Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-18 / 246. szám

2 TOLNAI NAPLÓ 1956 OKTÓBER IS. flz MDP küldöttségének látogatása a vincsai atomkutatéintézetben és Szendrön Belgrád (MTI). Az MDP Eelgrádban tartózkodó küldött­ségének tagjai, Gerő Ernő, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János, Kovács István szerdán délelőtt látogatást tet­tek a vincsai atomkutatóinté­zetben. Az MDP vezetőit Alekszandar Rankovics, Vladi­mir Bakancs és Lazar Koli- sevszki, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége központi bi­zottsága végrehajtó bizottságá­nak tagjai kísértek. A Belgrádtól mintegy 20 kilométerre fekvő atomkutató­intézetben Pavle Szavics pro­fesszor, a világhírű jugoszláv atomtudós, az intézet alapítója és Vojko Pavisics atomtudó.', az intézet igazgatója fogadta a magyar vendégeket. A küldöttség tagjai megtekin tették a laboratóriumokat, mű­helyeket és a tudományos könyvtárat, hosszabb időt szen­teltek a most épülő atommág lya megismerésének. Vojko Pavisics professzor el mondotta, hogy ez Jugoszlávia első atommáglyája, amely szov­jet tervek alapján és szovjet segítséggel épült. A máglyába beépítenek egy külön kis csa­tornát műszaki és technológiai kísérletek céljaira. Ezek a kí­sérletek lehetővé teszik majd, hogy 7—10 év múlva felépül­jön az első jugoszláv tervezésű és építésű atomreaktor is. A most épülő atommáglyával egyébként Jugoszlávia lesz a tizedik ország a világon, amely atomreaktorral rendelkezik — hangsúlyozta Pavisics. Az intézet különböző rész­legeinek megtekintése után a jugoszláv tudósokkal folytatott beszélgetés során Gerő Ernő elvtárs meghívta a jugoszláv e.tomszake-mbereket,, hogy láto­gassanak el Magyarországra. — Részletesen megismerked­hetnének a magyar atomkuta­tás helyzetével és kölcsönösen kicserélhetnék tapasztalataikat — mondotta Gerő elvtárs. Vojko Pavisics professzor ki­jelentette: Örömmel eleget tesz­nek a meghívásnak és a legkö­zelebbi jövőben felkeresik magyar kollégáikat. A látogatás végén az intézet vezetősége vendégül látta a magyar küldöttség tagjait. A bensőséges légkörben lefolyt fogadáson Gerő Ernő rövid po­hárköszöntőt mondott. A látogatáson szerzett benyo­másokról Gerő elvtárs a követ­kezőket mondotta: A vincsai intézet tevékeny­ségét széles alapokra fektették. Lehetetlen észre nem venni, hegy munkatársainak többsége meglepően fiatalember. Ez a jövőben minden bizonnyal meghozza majd a gyümölcseit. * A magyar küldöttség tagjai a vincsai atcmkutatóintézetből Szendrőre, a régi törökkorabeli vár romjaihoz mentek. Ez a Hunyadi nevéhez és hősi har­caihoz is szorosan kapcsolódó vár 1941ig feltűnően jó álla­potban állta az évszázadok vi­harát. így a német megszállók a második világháború alatt lőszerraktárnak használhatták fel. A raktárban azonban 1941- ben óriási robbanás történt, amely a várat majdnem telje­sen rombadöntötte. Kínai nőküldöttség érkezett Magyarországra A magyar nők országos ta­nácsa meghívására háromtagú kínai nőküldöttség érkezett Magyarországra. A küldöttség tagjai: Jang Csun, a Kínai Or­szágos Demokratikus Nőszövet­ség állandó bizottságának tagja, Hua Ji Csung-king vá­rosi demokratikus nőszövetség vezetője, Kung Liang, az össz- kínai demokratikus nőszövet­ség munkatársa. A küldöttség körülbelül két hetet tölt ha­zánkban. 528 emeletes felhőkarcoló építését tervezik Chicagóban Chicago (AFP). Frank Lloyd Wright amerikai építész ked­den a sajtó képviselői előtt is­mertette egy több mint 1600 méter magas épület terveit. Az épület egy kardhoz hasonlít, amelynek markolata a földön van. 528 emelete lesz és körül­belül 150 méter magas torony lesz a tetején. A KÜLPOLITIKA HÍREI Jordánia, Szaud-Arábia és Jemen nyilatkozata a szuezi kérdésben Három arab állam, Jordánia. Szaud-Arábia és Jemen kedden közzétette ama nyilatkozatok szövegét, amelyeket a Bizton­sági Tanács előtt mondtak volna el a szuezi kérdésben, ha felhatalmazták volna őket erre, amint ezt eredetileg kér­ték. Jordánia képviselője védel­mébe vette Egyiptomnak azt a jogát, hogy államosíthatja a csatornát és hangsúlyozta, Egyiptom jóakaratról tett tanú ságot, amidőn hajlandó volt az érdekeltekkel megvitatni min­den olyan rendszabályt, amely nem sérti nemzeti szuvereni­tását. Abdel Rifai, Jordánia képvi­selője szerint Izrael nem tart­hat igényt a szabad áthajózás ra a Szuezi csatornán. Izrael — emelte ki — a Szuezi-csatorna ügyében keletkezett jelenlegi helyzetet támadó hadművele­tek indítására használja fel az arab államok ellen. Jordánia képviselője végül felemelte szavát a nyugati ha­talmak katonai előkészületei ellen és felszólította őket, hagyják abba ezen előkészüle­teket az Egyiptommal és vala­mennyi arab állammal folyta­tandó baráti együttműködés po litikája érdekében. M. Barudi, Szaud-Arábia képviselője általános háború­val fenyegette meg a nyugati hatalmakat, ha megtámadják Egyiptomot. Barudi csodálkozását fejezte ki, hogy a nyugat nem bízik Egyiptom szavában, majd kije­lentette, a nyugati hatalmak nem a Szuezi-csatorna forgal­mának megbénulásától félnek, hanem a XIX. századbeli gyar­matosító politikát akarják fel­éleszteni és rá akarják kény­szeríteni akaratukat Egyip­tomra. Ahmad Zebara, Jemen állan­dó küldöttének helyettese rö­vid nyilatkozatot mondott volna a Biztonsági Tanácsban, amelyben védelmébe vette volna a csatorna államosításá­nak törvényes voltát és azt mondotta volna, hogy országa aggodalommal figyeli a Közel- Kelet ügyében folytatott nyu­gati "politikát, amelynek célja a gyarmatosító politikához való visszatérés ezen a jelenleg füg­getlen területen. A Newyork Herald Tribune című lapnak nem tetszenek a Szovjetunió és Japán közti vi­szony rendezéséről megindult szovjet—japán tárgyalások. A Newyork Herald Tribune keddi szerkesztőségi cikke nem egyéb mint bizonyos amerikai körök kísérlete, amellyel nyomást akarnak gyakorolni Japánra és zavarni akarják a tárgyalások menetét. * ' A Newyork Times kedd reg­gel vezércikkbe^ jelentette be, hogy ez évben is támogat­ja Eisenhower elnöki jelölését. A Times az 1952-es választások alkalmával is Eisenhower mel­lett döntött. * A Reuter iroda jelenti, hogy San Francisco közelében a ten gerbe zuhant a Pan American Airways egyik utasszállító re­pülőgépe. A gépnek mind a 32 utasát, köztük hat nőt és három gyermeket sikerült sér­tetlenül megmenteni. • Kairó (AFP). Nasszer elnök kedden délután fogadta Ray­mond Hare-t, az Egyesült Ál­lamok új kairói nagykövetét. Az amerikai diplomata most tett először látogatást az egyiptomi államfőnél megbízó­levele átnyújtása óta. Athén (TASZSZ). Mint a la­pok közlik, október 15-én Brown tengernagy parancs­noksága alatt Athénba érkezett a 6. amerikai flotta egyik hajó raja. Október 15-én Isztambulba érkezett a 6. amerikai flotta egyik cirkálója, egy repülőgép- anyahajó ja és négy torpedó­rombolója. * Moszkva (TASZSZ). N. Sz, Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára ok­tóber 16-án fogadta a szovjet— japán viszony rendezéséről tár­gyalásokat folytató japán kor­mányküldöttség tagjaként Moszkvában tartózkodó Icsiro Kono japán földművelésügyi és erdőügyi minisztert. Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunióban vendégeskedő ju­goszláv katonai küldöttség ok­tóber 16-án megtekintette a szovjet atomerőművet. * Az ENSZ székhelyén kedden este bejelentették, hogy a Biz­tonsági Tanács október 19-én pénteken összeül és megtár­gyalja Jordánia panaszát, ame­lyet agresszió címén emelt Iz­rael ellen. Csehszlovákia nem küld megfigyelőket az amerikai választásokra Prága (CTK). A csehszlovák külügyminisztérium jegyzéket kapott az amerikai nagykövet­ségtől, amelyben az Egyesült Államok kormánya felkéri a csehszlovák kormányt, küldje el egy vagy két képviselőjét az Egyesült Államokba, hogy meg ismerkedjék az amerikai válasz tási rendszerrel. Október 15-én a csehszlovák külügyminisztérium a meghí­vásra válaszjegyzéket intézett, melyben a külügyminisztérium közli, hogy a csehszlovák kor­mánynak nem áll szándékában rendkívüli hivatalos megfigye­lőket küldeni Csehszlovákiá­ból, tekintettel arra a tényre, hogy az amerikai választásokat a Csehszlovák Köztársaságnak az Egyesült Államokban műkö­dő diplomáciai képviselői és a kiküldött csehszlovák újság­írók figyelemmel fogják kí­sérni. Amennyiben bármelv más csehszlovák lap a válasz­tási hadjárat idejére tudósító­kat szeretne küldeni az Egye­sült Államokba, úgy a csehszlo vák hatóságok bizonyára nem emelnének tiltakozást ez ellen. ,,Ami a hivatalos küldöttsé­gek cseréjét illeti, a csehszlo­vák kormány véleménye sze­rint ajánlatos és helyes lenne, ha megvitatnák egy hivatalos küldöttség, például gazdasági, kulturális vagy tudomány s küldöttség cseréjének lehetősé­gét. Hasonlóképpen hasznos célt szolgálna, ha figyelembe vennénk egy parlamenti kül- döttségcsere lehetőségét Bizo­nyos országok kezdeményezése következtében a kapcsolatok­nak ez a formája az elmúlt idő szakban kibővült és ez hozzá­járul a nemzetek közötti meg­értés előmozdításához,“ Befejeződött Edén és Selwyn Lloyd párizsi tárgyalása Párizs (MTI). Eden brit miniszterelnök kedden késő este befejezte egynapos párizsi tárgyalását Guy Mollet francia miniszterelnökkel és Pineau külügyminiszterrel. A tárgyalásokról éjfél után közös nyilatkozatot adtak ki. E szerint a két ország tovább­ra is kitart a Biztonsági Tanács elé terjesztett angol—francia határozati javaslat mellett, beleértve annak a Szovjetunió vétója következtében elutasí­tott második szakaszát is. Ez a szakasz — mint emlékezetes — azt mondta ki, hogy a londoni értekezlet 18 hatalmi javasla­tainak, amelyek a Szuezi-csa­torna nemzetközi igazgatására vonatkoztak, Ítéli alapját ké­pezniük a megoldásnak, hacsak Egyiptom nem áll elő olyan in­dítvánnyal, amely ugyanilyen biztosítékot nyújt a csatornát igénybevevő országoknak A cukorrépa földeken A Kazah SZSZK kolhozaiban most takarítják be a cukorré­pát. A betakarításnál különféle gépeket használnak. A répát rakodógépekkel rakják teher­gépkocsikra. A gépeket traktor vontatja, minden egyes rakodó­gép teljesítőképessége 60 tonna óránként. Egy tehergépkocsit 3—4 perc alatt rak meg. A képen: Cukorréparakodó­gép a „Krasznaja Zvjezda” kői­hez földjén. (Dzsambul terü­let.) II. Estébe hajlott már az idő. Egy re lejjebb hanyatlott a nap. A bí- borszínű alkonyati fény ott tük­röződött hosszan a vízen. Kijött a mi költőnk is. A színpompás naplemente úgy látszik mélyen érintette a lelkét. Még a ka­lapját is levette s úgy nézte néma csodálkozással az aláeresz kedő napot. Az apámmal kettesben ha­marosan fogtunk egy jókora gerendát és nagynehezen be­cipeltük az udvarunkba. Mire bealkonyodott, már szét is fűrészeltük és befűtöttünk vele a konyhában, hogy teát főzzünk. Később megjött a költő is, le­ült közénk, szétterített az asz­talon valami papírt és dallamo­san hajlongatva a szót, olvasni kezde az apámnak a frissen költött verset. Ma is jól emlék­szem a címére: „Győz a szép­ség!” A vers pedig arról szólott, hogyan száll alá a nap a ten­gerre s hogy a falu szegény lakói elfeledkezve , munkájuk­ról, gondjukról, kisereglenek a partra és gyönyörködnek a naplemente káprázatos szépsé­gében. Hallgatta az apám, csak hall­gatta, s egyre dühösebb lett. — Hiába volt neki szelíd termé­szete, egyszer csak nagyot csa­pott tenyerével az asztalra és ráförmedt a költőre: — Hát van magának képe ilyen dajkameséket írni!? Tűzre valót gyűjteni ment ki a nép a partra, nem pedig gyönyörköd­ni a naplementében! Nagy zavarba esett a költő. röstellte magát a szegény költő. Erőltetetten nevetett. Borzol- gáttá, csavargatta a haját, az_ tán elővette a ceruzáját és neki­pillanatban szétszakadt a bo- rostyánfűzér. A csiszolt kövek egymásután hullottak a pad­lóra. Hangos nevetés hullámzott végig a termen. Az ideges fe­szültség fölengedett. Az elnök­ség tagjai közül többen feláll­tak helyükről és keresgélni kezdték a szétgurult köveket. A gyűlés elnöke a lábával kotort elő egyet, fölvette, meg­kopogtatta vele a tintatartó szélét és megkérdezte a tenge­részt, befejezte-e elbeszélését. A tengerész azt mondta, hogy a történetnek ugyan vége, de szeretné még egy kicsit kikere­kíteni. S a közönséghez fordul­va váratlanul így folytatta: — Lám csak, azt mondják, az életben az igazság különféle. Ez a história, amit most elmon­dottam, azonban világosan meg mutatta hogy igazság csak egy van, de ezt különféleképpen látják. Nem ott a baj, ha mondjuk, a költő kéket lát és azt mondja, hogy az rózsaszínű. Ámde, ha a költő veleje meg- lottyan a fejében és odáig jut, hogy a tűzrevaló fát nem tudja megkülönböztetni a naplemen­tétől — akkor joggal kiált fel az olvasó: „Ejnye, ilyen költői szemre aztán már igazán nin­csen szükségünk!” A teremben ismét nevetés gurgulázott végig és ugyancsak megtapsolták a tengerészt. A konferencia elnöke órájára nézett és belefogott a záró­beszédbe. Elmondta hogy ez az eset, amit a tengerésztől hallottak, nem tipikus a mi mai társadal­munkban. Irodalmáraink, — mondja, aligha tévesztenék össze a tengerben hányódó fa­darabok kihalászgatóit a nap­lementében gyönyörködőkkel. Semmi kétség, hogy irodalmá­raink elsősorban a munkafolya­matot látják. És le Is írják ezt a munkafolyamatot, mondhat­nám talán a természet szépsé­geinek rovására is, de semmi­képp sem megfordítva. Az ön története azonban — fordult az elnök a tengerészhez — nagyon tanulságos lehet ma­napság. Ebben a történetben mi azt látjuk, hogy az a bizo­nyos költő nem valami gonosz indulattól hajtatva írta meg hamis versikéjét hanem csak azért, mert egyoldalúan, hibás módon látta a homályos tekin­tete előtt elfolyó életet. Nagy csendesség volt a terem ben. Ennek ellenére miért, miért se, az elnök ismét meg­kocogtatta a borostyánkővel a tinta tartó szélét és azt mondta: — Amint látjuk, az efféle hi­bák az élet igazsága elleni vét­ségek nyomán bukkannak elő minduntalan az olyan bosszan­tó deffektusok, mint a lákozzás, vagy ellenkezőleg: az indokolat­lan sóhajtozás. Én azonban fel­tételezem, hogy a jó politikai felkészültség és a nép iránti igaz szeretet megóvja mindig az írót az ilyen durva hibáktól. Ezzel az elnök átadta a bo­rostyán szemet a költőnőnek, röviden összefoglalva a konfe- rencia eredményeit és beszédét azokkal a szavakkal zárta, amelyeket úgyszólván akárme­lyik olvasókonferencia zárósza­vai között megtalálhatjuk: —Igen — mondta — a mi prózaíróink és költőink még igen sokkal adósak az olvasó- közönségnek, de ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ezt az adós ságot hamarosan le fogják tör­leszteni. — Valóban? — azt mondja. — Csakugyan? Én meg ügyet sem vetettem azokra a hányó­dó fadarabokra. Látom: az em­berek mind nyugatra néznek. Hát azt hittem, a naplementé­ben gyönyörködnek. Látván a költő nagy restell- kedését, most már nyugodtabb hangon folytatta apám: — Na, nézze csak elvtárs hát ítélje meg maga! Hol van a népnek most ráérő ideje, hogy a naplementét nézegesse? Szó se róla, lehettek persze olyanok Is akik azért megnézték, de nem hagyta ott egy sem a dol­gát a kedvéért. Nekem magam­nak is tetszett, ahogy lebukott a vízbe a nap. De akkor is az •járt az eszemben: „Zavarja a munkában az embert, nem látja tőle, mi van a tengerben.” Erre aztán még jobban el­fogott javítani a verset. Nem sokra jutott azonban, végre is félretette az egészet és azt mondta az apámnak: — Nemjavítok rajta semmit. Jó ez így is. És ami a legfőbb, úgy ábrázolom benne a népet, hogy finom érzéke van a szép­séghez, amely mindent legyőz. Az ilyen verseket manapság a kezemből kapkodják el a szerkesztőségek! Az apám erre elmosolyodott gúnyosan. Amaz meg, hogy lát­ta a mosolyt, sértett önérzettel kiáltott fel: — Becsületemre mondom, eszem ágában sem volt, hogy hazudjam! Mindezt úgy írtam le, ahogy láttam! A tengerész elhallgatott most hogy összeszedje gondolatait. Feszült csend volt a teremben. A költőnő kezei között ebben a M. Zoscsenko:

Next

/
Thumbnails
Contents