Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-27 / 254. szám

2 TOLNAI NAPLÓ 1956. OKTOBER 27. A Szabad Nép pénteki vezércikke (Folytatás az 1. oldalról.) Nyugalom és rend kell, hogy újra megindulhasson a munka, Rosy biztosíthassuk Budapest élelmiszerellátását, rendbehoz­hassuk fővárosunkat. Nyuga­lom és rend, hogy Budapestről kivonják a szovjet csapatokat, hazahívják a magyarországi csapatokat és igazságosan ren­dezzék a magyar—szovjet vi­szonyt. Nyugalom és rend kell, mert amnesztia kell. Nyugalom és rend kell, hogy a kormány és a nép alkotó hazafias progra mot dolgozhasson ki és hajt­hasson végre. Bölcs politika és megbízható karhatalom, a de­mokratikus tömegek józan kö­veteléseinek teljesítése és tel­jes határozottság a rendbontók kai, lövöldözőkkel szemben, minderre szükség van ahhoz, hogy a nyugalmat és rendet biztosítsuk. Ez a történelmi pillanat parancsa. Erre fogjon össze a párt, a kormány és minden becsületes magyar hazafi. A magyar szakszervezetek programja A magyar szakszervezetek programot dolgoztak ki azon­nali intézkedésekre. A pro­gram, amit péntek délelőtt hoz­tak nyilvánosságra, a követke­zőket tartalmazza: I. Politikai téren: 1. A harcot beszüntetni, am­nesztiát hirdetni és a szakszer- j vezetek bevonásával tárgyalást' folytatni az ifjúság képviselői­vel. 2. Széles alapokon nyugvó kormányt létrehozni a szak- szervezetek és az ifjúság rész- j vételével. Nagy Imrével az i élén. Őszintén feltárni az or- j szág gazdasági helyzetét. 3. Intézményes anyagi támo- j gatást nyujtan; a tragikus har- ; cok rokkantjainak és az eleset­tek családtagjainak. 4. A rend biztosítása végett a rendőrséget és a honvédséget munkás és ifjúsági fegyveres nemzetőrséggel kiegészíteni. 5. Munkásifjúsági szervezetet alakítani a szakszervezetek messzemenő támogatásával. 6. Az újonnan alakítandó kormány azonnal kezdjen tár­gyalásokat a szovjet fegyveres erők visszavonására az ország­ból. II. Gazdasági téren: 1. Minden termelő üzemben munkástanácsokat alakítani az üzemi értelmiség bevonásával. Megalakítani a munkásigazga­tást,. Ezzel párhuzamosan gyö­keresen átalakítani a központi tervezés és az állami gazdasági irányítás rendszerét. Munkások! Üzemi értelmisé­giek! Vegyétek kezetekbe a gyárak vezetését. Haladéktala­nul alakítsátok meg a munkás- tanácsokat. A munkástanácsok sürgősen keressék fel szakszer­vezeteik központját. 2. Bérezést végrehajtani: 800 forintig a béreket 15 százalék­kal 1500 forintig 10 százalék­kal azonnali hatállyal felemel­ni, a magas fizetéseket havi 3500 forintban maximálni. 3. Általánosságban megszün­tetni a normákat, kivéve azo­kat az üzemeket, amelyeket a dolgozók, illetve a munkásta­nácsok azok megtartását kívánják. 4. Eltörölni a 4 százalékos gyermektelenségi adót. 5. Felemelni az alacsony nyugdíjakat, figyelembe véve a munkában eltöltött éveket. 6. Növelni a családi pótlékot olyképpen, hogy alapvetően ja­vítsunk a több gyermekes csa­ládok anyagi helyzetén. 7. Nagymértékben kiszélesí­teni az állami, a szövetkezeti és a magánkezdeményezésből foly tatott lakásépítkezést. Hatal­mas társadalmi mozgalmat szervezni lakások sorozatos építésére. 8. Megvalósítani Nagy Imre ígéretét: egyenlőség elve alap­ján tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunió és más országok kormányaival kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok megszervezésére. A magyar szakszervezetek­nek úgy kell dolgozniok, mint 1948 előtt. Nevüket „Magyar Szabad Szakszervezetekre’’ kell változtatni és ezt a szakszerve­zetek kongresszusa elé kell ter­jeszteni. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA ELNÖKSÉGE Csehszlovák hanglemezek külföldön A Csehszlovákiában gyártott Supraphon hanglemez; a hábo­rú után a cseh zene aktív ter­jesztőjévé vált az egész vilá­gon. Ma már úgyszólván nincs olyan ország, ahová ne vinné el Smetana színfónikus költe­ményét, a „Hazám”-at, Dvorák gordonka versenyét, az „El­adott menyasszony” operaáriáit és a cseh zeneszerzők más értékes művét. A hanglemez segített felfedezni a zenei vi­lág előtt Janácek, Suk és Fi- bich zenéjét. A csehszlovák gramofonipar gyártmányai iránt a legnagyobb érdeklődést a Szovjetunió, a népi demokra­tikus államok, Franciaország, Belgium Hollandia, Olaszor­szág, Ausztrália, a délamerikai államok és az Egyesült Álla­mokban élő csehek tanúsítják. A művészi hangfelvételek mi­nőségét magasra értékeli a vi­lág sok országának számos fo­lyóirata. A csehszlovák gramo­fon üzemek sok olyan ország­nak is segítenek, amelyeknek még nincs gramofoniparuk. — Magnetofon hangfelvételek után sajtolják például Burma, Törökország, Sziám, Libanon és Nyugat-Afrika nemzeteinek repertoárjából vett zenemű­veket. Korszerű gépek gyorsítják meg a Da-Ho-Fan völgyzárógát építését A Senjangtól északkeletre, a Lia-folyón épülő Da-Ho-Fan völgyzárógát gyors ütemben növekszik. Az építést közel 1100 lapátkerekes kotró, gyalu­gép, traktor és más korszerű gép könnyíti meg. Az építészeti vezető szerint a korszerű fel­szerelés lehetővé teszi hogy a gátat a tervezett négy eszten­dő helyett már két év alatt felépítsék, amellett 60 000 mun kást tudtak munkára felszaba­dítani. A Dan-Ho-Fan völgyzárógát építésével egy olyan folyón lesz nek úrrá, amely az elmúlt év­tizedekben gyakran okozott óriási károkat. Távolbalátás — telefonon ? Az Egyesült Államokban kí­sérletek folynak, hogy a tele­víziós adásokat a rendes tele­fonvezetéken át közvetítsék. — Ennek során sikerült egy köz­vetítés Los Angelesből New- yorkba — vagyis több, mint 4000 kilométeres távolságon át. A közvetített képek nagysága 25x25 illetve 50 75 milliméter. A kísérleteket folytató magán­jellegű telefontársaság már tanulmányozza a kereskedelmi hasznosítás lehetőségeit. Összeomlott egy új Hajna-híd A Düsseldorfiban épülő új Rajna-hídon már az utolsó munkálatok folytak. A parton többszáz érdeklődő figyelte a hídon dolgozó munkásokat. Egyszerre figyelmeztető kiáltá­sok hangzottak fel: A híd sű­lyedni kezdett. Alig hagyták el futva a munkások a hidat, be­omlott a középső része. A 350 tonna súlyú hídrész szerencsé­re csak egy hajódarut rántott magával a folyó mélyébe. Televíziós állomásokét létesítenek Lengyelország nagy városaiban Mint ismeretes, Varsóban és Lodzban már működik televí­ziós állomás. Rövidesen kiszé­lesítik a televízió hálózatát Lengyelország ánás nagy vá­rosaira is. Megállapodás jött létre a lengyel külkereskedel­mi szervek és egy nagy francia vállalat között televíziós béren dezések szállítására vonatko­zóan, egymillió dollár érték­be. Ezekből a francia szállítaná nyokból szerel ,ik majd fel a poznani televíziós állomást, va lamint a stalinogródit. A stali- ncgródi állomás adásai kiter­jednek majd az egész sziléziai iparvidékre. V. OVECSKIN: Nehéz tavasz (IV. folytatás) Martinov elmondta, hogy s mint dolgozott Medvegyev még másodtitkár korában és hogyan dolgozott később, — a kommu­nisták elbeszélése szerint —- milyen beszámolót tartott a ple­num előtt és hogyan utasították vissza a módszerét a kolhoz­elnökök. — Ennek a képzett tanítónak és lektornak a fejéből attól a naptól kezdve, ahogy átvette a kerületi pártbizottság első tit­kárának munkáját, szinte min­den szó kiröpült a fejéből, csu­pán annyi maradt: „Nem en­gedhetem meg!”, „Nem tű­röm!”, „Elzavarom!” Beláthat­ja, hogy ilyen szókinccsel ba­josan lehet elvezetni egy kerü­letet. — Hát igen. . . Akárhogy vesszük azonban, elég sok időt töltöttél vele együtt. Miért nem neveltél belőle legalább jó má­sodtitkárt? — Éppen ez az, amit nem értek! — vágott vissza nyom­ban Martinov. — Minek kell nekünk erőnek erejével kerületi párttitkárt nevelni egy olyan emberből, akinek ehhez nyil­vánvalóan semmiféle adottsága nincsen? Elhibázzuk a dolgot, egy ilyen ember véletlenül bele­kerül a párt vezetőkádereinek névsorába, aztán később törhet­jük a fejünket, hogyan csinál­junk a saját hibánk szenvedő alanyából legalább egy többé- kevésbbé megfelelő titkárt. Ugyan miért? Talán be van előt­tünk deszkázva a világ? Nincs nálunk elég ember?... Nem azt mondom, Alekszej Petro- vlcs, hogy valami nagyon szi­gorú eljárást indítsanak. Csak azt javaslom, hogy mentsük fel őt vezető beosztásából, helye­sebben ezt a posztot szabadít­suk meg tőle. Aztán csak dol­gozzék ott, ahol valami hasznot is hajthat a társadalomnak. Igaz, ha már itt tartunk, azt is bejelentem, hogy a plénum óta Medvegyev egyszer sem ment be a pártbizottságra. Megbete­gedett, és otthon ül, várja a te­rület döntését. Persze, az ő he­lyében bajos is lenne jobbat ki­találni. — Még nem felejtettem el, Alekszej Petrovics, — tette még hozzá Martinov kisvártatva, — amit egyszer még régen mon­dott nekem itt bizonyos területi bizottságbeli filiszterekről, akik úgy tekintik a pártmunkát, mint valami hivatalt, és ugró­deszkát a jó karrierhez. — Tehát először Is felmen­teni Medvegyevet a másodtit­kári tisztségtől? Rendben van. Tizenötödikén vezetőségi ülés lesz nálunk. Jöjjetek be Med- vegyevvel együtt, aztán tegye­tek jelentést errő,l az egész plénum-ügyről. Majd aztán megbeszéljük. De az ördögbe is! Akárhány plénum van nála­tok, vagy pártaktíva, mindig történik valami!... Na és to­vább, mi a második? — Másodszor, kérem, hogy mentsenek fel az első titkári be­osztásom alól. — Mi-i-it?! ... — A kerület érdekében, Alekszej Petrovics. Van ott most egy ember, aki nálam sokkal jobban elvezeti a párt- szervezetet. Ez pedig annyit jelent, hogy gyorsabban érhet­jük el a gazdaság gyors fellen­dülését. A kerület így hamaro­san az első helyre kerül... Nemsokára sor kerül nálunk a pártkonferenciára. Ügy gondo­lom tehát, ha a küldöttek jo­got kapnának, hogy magán a konferencián megválasszák a kerületi pártbizottság titkárát, és ha felülről senkit nem jelöl­nének — csak válasszátok meg magatok, akit a legmegfele­lőbbnek tartotok a szervezet élére — akkor a jelölésnél rög­tön őrá gondolnának. Meg va­gyok róla győződve, a tagság körében nagyon tisztelik. Lehet ugyan, hogy jelölnének engem 19, de én magam lépnék vissza még a választás előtt. Nem akarok vetélytárs lenni. Igen. igazság szerint neki kell lennie nálunk az első titkárnak. — De hát kiről beszélsz? — Dolgusinról, a nagyesgyi- ni gépállomás igazgatójáról. Krllov kutató tekintetet ve­tett Martinovra. — Mi van veled te, talán va­lami jobb helyet találtál ma­gadnak? Nem az újságtrósko- dás csábít vissza? Valamelyik moszkvai lap? Talán írtál a Központi Bizottságnak, vagy mi? És biztató választ kaptál? — Egyáltalán nem kerestem más helyet és nem is keresek. Ott dolgozom, ahova küldenek. Akár a grjaznovl kerületbe Is elmegyek bármilyen munkára. Vagy itt maradok Troickban. Legyen, mondjuk, Dolgusin az első titkár, én meg a helyette­se... Megmondom úgy, ahogy van, ez az utóbljl változat fe­lelne meg nekem leginkább. (Folytatjuk) Becsüljük meg az önkéntes tűzoltókat Többször olvasunk a sajtó­ban hős bányászainkról, üze­mek dolgozóiról, a mezőgazda­ság területén dolgozók jó mun­kájáról, kitüntetéseikről, annak érdekében, hogy pártunk és kormányunk vezetésével a szo­cializmus felépítését hazánkban minél előbb valóra váltsuk. Nem kis feladatot oldanak meg a községi önkéntes tűz­oltóink sem, amikor a napi munkájuk mellett az önkéntes tűzoltói feladatot látják el. Az önkéntes tűzoltók saját közsé­gük vagyonának védelmezői és ebben a munkában sokszor hő­sies munkát végeznek. Megváltozott társadalmi rend szerünkben továbbra is szüksé­ges, hogy az önkéntes tűzoltó­ságot életre hívjuk. Minden köz­ségben, az ország minden terü­letén ezt a feladatot sikerűit megoldani, ma már olyan köz­ségi tűzoltóságok működnek megyénkben Is minden terüle­ten, amelyre népünk mindenkor számíthat. 1945. óta nagyon sokat fejlődött községi tűzoltó­ságunk elméleti-gyakorlati mun­kája, ezzel párhuzamosan azt is megmondhatjuk, hogy fe­gyelmezettek is, de megyénk területén sok községben ered­ményes munkát végeznek az önkéntes férfi csapatok mellett az úttörő és a női tűzoltó egy­ségek is. 1948 óta minden évben meg­tartottuk a hagyományos tűz­oltóversenyeket, amelyeken köz­ségi tűzoltók megmutatták fel- készültségüket, tudásukat és szorgalmukat. A járási, a me­gyei, az országrész!, valamint országos tűzoltóversenyeken jól szerepeltek községi tűzoltóink. Ezeket az embereket a továb biakban még fokozottabban kell becsülni, mert nemcsak a verse­nyeken bizonyítják be tudásu­kat, bátorságukat, hanem min­den esetben a tűzesetek alkal­mával is. Dolgozó népünknek, a községek dolgozóinak a sze- retete veszi körül ezeket az em­bereket, akik mindnyájunk va­gyonára éberen őrködnek, hogy nyugodtan tudjanak a napi fá­radságos munka után pihenni akár a mezőgazdaság, vagy az ipari dolgozók egyaránt. A községek lakossága az ön­kéntes tűzoltóságok mitnkáját most már évről évre mindjob­ban elismeri, bíznak is az ő szaktudásukban, bátorságukban. Ahhoz, hogy ezeket az ered­ményeket idáig elérhettük, a helyi párt- és tanácsszervek nyújtottak komoly segítséget .községi tűzoltóságainknak. De azért azt is meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy ez a támogatás még nem mondható el több községi szerv részéről. Még vannak, akik ezt a «un­kát nem becsülik, vagy legalább is nem nyújtanak segítő kezet ennek a testületnek, csak akkor ébrednek rá, hogy milyen mun­kát fejtenek ki, amikor szemé­lyesen kell meggyőződniök esetleges tűzesetek alkalmával, hogy mit is érnek ezek az em­berek, milyen munkát végesnek a szocializmus építésében a napi fáradságos munka után. Vannak még olyanok, akik legyintenek és azt mondják, hogy az önkéntes tűzoltóknak nem nagy jelentőségük van. Ml erre azt válaszoljuk, hogy so­kat tesznek ezek az emberek a népgazdaság minden területén, javaink megőrzésében. Ha a dolgozó nép és saját községük pártfogásba veszi, támogatja és segíti ezeket a kis csapatokat, akkor még gazda­gabb eredményekről fognak meggyőződni és meggyőződnek arról is, hogy igen nagy szük­ség van az önkéntes tűzoltókra. Megyénk területén ma már olyan önkéntes tűzoltóegységek is vannak, amelyekre büszkék lehetünk mihdnyájan. Nagyon jól dolgoznak a tolnai, a mö- zsi, a faddi, az őcsényi, a ger- jeni, a györkönyi, a döbröközi, a decsi, a kurdi és még jópár községi önkéntes tűzoltótestü­let, amelyeket példaképül lehet állítani mindazon községi tűz­oltók elé, akik még nem érték el azt a fokot, amelyen ezek a községek állnak. Helyes lenne, ha a helyi tanácsok felfigyelné­nek az önkéntes tűzoltótestüle­tek munkájára, felkarolnák őket és minden községben olyan fej­lődési szintre emelnék az ön­kéntes tűzoltó testületet, ame­lyen a már említett községek állnak. Az önkéntes tűzoltóte'-- tületek munkája, mi azt mond­juk, ‘elsősorban a tanácsoktól függ; ha a tanács támogatja és segíti az önkéntes tűzoltótes­tületeket, akkor még több olyan önkéntes tűzoltóegységről fo­gunk büszkén beszélni, mbit a Tengellc-szőlőhegyi, mely ez évben az országos tűzoltóverse­nyen a II. helyezést érte el. Ez a kis női csapat ez évben háromszor nyert tűzoltóegyen­ruhát, az országos versenyen pedig egy gyönyörű rádiót kap­tak. Brősítsük a községi önkéntes tűzoltőtestületeket, mert! azzel erősítjük országunkat. Gombor István Villanyvonat a Fekete tenger partján A Szovjetunió hatodik ötéves tervében elkészül a szuhumi- tuapszei villanyvasűt-vonal. A forgalmas üdülővldéken nagy munka folyik. A 32 kilométe­res szuhumi-gudautai szakaszt már átadták rendeltetésének. A Fekete-tenger partján épült két állomás között ma már személy­szállító villanyvonat közlekedik. Rövidesen megindul a teherfor­galom is. Életre kel a „Halál völgye“ A „Halál völgye” — így nevezték, valamikor a nyenye- cek az Ural sarkvidéki hegy­gerincei mellett húzódó népte- len vidéket. Itt még a zuzmó sem termett meg, a szarvasok nem találtak táplálékot s alig akadtak madarak prémes álla­tok. Csak a hideg, átható szél uralkodott a tundrában télen és nyáron. így volt ez századokon át. A szovjet geológusok azonban fel­derítették, hogy ezen a vidé­ken a fagyott talaj alatt érté­kes kőszénrétegek találhatók. A tundrában lakótelep épült. Vorkutától 70 kilométeres vas­útvonalat fektettek lé, meg­kezdték Arhangelszk területen az első kőszénbánya építését, amelyet a tervezettnél koráb­ban, 1956 végére üzembehelyez­nek. Ugyanitt 1958-ra megnyit­ják a második, az ötéves terv végére pedig még további két bányát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents