Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-28 / 304. szám

í

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1956. DECEMBER 38.

Csak őszintén...

A sajtó, a rádió, a modern hírszolgálat történetében talán még soha sem volt példa arra, hogy egy égés? ország olyan nagy érdeklődéssel és izgalommal várja a hírközléseket, mint ahogy ezt az egész magyar nép tette az október 23-át követő napokban és hetekben. Nem egy embert ismertem, akik éjjelnappal, étvágytalanul mást sem tettek, mint világvevő készülékeik gombjait csavargatták hol jobbra, hol balra.

Leírhatatlan az a szorongás, amit azok a becsületes, hazájukat és népüket féltő dolgozók, haladó gondolkodású emberek éreztek, amikor, az ellenforradalom dü- hödten, minden emberiességből kivetkőzve támadott a dolgozó nép és annak államhatalma ellen és amikor a különböző követelések már rég kiléptek az addig kiszáradt mederből.

Igaz, és senki sem tagadja, hogy a magyar munkásosztály és annak vezető pártja súlyos örökséget kapott a több éven keresztül diktátoroskodó Rákosi— Gerő-klikktől és azok fullajtárjaitól. A pártonkívüli tömegek előtt pedig az egész párt bemocskolódott a bűnös politika miatt, mert hangzatosán azt hirdették és tanították az előbbi tirrarinu- Sok, hogy mindenért, ami ebben az országban történik, e kommunisták felelősek. Valójában ez nem így volt. Ha az egyszerű párttag komolyan és őszintén mert bírálni, azt épp úgy becsukták, mint a pártonkivtílit.

Hogyan lehetett volna akkor körülbelül 800 000 ember felelős az ország ügyeiért és hogyan lehet ma felelőssé tenni, amit most az alattomos, de szervezett ellenforradalom még mindig oly kecsesen hirdet.

Azokat a bajokat, amelyek kirobbantották az október 23-i eseményeket, a becsületes párttagság zöme látta. Ennek egyre inkább az utóbbi időben erőteljesen hangot is adott. Az elmúlt nyolc év alatt is mindvégig voltok bátor és a személyes szabadságukat sem féltő kommunisták, akik élére mertek állni az alulról jövő kritikának is — Rajk, Pálfi. Szőnyi, Kádár elvtársak —, akik nem féltették a maguk, néha igen jelentős pozícióját. Nem bűnös hát minden kommunista. Sőt! Ezt csak az ellenforradalom szeretné így továbbra is feltüntetni.

És a mostani légkörben, amit egyesek eszmei zűrzavarnak hívnak, amikor az ellenforradalom egyre inkább letűnik a színről és amikor talán soha nem volt olyan szükség, mint ma arra, hogy a munkásosztály vezető pártja megtisztítva sorait a tényleg bűnös és oda nem való személyektől, erősödjék és vezesse népünket az igazi és nem mázolt szocializmus útján, akkor egy jó csomó elv- társunk Tolna megyében is passzív az új és igazán szocialista párttal szemben. Sajnos, meg kell mondanunk, hogy ezek között vannak felelős beosztású, eddig magukat marxistának nevezett személyek is.

Mit hoz fel mentségül a volt egyszerű párttag? Nem tiszta a helyzet, nem lát még tisztán és neki ebben nagyrészben igaza is van. Hogy politikailag nem lát tisztán, ez nem az ő bűne, hanem az álnok politikai rendszernek, ami az elmúlt nyolc év alatt a valóságot igen sokszor elferdítette.

Ezeket az elvtársakat az új párt őszinte felvilágosító munkával, jó szervezéssel, könnyen meg fogja győzni és az alapvető dolgokban hozzásegíti a tisztánlátáshoz.

Ha valaki megérti azt, hogy nálunk Magyarországon csak két hatalmi forma lehet: fasizmus, vagy szocializmus, akkor a választás máris nem nehéz és világos. Ez egyszersmind válaszol arra is, hogy kell-e az erős párt, avagy nem.

De ha a fenti az álláspontja az egy szerű párttagnak, ez még, ismétlem, érthető.

De hogy fogadjuk el az olyanok passzivi'ását, akik eddig felelős beosztásban dolgoztak, munkájuk mellett különböző szemiárium- és konferenciái fokokon tanító*ták a marxizmust, értelmiségiek és most azt mondják, még várunk.

De vannak olyanok is ezek között, akik azt hirdetik és vallják, hogy a marxizmus valamiféle válságban van. Téveteg álláspont ez.

Ezt csak az olyan dogmatikus szemléletűek mondhatják, akik a marxizmust nem tudják másképp elképzelni, csak úgy, ahogy ezt nálunk alkalmazták, figyelemmel arra is ,hogy nem lehet azt állítani, hoy nálunk minden rossz volt. Ila már válságról kell beszélnünk, akkor mondjuk meg, hogy nem a marxizmus van válságban, hanem az olyan marxisták, mint akik ezt hirdetik. Az említetteken kívül vannak olyan, még nemrégen is igen hangoskodó értelmiségiek — volt párttagok —, akik azt mondják: Én az elvemet megtartom, de pártba nem lépek. — Bár nehezen hiszem, ha ezek nem kommunistával beszélnek, hogy akkor is állítják — az elvmeglar- tást.

Pártonkívüli kommunisták akarnak lenni. Ilyen is van, eddig is szép számmal voltak és lesznek is. Emögött azonban más búvik meg. Az elvtelenség mellett a félelem. Egy jövőbeni „esetlegességtől” tartás ez.

Mi ér az az elv, amely mögött nincs gyakorlat és nincs azzal összekötve. Nem ér így az elv egy pipabagót sem.

Vagy nézzük az. alábbi álláspontot. Az ország több, de a Tolna megyei bíróság is csatlakozott ahhoz az állásponthoz, hogy bíró ne lehessen párttag. Sajnos, ezt magáévá tette néhány munkásból lett bíró is, mondván: ez veszélyezteti a bírói függetlenséget és a tagsággal együtt jelentkezik a befolyásolhatóság is. Nem tagadja senki, hogy mint más területen, a bírói munkában is történt külső, nem mindig éppen helyes beavatkozás egyik, vagy másik pártszervezet, pártvezető részéről . És érdekes mégis, hogy a magyar bíróság az elmúlt nyolc évben döntő többségében egyszerű szegény embereket zárt be és ezt nem mindig párt- utasításra tette, mert a bíróság előtt a szegény ember ügyével nem törődött senki, a párt sem, és ez a fő hiba. Volt-e és van-e a világon pártatlan bíróság? Nincs. A kapitalizmusban sincs. Nem vitás, a párttagságtól való tartózkodás nézete roppantul káros.

Először is meg akarja fosztani a bírót, mint embert attól, hogy alkotmányos jogát, az egyesülés szabadságát gyakorolja, továbbá a kommunista értelmiség számára elérhetetlenné akarja tenni a bírói széket.

Tegyük fel, ha lenne egy jogi egyetemi hallgató és párttag, bárhogyan is szeretne majd bíró lenni, nem lehetne, mert kommunista. Az ilyen álláspont ki akarja vonni a bíróságot a magyar munkásosztály élcsapatának ellenőrzése

alól. Ilyen érvet hozhatna fel a szakszervezeti funkcionárius, a szabálysértési bizottság, a tanácsi végrehajtó bizottságok, a vállalatvezetők, stb., mert bizonyos esetekben ők is jogalkalmazók. De ilyen kifogással élhetne még a zenész is, mondván, hogy ő sem csak kommunistáknak muzsikál. Furcsa, balgatag gondolkodás ez. Ugyanis a bíró csak jogalkalmazó. Eszerint ott kellene kezdeni, hogy országgyűlési képviselő ne legyen párttag, mert a törvényt az országgyűlés hozza és nemcsak kommunisták részére és ezt a törvényt a bíró köteles alkalmazni. Vagy az mindegy, hogy ki hozza a jogszabályt? Csak a jogalkalmazó legyen semleges? A törvényesség nem a bíróságnál, hanem a jogszabályhozatalnál kezdődik. De tovább megyek. A népi ülnök egyforma joggal bír a tárgyaláson a szakbíróval. S ha már az ügyfél érdekében keressük a semlegességet, akkor az sem mindegy, hogy a népi ülnök párttag-e, avagy sem.

<

i

Ezek szerint, népi ülnök se legyen párttag? Mit szól ehhez a magyar munkásosztály, dolgozó parasztság, haladó értelmiség, aki a múltból ismeri a „semleges” bíróságot.

Természetesen mindezzel nem akarom azt mondani, hogy minden bírónak kommunista párttagnak kell lennie. Ez ugyancsak káros lenne. De aki akar és méltó erre, az lehessen, és ne fogják rá, hogy elfogult. Az elfogultságot nem a kommunisták szülték, az emberi adottság, ki erre, ki arra néha elfogult. A kommunisták elsősorban a munkásosztály érdekében elfogultak.

Az ellenforradalom leverése után azt mondottuk: a forradalmi idők alatt mindenki kimutatta a foga fehérét. Most, amikor az új párt szervezéséről, megerősítéséről van szó, akkor azt mondjuk:

minden kommunistának alkalma van megmutatni, hogy mennyire kommunista, ki az, aki meri vállalni a sorsközösséget, felelősséget azok oldalán, akik igazán érdektelenül és szívük teljes melegével a sokat szenvedett magyar nép felemelkedéséért, boldogulásáért harcolnak, avagy egyeseknek a párt csak arravaló volt, hogy érvényesülhessenek?

Szeretnem, ha a passzív elvtársak, ha nem is több, de annyi aktivitást fejtenének ki. hogy nekem e cikkemre hasonló cikkben válaszolnának.

Szabó Péter

ügyész,

Szekszárd

Megalakult az MSZMP-szervezet Szakadáton

fJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXMOOC

A bíró szobája előtt emberek ácso. rognak s nem igen beszélnek, mert valamennyi görbén jár és a tulajdon igazságát forgatja elméjében, meg a lelkében is, mivelhogy rettentő hatalom a törvény. Idegen, ismeretlen világf nagy erdő, amiben tévetegen járnak és kelnek az emberek, mert ritkán esik sötét sűrűi közé szelíd napsugár. Az emberek tehát szorongó iggodalmaskodásokkal vannak elfogatva a fejüket gonddal lehajtván. eginkább egymás csizmája orrát lézik.

Történetképp asszonyok is vannak köztük' van ott egy jófából való, de ápadtas, elszomorkodott asszony egy •ékonyka leánygyermekkel' ez a ratár Julis. Ott van Rózsás Erzsébet is, szintén valamirevaló asszony, zendő a fejébe, függő metál a nyakába: néz ki az ablakon. A rideg ház idvarára, amelynek a nedves kövein z úristen kegyelme sem bírt mást, rsak zöld penészgombát teremteni. 3ár mondják, hogy annál kezdődik z élet. Ki keresi azonban ezt?

Most kijön a tekintetes bírósági hivatal szobából egy szintén rendes szál imber, kávészín dolmányban, fekete sivárral, hogy majd széttekint a ömérdek nép között, akik mind pör datt állnak. Valóban kijön tehát ez a ’'írfiú és kérdezi egy elhagyott embertől, aki korhatag szűrben, igen zsák erősen feszül neki a vállával a ‘alnak, hogy valamiképp el ne fűljön.

— Magái hogy hívják?

— Engem, — mondja a célszerű

Az elmúlt hetekben tartották alakuló gyűlésüket Szakádét községben az MSZMP tagjai.

Az alakuló gyűlésen tizenöten jöttek egybe. köztük tizenketten már tagjai voltak az MDP-szervezetnek. A gyűlésre eljött azonban három olyan egyén is, akik még semilven pártnak tagjai nem voltak. Egymásután jelentkeztek szólásra Gellérthegyi Máté és felesége, Tóth András és a többiek. Nem mondták el önéletrajzukat, erre nem volt szükség, hisz valamennyien jól ismerik egymást Egyszerűen csak arról beszéltek, hogy sok hiba volt az MDP vezetésben. A Rákosi és Gerő-klikk káros politikája ellentéteket szított, s ezt az ellentétet használta fel az ellenforradalom a párt szétverésére.

— Úgy látom, hogy a megújhódott pártban, az MSZMP-ben, — annak programja alapján biztosítva lesz a széles demokrácia, nemcsak a vezetőknek, hanem az egyszerű párttagoknak is — mondotta Gellérthegyi elvtárs.

A volt párttagok után jelentkezett felvételre a három új tag, köztük Sándor Pálné.

— Én még nem voltam tagja se- milyen pártnak — kezdte beszédét. — A nőmozgalom munkájában azonban már régóta részt vettem. Eddig nem voltam párttag, most úgy érzem szükség van reám, az én munkámra is. ha megfelelőnek tartanak, kérem vegyenek fel a párttagok sorába.

Egyszerű, keresetlen szavakkal mondotta el véleményét a másik két jelentkező is, akiknek nevüket saját kérésükre nemismertetjük.

Y

Tizenöt ember, tizenöt MSZMP tag van eddig a néhányszáz lelket számláló Szakadát községben. Valameny- nyien tudatában vannak annak, hogy az eddigitől eltérően új módszerekkel kell dolgozniok. Tudják, úgy kell építeni a pártot, hogy a tömegkapcsolat a jövőben ne a statisztika tükrében, hanem az emberek állásfoglalásában jusson kifejezésre.

Szórakozunk Szilveszterkor?

Újév előtti gondok

Hónapokkal ezelőtt hallottam már embereket beszélgetni arról, hogyan akarnak szórakozni Szilveszterkor. Lestem el utcai beszélgetést, melyből megtudtam, hogy az egyik beszélgető fél már hónapokkal előre Szilveszterre tartogatja hangulatát, titok ban számolja a napokat — mint a gyerek karácsony előtt, hogy hányat kell még aludni, amikor megérkezik a várva várt nap.

Nincs ebben semmi különös és csodálatra méltó, hisz az év utolsó napjának megünneplése olyan szokássá vált, aminek az eltörlése felháborítaná az embereket. Az emberek megszokták, hogy az „Ö‘‘ esztendőt elégedetten, jó hangulatban búcsúztassák és reménnyel teli szívvel várják, köszöntik a következő évet.

Igen. de a pillanatnyilag fennálló kijárási és szesztilalom bizonyos mértékig áthúzza sok embernek a tervét, olyan terveket, melynek megvalósítására egy évig készültek. Kimondott, vagy ki nem mondott kérések sokasodnak az illetékes szervek felé, hogy ha bizonyos korlátok között is. de engedélyezzenek szilveszteri mulatságokat. S ezekkel a kérésekkel ilyen formában egyet is értünk. Engedélyezzen a Megyei Rendőrség — ha módjában áll — olyan helyeken szilveszteri mulatságot, ahol olyan erős és jól szervezett rendezőgárda van, hogy a rendet biztosítani tudja.

fJOOOOOOOOOOOOOCXXJOOOOCXXJOOOCXXXXXXXJOOOOCXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXJOOOOCXXXJC

ember a szűrből kifelé, — nem igen hívnak' engem csak küldenek. Béres vagyok én, nézze csak cseléd vagyok én. Még étel idején sem hívnak ebédre, akkor is csak küldenek. Azt mondják: Ahun az ételed a tányérban, eredj, oszt edd meg!

Erre a beszédre némi keserű mosolygás támad a künt ácsorgó emberek arcán. Mert jól beszél. Akárki fia is, de jól beszél.

A zsinóros ember azonban erre nem sokat ad. Tehát a szűrös ember fölött szótlanul elnéz és azt mondja:

— A Tatár Julis, meg a Rózsás Erzsébet, ha itt vannak, jöjjenek be.

Persze, hogy itt vannak, mikor itt vannak.

Óvakodnak ennélfogva befelé az ajtón a Julis, meg az Erzsi. Az egyik, az elüljáró, a vádlott, emez meg a panaszos. Szép nagy szoba, a bíró szobája, karosszék is van benne. Tükör nincsen.

Mindegy ez különben. Elég az avval hogy a bíró keresgél a kék papirosokban és kitekint azokból, hogy a Julis a vádlott.

A vád nagyon közönséges és egyszerű. Julis nem tett egyebet' mint hogy elsikkasztott egy Ilka-kendőt. Olyan szép világos tubarózsazsínűt, vagy hogy inkább téglaszínűt, magyar néven szólva: seszínű, törökös, rojtos, szép selyemkendőt. Olyképp sikkasztotta el, hogy kölcsönkérte Rózsás Erzsébettől. Valamit mondott neki, hogy mire kell neki. Hogy talán temetésre megy benne, vagy lakodalmat nézni megy benne, ilyesmit

Tömörkény István s

As Him-kendő

mondott. Könnyen mondhatta, mert szomszédok voltak, egymás mellett laktak, de nem a maguk házában, hanem csak úgy zsellérképpen. — Hát elkérte kölcsönképpen a szép Ilka-kendőt, zálogba tette, aztán ott is maradt. Mert ilyen a szegénység. No és most meg ehol a V>a- nasz. Biz, ez súlyos dolog, így bíró előtt állni, különösen annakt aki nem szokta, és aki egyáltalán nem ért ahhoz hogy miféle útjai vannak a törvénynek, mely kerítések amiket megkerülni lehet és hogy milyen formán védekezhet az ember, ha ugyan nem igazat mond is.

— A kendőt zálogba vette, Julis? — mondja a bíró.

— Igen kérem, — mondja a szomorú asszony.

— Használat után miért nem adta

vissza annak, akitől kölcsön kérte.

— Jaj, kérem alássan, — mondja Julis, — csak úgy mondtam én azt akkor, hogy használatra kérem kölcsön. Mert nem úgy van az. Azt csak úgy mondtam. Igazában már amikor kölcsön kértem is, az volt a szándékomban, hogy zálogba teszem.

No, bárki bármit beszéljen, ez nyilvánvaló beismerés. Miként lehet ilyent tenni? Tatár Julis nem keresi, ügy mondja. ahogy igaz. Nem szokta meg a valótlan beszédet. Vagy

legalább is nem akar nem igaz dolgokat beszélni itten.

— Mert — fűzi hozzá, — a sors ilyen. És ezt a sors tette.

Rózsás Erzsébet panaszos asszony integet a fejével, hogy valóban a sors, a sors ...

Hogy Julis sorsa miben áll, azt megint csak mondani kezdi:

— Nézze csak' tekintetes bíró úr, három gyermekemmel az uram elhagyott. Magunkra hagyott. Hát hogy éljek? Három kis családommal munkába nem mehettem, gondoltam már, hogy majd a Tiszának megyek velük együtt. Volt már ilyesmi eset, tekintetes úr. Óh, én értetlen kicsi apróságaim...

Erzsébet komolyan mondja:

— Volt. Csakugyan volt ilyen esetre már eset.

— De azután, — mondja Julis, — jött hozzám egy ember.

Azt mondta, éljek vele, ő eltart. — Keres annyit a gyárban, hogy abból nekünk is jut élelemre, ruhára. Hát mit tegyen a szegénység? Hát éltem vele. Rendes ember volt az, jobban éltem vele, mint az urammal' aki elhagyott. A hites ember nem volt olyan jó, mint ez az ember. akivel a szemétdombon esküdtem. Eltartott bennünket, amit keresett a gyárban,