Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-18 / 246. szám

1S56 OKTÓBER 18.

TOLNAI NAPLÓ

3.

Ml újság Pincehelyen ?

Keres az őszi vetés — Csaknem megkétszereződött az Alkotmány Tszcs tagságának száma — A népszerű község fejlesztésről — Kultárbizottság alakult — A rehabilitációról — A törpe vízmű — A poros kirakatok

ARATÓ FRIGYES:

Gyermek a vádlottak padján..

Mint minden községben, itt Pincehelyen is mostanában a dolgozó parasztokat az őszi munka: a betakarítás, a szántás, vetés foglalkoztatja. A nagy sürgés, forgásra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy napközben nem lehet egyetlen fogatot sem látni az udvarokban, amelyeket ne foglalkoztatnának. A határban törik a kukoricát, szántanak és néhányan, akik időben letakarították a szántóföldet és nem várva eső re elvégezték a szántást, most vetnek. A nagy sürgés-forgás csak az utóbbi napokban következett be, amikor megjött az eső. Nyilván azok küszködnek kevesebb gonddal, akik eddig sem néztek tétlenül, nem várakoztak, hanem, ha nehezen is, de elvégezték a szántást. Tudják, hogy az időben földbetett búza, árpa nagyobb termést ad. mint a későn vetett.

A helyi tanács jelentése alapján a községben mintegy 70 hold árpát vetettek. Ez igen kevés, a bevetendő földnek még á 10 százalékát sem éri el. Sürgős teendő vár tehát a dolgozó parasztokra, tanácsi szervekre és a helyi pártszervezetre. Meg kell magyarázniuk, amit eddig egyáltalán nem tettek, hogy az ország kenyeréről, a jövőévi jobb termés megalapozásáról van szó.

Október 8-án az Alkotmány Tszcs közgyűlést tartott, ahol új vezetőséget választottak. A tszcs volt elnöke ugyanis átlépett a Rákóczi Tsz-be. A közgyűlés Katona Jánosnét válasz tolta meg elnöknek. A csoport tagjai másnap megkezdték a munkát. Az ősziek alá kiszórták a műtrágyát és a közeli napokban elvetik az őszi búzát is

A csoportba a közelmúltban . többen léptek be, közöttük Grünwald Pál, Szűcs István, Takács Mihály, Gergely Sándor és Balogh Gábor. A csoport tagsága az elmúlt két-há- rom hét alatt szinte megkétszereződött.

A községben, ha hárman— négyen összejönnek beszélgetni még véletlenül sem marad ki á „témából“ a községfejlesztés. Ezt a nagy „népszerűséget“ annak köszönheti, hogy a községfejlesztési tervben nem kisebb dolgokról van szó, mint a község villamosítása, új járda építése. A község a felszabadulás után kapott villanyt, de csak a belterületet villamosították. A község peremén lévő utcákban nem ért akkor a világosságot adó drót. A község apraja, nagyja részt vesz a villamosítás mielőbbi megvalósításában. A Hazafias Népfrontbizottság kezdeményezésére a község lakói vállalták, hogy a villanyoszlopok helyszínre történő szállítását, valamint az oszlopok helyének kiásását és döngölését társadalmi munkával végzik el, így olcsóbban tudják megvalósítani terveiket. Az érdekelt öt utca lakói közül már igen sokan a lakásukban elvégeztették a szerelési munkákat.

*

A község kulturális életének megjavítása érdekében egy hét tel ezelőtt kultúrbizottság alakult, amely segíti a tanács oktatási és népművelési állandó bizottság munkáját. A bizottságban helyet kapott pedagógus, orvos, kultúrotthon-igaz- gató és mások, akik részben szakmailag, részben pedig szer vező munkával segítik az állandóbizottság munkáját, a köz ség kultúréletének fellendítését. A hozzánk érkezett hírek szerint Luxemburg grófját tanulják a község fiataljai. A rendezvény bevételét a művelődési ház felszerelésének kibővítésére fordítják. Zongorát szeretnének venni.

*

A községben 25 dolgozó parasztot állítottak vissza jogaiba — rehabilitáltak. A rehabilitáció első részét a község dolgozó parasztsága hajtotta végre. Kisgyűléseken mondották el véleményüket, s két kulákot nem voltak hajlandók rehabilitálni, mert jólismert hírhedt tevékenységük. A rehabilitációt a dolgozók nagy megelégedéssel fogadták, de annál inkább különösnek vélik, hogy a községi bizottság két személy, Szent- györgyi Mihályné és Papp Már ton ügyében még mindig nem döntött. A község szegényparasztjai szerint nem kulákok, de a községi rehabilitációs bizottság — nem tudni mi okból — még nem mondta ki a döntést. Ideje volna kicsit komolyabban venni a rehabilitációt Pincehelyen is, és ha nem ku- lák valaki, akkor egy percig se bélyegezzék továbbra is e szégyenteljes jelzővel.

*

Sokan beszélnek a község csinosabbá tételéről is. Igaz, csupán annyit láttak az idén, hogy egy területet, amely a köz ség közepén pocsolyás, sáros volt, felszántották és néhány fát ültettek oda. Joggal kérdezik a község lakói — nem tudva a községi tanács további intézkedéseiről — miért kellett egyáltalán felszántani a területet, ha mást nem csinálnak. Pedig a tanács tett időközben egyet mást. Például megrendelték a díszfákat és padokat terveznek elhelyezni a parkban. Szép parkot akarnak a község közepén létrehozni. Ezekután jogos a kérdés a tanács felé: ott van a hangos híradó, mire hasz nálják, ha nem ismertetik a számos fontos hírek mellett az

ilyen közérdekű híreket is.

*

A községben a Hazafias Nép frontbizottság a lakosság túlnyomó többségét bekapcsolta a községfejlesztési terv végrehajtásába. A községben törpe vízmüvet építenek. A vízvezetékhálózat építése megtörtént, tegnap kapcsolták be az öt csapot is. Még van ugyan mit tenni, amíg a törpe vízmű vizet ad a község lakóinak, de mindenki máris úgy beszél róla „ez a mi munkánk, ez a mi vízmüvünk" — s joggal.

*

Nem tudjuk, hogy a pincehelyi földművesszövetkezet vegyes boltjának mekkora a havi forgalma, de bármekkora is legyen, nem tartjuk valószínűnek, hogy az ott dolgozók nak ’ne (lenne annyi idejük, hogy az újnyi vastagságú port a kirakatokból eltakarítsák. Az áruk egy része a porban már szinte tönkre ment.

K. Balog János

Kedves olvasó! Voltál-e már valaha szürke, komor tárgyalóteremben, ahol fiatal gyermekpalántákat vontak felelősségre, elkövetett bűnökért? Láttál-e már vádlottak padján ülő gyermekeket, akik hol félszegen, ré- veteg tekintettel, sápadt, avagy piruló arccal, halkan, sokszor zokogásba fúló hangon válaszolnak a feltett kérdésekre, hol pedig dacosan, konokul, hetykén, vagy egykedvűséggel felelnek a hozzá juk intézett kérdésekre? Láttál-e már megtört, meggyötört könnyező anyát, ki legkedvesebbjét — gyermekét védi elszántan, makacsul, féltve az igazságszolgáltatás szigorától? Vagy hallottál-e már apa szájából kemény, vádló szavakat, amint megke ményedett szívvel bélyegzi meg elrugaszkodott, elzüllött fiát? Gondoltál-e már arra, mikor családod körében harmonikus békességben élvezed az otthon melegét, hogy vannak — sajnos még mindig sokan vannak —, akik még talán sohasem érezték a meghitt családi élet boldogító atmoszféráját, akik nem isme rik a szeretetet, nem tudják mi az otthon, vagy talán már megkóstolták ugyan mindezt, de szerencsétlen körülmények megfosztották mindettől a zül lés, a bűn csápjai mind jobban és jobban húzzák le az erkölcsi fertő feneketlen hi- narába.

Aki már volt ilyen helyen és végighallgatott olyan bűnügyi tárgyalást, amelyen a vádlott fiatalkorú volt, az bizony megdöbbenve tapasztalhatta, érezhette, hogy a vádlottak padján nem egyedül a gyermek ül, hanem mellette — ha láthatatlanul is — ott ül a szülő, a rossz barát, az erkölcstelen környezet, mint vádlott-társ, mint közvetlen, vagy közvetett oka a gyermek vádlott megtévedésének, lezüllésének, rossz útra való térésének.

Ma, midőn mindinkább előtérbe kerül ifjúságunk helyes nevelésének kérdése, nem lesz érdektelen, ha e hasábokon nyilvánosan' tárjuk fel azokat az okokat, és motivu- mc-kat, amelyek megmagyarázzák és rámutatnak, hogy aránylag miért oly sok még mindig a fiatalkorú bűnöző. Célunk ezzel az, hogy az okokat feltárva, a bajok kútfor- rásának tudatában, mindannyian, akiknek az ifjúság helyes neveléséhez, kialakításához egy parányi köze is van fogjunk össze, hogy kórokozókat kiirtva, helyes irány ban haladhassunk.

Teljes egészében igazat kell adnom dr. Tomszer Ferenc elvtársnak, a fiatalkorúak bírójának, aki egyik beszélgeté Sünk alkalmával annak a véleményének adott kifejezést, hogy bár vannak az embernek veleszületett adottságai, képességei és hajlamai, mégsem lehet azt állítani, — amit a múltban több irányzat hangoztatott —, hogy vannak em

berek. akik bűnözésre születtek. Nem, senki nem születik bűnözőnek — állítjuk mi is dr. Tomszer bíróval — hanem csak azzá lesznek bizonyos körülmények között. És itt adunk helyet dr. Tamásfi József, a Pécsi Városi Bíróság iiatalkorúak bírája megállapításának. hogy a bűnözés általában társadalmi jelenség, amelynek okai mélyen és szerteágazóan ott gyökereznek a mindenkori társadalom ban.

A bűnözés okai sokrétűek és bonyolult összetételűek. E cikksorozat keretében a leggyakoribbakkal kívánok foglalkozni a későbbiek során. Mielőtt azonban ezeket rendszerben foglalnám, idéznem kell dr. Tomszer és dr. Tamásfi, a Szülők Főiskoláján elhangzott előadásának néhány gondolatát. „Mindenekelőtt azt kell megállapíta nunk — hangoztatták —, hogy nincs meg nem nevelhető gyermek. Legfeljebb csak neveletlen gyermekről beszélhetünk. Minden gyermek ránevelhető a társadalmi együttélés szabályainak betartására, a mások tulajdonának, testi épségének tiszteletére és kifejleszthetők benne olyan erkölcsi tulajdonságok, mint ez igazmondás, a munka szeretete, az idősebb iránt való tisztelet, stb. Csak éppen törődni kell a gyerekkel, nevelni, s mindenekelőtt jó példát kell mutatni neki. A nevelés tudomány. Tudomány. nemcsak a hivatásos pedagógusok, hanem a szülők számára is. S nem mindegy sem a gyermek, sem a társadalom számára, hogy a szülők tisztában vannak-e a nevelés legelemibb követelményeivel. A szülők adják meg a nevelés első elemeit. A családban rakódnak le a legzsengébb évektől kezdve az erkölcsi nevelés alapjai, itt szerzi meg a gyermek első ismereteit a külvilágról, itt szerzi meg az első, s esetleg a későbbi éveiben is irányító szerepet játszó élmények egész sorozatát. A gyermek jellemé nek, tudatának, magatartásának alapjait, a családi kömye zet határozza meg.“

(Folytatjuk.)

A közösség összefogásával...

Alig 2000 lakosa van Fácánkert községnek. Az összefogásban azonban példát mutatnak a környék, a járás többi falvainak is. A párt és a tanács kezdeményezésével a lakosság önkén, tes munkájára támaszkodva fejlesztik községüket.

Két-három hónappal ezelőtt fogtak hozzá és társadalmi munkával felépítettek egy 21x10 méteres alapú épületet, amelyben helyet kapnak a párt- és tömegszervezetek, ezenkívül egy kultúrtermet is építettek, különféle rendezvények megtartására. Az épület külső és belső tatarozásával még nem végeztek, ajtókra, ablakokra, kályhákra van szükség ezeknek a költségeit részben társadalmi munkával, részben a községfejlesztés címén befolyt pénzből fedezik. Nem volt a községben olyan család, amelynek valamelyik tagja, valamilyen formában ne vette volna ki a részét a munkából — mondja Hanoi elvtárs, a községi tanács VB elnöke. — 11.700 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a párt és tanácstagok, DISZ- tagok, dolgozó parasztok az építéshez. A járási pártbizottság egy piroskötésű emlékkönyvve)

jutalmazta meg a lelkes építőket, melyben eddig 170 nevet jegyeztek be. Az elsők között találjuk Horváth István és Horváth József, Szijjártó Sándor és Reiser József párttagok neveit majd a DISZ-íiatalok közül Pintér József, Hanoi Ferenc és a többiek nevét látjuk. A névsorban tovább sorakoznak a tanácstagok, köztük Nyirati János, Juhász Mihályné, majd az olyan dolgozó parasztok neveit örökíti meg az emlékkönyv, mint Kulcsár István, Orbán József és Tóth Mihály, akik első esetben vették ki részüket a társadalmi munkából. Lehetne még nagyon sok nevet idézni, azonban erre a lap terjedelme miatt nincs lehetőségünk.

A fácánkerti példa minden esetre azt mutatja hogy a község lakói magukénak érzik a községfejlesztési tervet amelyet maguk készítettek, s végrehajtásáért szívesen is vállalnak munkát. De mutatja azt is, hogy ott, ahol a községi pártszervezet mozgósítja a tanácsot, a DISZ-t, a helyi erőket, eredményesen hajtják végre a községpolitikai terveket.

A szőlő varázsa . . .

OSZTROGONÁC PÉTER valamiben mesterkedik. Abból lehet gyanítani, hogy vagy öten hatan állják körül, nagy örvendező képpel. Ott állnak a Présház tornácán, a faoszlophoz szó. ritamak egy törtvégű üvegcsövet t s azt fűrészelik nekihevül- ve egy darab madzaggal.

— Már füstölög — kiált vala. melyik a körülállók közül, mire egy másik, aki kanosával a kezében leste a fűrészeléstt vizei borít az üvegcsőre, ami nem más, mint egy törött üveglopó szára. Persze, a leöntés még korai volt, nem sikerült a fűrészelés. Kezdik elölről, míg aztán a madzag és a kancsó víz segítségével csak sikerül lemesterkedni az üvegcső tört végét. Készen van tehát a nagy mű. Osztrogonác Péter a szájához emeli s belefúj. Aztán, úgy látszik, valami hirtelen eszébe jutott, beszaladt a présházba és egy terebélyes bádogtölcsérrel tér vissza. A tölcsért az üvegcső végére húzza és fújni kezdi a rögtönzött kürtöt. Csak úgy harsog a szőlők felett, ámbár minek csűrjük, csavarjuk a dolgot, aligha akadna rezesbanda, amelyikbe ezzei a kürttel befogadnák Pétert.

Itt azonban megfelel, arra jó, hogy még szélesebbre kerekítse a vidámságot, ami pedig ugyancsak uralkodik a szürete- lök között. Fiatal lányok menyecskék, öreg nénikék gyűjtik vedrekbe az érett szőlőfürtöket, folyik a szüret a L eperd- pusztai Állami Gazdaság szőlőjében. Egyre szertelenebb a jókedv, ami minden szüretnek velejárója. Lám, lám, milyen varázsa is van a szőlőnek. Jókedvre deríti az embereket, amikor a levét isszák, de vidámságot olt beléjük akkor is, amikor szüretelik. Mint mindenütt, itt is megvannak a /á/ő hangulatcsinálók hogy amikor a vidámság esetleg alábbhagy egy kissét újból tetőfokára emeljék.

LÁM MOST IS Lorencz Márton, az egyik puttonyos csapja össze a kezét és kapja derékon a veder mellől éppen felegyenesedő Baumann Magdát s táncra kerekedik a szőlőtőkék között. A szőlőtőkék persze, hamar megakasztják a táncot

— így aztán lassan halad a a szüret — beleakaszkodnak a „Martin bácsi” hátán levő puttonyba.

— Aa, szűk a hely, nem lehet itt forgolódni — így a Magda.

— Nem úgy a ... meg lehet fordulni még a tányéron is — kontráz vissza az öreg.

— Martin bácsi, zenét kérünk — mondják szinte kórusban a többiek.

— Zenét? Azt lehet. — Ezzel a mutató és gyűrűsujját a szájába dugja és rákezdi a dallamot: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs ...” De úgy elcifrázza, hogyha a sárgarigók még nem költöztek volna el, kát most nyomba megtennék, mert nem tudnák felvenni a versenyt az öreggel. Meg-megáll közben, míg a szüretelők a puttonyába töltik a szőlőt.

— MARTIN BÁCSI, miért nem ment el a Rádióhoz — hec celi az egyik fiatalasszony — ott is hallani ilyen füttyöt. Biztosan bevették volna magát is.

— Mehettem volna — rándít egyet a vállán, s ezzel megindul a vágó szélén álló kocsihoz, amelyen két hasas hordó várja a telt puttonyt. Miközben kiürítik a puttonyát, újból füttybe kezd. Kísérője is akad az pedig nem más, mint Erős Mária csapatvezető, a főfő dalos a szüretelők között.

Kiürült a puttony, Martin bácsi tánclépésben tart visszafele. Már újra szájához emelné, hogy újból füttybe kezdjen, de félúton megáll a keze. Visszafelé néz, ahonnan a szüretelők haladnak. — Még elmaradt nyolc sor — mondja. — Nyolc szedő még menjen vissza. Melyik puttonyos megy velük? Na, majd megyek én. A többi kezdheti ott a. diófától felfelé. — Mert a puttonyosnak arra is ügyelni kell, hogyan halad a szedés, nem maradnak-e el sorok.

Kettéoszlik a szüretelő csapat a nagyobbik rész új vágót kezd. Most egy jólmegtermett

fiatalasszony, Ragács Pongrác- né lesz a hangulatcsináló.

— Mi az, Róza, elmaradtál?

— korholja szomszédját. — Igyekezz jobban.

— Szakadna rájuk az ég — tör ki a másikból a „jókívánság” — elhagytak egy sort itt mellettem, azt kell megszednem. Talán majd én leszek a többi bolondja is — méltatlankodik.

A FIATALASSZONY most új „célpontot” keres. — Jancsi, ott megy a menyasszonyod — kiabál az egyik puttonyosfiú

felé.

— Hol te? — egyenesednek fel a többiek. — Gyere már Jancsi! — Ott lent az úton —• ■mutatja. A szőlő alatt a dülő- úton egy csacsi poroszkál kétkerekű kordéba fogva. Jancsi hirtelenében nem tud más tromfot azzal kontráz vissza:

— A vőlegényed. — így kerül sorra egyik is, másik is, tréfálkoznak egymással a fiatalok, csak az öregek társalognak csendben egymás között, mintha csak ellensúlyozni akarnák a fiatalok szertelen jókedvét.

Csendben van a legfiatalabb szüretelő is. Igaz, nem igen több négy évesnél, csak az « munkája, hogy néha odébb teszi a vödröt — persze, mikor csak néhány szőlőfürt van még benne.

— Te miért nem dolgozol? — szólt rá tréfásan a brigádve- zetó.

— Mert nem ad pénzt — felel vissza a csöppség.

— Már neked is pénz kéne? Aztán, hogy hívnak?

— Völker Marikának.

A KISEBBIK CSOPORTNÁL a puttonyos éppen terhétől szabadul meg a kocsin. Erős Mária most nem jói kezdte az éneket mert az öreg nem tudja kísérni, bárhogyan is cifrázza.

— Nagyon mély — méltatlankodik — én nem tudok Cé- durban...

— Martin bácsi, most mér nem fütyül — kérdezik.

— Mert nem mindig akarok.

... folyik a szüret a Leperdpusztai Állami Gazdaság szőlőjében.

BOGNÁR ISTVÁN