Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-17 / 245. szám
2 TOLNAI NAPLÓ 1956 OKTÓBER 11. Az Egyesült Államok tovább folyósítja a gazdasági segélyt Jugoszláviának Washington (MTI). Eisenhower elnök hétfőn úgy döntött, hogy az Egyesült Államok tovább folyósítja a gazdasági segélyt, elsősorban élelmiszersegélyt Jugoszláviának, de felfüggeszti a nehéz katonai felszerelések szállítását.. E felszerelések között mintegy 200 lökhajtásos repülőgép van. A szenátus és a képviselőház tagjaihoz intézett levelében Eisenhower elnök hangoztatta, hogy a döntést a kérdés gondos tanulmányozása után hozta. Hozzáfűzte, hogy a katonai felszerelések közül csupán a kiképzéshez szükséges, s már régóta tervezett kisebb felszerelések szállítását engedélyezik a döntés értelmében. Krisna Menőn és Selwyn Lloyd a szuezi kérdésről Newyork (MTI). Krisna Menen India tárcanélküli minisztere hétfőn Newyorkban annak a véleményének adott kifejezést, hogy kedvező helyzet alakult ki a szuezi probléma megoldására, feltéve, ha rövid időn belül nem történik olyasmi, ami ezt megzavarná. Menőn a newyorki repülőtéren újságírók előtt beszélt. Az indiai tárcanélküli miniszter hazatérése előtt Londonba látogat. Selwyn Lloyd angol külügyminiszter október 15-én hazautazása előtt Newyorkban kijelentette, hogy a Szüezi-csator nát használók szövetsége „gondos megfontolás tárgyává tenné1' Egyiptom javaslatait, ha azokat előterjesztenék. „Ha Egyiptom nem terjesztené elő saját javaslatait — tette hozzá —, akkor igen komoly helyzet állana elő. Úgy vélem azonban, hogy tovább kell folytatnunk a megoldási lehetőségek utáni kutatást, s egyéni véleményem az, hogy Egyiptom elő fogja terjeszteni javaslatait.“ Szovjet mezőgazdasági szakemberek érkeztek Magyarországra I. A. Szizov, a mezőgazdasági tudományok doktora, a lenin- grádi öszszövetségi növénytermesztési kutatóintézet helyettes igazgatója vezetésével Bulgáriából jövet mezőgazdasági szakemberekből álló négytagú szovjet küldöttség érkezett Magyarországra. A küldöttség tagjai többhetes itteni tartózkodásuk alatt több mezőgazdasági tudományos intézményt látogatnak meg, s a szovjet és a magyar növénynemesítési szakemberek szoros, gyakorlati együttműködésének kiépítéséről tárgyalnak. (MTI) Az osztrák sajtó vezető helyen számol be az MDP küldöttségének belgrádi látogatásáról és Hagy Imre párttagsági ügyének rendezéséről Bécs (MTI). Valamennyi osztrák lap feltűnő helyen számol be a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének jugoszláviai Iá. togatásáról és Gerő Ernőnek, a küldöttség vezetőjének Bel- grádban tartott üdvözlő beszédéről. Az osztrák sajtó Nagy Imre párttagsági ügyének rendezéséről is vezető helyen ad hírt. Az österreichische Volks- stimme, az Osztrák Kommunista Párt központi lapja, ismerteti Horváth Zoltánnak a Népszavában megjelent cikkét amely élesen bírálja Rákosi Mátyás magatartását a legutóbbi évek eseményeivel kapcsolatban. Á görög kormány külön megbízottjának látogatásai Pierre Garoufalis rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a görög kormány Budapesten tartózkodó külön megbízottja látogatást tett Hidas Istvánnál a Minisztertanács első elnök- helyettesénél és Horváth Imre külügyminiszternél. Sepilov Párizsban ebéden látta vendégül Pineaut Párizs (MTI). Sepilov szovjet külügyminiszter kedden délben a párizsi szovjet nagykövetségen ebéden látta vendégül Christian Pineau francia külügyminisztert. A francia külügyminiszter az ebéd előtt kijelentette: lehetséges, hogy az ebéd során ismét szóba kerül a szuezi kérdés. A Biztonsági Tanácsban, nem jött létre közöttünk megegyezés — mondotta Pineau — ezí azonban nem akadályozza meg azt, hogy jó kapcsolatok legyenek közöttünk. Szovjet szakszervezeti küldöttség utazott Ausztriába Moszkva (TASZSZ). Az osztrák szakszervezeti szövetség meghívására október 15-én szovjet szakszervezeti küldöttség utazott Bécsbe, hogy viszonozza az osztrák szakszervezeti küldöttség Szovjetunióban tett látogatását. A szovjet szakszervezeti küldöttséget A. I. Sev- csenko, a szovjet szakszervezetek országos tanácsának titkára vezeti. Ä jugoszláv sajtó az MDP és a JKSZ közötti tárgyalásokról Belgrád (MTI). A keddi jugoszláv lapok vezető helyen nagy terjedelemben foglalkoznak az MDP küldöttségének Belgrádba érkezésével és az MDP és a JKSZ közötti tárgyalások megkezdésével. A Borba első oldalán kiemelve jelenti, hogy a magyar pártküldöttség megérkezett és megkezdte megbeszéléseit. A lap fényképet is közöl a tárgya lásckról. A Politika első oldalának tu dúsítását két fénykép kíséri, amelynek egyike Gerő Ernő és Joszip Broz Tito, a másik pedig Gerő Ernő és Alekszandar Rankovics kézfogását örökíti meg. A Vecsernije Novoszti hétfői számának egész első oldalát a magyar küldöttség érkezéséről szóló beszámolónak szenteli. Valamennyi jugoszláv lapban megjelent a Népszava „Visszavonhatatlanul: előre!" című cikke. A Borba ismét visszatért Rajk László és Justus Pál beszélgetésének ismertetésére, a Népszavában megjelent cikk alapján ezt a beszélgetést egészében közli a Politika is. A Pannónia a párizsi nemzetközi motorkerékpárkiállításon Párizs (MTI). Vasárnap bezárta kapuit a párizsi nemzetközi motorkerékpárkiállítás, amelyen a Pannónia motorok is ott voltak a világ legnagyobb motorkerékpárgyárainak legújabb gépei között. A kiállítás látogatói körében élénk érdeklődés mutatkozott a magyar motorkerékpár iránt, különösen az oldalkocsis Pannónia tetszett a francia nézőknek. Befejeződtek Bonnban a magyar - nyugatnémet árucsereforgalmi tárgyalások A Bonnban 1956. szeptember 20_a óta folyó magyar—nyugatnémet árucsereforgalmi tárgyalások 1956. október 15-én megegyezésre vezettek. A létrejött megállapodás a tavalyihoz képest a forgalom 23 százalékos emelkedését jelenti. Magyarország gépeket, textilanyagokat és mezőgazdasági cik keket exportál, a Német Szövetségi Köztársaság hengerelt árukat vegyi cikkeket, textil nyersanyagokat és gépeket szállít számunkra. A tárgyalások során rendezték a két ország közötti filmforgalom feltételeit is. A megállapodást német részről H. Schellpeper kormány 'főtanácsos, magyar részről Nyerges János, a külkereskedelmi minisztérium főosztály- vezetője írta alá. Az egyiptomi kormány szóvivőjének rádiónyilatkozata a Biztonsági Tanács záróhatározatáról Párizs (MTI). Az egyiptomi kormány szóvivője hétfői rádió nyilatkozatában magyarázatot fűzött a Biztonsági Tanács záróhatározatának hat pontjához — jelenti az AFP. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy Egyiptom nem fogadta el és sohasem fogja elfogadni a Szuezi-csa- toma nemzetközi igazgatását. „Favzi felszólalásai a Biztonsági Tanács zárt ülésein eléggé ékesszólóan rávilágítottak tényleges álláspontunkra“ — mondotta a szóvivő „A csatorna nemzetközivé tétele, ha sor kerülne rá, komoly csorbát ejtene Egyiptom szuverenitásán." A harmadik pontról szólva aláhúzta, hogy az tükrözi Egyiptom álláspontját. A kormány szóvivője a íováb biakban helyeselte az áthajó- zási illetékekre vonatkozó 4. és 5. pontot is. A határozat 6. pontját elfogadtuk, hogy tanúbizonyságot tegyünk jóindulatunkról ás békülékenységünkről — hangoztatta a szóvivő. A Newyork Times és a Newyork Herald Tribune a Biztonsági Tanács szuezi vitájáról Newyork (MTI). A Newyork Times hétfői számában a Biztonsági Tanács szuezi vitáját kommentálva megjegyzi: — Valami mégis származott a Biztonsági Tanács tanácskozásaiból. Az egyiptomiak, akár csak az angolok és a franciák, elfogadtak hat alapelvet, amelyek közül a legfontosabb, hogy „a csatorna nem kerül egyetlen ország politikájának kizárólagos befolyása alá ...“ Folytatódik a tárgyalások bizonyos formája, előbb vagy utóbb a rendezés bizonyos formája születik majd meg ezekből a tárgyalásokból. A Newyork Herald Tribune vezércikkében a következőket írja: — A Biztonsági Tanács lépése a Szuezi csatornával kapcsolatban határozott előrehaladást jelez a viszály igazságos és békés rendezése felé Levélváltás az NSZK parlamenti klMittséaések moszkvai látogatásáról Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke és a nemzetiségi tanácsnak elnöke ez év júliusában levelet intézett a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi gyűlésének és szövetségi tanácsának elnökéhez. A levélben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa meghívta a Szövetségi Köztársaság parlamenti küldöttségét, látogasson el 1956-ban a Szovjetunióba. Gerstenmaier, az NSZK Szövetségi gyűlésének elnöke a na pókban a következő válaszleve let intézte P. P. Lobanovhoz és V. T. Laciszhoz: Van szerencsém visszatérni arra a meghívásra, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és nemzetiségi tanácsának nevében 1956. július 4-én intéztek az NSZK Szövetségi gyűlésének és Szövetségi Tanácsának elnökéhez. Örömmel közölhetem, hogy a szövetségi gyűlés szívesen elfogadja ezt a meghívást. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a német szövetségi gyűlés több, korábban vállalt kötelezettségének kénytelen eleget tenni, mint például küldöttséggel kell képviseltetnie magát az Interparlamen táris Unió bangkoki világkongresszusán, az utazás időpontjának megállapítására a Szovjetunió itteni nagykövetségével szándékozom majd érintkezésbe lépni. Magyar aluminiumhajók a párizsi nemzetközi hajózási kiállításon Párizs (MTI). Most ért véget Párizsban a nemzetközi hajózási kiállítás, amelyen a magyar hajógyártást két alumínium vitorlás sporthajó, valamint egy szintén alumíniumból készült mentőcsónak képviselte. A magyar hajók elismerését jelzi az a tény is, hogy a kiállítás igazgatósága oklevéllel tüntette ki a magyar pavilont. I. Nemrégiben az egyik könyv, tár megrendezte az olvasók és az Írók találkozását. Az olvasók élesen, és ahogy mondani szokták, minden kertelgetés nélkül megbírálták az irodalmi mű veket. Különösen sok kifogás hangzott el az egyik költőnő „Második tavasz” című verses kötete ellen. Ebben a könyvben valóban voltak bizonyos képtelenségek, mint például: „tarka gyöngyvirágok”, „rózsaszínű szél” és „a gőzkalapácsok zokogó nyögése” stb. Ezek a költői frázisok olvasóközönség viharos tiltakozását váltották ki. A nevezett könyv szerzője ugyancsak ott volt az elnöki asztalnál. Barnaarcú, feketehajú, fekete kendős asszony. Csupán egy borostyánkő nyak. lánc ékesítette szigorú öltözékét. A sárgafényű, csiszolt köveket morzsolgatta egyre idegesen ujjaival, mikor pedig az ő könyvére került a bírálat sora, még idegesebbek lettek moz dulatai. Végül aztán szót kért a költő- nő és szilaj erővel támadt a bírálókra. Dühösen kiáltotta oda nekik hogy a költészetet nem lehet alávetni ilyen kicsinyes boncolgatásoknak. Igaz ugyan, hogy van az ő könyvében „rózsaszínű szél” és hogy a „gőzkalapácsok nyögnek”, de mi következik ebből? Ezeket a színeket ő úgy látta, a hangokat hallotta! Elvégre a költő törvényes joga az, hogy a maga módján fogja fel a környező világot s hogy ne kelljen, mit tudom Marija Vasziljevna szemével néznie! Ezzel mintegy elkülönítette magát az egyszerű halandóktól. Hangjában valami lenézésféle érződött. — Viharos kitörése, amelyben a szavak úgy cikáztak, mint megannyi villám lenne, egészen fölbojdította az olvasóközönséget. Efféle kiáltások hangzottak a teremből: „Igaza van, elég már az egykaptafás módszer, bői.’’ „Igenis, joga van a költőnek, hogy a maga szemével nézzen!” Az elnök megkopogtatta ceruzájával az asztalt, hogy vé- getvessen a zajongásnak. De most fölemelkedett ültéből egy vállas, kissé már őszülő férfi, aki kék tengerészzubonyt viselt Megköszörülte a torkát, szót kért .aztán hozzá is tette magyarázatul: M. Zoscsenko: — Az előbb itt azt hallottuk: „Én úgy láttam!” Ezek a szavak egy régi históriát juttattak eszembe s ha megengedik, most el is mondom röviden. A terem felzúdult: „Halljuk! Halljuk!... A tengerész odament az elnöki asztalhoz, megivott egy pohár vizet és elmondta a történetet, amelyet én most azonmód adok közre, ahogy ott az olvasókonferencián elhangzott. * — Jelenleg egy halászhajó kapitánya vagyok, de akkoriban, mikor az eset megtörtént, csak tejfölösszájú legényke voltam még. 1920-at írtunk. Mint tudjuk, igen nehéz volt a helyzet abban az évben nagy volt az ínség. Az ellenség mindenáron meg akarta fojtani a mi fiatal Szovjetországunkat. Emlékszem, az apám akkor jött meg a polgárháborúból — Rokkantán. Az egyik lába helyén csak egy darab csonk lógott. Mint azelőtt most is csak ha- lászgatott, hogy éhen ne pusztuljon a család, dolgozott reggeltől késő estig. A szegénységből azonban sehogysem tudtunk kilábalni. Különben nemcsak mi voltunk így, a falu többi lakosának sem volt valami rózsás az élete. Mintha csak most történt volna, égy emlékszem rá. Azon a nyáron valamiféle város) ember köszöntött be hozzánk. — Szállást keresett. Egy kis lisztért az apám felajánlotta neki a szobánkat. Az ember egyáltalán nem volt már fiatal. Jóval túl járhatott már a negyvenen. Amúgy szemre jókiállású ember volt. A haja nem göndör, de hullámos. Elegánsan, tisztán öltözött. Bármiről is folyt a beszélgetés, ő kecsesen hajlongott, sőt valósággal ringatózott akár egy vékony fűszál a könnyű szélben. Az apámnak elárulta a foglalkozását is, — hogy azt mondja irodalmár, verseket ír. Szándékosan jött ide, mert ebben a szegény halászfaluban akarja versbe foglalni a szegény nép dolgos hétköznapjait. Meglehetős csodálkozással tekintettem erre az emberre. Egész napokon át sétálgatott a tengerparton, miközben egyre csak mormogott magában mindenféle rímeket, meg sorokat, miközben a homokra kuporodva, papírra vetette, amit már összefaragott. Ettől fogva kezdtem én is tulajdonképpen érdeklődni a költészet iránt hogy megtudjam végre mi is az, s hogy miért így csinálják. A versek egyikét, másikát föl is olvasta az apámnak, mivel úgy tapasztalta, hogy érzékeny a természete. Az apám azonban rendszerint kitért az egyenes válaszadás elől és azt mondta — Maga azt úgyis jobban tudja, jók, vagy nem jók. Egyszer nagy vihar támadt a tengeren. A szél óriás) hullámokat vert. De aztán a harmadik napon végre elcsendesedett. Az égbolt kiderült. A hullámok azonban még mindig ki-kicsaptak a fővenyes partra. Ahogy az már megszokott volt mifelénk, így a vihar után mindeféle faanyagot: cölöpöt, deszkát, gerendát sodort kifelé a víz. Tüzelővel bizony nagyon szűkösen álltunk, nemcsak mi, hanem az egész falu. A partvidék egészen sik volt és tele homokbuckával. Volt ugyan messzebb re egy kis fenyőerdő, de azt na. gyón vigyázták a határőrök. — Nem is csoda tehát, hogy minden alkalommal türelmetlenül várták az emberek, hogy a hullámok majd csak a partra sodornak egy kis tűzrevalót. A falu lakossága most is kisietett a partra. Egyesek már kifogtak egy-két gerendát , és hozzáfogtak fölaprítani. Mások meredten csak egyre nézték a tengert, hogy küldi-e mór végre a várt ajándékot. Sőt, némelyek feltűrték a nadrágszárat és belegázoltak a vízbe, hogy megelőzzék a többieket, ha netán mégis jön valami. Kibaktatott a partra az én apám is egy hosszú csáklyával. Tenyerét a szeme elé tartva, nézdegélni kezdte a tenger színét. (Folytatjuk.)
