Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

H57. JANUAR 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Állami segítség nélkül... Magyarkeszi jegyzetek Terebesi József, az újdonsült ta­nácselnök, a beszélgetés elején az októberi eseményekről szólt. Megaka­dályozták hogy a községben lévő hatalmas terményraktárt feltör­jék az 5600 mázsa gabonát elherdál­ják. Azt mondták: a munkásoknak élelem kell, amit elsősorban a falutól várnak. Igazuk volt. Tartottak egy gazdagyűlést, ahol a tanács akkori el nőké minden kényszerítés nélkül le­mondott. Ekkor választották meg ta­nácselnöknek Terebesi Józsefet. A tanács ezután az új elnök vezetésével munkához látott, hogy megoldja a sokév óta halogatott problémákat. A következőkben erről lesz szó. Megalakult és működik a gazdakör valamint az iparos és kereskedelmi kör. Magyarkeszi nem nagy, mind­össze 3000 lelket számláló község a tamási járásban. A múltban, vissza­menőleg 40 éven keresztül, működött itt egy gazdakör, melyet a község gazdái maguk építettek, illetve vet­tek. Az elmúlt években más célokra vették igénybe a gazdakört, melyet az egész község lakossága sérelme­zett. Az októberi események után kérték, hogy adják vissza az épüle­tet, engedélyezzék, hogy megalakul­jon a gazdakör. Kérelmüknek helyt adtak. így a megyében elsők közt, is­mét működik Nagyszokolyon a gazda kör, melynek 14 vezetőségi tagja van, elnöke pedig Smátrala László dol­gozó paraszt. Eddig 130 tagja és sok pártoló tagja van a gazdakörnek. Külön házi alapszabálya is van, mely mindenkire nézve kötelező. Szakelő­adásokat tartanak itt, olvasnak, sak­koznak, kártyáznak és különböző vi­tákat rendeznek a gazdák. A gazda­kör mellett a régi szokásoknak híven, iparos és kereskedelmi kör is alakult a községben, melynek a többi között sportköre is lesz. Ennyit erről. Orvos, állatorvos és patika kell Az elmúlt napokban a tamási já­rási tanácsnál megbeszélést tartottak a községi tanácselnökök. Itt Terebesi József elmondotta: — A falu lakossá­gának jogos követelése; legyen orvos, állatorvos és patika j községben. Itt mindjárt közölték, hogy az állam nehéz gazdasági helyzetben van, pil­lanatnyilag nincs mód arra, hogy löbbszázezer forint beruházást eszkö­zöljenek Magyarkeszin az említett célokra, ha még annyira jogos is a kívánság. A tanácselnök ezt megér­tette, helyeselte és elmondotta ott­hon a tanácsülésen. Hosszas vita után aztán úgy döntöttek a községbeliek, hogy orvosi lakást, állatorvosi lakást és patikát társadalmi munkával épí­tenek, illetve mindezt helyileg old­ják meg. Fűzi Jánosné mindjárt felajánlotta, hogy kiköltözik 5 szobás lakásából és az orvos beköltözhet Ezzel meg­oldódna mind a két orvos problé­mája. Nagyszokolyon ugyanis van egy körállatorvos, akinek van egy orvos testvére Pécsett és mindketten hajlandók lennének Magyarkeszibe költözni, egyelőre az említett 5 szo­bás lakásba, hogy ellássák az egész­ségügyi és állategészségügyi teendő­ket. Most már csak az van hátra, hogy az illetékesek kinevezzék a két orvost. Hasonlóképpen állami beru­házás nélkül oldják meg a gyógyszer- tár problémáit is. Helyiség van, csak át kell alakítani, s itt is mintegy 30 000 forintnyi munkát társadalmi munkával végzik el a községbeliek. Minden helyi lehetőséget felhasználunk Magyarkeszin a község kezelésében volt régen egy téglaégető, mely éven­te 20 000 téglát „jövedelmezett“’ a községnek, s ezenkívül kielégítette a helyi lakosság ilyen irányú igényét is, Sajnos azonban egy rendelettel a téglaégető üzemeltetését betiltották. Most újra üzemeltetni akarják. A község lakói szerint márcsak azért is megéri, mert minden évben tudnak építeni egy családi házat a jövede­lemből, melyhez az anyag túlnyomó részét az említett módon biztosítani tudják. Ez helyi lehetőség, amihez semmi más nem kell, mint a megin­duláshoz néhány mázsa porszén, a többi anyagot (fűtőanyagra gondo­lunk) a községbeliek összeadják, az adminisztrációs ügyeket pedig elinté­zi a tanács. Egyetlen téglaégető mes­ter kell, ez van, már jelentkezett is. A fentiek megvalósítása, — ha ezt állami pénzből csinálnák — legkeve­sebb 300 000 forintot venne igénybe. De nem kell a 300 000 forint, mert a magyarkesziek ezt megoldják anél­kül. „Természetesen csak úgy — mondotta a tanácselnök — ha senki keresztül nem húzza számításukat és egy nagyon keveset segítenek a fel­sőbb szervek is.“ Reméljük így lesz. Molnárné A munkástanács elnöke : Héri Gyula A DOLGOZOK legjobbjait választ­ják és választották a munkástaná­csokba, hogy lelkiismeretesen képvisel­jék és intézzék dolgozótársaik kérelmeit és problémáit. Így esett a választás Héri Gyulára, a teveli gépállomás egyik dol­gozójára. Jó pár évvel ezelőtt, 1949-ben ismer­kedett meg Héri Gyula a gépállomással, a traktoros élettel. Dolgozott ő szorgal­masan és munkája nyomán egyre több búzát és kukoricát érlelt a nyár. Ké­sőbb, amikor 1953-ban tehergépkocsit kaptak a tevebek, letette a vizsgát és gépkocsivezető lett Gépkocsivezető ma is, és éppen azért, mert becsületes em­bernek ismerték meg, a gépállomáson megválasztották az ideiglenes munkás- tanáes elnökének, de később is rá esett a választás. Kerestük, érdeklődtünk a gépállomá­son, hol találhatnánk és beszélhetnénk Héri Gyulával. Nagy munkában, kö­nyökig olajosán találtuk. Megkértük, be­széljen arról, mivel foglalkozott leg­utóbb a munkástanács. AZ ELMÚLT NAPOK megoldásra váró problémái között a létszámcsökken­tés, az új bérezési forma bevezetése volt. Csökkentettük öt fővel az adminisztrá­ciós vonalat, műhelymunkást és segéd­vezetőket küldtünk el és elsősorban olya­nokat, akiknek munkájával nem voltunk megelégedve és többféle szempontból is kifogás alá estek. Megoldottuk a bére­zést is, elégedettek az emberek. Remél­jük, hogy a megmaradt törzsgárdával még sokkal szebb eredményeket fogunk elérnL MOST PEDIG Kozma Gyulától, a gépállomás igazgatójától kérünk véle­ményt. — Én csak azt mondhatom, hogy mi­óta nálunk megalakult a munkástanács, könnyebb a gépállomás vezetése és a felmerülő problémákat gyorsabban el tudjuk intézni. Súrlódás eddig még nem volt, és remélem, hogy nem is lesz. A munkástanács elnökéről pedig azt tu­dom mondani, hogy éppen azért, mert csendes és hallgatag ember, nem gondol­tam volna, hogy így megállja a helyét Becsületes, jó munkaerő, kiváló szak­ember, egyszóval az a típus, aki magá­val tudja ragadni az embereket, mun­kájával kiváltja azok tiszteletét őszin­tén mondhatom, hogy kellemesen csa- 1 lódtam benne. ÉBRESZTŐ!!! Beszélgettünk egy társaságban. Ar­ról folyt a szó, — közgazdaságtani alapokon —, hogy egy forinton, il­letve egy pengőn lehetett-e többet vá­sárolni. Egyik ismerősöm, V. L., azt erősít­hette, hogy jobb volt abban a „régi ;ó világban”. — A magam tapaszta­latából tudom — mondta —, mert egy pengőn négy vekkerórát lehetett „szerezni”. — Mese a holdban — legyintett a társaság egyik tagja. — Mese, ami a valóságban történt meg — javította ki V. L. —, még­pedig velem. Ha akarjátok, elmondom. — No. mondd csak — egyeztünk bele tessék-lássék. — Fiatal egyetemista voltam az 1930-as években. Persze, más volt az egyetemisták élete, mint most. Volt nehómi pénzes kolléga, akik inkább mulatozni jártak, mint az előadások­ra. Nem dicsekvésből mondom, de jó hangom volt — még most is van be­lőle —. ígii hát én sem hiányozhal- tam az éiieli murikból. Rendszerint hajnalban vetődtünk haza. nem cso­da. komoly IHkierőmbe került a fel­kelés reggel félnyolckor. Házigazdám villamosknlauz volt. a felesége elárusítóvá egit zöldséges üz­letben. Mindketten hainalban kelteit, n-m maradt a házban senki, aki fel­keltett volna. C <--k n- ébresztőóra. Házigazdám, jnirtőft elmen hn-iOről felhúzta és f)dntette ez éi i éli szek-ámtre. az áevem mellé Pontosan három ner­cig kellett volna zörögnie a fülem mellett, de rendszerint félperc után már beléfojtottam a szót. Felmarkol­tam az éjjeliszekrényről, és berúgtam a párnám alá. Azt már mondanom sem kell, hogy rendszerint kilenc óra felé ébredtem fel. Egészen addig, amíg a házigazdám rá nem jött vala­mire. — Majd én felkeltem ezután fél­nyolckor — mondotta egyik nap, ami­kor éppen szabadnapos volt. — Adjon egy pengőt. Odaadtam a pénzt, erre nagy lelki- nyugalommal felöltözött és elment ha­zulról. Hogy hova megy, arról nem nyilatkozott. Másnap reggel aztán a megszokott Időben zörög a vekker. A szokott módszerrel „befogtam a száját” és be a paplan alá ... aztán fordultam a másik oldalamra. — Hah. de mi ez? Ojhól csöröm­pöl a vekker, könyörtelenül. Feleme­lem a fejem, látom, ott terpeszkedik az asztalon. Elnémítom ezt is, oda­kerül a paplan alá. a másik mellé. Most aztán elég volt! De ... Ebben n pillanatban óiból megszó­lal a vekker. ezúttal a fejem felett, a falon levő könitvespolcról. Az indu­lataim már gerjedni kezdenek, felt ér­delek az ágiiban, valósággal rávetem magam, megragadom, leteperem. el­némítom. aztán be a nanlan alá. a másik kettő mellé. Elvégre ki az úr a há-.ban? En' Tiehogii én. a vekker, az átkozott vekker, ez már a negt/e- dik a vitrinből levő csecsebecsék kö­zül acsarkodik rám. nőről velem, el­lentmondást nem tűrő hangon. Fel­ugróm az ágyból, odarohanok, kieme­lem, megrázom, bevágom ezt is a pap­lan alá. Még ott is hörög, mígnem egy utolsó nyekergéssel kileheli un­dok lelkét. Győztem! Gyerünk vissza az ágyba. De mi ez, milyen zaj, milyen lár­ma? Mintha egy most verbuválódott falusi tűzollózenekar tartaná az első próbát, és hozzá egy vándorköszörűs, aki a szokott módon, egy rossz darab kasza köszörülésével jelzi az utcába érkezését. Az ágy alól jön ez a hang, amely minden eddigi vekkert felül­múl. A padlóra hasalok, nézek az ágy alá, de nem látom a vekkert, csak egy rozzant, horpadt lavórt, abban berreg az átkozott. De elérni nem tu­dom, annyira bent van a sarokban. Mit tehetek mást. öltözködni kezdek. Este hazaiön a házigazdám. — Na. sikerült az ébresztés? — Sikerült. — De honnan szerzett ennyi vekkert azon az egy pengőn? — Honnan? Hát úgy. hogy kimen­tem a ligetbe a karikadohálóhoz. Egy dobás húsz fillér, a forintért vettem öt karikát. Négyszer dobtam, négy vekkeróra. Az ötödik dobást már nem engedte meg a tulaj, visszaadta a 20 fillért, nehogy tönkretegyem az ipa­rát. Csak magának árulom el. hogy fiatal koromban karikadoháló artista voltam. Hát írt/ szereztem a négy vekkert .,. ja, tessék, maidnem el- felcitettcm ... a forintból visszaadom a húsz fillért... BOGNÁR ISTVÁN B kisipari szövetkezetek jövőjéről Irta; GYERÖ ANDRÁS, a KISZ ÖV intézőbizottságának elnöke A forradalmi munkás-paraszt kor -*-*■ mány nagyjelentőségű határo­zatot hozott a kisipari szövetkezetek fejlődésének előmozdítására, a ko­rábbi helytelen határozatok megszün tetősére. A határozat leszögezi, hogy a kisiparosok szabad elhatározásuk­ból léphetnek a szövetkezés útjára, semmiféle kényszert alkalmazni nem szabad. A szövetkezetekből való ki­lépés ,illetve a szövetkezetek teljes felszámolása is csak törvényes úton, az alapszabályok betartása útján tör­ténhet. A kormány anyagilag és pénzügyileg támogatja a kisipari szö_ vetkezeti mozgalmat és szervezetten kívánja bekapcsolni a népgazdaság életébe. A kisipari szövetkezetek autonó. miáját helyre kell állítani — szögezi le a kormány határozata. Az OKISZ-t a szövetkezetek érdekképviseletének vezető szervévé kell átalakítani. A kisipari szövetkezetek főfelügyelőjét a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége útján a kormány gyako­rolja. Az OKISZ kezdeményezésére és azzal egyetértésben felül kell vizs. gálni a kisipar} szövetkezetekkel szemben sérelmes rendelkezéseket és azokat legkésőbb 1957 február 28-ig hatálytalanítani kell. A kormányhatározat ezután a kis­ipar} szövetkezetek feletti ellenőrzés válfajait állapítja meg, majd a szö­vetkezeti jövedelem elosztásáról in­tézkedik. A kormány elismeri a kis­ipari szövetkezeteknek azt a jogát, hogy a szövetkezetek jövedelmének elosztását — annak megállapítási módját és mértékét — a közgyűlés határozatai szerint a szövetkezet ve­zetősége szabja meg. A normarendszerre vonatkozó minden központi rendelkezés azonnal hatályát veszti. A kormány- határozat utasítja a pénzügyminisz­tert hogy vizsgálja, felül a kisipari szövetkezetek jövedelemadózási rend szerét és úgy változtassa meg, hogy a szövetkezeti nyereségnek az engedé­lyezett haszonkulcsot meg nem hala­dó része után az adókulcs 5 százálék legyen, az ezen felüli rész után pedig az eddigi adókulcsokat olyan mérték­ben csökkentse, hogy a jövedelemadó után megmaradó tiszta nyereség az ediginél nagyobb öszöntönzést bizto­sítson a magasabb jövedelmező­ségre. A pénzügyminiszter február 15-ig végrehajtási utasítást ad ki, amely szerint a szövetkezetek a ren­delkezésükre álló pénzzel a készpénz- készletre, valamint az egyszámlák közötti forgalomra vonatkozó szabá­lyok betartása mellett szabadon ren­delkeznek. Hatályukat vesztik a bér­alap bankellenőrzése, valamint a magánosoktól való beszerzés korláto­zására vonatkozó rendelkezések. A kormány megvizsgálja a kis­ipari szövetkezetek exporttevé­kenységének lebonyolítására szüksé­ges szövetkezeti vállalat alapításának lehetőségét. Egyetért azzal, hogy a kisipari szövetkezetek és szövetkezeti vállalat által szerzett deviza méltá­nyos részét importgépek beszerzésére az OKISZ rendelkezésére beli bo­csátani. A kormány felhívja a kisipari szö­vetkezetek dolgozóit, hogy fegyelme­zett munkájukkal segítsenek az or­szág előtt álló feladatok megoldásá­ban, a nehézségek leküzdésében. Bizonyosra vehető, hogy megyénk kisipari szövetkezeteinek dolgozói nagy örömmel fogadják a kormány határozatát, amely megteremti alap­ját a szövetkezetek további erőteljes, egészséges fejlődésének. A határozat értelmében úgy az OKISZ-nak, mint a KISZÖV-nek a jövőben érdekvédelmi feladatot kell ellátni, szemben a múlt gyakorlatá­val, mikoris az említett szervek tevé­kenysége döntően a szövetkezeti de­mokrácia megsértésén túl a szövet­kezetek szinte minden tevékenységé, be való beavatkozásból és túlzott el­lenőrzésekből állott. Úgy vélem hogy a Tolna megyei kisipari szövetkeze­tek döntő többsége érett arra, hogy az autonómia által nyújtott lehetősé­gekkel helyesen, megfelelően éljen. Természetesen még szükséges az a higgadtság, megfontoltság, mely a szövetkezetek nagy részét az elmúlt események ideje alatt és az azt kö­vető napokban is jellemezte. Minden szövetkezeti vezetőnek és dolgozónak tudatában kell lenni, hogy a kedvez­mények, a szövetkezeti autonómia fokozott felelősséget és körültekin­tőbb munkát igényel. 1^1 int a kormányhatározat leszö­ítJ. gezi, a szövetkezetek főfel­ügyeletét a kormány az OKISZ-on keresztül gyakorolja.“ így megszűnik az a jelenség, hogy a szövetkezetek életébe illetéktelen a szövetkezeti mozgalmon kívülálló személyek is, a szövetkezeti demokráciát semmibe- véve beleszóljanak. A főfelügyelet ellátásával a KISZÖV-ökre is komoly feladat há­rul, de ezt a feladatot az autonómia, a szövetkezeti demokrácia tiszteletben- tartása mellett kell ellátni. A megyei középszerv főfeladatát ezenkívül a szövetkezetek érdekvé­delméből folyó feladatok kell, hogy képezzék. Ebből adódik, hogy az OKISZ-hoz hasonlóan az említett feladatot a KISZÖV is kisebb appa­rátussal oldja meg. A szövetségnek, mint érdekvédelmi szervnek feladata lesz a szövetkeze­tek részére nyújtott messzemenő se­gítségen keresztül a szövetkezetek megszilárdítása. Feltétlenül el kell érni, hogy a megye szövetkezetei kö­zül mindazon szövetkezetek, melyek­nek gazdaságos működéséhez a tárgyi előfeltételek megvannak, a jövőben is eredményesen működhessenek. E tekintetben Tolna megye kisipari szö­vetkezeti mozgalma jó helyen áll, hi­szen eddig egy szövetkezet számolt fel, olyan, melynek önálló működé­séhez a tárgyi feltételek nem voltak meg. Azonban ezen a helyen is a meg lévő fiókrészlegeként kívánnak dol­gozni a szövetkezeti dolgozók. Az említett szövetkezet felszámolásával szemben két szövetkezet alakítására érkezett engedély iránt} kérelem. O sszefoglalva az eddigieket, ha a szövetkezetek vezetői és dol­gozói helyesen élnek azokkal a lehe­tőségekkel, melyeket a kormány ha­tározata részükre biztosít, minden le­hetőség meglesz a Tolna megyei kis­ipari szövetkezetek helyes irányú fejlődésére. A jövő héten már két jégtörő hajó lesz a Dunán A Dunán továbbra is erős a zajlás, hatalmas jégtáblák úsznak a víztük­rön. Egyelőre még nem érkeztek je­lentések arról hogy a Duna valame­lyik szakaszán megállt volnp a jég. Ez jórészt annak köszönhető, hogy Ausztriában eddig enyhébb volt az időjárás. Annak ellenére, hogy a Duna még nem állt be, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság több intézkedést hozott, hogy kellő időben felvegye a küzdel­met a jégveszéllyel. A Duna és a Tisza mentén elrendelték a figyelő- szolgálatot s a robbantóosztagok ké­szenlétben állanak. Az alsó Duna- szak aszón a robbantóosztagok már fej is vonultak. Az újpesti hajógyárban két hajót o­jégtörőnek alakítanak át. A hajókat, amint szükség lesz rá, — a lehetőség szerint — alkalmazzák jégtörésre. Megkezdték a mosógépek gyártását A Szombathelyi Gyermekkocsigyár, ban újból megkezdték a mosógépek gyártását. Jelenleg négy kiló ruha mosására alkalmas gépet gyártanak, s ezek kölcsönösen bölcsődék, gép­állomások. s más kisebb intézmények, üzemek számára alkalmasak. Elkészítették egy másfél kilogram­mos mosógép mintapéldányát is, amely facsarógéppel is *” van látva. A sorozatgyártást P mást k negyed­évben kezdik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents