Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-07 / 237. szám
JrodaLom * Ifiíívéázet * XLudomány BORBÉLY TIBOR: Köszönjük az adományokat ir < r ( ( i e i' o e } e c e i; !' Készülődés Fekszem az ágyban. Testem merev. És lázadásom nem jelezi más, Csak felparázsló cigarettám. Guruló gondolatokkal játszadozom. Mint csöpp gyerek, színes üveggolyókkal. Kezem nem mozdul alkotásra, Agyamban írom most e verset. A gondolat szülötte: szó, már él, De még enyém csupán. S hogy másé is legyen, — Ezért öltöztetem, — rabságot oldó Varázsruhába én, — hiszen Lelkemnek kínja. Fáj az másnak is, — kivel Együtt voltunk a tévedésben. Hangos beszéddel, — s hangtalan, És bűnünk, a szárnyrakelt, Most mindannyiunk szívére, Súlyát növelve visszahullt. De széttörött. Szertehullt ezer szilánkra, S megosztva vágott sok sebet, És fáj mindenkinek, ki tévedett. Meghalt a múlt. Mi élünk. Tévedésünk sugallta, s igaznak vélt Tetteink javítva, — együtt Készülünk falnőni a fák magasáig, Madarak daláig, a hangtalan égig, — Az emberi értelemig. i A Liszt Ferenc Emléktábla - bizottság tavaszi felhívására a ((Honvédelmi Minisztérium, a ((Megyei Tanács Szakszervezeti ('Bizottsága, a Vasipari Vállalat, a Kéményseprő Vállalat, a II. sz. Ügyvédi Munkaközösség, az általános leányiskola és a közigazdasági technikum tantestülete összesen 2000 forint támogatást ajánlott félj A bizottság az elmúlt napokban tartott ülésén elhatározta, hogy újból felhívással fordul a hivatalokhoz, üzemekhez vállalatokhoz. A felhívásnak ko- $moly visszhangja támadt, mert a már említett vállalatokon, intézményeken kívül kilátásba helyezte támogatását a Tejipari Egyesülés, Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, az ((Építőipari Szövetkezet, a Kór- (ház, a Tolna megyei Építőipari Vállalat, a Vágóhíd, stb. Az eddig megajánlott támogatásokból az alábbiak folytak be a Liszt Ferenc Emléktáblabizottsághoz: Honvédelmi Minisztérium ('1000 Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat 200, II. sz. Ügyvédi Munkaközösség 50, Szekszárdi Építőipari Szövetkezet 50 forint, összesen 1300 Ft. Az eddig beérkezett adomá- inyokat a Liszt Ferenc Emlék- ('táblabizottság ezúton nyugtázza és köszöni. Holnap kezdődik a hangversenyidény Hírt adtunk árról, hogy október 4-én Husek Rezső, a zeneiskola igazgatójának önálló zongoraestjével indul az 1956—57. évi szekszárdi hangversenyidény. Ez a terv most annyiban változott meg, hogy technikai okok miatt október 4-e helyett október 8-án, hétfőn este 8 órai kezdettel kerül’sorra a volt megyeháza nagytermében Husek Rezső zongoraestje. Husek Rezső hangversenyét, tavaszi igen sikeres bemutatkozása után, élénk érdeklődés előzi meg és arra lehet számítani, hogy a bérleti hangversenysorozatnak már az első estjén telt ház tapsol majd a kitűnő pianista játékának. A művész műsorát az alábbiak szerint állította össze: 1. Bach: Preludium Sarabande és Gigue a B-dúr Parti- tából. 2. Haydn: D-dúr szonáta. 3. Beethoven: As-dür szonáta. 4. Chopin: a) Des-dúr noctum. b) B-moll scherzo. 5. Bartók: Szvit, Op. 14. 6. Liszt: Mefisztó- keringő. Itt említjük meg, hogy városszerte igen nagy sikere van a bérleti hangversenysorozat ízléses meghívójának, amelyet a TT1T Művészeti Szakosztálya bocsátott ki és amely közli a hangversenysorozat mind a négy hangversenyének teljes műsorát. Végül közöljük, hogy a zene iskola tanári hangversenyének résztvevői között szerepelni fog Sántha Jenőné zongoratanár is. így tehát a tanári hangversenynek öt tanár és két vendégszereplője lesz. Visszaemlékezés Babits Mihályra oo> fjoooooaoooooac Halódó népi hagyományaink nyomában Húsz esztendő hosszú idő egy ember életében? Nem! De egy tanítónő életében igen. Hosszú és küzdelmekben gazdag esztendők azok, amelyek Moldo- ván Vilma váraljai nevelőnő mögött felsorakoznak. Mennyi kedves mozaik rejtőzhetik e húsz év mögött! Mennyi kedves meglepetésben lehetett része az iskola padjai között! És mennyi akadállyal találhatta magát szembe húsz év gyűjtőmunkája során! Moldován Vilma tanítónő húsz esztendővel ezelőtt kezdte meg gyűjtőmunkáját helytörténeti kutatásait. Először Erdélyben, majd hét év óta Váralján, ahol ugyancsak bőséges kutatási területre talált. Váralja ősmagyar település Tolna és Baranya megye határán. A község lakossága az évszázadok folyamán kialakította szokásait, amelyeket elődeik ápoltak és továbbadtak az utódoknak. A gazdag népi hagyománynak ma már csak a nyomai lelhetők fel. Az iparosodás fejlődésével a népi hagyományok halódóak lettek. Ezeket' a halódó népi hagyományokat igyekszik felkutatni és megmenteni a jelenés utókornak Moldován Vilma. Népi szokásaink közűi csak néhányat említünk. Nem lehet eléggé csodálattal szólni szőtteseikről és hímzéseikről, vagyis ezek mintáiról, művészi kivitelezésükről. Az idők folyamán számos szőttes és hímzési minta elveszett. Jónéhány még megtalálható — nemcsak a minta, de a szőttes is — a ládafiák mélyén. Gyönyörű hímestojást tudnak festeni a váraljai asszonyok. A minta annyira megtetszett a Népművészeti Intézetnek, hogy Váraljáról kértek 20 —30 húsvéti tojást megfestve, amiket külföldre küldenek, mivel Magyarországról kértek tojásfestési mintákat az osztrákok — Meg kell még említenünk a húsvéti szokásokat Váralján. Egy-egy gyermeknek harminc keresztanyja is van. A keresztanyák a község határában levő Magyardombon foglalnak helyet hús- vét másodnapján és szétosztják ajándékaikat kereszfiaik között. Ma már erre is csak elvétve kerül sor. Érdekes szokásaik voltak a keresztelő s a lakodalom alkalmával. Ezenkívül esténként házaknál gyűltek össze, ahol játékokat adtak elő. Moldován Vilma „Tiloló” címen jegyezte fel gyűjteményébe. Szobáik berendezése az utókor számára szintén művészi. A szobaberendezéshez 13 bútor tárgy állt rendelkezésre. Se több, se kevesebb. Néhány ilyen szobabútor még épségben maradt. A többsége tönkrement Ma már a modem szobabútorok foglalták el helyüket. Meg kellene tanítani a fiatalokat a szőttesek készítésére, színpadra kellene vinni, mert odakívánkozik az említett népi játékokat és szokásokat. Október végén, november elejére a most alakuló szövőszakkör megkezdi a munkáját, természetesen a fiatalok részvételével. De hogy hol dolgozik majd a szakkör, az még a jövő titka. Színpadra vinni a népi szokásokat, népi játékokat? A kultúrterem alig néhány hónapja vált szabaddá, a falak nedvesek, vizes az egész épület. A Hazafias Népfront megyei Bizottsága népművészeti falumúzeum felállítását tervezi. Megérné? De még mennyire! Terem, de inkább termek, nincsenek. Az iskola egyik tanterme beszakadással fenyeget. Kultúrház felépítését tervezték. A pézt visszavonta a megye. Egy négy tantermes iskolát ígértek a községnek, mert az iskolaépületek ... Egy kultúrház vagy egy négy tantermes iskola megépítése, — amelyhez a község lakossága nagymértékben hozzájárulna munkájával — egy időre minden vitás problémát megoldana. Akár az egyik, akár a másik készülne el, megoldható lenne a szakkör elhelyezése és még egy: a haladó népi hagyományokból nem lennének halódé népi hagyományok Váralján. De itt már nemcsupán Váraljáról és a megyéről van szó. Min - den népi hagyomány szokás nemzeti kincs. És itt ma már nem is éppen arról van szó hogy mentsük meg értékes népi hagyományunkat, hogy ment. síik meg értékes népi hagyomá nyunkat, hogy helyet adjunk a szakkörnek és épületet a felállítandó népművészeti falumúzeumnak, hanem már arról is szinte ordít a község egy új iskola után, hacsak négy tantér- mes lesz is az. Moldován Vilma nem hibás és a helyi tanács sem. Ök min- mindent megtesznek hogy mentsék, ami még menthető. Mennyivel többet tehetne az országos ügynek egy falusi tanítónő, ha nem kellene magát mindig szembe találni hasonló akadályokkal! Miért van erre szükség? KOVÁCS JÓZSEF A nagy költőfejedelem, aki Szekszárdon született, már kora ifjúságában elszakadt szülőföld jétől. De ez nem jelentett végleges szakítást, mert hisz szinte minden évben ott nyaralt, családja is ott élt Amikor tanár volt, éppen úgy, mint később, mikor író lett. Persze itt is csakúgy, mint a fővárosban, teljes visszavonult- ságban élt. Ha mégis sikerült őt valakinek felfedeznie, akkor nem az Úri Kaszinóban, kávé- házban, étteremben, cukrászdában, korzón, sőt még nem is a Cő utcán, hanem vagy a Bar- tina szőlők környékén, vagy a romantikus vidékű Séd patak táján, amelyről sokszor megemlékezik verseiben, ódáiban. De igen érdekes volt az is, hogy a legendáshírű színházban, ahol ifjúkori szerelme játszott, szintén nem volt látható, pedig élénk vita volt arról, hegy vajon ki is volt ez a nagy szerelme. Ezzel kapcsolatban még a legkisebb kóristalány is azt képzelte, hogy ő volt a nagy költő szerelme. De erről ő sohasem nyilatkozott. Érdekes még azt is megemlíteni, hogy a Csörge-tó környékére is kijárt, de amikor megépült a strand, ezt is elkerülte. Csodálatos memóriája volt, mely sohasem hagyta el. E sorok írójának alkalma volt többek között egy téli esten beszélgetni Budapesten csendes magányában, ahol anél kül, hogy súlyos megerőltetésbe került volna, játszi könnyedséggel el tudta mondani a Széchenyi- és a Garay-utca ősz szes üzleteit. Házszámokra is visszaemlékezett. Sokat beszélt a Béri Balog Ádám-fájáról. — íA szavaiban ott érződött rajongása szülőföldje után és ez kitörülhetetlenül lobogott lelkében. Érdekes az is, hogy a Tolna megyeiekkel nagyon szívesen el beszélgetett, de különösen azokkal, akik költők akartak lenni és itt talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a Tolna megyei származású kétszeres Kossuth-díjas Illyés Gyulát is ő fedezte fel. Viszont nagyon megharagudott, ha valaki interjút próbált kérni tőle. Amikor Dante Divina Comediáját lefordította, nemsokára meg is kapta az olasz nagydíjat, renge teg sürgönnyel keresték fel. De legbüszkébb volt a szekszárdiak gratulációjára. Szülőföldjével kapcsolatban még azt is meg kell jegyezni, hogy mindig szerette volna szebbnek, nagyobbnak látni és nem úgy, mint versében megírta „Álmos eb volt“, akit fel kell kelteni, s ha tőle függ, bizonyosan világvárossá fejlesztette volna. Lapozgatom Babits Mihályra vonatkozó feljegyzéseimet és néhány újságcikket, amelyet vele kapcsolatban írtam. S örülök annak, hogy utca van róla elnevezve Szekszárdon emléktábla is hirdeti nevét. De a meg ígért Babits Múzeum még mindig késlekedik. Késlekedik az is, hogy szobrot emel a város, pedig a felszabadulás után arról volt szó, hogy a kórház előtt lévő Horthy Miklós szobrából készítik el. Babits Mihályt nem lehet kis újságcikkekben bemutatni, komoly, nagy tanulmányok szükségesek ehhez. Beírta örök re nevét nemcsak a magyar, hanem a világirodalomba is. S& Molnár István NEMZETKÖZI MÚZEUMI NAPOK A művészet, tudomány irodalom nem ismer politikai hatá rókát. Az emberi agy és kéz- szülte remekművek, tudományos felfedezések az egyetemes emberiség közkincsévé válnak, örök életre predestiná- lódnak. Az emberi művelődés kezdete évszázezredek ködébe vész. ősi mondák, ókori feljegyzések, 8 föld felszínén napjainkig fennmaradt építészeti emlékek romok tanúskodnak róla, meddig nyúlnak vissza, merre futnak s XX. század kultúrájának gyökerei. Az utókor mindig újat és újabbat teremt, de sohaserr anélkül, hogy a megelőző kor vagy korszakok, korábbi tudományos kutatások, felfedezései: eredményeiből, talajából ne szívna fel több-kevesebb tápanyagot. Ez az ősi talaj azonban: az emberi kultúra emlékanyaga csak mint bizonyos hányad maradt ránk szemmel látható, közvetlen érzékelhető forrná- ban. A korszakokat, a történelmet átformáló, nagy felfedezések alkotások jelentős része rejtve van előttünk. Az ősi kul- túremlékek kronológiai sorát, történelmi egymásutánját sűrű lepel fedi el szemünk elől. A földtakaró védő, néha pusztító, konzerváló, de sokszor emésztő, súlyos rétege. Van egy tudományág, mely arra hivatott, hogy az élet, az ember, a kultúra fejlődésének titkait takaró földrétegeket felgöngyölítve, a letűnt korok emlékeit a tudományos kutatás előtt, de közvetve az egyetemes emberiség számára is hozzáférhetővé tegye: ez a tudomány a Muzeológia! Az az intézmény, melyben a muzeológiai kutatás folyik, ahol a feltárt, előkerült történelmi emlékeket feldolgozzák, rendszerezik, és a nyilvánosság elé hozzák, a Múzeum. A világ régészei, kutatói ma már szemmel tartják egymás munkáját, figyelik egymás elért eredményeit. A kapcsolatot elsősorban az egyes országok több nyelvű tudományos folyóiratain, kiadványain keresztül tartják fenn. Hazánkban is számos olyan tudományos mű jele nik meg, amely anyanyelvűnkön kívül angol, orosz, német, francia stb. nyelveken is közli szövegét, akár kivonatosan, akár egész terjedelmében. Sőt számos akadémiai kiadványunk kizárólag valamelyik fenti, külföldi nyelven ismerteti, tolmácsolja cikkeit. A tudósok, kutatók közötti eszmecsere, tapasztalat-átadás másik módja egy újabb, igen örvendetes, s mind gyakoribb eljárás: a kölcsönös látogatás, személyes kapcsolat, közvetlen tapasztalatszerzés. A világ haladó népeinek kitartó, céltudatos, szívós békeharca eredmé nyezte, hogy ma már lehetőség nyílt a különböző társadalmi rendszerben élő népek különböző ideológiai nézeteket valló fiainak, sportolóinak, dolgozóinak kölcsönös meglátogatására. Elmondhatjuk, hogy legelsősorban a tudósok, tudományos kutatók élnek az alkalommal. így állhat például egyre fokozódó mértékben a muzeológia tudománya is az egyetemes emberiség társadalmi, kulturális fejlődése korlátlan kutatásának szolgálatába. A külföldi tudósokkal való kapcsolatot illetően figyeljünk fel a szekszárdi múzeum utolsó egy esztendejére: szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, nyugatnémet, keletnémet, albán tudósok keresték fel személyesen közgyűjteményünket, kiknek legtöbbjével folyóiratcserét létesítettünk. Ez a figye lemre méltó jelenség mintegy irányt mutat a békés egymás- mellettélés elvének megvalósítása felé. Ennek az önzetlenül, egymást világnézeti elfogultság nélkül támogató tudományos mozgalomnak egyik őszinte kifejezője a világszerte október 7-én kezdődő Nemzetközi Múzeumi Napok hete. Ebben a szinte tudományos ünneppé avatott nemzetközi megmozdulásban többek között kifejezésre jut az az eszme, hogy a tudományok vívmányai az egész emberiséf közös kincsei lehetnek, ha azok az egyetemes emberiség javai szolgálják és ha ezt a közösséget mindnyájan őszintén óhajtjuk. A Múzeumi Napokat a világ valamennyi múzeuma azáltal is igyekszik ünnepélyesebbé tenni, hogy ebben az időpontban különös súlyt helyeznek értékes kiállítások megrendezésére hatékonyabb közönségszerve zésre, s a társadalmi szervekkel való még szorosabb együttműködésre. Egyben lehetőség nyílik nemes verseny, kulturális verseny életrehívására: me lyik ország, melyik múzeumában, milyen mérvű az érdeklődés a történettudományok, a művészetek, a néprajz iránt. A múzeumok látogatásával „Kultúrából“ fognak vizsgázni New York és London, Párizs és Moszkva, Peking és Budapest lakosai. A mi szűkebb körünkben tudományszomjukról szereznek majd bizonyítványt Pécs és Sopron, Szeged és Debrecen Miskolc és Szekszárd if- jai és öregjei, kétkezi és szellemi munkásai, valamennyi dől gozója. Hisszük, hogy Szekszárd és tágabb szülőföldünk: Tolna megye népe nem fog lemaradni az egyetemes emberiség nemes versenyében! Dr. Mészáros Gyula múzeumvezető.
