Ahogy a parti szél himbálta a lámpákat, _a néger óriási árnyéka ide-oda mozgott a falon. Az esélyek folyton változtak egész éjszaka, a négert rummal itatták, cigarettára gyújtottak neki. A néger aztán, a rumozás után, emberfölötti erőfeszítésbe fogott és az öreg halászt — aki akkor még nem volt öreg halász, hanem El Compeón, azaz Santiago, a bajnok — egyszer sikerült majdnem háromujjnyival lenyomnia. Santiago azonban újra visszanyomta kezét a holtpontra. Most már biztosra vette, hogy legyőzi a négert, aki egyébként pompás fickó volt és nagyszerű atléta. Virradóra aztán, mikor a fogadók már azt akar. ták, hogy mondják ki a döntetlent, s a bíró rázta a fejét, Santiago össze, szedte minden erejét és addig nyomta, nyomta lefelé a néger kezét, amíg le nem szorította egészen az asztal lapjára. A mérkőzés vasárnap reggel kezdődött és hétfőn reggel ért véget. A fogadók közül sokan azért kérték, hogy mondják ki a döntetlent, mert munkába kellett menniük a kikötőbe, cukroszsákokat hordani a hajókra, vagy a Havannai Szénkereskedelmi Társaságnál kellett munkába állniuk. Máskülönben mindenki azt kívánta volna, hogy vívják végig a mérkőzést, amíg el nem döntik, hogy kié a győzelem. De hát Santiago így is eldöntötte, s méghozzá idejében, mielőtt bárkinek is munkába kellett mennie. Ettől fogva sokáig csak úgy hívta őt mindenki, hogy „a bajnok” tavasszal pedig rendeztek egy visszavágó mérkőzést. Erre a mérkőzésre azonban már csak kis pénzeket tettek a fogadók, s Santiago elég köny- nyen legyőzte a cienfuegosi négert, mert az első viadalon elszenvedett veresége megrendítette a néger önbizalmát. Santiago utána még néhányszor kiállt ezzel-azzal, de aztán abbahagyta. Meg volt róla győződve, hogy úgyis mindenkit megverne, bárki emberfiát, ha nagyon akarná és az volt a véleménye, hogy a halászat szempontjából nem tesz jót a jobb karjának az a sok erőltetés. Próbaképpen gyakorolni kezdte a dolgot a bal kezével. A bal keze azonban világéletében hűtlenül cserbenhagyta, sosem volt hajlandó elvégezni a rábí. zott feladatot, úgyhogy Santiago nem is bízott benne. „A nap majd most jól kiszívja belőle a nyavalyát — gondolta. — Nem görcsösödik nekem még egyszer, ha-- csak nagyon hidegre nem fordul az éjszaka. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ez a mai éjszaka.” (Folytatjuk.)
