Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-11 / 289. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1956. DECEMBER 11. „B vitában kialakult legjobbat valásitsuk meg a gyakorlatban...“ Kit képviseltek... (Folytatás az 1. oldalról.) csőt — amelyet mi igen fontos gazda­sági szervnek ismerünk el, — hasz­nálja fel céljai elérésére. A területi szerveinek megválasz­tásával lényegében új hatalmat, kormányt akart megvalósítani az országban, — ellenkormányt akart létrehozni. Azt követeli, hogy a karhatalmat a munkástanácsok kezébe adják — de akkor mi ez, ha nem új hatalom? Most már egyre világosabbá lesz a munkásosztály előtt, hogy a munkás- tanácsokba, amelyekre szükség van, a volt nyilasok, fasiszták, horthysta tisztek, gyárosok kerültek sok eset­ben — kihasználva a mindenki által jólismert eseményeket. A kormány elismeri a munkás- tanácsokat, segíti, támogatja őket, hogy üzemük munkáját jobbá tegyék, hogy segítsék a dolgozók szociális körülményei­nek megjavítását azáltal, hogy bé­rezést vezetnek be — de a te­Nyiltan meg kell mondani, hogy sok hibát követett el a párt. és állam­vezetés, de az nem volt azonos a párttal. De amikor elismerjük a hibá­kat és harcolunk ellenük, egy pilla­natra sem szabad elfeledkezni arról, hogy lerántsuk a leplet az ellenforra­dalomról és azok „bajnokairól”. A tömegekkel szoros kapcsolatot kell kialakítani. Nem szabad véle­ményünket ráerőszakolni senkire, ha kell ötször, de ha a helyzet úgy kí­vánja, ötvenszer is szálljunk vitába a helytelen nézetekkel és mondjuk el a mi álláspontunkat is. A múltban azt állították, hogy a fegyelemmel összeegyeztethetet­len a párton belüli vita. Ezért kö­vetkezett be a sok hiba. Legyünk WASHINGTON: Mint már jelentettük, Dulles*ameri- kai külügyminiszter Párizsba utazott, hogy résztvegyen az Északatlanti Szö­vetség miniszteri tanácsának ma kez­dődő ülésén. Megfigyelők véleménye szerint az amerikai külügyminiszter­nek kettős feladata lesz. Nagymérték­ben előrevinni a bizalom helyreállítá­sát az Atlanti Szövetségen belül, má­2. A zsúfolt templomot sem felejtem el soha, ahová alig tudtunk utat tör­ni, elül az úri rendek, aztán a $ubás, ködmönös kiskúnok, a berlinerkendős öregasszonyok, a sötét oltárokon csil­logó viaszgyertyák szaga összekeve­redve a karácsonyi füstökével, a mé­zesfokhagymáéval, — olyan nagy volt minden és én olyan kicsike! Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk magun­kat a szentélybe és közölte aggodal­mát Agócs tisztelendő úrral. — Székre kellene állítani ezt a Hüvelyk Matyit, hiszen így egészen elvesz! Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestye­ajtóból. Emberhalál lesz abból, ha ő megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget! — Föl kellene tenni a kőpadkára a gyereket! — mondta valaki s már akkor föl is nyalábolt valaki és rá­állított már a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a hajótól. — Egyszerre mindenkinél magasabb let­tem egy fejjel, — óhi nem leszek én soha többet olyan nagy, mint akkor voltam a félegyházi öregtemplom­ban! Sokáig, nagyon sokáig álltam ott, mert meg kellett várni amíg a pol­gármester úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák meggyújtása is nehe­zen ment, mert Fekete harangozó sohasem próbált még ilyent életében és olyan fohászokat morgott közben, amiket talán nem is találtak illendő­nek a kerubinok és én már kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt a lángvirág és Szente tanító úr meg­rántotta rajtam az úri kabátot. — Csak bátran, Fericském! rületi szerveit törvénytelen és összeegyeztethetetlennek tart­ja a hatalmi célkitűzéseit az ere­deti feladataikkal. — Sokak által vetődik fel a kér­dés: hogyan kívánja megoldani a Kádár-kormány a szovjet csapatok ki­vonását. Mindenek előtt le kell szö­gezni, hogy mindaddig, amíg a rend helyre nem áll, addig itt az ország­ban szükség van a szovjet csapatokra. Ahhoz, hogy első lépésként a szovjet csapatok eredeti támaszpontjaikra visszamehessenek, az szükséges, hogy megfelelő karhatalom álljon la kor­mány rendelkezésére. Ennek érdeké­ben át kell szervezni a honvédséget és a rendőrséget, s meg kell alakítani a fegyveres üzemi őrségeket is. Mind­addig azonban szó sem lehet a szov­jet csapatok kivonásáról, amíg ez be nem következik. Befejezésül Somogyi Miklós elvtárs arról beszélt, hogy a pártnak kell mindenekelőtt talpraállni. mi vitatkozók, érvelők, és a vitá­ban kialakult legjobbat valósítsuk meg a gyakorlatban. Emberségesnek kell lenni a párt po­litikájának és annak végrehajtása so­rán, s akkor a mi pártunk leküzdi azokat a nehézségeket, amelyek most eléje tornyosulnak, — fejezte be be­szédét Somogyi Miklós elvtárs. A beszámoló után több kérdést tet­tek fel az előadónak. Megkérdezték, hogyan áll jelenleg a honvédség szer­vezése, mi a helyzet a vasutas mun­kástanácsok körül, miért változtatták meg a párt nevét, a parasztsággal kapcsolatban miért nincsenek kon. krét, részletes intézkedések, mi lesz az államapparátus csökkentésével, mi a párt álláspontja a szakszervezetek jövőjét illetően. Ezenkívül érdeklőd­sodszor megtartani a lehető legszéle­sebbkörű cselekvési szabadságot az arab-ázsiai hatalmakkal Szemben. SZÓFIA A bolgár fővárosban folytatott tö­rök-bolgár kereskedelmi tárgyalások eredményeként új árulistákat állítot­tak össze. A listák évenkint kétmillió dollár értékű áruforgalmat helyeznek kilátásba a két ország között. Móra Ferenc: Hát miért ne lettem volna bátor. Csengettyűzött a szavam • az ember­fejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön: Szép karácsony, szép zöld fája, Modsza csak, honnan jövel? Itt, az instrukció szerint, szétve­tettem a két karomat és a hosszú, le­lógó kabátujjak akkorát lebbentek, mintha valóságos szárnyaim nőttek volna. Ez oly öröm volt nekem hogy ha kellett, ha nem, minden strófa után röppentem egyet. Ki is gesztiku­láltam magam egy egész életre, de szereztem is olyan sikert a Fehér ta­nító úr költészetének, hogy még Mi­hály arkangyal is abbahagyta a szó­szék oldalán a sátán-taposást és sza­lutált a lángkardjával. — Ember vagy, Fericske — jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot min­den elfogadható oldalról üdvözlik — Most már lejöhetsz, add ide a kezed! Persze csak a kabátujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért nem a kéz­zel volt a baj, hanem a lábbal. — A lábak nem akartak mozdulni, mintha gyökeret vertek volna a kőben. — Gyere hát, nem hallod? — rán­totta meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. — A nagyságos úr akar megsimogatni. Egy nagyságos úr volt akkor az egész városban a követ, az pedig ak­kor Holló Lajos volt. Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosoly­tek több olyan személyről, aki vezető funkcióban volt, vagy van jelenleg is A válaszadásban többek között eze­ket mondotta Somogyi elvtárs: — Megkezdődött a fegyveres haderő szervezése, a parancsnoki kart mindenek előtt munkásokból kell összeállítani. Nem lesz akkora honvédség, mint eddig volt. Jelenleg nincsenek engedélyezve vas­utas munkástanácsok, de itt is lesz­nek, csak más formában, mint a ter­melőüzemekben. A névváltoztatással is kellett dokumentálni, hogy az új párt nem azonos a régi Rákosi-féle párttal. Politikamentes szakszerveze­tet nem lehet elképzelni, erről nincs is szó, de azt nem lehet a jövőben megtenni, amit eddig, hogy a párt egyszerűen utasítja a szakszervezetet, mint ahogyan a tanács és a párt kap­csolatát sem lehet ilyen alapokra épí­teni. Ezért szervezünk szabad szak- szervezeteket. Ezenkívül megígérte ,hogy a pa­rasztságot illető problémákat tolmá­csolja az illetékes minisztériumoknak Ezután hozzászólások következtek. A vita során mintegy tizenöten szó­laltak fel. A felszólalók egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy támogatják a kormányt a munkáshatalom megvé­désében és minden erejükkel ellenzik a régi rend visszaállítását, nem tűrik, hogy bárki is ártson népi demokrá­ciánknak. Többen beszéltek a munkás egység megteremtésének jelentőségé­ről, az új párt megerősítéséről. Több felszólalónak értékes javaslata is volt a jövőt illetően. Javasolták például, hogy Szekszárdon a gyapotegrenáló épületeiben rendezzenek be állami beruházással egy üzemet, mert kü­lönben az adminisztrációs apparátus csökkentésével sok ember kenyér nélkül marad. Több felszólaló szemé­lyes élményeivel bizonyította, hogy milyen alattomosan került hatalomra az ellenforradalom Budapesten és vi­déken egyaránt. Olvasóinkhoz 1 Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy az első Békekölcsön sorsolás nyere­ménylistáját technikai akadályok miatt mai számunkban nem tudtuk közölni. A nyerőszámok listáját lapunk szerdai számától kezdve folyamatosan közöl­jük. A SZERKESZTŐSEG gott alattam. Átölelte a térdemet és a hangja már simogatott: — Gyere, kis fojtás, majd levesz­lek. — Nem ... nem ereszt a lábam, — motyogtam pityergőre görbült szájjal Megijedtem mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzánőtt volna a kőhöz. — Mf a macska, nem ereszt a lá­bad? — nevetett Holló s erősen ma­gához rántott. Az egyik lábam elszabadult, de ab­ban a percben el is jajdítottam ma­gamat és pedig jó kiadósán. — Jaj, jaj, jaj, ne bántson! A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez és — és Berta kisasszonytól hallottam később — vérehagyottan emelkedett fel. — Szent Isten, ennek a kisgyerek­nek odafagyott a lába a kőhöz! A másikat már óvatosan engesztelték föl, mert az még jobban összebarát­kozott a márvánnyal. A vakarás ki­derítette, hogy talpatlan csizmácská- ban léptem a közszereplés terére s azért nem tudtam róla többet elmoz­dulni. Ami jeget, havat fölszedtem út. közben, az álltomban először elolvadt a meleg talpam alatt, azután megfa­gyott és hozzátapadt a kőhöz. — Sebaj, kikerül a maga foltjából, — nyomogatta lábam Sor dolktor úr, hogy ott feküdtem összeszorított száj­jal a követünk ölében. Tudta a dok­tor úr, hogy a kenyérsütögető asz- szony fia vagyok, hiszen én vittem hozzájuk minden pénteken a kenye­ret, azon melegen, ahogy a kemencé­Az ország népe ma már, amikor második hónapja tart az országban a rendbontás, a különböző zavargá­sok, mind jobban, mind nagyobb erővel kívánja a békét, az alkotó munka idejét. A kormány mindent megtett a kibontakozás érdekében: Eleget tett mindazoknak a jogos kö­veteléseknek, amelyek hangoztatá­sával az október 23-i tüntetők fel­vonultak. Az ország vezetéséből el­tűntek azok az emberek, akik fele­lősek az elmúlt hét esztendő bűnei­ért, megszűnt az ÁVH, az üzemek­ben megalakultak a munkástaná­csok, első lépésként a munkásigaz­gatáshoz, a szakszervezetek vissza­nyerték valódi jogaikat, eltörölték a parasztságot sújtó begyűjtést s megszüntették a termelőszövetkeze­tek erőszakos fejlesztését. Mindezek óriási eredmények s nagy előrehaladást jelentenek az elmúlt évek rossz, a néptömegektől elszakadt politikájával szemben. Az október 23-át követő napok­ban azonban mind jobban lábra- kaptak az ellenforradalmi törekvé­sek, elsősorban a Nagy Imre-kor- mány gyengesége következtében s az ellenforradalom sokhelyütt épp a munkásságra hivatkozva, forra­dalmi jelszavak hangoztatásával olyan szervezeteket hozott létre, — amelyeknek működése nehezítette a kibontakozást, fokozta a zűrzavart. Ilyen volt, a funkcióját tekintve, még ma sem tisztázott budapesti munkástanács s az egyes vidéki he­lyeken megalakult területi munkás. tanácsok, amelyek — mint a kor­mányhatározat is rámutat — való­jában nem a munkásság érdekeivel foglalkoztak, hanem — engedve a befurakodott ellenforradalmi erők­nek — a kormány ellen, tehát ezzel együtt a kibontakozás ellen izgat­tak, további sztrájkokra akarták rá­venni a munkásságot s minden erő­vel meg akarták bénítani üz ország életét. A kormány hosszú időn át a tűre. lem politikáját folytatta velük szem ben, a most hozott rendelet azon­ban ezeket a szerveket törvényen kívül helyezi, már azt a szigorúsá­got mutatja, mely ezekben az idők­ben felétlenül szükséges. A területi munkástanácsok, elsősorban <j buda bői kiszedtük és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények dok­tora volt a kis kopasz ember. Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne el- szalajtani Deskóért, a városi előfoga- tosért. És így ültem először életemben úri hintón, ami csak lépésben haladha­tott a bőrruhás kiskúnok és berliner­kendős asszonyok sokadalmában, akik eltűnődtek a templomtéren, meg a világi dolgok változandóságán. So­kan még akkor is törülgették a sze­müket a meghatottságtól és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen a női nemen levők, egy-két szüle azonban elégedetlen reszkettette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorá­mát csinálnak és szavalatot tartanak az oltár előtt. — A mi kisfiúnk volt az, sógor­asszony, — próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerőst láttak egy-egy tanakodó cso­portban De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával, mert a népek hol kinevették őket, hol zavartan hüm- mögtek, hogy mi érhette Márton só- gorékat ezen a szent napon? Majd éppen az ő gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunk áldott szüle­tésén. Nagyon fehérképű volt a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik azt otthon, bizo­nyosan valami nagy nembül való úri. fiú volt, ugyan úrikisasszony is lehe­tett, nagyon sergette-pergette magát. Én pedig nem éreztem semmit a királyi dicsőségből, amellyel bevonul­tam a Daru-utcába, csak azt éreztem, hogy parázs sütögeti a lehúzott talpa­mat és akkor támadt először világta­lan kis agyamba az a gondolat, hogy van egy téli isten is, aki más, mint az az isten, aki a nyarat moso­lyogja. (Vége.) pesti munkástanács nem értette meg a mai komoly és felelősségtel­jes idők követelményét s ahelyett, hogy segítette volna az ország fel­építését, a munkq, a normális élet megindulását, minden erejével aka­dályozta azt. így történt ez a leg­utóbbi napokban is, amikor újabb sztrájkot hirdetett meg a budapesti munkástanács, sőt, ehhez a külföldi szakszervezetek — természetesen a nyugati szakszervezetek — segítsé­gét és rokonszenvét kérte. Kit kép­viselt ez a kormány által jóvá soha nem hagyott szerv, milyen érdekek sugalhatták, hogy az annyi kárt szenvedett, annyi megpróbáltatáson átment ország lassan induló életét egy újabb sztrájkkal nehezítse? — Semmi kétség, aki még ma is a ki­bontakozás ellen izgat, aki még ma is a bajokból lassan kilábaló ország helyzetét súlyosbítja ellenforr adói­mat akar s a szándék esetleges tisz­tasága sem változtat azon, hogy ezek az akciók az ellenforradalom malmára hajtják a vizet. Mert ezek­ben a szervekben sok becsületes és megtévesztett munkás is volt, akik azonban akár gyengeségüknél fog. va, akár azért, mert megfélemlítet­ték őket, nem tudtak szembeszállni ezekkel az erőkkel. Az ország népe békét és nyugal­mat, munkát és tisztességes életet akar. Az emberek azért fogadták megnyugvással azokat a szigorú, de szükséges határozatokat, amelyek most láttak napvilágot. Természe­tesen vannak még vitás kérdések, elvben és gyakorlatban egyaránt. S a kormány nem is zárkózik el — mint ahogy nem is zárkózhat el — ezeknek a megvitatásától és megol­dásától. De ehhez rend és nyugalom kell, békesség és munka kell. A se­beket begyógyítani akarjuk, az újabb rendbontások, sztrájkok és tüntetések pedig éppen azt akadá­lyozzák meg, hogy az ország elin­dulhasson a felemelkedéshez vezető úton. A most napvilágra került ha­tározatok ezért voltak szükségesek és az ország népének többsége ezért fogadta őket megelégedéssel és megnyugvással. CS. L. Az Olasz KP Vili. Kongresszusa Az Olasz Kommunista Párt VIII kongresszusának tegnapi ülésén meg kezdődött a vita Togliatti főtitkár beszámolója fölött. Sereni a pártveze­tőség tagja hangoztatta, hogy fokozni kell a kommunista párt harcát befo­lyásának kiterjesztésére a lakosság újabb, mind szélesebb rétegei között. A parasztság az olasz társadalom, az olasz dolgozók legszámottevőbb ré­tege — mondotta — szükséges, hogy a párt kibontakoztassa falusi politi­káját. Fontos gazdasági intézkedések Lengyelországban A lengyel kormány nemrég elhatá­rozta, hogy decemberben korlátozza bizonyos iparágak és a vasút szén­fogyasztását. A szénipari miniszter az üzemgazdálkodás kormánybiztosa a lengyel távirati irodának adott nyi­latkozatában közölte, hogy első. sorban olyan üzemekben szüntetik be átmenetileg a termelést, ame­lyeknek az energiaszükséglete igen nagy, továbbá olyan erőművekben, ahol elavult berendezések miatt átlag két-háromszorannyi szenet használ­nak fel egy kilowatt áram előállításé, hoz, mint a korszerű erőművek. Át­menetileg szüneteltetik a termelést azokban az üzemekben is, amelyek nyersanyaghiánnyal küzdenek. — Az élelmiszer és könnyűipar különösen a textil- és papíripar termelését nem fogják korlátozni. A legnehezebb a vasutak helyzete, mert szénkészlete a minimumra apadt. Néhány tucat vonat közlekedését leállítják, de gon­doskodnak a nélkülözhetetlen sze­mélyszállítás ég áruszállítás folyama­tosságáról. Ki keli menni a tömegek közé és megértetni a párt célkitűzéseit KÜLFÖLDI HÍREK Uacács&Hy.,scdfi csőid Qáfa

Next

/
Thumbnails
Contents