Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-27 / 23. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉFÜJSAU 1057. JANUÁR 27. A SZERELEM „Eibocsátó szép üzenet" ► ► m. > ► ► GYERMEKEKNEK Ady Endre (1887—1919) a századeleji modern magyar Ura zseniális vezéralakja. Mint fiatal költő és újságíró, az 1990-as évek elején Nagyváradon ismerkedett meg Diósiné Bull Adéllal, egy művelt és gazdag asszonnyal, akit verseiben az Adél név megfordításával Lé- dá-nak nevezett. Lobogó, gyötrelmet és ideges szerelmük több szakítási kísérletet élt át, kilenc évig tartott es Budapestre és Párizsba is elkísérte a sokat magasztalt és sokat kifogásolt költőt, akinek hatalmas életműve ma már egyetemes kincse a magyarságnak ... Az Ady—Léda kapcsolat emlékére nem levelet közlünk: próza helyett álljon itt ez a megrázó, kegyetlen költemény, amellyel a végső szakítás izgalmában Ady eltaszította magától híres szerelmesét. A vers közvetlen előzménye egy viharos félté- kenységi jelenet volt, Léda inzultálta Adyt, a költő pedig oly sok forró, rajongó Léda-vers után megírta „száműző, felségesen sértő” költeményét, ezt a versben írt, páratlan szakítólevelet. Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor. Ha hitted, hogy még mindig tartalak, S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sújtottan dobom, im, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is. Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Átázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak. Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen. Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszúját, Ki áll dühödten bosszú-hímmel lesben. Nem kevés, szegény magad csúfolását. Hisz rajtad van krőzusságom nyoma S hozzámtartozni lehetett hited. Kinek múlását nem szabad, hogy lássák. Kinek én úgy adtam az ölelést, Hogy neki is öröme teljék benne, Ki előttem kis kérdőjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve. Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva Vagy futkározva rongyig-cipgled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg. Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak. Aforizmák a szerelemről Ha az ember szerelmes, mindig áztál kezdi, hogy megcsalja önmagát és mindig azzal végzi, hogy másokat csal meg. Ez az, amit a világ regénynek nevez. (VILDE) * A szerelem megfordított hideglelés: hideglelés: először forró, aztán hideg. (KISFALUDY KAROLY) * — Szereti a szerelmet? En szomjazom a szerelmet! Semmivel sem tö- , rődni: korral, szépséggel, társadalmi \ helyzettel... Hercegnő, vagy szoba- leány. egyremegy, ezek előítéletek. A mi legkéjencehh királyunk nézetét osztom: — „Mindegy, hogy ki! — Bánk bán A hálás őzike As ezerkilencszázötvenhatos esztendő egyik koratavaszi estéjén csókolóz- va sétált az erdei patakhoz az egyik őzpár. A télies vacsorájuk után ilyenkor szokták szomjukat oltani a csodálatos szép gemenci erdőben. Egyszer csak, ahogy a tavaszra várás örömében megcsókolták egymást, az erdő csendjét, no meg őket is — égbetörő kiáltások zavarták meg. Fejük felett a fák pattogó rügyei között varjak rikoltoztak: — Ár! Jön az ár! Ár! A szarvasbikák öblös hangja is egészen közelről hallatszott: — Futás! Futás! A kis nyuszik mintha kergetöztek volna, össze-vissza szaladgáltak és sikoltoztak. Egyik-egyik megállt ugyan a csókolódzó őzek közelében, de a bámészkodók is hamarosan futásnak eredtek. — Árvíz, árvíz! — sikoltozták együtt a társaikkal. A fiatal őzpár nem tudta, mire vélje a nagy zűrzavart. Meggyorsították lépteiket. Éppen akkor értek a patakhoz, amikor a szürke vízisirályok egy nagy csoportja ereszkedett le a gyöngéden fodrozó vízre. Ahogy a sirályok meglátták őket, nagy vijjogásba kezdtek. Az egyikük — talán a sirály-király lehetett — odaúszott az özek elé, megszólította őket: — Öh ti balga őzikék Meneküljetek innét Jön az árvíz nagy haraggal, Víz hátán jégtutajjal. — Az őzek szólni sem tudtak a meglepetéstől. Azt sem tudták, merre menjenek, merre osonjanak. Amíg azon törték a fejüket, merre vegyék az irányt, egy törtető vaddisznó csorda ért közelükbe. Az egyik nagyagyarú disznókan odavágódott hozzájuk. — Böf, röf jérték Mert elvesztek. — Meneküljetek innét. Víz hátán jégtutajjal. — Jön az ár nagy haraggal, Azzal megfordult és szaladt a csorda után. Az őzek is futásnak eredtek a vadkan nyomában. Mire az erdő szélére értek, a csillagok is feljöttek az égre. Más estéken ilyenkor már csend ülte a gemenci erdő mélyét. Most meg mintha a gonoszság átka űzné-hajtaná az erdő lakóit, üvöltözve, jajveszékelve menekültek az erdőszéli tisztás felé. A haragosan zsörtölődő jeges ár már elborította az erdőből kivezető utakat, a dühtől sápadt, szürke hullámaival az erdőszéli fákat nyaldosta. Szemben az erdővel, túl a zajló vizen, a nagy gáton emberek százai nyüzsögtek: földet hordtak a töltésre, nagy csónakokat raktak a vízre. A két megkésett őz is elvegyült a társaságban. A szép gemenci erdő királya, a mohás szarvú, nyolcpsztendős szarvasbika beszélt az állatok nyelvén a vaddisznókhoz, őzekhez, nyulakhoz és szarvasokhoz. A hollók és varjak a fák tetején ültek, mint az őrszemek, s onnét kiáltoztak a tanácskozókhoz, hogy meneküljenek a pusztító ár elől. A félelem, a rémület meg az egyre zorduló télutói szél felborzolta a szép gemenci erdő állatainak szőrét, de az erdő királyának, a mohásszarvú szarvasbikának okos tanácsai, parancsai kicsit megnyugtatták a rettegő állatsereget. Megparancsolta a délceg király, hogy az apaállatok és nőstények a mamák kivételével vágjanak neki a víznek, mentsék meg a saját bőrüket. Ússzanak a túlsó partra a zajló vizen át. A mamák pedig tartsanak ki az erdőben, míg az emberek értük jönnek — mondotta a gemenci erdő királya, aztán figyelmeztette az erdő lakóit, hogy a veszély idején békességben, barátságban éljenek. Aztán megindult a zajló jégár felé. Az apaállatok és a fiatalok úgy, ahogy a király parancsolta, megindultak utána. A fiatal őzbak is menni akart, de a párja sírása visszatartotta. — iVe hagyj el! — kérte őt. — Senki sem veszi észre, hogy egyedül te nem tartasz velük. Elvegyülsz majd itt közöttünk és az élted kockáztatása nélkül megmenekülhetsz. Az őzbak megpróbált ellenkezni és jobb belátásra akarta bírni asszonyát, de az addig sírt, zokogott, míg végül ottmaradt. Erős izmos teste ellenére mások segítségére, az emberek segítségére várt. Ezalatt a zajló jeges árban élet-halál harcot vívott az erdő királya által vezetett állatcsapat. Többet közülük magával sodort az ár, olyan is akadt, akit maga alá temetett az úszó jégtábla. Legtöbbjük azonban saját erejéből, vagy az emberek segítségével megmenekült a pusztulástól, partra ért. Amíg a király-vezette csapat élethalál harcát vívta, az erdőben maradi kis csoport körül egyre szűkebbre zárult a jeges árvíz fojtogató gyűrűje. Már úgy látszott, hogy nekik is meg kell próbálkozniok a lehetetlennel, amikor a túlsó partról nagy csónakok indultak feléjük. A csónakok azonban egyre lassabban érkeztek a zajló jégtáblák között, az ár annál gyorsabban jött. Egyszer csak, szinte észrevétlenül, eltűnt a föld a lábuk alól. Termetükhöz és erejükhöz mérten válogatta őket a maga számára az alattomos víz. Előbb a nyulak sírása, majd a vaddisznók sivítása hasított bele az éjszakába. A két őz egymás mellett állt. Éppen búcsúzni készültek egymástól, amikor az egyik csónak közéjük siklott. Emberek ültek benne. A gemenci erdő kedves állatainak megmentéihez az őzpapa állt a legközelebb. Az egyik ember már ki is nyújtotta kezét, hogy átölelje a büszke őz nyakát, amikor a hátrább álló őzmamák panaszosan sírni kezdtek: — Féltetted az életedet! Közénk bújtál, mint a gyáva és nem szégyenled most sem az anyák első jogát élvezni? Az őzbak elröstelte magát, kisiklott az emberek kezei közül és leghátulra állt. Párját és a többieket is mind beszedték a csónakba, őt azonban már nem sikerült megmenteni. Mire rákerült volna a sor, az egyik úszó jégtábla magával sodorta, s a teli csónakkal az éjszaka sötétjében az emberek sem mertek a fák között utána evezni. Az őzmama egyedül maradt, s amikor az ár elvonult, egyedül tért vissza a szép gemenci erdőbe is. Egyszer aztán május egyik szép reggelén, amikor a hódító illatú gyöngyvirágok között lépdelt, szédítő gyengeség fogta el. A fák már sűrű lombot eresztettek, derékig ért a fű is az erdő fái alatt. Hazasietett rejtekhelyére. S mire a nap a delelőre ért, már nem volt egyedül a bús őzmarha. Kicsi őzgidája született, éppen olyan karcsú és kedves tekintetű, mint amilyen ő volt kicsi korában. Délután, amíg az anyja a napsugártól fürösztött erdő árnyas rejtekén a hűsvízű patakhoz ment szomját oltani, a kis gida elhagyta szülőhelyét. Fáradtan mozgott a derékig érő fűben, de ment, mendegélt. Egyszer a tisztás széléhez érve, egyenletes suhogást hallott, majd amikor jobban figyelt, látta, hogy egy villogó, fényes állat közeleg feléje és ez láthatatlan fogaival olyan gyorsan eszi a füvet, mintha estig az egész erdőt el akarná pusztítani. Félt, remegett a kis őzgida. Az egyik bucka mögé lapult, de fejecskéjét ki-kidugta a bucka mögül. Egyszer csak a fényes kasza fültövön kapta a kíváncsi őzgidát. A kis őzike nagyot sikoltott. Vér folyt végig az arcán, s az egyik füle lelógott, mintha el akart volna veszni. A kaszás ember kezéből kiesett a szerszám. Aztán több ember is odajött, dédelgették, babusgatták a megsebzett őzikét. Egyikük lemosta róla a vért, és az uzsonnára hozott tejből öntött egy kis tányérra neki. Az öcsényi kaszások voltak ezek az emberek. Amikor a kis őzike magához kezdett térni, a kaszások elvitték őt egy távolabbi nagylombú tölgy alá, s szépen lefektették a fűbe. Ekkor érkezett vissza a kis gida mamája. Először csak távolról nézte az embereket és a kis őzikéjét, aztán mindig közelebb ment hozzájuk. Másnap reggel az emberek mind odagyűltek a tölgy köré és tisztes távolságból figyelték: meggyógyult-e az őzike. Az egyik kaszás, akinek a pengéje megsértette a kis állatot, a pihenő őzek felé tartott. Az őzek nem menekültek el, szelíden néztek az emberre. S a napcserzett arcú kaszás megtörölte örömkönnyben úszó szemét, aztán lehajolt a két állathoz. Előbb a kicsijét féltő özet, majd a kíváncsi kis gidát simogatta meg. A kicsi őzike felugrott az egyik bucka hátára, mintha onnan akarta volna köszönteni élete megmentőjét. Az anyaőz pedig megnyalogatta az idős erdei kaszás ember kezét. A kaszás ekkor látta meg az anyaőz fülébrn a kicsi alumíniumlemezt, amivel az árvízi mentéskor megjelölték. Talán az őz is megismerte őt, mert felállt és mégpgyszer megnyalta a jószívű kaszás kérges kezét. Így köszönte meg az emberek jóságát a hálás őzike. NAGY F. AAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAíAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa mondta XV. Lajos komornyikjának, Lehelnek. De mindenekelőtt vidd. fürdőbe és fogorvoshoz”. Ez az uralkodó nagy ember volt. Akárki mit mond, megérdemelte a Szeretett melléknevet. (ANATOLE FRANCE) * Ha gyűlölök, megfosztom valamitől önmagamat; ha szeretek, azzal válók gazdagabbá, amit szeretek. (SCHILLER) * A szerelem, az igazi szerelem, nem szenteli meg a házasságot, mint azt gondolni szoktuk, egy egész élet szá- má-n: hanem ellenkezőleg: tönkre teszi azt. (TOLSZTOJ) Holnap este hat órai kezdettel a városi kultúrházban a Pécsi Nemzeti Színház művészei bgmutatiák Katona József nagy drámáját, a Bánk bán-t. A darabban me'v nagvsz“rű é’mény- nek ígérkezik ni szereplőkkel ismerkedik meg a szekszárdi közönség. II Endrét Bálint C- vö'"v alakítja G^rtrudist, a királynét Hamvay Lucy. Otto, meráni herceget Fülöp Mihály. A további szereposztás a következő: Bánk bán Magyarország nagy ura Szabó Otto, Melinda a felesége Némely Tudit Mikhál bán és Simon bán Pakos László és Korándy Dénes. A darabban színpadra lépnek még Galambos Gvörgv, Szakai! Dénes, r'aá',av Réb~rt, Szirmay lenő Mát- rav Mária Horváth »ános, Táncos Tibor és Somló Ferenc. Olvasóprőbán A Központi Művészegyüttes tagjai szorgalmasan készülnek a „Mária főhadnagy*’ című Huszka-operett bemutatására. A darabot március 15-én mutatják be Szekszárdon. Képünk az első olvasópróbán készült. Az első sorban (jobbról balra) Bállá Márton (Tancsó Bálint jurátus) Rácz Anna (Mária főhadnagy) Szászvári Józsefné (Limanich bárónő) Lányi Géza (Dras. kóczy Ádám Kossuth kormánybiztosa) Latyák Károlyné (Panni komornál és Augusztunyi Gyula. Hátul Czakó István, Bállá Sándor és Kras- say Gyula rendező. Verne könyvek, kalandos regények az ifjúságnak Az október 23-át követő események, sztrájkok és áramkorlátozások miatt a Móra Ferenc Könyvkiadó karácsonyra tervezett kiadványainak túlnyomó része csak későbbi időpontban jelenhet meg. Remélhető, hogy az ifjú olvasók akkor is ugyanolyan szeretettel fogadják majd e régen várt könyvet. így többek között a legkisebbek nagy örömére rövidesen kapható lesz a Liliputi-könyvek sorozat, rövid állatmesék, szép színes illusztrációkkal, celofán burkolatban. Uj, átdolgozott kiadásban jelenik meg Illyés Gyula 77 magyar népmeséje és rövidesen forgalomba kerül Tamási Áron népszerű regénytrilógiájának harmadik kötete, az Ábel Amerikában. Vonzó könyvnek ígérkezik Lengyel Balázs Kicsi Élik vadász lesz című, az eszkimó gyerekek életét ábrázoló illusztrált mesekönyve. A serdültebb ifjúság sőt a felnőttek számára is sikeresnek ígérkezik a nagysikerű Vallomás című szerel- mesvers-gyűjtemény új kiadása, mely bibliapapíron is megjelenik valamint a rendkívül keresett Shakespeare- szonettek ugyancsak bibliofil kiadványa. Dickens Twist Olivér-jének is szép kiadása készül. Még ez év első negyedében számos, régóta várt Verne-könyv jelenik meg újból, így a Nyolcvan nap alatt a föld körül, a Dél csillaga, a Sándor Mátyás és az Utazás a holdba. Megjelenik Erich Kästner Emil és a detektívek című mulatságos, fordulatos története és Daudet Dahomay Királya című ifjúsági regénye mely egy kis néger fiú életéről és haláláról szól. Két nagysikerű Ráth—Végh könyv is újból megjelenik: a Két évezred babonái és a Magyar kuriózumok. A kalandos útleírások kedvelőit örvendezteti meg K’ttenberg Kálmán Afrika vadonjaiban című művének új kiadása. Mark Twáin Koldús és királyfi című népszerű regénye is újra kapható lesz az év első negyedében a könyvesboltokban. Ezenkívül még számos, érdekes ifjúsági regény és mes<=könyv kerül kiadásra az év első negyedében.
