Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-16 / 294. szám

1S5S. DECEMBER 16. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 Á céltalan fegyveres kalandozástól a rendőrségig Az újságírónak megadatott, hogy részt vegyen egy rendőrségi kihall­gatáson, mégpedig a Sötétvölgyben és a környékbeli hegyekben bujkáló fegyveres társaság egyik tagjának a kihallgatásán. Úgy képzeltem el az egész kihallga­tást. hogy behoznak majd szuronyos rendőrök egy gúzsbakötözött embert, az ajtónál megmutatnak neki egy markos gumibotot és még néhány ilyen „biztató’“ szerszámot. Maga. a tulajdonképpeni .,vallatás“ pedig úgy történik, hogy felteszik a kérdést és ha két percen belül nem válaszol, nem vall, akkor a vallató egyszerűen int néhány szálas legénynek- akik majd gumibottal kiszedik belőle a szót. E hiedelemhez minden bizonnyal az is hozzájárult egy pillanatig, hogy elfeledkeztem arról, hogy már nem a Rákosi rezsimben élünk, hogy már megszűnt a hírhedt ÁVH. hogy rend­őrségünkben is nagy változásokat ho­zott október 23 — mindenekelőtt nem csak „joguk“, hanem kötelességük emberi módon biztosítani a közren­det. ami azelőtt sok esetben csak elv volt és többnyire az ÁVH akarata ér­vényesült módszereinél. Kellemes csalódás ért. A kihallgatást végző nyomozó rendőr mindenekelőtt beszélge­tett- vitatkozott N. M-el és az ért­hető, hiszen nem gyilkosról, vagy notórius betörőről volt szó. ha­nem egy olyan emberről, akit a forradalom idején megtévesztet­tek és december 4-e utón egy fegyeveres csoport tagjaként a hegyekben buj­káltak. A kihallgató a forradalomra tereli a szót. vitatkozik vele. — Mi volt a maguk célja? — Hát... Hát... — elakad N. M. szava, gondolkodik: — Én megmon­dom őszintén, azt akartuk, hogy sza­bad legyen Magyarország. — Miért kellett ehhez fegyver? — Azt mondták, hogy csak így le­het megvédeni a függetlenséget. — És ki volt a vezetőjük? Kinek a parancsnoksága alatt harcoltak az ország függetlenségéért? — Hát a gróf úr vezetésével... Gróf Thököly Imre ... Ha nem hallom, nem hiszem el ezt a kijelentést. A nyomozó rendőr bizonygatni kezdi, hogy ő is. meg minden rendőr független Magyarországot akar, nem olyant- mint eddig volt és nem akad ember, aki ne követelné, hogy örökre elvessük Rákosi .,demokráciáját“‘, dehát azt sem akarja senki sem- hogy visszajöjjenek a grófi birtokok- meg a Horthy-rendszer. —■ Erről szó sem volt — vág közbe N. M. — Hát, dehogynem ... Hiszen gróf irányitása alatt „harcoltak“ fegyver­rel. Mit gondol, a gróf talán a föld­reform megerősítését akarta? — Lehet, hogy ő nem azt akarta, de mi, csak szabadságot akartunk. Ha a gróf a régi világot is akarta, mi nem egyeztünk volna bele, mert a munkáshatalomból mi nem akartunk engedni. Itt megfeneklik a vita. N. M. egy­szerűen nem érti meg. hogy ők akarva, akaratlanul az ellen- forradalmat. a grófokat segítettek azzal, hogy akkor is fegyvert fog­tak, amikor legnagyobb szükség lett volna a rendre, a békés élet visszaállítására és megindulni a függetlenség, a de­mokrácia igazi útján s fokozatosan megerősíthettük volna a munkásha­talmat. N. M. nézetét nagyon sokan vallják — mind jóhiszemű emberek, nem tudják elképzelni, hogy a régi rend visszaállításáról volt szó már ezekben az időkben, elkápráztatták őket a hangzatos nemzeti jelszavak, amelyek ugyan a nép jogos követelé­sei közé tartoztak és nem vették ész­re. hogy sok ember a szép szavak mögül a régi világ visszaállítását szervezte. A szép szavak csak arra valók voltak, hogy munkásokat to­borozzanak. Ebben a kérdésben elvi eltérés van. arról azonban meggyőződik, hogy elvi különbségeket nem fegyverrel kell ..áthidalni“, ha­nem vitával és mindenekelőtt munka kell ahhoz, hogy élni tud­jon az ország, közben pedig vitával, a munkások vé­leménye alapján eldönteni, hogy mi­lyen formában biztosítsuk független­ségünket és a munkáshatalom meg­szilárdítását. Később N. M. elmeséli azt is, hogy merre jártak, mit csináltak. A szek­szárdi Sötétvölgy, a szálkai erdő volt a fő terület. Egyszer két emberüktől elvették a rendőrök a fegyvert. Éj­szaka visszaszerezték. Egy szovjet fel­derítőgép felfedezte őket az erdőben. Utána harckocsival megtámadták őket, szétverték csapatukat. Elszór­ták a fegyverek egy részét is. Sok fegyver és lőszer azonban előkerült. Thökölynek olyan tervei vannak, hogy menjenek ki Nyugatra ... Nem akadt útitársra, erre egyedül vágott útnak... N. M. visszajön a városba — elfogják. A kihallgatás és a fegy­verek előadása után azonban szaba­don bocsájtják. Megígérte, hogy éj életet akar kezdeni, dolgozni akar, rendezni szeretné összekúszált családi életét is. A rendőrség bízik ígéreté­ben. Nem főben járó „bűnös“ — jó­hiszeműen tévedett, kár lenne elvágni előtte az élet útját. Boda Önállóan jobban lehet gazdálkodni • • Egy percig sem vitatható az a tény, hogy 1957. január 1-ével jelen­tős változás fog bekövetkezni gépál­lomásaink életében. Ettől a naptól kezdve ugyanis önállóan gazdálkod­nak, terveznek és nemcsak szántó­vető vállalatok lesznek, hanem min­den olyan egyéb dologgal foglalkoz­nak majd, amit az egyéni és termelő­szövetkezeti gazdálkodás megkíván és természetesen, ha az jövedelmező a gépállomásnak. A napokban összeült a Dunaszent- györgyi gépállomás munkástanácsa, hogy számbavegyék hány fővel tud­ják a dolgozók létszámát csökkenteni. A munkástanács tagjai egyöntetű ha. tározata volt, hogy sok az a 8 fő, akik eddig az adminisztrációs tennivaló­kat látták el. A határozat és a gép­állomás főkönyvelőjének véleménye alapján 5 dolgozó is el tudja végezni a munkát. A traktorosok létszámának megál­lapításánál azt a határozatot hozta a munkástanács, hogy traktoronként egy főt, a DT lánctalpashoz 2, gépko­csihoz 2, a vontatóhoz és darálóhoz 2—2 főt fognak beállítani. Ezek után arra kértük Búzás Já­nost, a gépállomás munkástanácsá­nak elnökét, hogy mondja el, mi a tervük az 1957-es évben: —Mivel január 1-től önállóak le­szünk, tervünk az, hogy vertikálissá tegyük gépállomásunkat és nemcsak talajmunkával, szántással, vetéssel és szállítással foglalkozunk, hanem be­állítunk egy kalapácsos darálót, azon­kívül kovácsműhelyünk is lesz, ahol nemcsak saját gépeinket fogjuk kija­vítani, hanem az egyéni parasztok és a termelőszövetkezetek is hozhatnak különböző javítanivalót. Később majd bognárműhelyt is berendezünk. — Természetesen — szólt közbe Faludi Imre, a gépállomás igazgató­ja, — azokat a különböző ágakat fog_ juk növelni, bővíteni, amelyek a leg- j övedelmezőbbek. — Az elmúlt évben is például ép­pen azért, mert nem voltunk önál­lóak, nem tudtuk megfizetni az esz­tergályosnak azt az órabért, amit kért, így kénytelenek voltunk a jó munkaerőt elengedni, — folytatta tovább a munkástanács elnöke. — Ügyes ember Heisler János, két esz­tergapadon is dolgozott egyszerre és szükségünk lett volna munkájára, de mivel nem tudtuk megadni az 5.01 forintot óránként, így máshol kere­sett munkát. Ma már más a helyzet. Január 1-től ő is nálunk munkálko­dik és biztosítani tudjuk számára a 7 forintos órabért. —- Az a véleménynük, ha egy kicsit is jól gazdálkodunk, akkor mondhat­juk majd, hogy 1957. év végére fél­millió forint a nyereségünk. Ésszerűen A jó multkorában két olyan cikk jelent meg a Tolna megyei Népújság­ban, amelyek még jobban felkavar­ták a már amúgy is fejtetőre állított kultúrmunkát a megyében. Az egyik — és ez jelent meg előbb — a Szabad Föld című hetilap munkatársának írása, amely a Népújságban ..Gazda­kört minden falunak!“ címmel látott napvilágot, a másik ..Kétségbeejtő? “ címen került az olvasóközönség elé. Az előbbi cikk írója követelte írásá­ban. adják vissza a falvakban mind­azokat az épületeket a parasztoknak, melyek régen gazdakörök voltak, az utóbbi cikk pedig felvetette: a megyei tanács népművelési osztálya és a hi­vatott országos szervek tisztázzák a problémát, amely mind sűrűbben me­rül fel megyénkben és minden bizo­nyossággal máshol is, hogy marad­jon-e a művelődési házak országos hálózata, vagy pedig a kisiparosság kapja-e meg ezeket az épületeket a nagyobb községekben és a járási szék helyeken. Vizsgáljuk meg e kérések és köve­telések mindkét oldalát. Az első sze­rint minden faluban meg kell szün­tetni a művelődési házakat és azok legyenek gazdakörök. Mit jelentene ez? Megszűnne a művelődési házak országos hálózata, amelyek pedig — esetleges hibáik ellenére is — népi demokráciánk vívmánya. A teendő szerintünk most nem ez: ne gazdakör legyen, hanem maradjon a művelő­dési ház. s ezeket olyan tartalommal kell megtölteni. hogy ott feltalálja magát fiatal, idős, paraszt és értel­miségi egyaránt. Arra kell törekedni- amire már törekedtek a népművelés emberei 1953-ban, hogy a gazdák a művelődési házba menjenek és ott ta­lálják fel magukat. Vagyis ne legye­nek gazdakörök külön, hanem legye­nek gazdakörök a művelődési háza­kon belül. Az ifjúság részvétele mel­lett szükség van — és döntő mérték­ben — a felnőtt lakosság részvételé­re. Számoljuk fel azt a káros múltat, amely szerint a kultúrház csak az ifjúságé. Legyen a kultúrház min­denkié, az egész falué. A pedagógu­sok az egész falura támaszkodjanak munkájukban. A kulturális munka ne hivatali jellegű legyen és főleg ne papíron szerepeljen a munka. Mi mindennek szervezeti jelleget ad­tunk. Még a szakköröknek is. Ez be­bizonyosodott, hogy nem jó. Az em­berek nem szívesen jártak el. ön­kéntessé kell tenni ezt is, olyanná a művelődési házat, hogy ott mindenki megtalálja a maga szórakozását és a maga elfoglaltságát. Mondjuk, hogy a gazdakörök meg­kapnák a művelődési házakat. Mi lenne ekkor? Lenne egy helyiségük a gazdáknak, de nem tudna hova men­ni a fiatalság és az értelmiség. A jövő célja — szerintünk — nem ez. A művelődési háznak minden ember- csoport érdekét képviselnie kell fa­lun. Csak így töltheti be feladatát a művelődési ház, amelyre hivatva lesz a jövőben. Ésszerűen kell megoldani ezt a feladatot. A másik probléma: ha a nagyobb községekben és a járási székhelyeken a kisiparosság venné kezébe a műve­lődési házak irányítását, mi követ­keznék be? Tudjuk nagyon jól a múltból, hogy nyitnának egy italbol­tot benne és lenne egy helyiség, ahol szórakozhatna a közönség. Ez sem megoldás. A művelődési házakat nem kocsmák céljaira akarjuk. Ennél szebb hivatásuk van: legyenek a mű­veltség házai ezek az épületek, ahol megnézhetnek az emberek színműve^ két, operetteket és okos dolgokat hallhatnak... A kisiparosság részé­ről ez a követelés a legerősebben Pakson, Bátaszéken és állítólag Tol­nán nyilvánult meg, hivatkozva arra, hogy Szekszárdon már megkapták a kultúrházat. Hát ez nem igaz! Szek­szárdon a kisiparosság egy szobát ka­pott a művelődési házban. Többet nem. Erre még intézkedés nem tör­tént, s mindaddig, amíg újabb ren­delkezés nem lát napvilágot, a műve­lődési házak nem szűntek meg műve­lődési házak lenni. /#: 5 i Egy másik probléma. Egyre gyak­rabban felvetődik ma a „hogyan to­vább?“ kérdése, értve alatta a szín­művek megválasztását. E kérdésben nem lehet sablont adni. A népműve­lési osztálynak az a javaslata, hogy a színjátszó csoportok jobban fordítsák figyelmüket a klasszikusok felé: Persze csak az olyan nagyobb és kép­zettebb csoportok, amelyek meg tud­nak birkózni a komolyabb színmű­vekkel és az operettekkel. A falusi színjátszó csoportoknak ajánlják a haladó népi színműírókat. De a klasz- szikusoknak és a népi színműíróknak is csak az olyan darabjaikat, amelyek nek van mondanivalójuk a ma embe­rének is. Tartalmatlan darabot ját­szani nem érdemes. Ajánlja még a népművelési osztály a mai írók szín­művei közül azokat, amelyeknek a lejátszásához kedvük van és amelyek nem haladják meg az erejüket. De mindjárt megkérdezhetné bárki: honnan vegyük a színműveket? Saj­nos, a pesti kiadók jó ideig nem tud­nak kiadni színműveket és operette­ket. Ezért nagy szükség van a szín­játszó csoportok egymásközti segítsé­gére. Végeredményben tehát megállapít­hatjuk: szükséges a kultúrmunka új formája. A színjátszó csoportok bát­ran nyúljanak a klasszikus, a régi haladó magyar és mai haladó nyu­gati írók színműveihez. A művelődési házak a körülményekhez képest foly­tassák munkájukat. Kovács József A gazda felelősségével A Paksi Konzervgyár munkástanácsának tervei Nem ereszt sűrű füstöt a gyárké- mény, nem zakatolnak a gépek a gyárban. A szén- és áramhiány érez­teti hatását a Paksi Konzervgyár­iján is. Éjszaka el tudnak készíteni egy-két főzet vegyesízt, utána várják, mikor lesz megint áram. Várják, mi­kor adnak a bányászok több szenet, mikor dolgozhat újra teljes kapaci­tással az üzem. Mert nemcsak a mai problémák foglalkoztatják a gyár dolgozóit, első­sorban az általuk választott munkás- tanács tagjai. A munkások élni akar. mák, nemcsak ma, holnap, hanem jö­vőre is. És egyre jobban élni. Míg most nagy nehézségekkel küzd az üzem, a munkástanács a jelenlegi fel adatok mellett a jövő évi tervekkel foglalkozik. „A fő célkitűzésünk — mondja Szederkényi Ferenc, a mun­kástanács elnöke — gazdaságosan termelni, javítani a minőséget, csök­kenteni az önköltséget, meghosszab­bítani a gyártási idényt, olyan cikke­ket gyártani, amelyekhez leginkább megvannak az adottságok, minél jö­vedelmezőbben gazdálkodni. Mert ez. zel segíthetünk csak talpraállítani az országot, ezzei jutunk több vállalati nyereséghez, aminek egy részét a dolgozók fogják megkapni.” Már elkészült a gyárban a jövő évi terv, ami a munkástanács teljes ülése elé kerül megvitatásra. Ebben olyan cikkek termelése szerepel amihez a gyárhoz közel lehet biztosítani a nyersanyagot. A zöldborsónál egyelő­re a minőség javítását tűzték ki cé­lul, a feldolgozó kapacitás emelésért: majd később kerül sor. Az országban és külföldön egyaránt kelendő cse­mege uborka gyártását fokozzák. — Nem fognak viszont gyártani prita- mint (a régi tervekben ez szerepel), mert ehhez a környéken nem lehet megfelelő nyersanyagot biztosítani. A munkástanács vezetői számolnak azzal is, hogy a jövőben verseny ala­kul ki az iparágon belül, az a gyár érvényesül jobban, amelyik olcsóbb, jobbminőségű tetszetősebb kivitelű, csomagolású árut tud adni a kereske­delemnek. A gyár főkönyvelője, Han­tos István, nemrég Csehszolvákiában járt tanulmányúton. Amikor beszá­molt tapasztalatairól elmondta, hogy látott ott különböző konzerv­árukat — amiket nálunk üvegbe csomagolnak — impregnált karton- papirba kiszerelve. Ha ezt itt is beve­zetnék, lényegesen csökkenteni lehet­ne az önköltséget, a fogyasztói árat is. Hiszen az üveg drága és a legtöbb baj van a kereskedelemtől visszaka­pott — korábban betétösszeg ellené­ben átadott — üvegekkel. Még az azonos gyárból származó üvegek mé­rete sem egyforma, az szériáról-szé. riára változik. A legkisebb méretel­térés is törést okoz a teletöltött üveg lezárásánál. Ez sok kárt okoz — amellett, hogy az üveges áru drága. Megállapodtak abban, hogy mintegy hat-nyolc féle cikket, főként gyü­mölcsízeket, dzsemeket lehetne így csomagolni. A munkástanács kezdeményezésére kidolgozták a gyárban a javaslatot az új bérezés bevezetésére. A bérrend­szer kialakításában szinte minden dolgozó résztvesz. Részlegenként hat. nyolc dolgozót bíztak meg munka, társaik, hogy a tervezetet előkészítő bizottságban képviseljék őket. Bár az elmúlt évek során általánosan gyű- löltté vált a dolgozók között a norma- rendszer, mégis, sokan kérik, hogy teljesítménybérben dolgozhassanak. A ládaszögezőknek például az a véle­ménye ,hogy láda javításokat órabér, ben akarják végezni, de az új ládák készítésére állapítsanak meg darab­bért. Hasonló a helyzet a többi rész­legnél is. Ott, ahol világosan meg le­het határozni a teljesítményt ,ahol a munkaidő leteltével a dolgozó maga is könnyen kiszámíthatja, mit kere­sett, ott helyesebbnek tartják a da­rabbért. A karbantartók az órabér mellett döntöttek, olyanformán, hogy mindenki a szakmai képességének és munkájának megfelelő órabért kap­jon. Hogyan lesz így biztosítva a munkafegyelem? — Bízzanak ben. nünk. — Ezt válaszolták a karban­tartók. — Majd mi gondoskodunk róla, hogy ne lehessen köztünk lógós, munkakerülő És ebben kimondták a munkásigazgatás lényegét: Jobban bízni a munkásokban, azok öntuda­tában, akik most igazán gazdáivá vál tak az üzemnek. Az üzletek karácsony előtti nyitvatartása A Belkereskedelmi Minisztérium az üzletek karácsony előtti nyitvatartá- jisát a hagyományos szokásokat figye­lmembe véve, az alábbiak szerint sza- ibályozta: december 16-án ezüstvasár- dnap, az élelmiszerüzletek zárva van- !*nak, a játék-, ajándék-, hangszer-, illatszer-, könyv-, virág-, óra-ékszer­üzletek a szokásos hétköznapi nyitva- tartás szerint tartanak nyitva. Az egyéb iparcikküzletek és az áruházak zárva lesznek. December 23-án arany vasárnap, az élelmiszerüzletek 8—12 óráig ,az összes iparcikk, és virág_ üzletek, valamint az áruházak a szo­kásos hétköznapi nyitvatartás szerint árusítanak. Megalakult íaz MSZMP Varsádon Az elmúlt hetekben arról már hírt 'adtunk, hogy a varsádi gépállomáson 23 taggal megalakult az MSZMP szer vezet. Most hírt kaptunk arról, hogy a községi pártszervezetet is megala­kították 11 taggal. A pártszervezet elnökévé Kiss József elvtársat vá_ Riasztották, aki mint volt MDP tag \ közmegbecsülésnek örvend nemcsak Ja párttagok, hanem a pártonkívüliek i körében is.

Next

/
Thumbnails
Contents