Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

JrodaLom * rtlűvéé&et * Z^udomány

KOVÁCS FERENC:

Pcterke

Játékos kedvét elnyomta már S reáborult az álom. Szép kis arcán tűnődve mosolyog a inindcnség.

Alszik, hogy nőjjön, erősödjék, talán, hogy még jobban szeressék — édes kisfiú.

Naponta nézem apró lényét, csipetnyi, dadogó ajkát s magamhoz ölelem, ha nyújtja kicsi karját.

Szőke tincseit lesímítom, kis száját szóra idomítom — édes kisfiú.

Sötétlő szemében messzi fény, kitudja, mit néz, hova lát?

Nem zavarom, csak hadd lesse meg az ég alját.

Holnapját még úgysem sejtheti, tegnapját még könnyen felejti — édes kisfiú.

Most, amint álomütív ringatja,

mackóját fogja csöpp keze s szuszogva éli, mit ébren szőtt a képzete.

Mosolygunk örömmel felette

s féltjük, hogy s emmi baj ne érje — édes kisfiú.

Egy év

BORBÉLY TIBOR:

Isiyám

oooooooooooac

Anyácskám, — költő fiad kezében,

Ma oly nehéz a toll, —

S bár szívében képed úgy ragyog,

mint sötét folyó vizén a fénylő csillagok, Torkára forr a szó,

Mert fél szegény, —

Hogy hozzád, — méltatlan lesz a költemény. Anyácskám édes ,— röpke versbe, —

Leírni téged,----hogyan is lehetne.

A

nyám vagy, — és én vagyok fiad.

Mióta élek, — értem fárasztod magad. Édesanyám, kedves ,— ne haragudj érte,

Nem tudlak leírni.

S akkor is ha tudnám, —

Hidd el azt, hogy hozzá, — ezer kötet kéne.

S abban, — amit rólad, — hosszan

[mondanék el.

Mindenki a saját, —

Drága édesanyját, — joggal ismerné fel.

Közös erővel

ennállásának egy éves év* fordulóját ünnepli a Szekszárdi Központi Művészeti Együt tes színjátszó csoportja. Nem hosszú idő ahhoz, hogy egy nagy feladat megoldására hivatott együttes munkájáról jót, vagy rosszat tudjunk mondani, de mégis elég ahhoz, hogy az, egy esztendős munkát elemezve számot vessünk a végzett munkáról, annak eredményeivel és hibáival együtt.

Ez a vállalkozás épp olyan örömteli, mint amilyen nehéz, örömteli, mert az elmúlt egy év alatt sokat fejlődött városunk jj kulturális élete és ez annál értékesebb, mert ennek a fejlődésnek egyik elősegítője kétségtelenül a Szekszárdi Központi Művészeti Együttes volt. A „Közelebb |az élethez, közelebb népünk igényeihez.” jelszóval megalakult Központi Együttes az egy év elteltével már nemcsak Ígérete, imár nemcsak gyönge hajtása lett a születő újnak, hanem az már maradandó alkotásokra Is képes együttessé fejlődött. Az elmúlt egy év alatt bemutatott „War- renné mestersége” című színmű, a „Leszámolás” című dráma, a „Szerelem dalban, versben” című operett est, a „Gerolsteini Nagyhercegnő” és a nemrégen bemutatott „Havasi kürt” című nagyoperettek mind a fejlődésnek egy-egy jelentős állomásai. És ha ezek az előadások és a hivatásos művészek előadásai közé nem is tehetünk egyenlősé- gi jelet, abban mégis megegyeznek, hogy pártos szenvedéllyel, művészi igényességgel, a valóság ábrázolásával tolmácsolták egy-egy színrekerülő műnek mon danivalóját.

A Központi Együttes előadásai komoly elismeréseket váltottak ki a nagyközönség előtt és ezek a jóindulatú, segíteni akaró elismerések nagyban hozzájárultak az együttes erősödéséhez és meggyorsította sok szereplő egyéni fejlődését is. Az együttes tagjai között sokan vannak már olyanok, akiknek alakításai hosszú időre emlékezetesek maradnak. Ilyen például Szentgyörgyi Kálmán Crofts, Pia esek György Frank (Warrenné mestersége) Lányi Berszenyev kapitány (Leszámolás) alakításai, valamint Latyák Károlyné, mint Anna nagyhercegnő (Gerolsteini Nagyhercegnő) és mint Paraszja (Havasi kürt) és nem utolsó sorban Czakó István, mint Kosub Atanáz (Havasi kürt) alakításai jelentettek minden esetben komoly élményt. A végzett munka nem volt hiábavaló: a helyi el ismerések betetőzéseként a Népművelési Miniszter elismerő oklevelét is megkapta az együttes augusztus 20-án.

A sok örömteli eredmény 'í*' mellett azonban jócskán vannak hibák is. Számtalan akadály, sokszor rosszindulatú gán- csoskodás, az együttes hivatását meg nem értésből fakadó nézet- eltérések, a megalakuláskor meg igért támogatások elmaradásai tették nehézzé a munkát. Ezek, a sokszor tömegével jelentkező hibák okozták, hogy nem mindenben sikerült az együttes feladatául kitűzött tervet teljesíteni, sőt ezt a tervet nem egy esetben munka közben kellett megváltoztatni és az adott helyzethez viszonyítva alkalmazni. A hibák növeléséhez hozzájárult még az is, hogy az együttes évi tervét túl merészen, az adottságokat és és lehetőségeket felbecsülve állították össze. Olyan feladatokat tűztünk magunk elé, amelyek megvalósításához nemcsak jó és gyakorlott vezetésre, hanem az együttes tagjainak bátor magatartására, nagyfokú áldozat- készségére és a felsőbb szervek megígért segítségére is szükség lett volna. És mert ezek az adottságok, a minél jobb és színvonalasabb munka elvégzéséhez feltétlenül szükséges fenti „kellékek’ valamelyike néha-néha hiányzott, az együttest az állandó készülődés jellemezte; készülődés újabb és újabb harcokra, mely harcokban nem mindig igazi várat, hanem igen sok esetben papírmasé erődöt ostromoltunk.

Egy község, egy város munkájáról beszélve, feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy kik végzik ott a munkát, egységes cél érdekében és közös terv alapján dolgoznak-e és milyen széles réteg akarata érvényesül e munkában. Minden munkában, de különösen a kultúráról beszélve, igen fontos az egységes akarat, a közös erőfeszítés. Eredményesen dolgozó kultúrmunkást egyedül nehezen lehet elképzelni, annál Is inkább egy kultúr- csoportot, amely széles tömegeket mozgat és nagy területen tu4 érdeklődést kelteni tevékenysége iránt.

Pakson is egy ilyen nagy átfogó erővel dolgozó kultúr- munkás-hálózat kiépítésén fáradoznak a kulturális vezetők. A kultúrház eddig is jónak mondható munkát végzett, de mellette működtek még a községben kisebb együttesek is, akik az embererőn kívül még szervezési gondokkal küzdöttek. Ilyen volt például a Konzervgyár kultúrcsoportja, amely most fúzionált a járási kultúrházzal. Az említett együttes dolgozott eddig Is: az elmúlt évben a Csárdáskirálynőt mutatták be, — igaz, segített a kultúrház, de övék volt a kezdeményezés — tánccsoportjuk volt, melyre évente 14 000 forintot költöttek, s mégis csak egy-két számot tanultak be. melyeket különleges alkalmakkor adtak elő .. .

A kultúrház és a Konzervgyár vezetősége között nem voltak eddig se nézeteltérések, s így könnyen megértették egymást, amikor szóba került az egyesülés. A gyár vezetői belátták, hogy kultúrmunkásaik nem tudnak boldogulni komolyabb rendezést, több szereplőt igénylő mű előadásával. S igen sok szereplő hangoztatta, hogy szívesen vennének részt a város központi művész- együttesének munkájában. Az egyesüléssel e gond is megoldódik. A járási kultúrház — most már számbelileg is felszaporodott — színjátszó csoportja képes munkát adni, foglalkoztatni azokat az embereket — akár a gyár munkásait, akár az eddigi szereplőket —- akik szívesen vesznek részt a műkedvelő kultúrcsoport munkájában.

Az egyesüléssel nyer a kultúrház is. Nyer szereplőket, fiatalokat, akiket ezután vonhat be kultúrmunkába, hisz 120 fiatalja yan a gyárnak, akikből akár tánccsoportot, akár színjátszó együttest is létre lehet hozni. Nyer a gyár is, mert az egyezség alapján a jövőben, ha például nagyobb tömeget mozgató üzemi gyűlést tartanak, ilyen alkalomkor a kultúrház nagyterme rendelkezésükre áll, s ha éppen szórakoztató műsor kell, mindig lesz készen táncszám, egyfelvonásos színmű, amiben a gyár munkásai is szerepelnek. A gyárban több dolgozó szeretne fényképezni tanulni, s ez eddig nem volt módjában. A járási kultúrháznak van fotószakköre, ahol a többi szakköri taggal együtt elsajátíthatják ezt a művészetet. A gyárnak van keskeny- film vetítőgépe, amit a jövőben a kultúrház nagytermében szerelnek fel és szombat-vasárnap filmvetítést rendeznek.

A közös erőfeszítés, a közös munka valószínű, hogy Pakson is meghozza eredményét és az eddigi sikereknél még szebb eredményeket érnek el a paksi kultúrmunkások. Huni

Tlogy a jövőben az együt- tes célkitűzéseinek megfelelően, a hazánkban végbemenő mélyreható kulturális forradalom területén helyt tudjon állni, hogy ezrek és tízezrek politikai öntudatának, általános műveltségének megszerzésében segítséget tudjon nyújtani, hogy a szocialista-realista színjátszás művészi szintjén tudjon maradandót alkotni, feltétlenül szükséges az együttes újjászervezése, illetve felfrissítése. Gondolok itt elsősorban azokra, akik valamilyen oknál fogva kiváltak az együttesből, de kiváló képességükkel bebizonyították, hogy az együttes munkájának eredményesebbé tételéhez jelentős mértékben hozzá tudnak járulni. Bízom abban, hogy mindazok, akik jelenleg távol tartják magukat a munkától, rövidesen ismét harcos társai lesznek azoknak, akik egy „Nagy Mű” felépítésének pilléreit tartják. Szükséges továbbá új erőknek és elsősorban fiataloknak a részvétele. Sajnos, ezen a téren állunk a leggyöngébben és ha néha egy-egy se- katigérő fiatal felbukkan, az haDal, tánc, kacagás

SZERETNI a szépet, örülni a a jónak, vágyakozni a művelődés, szórakozás után, — mindmind olyan tulajdonságai az emberiségnek, amelyek már év századokkal ezelőtt is megvoltak bennük. Ezek, az emberekben meglévő tulajdonságok késztették „arra a terményforgalmi vállalat dolgozóit is, hogy hosszú és fáradságos munka eredményeképpen

ugyan, de megteremtsék maguknak a dal, tánc, kacagás feltételeit.

Pergessük vissza néhány hónappal az eseményeket, hatoljunk be a közelmúlt titkaiba. Mi is történt? Több éve tartó és megoldatlan problémája volt a Tolna megyei Terményforgalmi Vállalat dolgozóinak az, hogy nem volt egy helyiségük, ahol munka előtt, vagy éppen munka után kedvükre tölthették volna el az idejüket: zenét hallgathattak, könyvet olvashattak,. pingpongozhattak, sakkozhattak, egyszóval, szórakozhattak volna. Végre

idén... Igen, végre idén mindez megoldódott. Ugyanis kaptak tízezer forint jóléti alapot, amit kultúrterem- létesítésére használtak fel. Ahogy teltek, múltak a hónapok, megoldódott minden a maga rendje és módja szerint. Az áruforgalmi osztály helyén ma már egy szépen és ízlésesen berendezett kultúrterem fogadja az érkezőt. Persze hosszú idő telt el,

amíg ez lehetségessé vált. De a vállalat dolgozói megtették, hogy munka után ottmaradjanak és dolgozzanak. Megtették. Az udvaron társadalmi munkával felépítettek két helyiséget: egy irattárat és egy műszaki anyagraktárai. Csupán a felépítést végeztették a KTSZ-szel, az anyag kitermelését, szállítását, az udvar rend betéteiét teljesen maguk végez ték. Sőt, a lányok és asszonyok függönyöket, asztalterítőket varrtak.

... KEDVES kis helyiség ez a kultúrterem. Csupa jóízlés sugárzik belőle. A falakon festmények, képek láthatók, a teremben apró asztalkák, rádió, könyvszekrény található. Most, hogy elkészült, egyre többen te

kintgetnek be az ajtónyitáson. Körüljártatják szemüket és megállapítják: „Nagyszerű.

Valójában minden gyönyörű.”

... Szombaton este felaúgott a taps. Hepp Teréz már elszavalta Tóth Árpád: Körúti hajnal című költeményét, már az „Anyóst kaptam hozományul“ c. jelenetnek is vége van. Elhangzott már a gitárszóló, a vállalat tánczenekarának a mű sora, véget értek a népi táncok. A zene kellemes ütemére táncra perdültek a párok, a szomszédos szobákban pedig összekoccantak a poharak. Ünnepeltek a terményforgalmi vállalat dolgozói.

Kovács

mar elbizakodottá válik és helytelen viselkedésével, a közösségi munka felrúgásával próbál babérokat szerezni. Ilyen jelenséggel az egy év alatt nem egy esetben találkoztunk és hiába próbáltuk őket helytelen magatartásuk megváltoztatására rábírni, az eredmény nem lett más, mint az együttesből való kiválás. Reméljük, hogy a jövőben a fentiekkel hasonló esettel ritkábban találkozunk és ezek megelőzésére, de a szakmai továbbképzés érdekében is bevezetjük a heti egy-egy órás továbbképzést.

■p1 nélkül most már az együt- tes jövőbeni munkája el sem képzelhető. Minél nagyobb, minél szélesebb körű a szereplő felkészültsége, annál nagyobb és hitelesebb produkcióra képes Az elkövetkezendő előadások felkészülésében a jövőben már nem tehetünk olyan nagy engedményeket, mint amilyenek az eddigiek során előfordultak. Éppen ezért nagyobb gondot kell fordítanunk a fegyelemre is. Nem véletlen, hogy erre is kitérek, mert egy-két példa ezt szükségessé teszi. Nem egy előadásunk után gördült le úgy a függöny, hogy sírni szerettünk volna elkeseredésünkben. Szerencsére az együttes tagjainak nagy része elítélte a helytelen magatartásokat és a fegyelmezetlenségnek károsabb következményei elmaradtak.

Eddigi előadásaink során kétségtelenül bebizonyosodott, hogy közönségünk azokat nagy igényességgel fogadta. Mi minden egyes esetben a várakozásnak megfelelően igyekeztünk annak eleget tenni és bár a törekvő jószándékban nem volt hiány, egyes esetekben mégsem tudtuk előadásainkat megfelelő színvonalon produkálni.

TT a kissé furcsán is hangX'a' zik, de tény az, hogy igen gyakori volt az elkedvetle- nedés. Amikor az együttes egy évvel ezelőtt megalakult, ígéretekben igen gazdagok lettünk. Hittünk azoknak az Ígéreteknek betartásában, amelyet városunk vezető szerveitől kaptunk. És hogy csalódtunk, az ma már nem titok. Sok volna itt felsorolni mindazokat a tényeket, amelyek csalódásunkat okozták. Nem is az a cél, inkább keressük a lehetőséget arra, hogy ez az együttes ne maradjon gazdátlanul, és ügyes-bajos dolgával a jövőben minél többet törődjenek. Még ma is vannak a város vezető szerveiben olyanok, akik arra sem méltatják az együttest, hogy valamelyik előadását végignézzék. Vajon nem jogos-e

az a, feltevés, hogy munkánkat lebecsülik és hetedrangúnak tartják? Ha ez a hiedelmünk helytálló, akkor vajon szükséges-e tovább is azon erőlködni, hogy ez az együttes a város kulturális életének egyik tényezője legyen? Erre az együttes tagjai mielőbb választ várnak, de most már nem szavakkal, hanem a tettek meggyőző erejével.

A mikor az elmúlt év tava^ szán a Megyei Párt VB határozatot hozott a Központi Együttes megszervezésére, akkor nemcsak a színjátszó csoport megalakulására gondolt. Bár az együttesnek zenekara is van, működéséről azonban mind kevesebbet hallottunk. Városunk zenei életének fejlődésében az állami zeneiskola működése mellett nagy részt kell vállalnia a zenekarnak is. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a zenekari vezetőség egyes tagjainak most már végre bele kell nyugodnia abba, hogy a zenekar a Központi Együttes szerves része ugyanúgy, mint ahogy az a szín- játszócsoport és remélhetőleg rövid időn belül az lesz az énekkar és a táncegyüttes is. E négy művészeti csoport összehangolt és jól kidolgozott programmja és annak maradéktalan végrehajtása fogja igaz1! nagy együttessé kovácsolni a Szekszárdi Művészeti Együttest.

Nem is feladat lesz ennek a végrehajtása .hanem kötelesség. A szép és nemes ügynek meg- , valósításáért érdemes küzdeni.

' Városunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy a már eddig is nem egy esetben elhangzott hasznos javaslat kivitelezhető, csak azzal minden erőt összefogva kell fogallkozni. Ennek a célnak megvalósítása érdekében látom jelentőségét a Művészeti Tanácsnak, a Városi Kultúrháznak és a Városi Tanács Népművelési Osztályának. Ha ezek a szervek felelősségük teljes tudatában, az ügy szeretető- vei és hozzáértésével fogják végezni munkájukat, akkor a következő év és évek munkája féregmentes gyümölcsöt fog teremni Szekszárd kulturális életében.

A Központi Együttes szín* játszó csoportja az egyéves évforduló pillanatában, a nehézségeket elfeledve, továbbra Is részt kíván venni a munkában. Az eddig szerzett tapasztalatokat felhasználva, továbbra is élni akar a színpadon és ehhez a szándékhoz csak megbecsülést, jóakaratú segítséget és több megértést kér.

Krassay 8yula