Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-24 / 251. szám

2 TOLNA! NAPLÓ 1956. OKTÓBER 24. Bűnözési rekord Nyugat-Németországban Hazaérkezett Jugoszláviából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttsége A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kül­döttsége — Gerő Ernő, az MDP Központi Vezetőségének első titkára, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János, Kovács István, az MDP Politikai Bi­zottságának tagjai — kedden reggel visszaérkeztek Jugosz­láviából, ahol megbeszéléseket folytattak a Jugoszláv Kommu nisták Szövetsége Központi bizottságának képviselőivel. A küldöttség fogadására a nyugati pályaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Ács Lajos, Hidas István, Kiss Károly, Mekis József, Marosán György, Révai József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sán dór, Piros László, Rónai Sán­dor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint Horváth Imre külügy miniszter a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és Elnöki Tanácsának számos tagja, a po litikai élet több vezető szemé­lyisége. Jelen volt az érkezésnél Dalibor Soldatic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, valamint a követség tagjai. Gerő Ernő, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősé­gének első titkára a küldött­ség vezetője a pályaudvaron a következő nyilatkozatot adta a sajtó munkatársainak: Elvtársak! A Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősé­gének küldöttsége nyolc napot töltött a szomszédos baráti Ju­goszláviában. Ez idő alatt meg­beszéléseket folytattunk a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége vezetőivel a két párt kap­csolatairól és a két országot érintő legfontosabb kérdések­ről. A megbeszélések az első perctől kezdve őszinte elvtársi légkörben folytak. A megbe­széléseket igen eredményesnek tartjuk, mert minden kérdés­ben, amelyet megtárgyaltunk, teljes megegyezésre jutottunk. A záróközlemény, amelyet el­sőnek a rádió hozott nyilvá­nosságra kedd délután, tartal­mazza a megbeszélések legfon tosabb eredményeit. — A belgrádi megbeszélések mellett küldöttségünk hosz- szabb utazást tett a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba. Ennek kapcsán találkozott néhány köztársaság, valamint járási, városi párt és állami szervek vezetőivel, gyárak, mezőgazdasági üzemek dolgo­zóival. Ez úton is megismerked tünk azokkal a nagy eredmé­nyekkel, amelyeket a baráti Jugoszlávia delegációja a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége vezetésével a szocialis­ta építésben elértek. — A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége vezetőivel foly­tatott megbeszélések határkö­vet jelentenek a két párt viszo nyában, rendezésében és elv­társi fegyüttrrtűködésének fej­lesztésében. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy mindez szi­lárd alapul szolgál népeink ba ráti kapcsolatainak további el­mélyítéséhez és jelentősen elő­segíti országainkban a szocia­lista építés ügyét. (MTI) A Német Szövetségi Köztár­saság Wiesbaden! bűnügyi hiva­talának statisztikai adatai sze­rint 1955-ben Nyugat-Német- országban rekordot ért el a bűnözés. A nyilvántartott bűn­ügyek száma 70 600-al volt több, mint 1954-ben — ez 4,7 százalékos emelkedést jelent. A statisztika azonban megállapít­ja, hogy a valóságban sokkal több bűnözési eset volt, mert ezeknek csak egy részét jelen­tették be. A bűnözök közül 18 251 kül­földi, illetve megszálló katona volt. A gyilkosságokban, rab­lásban és más súlyos bűntettek­ben ők voltak túlsúlyban. A külföldi bűnözők 4,8 százaléka angol, 4,6 százaléka francia és 29,8 százaléka amerikai volt. A gyilkosságok, gyermekek el­len elkövetett erkölcstelen me­rényletek és rablások száma 1955-ben Nyugat-Berlinben és Nyugat-Németország területén lényegesen magasabb volt, mint 1938-ban egész Németország­ban. Lengyel lapok a LEMP Központi Bizottsága teljes ülésének eredményeiről Tanjug-kommentár az MDP és a 3KSZ közötti tárgyalásokról iVarsó (PAP). A Trybuna Ludu ,,A párt és a nemzet vezetése” című hétfői vezércikkében írja: „Az egész nemzet feszült fi­gyelemmel várta pártunk új vezetőségének, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bi­zottságának és a párt első tit­kárának megválasztását. Mos­tantól kezdve új vezetőségünk van, amelyről elmondhatjuk, hogy nem. csupán a Központi Bizottság választotta meg, ha­nem az ország népének száz­ezrei, az egész párt. fiárom napon át a munkások, a fiatalok, az értelmiségiek, a katonák és tisztek százezrei, az egész ország, az egész nemzet részt vett a VIII. teljes ülés vi­táiban. Ma olyan vezetőségünk van, amely egyesíteni tudja az egész pártot, az egész munkásosz­tályt, az összes dolgozó töme­geket. mindazokat, akik szívü­kön viselik a haladás és a szo­cializmus ügyét. Mindazok az intézkedések, amelyeket az új vezetőség a nehézségeknek le­küzdésére tesz, a nemzet teljes támogatásában részesülnek.” A Zyciet Warsawy ..Vége a hazugságoknak” című cikkében a többi között ezeket írja: „Ahol az igazság kezd ural­kodóvá válni, ahol a politikai becsületesség kezd győzedel­meskedni, ott garanciák szület­nek arra, hogy a lengyelek mil­lióinak élete új utakon halad KÉKKÚTI üdítő gyógyvíz ismét kapható! 8 KÉKKÚTI GYÓGYVÍZ kiváló ízű és üdítő hatású. Kiválóan alkalmas bor ke­veréséhez, mert ízesítő ha­tása mellett színváltozást nem okoz és az alkohol káros hatását közömbösíti. 8 KÉKKÚTI GYÓGYVÍZ kiváló üdítő hatása mellett elsőrendű természetes gyógyszer gyomorbetegsé­gek — különösen gyomor- savtúltengés eseteiben. Pótolja a calciumhiányt,ja­vítja az étvágyat. Telep: Kékkút, Révfülöp mellett. Termeli: Gyógyvíztermelő V. Budapest VI., Bajcsi Zsilinszky út 15/a. Ára 1 '5 literes csatos palack­ban : 2.40 Ft. majd. Uj légkör alakul ki, új helyzet születik, amelyet a tömegek csalhatatlan ösztöne megérez fővárosunkban: eltűnik a szakadék a párt és az ország élete között, — folytatja a Zy- cie Wiarszawy. — Mert volt ilyen szakadék és ahol ez meg­van, ott a katasztrófa mindig bekövetkezhet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nem lehet szó egységről, amíg visz- szahúzó erők vannak a pártban. De igenis van egység az egye­düli lehetséges akalóprogra- mot képviselő erőkkel, amely programot az ország elfogad- hatja: a további demokratlzá lást. országunk szuverenitásá­nak további megszilárdítását, további harcot azért, hogy gyökeresen megjavítsuk gazda­ságunkat s tovább építsük az űj életet.” A Glos Pracy „Győzelem” című vezércikkében ezeket írja: „Vitathatatlan a demokrácia és a szocializmus erőinek győ­zelme. Az űj vezetőség össze­tétele ennek legnagyobb bizto­sítéka. Ez bizakodással tölt el bennünket atekintetben, hogy lefektettük azokat az alapokat, amelyekre az országnak a párt­ba helyezett bizalma Ismét épül, hogy ismét helyreállnak a párt és a tömegek közötti őszinte kapcsolatok és a sztálinizmus visszavonhatatlanul a műit ho­mályába vész. Megjelölt halak Az Amur folyón javában tart a keta-lazac vonulása. Az Amur egyik tengeröblében egy ha­lászbrigád dolgozik. Nem egy­szerű halászok, hanem a Csen­desóceáni Tengeri Halgazdasá­gi és Oceanográfiai Intézet munkatársai. A kifogott halakat hamarosan visszabocsátják a folyóba, ugyanis: csak lazaco­kat. A halak megjelölése lehe­tővé teszi a lazac vonulási út­jainak tanulmányozását, hogy kiderítsék ívási helyeiket és meghatározzák a kifogható hal mennyiségét. Az idei halászati idényben egyetlen helyen körülbelül 7000 lazacot bocsátottak vissza a víz­be, miután farkukra finom cel­luloid lapot erősítettek. A cel­luloid lapra felírják az intézet nevét és a sorszámot. Az Amur felső folyásánál már többszáz megjelölt halat találtak. Eszék. A Tanjug írja: A Magyar Dolgozók Pártja legfelsőbb képviselőinek az eszéki pályaudvaron történt ünnepélyes búcsúztatásával vé­gétért a magyar küldöttség nyolcnapos jugoszláviai tartóz­kodása. A magyar küldöttség tagjai e nyolc nap alatt tárgya­lásokat folytattak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének legfelső képviselőivel, ellátogat­tak Belgrádba, Ljubljanába, Zágrábba, Szarajevóba és az ország más helységeibe, meg­tekintettek jugoszláv vállalata-, kát és mezőgazdasági szövetke­zeteket és beszélgetést folytat­tak egyes munkáskollektívák, valamint helyi pártszervezetek képviselőivel. A két küldöttséghez közel­álló körökben hétfőn este hang­súlyozták, hogy a két párt kép­viselőinek kölcsönös érintkezé­sei kielégítő eredményekkel jártak. Ezekre a találkozásokra olyan időben került sor, amidőn mindkét küldöttség véleménye szerint már megértek a szocia­lizmus építésében a két párt ál­tal szerzett tapasztalatok meg­ismerését szolgáló tárgyalások előfeltételei, ezen keresztül pe­Mlntha kicsit elnehezedett volna és talán komorabbá, hi­vatalosabbá is vált Alekszej Petrovics Krilov az utóbbi idő­ben. Legalább is Martinov úgy látta most, ahogy jó öt hónap múltán viszontlátta a területi pártbizottság első titkárát. So­kat öregedett Krilov azóta, arca fakó lett és petyhüdt. Míg Itt várt az előszobában Krilov ér­kezésére, megtudta, hogy bete­geskedett a télen — a szívével volt a baj — és hogy az orvo­sok eltiltották két legkedvesebb szórakozásától: nem mehet egy előre se vadászni, se horgászni. Beszélgetésbe elegyedtek, aztán egyszer csak felállt Krilov, jár­kálni kezdett fel-alá, végül meg­állt a falinaptár előtt: „Ma szombat,” — mormogta maga elé, s mélyet sóhajtott. Szemén fáradtság tükröződött. „A ta­vak meg az erdők, csalitok ju­tottak eszébe biztos, azok után búsul” — gondolta Martinov. Mindamellett az is feltűnt Martinovnak, hogy Krilov most kissé nyugodtabb volt, mint máskor, vagy legalább is úgy látszott, keresi a nyugalmat. — Nagyszerű dolgok ezek, Martinov elvtárs, amik a mező­gazdaságban legutóbb történ­tek. Álmunkban isem > mertük volna gondolni még néhány dig a két ország között a múlt­ban megzavart együttműködés helyreállításának feltételei. A tárgyalások egyik fő jel­lemvonása éppen az a körül­mény, hogy a megbeszélések annak az óhajnak jegyében folytak, hogy a múlt nehéz időiből levonják a kellő tanulsá­gokat és hogy mindkét nép tö­rekvéseinek megfelelően meg­teremtsék az önként vállalt együttműködéshez vezető utat a kölcsönös bizalom és az egyen jogúság tiszteletben tartása szel­lemében. Természetes, hogy Ilyen rövid idő alatt ezen az úton Csak a kezdetet teremtet­ték meg. E találkozásokban azonban az értékes az, hogy raj­tuk keresztül megteremtődtek a két ország és a világbéke javát szolgáló további érintkezések lehetőségei és szükségessége. A két küldöttség köreiben uralkodó vélemények szerint e tárgyalások új utat nyitottak, amelynek a két szomszéd or­szág népének kívánságaival összhangban a jobb, kölcsönös megértéshez és a gyümölcsö­zőbb együttműködéshez kell ve­zetnie. esztendeje. — mondta Krilov. — Egyedül már az adó, meg a beadás csökkentése is mennnyit jelent a kolhozbelieknek 1 Emlí­teni sem mertük, s lám, a kor­mány a ml közbenjárásunk nél­kül is megtette a lépést. S ott van a káderekről az anyagi és technikai ellátásról szóló hatá­rozat! Most azt hihetnéd ró­lam — na, ezt is megszállta va­lami kincstári optimizmus, de ami igaz, az igaz: minden okunk megvan rá, hogy most már sok­kal vidámabban nézzünk a hol­napba! — Ami azt illeti, én soha nem néztem az életet fekete szem­üvegen — vetette ellen Martl- nov. — Nem tetszik nekem ez a mi sajtónk — folytatta Krilov. — Felüti az ember a területi lapokat, hát jó háromnegyede bírálat. Itt hiányosságok van­nak, ott a zűrzavar nagy, emitt meg éppenséggel bűntények derültek ki. Nem szabadna ilyen egyoldalúan bemutatni az éle­tet. Igaz, mondjuk meg őszin­tén. a szeptemberi plénum előt­A magyar—jugoszláv tárgyalások után Kedden hazaérkezett az ‘MDP Központi Vezetőségé­nek külöttsége, amely nyolc napos látogatást tett Jugosz­láviában. EZ idő alatt megbe­szélést folytatott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság legfőbb vezetőivel, ellátoga­tott több városba, megtekin­tett több üzemet, mezőgazdá­sági szövetkezetét. A magyar pár'tküldölttség látogatása, amint Gerő Ernő elvtárs, a küldöttség vezetője megérke­zésekor kijelentette, „határkő a két párt viszonyának rendezé­sében“ és „szilárd alapul szol­gál baráti kapcsolataink to vábbi elmélyítéséhez.“ Ez a tény önmagában is jelentőssé teszi a magyar—jugoszláv tár­gyalásokat. Azonban a belgrádi látogatás nem csak a baráti kapcsolatok elmélyítését, a szó cialista építés kölcsönös elő­segítését jelenti. Hosszú évek után ez volt az első magyar küldöttség, amely ellátogatott Jugoszláviába s eloszlatta mind azt a félreértést, végérvénye­sen megszüntette mindazt a feszültséget, amit az elmúlt évek rossz és elvakult politi­kája okozott. Mindannyian tudtuk és éreztük, hogy a népi Jugoszláviával szemben mester ségesen és minden alap nélkül szított gyűlölet nem a magyar népből fakadt, sőt, a magyar népnek a provokációk soroza­tához, a rágalmak és szitkok áradatához semmi, de semmi köze nem volt. Nem is lehetett okunk arra, hogy a szomszé­dos Jugoszláviával megszakít­suk korábban kialakult baráti és jószomszédi kapcsolatainkat, mert Jugoszlávia ugyanúgy a szocializmust építette, mint mi. A sztálinizmus sötét erőinek machinációi szakították el a magyar és a jugoszláv nép kö­zötti szálakat s ennek nemcsak mi, hanem az egész munkás- mozgalom is kárát vallotta. A két párt közötti tárgyalá­sok végre teljesen s egyszer és mindenkorra eloszlatták mindazt a kiprovokált és mes­terséges ellentétet, ami éveken át teljesen lehetetlenné tette a magyar és a jugoszláv nép ba­rátságát és együttműködését. Ehhez természetesen nem volt elegendő az a hajlam ami a baráti jugoszláv népben a jó- viszony helyreállítására kez­dettől fogva megvolt. Szüksé­ges volt az is, hogy előzőleg eltűnjék minden olyan akadály ami a sötét gyűlöletet ékelte a két nép közé. Hruscsov elvtárs belgrádi útja a XX. kongresz- szus, Tito elvtársnak a Szov­jetunióban tett látogatása meg teremtette a szovjet és a ju­goszláv nép közötti jóviszony helyreállítását, nem sokkal ezután pedig eltűntek a magyar közéletből azok, akik értelmi szerzői voltak annak a rágalomhadjáratnak, ami Ma­gyarországról éveken át a ba­ráti jugoszláv népre és annak vezetőire zúdult. Ebben a tisztultabb légkör­ben kerülhetett sor a magyar pártküldöttség jugoszláviai út­jára, de egyben ez a tisztul­tabb légkör volt az alapvető feltétele annak is, hogy ezek, a tárgyalások eredményre ve­zessenek. A magyar nép mind­végig megértéssel és együttér­zéssel figyelte azt a harcot, amjt a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság a szocializmus építéséért folytatott. Ez a régi rokonszenv, melyet a Jugosz­lávia elleni rágalomhadjárat sem ingathatott meg, fejező­dött ki a két párt közötti tár­gyalásokon, de egyben ez a biz­tosítéka is annak hogy a né­peink közötti kapcsolat közé ezután nem gördülhet semmi­féle akadály. A belgrádi tárgyalások ter­mészetesen csak az első lépést jelenthetik a két nép közötti barátság és együttműködés út­ján. A magyar küldöttség munkája a nyolc napig tartó tárgyalásokkal végétért. A tár­gyalások igazi jelentősége azonban éppen abban van, hogy ezzel kezdődhet meg a két nép hatékony együttműkö­dése, gazdasági és kulturális tapasztalatainak kicserélése. Az elmúlt sötét esztendők súlyos károkat okoztak népünk nek és az egész munkásmozga­lomnak. Az az új korszak, amely a két nép életében most, a belgrádi tárgyalások befejez tével elkezdődik, minden bi­zonnyal jóvá tudja tenni a gyűlölettől terhes sötét eszten­dőket s barátságunk és együtt­működésünk nemcsak a jugosz láv és a magyar nép, hanem az egész munkásmozgalom szá­mára és gyümölcsöző lesz. ti időkben bajos dolog volt fa­lun jó példákat találni a párt­munkában csakúgy, mint a gaz­dasági vezetésben. De nagy idő telt el azóta és sok minden tör­tént. Most már nem annyira a hibák hánytorgatására van szükség, mint inkább arra, hogy támogassuk azokat a helyes, új dolgokat, amikkel nap mint nap találkozunk. — Tudom én, Alekszej Pet- rovics, még a régi újságírói munkámból, hogy igen nehéz a kettőt — a hibák ostorozását és a jó ügy támogatását külön­választani. Egymáshoz kapcso­lódnak. En például soha sem tudtam megírni egy cikket va­lami pozitív dologról, hogy egy­úttal ki ne pellengéreztem volna a rosszat, ami ezt a haladó je­lenséget akadályozza a kibon­takozásban. Martinov szétnézett, végigfut­tatta tekintetét a titkárirodán, ahol bizony ritkán fordult meg — amióta Trolckben dolgozik, csak harmadszor volt itt. A fé­lig leeresztett kékselyem rollók visszaverték az ablakra tűző napsugarakat, s enyhén letom­pították a fényt. A vastag sző­nyeg, amely majdnem az egész szobát beérte, kellemesén süp­pedt a léptek alatt, akár a ki­száradt, régi tőzegtelepek tala­ja. A sarokban lassan, alig hall­ható tik-takolással sétált üve­gezett szekrénykéjében egy nagy falióra bronz ingája. Hal­kan suhogott két ventillátor: az egyik a páncélszekrény tetején, a másik pedig az íróasztalon, de valószínűleg volt még eien- kívül is valami villamos hűtő­készülék. mert olyan jó, kelle­mes hűvösség áradt az irodá­ban, mint a moszkvai Metró márványcsarnokaiban ... *ar- tinovnak most, miért-miért sem eszébe jutott az eset, amikor st fronton egyszer őt, az egyik lövészszázad parancsnokát, a hadosztálytörzshöz rendelték az első vonalból, hogy átvegye új beosztását. Megborotválkozott, kifényesítette a csizmáját, friss gallérvédőt tett, de mivel fris­sen mosott gimnasztorkája nem volt tartalékban, hát abban ment el, amit eddig viselt, s a hátán már csupa fehér volt a sós verejtéktől, az ujjain barna foltok: az előtte való napon kait meg karjai között a század po­litikát tisztje. (Folytatjuk) V. OVECSKIN: Nehéz tavasz

Next

/
Thumbnails
Contents