Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-17 / 245. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! 1 Egyetemi Könyvtár p£CS> tcT.TcTAgi ft XIII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. ír D Hhatalo§ közlés a belgrádi tárgyalásokról A MEGYEI TANÁCS t SZERDA, 1956 OKTÓBER 17. Á várdombi gépállomás brigádjai éjjel-nappal dolgoznak az árvízjárta sárközi földeken Az őszi vetések alá való szán tásban igen nagy az eltérés a Tolna megyei gépállomások kő zött. A megye egyik legna­gyobb gépállomása a több mint 80 erőgépes dalmamii gépállomás pl. hétfőn délben már teljesítet­te a közel 5000 holdas őszi- vetések alá való szántási tervét, míg a hasonlóan nagy gép­parkkal rendelkező várdombi gépállomás az őszi szántás tervének még a felénél sem tart A várdombiak lemaradá­sát főleg az elmúlt két hét alatt gyakori üzemanyaghiány okozta. Az üzemanyaghiány a mos­tani dekádban már nem gá­tolja a várdembi traktoroso­kat, akik*október 10-étől kezd­ve két műszakban éjjel—nap­pal dolgoznak a szövetkezetek­kel szembeni munkával való tartozásuk törlesztéséért. Az alig 17 esztendős Tóth Pál segédvezető nélkül dol­gozik. Neki este 6—7 óráig kellene csak dolgozni, s ezért a vattázott meleg ruhát se,m kapta meg. A szombat éjszakai ellenőrzés­kor azonban még éjfélkor is szántásban találták a fiatal traktorost a gépállomás veze­tői. A traktoros legény elmond­ta, hogy máskor is éjfélig szo­kott dolgozni, s ezért a gépál­lomás vezetői hétfőn elküldték neki a meleg vattázott ruhát. Tóth Pállal egyidőben dol­goztak a gépállomás többi trak torosai is, hogy a két műszakos munkával az őszi vetések alá való szántás­ban meglévő mintegy 4000 holdas elmaradásukat felszá. molják az árvízjárta sárközi földeken­Hetvenötéves a Tolnai önkéntes Tűzoltó Testület Vasárnap ünnepelte fennál­lásának hetvenötödik évfordu­lóját a Tolnai önkéntes Tűz­oltó Testület, a megye egyik legrégibb tűzoltótestülete. Az ünnepségen a mintegy hetven önkéntes tűzoltón kívül több mint kétszázan vettek részt A díszközgy űlésen Orosz György eivtárs, tanácselnök, az önkéntes Tűzoltó Testület elnöke mondott ünnepi beszé­det, Majd Gombor István elv­társ, tűzoltószázados, megyei osztályparancsnok üdvözölte az ünneplőket. Ezután Vereczkei Lajos tanító ismertette a testű­det 75 éves történetét. A belügyminisztérium kitün­tetését, a Tűzrendészeti Érdem érem második fokozatát adták át Orosz György elnöknek, Po- tyondi József önkéntes tűzoltó alhadnagynak és Kőpataki Györgyné szakaszvezetőnek ki­váló munkájuk jutalmául. Az országos tűzrendészeti parancs­noki dicséretről szóló oklevelet tízen, megyei osztályparancs­noki dicséretet pedig tizen­hatan kaptak­A díszközgyűlés után bemu­tató nagygyakorlatot tartottak, ahol különösen az úttörő tűz­oltók tűntek ki. flz ifjúsági silúzúbrigádskról Számos termelőszövetkezet­ben, állami gazdaságban vállal­ták a DISZ-fiatalok a silózást. Igen szép és dícséretreméltó volt a fiatalok kezdeményezé- se, most azonban azt kell meg­állapítani, hogy e munka messze elmaradt az ígéretek mögött. — Nem mintha a fiatalok nem áll. nák szavukat. Az a baj in­kább, hogy a termelőszövetke­zetek állami gazdaságok veze­tői nem teremtették meg a fel­tételeket a fiatalok munkájá­hoz. Az állami gazdaságokban, — termelőszövetkezetekben meg­alakult DISZ-brigádok össze­sen 47.170 köbméter silózást vállaltak — a termelőszövetke­zetekben ebből 17.020 köbmé­tert. Eddig viszont összesen 34.800 köbméter silótakarmányt készítettek el. A legtöbbet a Juhéi Állami Gazdaság fiataljai silóztak — eddig 11.700 köb­métert, vagyis egyharmadrészét az eddig lesilózott mennyiség­nek. A bonyhádi járásban 15 tsz- ben alakult ifjúsági silózóbri­gád, összesen 5000 köbméter silózást vállaltak s ezideig 3850 köbméter silót készítettek, még aránylag ez az eredmény a leg­jobb, mert az előzőleg említett okok miatt mindenütt messze vannak a vállalás teljesítésé­hez. Aránylag jó még a német­kéri Ságvári fiataljainak siló- zási eredménye, a vállalt 800 köbméterből eddig 500 köbmé­tert silóztak. Belgrádban hétfőn délelőtt 11 órakor megkezdődtek a meg beszélések a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottságának képviselői és a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének képviselői között, élükön Joszip Broz Utóval, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetség,"; főtitkárával, illetve Gerő Ernővel, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve zetősége első titkárával. Jugoszláv részről a megbe­széléseken Joszip Broz-Tito, a JKSZ főtitkára mellett részt vett Alekszandar Rankovics, Mosa Pijade, Szvetozár Vukma novics, Ivan Gosnjak, Vladimír Bakarics és Lazar Kolisevszkij, a JKSZ Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tag­jai, valamint Dobrivoje Ra- doszavlyevics és Dusán Petro- vics, a JKSZ Központi Bizott­ságának tagjai; magyar részről pedig Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára, Hege­dűs András, Kádár János, Apró Antal és Kovács István, az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának tagjai, valamint Miinnich Ferenc béig rádi magyar nagykövet. Az elvtársias, baráti lég­körben lezajlott délelőtti meg­beszélések után Tito elvtárs a Beli Dvorban ebédet rendezett a vendégek tiszteletére. Az ebéden Gerő Ernő elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára és Tito elvtárs, a JKSZ főtitkára pohárköszöntőt mondott a barátság és a köl Romániai látogatásra indultak a bátaszéki vasutas-fiatalok Vasárnap reggel huszonnyolc fiatal bátaszéki vasutas in­dult el egy párnás külön-kocsi ban kéthetes romániai látoga­tásra. A kis csoport a kolozs vári vasutasok vendége lesz, akik meghívták őket- Négy napot töltenek Kolozsváron, meglátogatják az ország külön­böző vidékeit, többek közt ellá­togatnak a Fekete tenger part­ján lévő Konstanzába is. A kolozsvári vasutasok úgy tervezik, hogy rövidesen visz- szaadják a látogatást. A SZEKSZÁRD, Garay-tér 14. szám alatt székel egy vál­lalat: Tolna megyei Épületsze­relő Vállalat a neve. Minden híreszteléstől eltekintve, nem épületszereléssel, hanem vil­lanyszereléssel foglalkozik. A sok jellemzője közül egy külö­nösen érdekes: ha mondjuk lét­szám és beosztás ellenőrzés céljából úgy sorakoztatnánk fel őket, hogy mindenki tartsa ke­zében a beosztását jelképező „cégért”, akkor minden harma­dik ember tintatartót tollat és egy lepedőnyi kimutatást tar­tana a kezében, és csak a töb­binél lenne szigetelt nyelű fogó, konnektor és vezeték. Magya­rul mondva: Minden két fizikai dolgozóra jut egy tollnok, va­gyis olyan ember, aki nem vé­gez effektiv termelőmunkát. Persze, ha effektiv munkát nem is, de más munkát vé­geznek, mert nekik talán még a fizikai dolgozóknál is több munkájuk van. Rubrikákat töl. lenek ki, kartonokat ,,fektetnek fel", számolnak, kalkulálnak, egyeztetnek, leveleket szöve­geinek megrendeléseket szer­kesztenek, jegyzőkönyveket al­kotnak, turkálnak a régi akták között és ki tudná felsorolni azt a tömérdek munkát, amit itt végeznek. így van aztán, hogy nem unatkozik senki. Sőt, egy kicsit „lojálisán” nézve a dolgot, még egynéhány státuszt kellene adni a vállalat irodai A tetőnél kell kezdeni... (Két termelőmunkás és egy tollnok) részlegének, mivel egynémelyik embert még 2—3 funkcióval is megáldottak. Ha új státusz nincs, akkor túlórázást kellene bevezetni, mert a napi 8 óra alatt sokszor hiába izzad 16 ember, nem győzi az irodai ügyek ellátását. Arról nem is beszélve, hogy a vezetőknek különösképpen pedig a műsza­kiaknak, még oda is el kellene „látogatni", ahol a tulajdon­képpen i termelést végzik ... Er­re azonban jószándék ide, jó­szándék oda, nem mindig van lehetőség. Ugyanis választa- niok kell: Vagy a jelentéseket, statisztikákat stb. végzik, vagy pedig a termelőmunkánál tevé­kenykednek. De mivelhogy az kevésbé ellenőrizhető hogy kintjáriak-e a dolgozók között és az annál inkább, hogy elké­szült-e időre a jelentés, sőt, zörög a telefon és jön a rekla­málás — így inkább a papír, munka mellett kötnek ki. ENNÉL A KIS VÁLLALAT­NÁL tehát két fizikai dolgozó eltart egy nem fizikai dolgozót. A béralapnál is ilyen az arány. Roppant elképesztő dolog ez, mert^ sajnos, nem. elszigetelt je­lenség az országban: ha így fej­lődünk, 10—15 év múlva az üzemek és általában a termelő- munka helyei átvedlenek teljes egészében akta-alkotóházakká s ha lesz is itt-ott termelőmun­kás, az egyenesen a múzeumba kívánkozik, mint a régmúltra emlékeztető „dokumentum’1. — Érdekes megjegyezni, a vállalat egyik műszaki vezetője már régóta ebben a szakmában dol­gozik. Azelőtt itt Szekszárdon volt egy magánvállalkozása. — Amint mondják, körülbelül ek­kora létszámmal dolgozott, mint ez a törpe vállalat, az igazga­tási stb. ügyeket azonban — egyedül végezte és esetleg néha segített neki a felesége. S még­sem kellett becsukni az üzletet. Ebből tehát az a tanulság, hogy most is meglehetnénk ilyen fel­duzzadt adminisztratív részleg nélkül. Egyébként a vállalat néhány vezetője is azt vallja, hogy 4—5 ember is el tudná irányítani a vállalatot, ha... Ha nem lenne ez az át­kozott s°k bürokrácia. HA PÉLDÁUL egy munkát elvégeznek, akkor valóságos aláírásgyűjtő kampányt kell szervezniük, mert kell a munka átvételére majdnem egy ívnyi aláírás és bélyegző. Ha egy ki­mutatásból vagy jegyzőkönyv­ből kitöltetlenül marad egy rubrika — visszadobják, kezd­jék újra, csinálják meg rende­sen, mert... rendelet van rá. Egy 10—15 ezer forintos szere­lést mire elvégeznek — két dosszié is megtelik papírral — persze csak náluk. Az ezzel kap csolatos többi papír más szer_ veknél, vállalatoknál van. — A statisztikával pedig valósággal meg vannak áldva. Egy ember akinek mellesleg egyéb munka­köre is van, akár egyebet sem csinálhatna, mint a statisztikai jelentéseket készítené. Például olyan dolgokról kell havi, majd negyedévenként összesített je­lentést készíteni, hogy hány köbméter földet termeltek ki a villanypóznák leásásakor. Erre — természetesen — a hasukra ütnek, nyíltan megmondják, hogy még sohasem írtak igazat, leírnak egy számot és elküldik a jelentést' gondolván, hadd táp­lálkozzon a bürokrácia. A csoportvezetők, akik a ter­melőmunkások közé tartoznak, valóságos kis-irodát rendeztek be maguknak otthon s munka_ idő után — adminisztrálnak. (Figyelem, némelyiket nem­sokára „ki lehet emej­csönös kapcsolatok elmélyítésé nek szellemében. Hétfőn este Alekszandar Ran kovics vacsorát rendezett az MDP küldöttségének tiszteleté­re. A vacsorán a magyar párt- küldöttség valamennyi tagja résztvett. Ezenkívül jelen volt dr. Münnich Ferqnc belgrádi magyar nagykövet is, jugoszláv részről pedig Szveíczar Vuk­manovics. dr. Vladimir Baka­rics és Lazar Kolisevszkij, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tag­jai, továbbá Dobrivoje Rado- szavlyevics, Dusán Pctrovics, Szpaszenija Babovics, Rodoljab Csolakovics, Szlobodan Pene- zics és Sóti Pál, a JKSZ Köz­ponti Bizottságának tagjai. (MTI) Az MDP küldöttsége folytatja tanácskozásait Jugoszláviában Belgrad (MTI). Az MDP küldöttsége kedden délelőtt ünnepélyesen koszorút helye­zett el a Belgrad közelében lévő Avala hegyen az ismeret­len katona emlékművére. A magyar és a jugoszláv himnusz elhangzása után el­helyezték az emlékművön a koszorút, amelyen ez a felirat áll: „Jugoszlávia hős fiainak — a Magyar Dolgozók Pártja. ‘ A magyar delegáció tagjai a koszorúzási ünnepség végén megtekintették az emlékművet, amelyet Mestrovicsnak, a ma is élő világhírű szerb szobrász­nak a domborművei és szobrai díszítenek. Az MDP küldöttségének tag jai az ismeretlen katona emlék művénél rendezett koszorúzási ünnepségről gépkocsikkal a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége székházéhoz hajtattak, ahol Alekszandar Rankovics és Szvetozár Vukmanovics- Tempc vezetésével a JKSZ kép viselői várták őket. A két párt képviselői 11 óra előtt 10 perccel foglalták él helyüket a tárgyalóteremben, ahol folytatták a hétfőn meg­kezdett tárgyalásokat. Kiváló szakszervezeti bizalmi Két éve szakszervezeti bizalmija a szerszámmű­hely dolgozóinak Bcrsódy István elvtárs, a Bonyhádi Zománcgyárban. Munká­jának eredményeiről nem csak az adatok beszélnek, az, hogy a szérszámműhelv minden dolgozója szak- szervezeti tag, hogy javult a munkafegyelem, a minő­ségi munka, a dolgozók keresete, hanem munkatér sainak megbecsülése is Bármilyen problémával fordulnak munkatársai Borsódy elvtárshoz m indent megtesz azok elintézése ér­dekében. Lakásügyek, táppénzügyek, bérproblé­mák gyakran foglalkoztatják a fáradhatatlan bizalmit, amik­nek mindig a végére jár. Kü­lönösen sokat foglalkozik a fia­tal dolgozókkal, akiknek nem csak ő adja át munkamódsze­rét, hanem a többi idősebb, tapasztaltabb dolgozókkal is megbeszéli, hogy adják át ta­pasztalataikat a fiataloknak­Mintaszakkörré fejlesztik a majosi székely fafaragó szakkört Tolna megye egyetlen fa­faragó szakköre Ma jós község­ben működik, ahol a betelepült székelyek honosították meg á fafaragás művészetét: A szakkörből négy esztendős fennállása alatt közel ezer szé­kely fafaragás került ki, ame­lyek több kiállításon is felhív­ták a figyelmet a majosi fara­gók munkájára. A szakkör azonban hosszá idő óta különböző nehézségek­kel küzd: hiányzik a megfelelő felszerelése s az egyre nagyobb számban jelentkező fiatalok ta­nítását nem tudja biztosítani. Ezért most a Tolna megyei ta­nács elhatározta, hogy hathatós segítséget ad a majosiaknak. Több mint 5000 forint értékben szakköri felszerelést vásárol nak nekik: gyalupadokat, véső­ket, késeket és fűrészeket- A terv az, hogy minden évben 35 —40 majosi fiatal sajátíthassa el a fafaragás művészetét s tudjon dolgozni a szakkörben. A megyei tanács ajándéka így lehetővé teszi, hogy a pig- josi fafaragó szakkör minta- szakkörré fejlődhessék. ni” az irodába.) Például( arról is lepedönyi kimutatást[ kell készíteniük, ha valahoU valaki egy-két órát dolgozik,( de ennek semmi köze a bérel­számoláshoz az ezzel kapcsola­tos papírok még ezután követ-, keznek. ( HOCY MIÉRT csinálják ezti a sok bürokráciát? A vállalati vezetőit ezért kár lenne okolniJ Arányosan legalább ilyen ma­gasan felettes szervek admi­nisztratív létszáma és így min-i denre tellik erejükből, még arrai is, hogy állandóan bonyolítsálcl az adminisztrációt, újításokat vezessenek be a bürokrácia nö-f velősére, csak éppen arra nem, hogy csökkentenék a papírmun\ kát. Szó van ugyanis arról,) hogy ezt a vállalatot összevon-) ják a Tatarozó Vállalattal, ar-t ról is, hogy bővítik a fizikait dolgozók létszámát. Ugyanis\ volt időszak amikor 110 dolgo-l zólioz volt IS létszámú irodait személyzet — mégsem volt fenn) akadás. A felsőbb szervek „opej ratív” intézkedése tehát mégf nem volt ennyire hathatós,, hogy felszámolta volna ezt az, állapotot. Pedig mennyivel( jobban járna az egész ország ha nem kellene minden két fi-1 zikai dolgozónak eltartani egy: toliforgatót, hanem mondjuk1 csak minden húsz dolgozó után J következne egy kimutatás ( szakmunkás. < BŐD A FERENC ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents