Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-22 / 301. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 23. KSxgaxdássok fóruma------------ - y Ssüdaialok a magyar szocializmusról Nehru washingtoni sajtóértekezlete i. Az a véleményem, hogy a magyar nép nagy többsége pártállásra való tekintet nélkül nem kívánja vissza a gazdasági életbe sem a tőkéseket, sem pedig a földbirtokosokat. Tehát a magyar nép nem akar kapitalizmust. Az is véleményem azonban, hogy nálunk senki sem kívánja vissza a Rákosi-féle szocializmusnak nevezett bürokratikus gazdasági rendszert. Milyen legyen hát Magyarországon az az új gazdasági rendszer, amelyet forradalmunk vívmányaként hivatott tak vagyunk megteremteni? Milyen legyen a magyar szocializmus? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szeretnék egy-két gondolatot felvetni, egy újságcikk engedte kereteken belil. Mindenekelőtt magának a szocializmusnak a fogalmát kellene tisztázni. Véleményem szerint véglegesen szocialistának nevezhetjük azt a gazdasági rendszert, amely á termelőerők oldaláról a modern gépesített (automa tizált, elektrifikált, kemizált, esetleg atomizált) nagyüzemi termelést és ennek megfelelően magasfokú munkaszervezeti, fortmákat (koncentációt, specializációt, kooperációt) jelent. A termelési viszonyok oldaláról pedig döntőén kollektív tulajdont, magasfokú jólétet, mindenkinek a képességei szerint leginkább alkalfnas társadalmi helyzetet (foglalkozást beosztást stb.) jelent. Akarattal választottam el a szocializmus meghatározását két pólusra: egyrészt a termelőerők, másrészt a termelési viszonyok pólusára. A termelőerők magas színvonala („társadalmi termelés”) ugyanis előfeltétele a szocialista termelés viszonyoknak („társadalmi elsajátítás’’). Igen, ez így van még akkor is, ha nálunk Magyarországon nagyon sok, magát fennen marxistának valló párt és állami bürokrata évekig gyakorlatban az ellenkezőjét állította. Persze nem elméletben (mert hisz ezt mindenki, minden szemináriumon megtanulta, anélkül, hogy megértette volna), hanem a gyakorlatban akkor, amikor minden technikai feltétel nélkül erőszakkal kollektivizálni akarták a mezőgazdaságot. Tehát: amikor mi most szocializmusról beszélünk, altkor a gazdaságii rendszernek mindkét oldalát gondosan a vizsgálat tárgyává kell tenni. Itt még valamit fontos megemlíteni. A szocailsta gazdasági rendszer megteremtését nem lehet egy séma szerint véghez vinni. Minden országnak megvannak a maga természeti (ásványkincs, éghajlat, talaj stb.) gaz. dasági (technikai, struktúra, történelmi hagyományok stb.) politikai (belső és nemzetközi erőviszonyok), kulturális (tudósok szakemberek stb.) és egyéb sajátosságai, amelyeket a szocialista gazdasági rendszer megteremtésénél és az utak, módok megválasztásánál figyelembe kell venni. A magyar iparban a technikai és egyéb feltételek véleményem szerint már az államosítások idején alkalma, sak voltak a szocializmus megkezdéA gépállomások átszervezése és számos tsz feloszlása mintegy háromezer jól képzett agronómus megélhetésének problémáját veti fel. Aggodalmat kelt e mezőgazdasági szakemberek körében annak a hírnek az elterjedése is, hogy a gépállomások fő- igazgatósága már januárban sem fizeti ki illetményüket. Mindenekelőtt hadd válaszoljunk a legégetőbb kérdésre: az utóbbi hír nem igaz, a gépállomások főigazgatósága kifizeti a pillanatnyilag állás nélkül maradt agronómusok januári illetményét. A probléma azonban ezzel természetese, n nem oldódik meg. Sőt azzal sem, amit a mezőgazdasági szakszervezet által minap összehívott értekezleten javasoltak, hogy minden községben és mezővárosban alkalmazzanak egy vagy több szakképzett mezőgazdászt — a helység területétől és lakosságától függően. Helyes ez a javaslat, de kevéssé gyakorlati, s ráadásul ngm ad választ az érintett sere. Nem lehet azonban szocialistának nevezni azokat a szervezeti formákat, amelyek keretében az ipari termelés az elmúlt években végbement. Mégpedig azért nem, mert ezekben a formákban a munkások el voltak választva a termelési eszközök tulajdonától. (Persze papíron nem, csak a gyakorlatban!) Magyarországon egyetlen ipari üzem sem volt, amelyik a gyakorlatban úgy gazdálkodott volna, ahogy azt a munkások akarták. A munkás nem szólhatott bele az üzem irányításába lényegesen, csak legfeljebb je. lentéktelen dolgokba és úgy, hogy a központilag megadott terveket túltel. jesíti. Az elmúlt években az ipari termelés lényeges jellemzői voltak a teljes értékű bürokrácia, a gazdasági folyamatok objektív jellegének állandó figyelmen kívül hagyása, a túl részletes, túlteljesített tervek és normák, az anyagi érdekeltség minimuma, zagyva árrendszer stbi Nem vitás az. hogy a szocializmusban árutermelés van. Ezt indokolja egyrészt a bonyolult munkamegosztás, másrészt a termelők szektoronkénti és a szektorokon belüli elkülönülése. Ahol pedig árutermelés van, ott az értéktörvény is működik. Sztálin és nyomán a sztálinisták tömege leszűkítette az árutermelés és az értéktörvény létezését a szocializmusban a fogyasztási cikkek forgalmának a területére. Élesen tiltakoztak például az értéktörvény termelésszabályozó szerepe ellen. (Mit is számított nekik, ha egy kicsit „megcáfolták” ezzel Marxot és Lenint!) Ennek ellenére a szocializmusban, ahol árutermelés van, működnie kell az értéktörvénynek a termelés és a forgalom egész területén. Az értéktörvény működésének pedig konkurenciát: gazdasági versenyt kell jelentenie. Igen, ne ijedjünk meg a kifejezéstől bármilyen kapitalista íze is van. Az a véleményem, hogy a szocialista gazdasági rendszer árutermelő jellege miatt nem lehet fejlődőképes az értéktörvény szabad érvényesülése: konkurrencia nélkül. Továbbmenve, az a véleményem, hogy a technikai fejlődés pangása, az önköltségi, termelékenységi mutatók kedvezőtlen alakulása (Mindig ezekkel volt a baj!) a nagymértékű gazdasági deficitek, pazarlások, esztelen beruházások stb. mind abbóL a hibás gazdaságpolitikából következtek, — amely egy objektíve szükséges gazdasági folyamatok: a konkurrenciát fojtotta meg. Mit kell eredményeznie a szocialista gazdasági rendben a konkurenciának? 1. a technika fejlődését (termelékenység emelkedés), 2. az önköltség csökkentését (ár- csökkentés) 3. a termékek minőségének és 4. a népjólétnek az emelkedését. Milyen feltételek között hozza meg a szocialista gazdasági élet konkur- renciája az itt felsorolt jó eredményeket? mezőgazdasági szakemberek zömének kérdésére, közel sem meríti ki a kínálkozó lehetőségeket. Talán tehetünk néhány hasznos javaslatot. Az egyéni gazdák feltétlenül jövedelmezővé akarják tenni gazdaságukat, így hát reális az a számítás, hogy megnövekszik a szarvasmarha-állomány. Külföldön is értékesíteni tudnánk nemes valutáért a növekvő mennyiségű magyar tejtermékeket, ha kellő szakszerűséggel állítanánk elő azokat. Ehhez szakemberek szükségesek a falusi tejcsarnokokban és a városi tejüzemekben. Hasznosan foglalkoztathatnánk felszabaduló mezőgazdasági szakembereinket, agronómusainkat a földművesszövetkezeteknél, a különböző szakcsoportoknál, a méhészetekben, a selyemhernyó-tenyésztésnél, a gyümölcs- és zöldségtermesztésben, s mindazokban az üzemekben, amelyeknek alapanyagát a mezőgazdaság adja. Mindezeken a helyeken eddig is hiányzott a mezőgazdasági szakember. egységek (vállalatok, üzemek) önállóak. Mégpedig annyira önállóak, hogy a termelési és a nyereség befizetési (adó) tervmutatón kívül semmi más mutató nem köti meg központilag a termelőegységek gazdálkodását. A többi gazdasági mutatót: létszámot, béralapot, önköltséget, árat, kisebb beruházásokat stb. teljesen a termelőegységeknek kellene meghatároznia. A vállalatoknak az állami adón felül megmaradó nyereségből kellene pld. béralapot képeznie (fix béralap + nyereségrészesedés) így minden egyes dolgozó érdekelt lenne a nyereség növelésében. A nyereségnövelés alapvető módja a termékek önköltségének a csökkentése és a termelékenység növelése. Ez az elmúlt években nagy általánosságban a minőség romlásával jár együtt. (Például anyagnormákból megtakarítás az élelmiszeriparban.) A termelőegységek egymásközötti versenye azonban kizárná a minőség rovására történő önköltségcsökkentést, mert a piac leverné a rosszabb minőségű termékek árát. Tehát: amit megnyertek a réven, azt elveszítenék a vámon. Ilyen gazdasági feltételek között mindenképpen az a gyár járna a legjobban (és minden egyes munkás is személy szerint, ha a bér egy része nyereségrészesedés), ahol a legolcsóbban tudnák a legjobb minőséget termelni. így minden egyes dolgozónak személyes érdeke lenne az önköltségcsökkentés jó minőség mellett — amit a technika, a technológia és a szakképzettség fejlesztésével lehetne csak elérni. De jól járnának a vásárlók is, mert a választék széles skálája mellett ez a mechanizmus magával hozná az árak csökkenését is — így tehát ez lenne az életszínvonal emelés legreálisabb útja. Felmerül a kérdés, hogy nem vezetne-e ez a rendszer anarchiára, úgy mint a kapitalizmusban? Az a véleményem, hogy nem! A piac önmagától, még a kapitalizmusban is kialakít egy bizonyos gazdasági egyensúlyt. (Lásd Marx újratermelési elméletét.) A szocialista gazdasági rendszerben az államnak meg kellene találnia azt a gazdasági beavatkozási formát (pl.: a feleslegek felvásárlása, az így képzett tartalékokkal való piaci manőverezés stb.). amellyel szabályozni tudná az árakat, a piaci áringadozásokat. A központi tervezésnek, mint állami beavatkozásnak az lenne a fő feladata, hogy az értéktörvényre támaszkodva aktív gazdasági műveletekkel egyensúlyban tartaná a piacot, az egyes termelési, illetve iparágak között szükséges arányokat biztosítaná és ezáltal meghatározná a gazdasági fejlődés irányát. Arról felesleges beszélni, hogy hány íróasztal hányféle kimutatás, jelentés és egyéb „csemege” válna ezáltal feleslegessé és hogy milyen egészséges lüktetés, igazi verseny lenne a gazdasági életben. GYENIS JÁNOS A Földművelésügyi Minisztériumban most dolgoznak a sajátságainknak megfelelő mezőgazdasági program kialakításán. Ez most a legfontosabb. A helyes megoldás elképzelhetetlen anélkül, hogy ne gondolkodjanak alaposan a szakemberek leghasznosabb foglalkoztatásáról. Nem csupán a mintegy háromezer szakember ügye es, hanem az egész országé. Sürgősen el kell oszlatni néhány gépállomás-igazgató és munkástanács-elnök téves nézetét, amely szerint — miután a gépállomások önálló vállalattá alakulnak — a továbbiakban nincs szükségük agronómusra, hiszen most már az üzletszerzés lesz a lényeg. A többi között azért is helytelen ez a felfogás, mert megfelelő, a parasztoknak és a gépállomásnak egyaránt előnyös „üziet“-kötés sem lehetséges hozzáértő, képzett szakember közreműködése nélkül. A szakemberek nélkülözhetetlenségét igazoló többi okról nem is beszélve. L. V. Mint az AP közli, Nehru indiai miniszterelnök szerdán sajtóértekezletet tartott Washingtonban. Az indiai miniszterelnök válaszolt az amerikai újságírók kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy Nehru hozott-e Eisenhower elnök számára üzenetet Csou En-iaj-íól és hogy mi a véleménye a kínai miniszterelnökről, az indiai miniszterelnök ezt mondotta: „Semmilyen különösebb üzenetet nem hoztam magammal Csou En-lajtól. De természetesen tanácskoztam vele és erről tájékoztattam az elnököt is. Elmondtam neki beszélgetéseink lényegét, néhány, bennünket közösen érintő kérdésre vonatkozóan. Miként önök közül sokan tudják, Csou En-laj igen figyelemreméltó ember, olyan, aki hatást gyakorol az emberre. Ö elmondta nekünk Kína nézetét Ázsia bizonyos kérdéseiről és én ezt közöltem az elnökkel,'nem Csou En-laj-tól származó üzenet formájában, hanem előadtam, hogy miként gondolkodnak a kínaiak. I A News Week tudósítójának arra a kérdésére, hogy India miért nem volt hajlandó elítélni a Szovjetunió magyarországi lépéseit, Nehru így válaszolt: „India konstruktív megközelítési módot keresett, ami lényegében abból állt, hogy az ENSZ főtitkára a világszervezet nevében maga tegyen lépéseket, hogy a dolgok működésbe lépjenek, máskülönben az emberek egymástól elkülönülnek, elítélik egymást és semmi sem történik. A következő kérdés a Kínai Nép- köztársaság ENSZ tagságára vonatkozott. „Nos, ami azt iileti, tör/ényes és alkotmányos szempontból nézve a dolgot — mondotta Nehru — csupán egy Kína van. Arról beszélek, hogy a kínai szárazföld országa nem ismer különálló formozai kormányt és a formozai kormány sem ismeri el a másik kormányt. Egyikük sem beszélt kettőről, mindegyikük egyről beszélt. Nem hiszem, hogy a mai körülmények között, vagy a történelmi összefüggésekben valószínűség van arra, hogy továbbrais két kormány működhet. Nyilvánvaló, hogy a formozai kormány — és ez a legtöbb, ami mondható — Formoza kormánya, nem pedig Kínáé.“ Az American Broadcasting Company képviselőjének arra a kérdésére, hogy a Szovjetunió jelenlegi politikája Nehru megítélése szerint a „jó erejének“ tekinthető-e a világban, Nehru többek között ezt válaszolta: „Ami a Szovjetuniót illeti és ez áll minden országra, Indiát is beleértve, úgy gondolom, hogy sok jót és sok rosszat fog egyaránt találni benne. Az arányok változhatnak. Nem tudom, azt kívánja-e tőlem, hogy a kommunizmusról, mint olyanról beszéljek, vagy annak alkalmazásáról; ezek nagy kérdések. Nyilvánvaló, A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a munkaidő meghosszabbítása következtében lehetővé vált egyes vonatok későbbi indítása. Mától kezdve a Buda- pest-Keleti pályaudvarról 16.40-kor induló kúnszentmiklós—tassi személyvonat 17 órakor, a Budapest-Nyugati pályaudvarról 16.22-kor induló esztergomi személyvonat 16.50-kor, a 16.30-kor induló nagymarosi személyvonat 17 órakor, a 16.38-kor induló veresegyházi személyvonat 17.10-kor indul. Ugyancsak mától kezdve Budapest-Keleti pályaudvar, Kúnszentmiklós—Tass között újabb személyvonatpár közlekedik. A vonat Budapest-Keleti pályaudvarról hogy a Szovjetunióban mind a múltban, mind a jelenben sok olyan dolog volt és van, amelyekkel nem értek egyet. Sok minden történt. De én úgy tapasztaltam, hogy a Szovjetunió népei rendkívül barátságosak, vendég- szeretőek és szenvedélyesen kívánják a békét. Ezenkívül azt is hiszem, hogy a Szovjetunióban a közelmúltban kialakult sok irányzat a liberalizálódás, a demokratizálódás helyes irányában indult meg és én azt szeretném, ha ezek az irányzatok fokozódó mértékben fejlődnének és működnének. Hiszem, hogy így lesz. Nem hiszem, hogy ezeket — különböző okokból — meg lehetne állítani, vagy hogy a Szovjetunió visszatérne, mondjuk a néhány évvel ezelőtti körülményekhez, amelyek között ezek az irányzatok még nem léteztek. Ami a jövőt illeti, azt nem tudom megjósolni.“ Arra a közbevetett kérdésre, hogy szerinte a szovjet kormány úgynevezett „sztálinista része vereséget szenvedett-e“ — Nehru ezt válaszolta: „Nos, én így mondanám: A Sztálin utáni politikát — úgy gondolom — nem lehet elfojtani, vagy visszaváltoztatni a Sztálin előttire, a korábbi politikára. Nem hiszem, hogy meg lehetne tenni. Időnként akadá- ilyokat lehet gördíteni az új politika útjába, mert ez a politika valójában nem csupán néhány legmagasabb rangú ember kérdése, hanem olyasvalami, ami a vélemények és fejlemények széles körét képviseli.“ Ezután a leszereléssel kapcsolatban tettek fel kérdéseket. „Nor;, ez meglehetősen bonyolult kérdés — mondotta Nehru. — Mégis a leszerelés — ahogy én gondolom —, a birtokban lévő fegyverek, vagy a hadsereg csökkentését, az atom-hadviselés alkalmazásának korlátozását jelenti. Ezek különböző lépések. De mindezek mögött ott van annak szükségessége, hogy megteremtsenek egy bizonyos bizalmat, amely szerint egyik fél sem használja fel helytelen célokra fegyvereit — és valójában ez a fontos dolog. — Ezért véleményem szerint lényeges, hogy megállapodások történjenek az ellenőrzés és a felügyelet valamiféle formájában, hogy mindenki biztos lehessen afelől, hogy az egyezményt nem sértik meg. A részletekről aligha tudnék beszélni, de úgy gondolom, hogy a leszerelésről folytatott oly hosszú vitá- zás után a két érdekelt fél rendkívül közel van egymáshoz, amit előterjesztettek, az nem nagyon tér el egymástól és könnyen el is tüntethető az ellentét. Természetesen a háttérben ott van a bizalom hiánya és ez jelenti az igazi problémát, nem pedig a javaslatok.“ Jelentések szerint Nehru csütörtökön New Yorkba érkezett. 15.49-kor, Kúnszentmiklós—Tassról pedig 4.50-kor indul. * A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával várható nagyobb utasforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében december 21-től 23-ig és 26-tól 28-ig mentesítő gyors- és személyvonatokat indít. 24-én és 25-én a gyengébb forgalomra való tekintettel — figyelembevéve a nehéz szénhelyzetet — egyes vonalakon egyes vonatok forgalmát szüneteltetik. Részletes felvilágosítást az állomások nyújtanak. Mindenekelőtt úgy, ha a termelo(Folytatjuk.) Mi lesz háromezer jól képzett agronómussa! ? Megváltozott egyes vonatok indulási ideje Karácsonykor mentesítő vonatok is közlekednek Kína EHSZ-tagságáréf, a magyar kérdésről, •a a szovjet politikáról és a leszerelésről «
