Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

TOLNA A hálás ősiké Lgye torai. Könyvtár PÉCS- A A MAGYAR SZOCIALISTA M lí N K Á.S PÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 23. SZÄM. ARA: 50 FILLÉR VASÁRNAP 1957. JANUÄR 27 A SZOT teljes ülése Rendkívüli nehéz helyzetbe ült össze a Magyar Szabad Szakszerve­zetek Országos Tanácsának X. teljes ülése, hegy választ adjon hogyan ér­tékeli a magyar szakszervezetek ve­zetőszerve az elmúlt hónapok esemé­nyeit, a munkásokat legjobban ér­deklő kérdéseket, milyennek látja a szakszervezeteknek az elmúlt évek­ben végzett munkáját, valamint a legfontosabb feladatokat. Olyan ese­mények után tartja a SZOT ülését, amelyek megrázták népi demokrati­kus rendszerünket, veszélyeztették eddigi vívmányainkat éppen azértmert a munkásosztály soraiban is sike­rült az ellenforradalomnak zűrzavart előidéznie. A kibontakozás feltételei közé tartozik, hogy a szakszervezetek is munkához lássanak, jól teljesítsék hivatásukat: A dolgozók érdekeinek védelmét, és ami ettől elválasztha­tatlan: A munkás-paraszt hatalom erősítését. Az ülés még most is folyik, a vita anyaga még nem került nyilvános­ságra. De az első napirendi pontnak Gáspár Sándor elvtárs, a Szakszer­vezeti Tanács főtitkára által elmon­dott beszámolója ismeretében már megállapíthatjuk, helyes az az irány- ■ mutatás amit a teljes ülés ad a ma­gyar szervezett dolgozók milliós tá­borának, a szakszervezeti vezetőszer­veknek, üzemi bizottságoknak, bizal­miaknak. A beszámoló mindenekelőtt szembe száll azzal — a munkásosztály ellen­ségei által tudatosan terjesztett — nézettel szemben, hogy minden, ami az elmúlt tizenkét esztendőben Ma­gyarországon történt, rossz elveten­dő, valamiféle ..megújhodásra“ van szükség a szakszervezeti mozgalom­ban is. A szakszervezeti mozgalom megújhodása 1945-ben kezdődött, amikor a szervezett munkásság ered­ményesen harcolt azért, hogy a pa­raszté legyen a föld a munkásé a gyár, a bánya, a munkásosztály-ve- zette dolgozó népé legyen minden ha­talom. Senki sem tagadhatja, hogy az 1945-től 1950-ig eltelt évek alatt nemcsak a politikai hatalom szilár­dult meg, hanem javult a dolgozók életszínvonala is, megteremtettük a lehetőségét és biztos alapiát az egész dolgozó nép felemelkedésének. Olyan termelési viszonyokat hoztunk létre, amelyek ellen még a legvadabb el­lenforradalmi nanokban sem mert az ellenség nv'Itan fellépni. „A magyar munkásosztály ebben a harci szakasz ban — mondotta Gáspár elvtárs — történelmi jelentőségű eredményeket ért el. Megvalósította azokat a célki­tűzéseket, amelyekért a magyar és nemzetközi munkásmozgalom legjobb jai évtizedeken keresztül vérükét hullatták .......Ezen időszakban a gaz. d asági politikai és kulturális téren elért eredmények a marxizmus—le- ninizmus megdönthetetlen igazságát bizonyítják. Ennek értékét a későbbi években elkövetett hibák sem csök­kentik.“ Csak ebben a helyzetben, ilyen vi­szonyok mellett tudják a szakszerve­zetek is teljes mértékben kifejteni tevékenységüket, a dolgozók érdekei­nek védelmét szolgálni a dolgozók felemelkedésének ügyét. Rámutatott a beszámoló azokra a súlyos hibákra is, amelyek jogosan váltották ki a dolgozók, elsősorban a munkások elégedetlenségét és ame­lyek a szakszervezetek munkájában is megmutatkoztak az elmúlt évek­ben. Az ország akkori vezetői olyan gazdaságpolitikát erőltettek az or­szágra, amely semmibevette' a dolgo­zott életkörülményeit, az egyre emel­kedő nemzeti jövedelemnek olyan nagy hányadát fordította —- nem egy esetben ésszerűtlen — beruházásokra, hogy az életszínvonal nemhogy emel­kedett volna — a nemzeti jövede­lemmel párhuzamosan, hanem csök­kent. Nem törekedett arra, hogy a dolgozó tömegek ténylegesen bele­szólhassanak az ország ügyeinek in­tézésébe. így a szakszervezetek sem tudták teljesíteni feladatukat, a veze­tés szinte kizárólagosan azt a felada­tot adta számukra, hogy mindent kö­vessenek el a termelés emelése érde­kében. A szervezett munkások több kiváló és megbecsült vezetőjét távo­lították el, akik azonban már újra résztvesznek a szakszervezetek mun­kájában. A munkásosztály nem a népi hata­lom. a proletárdiktatúra, hanem a régi vezetés által elkövetett súlyos hibák ellen lépett fel. Milyen utat jelöl ki a mostani plé- num a szakszervezetek számára? — Semmiesetre sem azt, amit a munkás osztály ellenségei szeretnének, hogy a szakszervezetek valamiféle ellen­zéki álláspontot foglaljanak el a nép­hatalommal szemben. Támasszanak mértéktelen követeléseket, ássák alá — ezzel nem érvelnek a demagógok, de követeléseikből következik — nép­gazdaságunkat. az életszínvonal eme­lésének alapját. Ellenben álljanak ki a szakszervezetek a munkások ama jogos igénye mellett, hogy a társa­dalmi gazdagság növekedésével együtt a reálkereset is évről évre emelked­jék Nem nézhetik tehát közömbösen a szakszervezetek a termelés kérdéseit, I segíteniök kell a termelés fejlesztésé- :ben, hiszen a munkások jogos köve- Iteléseinek kielégítése döntő mérték - I ben ettől függ E téren fel kell hasz­nálni az elmúlt évek tapasztalatait. Azonban őrködjenek azon is hogy a dolgozók helyzete állandóan javuljon. Jogosan követel tehát az ülés a szak- szervezetek részére nagyobb beleszó­lást — főleg gazdasági kérdésekben — az államvezetésbe. Az elmúlt hetekben, hónapokban sok szó esett a sztrájkjogról. Ebben is világosan állástfoglal a beszámoló. Kapitalista társadalmi rendszerben a munkásosztály leghatásosabb fegy­vere a sztrájk. De a mi viszonyaink között a munkások csak a szocialista rendszerrel, saját államhatalmukkal szemben sztrájkolhatnak. Mennyivel kevesebb nehézségünk lenne most, mennyivel gyorsabban lehetne emel­ni az életszínvonalat ha az ország életét nem bénította volna meg hete­ken keresztül a sztrájk, ha nem ment volna tönkre sok bányánk? — A sztrájk számláját sajnos nálunk nem a. kanitalistáknak hanem maguknak a munkásoknak kell megfizetniök. Fa a párt, a kormánv politikája he­lves ha a szakszervezetek áHás- pontia egyes kérdésekben megfelelő­en érvényesül, nincs is szükség sztrájkra. A SZOT ülése sok problémát vet fel, mindenről nem is lehet most be- I szélni. Bizonyos azonban, hogy helye- , sen jelöli ki az utat a szakszervezetek ' számára az elmúlt évek hibáitól men­tes de jó tapasztalatokat felhasználó tevékenysége számára. A kirakat előtt A legifjabbak főleg a Sport- és Játékbolt kirakata előtt állnak meg. A szülőknek nagyszülőknek, aki ilyenkor velük van, nem lehet sietős dolga... Egy, talán ötéves kislány, az arca olyan piros, mint a sapkája, egyre húzza vissza a nagyanyja kezét. — Nagymama, vedd meg azt a mackót... — Hiszen úgysem bírnál vele nagyobb, mint te ... — Vagy azt a hajasbabát... — Van már otthon az is ... gyere csak, menjünk. — De a kis „Pi­roska” nem akarja otthagyni a kirakatot. Ezek a „lelketlen” felnőttek! Hogy nem hajlandók nyomban teljesí­teni, amit a gyermekszív megkíván. Pedig mennyi játék van a kirakat­ban. És í't „békebeli” a forgalom, nincs áruhiány. Nagy mackó, kicsi hajasbaba. játékedények, bababútorok, aztán társasjátékok. „Utazás a Balaton körül”, aztán technikai játékok... Gyorsvasút, fel lehet húzni, s az apró kocsi felkapaszkodik az emelkedőn — akárcsak az igazi fogas­kerekű. Nagyobb fiúknak, akik már barkácsolni, faragni szeretnek — való lombfürészkészlet — fűrész, pergőfúró, kalapács. fogó, csavarhúzó — egy­szóval a csecsemőtől az iskolásig egyaránt mindegyiknek lehet játékot találni ós vásárolni. Elég nagy a választék ... 40 ezer par cipó» Januárban a Bonyhádi Cipőgyár- £ ban számos újtípusú cipőt készítet- ► tek. Január 25-ig 40.000 pár kiválót minőségű cipőt adtak át a kereske­delemnek, többek között női bunda-»- béléses, bőrtalpas és mikroporózus» talpú cipők szerepelnek a gyártmá- ► nyok között. A januári termelés érdé. p kessége hogy egy új modellt dolgoz, tak ki és azt már gyártották is. A? új modellt Bonyhádon dolgozták ki és 6500 pár cipőt készítettek eddig belőle. Úgy tervezik a cipőgyárban, hogy februárban a mostani gyártmányok egyrészét még továbbra is termelik és ezenkívül újabb cipőtípusok előállí­tását kezdik meg. A goyservarrásos mikroporózus talpú férfi félcipők gyártása mellett februári tervükben £ szerepel még férfi magasezárú és fél­cipők gyártása >s- Úgy értesültünk, hogy a termelés további növeléséhez F a feltételek megvannak. Az 1956-os esztendő egyik koratavaszi estéjén csókolózva sétált az er­dei patakhoz az egyik őzpár. A télies vacsorájuk után ilyenkor szokták szomjukat oltani a csodálatos szép gemenci erdőben. így kezdődik ennek az igaz mesének a története, melyet elolvashattok gyerekek lapunk 4. ol­dalán. Exportra szállít az Adatforgalmi Vállalat Az Állatforgalmi Vál lalaj, hizlaló telepein nagymennyiségű élő tartalék halmozódott fel az elmúlt hetek és hónapok alatt. A köz­lekedési és kereskedel­mi nehézségek megakadályozták a szállítást, a belföldi fogyasztásnál pedig sok volt a hústartalék. Az Állatforgalmi Vállat közlése szerint most megindult a külföldi szállítás. Kistaváról 87, Bonyhádról 77, Tüske-pusztáról 81, Fácánkertről 137 összesen tehát mintegy 400 mar­hát szállítanak az NDK-ba és Nyugat Németországba. Ugyancsak megindult a vágósertések exportálása is. Január hónapban eddig 3523 szerződött és szabad sertést szállítottak külföldre. Ezeket a szállítmányokat a Német Demokratikus Köztársaság és Cseh­szlovákia vette át. Még ebben a hó­napban újabb, körülbelül 1200 sertést exportálnak. A külföldi szállítások megindulása azt jelenti, hogy az Állatforgalmi Vál­lalat újból megkezdheti a szerződés- kötéseket és a nagyobbértékű felvá­sárlást, mert telepein csökken az élő­tartalék torlódása. Uj gépiberendezést kap a Dunaföldvári Kendergyár Az elmúlt év közepén érkezett a gyárhoz az első nagyobb szállítmány gépegység. Akkor úgy tervezték, hogy a kendergyárat teljesen új, modern kenderfeldolgozógépekkel szerelik fel A gyár átalakításának megkezdését az őszi hónapokra tervezték. A munká­latokat el is kezdték, azonban az ok­tóberi események a szerelőmunkákat megakadályozták. Az elmúlt hónap­ban és januárban is a gépek szere­lését végezték, így a tervből valóság lesz. A gyár átalakításával négy új gé­pet és egy új gépsort állítanak majd üzembe. Az új gépek nagyrésze cseh­szlovák gyártmányú. A kendergyárak ban szinte nélkülözhetetlen kender­turbina és a kenderkóc-aparát is a csehszlovák ipar terméke. Ezenkívül két új hazai gyártmányú törőgépet is üzembe állítanak. Úgy tervezik, hogy a szerelő munkák egy részét február 15-re befejezik, de a végszerelés majd csak március 1-re készül el. — Ekkor tudnak majd teljes kapacitással termelőmunkát végezni. Kegyelmet kapott Romics Sándor Romics Sándor aisónánai lakost, volt rendőrt, szándékos emberölés miatt a Kecskeméti Katonai Bíróság halálra ítélte. Az elítélt kegyelmet kért. A bíróság felterjesztette a ke­gyelmi kérvényt mivei politikai bűncselekmény nem áll fenn. — Az Elnöki Tanács helyt adott a kegyelmi kérvénynek és azt életfogytiglani bör_ tönbüruétésre változtatta át. Fegyverrejtegetts — 13 év Takler György szekszárdi lakos két pisztolyt, 125 darab lőszert és egy kézigránátot rejtegetett pincéjében gondosan elcsomagolt állapotban. A fegyverekhez az októberi események után jutott hozzá, ugyanis Takler György nemzetőr volt. Ügyét a statá- riális bíróság tárgyalta és miután megállapította a vádat, 13 évi börtön büntetésre és egyes jogaitól való 5 évi eltiltásra ítélte. Élnek a lehetőségekkel a kisiparosok 10 ft A szövetkezés változat­lan pártolása mellett a kormány fokozott mérték ben támogatja az önálló kisipart. A dombóvári já­rásban egyre több mes­terember váltja ki iparengedélyét. A nagy felbuzdulás legjobban Döb- röközön mérhető le. Ebben a község­ben már hét szakmai ág: cipész, ko­vács, bognár, fodrász, hentes szíj­gyártó és villanyszerelő kérte, vagy váltotta ki az iparengedélyt. A domb­óvári járásban a múlt év decemberé­ben 374 kisiparos dolgozott, új enge­délyt pedig mindössze hármat adtak ki. Ezév januárjában viszont már 17 iparengedélyt adtak ki, s napról- napra érkeznek az újabb kérelmek. Külföldre szökött — visszahozták Száz kilométer a bonyhádi rendőrgyilkos és a többi disszidáló nyomában ív. Egy idősebb embert is kísérnek ve­lük. Először azt hinné az ember, hogy apa és a gyermekei, de a két gyerek láthatóan igyekszik elkülöníteni ma­gát az időstől. Egymás mellé állnak. A kalandos történetek hatására azt gondolja az ember hogy itt is „szök- tetésről“ van szó: a legénykének, mi­vel fiatal, nem engedték elvenni a lányt, mivel az is nagyon fiatal és ezért inkább megszöktek. De nem, ők testvérek, Palotás Anna és Alajos a nevük, szekszárdiak az Árpád u. 29. szám alatt laknak. Vékony, vézna teremtés mind a kettő. A fiú 16 éves. a leány pedig 17. Láthatóan a legjobb ruhájukat vették fel és így egy ki­csit „előkelő“ ábrázatot mutatnak. A leány diájc, másodikos gimnazista a fiú pedig vasipari tanuló. Kettőjük­nek van egy aktatáskája, és abban kevéske holmi, ök is a határon túlra igyekeztek, de a járőr a határról be­hozta őket ide a legközelebbi Örsre, Csátaljára. Talán jobb is. mert a két vézna teremtés megfagyott volna az éjszaka dermesztő hidegében, mielőtt ott a túlsó részen lakott helyen szál­lást talál. Zavartak, idegesek és kur­tán válaszolnak a kérdésekre. — MIÉRT HAGYTAK EL AZ OTTHONT? Anyjuk tud-e róla? (Csak édesany­juk van.) — Nem. nemszóltunk anyánknak. Az elkeseredés vitt bennünket erre az útra. Az anyám 640 forintot keres havonta, abból tartott el bennünket, de egy családnak mi a 640 forint? Mi már nagyok vagyunk, magunkat sze­retnénk eltartani. — És úgy gondolták, hogy külföl­dön meglesz minden? — Nem gondoltuk hanem az biz­tos. — mondja a fiú határozottsággal, mintha már világot látott ember lenne. — Hova akartak menni? — Belgiumba. — Hívták magukat oda? — Nem. — És hol dolgoztak volna? — Hát csak kaptam volna valami munkát, ha mást nem, segédmunkát, — És Annuska, maga mit csinált volna? — Tovább akartam tanulni. — mondja. És szavaiból csak úgy csö­pög a naivság. gverekség Két gimná­zium után tovább tanulni külföldön. (Folytatás a 2. oldalonJ

Next

/
Thumbnails
Contents