Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-07 / 237. szám

1956. OKTÓBER 7.

TOLNAI NAPLÓ

5:

Nem ilyen segítséget Tárnak

A regölyi I j Korszak Tsz tagjai

Ha a regölyi üj Korszak Termelőszövetkezet határában vagy éppen házuk táján tekintünk szét, szorgalmas munkában találhatjuk a tagokat. A határ egyik részében kombájnnal csépelték a napraforgót, házuk udvarán pedig a búza vetőmagját csávázták. Az elmondottak arra engednek következtetni, hogy az ez év januárjában alakult és ma már jelentősen megnövekedett feranelőszövetkezet 1 tagsága szorgalmasan dolgozik, hogy a parasztság szemében is jó hírnévre tegyenek szert.

Beszélgettünk a tagokkal, az elnökhelyettessel, Z. Kovács Péter elvtárssal arról, hogyan akarják az elkövetkezendő időkben még jobban megszilárdítani a munkafegyelmet, gazdagabbá tenni termelőszövetkezetüket.

Joggal lehet dicsérni a termelőszövetkezet tagságát jelenlegi jó munkájukért, eredményeik azonban még szebbek lehettek volna, ha megalakulásuk első percétől kezdve a mintaalapszabályzat szerint dolgoznak. Hiba volt ugyanis, hogy körülbelül 8—10 holddal nagyobb volt a tagság háztáji területe, mint a megengedett. Hiba volt az is, hogy egyik tagúk, Gábor József, belépése után is megtartotta mindkét lovát, és az egyiket júliusban, a másik lovat pedig alig egy hónappal ezelőtt adta el.

Nem hiábavaló ezeknek a dolgoknak a megemlítése, hiszen mindezekben legnagyobb része és legnagyobb felelőssége Hanák Péternek, a tsz első elnökének volt, aki szemet húnyt, s megengedte a szabálytalanságokat. Mondhatjuk, hogy ezzel kezdődtek az ellentétek a regölyi üj Korszak Tsz-ben, amelyek kezdenek elsimulni, mert a tagság időben, helyesen határozott és váltotta le az elnököt, az akkori vezetőséget és választott helyébe újat.

A maroknyi kis csoport, akik alakulásukkor alig 120 holdat mondhattak magukénak, ma már közel 700 hold tagosított területen gazdálkodnak. Könynyebb, sokkal könnyebb lesz most már munkájuk, mert meg van az adottságuk ahhoz, hogy például 130 hold őszi búzájukat két tagba, 30 hold őszi árpájukat pedig egy tagba vessék. De egy tagba vetik majd a tavaszon és négyzetesen 65 hold kukoricájukat is.

Ezek a lehetőségek és a tagság szorgalmas igyekezete azonban csak egy részét alkotta annak, hogy*a nemsokára beköszöntő új gazdasági évben még jobbak legyenek az eredményeik. Nagyon is szükségük van arra, hogy a helyi tanács és a földművesszövetkezet erejükhöz mérten segítsék, támogassák őket. Ezen a téren azonban van még kívánni való.

Z. Kovács Péter elvtárs arról beszélt, hogy a várt segítés helyett legutóbb arról hallottak, hogy egy 50 holdas legelőjüket a községi tanács lótenyésztés céljára akarja igénybe venni. A tagság nagyon helytelennek találja a tanács elhatározását, bár ők nincsenek ellene a lótenyésztésnek, de inkább a sertés- és szarvasmarhatenyésztést tekintik céljuknak és különösen azzal nem értenek egyet, hogy erre a célra éppen a tsz lege lőjét jelölték ki.

Teljesen érthetetlen számuk-( ra továbbá a helyi földműves-i szövetkezet álláspontja is,» amelyet a daráló ügyében»* velük szemben tanuúsítanak.1, A helyi földművesszövetkezet]! csak hosszú huzavona utánp értette meg, hogy a darálóra)» igen nagy szüksége van azd üj Korszak Termelőszövetke-»1 zetnek, mivel a helyi földszövj nem hizlal, és nem is akar hizlalni sertéseket. Megkapták, tehát a darálót, de legújabban a földszöv Igényeket támaszt a darálóval szemben, és azt. mondják, hogy a motor az»[ övé'i, tehát vagy vegyék meg], a tsz tagjai, vagy pedig fi-]i zessenek annak használatáért. A darálót valamikor, jó pár évvel ezelőtt, 160 regölyi gazda vásárolta. Ezután később1 a Malomipari Egyesülés tulajdonába ment át, majd a helyi földművesszövetkezet üzemeltette. A földművesszövetkezet nem vásárolta, nem tudja bizonyítani, hogy ez valóban az1

övék, tehát jogtalan a követelésük. A földművesszövetkezet nem olyan régen egy újabb lépésre határozta el magát és a szűkebb vezetőség a tagság megkérdezése nélkül 24 000 forintért egy újabb darálót vásárolt, amelynek vételét azzal indokolta, hogy a tsz darálója nem képes a saját és az egyéni gazdák darálását elvégezni. A termelőszövetkezetben hallottak alapján azonban éppen az ellenkezőjét lehet tapasztalni. A tsz eddig hetente három nap üzemeltette a darálót és győzték a munkát, de ha szükséges — mondotta Z. Kovács elvtárs, akkor mindennap, akár két műszakban is tudunk darálni.

Mindkét szervnek, a tanácsnak és a földművesszövetkezetnek is elsőrendű feladata, hogy segítsék a községükben levő termelőszövetkezet tagságát, de nem ilyen módszerekkel, mint ahogyan azt a regölyiek teszik, hanem megértéssel és olyan intézkedésekkel, amely nem a tsz ellen, hanem a tsz megszilárdítása mellett van.

Bodolay Róza

Gombház sej, hogyha leszakad

35 ember segítséget vár Bikácson

ben azonban kezdett repedezni az épület mennyezete, most pedig siralmas megnézni. A mennyezet egyharmada teljesen hiányzik, másutt csak egy-egy elrozsdásodott drótszál tartja, a villanyvezetékek összeszakadva lógnak mindenfelé.

Mennyibe került ez az épület? Mikor elkezdték az építkezést, 360 000, mire befejezték, 760 000 forintba, de télen már nem használható. Kit lelehetné ezért felelősségre vonni? Az építők típusterv alapján dolgoztak, előírás szerint ... Egy termelőszövetkezetet azonban még sem lehetett magára hagyni, hát segítség érkezett. A tárgyalások eredrriényeként a Petőfi Tsz kap 22 343 forint 43 fillért az épület megjavítására. Ebből 15 000 forintot felemészt az anyag, 7000 forintért pedig — nem kapnak munkaerőt. Emellett aztán egészen el is törpül az a két rosszul sikerült dohánypajta, amelyik körülbelül egykorú az istállóval és mindkettő ugyancsak szerencsétlen alkotás.

AMIRŐL AZ EMBEREK BESZÉLNEK

Igen, a tények ezt mutatják, de van ennek egy fontosabb része: 300 hold összterülete ívan a Petőfi Tsz-nek és 35 ? tagja. Nem dicsérem végig í valamennyit, de nem lehet őszemet húnyni a dohányos i munkacsapat hét asszonytagijának sorozatos 300 százalékos teljesítménye előtt.

.. . J Az sem mellékes szempont, !!§ Jhogy eddig még tudták a &§h;Jbikácsi tsz tagjai, mi a kötelességük, nem tartoznak az államnak. Terméseredményeik is jók — mégsem boldogulnak. Hogv miért? Farkas Ferenc, a tsz elnöke azt mondta erre: „azért, amiért Steigl Mátyás,

Í

” Aradi István, meg sokan a Kossuth Tszcs-ből nem állnak i »hozzánk. Sok az adósságunk, »'kevés a pénzünk.” És igaza 1 van. Majdnem egy millió fo- ] | rintba került az istálló, és a i. (i dohánypajták, — de egyik psem jó. Miből Hegyen pén- Az idén még kis parcellák voltak az alsónyéki határnak)»zünk? Nem jövedelmez úgy ezen a részén, a távolban még látszanak is az egyik par-»[a tehenészet, ha olyan az is- cellán a kenderkupacok, de megtörtént már a tagosítás '[tálló, hogy télen nem marad és megindult a sárközi gépállomás traktora, amelynek nyo-'meg benne a jószág, szét kell mán eltűnnek a barázdák. Képünkön Kelemen Antal trak-phurcolni a faluba. Mekkora toros belehasítja az ekét a száraz földbe. Jhasznot hajt a dohánytermeA számok, adatok, rendeletek, paragrafusok néha elfeledtetik, hogy a rendelet, a Szám, a paragrafus, stb. nem önmagáért létező dolog, hanem emberi sorsot, tükröz, vagy irányít. Talán éppen itt van a hiba a bikácsiak ügyében is. Sok megbeszélés, és három bírósági tárgyalás után úgyszólván mindig csak ott tartanak, ahol évekkel ezelőtt. Feljutottak még Budapestre is, mindenhol meghallgatták a bajukat, megnézték az öszes számításba jöhető utasításokat, rendeleteket, megvizsgálták a tényeket, de az emberek sorsa, 35 ember érdeke, egy egész termelőszövetkezet jövője — ez valahogy háttérbe szorult.

AMIRŐL A TÉNYEK BESZÉLNEK

Mert a látszat alapján valóban elintéződött minden, itt mindenkinek igaza van, tovább már nincs mit tenni. 1952-ben gyönyörű, 80 férőhelyes istállót kapott a biká- csi Petőfi Termelőszövetkezet. Szüksége volt rá, hát állami hiteire felépítette a Tolna megyei Tatarozó Vállalat. 1954Eltünnek a barázdák

lés, ha az egyik pajtában zöld foltos lesz, a másikban megég a dohánylevél.

Ezek az építészeti baklövések tehát éppen azokat a termelési ágakat sújtják, amelyek pénzt adnának a termelőszövetkezetnek, de így nem adnak. Eddig csak fizették megadással a 20 000 forint kamatot évente a bikácsiak, de mihez kezdenek most, mikor ebben az évben esedékes az első 120 000 forint összegű törlesztés is. Nem lehet harmincöt ember, egy egész termelőszövetkezet sorsával, gazdasági helyzetével- ilyen köny- nyen bánni.

PER UTÁN PER

A sok huzavonának, a tárgyalásoknak egyetlen eredménye a 22 343 forint 43 fillér. De vajon elég ez? A 360 000- ről 760 000 forintra hízott adósság megmarad, — pedig ezen az összegen nem egy istállót lehetne felépíteni, — legfeljebb a mennyezetet javíthatják meg. Az anyag felemészt 15 000 forintot, a javítás pedig legalább a duplájába kerül a megmaradt ösz- szegnek. Mit mondanak erről a termelőszövetkezetben? „Nekifogunk és amennyivel többe kerül a javítás, annyi pénzért újabb pert indítunk, mert nem akarunk még többet ráfizetni ezekre a rossz épületekre”. Tehát újabb per. Nem tudni, hol lesz vége, mert mire az istálló ügyével megegyeznek, a dohánypajták olyan állapotba kerünek, hogy azt is el lehet kezdeni.

Ezek szerint végleges megoldásnak tekinthető-e a 22 000 forint? Ha elképzeljük, hogy a Petőfi Termelőszövetkezetben csak istálló van, akkor talán igen, de emberek is vannak! Most már azt kellene megvizsgálni a Tatarozó Vállalatnak, a Megyei Tanácsnak és a bíróságnak, hogyan boldogulhat 35 ember 300 hold (ebből 195 szántó) földdel és a tetejébe akasztott milliós értékű, de alig használható épületekkel. Ha egyszer ilyen hibát elkövettek, akkor az emberek és a termelőszövetkezeti mozgalom iránti felelősség azt diktálja, hogy végre rendbe kellene hozni a bikácsi ügyet, úgy, hogy a termelő- szövetkezetnek is kifizetődjék.

Bézi László

Azért mondják, hogy szakcsi tökmagosok, mert ritkaság az •olyan szakcsi, amelyiknek a zsebében ne akadna egy-két szem tökmag. Ezenkívül pedig azért, mert a tökmagból gyönyörű díszeket tudnak készíteni, például szíveket. Művészetnek tartják ezt. Hogy hogyan alakult ki, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy kapcsolatos a falu másik művészetével, az állattenyésztéssel: ezzel tesznek „koronát” tenyésztési sikereikre. A törzskönyvezés megindulása idején például ha lovakat hajtották valamilyen kiállításra, a kocsit megpakolták tökmagdíszekkel. Mindkettőnek egyaránt nagy sikere volt. Néhány éve országra- szóló állattenyésztési napot tartottak ,,bikabállal’' egybekötve, mivel a falu főként bikaneveléséről ismert. Ez alkalomból is tökmagdíszekkel kedveskedtek a vendégeknek.

így van aztán, hogy amikor a szakcsi tökmagosokról beszélnek, nem csak a tökmagdíszek művészeit értik alatta, hanem -a hírneves állattenyésztőket is.

Arra még a háború előtt rájöttek, hogy nagyon hasznos az állattenyésztéssel foglalkozni. Ha az ember megkérdezi valamelyik gazdát, hogy mi a titka a kiváló eredményeknek, rendszerint csak ennyit felelnek: i— „Szeretjük az állatokat”. A titkot úgy kell „éllesni". Nem az irigység miatt van ez így, a szakcsiak nem dicsekvő emberek.

Mindenekelőtt az tanulságos, hogy a gazdák fokozatosan rátértek a szakszerű állattenyésztésre: könyveket olvastak, előadásokat hallgattak, tapasztalatcserékre jártak és így lettek olyan nagy szakértői az állat- tenyésztésnek. Ma már ott tartanak, hogy bizony kevés olyen újdonsült agronómus van, aki úgy értené a napi takarmányadag összeállítását és általában az állattenyésztést, mint ők. Némelyik például csak úgy dobá- lódzik a szakkifejezésekkel, az állatbetegségek stb. idegen neveivel. Alig van gazda, aki ne mérné le legalább havonta állatait, hogy a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést állandóan figyelhesse. Azzal például nem elégszenek meg, hogy van egy tehenük, amelyik ad1 naponta 15—18 litert. Bessenyei Lajos például négy éve vett egy ilyen „gyengébb” tehenet (neve Bimbó, sorszáma 445), de most az ötödik ellésnél már 35 literesre készítette elő. Tavaly több, mint 7000 liter tejet adott 4 százalékos zsírtartalommal.

Sokszáz bikát adtak már az országnak. Volt olyan év is, — 1954, — amikor 114 tenyészbikát szállítottak el a községből.

Ugyanilyen szakértői a sertéstenyésztésnek is. Régebben a mangalica, majd pedig a fehér hússertés „hazája” volt Szakcs. Később azonban újabb fajok után kezdtek kutatni. így hozták be 1954-ben Dávodról a berksiri kocákat. Persze nem kis befektetés kellett ehhez. Azóta szépen szaporodik a berksiri Szakoson. Túri Károly pélSZAKCSI TÖKMAGOSOK

dául már az idei Országos Mező- gazdasági Kiállításra is vitt három berksir-göbét és oklevelet kapott. Kanokat is szállítottak már el a községből. A 2—2.5 mázsás anyakocák, a 140—150 kilós 9 hónapos „süldők” bizonyítják, hogy nagyszerű ez a fajta, jól jártak vele a szakcsiak.

Meg kell azonban azt is mondani, hogy nem minden rózsás Sza.kcson az állattenyésztés terén. Ez főként akkor derül ki, ha mélyebben kutatjuk az állattenyésztés fejlődését és figyelembe vesszük még a megye, vagy a járás tapasztalatait is. Visszaesés még Szakcson is tapasztalható. Nézzük például a tenyészbikák számának az alakulását. Bessenyei Zoltánnak, ennek a két megyét bejáró hivatásos állattenyésztőnek a szavai szerint: „1952-ben csak 16 tenyészbikája volt a községnek, de 1953-ban már 50, 1954-ben pedig 114 és azóta rohamos visszaesés van. Tavaly már csak 82 volt, az idén pedig körülbelül 30 van.”

Mi az oka ennek? Nehéz erre választ adni, nehezen ered meg a parasztok nyelve is, pedig tudják, érzik, de valahogyan nehéz szavakba önteni. Túri Károly 17 holdas paraszt, I. típusú tszcs-tag, aki nagy szakszerűséggel tenyészti az állatokat, ezt mondja:

— Abraktakarmányhiány van, pedig sokat igyekszünk termelni... Azelőtt sem igen volt elég az abraktakarmány, mert nem egyszer mentünk a szomszéd községekbe vásárolni, de most még úgy sem elég. Egy tenyészbikának pedig sok kell, legalább 16—18 mázsa. Nincs most a faluban annyi évelő takarmány sem, mint azelőtt volt, valahogyan nem vetnek a gazdák, a föld sem terem úgy, mint szokott, mert baj van a talajerőpótlással .. . Valahogyan az áraknál is differencia van. Egy közepes minőségű tenyészbikáért alig adnak többet, mint egy jó húsbikáért, pedig sokkal több a gond vele és nagyobb a befektetés. Az is jó lenne, ha a beadásnál jobban figyelembe vennék a tenyészállatnevelést.

Mások így nyilakoznak:

— Nincs most olyan tenyésztési kedv, mint egy-két éve. Akkor csoportosan jártatták estefelé a bikákat, szépen kimosott, kifésült farkakkal, a gazdák valósággal büszkélkedtek, versengtek egymás között. Most ez nincs, pedig Szakcson még mindig jobb a helyzet, mint a környező községekben. Valaho-1 gyan elakadt az a harmonikus körforgás is, ami azelőtt megvolt a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A sze- meskuM>rica ára a szabadpiacon mázsánként nem egyszer 500 foront. Ez 20 kilő hús előállításához elegendő a -sertéseknél, aminek az ára 20 forintjával

számolva 400 forint, tehát 100 forint a ráfizetés.

Felvetődik tehát az anyagi érdekeltség kérdése is. Ez is közrejátszott például abban, hogy egyes gazdáknál felére, vagy ennél is kevesebbre csökkent a sertésállomány.

A szarvasmarhánál a fő probléma az, hogy nincs elég évelő takarmánynövény, ami azelőtt alapvető takarmány volt. Itt is felvetődik az anyagi érdekeltség kérdése, különösképpen a szaporulat felnevelésénél. A bika felnevelése, ha jó anyától származik, még megéri, de ha a tehén üszőborjút ellik, annak már rendszerint nem örül a gazda, mert a felnevelése már nem nagyon fizetődik ki. Ez méginkább így van azokon a helyeken, ahol nem ilyen kulturált az állattenyésztés. Ugyanis a borjú elfogyaszt legalább 1200 forint értékű tejet, és ha eladják, alig kapnak érte 300— 400 forintot. Ezért van aztán, hogy 3—4 hetes korban egyszerűen „feketén” levágják és kimérik a szomszédok között. Azt állítják egyesek, hogy Szakcson még nem hanyatlott le ennyire az állattenyésztés, de tény az, hogy tavaly is lelepleztek ilyen feketevágókat, és vajon ki tudja ellenőrizni, hogy az idén nem fordul-e elő, vagy a jövőben nem tizedelik-e meg a szaporulatot. Más községekben javában tizedelik a szaporulatot és így nemhogy a fejlődés nincs biztosítva, hanem még az sem, hogy a jelenlegi, eléggé leromlott állatállomány megmaradjon. Az igaz, hogy törvény tiltja a

feketevágást, jónéhányan börtönbe is kerültek pár hónapra emiatt, de az egyiket sikerült elkapni, a másik kettő pedig nyugodtan értékesítette három hetes korban a borjúkat. Rendeletekkel, bírósággal ezt tehát nem lehetett megakadályozni, a szaporulatnak egyszerűen nyoma veszik. Ahhoz, hogy ez megszűnjön, változtatnunk kell állattenyésztési politikánk egynémely részén és mindenekelőtt a széleskörű érdekeltséget kell szem előtt tartani. Akkor majd bizonyára nem tűnik el a szaporulat, /azt felnevelik, a 70 kilóból lesz hét mázsa, és ez nemcsak a gazdának, hanem az egész népgazdaságnak hasznára válik. Szakcson ez talán még nem késő, még viszonylag jó a helyzet, de a többi községekben évekkel ezelőtt kellett volna elejét venni az állat- tenyésztés hanyatlásának.

Amellett, hogy 'icell egynémely központi intézkedés, a helyi lehetőségekről is kejl beszélni. Szakcson például azelőtt is volt valami szövetkezeti állat- tenyésztés féle. Milyen jó lenne, ha például kieszelnének a szakcsi gazdák is valami ilyasfélét, mint a szekszárdiak, akik szőlő- termelő szakcsoportot alakítottak és a dombóváriak, akik saját maguk szerkesztette alapszabállyal szövetkeztek. Az összefogás a gazdálkodás minden ágában hasznos és bizonyára ez is segítené, hogy a szakcsi „tökmagosok” megvédjék, sőt tovább fejlesszék régi hírnevüket.

Boda Ferenc