Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

1957. JANUAR 27.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

A régi bizalom visszaszerzéséért

— Pártnap Pakson —

Pártnapot tartottunk az elmúlt napok egyikén Pakson. Bár a szervezéssel kapcsolatos hibák miatt nem voltak sokan, mégis igen baráti légkörben, s nagyon hasznosan telt el az idő. Sok-sok kérdésre világos választ kaptak a megjelentek, s hozzászólásaikkal is sok tapasztalatot, javaslatot mondtak el, amellyel egyrészt még jobban tisztázták az elmúlt eseményeket,

másrészt segítettek a pártnak abban, hogy miként dolgozzanak a kommunisták a továbbiakban.

A bevezető előadást Prantner József elvtárs, az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának tagja, tartotta. Részletesen tisztázta a megjelentek előtt az elmúlt idők eseményeinek jellegét, hogyan és miként tudott nálunk az ellenforradalom fellépni.

— Adva voltak — mondotta többek között — az imperialisták és az ellen- forradalom személyei már régebb óta is, de fellépni csak azért tudtak, mert a politikai és gazdasági életben súlyos hibák következtek be. Ezek adtak talajt számukra.

Ilyen előzmények után jelenhetett meg Pakson is például a hírhedt Klein Tóni méltóságos és a hozzá hasonló deklasszált elem.

Más egyéb időszerű kérdések ismertetése mellett részletesen beszélt arról, mit kell tenniök és hogyan a kommunistáknak és minden becsületes magyar hazafinak a rend, a nyugalom, a békés

termelő munka továbbfejlesztése, a proletárdiktatúra megszilárdítása, az igazi szocialista demokrácia kiépítése terén.

Válaszolt azoknak is, akik úgy gondolják, nehezebb a munka, mint 1954 után közvetlen.

— Ez csak félig igaz — mondotta —, hisz most nem egy rombadöntött országot kell felépíteni, hanem a meglevő létesítményeket jobban felhasználni, kijavítani az elkövetett hibákat.

Fő fegyverünknek a meggyőzést, a szó és a tett egységét kell válasz' ani s a kommunistáknak kell élenjárni a hibák kijavításában.

Végezetül hangsúlyozta, hogy most, amikor újjászerveződik a párt, arra ügyeljenek, csalt a kipróbált emberek, a szocializmus igaz hívei kerüljenek bele.

A hozzászólók elsősorban arról beszéltek, mint Molnár Istvánná is, hogy e tájékoztató megbeszélés új erőt adott a kommunistáknak még határozottabban kiállni a párt politikája mellett. A párt szervezésével kapcsolatban arról beszélt ezután, ne a mennyiségre, hanem a minőségre törekedjünk. — Ha látjuk, hogy valami rosszul megy — mondotta —, ne hagyjuk szó nélkül, de fontos, hogy egységesen lépjünk fel ellene.

—- Találjuk meg a helyünket — mondotta Nikii Adám, a Vörös Sugár Tsz tagja — s a párt ügyéért való kiállás mellett mondjuk el azt is, milyen hibákat követtünk el, s ezt nem akarjuk többé.

Racsmány elvtárs a rádióval kapcsolatban beszélt az írók egyes ■csoportjainak ellenséges magatartásáról, mely különösen a legutóbb előadott Márványmenyasszony című dráma felújításával is tovább segíti a pártellenes hangulat erősödését.

mienk valóban a rádió , s ilyenek ne hangozza— Legyen — mondotta - nak el benne.

A többség is helyeselte ezt. Való igaz. hisz azok a vezetők, akik ilyet megengedtek, sőt segítették ezt, rég eltűntek, ennek felelevenítésével csak ártanak, és akadályozzák a jószándékú embereket munkájuk kibontakozásában.

Sok szó esett a nemzetközi eseményekről is, amelyek nem választhatók el a hazaiaktól sem. Beszéltek arról, hogy éppen

a lengyel választások milyen hatásos példát adtak arra: ha egy nép megízlelte az igazi szabadság ízét, a hibák ellenére sem mond le róla,

hanem még nagyobb erővel lát hozzá elsöpörni a szocializmus építése útjából minden akadályt.

A pártnap befejezéseként együttesen és külön-külön is, Prantner elvtárs vá lasza után, abban állapodtak meg: a nép szolgálatában, természetesen a megváltozott, a rég óhajtott módszerekkel, tovább harcolnak a régi bizalom visszaszerzéséért.

írók szövetség nélkül

— Gondok és gondolatok —

„Mert értünk harcai a budapesti ifjűság"(?)

A nagyszokolyi ellenforradalmárok pünkösdi királysága

Itt sem tartott sokáig a pünkösdi királyság^ mindössze nyolc napig. Iregszemcséről hírnök jött, s pihegve szólt: „Emberek, még ma este felvonulást kell tartani a budapesti ifjúság támogatására”. S amint mondó a hírnök, így kezdődött.

Nagyszokolyon október 27-én este néma tüntetést szerveztek, de a nagyszabásúra tervezett felvonuláson alig

25—30 fő vett részt. — Virágcsokor, Talpra magyar, Hazádnak rendületlenül ... így kezdődött itt is. de felfegyverzéshez, terrorcselekmények el. követéséhez vezetett az eUenforrada- dalom. Október 27-én este hat óra után elcsendesült a község, de nyolc óra felé kisebb csoport szerveződött a tanácsháza előtt, s az iregiek utasítására leverték a vörös csillagokat, kikutatták a párthelyiséget. A községi temetőben pedig — miért tagadták volna meg éppen Nagyszokolyon magukat az ellenforradalmárok — emlékművet döntögettek. Alig végeztek a dicsérendőnek éppen nem nevezhető tettükkel .amikor elhatározták, hogy a szomszéd községbe. Ma- gyarkeszire is elmennek és még az éj folyamán, miután felriasztották a községet, tüntetést szerveztek. Erről a szándékukról azonban letettek, mert egy másik községből valók már megelőzték őket. De hogy valamit mégis csináljanak, felkeresték a község valamennyi kulákját és kérték őket, 28-án reggel jelenjenek meg a tanácsházán, mert választási előkészületeket kell tartani, este pedig meg kell választani a Nemzeti Bizottságot.

Megvirradt 28-a. A községi hangos híradó délelőtt 9 óra tájban megszó. Iáit, névszerint hívta a kulákokat (az előző esti meghívásra egy sem ment el) s hogy nagyobb nyomatéka legyen a hívásnak, hát hozzáfűzte: „Mert értük harcol a budapesti ifjúság.’’ — Nem véletlenül hangzott el ez a „nyomaték”, hiszen nem más írta a szöveget és mondotta be, mint Juhász Tibor, aki igen szoros családi kapcsolatot tart fenn egyik másik ku- lákcsaláddal. A hangoshíradó többszöri hívására — miér^ is ne kérették volna magukat a kulákok, ők már ráértek, Budapesten az ellenforradalom már kikaparta az ő gesztenyéjüket is — összejöttek. Hamarosan elkészítették a választási listát, — de maguk is belátták, hogy egyik-másik jelöltjük semmi népszerűségnek sem örvend, ezért kibővítették. így került be a Nemzeti Bizottságba két pedagógus és egy pap.

Alig végeztek a választással, máris kettészakadt a bizottság. A mérsékelt irányzatúak — akiket a pedagógusok

vezettek — a viszonyokhoz képest rendet nyugalma^ akartak biztosítani, a másik csoport, a kisebbség, a „forradalmi csoport” terrort, a rend teljes megbontását akarta. Ezt a csoportot vezette többek között Juhász Tibor és Punci László. Azonnal kijelentették, hogy megszűnt az . elvtárs” megszólítás. A Nemzeti Bizottság h# marosan összeköttetést szerzett a környéken működő nemzeti bizottságokkal. így szereztek tudomást arról, „lehetséges, hogy a kommunisták fel vannak fegyverezve’’. Nosza nem is kellett nekik ennél több. Azonnal megkezdték a kommunisták felelős- ségrevonását. Előbb a tanácselnököt, majd a párttitkárt fogták vallatóra. Fegyvereket azonban nem találtak — ahol nem volt, ott ők sem vehettek el semmit. De miután más*’ fegyverük nem volt, elrendelték, hogy valamennyi vadászfegyvert, még a pár- tonkívüliektől is, szedjék össze, mert annak használatára a „kommunista kormány” adott engedélyt.

Időközben megérkezett a Budapestre élelmiszert szállító autó is — megrakva fegyverekkel. A száüít- mánnyal érkezett három budapesti ,,forradalmár” is. Az ő javaslatukra határozta el a „forradalmi csoport”, hogy le kell mennj Tamásiba és ott ki kell végezni az ÁVH-sokat, vagy legalább is összeszedni őket és Tabra vinni.

Az éj leple alatt valóban elmentek Tamásiba is. Fegyvereket szereztek ezenkívül Tabról is, a többi között gépfegyvert.

Ezek után csend lett a községben, viharelőtti csend...

November 4-én hajnalban kitört a

Egymást segítve

A Simontornyai Bőrgyár munkás, tanácsa és a simontornyai Kossuth Tsz vezetősége között megállapodás készül. A megállapodás legfontosabb célja egymás segítése.

A tervek szerint a termelőszövetkezet azt vállalja, hogy saját termel- vényeiből a felesleget átadja a gyár munkásainak, s ennek ellenében a bőrgyár dolgozói megfelelő segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetnek.

A bőrgyár eddig jelentős segítsé. get nyújtott a termelőszövetkezetnek. A megfelelő vasanyagokat a bőrgyár átadja a tsz-nek hasznosítás végett és egyébként is a gépek és egyéb szerszámok javításánál már eddig is segédkeztek. Történt olyan eset is, hogy kölcsön adták a gyár traktorát a tsz-nek.

vihar. Fegyverbe szólították a „forradalmárok” a „népet” a szovjet hadsereg ellen. Nemcsak a puskásokat vonultatták fel de nagy üggyel-bajjal sikerült a gépfegyvert is lőállásba he. lyezni. Futárokat menesztettek a környező községekbe, hogy mindenki, aki megbízható s fegyverrel rendelke. zik, feltétlenül induljon a nagyszoko- lyiak megerősítésére. S hogy szavuknak, terveiknek nagyobb valószínűsé. get adjanak, elmondották azt is, hogy ágyúkkal is rendelkeznek. A községek is gyorsan megszervezték az ellenállást: még a 8—10 éves gyerekek kezébe is benzines üveget adtak, hogyha netalántán nem tudják kilőni a szovjet harckocsikat, hát akkor a gyerekek felgyújtják azokat. Amikor pedig érezték, hogy ez sem elég, a környéken elhíresztelték, hogy bombázni fogják, (vagy már bombázták is!) Nagyszokolyt. Persze — ezt mindenki gondolhatja: nem jött megerősítés.

Amíg a „forradalmi csoport” így szervezte a fegyveres ellenáUást, a Nemzeti Bizottság mérsékeltjei futárokat küldtek a tanácselnökhöz és a párttitkárhoz, hogy azonnal jöjjenek a tanácsházára és vegyék át a hatalmat. a község irányítására. Bocsánatot kértek a többnapos rendzavarásért saját és a többiek nevében (akik fegyverrel szervezkedtek) és eltávoztak a tanács épületéből. Azóta a „forradalmi csoport” néhány tagja eltűnt. Azok, akik annyira hirdették: „Talpra magyar hí a haza ...” nyugatra mentek. Nekik nem haza a Kárpát-medence.

A községben tehát így végződött a pünkösdi királyság. Mindössze nyolc napig tartott. A község becsületes dől gozói megvetéssel tekintenek azokra, akik megbolygatták a község rendjét, nyugalmát.

(B. J.)

Az írószövetség december végén tartott közgyűlése elfogadott egy ma- nifesztumot, amely az ország jelenlegi helyzetével foglalkozik .A Gondok és hitvallás címen azóta rejtekntakon terjesztett írás baljós következtetéseket von le az ország jelenlegi helyzetéből s általában elutasítja mindazt az erőfeszítést, amit ma a kormány és vele együtt a nép tesz a szebb és jobb jövő érdekében.

A magyar irodalom mindig annyira egybeforrt történelmünkkel, hogy a kettő elválaszthatatlan: Balassitól József Attiláig szinte minden írónk ott volt a csatamezőkön, vagy a közéleti harcokban. S mindig a jó ügy szolgálatában; az ellenkezőjére nehéz lenne irodalomtörténeti példát felhozni. Az ország gondja mindig az író gondja is, ezt diktálja a becsület és a lelkiismeret. De mit mond ez a lelkiismeret ma, amikor szólnia kell, amikor a választ nem lehet holnapig sem halogatni? Mit mond ezekről a történelmi napokról a mának, és a holnapnak, mivel felel a kérdésre, amelyre nem odázhatja el a választ?

Egy kicsit távolabbról kell kiindulnunk, épp a teljes igazság kedvéért és sajnos, kénytelen vagyok önvallomással kezdeni.

E sorok írója 1951-től rendes tagja a Magyar Írók Szövetségének. Igaz. ebből egy tagkönyv tulajdonjogán kívül semmi haszna nem származott, s kezét szívére téve vallhatja, hogy soha semmi szerepe nem volt azokban az írószövetségi klikkekben, ahol havi 30 és 50 000 forintért lehetett . szolgálni a személyi ktiltuszt. lehetett halált kiáltani Rajkra és a többi ártatlanra. E sorok írója is minden megerőltetés nélkül össze tudott volna tökölni néhány ódát Rákosiról és néhány gyalázkodást Titóról. Ha a becsülete tisztaságát mégis fontosabbnak- tartotta, mint a busás koncot, ez még csak nem is érdem. Az ilyesmi elsősorban emberi magatartás dolga.

De valamit végtére mégis ki kell mondani, mert az elmúlt hónapok irodalmi harcaiban, írószövetségi vitáiban épp erről nem esett szó. Van-e etikai alapja annak, hogy azok az, írók, akik nemcsak kiszolgálói, de nagyrészt kezdeményezői voltak a személyi kultusznak, s hűséges asz- szisztensei mindenfajta törvénysértésnek, most olyan álláspontra helyezkednek, ami ellenkezik mindazzal, amit a becsület, a tiszta lelkiismeret és az országos gondok súlya megkövetel? S különösen: van-e ehhez etikai alapja annak a testületnek, amely épp az utóbbi hetekben súlyos ezreket osztott ki egyes benfentes vezetőségi tagok között s az ezrekkel együtt kiosztotta például azokat az ajándékcsomagokat is. amelyeket Anglia nem a magyar íróknak, hanem a magyar gyerekeknek küldött?

Lehetnek és vannak véleményeltérések közöttünk, nem tisztázódott még minden részlet, egy azonban kétségtelen. A cél: egy tiszta és becsületes jövő kialakítása, a magyar szocializmus felépítése, közös cél s mind- annyiunknak ezen kell munkálkodnunk.

S ha már itt tartunk, valamire még ki kell térnünk. Miből állt a régi írószövetség munkája? Szolgálta-e a több, mint 400 tag érdekét, megtell-e mindent azért, hogy a magyar irodalom előbbre jusson? Nem titok, az írószövetség többmillió forintos költségvetéssel dolgozott, de hová mentek a milliók s kik kapták az Irodalmi Alap számolatlanul szórt pénzeit? Az sem titok, hogyan kényszerítettek a legjobb esetben is közepes tehetségeket hetilapjaink nyakára, szerződésileg biztosítva számukra a 800—1000 forintos cikkhonoráriumot. Az sem titok, hogy kik és miért kapták az alkotói szabadságot, Szígligeten vagy Visegrádon, a külföldi stipendiumokról nem is beszélve. S már-már nevetséges volt, ahogy az akkori hangadók kisajátították az írószövetségi lapokat, a többiek, elsősorban a vidéken és klikken kiírni élő írók állandó és keserű kifakadásai ellenére. Az Irodalmi Üjság például az utóbbi hónapokban a vidékről érkezett kéziratokat válaszra sem méltatta.

Magyarországon ma már több, mint 400 írót tartanak számon. Ezek javarésze, mint e sorok írója is, abból él, hogy mások olvasnak. Az írás azonban nemcsak jól vagy roszul jövedelmező mesterség: számomra mindig a lelkiismeret szava is volt. Az ember persze mellékutakra, idegen ösvényekre is tévedhet, de más tévedni és más egy ország és egy nép jövője ellen fordulni. S ezt még az sem mentheti. ha most azok, akik az elmúlt években pénzért, tudva és akarva hazudtak, valamiféle adleri túlkompen- zációval egy ország jövőjét kockáztató ellenzékiséggel akarják ezt feledtetni.

Es végezetül. Aj elmúlt évek, az Írószövetségen belül és kívül, megtanítottak arra. hogy ne legyenek különösebb illúzióim. S ha az újjáalakuló Írószövetség magatartásában és módszereiben a régi gyakorlat mellett marad, nem is lesznek .Az író előtt lebegő cél azonban nem lehet a némaság, de az sem, hogy beletörődjék egy régi vagy egy új klikk uralmába. Az Írószövetség, ha szellemében és e szellem megtestesítőiben megújul, sokat tehet a magyar társadalomért. Azonban a szélsőségek végzete, amely nem tud teremtő középutat találni a személyi kultusz gátlás és ízlés nélküli talpnyalása és a mindent elítélő mani- fesztumok között, nem vezethet eredményre. Márpedig — és ezt nyugodt lelkiismerettel mondhatja — csak a békés alkotómunkát, az ehhez szükséges nyugalmat, a tehetség arányában osztott elismerést s a szabad, független, a népet szolgáló irodalmat akarja e sorok írója:

CSÁNYI LÁSZLÓ

Mi a bürokrácia ?

Egy javakorbeli hivatali dolgozó, aki megismerkedett már az adminisztráció majd minden fajtájával, papírokkal magasra tomyo. zott íróasztala előtt így nyilatkozott a bürokráciáról:

— Valamikor tudtam^ hogy mj a bürokrácia, pedig én magam nem voltam a hizlalói között. A felszabadulás után a közigazgatásban dolgoztam. Egy községházán a munka megindulásakor nem volt egyebünk, csak egy marhalevél-nyilvántartókönyv. Az első esküvőnket is ebbe vezettük be. Mondjak még egy példát? Még a háború előtt az Alföldön 20—25-en összeálltunk és kibéreltünk egy kisebb birtokot. Egye. dűl voltam, aki az adminisztrációt vezette és minden belefért egy 100 lapos füzetbe. Nem mondom, hogy ez követendő példa de' nézzen erre az íróasztalra. Azelőtt azt hittem, hogy a bürokrácia sok papírt, körmönfont ügyvezetést jelent de ma már nem vagyok ebben biztos. Most szétzúzzuk a bürokráciát, úgyhogy mindenhol csökkentsük az apparátust. De mi lesz ezzel a sok papírral? És mi lesz velünk, akik ittmaradunk? Mert, sajnos, az apparátus csökkenése ellenére is az írnivaló még mindig idegekremenően sok. — Ezt is jó lenne, amúgy igazában csökkenteni.

AZ MSZMP HÍREI

Bölcskén nagy érdeklődéssel várták a pártnapot. A résztvevők többségükben dolgozó parasztok voltak, de képviseltették magukat az értelmiségiek, a termelőszövetkezetek, a gépállomás és a SERNEVÁL dolgozói is.

De nemcsak érdeklődéssel várták, hanem azt is kérték, sűrűbben tartsanak ilyen tájékoztatót számukra. A beszámolót Vigh Dezső elvtárs tartotta. Igen érdekelte a hallgatóságot a nemzetközi helyzet éppúgy, mint a belpolitikai események ismertetése. Különösen lekötötte őket az októberi eseményeket megelőző, majd az október 23-a és az utána következő történetek tájékoztatója.

Az előadó külön foglalkozott a párt építésével, az MSZMP-szervezetek kialakításával és a tagság feladataival. Ezen részt tetszéssel fogadták, különösen azt, hogy nem egy felduzzasztott szervezetre, hanem az azokban dolgozó, ténylegesen a nép ügyéért harcolni tudó, az eszmével egyetértő, szilárd párttagokra van szükség.

A hozzászólásokban sok minden felvetődött, amelyekre az előadó egy kivételével megválaszolt. Ez utóbbira pedig a megvizsgálás után levélbeli választ Ígért.

Nagvdorogon beszélgetés formájában tartotta meg a pártnapot Czeber Árpád elvtárs.

így sűrűn voltak hozzászólások és kérdések is. Többen bírálták a felsőbb szerveket, hogy egyes ellenforradalmárokkal szemben eddig még nem történt intézkedés, akik akkor is nyíltan kiabálták: „Ki kell irtani a kommunistákat“, s még ma is terrorizálják az egyébként a népi demokráciához hű embereket.

Felvetődött a párttagok részéről, hogy a járási és megyei funkcionáriusok, az elmúlt évek tapasztalatai szerint, ne engedjék el a fülük mellett, ha ők helyes, jó javaslatokat adnak egy-egy kérdésben. Arról beszéltek, hogy ez sokszor elkedvetlenítette őket, s éppen ezért azt kérik: a felsőbb pártszervek úgy dolgozzanak, mint 1949-ig dolgoztak, s akkor Nagydorogon is lesz erős, ütőképes pártszervezet.