Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-07 / 237. szám

195«. OKTÓBER 7. TOLNAI NAPLÓ 3 Pártszerű, emberséges felelősségrevosiás Rend, tisztaság uralja a du- nászéntgyürgyi gépállomás ud­varát, jól megy a munka a mű­helyekben, nincs hiba a gépek körül sem, mégis néhányan a gépállomásiak közül a főmér­nök, Pálvölgyi József leváltásá­ról beszélnek. Legutóbb a párt taggyűlésén, ezt követően a gépállomás termelési értekezle­tén is elhangzottak olyan véle­mények a főmérnök magatartá­sára vonatkozóan, hogy gorom ba a dolgozókkal szemben, le- alacsonyítóan, emberi méltósá­gukat sértően beszél az egy­szeri traktorosokról. Az első hallásra szinte egy megrögzött bűnözőt képzel el az ember, különösen ahogy a gépállon^s párttitkára és igaz­gatója a „dolgozókra" való hi­vatkozással előadják a történ­teket. Persze a zavarosban köny- nyű halászni s így teszi ezt a dunaszentgyörgyi gépállomás néhány dolgozója is, akiknek valóban van mit felróni a fő­mérnökkel szemben. A műhely egyik dolgozója például nem­rég részegen ment be a munka­helyére, s a dolgozó társa alig tudta rávenni arra, hogy a mos­tani szántáshoz életbevágóan szükséges ekevasak élesítésében segítsen. Végre mégis ráállt. Kis idő múlva azonban sarokba vág­ta a szerszámot és szitkozódá- sok, káromkodások között ott­hagyta munkahelyét. Két nap­pal később jelentkezett csak újra munkára. Amikor a főmér­nök szóvátette ezt az eljárást, még a munkától igazolatlanul távolmaradónak állt feljebb, ő érezte magát sértettnek. Az ilyen vita során persze férfiak között elég kemény szavak csat­tannak el, de ezeket általában a vita heve hozza magával. Külö­nösen keményen beszélhetett eb­ben az esetben a főmérnök, hisz minden erkölcsi és jogalapja meg volt hozzá, a gépállomás rendjét, az őszi munkák mene­tének biztosítását, a társadalom érdekét védelmezte. Ha, érvényesülhet az az elv. hogy: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten — márpe­dig ez érvényesülhet, akkor a főmérnök ebben az esetben is jogosan mondhatta meg kemé­nyen, sőt, ha úgy tetszik, go­rombán is a maga véleményét. Különben is hová jutnánk, ha a becstelenül viselkedő dolgozó, — csupán azért, mert dolgozó — káromolhatja, szidhatja a ve­zetőt, mert az a hanyagságát szóvá merte tenni. Mégis mi történt? A dolgo­zók a párttitkárhoz mentek, s ezt követően anélkül, hogy a fő­mérnök véleményét is figyelem­be vennék, véleményt, méghoz­zá eléggé rossz véleményt alkot­tak felőle. Ahelyett, hogy a gépállomás pártszervezete & gépállomás! munkarend és a munkafegyelem érdekében, ha úgy kell, hát a kemény szavak­kal is harcoló főmérnököt meg- védené, inkább az önkényeske­dő, a magukról megfeledkezett dolgozók védelmére kelt. A Megyei Igazgatóság azon­ban kiment a helyszínre, Duna- szentgyörgyre, hogy szemtől szembe meghallgassa a három nappal előbb saját magát levál­totta főmérnököt. Az történt ugyanis, hogy az utóbbi napok­ban a gépállomás helyi vezetői részéről olyan bizalmatlanságot érzett a főmérnök, amelynek légkörében nem tartotta magát érdemesnek a vezetésre, irányí­tásra. Bement a műhelybe s az egyik beosztottjától m^pkát kért. Amikor a megyei igazga­tóság a gépállomási főmérnökök részére a javítási munkák átállá­sával kapcsolatos megbeszélésre hívta Pálvölgyi Józsefet is, oda sem ment el. Mindeddig bár­mit mondtak is róla, az igazi hi­bát éppen ezzel az utóbbi két cselekedetével követte el. Nem firtatom a hibát egyik részről sem, mégis egy-két dol­got meg kell állapítani a tanul­ság végett. Ahelyett, hogy a gépállomás pártvezetösége a főmérnöknek az általuk sérelmezett magatar­tását magával a főmérnökkel be­szélte volna meg, inkább új fő­mérnök uán kutatott és Pálvöl­gyi főmérnöknek a leváltásáról tárgyalt — másokkal. Tény azonban, hogy Pálvölgyi főmér­nök a helyén maradt. A megyei igazgatóság ugyanis az ilyen, huszadik kongresszus előtti mód szerekkel nem értett egyet, s a főmérnök véleményét is meg­hallgatta. Az önmaga leváltásáért és a gépállomás műszaki munkáját célzó megbeszéléstől való el­maradásért szóbeli feddésben részesítették Pálvölgyi Józsefet, figyelmeztették a dolgozókkal szembeni indokolatlan kemény hangért is, de következtetésül és végeredményben azt lehet meg­állapítani, hogy a dunaszent- györgyi gépállomás főmérnöké­nek ügyében pártszerűen, em­berségesen történt a felelősség- revonás. A közös vita után a gépállomás igazgatója is, párt­titkára is kezet nyújtottak a főmérnöknek s noha nem mond­ták ki, látszott rajtuk, hogy mindegyikük tanult az esetből. A párttitkár azt, hogy nem a demagógok és a munkakerülő dolgozók védelmét van hivatva képviselni, még ha velük szem­ben keményebb hangot is ílt meg a munkáját lelkiismerete­sen végezni akaró vezető, ha-' nem a társadalom, a köz érde­kében kell tevékenykednie, még ha látszólag népszerűtlennek is tűnik néha a feladata. Külön­ben erre Ígéretet is tett Pálvöl­gyi főmérnöknek. Az igazgató is megtanulhatta, hogy érdemesebb előbb a köz­vetlen helyettesével megbeszélni a gépállomás belső életét érintő ügyeket, mint a tények nem tel­jes ismeretében, nem az igaz­ságnak megfelelő állításokat képviselni. De a főmérnök is megszívlelhette a közel egyórás beszélgetés tanulságait: Közvet­lenebb, elevenebb kapcsolat a párttal és a vezetőkkel, biztosít­hatja csak a dolgozókkal való jobb megértést, kölcsönös meg­becsülést és a közös munka si­kerét. S az emberekkel való foglalkozásnak és a felelősségre vonásnak ez a pártszerű, körül­tekintő és emberséges módszere tanulság lehet mások számára is. Nagy ■ Ferenc A tiszta lapra . . Fogadónapok Felsőnyéken A pártmunka gyakorlatáról Hozzá, Z.-néhez is beszélgetni 'ndultam. Megbeszélni vele, miért nem jár taggyűlésre, mi az oka, hogy nem végez pártmunkát az utóbbi időben s miért nem akarja megvenni a bélyeget. Most itt ül előttem. Kérdéseimre kérdéssel válaszol. Bizony­gatja, hogy a párt a hibás. A párt nem segített rajta, illetve a férjén (férje lopási ügybe ke­veredett a bíróság elítélte). S most ő Z.-né azért nem jár taggyűlésre. — Nem adnak ál­lást, nem segít senki — ömlik belőle a panasz. Közbevetem. — Magának igen jó állása volt. Miért nem becsülte meg? — Volt, de kifúrtak — válaszolta. — Én úgy tudom, hogy éppen azért távo­lították el, mert összeférhetetlen természetű volt. — Ez nem igaz — feleli, s most hirtelen hangot vált. — Ne haragudjon elvtárs. Tudom, hogy a párt nem közvetítő iroda s én ezért önkritikát gyakorolok. Egy kommunista nem hátrálhat meg és én önkritikát gyakorolok. Lovagol a szavakon. Egymásután mondja el a betanult frázisokat. Nézem őket. Az asszony, a férje is, látszik rajtuk, hogy nem a legjobb anyagi körülmé­nyek között élnek s mint mondják, egyéni pa­rasztként dolgoznak. Míg mindez történik, megpróbálom elgon­dolni mi történt itt. Próbálom megfejteni a talányt, mert valami homályos. Valahol hiba van. Z. elvtársnő elég magas pártfunkcionárius ként különböző helyeken, és elég magas fize­téssel, férje a MEZÖKER-nél dolgozott. Lehe- tőséget adott tehát a jobb munkához, a fel- emelkedéshez a nép állama, a párt. S most itt ül velem szemben. Fegyelmi eljárás van ellene folyamatban, aki valamikor fegyelmi eljáráso­kat folytatott le s alaptalan vádaskodásával becsületes embereket záratott ki a pártból, il­letve akadályozta meg felvételüket. Mindenki ellenség volt, aki nem értett vele egyet, ö aki termelőszövetkezeteket szervezett, most egyéni paraszt. Mintha elfujták volna meggyőződé­sét, hogy a termelőszövetkezetek alapjai dol­gozó parasztságunk felemelkedésének, a fel­ismerést, melyet fennen hirdetett, hogy minden kommunista köteles pártmunkát végezni, a meggyőződést, hogy pártunk vezetésével emel. kedik fel egész dolgozó népünk. Mint az árvíz a földeken, engem is elönt a tudat. Nincs és nem is volt itt öntudat. Ami volt: szólam hit, meggyőződés nélkül. A szép beszédek csak betanultak voltak. Az éberség csak lepel a taposásra, a magasabb állások, a nagyobb fizetés után. Nem érezte és így nem is érthette elméletünk tisztaságát s a betanult beszédeken kívül néki a marxizmus—leniniz- mus csak annyit jelentett, amennyit elsején kapott. Igen, ez nála így volt, így kellett, hogy legyen, máskép nem fordíthatott volna hátat a pártnak, vélt sérelméért. Csak aki szereti a dolgozókat az szereti a pártot, s ő nem szerette a dolgozókat. A pártot nem lehet külön öncélúan szeretni, csak eset­leg „önzsebűen”, s ő ezt tette. Nem őt sajnálom s nem is őt hibáztatom. Azokat sajnálom, akik a keze közé kerültek. Akiket alaptalanul megbántott, visszavetett. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Hibáztatni azokat hibáztatom, akik nem vették észre hogy elméleti felkészültsége csak talmi csillogás, hit és szeretet nélkül. Azokat, akik ilyenre bízták becsületesen dolgozó né­pünk nevelését, sorsát, ügyeinek intézését. S amíg beteszem magam mögött az ajtót, egyre hallom: — Elvtárs, én önkritikát gyakorolok. Elv­társ én önkritikát gyakorolok ... Ez sosem volt elég, s méginkább a semmi­nél is kevesebb ma, amikor a tettek az előző hibák gyökeres kijavítására van szükség. PLESSZ JÓZSEF Decs. Felsőnyéken a tanácstagok a tanácstörvényben foglaltaknak megfelelően megtartják tanács­tagi beszámolóikat és rendsze. résén tartanak figadóórákat is, amelyeken a község lakóinak véleményét hallgatják meg a község ügyeire vonatkozóan, ki­kérik tanácsaikat, miként lehet ne jobban intézkedni egyik vagy másik dologban. Szeptemberben a felsőnyéki tanácstagok kilenc fogadónapot tartottak. A fogadónapokon igen sok javaslatot hallgattak meg és adtak áf a tanács végre hajtóbizottságának intézkedés végett. A javaslatok egy része máris megvalósult. Bandi József tanácstag jelenté­sében, többek között, az a ja­vaslat szerepel, hogy helytelen lenne, ha mindössze 60 cm szé­lesre építenék a régen szüksé­gessé vált járdákat. A tanács intézkedett az ügyben és a Petőfi-utcában 80 cm szélesre építik a járdákat. A községben a közsgfejlesztési alapból mint­egy 6000 forintot fordítanak járdák építésére és karbantar­tására. Strasszer József tanácstag ar­ról tájékoztatta a végrehajtó­bizottságot hogy a község lakói kifogásolják: most szerelték fel a községben a kibővített közvilá gítást, de több helyen nem ég­nek a lámpák. A községi tanács intézkedett az ügyben. Egyéb­ként Felsőnyéken a közelmúlt­ban 6 utcában bővítették ki a közvilágítási hálózatot, amely mintegy 3000 forint beruházás­ba került. * A tanácstagok, a tanácstör­vényben előírt kötelezettségeik teljesítésével gyorsan intézik el a község dolgozóit foglalkoztató problémákat. Megalakult a VI. VIT Megyei Előkészítő Bizottsága A DISZ M. V. B.. a Megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Társaság, a TTIT, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, az MTSB és MÖHOSZ megyei vezetői október 4-én ülést tartottak a Moszkvában 1957 nyarán megrende­zésre kerülő VI. Világifjúsági és Diák Találkozó előkészítésé­ről, a megyei rendezvények programjáról. A különböző szer­vek képviselői lelkesen vállaltak részt a sokágú, színes prog­ram megvalósításából s kifejezték, hogy a VIT előkészítése konkrét munkaterületet nyújt mindazoknak az állami és társadalmi szervezeteknek, melyek az ifjúság foglalkoztatá­sát, nevelését kívánják segíteni. A DISZ által előterjesztett, s a hozzászólások által kiegé­szített program kollektív végrehajtása érdekében a megjelen­tek kimondták az Előkészítő Bizottság megalakulását. A bi­zottság elnökének megválasztották Czeber Árpád elvtársat, a Megyei Tanács elnökhelyettesét, titkárának pedig Turgonyi Teréz elvtársnőt, a DISZ M. V. B. ágit. prop. titkárát. Ezentúl több kérdésben hoztak még határozatot. A me­gyei VIT program részletes ismertetésére rövidesen sor kerül Tolna megyei DISZ Végrehajtó Bizottság. Úttal, híddal, művelődési házzal lett gazdagabb Nak Munkában a népfrontbizottság A Hazafias Népfrontbizott­ságok az elmúlt esztendők so­rán kidolgozták akcióprogram jukat, amelyekben a község, a járás és a megye fejlesztésére vonatkozó néhány elgondolá­saikat gyűjtötték össze. Na- kon is kidolgozták a község fejlesztési tervet. A számos gondolás közül már több meg valósult, néhány éppen ezek­ben a napokban valósul meg. A községfejlesztési program kidolgozásánál figyelembe vet ték, hogy a községnek nincs kultúrháza. Tehát feltétlenül szükséges egy kultúrház létesí tése, mert nincs egyetlen hely sem, ahol a fiatalok összejö­hetnének kicsit táncolni, szó­rakozni, de a faluszínház és más művészeti együttesek sem tudtak fellépni színpad hiánya miatt. Igen helyes volt tehát, hogy a Hazafias Népfrontbizottság a községi tanács és a pártszer­vezetekkel összefogva nekilá­tott a nagyszabású munka megvalósításának. A községi tanácsülés úgy ha­tározott, hogy a meglévő 50 000 forintot 100 000-re kell ki­egészíteni, mégpedig a kény­szerhasznosított terület jöve­delméből. A Hazafias Nép front pedig azt vállal la, hogy mozgósítja a község la- kóif, kit fogattal, kit gya- logszerrel és természetesen a/ építkezéshez szükséges szak­munkásokat is. A község lakót nagy munkakedvvél kezdtek az építkezéshez. A Népfrontbizottság moz­gósító munkája kiváló ered­ménnyel járt. Igaz, a nép­frontbizottság elnökének, Vö­rös Ferencnek (12 holdas dolgozó paraszt) és elnökhe­lyettesének, Papp Györgynek (8 holdas dolgozó paraszt) nagyszerű példamutatása ;s sokakat vonzott a közös mun­kához. A népfront elnöke pél­dául egyedül a közelében la­kó mintegy 25 családot szer­vezett meg, hogy részt vegye­nek a tetőszerkezet megépíté­sének munkájában. A közös munka eredménye­ként az elmúlt vasárnap a naki fiatalok már megtarthat­ták első táncestjüket, amely­nek tiszta bevételét — 1200 forintot — az új színpad füg gönyének megvásárlására for­dítanak. De nemcsak a kultúrotthon építésére mozgósít a Hazafias Népfront községi bizottsága. A nyáron például egy elhanya golt teljesen használhatatlan utat és hidat javítottak meg, il­letve építettek újjá. Ez az út és híd igen jelentős szerepet játszik a község életében, mert mintegy 400—500 hold rendszeres művelését teszi könnyebbé, és könnyebben közelíthető meg a legelő is. A munka méreteire jellemző, hogy a községben lévő 267 fo­gat közül 266 résztvett ármun­kában. A gyalogosok is ha­sonló arányban vettek részt az út és híd újjáépítésében. Voltak olyan útszakaszok, ahol 3 méter magas és 6 mé tér széles töltést kellett épí­teniük. A 12 000 forint összegű községi beruházás mellett a község lakói 29 600 forint ér. tékű társadalmi munkát vé­geztek. A Hazafias Népfront köz­ségi bizottsága tehát jól vizs­gázott ebben az esztendőben. Pedig ezek a lépések még csak az elsők. Jövőre újabb nagy tervek megvalósítását akarják véghezvinni. Nem le hét senki előtt sem vitás: ott ahol a Hazafias Népfrontbi­zottság oly hatalmas mozgó­sító erővel rendelkezik, képes az ideinél is sakkal na­gyobb feladatokat megoldani a község fejlesztése terén. Hiúsági találkozó Dunaföldváron Szeptember 30-án járási ifjú­sági találkozó volt Dunaföld­váron, amelyet Néphadsere­günk Napja megünneplésének alkalmából rendezett a paksi járási DISZ-bizottság, a járá­si Kiegészítő Parancsnoksággal és a honvédség dunaföldvári helyőrségével. A találkozáson a járás csak­nem minden szervezetéből vet­tek részt fiatalok. Nagy él­ményt jelentett számukra ez a nap: Megismerkedtünk a nép­hadseregünkben működő DISZ- szervezetek életével. A nap gazdag műsorral telt el. Délelőtt a Hősök kertjébe vonultunk, ahol a dunaföldvári helyőrség díszszázada nagy­szerű katonai parádét mutatott be. Utána a járás párt és DISZ vezetői üdvözölték a néphadse­reget és az ifjúsági találkozó résztvevőit, majd kultúrmű or­ral fejeződött be az ünnepély. Délután a laktanyába, néphad­seregünk harcosai között töl­töttünk el néhány kellemes órát. Elbeszélgettünk a szer­vezetek életéről, majd az alakú latok kultúrtermeit látogattuk meg és örömmel láthattuk mi­lyen gazdag, sokoldalú a kul­turális élet néphadseregünkben Később nagyszabású sport- verseny zajlott le, amelyben együtt küzdöttek a középisko­lás és területi szervezetek fia­taljai, a néphadsereg harcosai­val. A napot tábortűz, tűzijáték majd tánc zárta be. A találkozóról gazdag tapasz­talattal és élménnyel tértünk haza. Közelebb hozta ez a talál­kozó szervezeteinket a néphad­seregünkben működő szerveze­tekhez és közelebb hozta a falusi szervezetek fiataljait a középiskolás fiatalokhoz. Még nagyobb bizalommal tekintünk néphadseregünk felé és ígérjük, hogy ha majd ránk kerül a sor, mi is becsülettel megálljuk he­lyünket a katonai kiképzésben. Molnár István Paksi Közgazdasági Technikum DISZ titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents