Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-05 / 235. szám

1956. OKTÓBER 5. TOLNAI NAPLÓ 3. Párt Központi Vezetőség az „Értelmiségi politikánk né­hány kérdéséről“ c. határoza­ta késztet arra, hogy a mező- gazdasági tsz-ben dolgozó ag­rárértelmiség néhány prob­lémájához hozzászóljak. Úgy gondolom nem túlzás megálla pítani. hogy a mezőgazdaság területén a tsz gazdaságban legrendezetlenebb a szakem­berek munkajogi, illetve ha­tásköri az erkölcsi megbecsü­lés és a szocialista bérezés kérdése. Természetes, hogy (az értel­miséggel kapcsolatban alkal­mazott hibás politikánk mel­lett) a tsz-ek múltja is hoz­zájárult ahhoz, hogy jelenleg rrég nincs a gyakorlatban is kipróbált és bevált műszaki vezetésre épülő tsz munkaren dünk, amely megfelelő helyet biztosítana a szakemberek irá nyitó tevékenységének anél­kül. hogy az a szövetkezeti demokráciát megsértené. A megnövekedett tsz gazda­ságok vezetési problémái azonban mindig sürgetőbben vetik fel a kérdés rendezését. Az természetes is, hogy ezer és nem ritka esetben többezer holdas, nagy állatállomány- nyal rendelkező gazdaság, amely több mellék és kisegítő üzemággal is rendelkezik, tervszerű és műszakilag is hozzáértő vezetést követel. Egy ilyen nagyüzemben a he­lyes műszaki vezetés hiánya máról holnapra százezer fo­rintokra tehető anyagi káro­kat okozhat és nem képes a gazdaság forrásait kiaknázni. Ide vezethető vissza számos tsz gazdaság helyzete, mikor a tagság megdolgozott mun­kájának nincs kellő anyagi fedezete, illetve a műszaki munka hiánya miatt nem kielégítő a termelékenység és így a munkaegység értéke a kívánatoson alul marad. A műszaki vezetés hiánya pers­pektivikus szempontból is káros, mivel az üzem szám­szerű növekedésén belül az üzemágak arányos fejlesztése nincs biztosítva, és így mond­hatnánk, spontán nőnek ki üzemágak, ami sok esetben nagy költséggel jár és még­sem hozza meg a kívánt ered ményt. Nem beszélve arról, hogy egy rosszul felépített üzem. sok évre, jövedelmező­ség szempontjából rányomja magára a bélyegét. A jelenlegi gyakorlatot azonban nem látom alkalmas­nak arra, hogy az érintett problémákat megoldja. Pél­dául a tsz-ekbe kihelyezett mezőgazdászok hatásköre Becsüljük meg jobbon o fsz-ben dolgozó mezőgazdászokat egyáltalán nem ad módot ar­ra. hogy a személyi felelősség terhe mellett rábízott gazda­ságban, elgondolásait a terme lésben megvalósítsa. A hatás­kör ugyan megállapítja a mű­szaki vezetés személyi és anyagi felelősség kérdését és beszámolási kötelezettséget is előír az állam és a tagság felé egyaránt, azonban a kötele­zettség teljesítéséhez szüksé­ges jogokat mellőzi. így a meggyőzés, a felvilágosító munka lehetősége áll csak ren delkezésére. A múlt évek gya korlata viszont azt bizonyítja, hogy a meggyőzés módszere sokszor későn éri el a hatást, vagy el sem éri. mivel a tsz tagsága a mai kis eredmé­nyekért hajlamos eldobni a holnap nagyobb és megalapo­zottabb eredményeit. Termé­szetes, ez átmeneti nehézség, mivel a tagság anyagi hely­zete jelenleg ezt követeli, a szakmai képessége pedig hiányzik ahhoz, hogy lássa és mérlegelni tudja a bővített újratermelés jelentőségét. A tsz gazdaságoknak pedig ép­pen a kezdeti években kell a legnagyobb anyagi áldozato­kat hozni, ha azt akarják, hogy hamarosan tényleg in­tenzív jövedelmező nagy üzem legyen. A meggyőző munka kezdeti sikertelensége, vagy kevés sikere alkalmat ad arra, hogy az állami szervek és a tsz tag­sága a kihelyezett mezőgaz­dász munkaeredményeivel elégedetlenkedjenek. Ugyanis az alacsony átlagtermés, a ke­vés állattenyésztési hozam és végül az alacsony jövedelem miatt elsősorban a kihelyezett mezőgazdászt tartják felelős­nek. Már pedig ahhoz, hogy a műszaki vezetésnek anyagi és erkölcsi felelősségét köve­teljük munkájában (ami na­gyon helyes), jogokkal is fel kell hatalmazni, mivel csak az lehet a biztosítéka a sike­res munkának. Persze felvetődik a kérdés, hogy milyen formában lehet ezeket megvalósítani a tsz gazdaságban? Véleményem szerint úgy, hogy a mezőgaz­dászokat állítsuk az egész ter­melés irányításának az élére. Adjunk neki intézkedési jo­gokat a szövetkezeti demok­rácia legnagyobb mértékű be­tartása mellett. Legyen köte­lező reánézve a közgyűlés ha­tározata és a közgyűlés és a tsz vezetőség előtt ő legyen első fokon felelős a termelés műszaki vezetéséért. Helyes volna, ha a vezető mezőgaz­dász volna a tsz elnök helyet­tese, a szakmai téren pedig intézkedési joggal volna fel­Romániai utazásra készülnek a hétcszéki vasutas diszisták ... Sokat hallani mostanában a vezetők utazásairól, arról, hogy e látogatások célja az or­szágok, a népek közti barátság erősítése. Jó lenne ha minél több egyszerű dolgozó is utaz­hatna a baráti országokba és onnét is jönnének hozzánk. — Szeretnénk mi is megismerni a szomszédnépek életét, baráti kapcsolatokat kialakítani pél­dául már országbeli vasutasok, kai. Takács Katalin, a bátaszéki állomás DISZ-titkára mondta ezt még márciusban egy szemi­náriumon. amikor a fiatalok a XX. kongresszus anyagát ta­nulmányozták. A fiatalok öröm mel fogadták a javaslatot, Vaj­da elvtárs állomásfőnök mind­járt kész tervvel állt elő: Jó, próbáljuk meg. Mivel itt Báta- széken sokan vagyunk erdélyi származásúak, először Erdélybe menjünk. Az előkészületek „dokumen­tumai” egy kis vitrinben lát­hatók. Biró Lajos, aki már Er­délyben van rokonlátogatáson, arról ír, hogyan készíti elő a csoportos utazást. Két másik levél pedig arról tájékoztatja a bátaszékieket. hogy minden rendben van. Az egyikben a bátaszékiek írnak a kolozsvári vasutasoknak, a másik a vá­lasz: A kolozsvári államásveze- tőség azt írja. szívesen látják vendégül a bátaszékieket, rö­videsen ők akarják visszaadni a látogatást. A legfontosabb „leveleket” pedig az útlevele­ket egyelőre Vajda elvtárs őrzi fiókjában. Huszonkét útlevél, huszonkét fiatal bátaszéki vas­utasnak, Romániába. Készen van az útirány terve is, szinte menetrendszerűen feltüntetve mikor indulnak, hol, hány napot töltenek. Odafelé: Arad Brassó, Bukarest és a Fekete-tenger partján Konstan za. Visszafelé: Sepsiszent­györgy, Kolozsvár és Nagy- yárad. Alig egy hét van még vissza az indulásig, amikor útrakel a kis csoport, hogy megismerje a romániai vasutasok életét, a szép erdélyi vidéket, szoros barátságot kössön a román dol­gozókkal. hatalmazva. Ebben látnám a? műszaki gárda (üzemegység brigád és munkacsapat) ki-<* alakításának lehetőségeit is.' Ugyanis látnunk kell, hogy a* szakgárda kinevelésében nincs elég erkölcsi alapja ap tanácsadásnak, ehhez aktív vezető munka szükséges. Úgy gondolom, hogy a javad sóit módszer lehetőséget adna 11 ahhoz is, hogy a mezőgazdá d szók nagyobb megbecsülést f élveznének a tagságtól, mint jelenleg. Volna alkalom arra]> is, hogy aktív munkával bi-' zonyítaná be hozzáértését, szaktudását. A másik kérdés, a mezőgaz­dászok bérezésének a kérdése. Az alapfizetés mértéke jó, azonban a prémium ebben az évben már olyan feltételek­hez van kötve, (amit az'irre ­ális tervezés is elősegít), hogy azt a gazdaságok nagy rész­ben nem tudják teljesíteni. Véleményem szerint az 1955- ös évben alkalmazott premizái lási módszer jobb volt és azd elérhetés lehetőségeihez is köd zelebb állott. Már pedig, ha el akarjuk érni, hogy a tsz gaz­daságokban a legjobb szak­emberek menjenek dolgozni, (amire a legnagyobb szükség ott van), a kereseti lehető­séggel is számolni kell és fő­leg a tervtúlteljesítési bére­zést kellene javítani, ez leg­jobban ösztönöz a termelés fo kozására is. A felvetettek mellett igen helyes volna nagyobb gondot $ fordítani a lakáskérdés meg­oldására is. Nem egy esetet)1 ismerek, hogy a mezőgazdászd lakásától 8—10 kilométerre? lakik és sok esetben gyalog jár be dolgozni. Már ez eleve lehetetlenné teszi, hogy a termelést állandóan ellenőriz­ni tudja, ami a mezőgazdaság ban igen fontos kérdés. Más­részt pedig nagy az igénybe­vétel is, mivel napi 16—17 óra időszak alatt állandóan ter­melés folyik valamelyik mun­kahelyen, ami megszabja a műszaki vezető munkaidejét p is. A felvetett problémákon kí­vül még számos kérdés van, i aminek megoldása a tsz mező? gazdászok munkavisznyát ja­vítaná, és gyümölcsözőleg a közös gazdaság és népgazda­ság számára a termelékeny­ség növelésében jutna kifeje­zésre. Úgy gondolorp, mégis a leírtak alkalmasak arra, hogy f szélesebb vitát indítsunk e? fontos feladatok minél jobb megoldása érdekében. Zsuró György vb. elnök helyettes. Takarékoskodnak az üzemanyaggal a nagydorogi traktorosok — Nem várunk esőt, végezzük a vetőszántásokat, hogy még ebben a hónapban befejezhessük a vetést. Ha minden jól megy akkor október 25-ig teljesen készen lehetünk — mondja Szendi József-a nagydorogi gépállomás főmezőgazdásza. — Az őszi munkákat is befejezhetjük november 7-ig, illetve telje­síteni tudjuk őszi tervünket, mert munka lesz még azon felül is. Az éves tervet pedig a hónap folyamán teljesítjük. Gépeink nagyrésze a vetéselőkészítéssel van elfoglalva, de a silózás is folyik Rácegresen, Bikácson, Györkönyben, Sárszentlőrincen, Uzdon. Még annyit, hogy két kombájnt is átalakítunk kuko- ricaszárvágásra illetve silózásra. Az egyik most áll munkába a kajdacsi Március 9. Tsz-nél, a másik csak később, napra­forgót csépelünk még. — Hogyan áll a gépállomás üzemanyag dolgában? — Aki előre gondoskodik valamiről, nem érheti meglepe­tés — mondja Szendi elvtárs. — Gondoskodtunk előre meg­felelő készletekről. Még a nyár folyamán teljesen feltankol. tunk mindenütt. Az itthoni készletet tartalékoltuk, s amit na­ponta az ÁFROT-tól kaptunk, azt szállítottuk ki a gépekhez. Most szerencsénk, hogy előre gondoskodtunk tartalékról. Igen, a nagydorogi traktorosok nyugodtan dolgozhatnak, végezhetik munkájukat a termelőszövetkezetek földjein, nem kell attól tartani hogy elfogy az üzemanyag és le kell állni. A gépállomás vezetői előrelátók voltak, gondoskodtak arról, hogy biztosítva legyen minden feltétel, nincsen tehát semmi akadálya annak, hogy időben elvégezzék a munkákat a ter­melőszövetkezetekben, mielőbb teljesíthessék tervüket. Nemcsak a vezetőkön múlott, hogy a gépállomáson nincs gond az üzemanyaggal, hanem a traktorosokon is, mert amennyire lehetett, takarékoskodtak az üzemanyaggal. A gép­állomásnak igen jól kialakult traktoros törzsgárdája van, amely nagy gonddal kezeli gépét. Az éves versenyfelajánlás­ban vállalták azt, hogy 5 százalékos üzemanyagmegtakarítás mellett dolgoznak. Állják is szavukat: eddig 11 traktoros: Böhm Fülöp, Forster Mátyás, Micskei Sándor, Jaksa László, Régi János, Vörös Tivadar, Komlódi János, Pál János, Bock János Tóth József és Schneider Lóránt teljesítette éves tervét, s mind­egyik jelentős mennyiségű üzemanyagot takarított meg. Külö­nösen a zetorosoknál szembetűbő a takarékosság, holott jó­formán éjjel-nappal dolgoznak. Szeptemberben Tóth József 190 normálholdnak megfelelő munkát végzett, ezalatt az idő alatt 26Q kiló üzemanyagot takarított meg. Drinóczi István szeptember havi teljesítménye 180 normálhold és 204 kiló üzemanyagot takarított meg. A megtakarított üzemanyag mennyisége különösen jelen­tős egyik-másik brigádnál. A Vörös Csillag-brigád például csaknem 12 mázsa gázolajjal használt fel kevesebbet, mint amennyi a tervezett fogyasztása volt. A Sarló-Kalapács-brigád 4 mázsa, a Petőfi-brigád egy mázsa gázolajat takarított meg szeptemberben. Ha valaki azt kérdezi milyen módszerrel tud­tak ennyi üzemanyagot megtakarítani, nem tudnak mondani semmi különöset, mert abban nincs semmi különleges, hogy a tankolásnál vigyáznak arra, minél kevesebb kerüljön belőle a földre, mert „fél vederrevaló is számít valamit”. A meg­takarítás módszere még az, ha valamelyik traktoros észre­veszi hogy gépe sok üzemanyagot fogyaszt, sürgősen felkeresi a szerelőműhelyt, és a szerelők megkeresik, mi az oka a túl­fogyasztásnak. A nagydorogi traktorosok az üzemanyagtakarékossággal is feltételt teremtenek tervük teljesítéséhez — és a nagyobb kerestet is, mert azok, akik már éves tervüket teljesítették, 50 százalékkal több fizetést kapnak. Ulijegyzelek a Szovjetunióból Irta: Papp Lajos, a gépállomások megyei igazgatója A Vorosilov Kolhozban Sok kíváncsisággal, érdeklő­dési témával a tarsolyunkban érkeztünk meg, a Moszkvától autóbusszal mintegy 1 órai tá­volságra lévő Vorosilov Kol­hozba. Amint körülnéztünk rögtön észrevettük, hogy a Vorosilov Kolhoz nagyon jól kihasználta a város melletti lehetőségeket. Főleg kertészettel és állatte­nyésztéssel foglalkozik, mivel a kerti növények, tej és hús a legkeresettebb a városi lakos­ság körében. 900 hektár (1500 hold) területen dolgozik a kol­hoz, 10 000 melegágyi üveg­ablaka, 2500 kertészeti meleg­ágya van és terméseredményei igen szépek. Hektáronként búr gonyából 250 mázsát, korai ká­posztából 350 mázsát, késői ká­posztából 600 mázsát, uborká­ból 250 mázsát, sárgarépából 800 mázsát termelnek. Igen nagy gondot fordítanak a korai áru termelésére, amiből szép bevételük van. Ugyanakkor nálunk sok helyen sajnálják a pénzt üvegház építésére, pe­dig ez az alapja a korai áruk termelésének s így a nagy jöve­delemnek. A káposzta és pa- radiesompalántákat, mindig tő­zegkockákba ültetik ki a Voro- silov Kolhozban és ez lényege­sen elősegíti a növény gyorsabb fejlődését, mintegy 2 héttel megrövidíti a tenyészidőt. Csak ez az időnyereség többezer ru­bel többlet bevételt eredmé­nyez. Emellett a földekről évente két termést szednek le, a korai növények után mindig ültetnek másodnövényt. Növeli hasznukat, hogy a területük 70 százalékán öntözéses gazdálko­dást folytatnak. Az ilyen gazdálkodás termé­szetesen csak úgy lehetséges, hogy a kolhozoknak messze­menő önállóságuk van. A Voro­silov Kolhoz például felsőbb szervektől kötelező vetésterüle­tet nem kap, még kenyérgabo­nából sem. Ebben az évben mindössze 5 hold rozsot vetet­tek, amelynek szalmája a me­legágyi növénytermeléshez volt szükséges. Általában a kolhoz tagsága határozza meg, hogy mit akarnak termelni, és ebből állapítják meg a beadást is. A Vorosilov Kolhoznak 265 szarvasmarhája van, ebből 175 tehén. Tavaly az egy tehénre eső tejtermelés 4301 kg volt, az idén július 31-ig már 4900 literes átlagot értek el. A ser­tésállományuk 734, az egy anyára eső fialási átlag pedig a múlt évben 19 volt. Az ál­lattenyésztés eredményei lát­tán kerestük annak az okát, hogyan érnek el nagy jövedel­met. A megfelelő fajtakiválasz­táson túlmenően a gondozás, az egészséges elhelyezés volt igen figyelemreméltó. Igen sok silótakarmányt etet­nek az állatokkal, a kolhoz silókapacitása 3800 köbméter. Második fő takarmánybázisuk a kertészeti hulladékokból adó­dik, amit összefőzve etetnek az állatokkal. A kolhoz gazdasága látja el a sertéshizlaláshoz szükséges takarmánnyal is az állatokat. A sertéshizlalás itt kizárólag kertészeti hulladé­kokból történik, csak a növen­dékállatoknak adnak kevés sze mestakarmányt. Nekünk még sok a tennivaló ezen a téren, sem a szeszgyárak, sem a ker­tészetek, sem más üzemágak melléktermékeit nem használ­juk fel kellőképpen és gazda­ságosan, pedig erre nálunk is van lehetőség. Mind a mezőgazdasági kiál­lításon, mind a kolhozban a sertések vaskarámokban elhe­lyezett fenyőfa deszkalapokon fekszenek. Az ól alja beton — a trágyát vízsugár mossa le — a deszkalap nem hideg, nem kemény, az állat szívesen fek­szik rajta. Megvalósításához viszont sok fűrészáru kell, ez magyarországi alkalmazását igen megnehezítené és nem len­ne gazdaságos. Nekünk különö­sen érdekes még az állat- tenyésztésnél az, hogy a te­henészetben és a sertéstenyész­tésben egyaránt nők dolgoznak. A kolhoz közös terményeit általában szerződés útján érté­kesíti, de van Moszkvában is négy standja a piacokon, ahol a kolhoztagok maguk árusít­ják a terményeket. Az árunak mintegy 8—10 százalékát bizo­mányi úton is értékesítik. Eb­ben az esetben az átadott ter­mény értékének 50 százalékát átadáskor kapják meg, a másik felét pedig értékesítés után. A kolhozban- 497 család dol­gozik 600 munkaerővel. 1955- ben az egy munkaegységre eső kifizetés 25 rubel volt. Ezenkí­vül a mi termelőszövetkezete­inkhez hasonlóan a termés nö­vekedése alapján prémiumot kapnak a tagok. Érdekes, hogy a kolhoz tagsága általában ter­mészetben kapja meg a munka egység után eső járandóságot, amit saját maga értékesít a moszkvai piacokon. Az értéke­sítéshez gépkocsit kapnak. A kolhoznak 22 teherautója és 67 igáslova van, tehát minden árut gyorsan el tudnak juttatni rendeltetési helyére. Még egy igen érdekes gya­korlatot figyeltünk meg a Vo­rosilov Kolhozban. A kolhoz tagjai betegség esetén segélyt kapnak, 10—15 éves kolhoztag­ság után már teljes keresetü­ket megfizetik, a betegellátás, a gyógyszer teljesen ingyenes. Míg nálunk nagyon sok helyen azt sem tudják megvalósítani, hogy az állattenyésztésben dol­gozóknak szabadnapja legyen, addig ott a kolhoztagok részére fizetéses szabadságot biztosíta­nak, amelynek nagysága a kolhozban töltött évek számá­tól és a munkaegység teljesíté­sétől függ. Férfiaknak 280 na­pot, nőknek 220 napot kell dol­gozni ahhoz, hogy fizetéses szabadságot kapjanak. Az öre­geknek nyugdíj jár. Nyugdíj­alapra a jövedelemnek 2 száza­lékát fordítják évente ami 300 000 rubelnek felel meg. A nyugdíjjárandóság a kolhozban töltött évek számától, az egyes években elért munkaegység mennyiségétől és az illető kol­hoztag korától függ. Az öregek­nek nyugdíj idejére is meghagy ják a háztáji földeket. Jellem­ző az emberekről való gondos­kodásra, hogy a kolhoztagok házépítésnél 6—10 000 rubel kölcsönt és szállítási kedvez­ményt kapnak a kolhoztól. Ilyen körülmények között azt hiszem érthető, ha nincs munka erővándorlás és nem kevés az olyan tagok száma, akik már 1929 óta a kolhozban dolgoz­nak. Magasfokú gépesítés, jó szervezés könnyíti munkájukat, növeli jövedelmüket. A fő elv itt is a gazdaságosság, a minél több, és minél olcsóbb termelés, amelyet minden tervszerűség mellett is, nem utolsó sorban az biztosít, hogy sokkal na­gyobb a kolhozok termelési önállósága, mint nálunk. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents