Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

1956 SZEPTEMBER 2. TOLNAI NAPLÓ 3. így épít házat az, aki közel van a tűzhöz, avagy addig jár a korsó a kútra, míg — bele nem esik A Nők Lapja Szerkesztősége bizonyára várja a választ arra a levélre, amelyet a Szekszárdi, Bezerédj utcai leány­diákotthon vezetői és növendékei küldtek és amely a Szek- szárd városi tanácshoz került kivizsgálás miatt. Jó ideje várja a választ, de a tanács egyelőre nem is tud kielégítő választ adni. Mi azonban megpróbálunk válaszolni erre a levélre, mert itt egy szomorú ügyről van szó, de nem pontosan a Nők Lapjának, mert ezt egyszerű levélben is elintézhetnénk, ha­nem a széles közvéleménynek, különösképpen azoknak a köz­ponti szerveknek, akik még tehetnének valamit az ügyben. Tiltakoznak megyénk dolgosát Követeljük a Kommunista Párt törvényesítését Klem György és Kláb János ügyéről van szó, mint e hazárd játék első számú „érdekeltjei­ről“. Mellékesen megjegyezzük Klem, a Megyei Tanács VKG osztályának előadója, Kláb pe­dig ennek a sógora. Elhatározták, hogy házat épí­tenek. Ez eddig rendjén is lenne. Akinek nincs háza, de anyagi tehetsége van hozzá, az építsen. Ám, az építkezéshez szükség van telekre, miegymás­ra, s az sem mindegy, hogy az a telek hol fekszik. — Sebaj, sógor — szólt erre Klem. — Miért vagyok én a VKG előadója, ha ilyen kicsiny séget sem tudok elintézni. Szó­val, ha másnak nem is, de ne­künk lesz megfelelő telek, olyan, hogy hét nyelven be­szél... Ezután ki is pécézett egy „hétnyelven beszélő“ telket. — Olyan ez sógor, hogy egy­más mellett lesz mindkettőnké, tele ván gyümölcsfával, közel fekszik a város központjához. Még nagyítóval sem lehet kü­lönbet találni. Teljesen igaza volt. Az egyik szomszéd telket például körül­belül 40 000 forintért adta el a tulajdoncsa. Most a telek megszerzése volt a feladat. — Mondtam már sógor, hogy ne aggódj. Miért vagyok én a megyei VKG előadója? Talán azért, hogy a közügyeket in­tézzem? — vagy... szóval nem akarom kimondani. BÍZD CSAK RAM. A szó után jött a tett, be­nyújtották a kérelmet a Be­zerédj utcai leánydiákotthon­hoz tartozó telekre. Ehhez per­sze szabályszerű mérnöki tér­kép is kellett. Ez sem volt probléma. Elkészítette maga Klem és dolgozik az osztályon egy mérnök, az pedig aláírta Micsoda ész: jobb ha ők készí­tik el, mert végül ugyanis ők hagyják majd jóvá és mennyi­vel egyszerűbb az embernek sa­ját tervét jóváhagyni. így elké szült a terv. A telek a 21. hely­rajzi szám alatt fekszik és a „Magyar állam“ tulajdonában van, összterülete 759 négyszög­öl, ebből 250 öl kerül Kláb, 250 pedig Klem tulajdonába és 259 öl visszamarad a diákotthon­nak. Igaz, hogy a terv mérnökien megrajzolt, megírt és több pél­dányban készült, de azért már ehhez is volna egy „szerény“ megjegyzésünk: Magánlakóház építésére nem földművelő em­bernek Szekszárd városban ed­dig nem adtak 200 ölnél többet, csak akkor, ha a fennmaradó részt másra nem tudták haszno sítani. Itt talán nem tudták? Nehezen képzelhető el, hogy a diákotthon 160 lakójának nem kell nagyobb terület, mint egy családnak, még akkor is, ha „a tűzhöz közel lévő“ emberekről van szó. A kérvény a városi tanács­hoz került, mert azért mégsem lehet megkerülni az alsóbb ha­tóságokat. Itt 1955. november 27-én megszületett AZ ELSŐ HATÁROZAT (az úgynevezett 201—202-es vb határozat), amely odajuttatta ennek a két embernek a telket. A határozatot megküldték a megyei VKG-nak, hogy nincs-e kifogása ellene. Nem volt ki­fogásuk, amint azt Klem előre elgondolá... így elkészült a me­gyei VKG 581/5/1956. számú jóváhagyása: „A házhelyek jut­tatása ellen elvileg nincs észre­vételem“. Az ügy előadója — rajta van a papíron, tessék el­olvasni — László Aladár, aki a tervrajzot aláírta s a levélen az aláírás Sándor Gábor osztály vezető“. Január 25-én a megye véglegesen jóváhagyta a ház­hely kiutalását, mivel a törvé­nyes határidőn belül nem jött fellebbezés. S milyen csodálatos, közben kiderült, hogy a telek a való­ságban nem is állami tulajdon és eddig senkinek nem is jutott eszébe, hogy formailag is el kellene intézni az államosítást, mivel tulajdonosa rég nem lé­tezik. Most egyszerre megszüle­tett a Megyei Tanács igazgatási osztályának a 301/1955. számú levele november 19-én, hogy államosítani kell a telket. De a telek állami tulajdonba vétele csak a következő évben, január 5-én 28/1956. TK. szám alatt tör tént meg. Ennek ellenére másfél hónappal ezelőtt a VB. határozata, már mint állami tu lajdont juttatta a telket. Persze ha a VKG osztály előadójáról és sógoráról van szó, miért ne lehetne megtenni? Eddig mégis viszonylag SIMÁN MENT MINDEN: nem jött fellebbezés sem. Ez nem is csoda, mert az egész do­logról az nem is tudott, aki a legérdekeltebb lett volna a ki ­utalásnál, a leánydiákotthon. „Őt“ természetesen nem érte­sítették minderről, mert hátha „beleköp“ abba a levesbe, amit Klem és Kláb kotyvasztottak. Ők nem is mertek ilyenre gon­dolni. Éppen ezért december­ben és januárban még több mint 1000 forintot fizettek a szóbanforgó kert felásásáért és a gyümölcsfák gondozásáért. Amikor minderről tudomást sze reztek a telek és nem utolsó sorban a rajta lévő pince miatt azonnal fel­lebbeztek a városi tanács hoz. De már a törvényes rek- lamálási határidőn túl. Február 16-án megszületett a legújabb VB. határozat, hogy felül kell vizsgálni az ügyet és mivel jo­gos a fellebbezés, meg kell vonni e két embertől a házhe­lyet. Ám, a határozat végrehaj­tásának már nem akad gazdá­ja. A városi tanács úgy gondol­ta, hogy elég, talán sok is ez a határozat, mert mégsem taná­csos a felettes szervek emberei, vei újjat húzni. Tehát nem is hajtották végre a saját határo­zatukat, húzták, halasztották azt. így aztán február 20-án Kiérnék az építkezési engedé­lyért kopogtattak, s Klem na­ponta ment a tanácshoz „sür­getni“ az engedélyt. „Végül már nem tudtam mit csinálni — mondja Jankó Sándor elv­társ, a VKG vezetője — mint bementem Teszler elvtárshoz, a vb. elnökéhez, aki beszélt személyesen Sándor Gábor me­gyei VKG vezetővel és neki azt mondta, hogy ki kell adni az engedélyt. Erre kiadtuk.“ Az ingatlan kiutalása után következik természetesen A FELÉRTÉKELÉS. A város el is készítette a ha­tározatot, odáig „merészkedett“ hogy a legnagyobb összeget ál­lapította meg vételárként, 12 forintot négyszögölenként, mint amekkora a többi környékbeli kiutalt házhelyek ára. Talán mondani sem kell, Klem sokal- ta ezt. Ehhez szintén kell a me­gyei VKG elvi jóváhagyása és amint Klem, a szakember elol­vasta a város határozatát, meg állapította, hogy „hiányzik be­lőle egy mondat“ tehát újra kell írni. — Újra íratnánk, mondták neki, — de jelenleg nincs gép­írónk, aki ráérne. — Sebaj — így Klem — ha csak ez hiány­zik, majd segít a megye. Ez kö­telességünk, majd én elviszem legépeltetni. Elvitte és a szabá. lyoknak megfelelő formában újra gépeltette, de a város leg­nagyobb csodálkozására a vá­ros által megállapított 12 forint helyett már csak 10 forint sze­repelt benne. (Mégis csak ér valamit a megyei VKG segítsé­ge, ha „nincs gépírónő.“) Eközben megszületett egy új javaslat is Kiérnék által: Uj utcát kell nyitni, ott, ahol Klem és sógora építkezni sze­retne. Ugyanis olcsóbb lenne az építkezés, kényelmesebb a feljárás, stb. A megye elké­szíttette még az utca tervraj­zát is. (Micsoda gyorsan, ope­ratívan tud néha intézkedni a megyei VKG...) Persze ez több tízezer forint külön kiadást je­lentett volna a városnak, így nem egyeztek bele az utca tervébe. A DIÁKOTTHON pedig most már reklamált és tiltakozott és sehogy sem volt hajlandó beleegyezni ebbe a kiutalásba: 1. Százhatvan fiatal lánynak feltétlenül szüksége van erre a területre, mert az épületben és az udvarban egyébként is szűk a hely. így ezt a telket nem nélkülözhe­tik. 2. A kiutalt telken, amely a „sógornak“ jutott, van egy 10—11 méter hosszú pince, ez szintén nélkülözhe tetlen az élelmiszer tárolás szempontjából. Más erre al­kalmas pincéje nincs a diák­otthonnak. Később aztán tulajdonkép­pen ez a pince lett A SÖTÉT ÜZLETELÉS LELEPLEZŐ JE. Eddig viszonylag minden si­mán ment. 5000 forintért meg­kapták a nagy telket, még az 59 gyümölcsfa sem „reklamált” tűrték, hogy ingyen cseréltek gazdát. Az iskolának azonban több tízezer forintra lenne szűk sége, ha meg akarná oldani a pince problémáját, s a szóban lévő pince is megér jónéhány tízezer forintot, mivel nagy és téglázott. Ezt persze megállapí­totta a sógor is, mert mindjárt beépítette a házába. A diákott. hon ehhez ragaszkodott a vég­telenségig. Kláb már április 9-én levélben felszólította a diákotthont, hogy ürítse ki a pincét. Természetesen magán levélben. A diákotthon azonban a kiürítés helyett tovább fel­lebbezett. A megyei oktatási osztályon keresztül az Oktatás­ügyi Minisztériumba is írni akartak, de a kérelem nem ju. tott tovább a megyeinél, mond­ván: ezt elintézzük helyben. — Július 5-én ismét felszólítás ... Kláb jött személyesen is hogy nyissák ki a pincét. (Lám, itt is micsoda ésszel dolgoztak: ha hivatalos felszólításért mennek mindjárt kiderül hogy milyen hajthatatlan fellebbezés van az ő „hivatalosan” elintézett ügyükben.) A diákotthon nem nyitotta ki az ajtót, erre lever, ték a lakatot. Mondja kedves Klem György és Kláb János (akik közel van­nak a tűzhöz és sógorok), ma­guk tudnak számolni és kalku­lálni: az ilyen üzlet nem be­csapása az államnak? összesen 5000 forintért átjátszottál-: ma­guknak azt a két telket, ame­lyen a pince többet ér és ame­lyet az állam csak több tízezer forintos költséggel tud pótolni. Mondják hol tanulták ezt a jó üzletkötést? Ráadásul FELSZÓLÍTOTTÁK A DIÁKOTTHONT, rendeletekre hivatkozva, hogy ő építse meg a kerítést. Gon­dolván, miért fizessenek ők, miért ne fizessen az állam. — Amikor azonban megtudták, hogy a telekből vissza akarnak adni a diákotthonnak, egyből megépítették maguk a kerítést ’ — gondolták, nekik ez még így is megéri. Amíg a város késle­kedett sáját határozatának végrehajtásával Kláb hozzáfo­gott a ház építéséhez. Ők job­ban tudták, hogyan kell „ope­ratívan intézkedni”. A város erre, hogy mégis csináljon va­lamit, augusztus 2-án imét ho­zott egy határozatot: 100—100 ölet mindegyik telekből vissza kell adni a diákotthonnak. De ezt még nem hagyta jóvá a megyei VKG. Említésreméltó még néhány egyéb dolog. A diákotthon akárhová fellebbez, az mindig elakad valahol és nem kap ér­dembeli orvoslást. Az emberek sokasága küzd az építőanyag­problémával, de Klemnek és Klábnak nincs ilyen gondjuk sem, mert ment simán a ki­utalás és Mórágyon még rom­épületet is bontottak. Község-, politikai terv ide, községpoli­tikai terv oda, az nem érdekes a megyei VKG előadója és a sógora az első. Klem György munkaidejé­nek jelentős részét arra hasz­nálta, hogy saját ügyeit intéz­te ezért tudott mindenütt gyorsan „eredményt” elérni. — Tavaly például 11.500 forintos állami költségen alakíttatott át magának fürdőszobás lakásra egy hivatali helyiséget. Persze mindezt „ingyen” tette, mivel saját magáról lévén szó, ám a közügyeket, ami tulajdonkép­pen hivatása lett volna, már sokkal eredménytelenebbül, kő­zet sem ilyen következetesen intézte, és még hozzá nem is olcsón: csak a fizetésén felül mintegy tízezer forintot vett fel különböző utiszámlák címén.. Sándor Gábor osztályvezető még most is védi ezt a bűnös korrupciót: amikor a Megyei Tanács egyik elnökhelyettese kérdőre vonta, azt mondta. — hogy a diákotthonnak majd ki­utalnak a város másik részén egy pincét. Esze ágában sincs kiállni a köztulajdon védelmé­ben, neki még mindig nem tűnt fel, — hiszen maga is segítette — hogy Klem komoly állam; tulajdont játszott át magának és sógorának. Most aztán úgy tűnik, hogy MEGFENEKLETT AZ EGÉSZ ÜGY. A városi tanács „törvényesen1’ nem tud érdemben foglalkozni a dologgal, azért válaszolatlan még a Nők Lapjától kivizsgá­lásra kapott levél is, Kláb pe­dig építkezik, beépítette már a pincét. Klem gyűjti az anya­got. Az is kézenfekvő, hogy anyagilag megkárosították az államot, hivatalukat jogtalan előnyök szerzésére használták fel, s jogos a diákotthon pa­nasza is. Hát nem szomorú dolog, hogy a tanácsi szervek csak beszél_ nek az ügyről, határozatokat hoznak bürokratizálják a dol­got és közben elnézték, hogy a protekció kijátszotta az álla­mot, építkeznek a jogtalanul szerzett telken — a diákotthon és a becsületes dolgozók feihá- borodására? Hát a protekció korát éljük még? Nem, ezt csak egyesek gondolják. Klem és Kláb, vala­mint azok, akik ezt nekik elő­segítették, lehetővé tették, nem maradhatnak büntetlenül. A józan ész azt követeli, hogy a Megyei Tanács Végrehajtóbi­zottsága sürgősen lépjen közbe, hatálytalanítsa azokat a „hatá^ rozatokat”, amelyek a korrup­ció következtében születtek. — Meg kell találni a módját an­nak hogy a diákotthon ne szenvedjen semminemű kárt a protekció miatt ne károsodjon meg az állam. Arról is gondos­kodni kell, hogy Klem és Kláb ne az épülő házukba költözze­nek ... BODA FERENC Kölesd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vezetősége és dolgozói felháborodással ér­tesültünk arról, hogy Nyugat- Németországban betiltották a Kommunista Párt működését. A pár tbetiltása támadás a mun­kásosztály szabadsága és egész mozgalma ellen. Egységesen tll A Tamási Sütőipari Vállalat kommunistái és pártonkívüli dől gozói megvetéssel fordulnak szembe a bonni kormánnyal, amely lábbal tiporja a demok­ratikus jogokat és az emberek béketörekvéseit. Testvéri szere tettel üzenjük a nyugat-német Az elmúlt idő tapasztalata bi zonyítja, hogy milyen nagyjelen­tőségű a párt célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a szem­léltető agitáció. Ahol az illető kés szervek kellő gonddal fog­lalkoztak az agitációnak ezzel a formájával is, ott mindig ered­ményesebb volt a mezőgazdasá gi munka, a beadás és a terme­lőszövetkezeti mozgalom. Az utóbbi időben különösen az állami gazdaságokban talál­hatók jó módszerek, ötletes kez­deményezések a szemléltető agi­táció tárén. A Középhídvégi Kísérleti Gazdaságban például lefényképezték az élenjáró dol­gozókat, a fényképeket elhelyez­ték a dicsőségtáblára, alatta pe­dig ismertették azokat a mód szereket, amelyekkel a jő ered ményt elérték. Ez nagy érdek­lődést váltott ki a dolgozókból: egy nap alatt 240 szemlélője volt ennek á dicsőségtáblának. A Sárközi Állami Gazdaság­ban kikarikírozzák a lemaradó­kat, a hanyagokat és megdicsé­rik az élenjárókat. Klkarikíroz- ták például a központi üzem­egység vezetőjét, amiért nem gondoskodott silótakarmányké szításról. HOSNYÁNSZKI JÁNOS Szeptember elsején Bátán tartott fogadónapot, szeptem­ber 2-án Mözsön fogadónap délelőtt 8 órától 12 óráig, dél­után 2-től 5-ig. Szeptember 4-én Fadd on délután 5 tői 10 ig fogadóóra. Szeptember 8-án Bo- gyiszlón fogadóóra, délután 4 órától 10-ig. Szeptember 15-én Sióagárdon délután 4—10 ig fogadóóra. Képviselői beszámoló: Szeptember 20-án Decs köz ségben este 8 órai kezdettel, szeptember 27-én Báta község­ben este 8 órai kezdettel, szep­tember 29-én Szedres községben este 8 órai kezdettel. Üzemlátogatás; a Tolnai Se­lyemgyárban és az Alsóhidvégi Állami Gazdaságban. SEBESTYÉN ISTVÁN Fogadónapok: Szeptember hó 1-én Györkönyben volt 8-tól 12 óráig, szeptember 8-án Kajda csőn 8 órától 12 óráig, szeptem Az elnökség tagjai igen jól foglalkoztak üléseiken a felada­tokkal, melyeket határozatba fog­laltak. Elhatározták, hogy a vá lasztók kérésére megkérik a já rásuk képviselőjét, hogy tartson beszámoló és ehhez a Hazafias Népfrontbizottság szervezésű se­gítséget nyújt. Segítséget fognak nyújtani a község kulturális életének szeb- bétételéhez. A helyi kultúrmun ka segítése mellett hangversenyt fognak szervezni az illetékes takozunk ez ellen a jogtalan és törvényellenes támadás ellen és követeljük Nyugat-Németország ban a Kommunista Párt törve nyesítését és a vezetői ellen in dított hajsza beszüntetését. Kölesd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet dolgozói és vezetősége. kommunista elvtársaknak, hogy teljes együttérzéssel kísérjük nehéz harcukat, amelyet a sza­badságért, a békéért vívnak. Sütőipari Vállalat kommunis­tái és pártonkívüli dolgozói, Ta­mási. A szemléltető agitáció néhány jó tapasztalata Képviselői munkaterv fl tamási Hazafias lépfront eddigi munkájáról A Gerjeni Állami Gazdaság­ban többek között az alkoholiz­mus ellen léptek fel a szem­léltető a^itációval. Kimutatták, hogy a gazdaságban levő kantin egy hónap alatt 20 000 forintot jövedelmezett és az azt jelenti, hogy egy-egy család átlagosan 120—150 forintot költött szesz­re. A gépállomások közül emlí­tésre méltók a nagydorogiak és a dalmandiak szemléltető agitá- ciója. A nagydorogi gépállomá­son többféle propaganda kiad­vány található, mint például a baleset megelőzését figyelmez­tető plakát, a munkaversenyek értékelése. A dalmandi gépállo máson a faliújságon állandóan közük a verseny állását, a ter­veket és a tervek teljesítését. Itt villámhíradókat is szerkesz­tenek dekádonkénti változtatás- tál. A termelőszövetkezetekkel kapcsolatos szemléltető agitáció Kölesden, Nagydorogon, Báta- széken és Bonyhádon mondható jónak. Szemléltetően mutatják be a falu különböző helyein a termelőszövetkezetek < fejlődését, a tagok gyarapodását és nem egy helyen összehasonlítást tesz­nek az egyéni és a szövetkezeti parasztok jövedelme között. bér 15-én Pusztahencséh 8-tól 12-ig, szeptember 22-én Sár- szentlőrincen 8 tói 12 lg. Beszámoló: Szeptember 6-án Gerjen községben este 8 órakor, szeptember 13 án Dunaszent- györgyön este 8 órakor, szep­tember 20-án Kistápén este 3 órakor, szeptember 27-én az Illyés Gyula Tsz-ben este 8 óra­kor. BOGOS DOMOKOS Beszámolók és fogadóórák: Szeptember 5-én Izmény köz­ségben, szeptember 8 án Kismá- nyokon, szeptember 12-én Bony- hádvarasdon, szeptember 15-én Mucsfán. MÓNUS ISTVÁN Beszámolók és fogadóórák: Szeptember 5-én este Gyün­kön tanácsülésen vesz részt, szeptember 15 én délelőtt üzem- látogatás Tolnanémedin, a köz­ségben este tanácsülés. Szeptem­ber 26-án este Kölesden tanács­ülésen vesz részt. szervekkel karöltve pesti színé­szek részvételével, mivel a tamá­si dolgozók részéről ez iránt nagy az érdeklődés. Az elnökségi ülés egy nagyot b körű szülői munkaközösség ösz- szejövetelét is tervbe vette és ezzel a Hazafias Népfront nőta­nácsát bízta meg. Ennek célja, hogy a nőbizottság mozgósítsa a szülőket a tanévnyitó ünnepség­re, másrészt, hogy az értekezlet előkészítse a szülőket gyerme­keik -iskoláztatására. Megvetéssel fordulunk szembe a bonni kormánnyal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents