Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-05 / 284. szám

1956. DECEMBER 5.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Költöznek a hivatalok Szekszárdion

Közel száz lakás szabadul fel

Furkópusstai tervek

Nem ritka jelenség Szekszárdion mostanában a bútorokkal megrakott kocsi; íróasztalok, iratszekrények, írógépasztalok, székek, fogasok tömkelegé változtat helyet ezekben a napokban. Irodai felszerelésekből áll a rakomány jelentős része. Ez adta a gondolatot, hogy utána nézzünk: történt-e a közelmúltban valami a hivatalokkal? Lesz-e lakás a hivatalokból?

Költöznék a hivatalok Szekszár- don. Ezt már sokan, nagyon sokan várták Mindenki, akinek lakásigény lése hónapok óta, vagy esetleg még régebben ott porosodik a lakáshivatalnál, csak örülhet. Felszabadulnak a lakások.

SZÁMOS JELLEMZŐJE

volt a megyeszékhelynek az elmúlt időkben: a híres borok, a hármashí- don túli emelkedő (ezek már a múltté), a gazdag múzeum, a túlzsúfolt szállodák és a piszkos utcák. <Ezek még ma is jellemzők.) De nem is lett volna Szekszárd, Szekszárd, ha a lakások egy része nem lett volna hivatal. Ez is épp úgy a városhoz tartozott, mint a Garay tér Ha valaki talált véletlenül egy üres íróasztalt, azonnal hivatalt követelt magának. (De sok volt ilyen az elmúlt időben!) így történt aztán, hogy ez év második felére csaknem kétszáz családi otthont zúzott szét

hajtóbizottságának elnökhelyettese és titkára.

Olvasóinkat már tájékoztattuk arról, hogy a begyűjtési szervek (megyei, járási, városi) helyiségeit, valamint a járási és városi pártszékhá- zakat lakások céljaira már átadták. A megyei tanács további intézkedéssel a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságát is átköltöztették a Már tirok terén levő épületbe. Nyomukban nagymennyiségű helyiség szabadult fel. ahova kisebb hivatalokat költöztettek be. Ide költözött és költözik a TSB, az Állatforgalmi Vállalat, a Statisztikai Hivatal, a Térképészeti Hivatal, de itt talált helyet az Állami Gazdaságok Igazgatósága is. A felsorolt szervek nem kevesebb, mint 20—22 lakást adtak át, illetve adnak át a városi tanácsnak, amely a rászorulóknak kiutalja.

A MEGYEI TANÁCS INTÉZKEDÉSE UTÁN

a rendőrségi szervek is hasonló intézkedéseket helyeztek kilátásba. Minden remény megvan arra. hogy Budapesten kedvező döntés születik és hamarosan újabb lakások szabadulnak fel. Hivatalos berkekben szó van arról is, hogy hamarosan visszakapják a város dolgozó parasztjai a volt Olvasó Kört, amelynek elvételét joggal sérelmezték.

Sokakban vetődött már fel a kérszétszórt, de ki nem használt helyiségek ügyében. Ahol lehetséges, leválasztással lakásokká alakítják át a kultúrhelyiségeket. Ahol ez nem lehetséges, ott a hivatal „összehúzódását“ kell megvalósítani, s az igy felszabadult helyiségekben a • álla- latnak saját dolgozóját kell elhelyeznie.

A KÖLTÖZKÖDŐ HIVATALOK NYOMÁN

számos más érdekes dolgot is megtudtunk. A lakásgondok további csők kentéséhez úgy kíván hozzájárulni a városi v. b., hogy az úgynevezett „mamut“ vállalatokat arra kötelezi: egy-két családot helyezzen el a saját hatáskörében úgy, hogy a hivatali helyiségeket vonják össze. így például a MESZÖV-öt arra kötelezték, hogy két családnak biztosítson lakást. Az irodák összevonása után ezt meg is teszik,

A város közepén levő diákotthont is átköltöztetik. A tervek szerint a volt pártiskola lesz (azelőtt árvaház volt) a diákotthon. Az általuk jelenleg elfoglalt épület felső részén lakásokat rendeznek be, míg az alsó részen üzleteket létesítenek. A hatalmas udvart — ide értve még a halpiacot is — hatalmas piactérré építik ki.

E híreket

MINDENKI SZÍVESEN OLVASSA,

AZT MONDJÁK hogy valahol az isten hátamögött van a kendergyár. Nem sokat törődtek azzal, hogy közelebb kerüljön az élethez. Pedig nem így van. Azért sem, mert itt gondolkodó, s tervező emberek alkotnak egy nagy összetartó családot, egy üzem kollektíváját. S egy ilyen család, sok mindenre képes. Gk voltak, akik elküldték háború után a tőkést, tudták, hogyan kell kezdeni. S most a felkelés után sem mentek a szomszédba tanácsot kérni. Most sem kérdezték azt, hogy kell-e változás. Tudták, saját bőrükön tapasztalták, hogy változni kell az életnek. Változni kell, mert nem mehet tovább úgy, mint azelőtt volt. Gondolkodtak, s terveztek.

Öröm hallgatni, amint terveikről beszélnek. A munkástanács — mely öt tagból áll — már az első napokban tudta, hogy sokat várnak tőle a dolgozók. Nem múlt el nap, hogy ne beszéltek volna a továbbhaladás hogyanjáról. Több szem, többet lát. Több fej, többet ki tud eszelni. Nem volt ellentét abban, hogy rendezni kell a bérezést. Abban sem volt ellentét, hogy az üzemnek nagyobb Önállóságot kell biztosítani,

Forgassuk csak vissza egy kicsit a’ idő kerekét néhány hónappal.. Dolgoztak. s nem is rosszul. Annyit terrezéssel. Javasolják, hogy az időjárástól függetlenül, legyen a szálkender tilolás darabbére kilónként 90 fillér, a kóckenderé 45 fillér. A torosok 30 fillért kapjanak a tört kender mázsája után, és így tovább. Azt tervezik, hogy a központi munkástanács megválasztásakor, mely Budapesten lesz,' ezeket a problémákat ott is elmondják, és bíznak abban, hogy elfogadják e tervüket.

BÍZNAK ABBAN, hogy meghallgatják azt a kérésüket is, hogy rendezzék a vállalat központosítását. Szüntessék meg a budapesti központot, s helyezzék le vidékre. Az a javaslatuk, hogy az öt Tolna megyei és a két Baranya megyei üzemet egy központ alá rendeljék és a mostani vállalat másik 6 telepét ugyancsak így szervezzék meg. Sok, nagyon sok megtakarítás lenne ebből. Budapesten a központban mintegy s^z dolgozó kerülhetne más munkakörbe, tekintetbe véve, hogy a vidéki központok és az újrendszerű telepek irányítását 30—30 dolgozó is el tudná végezni. És lehetne Szekszárdon egy fonodát is építeni a megyei üzemek nyersanyagának feldolgozására. Kiválóan alkalmas erre áz évekkel ezelőtt épített gyapotegrenáló épületei. Jó lenne sok felelős emberünknek meghallgatni a furkópusztaiak terveit s ha mód van rá, megvalósítani.

az irodai gépezet és hivatalt csinált belőlük. Eddig — káros folyamatként — állandóan duzzadt a hivatalok száma, most végre ennek a megfor- dítottja kezd jellemzővé lenni. Fokozatosan, mert nagyon szívósan tartják magukat, de lassan ismét lakásokká lesznek a hivatalok. Erről a mindenkit érdeklő eseményről adott tájékoztatást a városi tanács végredés: minek kell szinte minden szervnek, vállalatnak külön kultúr helyiség, főleg akkor, amikor van központi kultúrotthon, s ott nyugodtan lehetne kultúréletet élni. De ezeknek a szerveknek általában alig van egy évben két-három rendezvényük. Erre viszont nagyon alkalmas a városi kultúrotthon. A városi tanács v. b. már határozatot hozott ezeknek a

így születik a rémhír

— Mi újság? Mi van maguk felé? Mi történt ott? — Így kezdődnek manapság a régen látott ismerősökkel való találkozás első beszédes strófái. Aztán jön a válasz, hol így, hol úgy, hol tetszik, hol nem tetszik a kérdezőnek a hír. Van úgy, hogy csodálkozik, de az is megesik, hogy szitkozódik az új és még hozzá hiteles hír hallatára.

Egyik ilyen ismeretség szem- és fül- tanúja voltam hétfőn délelőtt a szekszárdi kórház egyik várótermi részét helyettesítő emeleti folyosóján. Idős, szőrmesapkás, falusi ember lépegetett- fel a lépcsőkön, amikor egy szembe érkező nővér mögött ringatózva csa-1 pódott össze a folyosó ajtaja. J

•— Hát maga? Hogy-hogy ilyen ké-i són jött? if

I

— Tudja, az úgy volt — válaszolta

bizalmasn az idős ember a nővér kér-^ désére —, hogy rettenetesen nagy) harcok voltak Földváron, összelőtték a templomot, a tanácsházát, meg a gyógyszertárt. Hat és fél órát tartott a nagy harc. Még házakat is szétlőt-^ tek. >

— És a híd? A híd áll? — kérdezte j egy másik, inkább hozzám közel álló. fiatalasszony.

— A híd az áll, mert azt az oroszok őrizték, s nem engedték tönkretenni — válaszolta nagy bölcsen a •földvári ember. — De még most is sokan vannak ott a faluban, — intett' fejével a szekszárdi szőlőhegyek irá-f nyában. Be vannak ásva, úgy, mint? háború idején. f

— Sokan vannak? — kérdezte a)

nővér. |

— Sokan-e? Pontosan huszonkét^

hadosztály van a szigeten — bökte ^ ki most már inkább egy kicsit hety- / kén a kérdezett, mint aki szakértő ay katonai dolgokban. *

A nővér összekulcsolta a kezét s csak egy mélyről fakadó csodálkozás- ^ féle hagyta el a száját. A fiatal asz-^ szony kérdezte meg: ^

— Mondja bácsi, nem sok az a' huszonkét hadosztály?

— Nem bíz á’. Annál többen is voltak már, saját szömömmel láttam.*

Nem tudom, meddig beszélhettek még ott, mert én hazaindultam, csak a feleségem megjegyzésére lettem figyelmes, aki inkább nekem, mint az öregembernek mondta:

— Biztosan akkor látta, amikor régen a lovastengerészeknél szolgám

Nekem is eszembe jutott egy-két régi kc.tonamonda, s megegyeztünk abban is, hogy az ilyen Háry-regék módján is megszületnek a rémhírek.

Nagy

Bármerre jár az ember, bárkivel beszél, a beszélgetésekből ugyanaz az elgondolás érződik ki: keresni az újat és gyökeresen szakítani minden rosz- szal, amelyet az elmúlt években végezni kellett, bármennyire nem tetszett az valakinek, bármilyen hátrány származott belőle.

így van ez a termelőszövetkezetekkel is. Jónéhány termelőszövetkezet feloszlott megyénkben is, mert úgy gondolták a tagok, hogy amit a termelőszövetkezet nyújtott nekik, elérik akkor is, ha egyénileg gazdálkodnak. A meglevő termelőszövetkezetekben viszont azon gondolkodnak az emberek, hogyan, milyen módon, milyen módszerekkel folytassák tovább a közös gazdálkodást,. Tudott dolog az, hogy a termelőszövetkezeteket is azok a megkötöttségek szorították gúzsba — ha nem is olyan mértékben, mint az egyéni gazdákat. A gazdálkodás menetébe például még jobban beleszóltak, mint az egyéni gazdáknál, a szövetkezet önállósága csak papíron szerepelt. Ezért keresik most a szövetkezetekben a gazdálkodás új útjait. Erre a lehetőség is megvan, mert az állam most valóban teljes önállóságot nyújt a termelőszövetkezeteknek.

A bátaszéki Búzakalász Tsz is azok között a szövetkezetek között van, amelyek tagsága a továbbiakben is a közös gazdálkodás mellett döntött. Elég erősnek bizonyult a szövetkezet arra, hogy együtt maradjon. Voltak ugyan, skik kiléptek — a 170 tagból 22 —, valószínű, még lépnek is ki. Viszont a 22 kilépőből már visszavettek hármat, kettőt elutasítottak, de vannak új jelentkezők is a szövetkezetbe való belépésre — a tsz ezzel vár tavaszig. Abban, hogy a szövetkezet tagsága az együttmaradás mellett dönfőleg azok, akiknek iakásigénylésük ott porosodik a lakáshivatalban. De meg kell mondani, hogy a költözködő hivatalok nyomán felszabaduló mintegy 80—100 lakásból mégsem juthat mindenkinek. Ugyanis nem kevesebb, mint 600 igénylést tartanak nyilván. A v. b. az elmúlt hetekben felülvizsgálta a kérelmeket. Közülük mintegy 50-et rendkívül sürgősnek állapított meg és elsősorban ezek a családok jutnak meleg otthonhoz. (E családok jelentős része romlakásokban lakott eddig). További ötven családnak is igen nagy szüksége van a lakásra, mert részben olyan épületben laknak, amely az egészségre rendkívül ártalmas, részben pedig egyéb szociális körülmények teszik indokolttá, hogy lakást kapjanak.

EZ TEHÁT A HELYZET:

szállítják az irodai felszereléseket, költöznek a hivatalok, felszabadulnak a régóta hivatalnak használt helyiségek. Otthonok, meleg, családi otthonok lesznek belőlük. Csak minél gyorsabban költözzenek azok a hivatalok, már éppen ideje...

K. Balog János

tött, hogy Bali Zoltán, a tsz elnöke tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik nemrégiben felkereste Dögéi Imre földművelésügyi minisztert és tanácskozott vele a szövetkezetek problémáiról, a gazdálkodás jövőbeni lehetőségeiről.

' Ennek az alapján próbál most új utakat keresni a tagság. A működés alapját továbbra is a régi alapszabály adja, azonban elvetik azokat a részeket, amelyek nem felelnek meg adottságaiknak és átdolgozzák azt saját viszonyaiknak megfelelően. A legutóbbi közgyűlésen már erről tárgyaltak és fogadtak el határozatot. Ezek az elhatározások most főleg a jövedelem- elosztásra vonatkoznak.

A termelőszövetkezetben most kettős jövedelemrészesedést vezettek be. Havonta fizetnek munkaegységelőleget, mégpedig a megdolgozott munkaegységek után havonta tíz forintot, azonkívül tíz forint napidíjat az egész napi munkában eltöltött idő után. A napidíjat a következő feltételek után fizetik ki: A munkanap a téli hónapokban 8 órás, a nyári hónapokban 10 órás, s a napidíjat azoknak a tagoknak fizetik ki, akik ténylegesen ledolgozták ezt a munkaidőt. Annak a tagnak, aki nem dolgozza le ezt a munkaidőt, csak fél napidíjat, öt forintot fizetnek, aki napi hat óránál kevesebbet dolgozik, az nem kap napidíjat. Az idősebb tagoknak napi hat óra munkaidőt szabtak meg.

A munkaegységelőleg e formáján kívül hasonlóképpen az eddigi zárszámadásokhoz, a különböző tartozámeltek, hogy deficitről szó sem lehetett. Mégis a kereset évek óta egy- szinten mozgott. Hiába termeltek jobban, a borítékból fizetéskor csak annyi pénz hullott ki, mint amikor kevesebbet termeltek. Ja igen! Nor- máztak! Ha emelkedett a termelés, akkor megjelent a gyakorisági felvételező — csökkent a darabbér. Nem engedték, hogy keressenek Szigorú béralap volt!

ÉZEN AKARTAK és akarnak változtatni, mikor elénk tárják az üzem dolgozóinak bérezési tervét. Elől a telepvezető neve szerepel a listán;, utána sorjában, a műszakiak, tilósok, torosok, rázósok, bekészítők. Nem felejtkeztek meg senkiről. Rendezni óhajtják a fizetést, hogy lehetőleg a mostani megszokott béralapot se lépjék túl és a dolgozók se csalódjanak. Tervük az, hogy állandósítani kell a béreket. Megszüntetni a kereseti bizonytalanságot, ez a tervük az új bésok kiegyenlítése után fennmaradó terményekből és pénzösszegből a munkaegységek arányában részesedik minden tag. A tagság arra is határozatot hozott, hogy a férfi tagoknak évente 240, a női tagoknak 120 munkaegységet kell elérni. Attól viszont, aki nem éri el a kötelezően előírt munkaegységeket, a gazdasági év végén jövedelmének 10 százalékát le kell vonni. Módosították az alapszabálynak a háztáji területekre vonatkozó részét is. Aki csak egyedül dolgozik a szövetkezetben, annak egy hold, aki másod- vágy harmadmagával dolgozik, másfél ho)dL nyi területre tarthat igényt. Azt mondani sem- kell, hogy milyen vita előzte meg ezeket a döntéseket. Volt olyan tag, aki azt javasolta, hogy csak pénz- részesedés legyen ezután — persze, a többiek egyhangúan leszavazták.

Sok új elképzelése van mindezek mellett a szövetkezet tagságának. Elhatározták azt is, hogy termelési tervet készítenek erre a gazdasági éve is, azt viszont nem határozzák meg előre, milyen értékű lesz egy munkaegység. Az anyagi lehetőség megvan arra, hogy havonta 10 forint munkaegységelőleget és a 10 forint napidijat fizessék. A további részesedés mértékét az dönti el majd, hogyan gazdálkodott, mennyit termelt' a tagság, — gondolva a termény, és egyéb részesedésre. Itt érdemes megemlíteni, hogy minden tag heti öt liter tejre tarthat igényt, s ezt a gazdasági év végén számolják el.

Azt már elhatározta a tagság, hogy a gazdálkodás fő ága az állattenyész

Gazdaságosabbá lehetne tenni a termelést. Önállóság! Igen, ez fontos és jó dolog. Nagyobb, sokkal nagyobb öntevékenységet kell adni a kisebb üzemek vezetőinek is. Nem szabad megtörténni olyannak — mint sok esetben előfordult —, hogy az üzemi konyha részére a gyár saját nevelésű hízójának levágására a központ engedélyét kell kérni. Mert azért mégis csak Furkópusztán tudják azt, hogy kell-e az üzemi konyhára hús, és elég hízott-e a sertés.

ILYEN TERVEK születtek Furkópusztán. Nincsenek elzárva az emberek a külvilágtól, sőt talán bizonyos mértékben sok más üzem előtt haladnak. Hisz dolgoznak, termelnek, igaz, csak két hatórás műszakban, de már tervük van arra, hogy a jövő héten a három műszakos termelést is beindítják. Dolgozni akarnak, azt akarják, hogy terveik megvalósuljanak.

tés lesz, főleg a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, mert ehhez van meg a legtöbb adottság. Az állattenyésztésnek rendelik alá a növénytermelést is, hogy megtermelhessék a szükséges takarmányféléket.

A napokban megkezdték már a baromfitenyésztés felszámolását, amelyre eddig ráfizetett a szövetkezet, ezzel csak azért foglalkoztak, hogy teljesíthessék a baromfi- és a tojásbeadási kötelezettséget — ugyanakkor az eddigieknél jóval) nagyobb mértékben foglalkoznak pulykatenyésztéssel.

— A lehetőségek meg lesznek ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megvalósítsuk — mondják a szövetkezet tagjai —, hiszen a beadás eltörlése nekünk is fél millió forintot jelent. Galió György bácsi éppen a novemberi előleget veszi fel, azt számolják ki neki. 36 munkaegysége volt, ezért jár 360 forint, ledolgozott 22 napot, ezért jár 220 forint, tehát összesen 580 forintot kap, — s a pénztárból a markába számolják a pénzt. — Az előlegek jórészét fedezi a tehenészet — mondják — mert a tejet magunk dolgozzuk fel. A vajat, túrót értékesítjük, a savó pedig megmarad a sertéseknek, így egy liter tejért háromötvenet- háromhetvenet kapunk, de kerül belőle a jószágnak is. Tudunk mi gazdálkodni, csak ne szóljon bele még a seprőnyél is, mint eddig.

— Lehet, hogy ezek a megoldások sem válnak be teljesen — mondja Báli Zoltán elnök —, de az a célunk, az elgondolásunk, hogy úgy alakítsuk át a gazdálkodás menetét, ahogyan a tagság számára a legjobban megfelel, amelyen keresztül a legmagasabb jövedelmet tudjuk elérni.

yfi UTAKON...