Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-11 / 240. szám
1956 OKTOBER 11. TOLNAI NAPLÓ 3. PÄRT és partépítés « Több segítséget várnak a dunai old vári Hunyadi Tszcs tagjai A Központi Vezetőség hatá. rorozatai felhívják figyelmünket, hogy töretlenül tovább kell iolytatni a nagyüzemi mező- gazdaság kialakítását, s nem mondhatunk le szövetkezeti politikánkról. Jól működő termelőszövetkezeteink évről évre növekvő termésátlagai, az itt tevékenykedő dolgozó parasztok növekedő jóléte is ezt a tanítást támasztja alá. Mindezek figyelembevételével a dunaföldvári községi párt vezetőség is azon dolgozik, hogy A LENINI TANÍTÁSOK ALAPJÄN az önkéntesség szigorú betartáséval, a felvilágosítás, a meggyőzés, a nevelés eszközeivel segítse ezt a nagyfontosságú munkát Ezt úgy végzik, hogy egyrészt mind nagyobb támogatást igyekeznek adni a már meglévő Alkotmány Termelő- szövetkezetnek elsősorban a pártszervezeten keresztül, másrészt eredményeiket népszerűsi tik a még egyénileg dolgozó parasztok között. E munkában a községi pártvezetőség és a párt bizottság valamennyi tagja részt vesz. A község dolgozó pa rasztjait esténként látogatva figyelembe vették és veszik vé leményüket is. Lényegében ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén lévő feladataik végrehajtásához a helyileg meg felelő módszereket alakítsák ki. Az eközben SZERZETT TAPASZTALATOK alapján megállapították, hogy bár nem lehet és nem is helyes a III-as típusú termelőszövetkezetek számszerű fejlesztéséről, újabb szervezéséről lemondani, a helyi adottságoknak megfelelően jelenleg hathatósabban kell támogatni a dolgozó parasztok önálló szövetkezé- si kezdeményezéseit. A beszélgetések során több dolgozó parasztban az az elhatározás alakult ki, hogv ők első típusú termelőcsoportot alakítanak. A pártbizottság tagjai tehát ennek megfelelően beszélgettek a dolgozó parasztokkal, ismertetve velük az alapszabályt és a kc'zös gazdálkodásuk lehetőségét. Természetesen e szövetkezési forma beindításánál támaszkodtak a kommunista dolgozó parasztokra is. Nem is hiába, hiszen Széles János, Nagy Mi hály, Vártig János elvtársak voltak az elsők, akik beléptek az azóta megalakult Hunyadi Termelőcsoportba. Köréjük gyű lekeztek a többi dolgozó para;z tok is, mint a 17 holdas özvegy Pulai György né, vagy Révé íz János és Sűrű János. Végeredményben 11 család, 19 taggal, 125 hold földön kezdi el a gazdálkodást, s bár a működési engedélyük még nem jött meg. már felkészültek az őszi vetésekre. Mintegy 70 mázsa vetőmagot cseréltek, műtrágyát is igényeltek. Azt is elhatározták, hogy minden család egy-egy hold lucernát vet, s ezzel nemcsak az állattenyésztésük na- gyobbmértékű fejlesztéséhez akarnak hozzájárulni, hanem földjeik talajerő utánpótlását is biztosítják. TERMELÉSI KEDVÜK növekedésére az is jellemző, hogy a 125 holdból csak 71 hold a saját földjük a többit tartalékterületekből biztosították maguknak. Akiknek kevesebb földjük volt, mint Széles Jánosnak, 8 holdjához még 6 hold földet vett ki a tartalékterületekből. A közös beszélgetésekből ala kult ki aztán az az igazi érv, hogy miért jobb, miért eredményesebb a társas gazdálkodás. Megállapították, hogy a közös gazdálkodás csak a búzatermelésnél 2—3 mázsa terméstöbbletet jelenthet holdanként minden egyes tag számára. Jövedei műk növelését segítheti elő az az elgondolásuk is, hogy az állattenyésztésük fejlesztése érdé kében nyárra egy rideggulyát állítanak össze. így több állatot tudnak tartani és a talajerőutánpótlás számára is az anyag közel, kint lesz a földeken. A KÖZSÉGI PÁRTBIZOTTSÁG tagjai, a kommunisták körültekintő munkáját siker koronázta. Az ő további segítségükben nem lesz hiba. Feltétlenül szükséges azonban, hogy például a Bölcskei Gépállomástól vagy a Paksi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályától az eddigieknél nagyobb segítséget kapjanak. Ez utóbbi például, amint Bíró elvtárs, a pártbizottság titkára elmondotta, 3 napi „könyörgésre“ ment ki a tszcs megalakítására. Hasonló a helyzet a gépállomással is. Bíró elvtárs a gépállomás fő- agronómusának szólt, hogy keresse meg őket, hiszen szántani akarnak, s a betakarításnál is lehetne segíteni nekik. Ebből azonban csak az ígéret maradi meg. 191 Ez a szám önmagában nem mond sokat, ha azonban megtudjuk azt, hogy a Tolna megyei Terményforgalmi Vállalat jelenleg ennyiféle nyomtatványt használ, akkor egyszerre kétségbeejtővé válik. Hozzátehetjük még azt is, hogy a vállalatnak külön nyomtatványraktárt kellett építenie, ahol az évi nyomtatványszükségletet gondosan, hét lakat alatt őrzik. Érdemes is őrizni, mert amint kiderült, közel egymillió (1 000 000) forint értékű nyomtatvány, űrlap, blanketta, jelentőlap stb. fogy évente a vállalatnál. Ilyen kincs őrzéséhez pedig legalább hét lakatra van szükség. De szükség van-e 191 féle nyomtatványra? 1950-ben még „csak’“ 34 űrlap volt forgalomban a vállalat berkeiben, ez az idők folyamán s a különböző okos újítások révén 191-re növekedett, bár a tapasztalt tisztviselők szerint remény vanújabb „újítások" bevezetésére, am ellyel további nyomtatványgyarapodás várható. Még egy ijesztő adat: ha egy gazdaember bevisz a terményforgalmihoz egy mázsa kukoricát, ennek átvétele a vállalatnál körülbelül 6—8 munkaórát jelent. Az emberben felmerül a kérdés: ér-e annyit egy mázsa kukorica, mint ameny- nyit az átvételéért (és nem az áráért!) kiadnak? Manapság divat a bürokráciát szidni, ami helyes is. De a bürokrácián mindig és következetesen csak egyes hivatalnokok packázásait értjük, s nem beszélünk arról a kötelező állami bürokráciáról, amely pedig sokkal nagyobb és tragiku- sabb méreteket öltött.már, semhogy szemet lehetne hunyni felette. Erről elmélkedni különösen időszerű ma, amikor területrendezésről van szó. Vajon lesz-e értelme a megyék összevonásának, ha megmarad a jelenlegi hivatalos eljárás, ha egy-egy vállalat továbbra is 191 különböző nyomtatvánnyal kénytelen dolgozni, ha nem egyszerűsítjük le —, de nem az eddigi módszerekkel! — a jelenlegi államilag kikényszeritett bürokráciát. Az utóbbi hónapokban sok szó esett a megyere,nde- zésről, a nagyobb önállóságról — ami önmagában helyes. — De ha egyetlen vállalat egyetlen év alatt egy millió forintot kénytelen csak a nyomtatványokra fordítani, akkor az ügyviteli munka változatlanul nagyon drága marad, akár Szek- szárd lesz a megyeszékhely, akár Pécs. Cs. L. Tegnap, ma, holnap — Úgy emlékszem a történtekre, mintha tegnap lett volna — kezdi a beszélgetést idős Nyers István, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz brigádvezetője. 1949-ben alakult meg a termelőcsoport. Én 1950 őszén léptem be 9 hold földemmel harmad- magammal. Együtt kezdtük a közöst Loboda István elv- társsal, aki jelenleg tsz-ünk elnöke és Pót Mihály elvtárssal, aki pártszervezetünk titkára. Hogy milyen nehézségeink voltak, erről igen sokat lehetne beszélni. 1951-ben tsz-elnöknek választott meg a tagságt így a jóból, rosszból egyaránt kivettem a részemet. Ezekre az időkre ma már ügy emlékeznek vissza a tsz- lagok, mint az ifjú házasok az első évekre. Volt jó is, rossz is. össze kellett szokni a nagy családnak, no, meg tapasztalatuk sem volt a vezetésben munkaszervezésben, az 5—9 hold után 300 hold föld gondja szakadt a nyakunkba. Ez volt a tegnap, jó erre is visszaemlékezni, de inkább .most beszéljünk a máról. Ma már könnyebben beszélünk — veszi át a szót Bán Gyula elvtárs, a tsz agronómusa. Igaz, azóta 70 tagunk van és 607 holdra emelkedett a tsz területe. Az elnökünk jelszava (aki jelenleg a városban vpn a tsz ügyeit intézi): „Nagyot nem mondunk, de nem is kicsinyítjük le eredményeinket.” Ez így is van ... Egyik-másik terményből a közepesnél jobb eredményt értünk el. őszi árpából a tervünk 15 mázsa volt, 17.80 mázsa termett holdanként. Jó volt a tavaszi árpánk is, 11.80 mázsát adott le egy-egy hold a rozsból pedig 14.38 mázsát takarítottunk be holdanként a 11 mázsás tervvel szemben. A burgonyán és a cukorrépán kívül a kapásokból is túlteljesítettük a tervet, különösen gyönyörű a dohányunk, 10 holdról közel 100 mázsa dohányt várunk a próbamérések alapján. Ebben az évben már saját erőből eszközölték a beruházásokat a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz-ben. A régi cselédházakat is kezdik rendbehozni, bár ezen a téren még elég sok a tennivaló. Az egyik házon lebontották a zsuptetőt és cseréptetővel fedték be. Erre 48.000 forintot költöttek. Harmincezer forintért állatokat vásároltak, az évi beruházások meghaladják a 100.000 forintot. A fácánkerti Vörös Hajnal Tsz-ben jól dolgoztak a tagok, s jól gazdálkodott a vezetőség. A másodvetésként elvetett köles jói fizetett, a 28 holdas tábla 148 mázsa termést adott, ez terven felüli jövedelemnek számít. A kertészet 65.000 forintot hozott a tervezett 45.000 forinttal szemben. Az eddigi számítások szerint jól zárul az idei gazdasági év, 50, de lehet, hogy 55 forint lesz egy-egy munkaegység értéke. — Nem panaszkodhatunk ebben az évben sem, de még többet várunk a jövőtől, a holnaptól — mondja Lehőcz István elvtárs, aki ezév februárjában lépett a tsz-be. Elsősorban a termésátlagok növelését vesszük számításba. Eddig 100 hold kalászost vetettünk, részben pillangósok, részben trágyázott kapások után. A tehén- és sertésállományt is gyarapítjuk. Az idén 10 holdas fiatal gyümölcsösünkben 2 hold dinnyét vetettünk próbaként, ez 30.000 forint jövedelmet hozott. Jövőre mind a 10 holdat hasznosítjuk. Most, hogy a Minisztertanács határozata lehetővé teszi, mi is egy pótkocsis Zetor vásárlását vettük tervbe, hogy ezzel a szállítást megkönnyítsük. Nem zárul részünkre rosszul az idei esztendő, én is megtaláltam számításomat azzal, hogy a tsz-be léptem. Az idén, ha minden jól megy 55 forint, de jövőre még ennél is többnek kell lenni egy munkaegység értékének.. Ha az időjárás az ideinél jobban elősegíti a tervteljesítést elfogjuk érni a 60— 65 forintot. Az olyan tsz-tag, aki becsületesen dolgozik, megkeresheti a havi 1400—1600 forintot ebből már megélhet egy négytagú család. Igaza van Lehőcz elvtársnak. TSbb, mint félmillió forintot fordítanak az idén Bonyhád fejlesztésére Bonyhád Tolna megye legnagyobb ipari központja, ahol nemcsak a községben lévő üzemek fejlődtek sokat az elmúlt évek során, hanem a Bonyhád közvetlen szomszédságában lévő, s Bonyháddal egyre jobban összeépülő bányászfalu, Hidas is. Ebből indultak ki Bonyhád vezetői akkor, amikor az idén nagyobb gondot helyeztek a község fejlesztésére. Erre komoly lehetőséget ad a községfejlesztési alap, amely az idén 552.000 Ft-ot biztosít Bony hád fejlesztésére. A főtéren már befejezés előtt áll az eddig panaszra alkalmat adó autóbuszmegálló építése, a zománcgyárhoz vezető útvonalon pedig több mint 2 kilométer hosszúságban járdát létesítenek. A dolgozó parasztok kívánsága teljesült a malomárok szabályozásával, amelynek vize nagy esőzések idején elöntötte a környékbeli szántóföldeket. Bcnyhád-Börzsönyben, Vörös, marty egykori lakóhelyén, megvalósították a közvilágítást s rövidesen hozzákezdenek az ugyancsak Bonyhádhoz tartozó Ladomány villamosításához is. Az idei községfejlesztési tervek mellett elkészítették Bony. hádon a következő évek távlati tervét is. Ebben elsősorban a bonyhádi vízellátás megjavítása szerepel 3 mélyfuratú kút- tal, amelyek vizét a tervek szerint 1958-ban, kis vízművel vezetik el a község minden részébe. A következő éveknek ez lesz a legfontosabb és a legnagyobb beruházása, a községi tanács azonban megvalósulása előtt is segíteni akarja a vízprobléma megoldását. így került a távlati tervbe az, hogy már a következő évben egy meglévő víztorony és régi motorok segítségével a Bonyhád és Hidas közötti új település építkezéseihez vezetik ei a vi- * zet. Ezzel nagy segítséget adnak az itt építkezőknek, akik több kilométeres távolságból kénytelenek a vizet hordani. Á nagydorogi földművesszövetkezeti tartósítóüzemben Serény munka folyik a Nagy. dorogi Földművesszövetkezet tartósító üzemében, amikor be. lépünk. Gyorsan fogy az üzem egyik végében lévő nagy halom káposzta, hogy a nemrég kapott új gépen felszeletelve, a kádba kerüljön. Most éppen savanyúkáposztát készítenek, de folyik a korábban, hordókba eltett savanyúpaprika és csemegeuborka üvegekbe való ,,kiszerelése” is. — Bizony, másképp állunk, mint két évvel ezelőtt, amikor indultunk — mondja Persek István elvtárs, az üzem vezetője. — Akkor itt még semmi sem volt, csak ez a nagy pince. Miközben épült ez a kis üzemhelyiség, a szabadban kezdtük meg a káposzta feldolgozását, nem egyszer szakadó esőben dolgoztunk. Mert két évvel ezelőtt, 1954. október 1-én kezdték itt a különböző savanyúságok készítését, s hogy azóta mivé fejlődött az üzem nemcsak az új raktár- épület, üzemi épület, betonpad- lójú pince meg a sok hordó mutatja, hanem az a sok vagon áru is, amit nemcsak a megyében ismertek meg, hanem az ország különböző részein, még Budapesten is. Az első évben (illetve negyedévben, mert az első „év” októbertől decemberig tartott) 280 mázsa savanyú. Ságot és 35 mázsa hagymás, pácolt halat gyártottak. Ekkor a nagydorogi üzem az ország — földművesszövetkezeti üzemei közti versenyben a második díjat nyerte el. Tavaly már mintegy tizenhárom-tizennégy vagon savanyúság került ki az üzemből, az idén még ennél is több lesz. — Milyenek a további tervek? — Tovább akarjuk fejleszteni az üzemet — mondja Persek elvtárs. Problémáink vannak a vízellátással ennek megoldására rövidesen kapunk egy motorszivattyút a kúthoz. Építünk egy új raktárt is, az udvaron már készülnek az alapok, aho- va majd lerögzítjük a raktár csővázát. Azt akarjuk, hogy minél több, jóminőségű savanyúkáposztát, paprikát uborkát, zöldparadicsomot és hagymás halat tudjunk adni a megye szövetkezeti boltjainak, vendéglőinek, a lakosságnak. TTTTTTTTTTTTT ▼TTVTVTTVVTVTTVTTTTTTmlyTTyyTTTTTTTTTTTTT*TTTTTTMTTTTMfff<TTTfffffTTTTTTfTTffTfTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTfTTTTTTTTT ► ► * Vetőmagot kér Bogyissló t ► ► ► ► Az árvíz visszahúzódása nyomában szerte a község határában megjelentek a bogyiszlóiak és dolgozni kezdtek. Ahová lehetett gabonát vetettek más ► helyre kukorica került. Nem ► volt ez könnyű időszak, mert ugyanakkor a rommá ázott házak helyett is újakat kellett építeni. Persze segítség is volt, katonák, diákok, állami támogatás, de a bogyiszlói gazdáknak még valamire szükségük van: vetőmagra. ^ Az árvíz után körülbelül 900 I holdnyi terület maradt amit fel sem tudtak szántani, most ősszel is csak 200 holdnyi területtel tudtak megbirkózni ebből. Már maga ez a tény két- { ségessé teszi, vajon meg lesz-e É a községnek tervezett 1700 hold ► búzavetése Kaptak nemesített vetőmagot, de legalább 150 mázsa búzára még szükségük lenne. Minden talpalatnyi területet kihasználnak, ahol lehet vetnek, így is csak 1600 hold búza lesz. Sajnos a kiosztott házhelyek kártérítése még tisztázatlan, így a tartalékterületet sem merik bevetni, hátha ezt osztják fel a kártérítés során, pedig ez is segítene valamit . Ugyancsak kevés az árpavető mag: 450 mázsa árpát igényeltek, ezzel szemben megérkezett 35 mázsa, de az sem oda jutott, ahova legjobban kellett volna. A 35 mázsa árpa kiosztására ugyanis a Terményforgalmi Vállalat 48 órás határidőt kapott. Két nap alatt osztották ki a vetőmagot, aki tehát ez alatt az idő alatt jött, az kapott, aki később jött, nem kapott. Újabb szállítmány azóta sem érkezett és jelenleg úgy számolnak a községi tanács nál, hogy 130—140 holddal kevesebb lesz az árpavetésük is. Az egyetlen gabonaféle, amiből nincs hiány, a rozs. Azért nincs szükség területre és vetőmagra, mert Bogyiszlón nem igen termelnek rozsot. A házakon és gabonákon kívül nagy kárt tett az árvíz a takarmánynövényekben. Mind össze 20—25 hold pillangósterület maradt épen, s a tartalékvetőmag is kevés. Alig 10 gazdának van számottevő vörös. heremag készlete, pedig ez a legelterjedtebb takarmánynövény a községben. Két három mázsa vörösheremag és kisebb tételekben más aprómag kellene ahhoz, hogy egyenlőre biztosítani lehetne Bogyiszlón a takarmánytermelést. Annak ellenére, hogy az idén jól sikerült a magfogás, még sem magot, sem biztosra vehető ígéretet nem kaptak. Bogyiszlón nagy károkat okozott az árvíz, s bármilyen szép eredményeket ért el a falu lakossága az építkezésben és a mezőgazdasági munkákban, a község még nem állt talpra egészen. A károk helyreállítása nem elég, gondoskodni kell az embereknek a következő év kenyeréről az állatok takarmányáról. Felhívjuk tehát a járási tanács és a Terményforgalmi Vállalat figyelmét, hogy aki akar és tud segíteni — várják a bogyiszlóiak.
