Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-01 / 281. szám
1 TC 4 9 * ÁRA: 50 FILLÉR. 9 K5011 ¥ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA 4 ’ XIII. ÉVFOLYAM. 281. SZÄM. SZOMBAT, 1856. DECEMBER 1. r "á Megszületett az első magyar olimpiai győzelem (2. o.) Tolnanémedi gondok... (4. o.) V. J Munkát mindenkinek! Manapság van egy olyan jelenség, és sajnos, mind jobban uralkodóvá válik, hogy az igazgatók, a hivatalok vezetői, a munkástanácsok önkényesen bocsátanak el embereket csak azért, mert párttagok, illetve kommunisták voltak. Az indokolás az, hogy ezek az emberek „sztálinisták“, tehát menniök kell az üzemekből, hivatalokból. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk: ez az álláspont alapjában helytelen. Azért, mert valaki a Rákosi—Gerő-rezsimben párttag volt, nem lehet csak úgy uk-muk elbocsátani az állásától. A párttagság nem bűn, hanem erény. Párttagok mindig voltak és mindig is lesznek. Persze nem lennénk eléggé tárgyilagosak, ha elhallgatnánk egy dolgot: azok, akik hűséges kiszolgálói voltak a letűnt rezsimnek, akik túllicitálták az intézkedéseket túlbuzgóságukban és vakságukban, azok nem érdemlik meg, hogy továbbra is felelős állás ban maradjanak. De sajnos, manapság olyan látszata van az egész dolognak, hogy mindenkire, még az egyszerű párttagra is azt sütik rá, hogy ..sztálinista1'. Ez nem így van! Ezrek és tízezrek voltak Rákosi és Gerő idejében, akik nem értettek egyet azzal a bűnös és népvesztő politikával, amit Rákosi és Gerő folytatott. S ennek az érzésüknek titkon, vagy nyíltan hangot is adtak. Az emberek tevékenységét, életét legjobban a munkástársai ismerik. ítélkezzenek ők és ne az újonnan állásba került vezetők. Ha ők ítélkeznek, az ítélkezés reális lesz. Persze ebben az ítélkezésben nem vezethet senkit sem a bosszú vágya, mert a bosszú elhomályosítja az emberi gondolkodást és olyan cselekedetre késztet, amelyet később százszorosán megbánunk. Az ítélet legyen reális és ne bosszútól és egyéni sérelmektől fűtött. Egyetértünk a nép azon követelésével, hogy a valójában bűnös emberek eltűnjenek az élet színpadáról, a vezető tisztségekből és helyettük olyanok kerüljenek be, akik élvezik a nép bizalmát, s akik most azon munkálkodnak, hogy ebben az országban minél előbb helyreálljon a rend, nyugalom, békesség, majd pedig boldog élet legyen. Ez a követelés jogos. De nem értünk egyet azzal, hogy minden ok nélkül mindenkit rugdaljanak és emberek, családok maradjanak állás nélkül pontosan akkor, amikor egy komoly tél előtt állunk ... Lehet, hogy hibát követett el például Szügyi Elek, a megyei pártbizottság egyik titkára, de akkorát minden esetre nem, hogy még egy termelőszövetkezetben se tudjon elhelyezkedni, még ott se kapjon munkát. Lehet, hogy hibás volt Noteisz elvtárs, a DÉDÁV egyik alkalmazottja, de annyira bizonyára nem, hogy ne munkálkodhatnék ott tovább. A törvényeket rúgják fel azok, akik most embereket bocsátanak el, mert a törvény tiltja mindazok elbocsátását, akik 1956. október 1-én munkában voltak. Emberek vagyunk valamennyien. családunk van. Azoknak élniök kell. Ha a törvény nem is, de maga az emberi humanizmus vessen véget ennek az állapotnak minél előbb. A népi demokrácia és a kiteljesedő demokratizmus ne azt jelentse a jövőben, hogy az embereket eltaszítjuk magunktól, hanem éppen az ellenkezőjét. Munkálkodjanak velünk a jövőben mindazok, akik népi demokráciát akarnak építeni, akik a nép boldogulásáért akarnak küzdeni, még akkor is, ha a részletkérdésekben nem is értenek velünk egyet, de a fő kérdésben igen. Munkát még a Rákosi—Gerő rezsim is biztosított mindenkinek, ha nem is éppen a legmegfelelőbbet. Nem lennénk hűek önmagunkhoz, ha mi az ellenkezőjét vallanánk. Élni kell mindenkinek! S ebben az országban az élethez joga van minden embernek! „Mi most olyan szocialista országot építünk, melyből hiányozni fognak a múlt torzításai“ Wladislaiv Gomulka beszéde A lengyel fővárosban megnyílt a társadalmi és politikai aktivisták értekezlete, amely a parlamenti választások előkészítésével foglalkozik. A tanácskozáson nagy beszédet mondott Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit kára. Hosszasan foglalkozott a lengyel és szovjet kapcsolatokkal. Kijelentette, hogy a lengyel nép rendkívül érzékeny szuverénitására. A moszkvai tárgyalások — mondotta — példát szolgáltatnak arra, hogy milyen jellegűeknek kell lennlök a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. A továbbiakban kifejezte reményét, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok is ezekre az elvekre épülnek majd. A lengyel belügyekkel foglalkozva Gomulka nagy figyelmet szentelt a lengyel élet demokratizálásával összefüggő problémáknak, valamint az ország előtt álló gazdasági feladatoknek. Mi most olyan szocialista államot építünk — hangoztatta—, amelyből hiányozni fognak a múlt torzításai. Figyelmeztette azokat, akik azt hiszik, hogy a különböző intézkedések csak egy fejezetet képeznek Lengyelországnak a kapitalizmushoz való visszatérés felé. Hangsúlyozta: Egy szocialista, szabad és szuverén Lengyelország növelheti erejét és jobb életfeltételeket biztosíthat az egész nemzet számára. A dolgozók soha sem egyeznének bele egy másfajta Lengyelország létezésébe. A továbbiakban Gomulka arról beszélt, hogy a szocializmus építésének lengyel útja feltételezi a munkáspárt együttműködését azokkal a pártokkal, amelyek nem marxisták, de azért tá mogatják a munkáspárt programját. Hangoztatta, hogy el akarnak hárítani minden akadályt a kormány és az egyház közötti teljes együttműködési elől. Befejezésül bejelentette, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt a többi pártokkal közös listán állítja jelöltjeit a választásokon. A mőcsényi példa... A bonyhádi járás egyik kisközsége Mőcsény. Csendesen nyújtózik a lan- kás dombok között. Lakói zömében telepesek, akik ugyanúgy élték a ma guk életét mint mások, vagy inkább éltek ahogy tudtak. A nemzeti átalakulás mozgásba hozta a nyugodt- nak látszó, békés bukovinaiakat. Úgy döntöttek, a község életét, a maguk élőtét jobbá fordítani csak tevékeny munkával lehet, ezért meg kell alakítani a pártszervezetet. Nem sok kommunista volt a községben. Az a néhány viszont bátran hallatta hangját, amikor a Rákosiéra bűnös politikája ellen léptek fel, bátran hallatta hangját most is, amikor nemzeti megújhodásunk napjai következtek el, amikor valóban a nép vette kezébe az ország irányítását és kész eddigi vívmányaink megvédésére. összejöttek, hogy létrehozzák a pártszervezetet. Az alakuló ülés közben egyszercsak megjelent két fegyveres ember és agresszív hangon felszólította a jelenlévőket, menjenek haza, pártszervezetre nincs szükség. Aki ismeri a mőcsényieket, tudja róAz új tanácselnök Gyönk községben a tanács élére került Gál Sándor, a Petőfi Tsz tagja, altit annakidején a nép választott a nemzeti bizottságba. Gál Sándor méltán élvezi a nép bizalmát, hisz közülük való. Dolgozó parasztként, majd tsz-tagként közöttük élt, dolgozott. A legutóbbi tanácsülésen egyhangú szavazattal megválasztották a község tanácselnökének. Az új tanácselnök vezetésével a tanács legfőbb gondja a község ellátása közszükségleti és iparcikkekkel. A földművesszövetkezettel állandóan meg van a kapcsolatuk és közösen beszélik meg, hogy milyen hiánycikk beszerzésére van szükség. A téli disznóvágások a só beszerzését sürgetik, s jelenleg is 15 mázsa sókószlettel rendelkeznek. A tanácstagok és a boltosok bevonásával megszervezték az igazságos elosztást: összeírták a közeli napokban a vágni szándékozók neveit, s részükre öt-öt kiló sót juttatnak, s ezzel megakadályozzák a sorbanállást és a sóval való spekulációt. A járási tanáccsal karöltve foglalkoznak a lakásprobléma megoldásával is. Egy hét alatt hat család részére biztosítottak megfelelő lakást. Igénybe vették a volt begyűjtési hivatalt és a társadalmi szervek által használt felszabadult lakásokat. Tárgyalásokat folytatnak olyan irányban is, hogy a bíróság költözzön vissza a régi épületébe, az MSZMP és a társadalmi szervek részére pedig a volt szakszervezeti helyiséget adják át. — Községünkben a lakosság körében osztatlan örömöt és megnyugvást hozott a begyűjtés eltörlése — mondotta Gál Sándor tanácselnök. — Parasztságunk szorgalmasan dolgozik, mert termelni akar, hogy begyűjtés nélkül is elláthassa élelemmel a bérből és fizetésből élőket, a munkásokat. luk, nem hangoskodnak, de ha valamit elhatároztak, az mellett kitartanak. Különösen azt a szót nem szeretik hallani: nem szabad. A saját ügyükbe nincs beleszólása másnak. Márpedig ők úgyérzik, pártra van szükség, biznak az MSZMP-ben. Másnap a volt hat kommunista helyett 13-an írták alá a belépési nyilatkozatot mintegy bizonyítva: eljegyezték magukat az emberiességgel, az igaz üggyel, vállalják a nehéz feladatot, jobban akarnak élni, mint eddig. — P — Szervezkedett, gyilkolt az ellenforradalmi terror — de a földet még sem tudták elvenni a parasztoktól A vásárlási láz után . . • Gerjen dolgozó parasztjai október 23-a után is nyugodtan dolgoztak a földeken. Végezték a betakarítást, a vetést, az őszi szántást. A község hangulata nyugodt volt, s ez örömbe csapott át, amikor értesültek a beadási terv eltörléséről és a gyűlölt erőszakos módszerek felszámolásáról. Béna közlekedés, száguldó rémhírek, egyre gyorsuló eseményforgatag ?z országban. Az emberek először csak élelmiszert vásároltak, aníi érthető, hiszen az a legfontosabb, hogy legyen elég liszt, zsír, cukor, só a háznál. Azonban hamarosan megindult a lavina. Minden megspórolt forint előkerült nemcsak a pénztárcákból, hanem a szalmazsákokból, harisnyákból és a jóég tudja még, hogy honnét. Az embereket milliárdos bankjegyek víziói sarkallták: „Vásárolni, vásárolni, amíg és amit csak lehet.” A szekszárdi üzletek szerencsésen átvészelték ezeket a heteket. Nem törtek be egy kirakatot sem, nem fos.’ tottak ki egyetlen üzletet sem, csak mindegyikben meglehetősen megcsappant az árukészlet. Végigjártunk egy sor szekszárdi üzletet és a boltok dolgozóitól a következő képet kaptuk az elmúlt hetek eseményeiről és az újraéledő forgalomról. A VAS- ÉS EDÉNYBOLTBAN rendkívüli szerény igényű vásárlók tömegeit elégítették ki a szorgalmas kiszolgálók — mint megtudjuk a bolt vezetőjétől. Nem számított, hogy lábas, vagy fazék, egyliteres, vagy tízliteres az edény. Megvettek mindent, ami a pulton és a polcokon volt. Az állványok most nagyon foghíjasok, itt egy csajka, ott egy fedő, odébb két paszírozó, egy-két lábas képviseli a hajdan oly dús árukészletet. De nem kell félni — mondják a bolt dolgozói — a nagykereskedelmi vállalat bonyhádi raktárában van még készlet, amint normálisabb lesz a közlekedés, megindul az utánpótlás. A 89-ES VILLANY-RADIÖÜZLETBEN soha nem söpörtek, takarítottak ilyen könnyen, mint most. Néhány telepes készülék kivételével elfogyott az ösz- szeis rádió, lemezjátszó, padlókeféiö, porszívó, varrógép és minden kétezer forinton felüli fényképezőgép. Még az öt darab 16 500 forintos nagy zenegépet is eladták. De jön már az ríj áru is. A nagykereskedelmi vállalat a Székesfehérvári Vadásztölténygyárból hozott rádiókat, a külkereskedelmi szervek exportra gyártott, csővázas „Csepel” varrógépeket és különböző egyéb gépeket adtak át a belkereskedelemnek, ezekből a szekszárdi bolt is kapott. ÓRA- ÉS ÉKSZERBOLT A cégtáblán kívül semmi sem mutat arra, hogy itt órákat is lehet kapni. Mikor belépünk, a boltvezető nagyon el van foglalva, előtte a pulton néhány többé-kevésbbé szétszedett ébresztőóra. Ezeket javítgatja, mint a nagy vásárlási hadjárat utolsó mohikánjait. Minden aranyláncot, gyűrűt és csörgő, vagy nem csörgő órát megvásároltak, sőt volt) olyan „szerencsés” ember is, akinek a pénztárcája három arany karórára is futotta. Ogy jött be az üzletbe, hogy egy darabot vesz, de mikor látta, hogy van még kettő, azokat Is elvitte. Ezek az aranyórák — köztük egy közel négyezer forintos Schaffhausen karóra — már negyedik éve vártak erre az alkalomra, azóta pihentek a bolt páncél- szekrényében. A TEXTILÜZLETEKNEK volt a legnagyobb forgalmuk. A lak- berendezési bolt dolgozóinak évek óta fájt a fejük, hogy mit csináljanak a darab-szőnyegekkel, antik 70 centis, egyméteres darabokban a különböző végekből megmaradtak. Most még ezek Is gazdára találtak. Nem volt ritka az olyan vevő, aki három-négyezer forintot hagyott az üzletben a vásárlás befejezése után. Ebben a boltban és a szomszédos divatáru üzletben is a napokban várják a megígért újabb áruszállítmányokat. A különös az, hogy a nagykereskedelem mellett egyre- másra jelentkeznek a pár nappal előbbi vevők is, mert kezd hiányozni a meggondolatlan gyorsasággal elköltött pénz. „Vegyék vissza a függönyanyagot, mert most nincs szükségünk rá”. — „Visszahoztam az ingeket, mert a lányom is ilyet vett” — mondják. Persze, a boltban udvariasan megmondják az illetőknek, hogy nincs szükség a már eladott árura, inkább majd a nagykereskedelem raktáraiból töltik fel a boltot. (Folytatjuk) A Rákóczi Termelőszövetkezetben még bizakodóbb volt a hangulat. Volt is rá ok, hiszen a tsz eddig sem működött rosszul. A tagok nagy része valaha Péterdy Márton földbirtokos cselédje volt. A felszabadulás óta a volt cselédek sorra-rendre új bútort vettek, emberhez méltó lakásokba kerültek és szépen ruházkodnak. A fiatalok öltözéke semmiben sem különbözik a városiakétól. Legalább tizenöt családnak van világvevő rádiókészüléke, legutóbb Brász Ferenc vett egy 1500 forintos rádiót. Az ez évi eredmény igen jónak mutatkozik. Az év elején 29 forintra tervezték egy munkaegység értékét, de Házi József, a termelőszövetkezet elnöke szerint a zárszámadáskor a végleges eredmény közelebb fog állni a 40 forinthoz, mint a 30-hoz Nem nézhették ezt jó szemmel a falu kizsákmányoló és reakciós elemei. Az október 23-a után bekövetkezett eseményeket arra szerették volna felhasználni, hogy a maguk javára fordítsák a helyzetet. A nemzeti bizottmányban jobboldali elemek vették kezükbe a vezetést, a kulákok pedig nyíltan felléptek azzal a követeléssel, hogy osszák fel az államigazdaság területét és adják vissza régi földjeiket. Elérkezettnek látta az időt Péterdy Márton is, hogy visszaszerezze felosztott földbirtokát. Péterdy nem hiába volt a Horthy-hadseregben hivatásos tüzérszázados, a katonai módszereket most is előnyben részesítette. Igaz, közben eltelt több mint tíz esztendő, s ezalatt „kemény, férfias” hivatását szeli- debb polgári állással volt kénytelen felcserélni. A népi demokrácia nem volt vele szemben gyanakvó, sem kérlelhetetlen, így előbb az Alsóleperdi Állami Gazdaság csikótelepének vezetője volt, majd a Terményforgalmi Vállalat paksi 1. sz. telepén kapott jó állást. A katonai módszereket természetesen nem úgy képzelte el, hogy majd egy szál karddal, esetleg egy ágyúval fogja lekergetni a termelőszövetkezetieket. Nem, e célra alkalmasabbnak látta felhasználni a paksi Közgazdasági Technikum diákjait. Sebtiben kiképezte őket a fegyverek kezelésére és november 3-án esküt tétetett velük arra, hogy híven követik utasításait. A célról, a termelőszövetkezet szétveréséről még korainak tartotta beszélni. Valóban korai lett volna, mert a szovjet csapatok segélytnyújtó közbelépése felborított minden ellenforradalmi tervez- getést.
