Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

JrodaLom * rtlűvéé&et * Z^udomány KOVÁCS FERENC: Pcterke Játékos kedvét elnyomta már S reáborult az álom. Szép kis arcán tűnődve mosolyog a inindcnség. Alszik, hogy nőjjön, erősödjék, talán, hogy még jobban szeressék — édes kisfiú. Naponta nézem apró lényét, csipetnyi, dadogó ajkát s magamhoz ölelem, ha nyújtja kicsi karját. Szőke tincseit lesímítom, kis száját szóra idomítom — édes kisfiú. Sötétlő szemében messzi fény, kitudja, mit néz, hova lát? Nem zavarom, csak hadd lesse meg az ég alját. Holnapját még úgysem sejtheti, tegnapját még könnyen felejti — édes kisfiú. Most, amint álomütív ringatja, mackóját fogja csöpp keze s szuszogva éli, mit ébren szőtt a képzete. Mosolygunk örömmel felette s féltjük, hogy s emmi baj ne érje — édes kisfiú. Egy év BORBÉLY TIBOR: Isiyám oooooooooooac Anyácskám, — költő fiad kezében, Ma oly nehéz a toll, — S bár szívében képed úgy ragyog, mint sötét folyó vizén a fénylő csillagok, Torkára forr a szó, Mert fél szegény, — Hogy hozzád, — méltatlan lesz a költemény. Anyácskám édes ,— röpke versbe, — Leírni téged,----hogyan is lehetne. A nyám vagy, — és én vagyok fiad. Mióta élek, — értem fárasztod magad. Édesanyám, kedves ,— ne haragudj érte, Nem tudlak leírni. S akkor is ha tudnám, — Hidd el azt, hogy hozzá, — ezer kötet kéne. S abban, — amit rólad, — hosszan [mondanék el. Mindenki a saját, — Drága édesanyját, — joggal ismerné fel. Közös erővel ennállásának egy éves év* fordulóját ünnepli a Szek­szárdi Központi Művészeti Együt tes színjátszó csoportja. Nem hosszú idő ahhoz, hogy egy nagy feladat megoldására hiva­tott együttes munkájáról jót, vagy rosszat tudjunk mondani, de mégis elég ahhoz, hogy az, egy esztendős munkát elemezve számot vessünk a végzett mun­káról, annak eredményeivel és hibáival együtt. Ez a vállalkozás épp olyan örömteli, mint amilyen nehéz, örömteli, mert az elmúlt egy év alatt sokat fejlődött városunk jj kulturális élete és ez annál ér­tékesebb, mert ennek a fejlődés­nek egyik elősegítője kétségtele­nül a Szekszárdi Központi Művé­szeti Együttes volt. A „Közelebb |az élethez, közelebb népünk igé­nyeihez.” jelszóval megalakult Központi Együttes az egy év el­teltével már nemcsak Ígérete, imár nemcsak gyönge hajtása lett a születő újnak, hanem az már maradandó alkotásokra Is képes együttessé fejlődött. Az elmúlt egy év alatt bemutatott „War- renné mestersége” című színmű, a „Leszámolás” című dráma, a „Szerelem dalban, versben” cí­mű operett est, a „Gerolsteini Nagyhercegnő” és a nemrégen bemutatott „Havasi kürt” című nagyoperettek mind a fejlődés­nek egy-egy jelentős állomásai. És ha ezek az előadások és a hivatásos művészek előadásai közé nem is tehetünk egyenlősé- gi jelet, abban mégis megegyez­nek, hogy pártos szenvedéllyel, művészi igényességgel, a való­ság ábrázolásával tolmácsolták egy-egy színrekerülő műnek mon danivalóját. A Központi Együttes elő­adásai komoly elismeré­seket váltottak ki a nagyközön­ség előtt és ezek a jóindulatú, segíteni akaró elismerések nagy­ban hozzájárultak az együttes erősödéséhez és meggyorsította sok szereplő egyéni fejlődését is. Az együttes tagjai között sokan vannak már olyanok, akiknek alakításai hosszú időre emléke­zetesek maradnak. Ilyen például Szentgyörgyi Kálmán Crofts, Pia esek György Frank (Warrenné mestersége) Lányi Berszenyev kapitány (Leszámolás) alakításai, valamint Latyák Károlyné, mint Anna nagyhercegnő (Gerolsteini Nagyhercegnő) és mint Paraszja (Havasi kürt) és nem utolsó sor­ban Czakó István, mint Kosub Atanáz (Havasi kürt) alakításai jelentettek minden esetben ko­moly élményt. A végzett munka nem volt hiábavaló: a helyi el ismerések betetőzéseként a Nép­művelési Miniszter elismerő ok­levelét is megkapta az együttes augusztus 20-án. A sok örömteli eredmény 'í*' mellett azonban jócskán vannak hibák is. Számtalan aka­dály, sokszor rosszindulatú gán- csoskodás, az együttes hivatását meg nem értésből fakadó nézet- eltérések, a megalakuláskor meg igért támogatások elmaradásai tették nehézzé a munkát. Ezek, a sokszor tömegével jelentkező hibák okozták, hogy nem min­denben sikerült az együttes fel­adatául kitűzött tervet teljesíteni, sőt ezt a tervet nem egy esetben munka közben kellett megvál­toztatni és az adott helyzethez viszonyítva alkalmazni. A hibák növeléséhez hozzájárult még az is, hogy az együttes évi tervét túl merészen, az adottságokat és és lehetőségeket felbecsülve állí­tották össze. Olyan feladatokat tűztünk magunk elé, amelyek megvalósításához nemcsak jó és gyakorlott vezetésre, hanem az együttes tagjainak bátor ma­gatartására, nagyfokú áldozat- készségére és a felsőbb szervek megígért segítségére is szükség lett volna. És mert ezek az adottságok, a minél jobb és szín­vonalasabb munka elvégzéséhez feltétlenül szükséges fenti „kel­lékek’ valamelyike néha-néha hiányzott, az együttest az állan­dó készülődés jellemezte; készü­lődés újabb és újabb harcokra, mely harcokban nem mindig igazi várat, hanem igen sok eset­ben papírmasé erődöt ostromol­tunk. Egy község, egy város munkájáról beszélve, feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy kik végzik ott a munkát, egysé­ges cél érdekében és közös terv alapján dolgoznak-e és milyen széles réteg akarata érvényesül e munkában. Minden munkában, de különösen a kultúráról beszélve, igen fontos az egységes akarat, a közös erőfeszítés. Eredményesen dolgozó kultúrmunkást egyedül nehezen lehet elképzelni, annál Is inkább egy kultúr- csoportot, amely széles tömegeket mozgat és nagy területen tu4 érdeklődést kelteni tevékenysége iránt. Pakson is egy ilyen nagy átfogó erővel dolgozó kultúr- munkás-hálózat kiépítésén fáradoznak a kulturális vezetők. A kultúrház eddig is jónak mondható munkát végzett, de mel­lette működtek még a községben kisebb együttesek is, akik az embererőn kívül még szervezési gondokkal küzdöttek. Ilyen volt például a Konzervgyár kultúrcsoportja, amely most fúzionált a járási kultúrházzal. Az említett együttes dolgozott eddig Is: az elmúlt évben a Csárdáskirálynőt mutatták be, — igaz, segí­tett a kultúrház, de övék volt a kezdeményezés — tánccsoport­juk volt, melyre évente 14 000 forintot költöttek, s mégis csak egy-két számot tanultak be. melyeket különleges alkalmakkor adtak elő .. . A kultúrház és a Konzervgyár vezetősége között nem voltak eddig se nézeteltérések, s így könnyen megértették egymást, amikor szóba került az egyesülés. A gyár vezetői belátták, hogy kultúrmunkásaik nem tudnak boldogulni komolyabb rendezést, több szereplőt igénylő mű előadásával. S igen sok szereplő han­goztatta, hogy szívesen vennének részt a város központi művész- együttesének munkájában. Az egyesüléssel e gond is megoldódik. A járási kultúrház — most már számbelileg is felszaporodott — színjátszó csoportja képes munkát adni, foglalkoztatni azokat az embereket — akár a gyár munkásait, akár az eddigi szereplő­ket —- akik szívesen vesznek részt a műkedvelő kultúrcsoport munkájában. Az egyesüléssel nyer a kultúrház is. Nyer szereplőket, fia­talokat, akiket ezután vonhat be kultúrmunkába, hisz 120 fiatalja yan a gyárnak, akikből akár tánccsoportot, akár színjátszó együttest is létre lehet hozni. Nyer a gyár is, mert az egyezség alapján a jövőben, ha például nagyobb tömeget mozgató üzemi gyűlést tartanak, ilyen alkalomkor a kultúrház nagyterme ren­delkezésükre áll, s ha éppen szórakoztató műsor kell, mindig lesz készen táncszám, egyfelvonásos színmű, amiben a gyár munkásai is szerepelnek. A gyárban több dolgozó szeretne fényképezni tanulni, s ez eddig nem volt módjában. A járási kultúrháznak van fotószakköre, ahol a többi szakköri taggal együtt elsajátíthatják ezt a művészetet. A gyárnak van keskeny- film vetítőgépe, amit a jövőben a kultúrház nagytermében sze­relnek fel és szombat-vasárnap filmvetítést rendeznek. A közös erőfeszítés, a közös munka valószínű, hogy Pakson is meghozza eredményét és az eddigi sikereknél még szebb ered­ményeket érnek el a paksi kultúrmunkások. Huni Tlogy a jövőben az együt- tes célkitűzéseinek meg­felelően, a hazánkban végbe­menő mélyreható kulturális for­radalom területén helyt tudjon állni, hogy ezrek és tízezrek po­litikai öntudatának, általános műveltségének megszerzésében segítséget tudjon nyújtani, hogy a szocialista-realista színjátszás művészi szintjén tudjon mara­dandót alkotni, feltétlenül szük­séges az együttes újjászervezése, illetve felfrissítése. Gondolok itt elsősorban azokra, akik valami­lyen oknál fogva kiváltak az együttesből, de kiváló képessé­gükkel bebizonyították, hogy az együttes munkájának eredmé­nyesebbé tételéhez jelentős mér­tékben hozzá tudnak járulni. Bí­zom abban, hogy mindazok, akik jelenleg távol tartják magukat a munkától, rövidesen ismét har­cos társai lesznek azoknak, akik egy „Nagy Mű” felépítésének pilléreit tartják. Szükséges to­vábbá új erőknek és elsősorban fiataloknak a részvétele. Sajnos, ezen a téren állunk a leggyön­gébben és ha néha egy-egy se- katigérő fiatal felbukkan, az ha­Dal, tánc, kacagás SZERETNI a szépet, örülni a a jónak, vágyakozni a művelő­dés, szórakozás után, — mind­mind olyan tulajdonságai az emberiségnek, amelyek már év századokkal ezelőtt is megvol­tak bennük. Ezek, az emberek­ben meglévő tulajdonságok késztették „arra a terményfor­galmi vállalat dolgozóit is, hogy hosszú és fáradságos munka eredményeképpen ugyan, de megteremtsék ma­guknak a dal, tánc, kacagás feltételeit. Pergessük vissza néhány hó­nappal az eseményeket, hatol­junk be a közelmúlt titkaiba. Mi is történt? Több éve tartó és megoldatlan problémája volt a Tolna megyei Termény­forgalmi Vállalat dolgozóinak az, hogy nem volt egy helyisé­gük, ahol munka előtt, vagy éppen munka után kedvükre tölthették volna el az idejüket: zenét hallgathattak, könyvet olvashattak,. pingpongozhat­tak, sakkozhattak, egyszóval, szórakozhattak volna. Végre idén... Igen, végre idén mind­ez megoldódott. Ugyanis kap­tak tízezer forint jóléti alapot, amit kultúrterem- létesítésére használtak fel. Ahogy teltek, múltak a hónapok, megoldó­dott minden a maga rendje és módja szerint. Az áruforgalmi osztály helyén ma már egy szépen és ízlésesen berendezett kultúrterem fogadja az érke­zőt. Persze hosszú idő telt el, amíg ez lehetségessé vált. De a vállalat dolgozói megtették, hogy munka után ottmaradja­nak és dolgozzanak. Megtet­ték. Az udvaron társadalmi munkával felépítettek két he­lyiséget: egy irattárat és egy műszaki anyagraktárai. Csu­pán a felépítést végeztették a KTSZ-szel, az anyag kiterme­lését, szállítását, az udvar rend betéteiét teljesen maguk végez ték. Sőt, a lányok és asszonyok függönyöket, asztalterítőket varrtak. ... KEDVES kis helyiség ez a kultúrterem. Csupa jóízlés sugárzik belőle. A falakon fest­mények, képek láthatók, a te­remben apró asztalkák, rádió, könyvszekrény található. Most, hogy elkészült, egyre többen te kintgetnek be az ajtónyitáson. Körüljártatják szemüket és megállapítják: „Nagyszerű. Valójában minden gyönyörű.” ... Szombaton este felaúgott a taps. Hepp Teréz már elsza­valta Tóth Árpád: Körúti haj­nal című költeményét, már az „Anyóst kaptam hozományul“ c. jelenetnek is vége van. El­hangzott már a gitárszóló, a vállalat tánczenekarának a mű sora, véget értek a népi táncok. A zene kellemes ütemére tánc­ra perdültek a párok, a szom­szédos szobákban pedig össze­koccantak a poharak. Ünnepel­tek a terményforgalmi vállalat dolgozói. Kovács mar elbizakodottá válik és hely­telen viselkedésével, a közösségi munka felrúgásával próbál ba­bérokat szerezni. Ilyen jelenség­gel az egy év alatt nem egy esetben találkoztunk és hiába próbáltuk őket helytelen maga­tartásuk megváltoztatására rá­bírni, az eredmény nem lett más, mint az együttesből való kiválás. Reméljük, hogy a jövő­ben a fentiekkel hasonló esettel ritkábban találkozunk és ezek megelőzésére, de a szakmai to­vábbképzés érdekében is beve­zetjük a heti egy-egy órás to­vábbképzést. ■p1 nélkül most már az együt- tes jövőbeni munkája el sem képzelhető. Minél nagyobb, minél szélesebb körű a szereplő felkészültsége, annál nagyobb és hitelesebb produkcióra képes Az elkövetkezendő előadások fel­készülésében a jövőben már nem tehetünk olyan nagy engedmé­nyeket, mint amilyenek az ed­digiek során előfordultak. Éppen ezért nagyobb gondot kell for­dítanunk a fegyelemre is. Nem véletlen, hogy erre is kitérek, mert egy-két példa ezt szüksé­gessé teszi. Nem egy előadásunk után gördült le úgy a függöny, hogy sírni szerettünk volna el­keseredésünkben. Szerencsére az együttes tagjainak nagy része elítélte a helytelen magatartáso­kat és a fegyelmezetlenségnek károsabb következményei elma­radtak. Eddigi előadásaink során két­ségtelenül bebizonyosodott, hogy közönségünk azokat nagy igé­nyességgel fogadta. Mi minden egyes esetben a várakozásnak megfelelően igyekeztünk annak eleget tenni és bár a törekvő jószándékban nem volt hiány, egyes esetekben mégsem tudtuk előadásainkat megfelelő színvo­nalon produkálni. TT a kissé furcsán is hang­X'a' zik, de tény az, hogy igen gyakori volt az elkedvetle- nedés. Amikor az együttes egy évvel ezelőtt megalakult, ígére­tekben igen gazdagok lettünk. Hittünk azoknak az Ígéreteknek betartásában, amelyet városunk vezető szerveitől kaptunk. És hogy csalódtunk, az ma már nem titok. Sok volna itt felsorolni mindazokat a tényeket, amelyek csalódásunkat okozták. Nem is az a cél, inkább keressük a le­hetőséget arra, hogy ez az együttes ne maradjon gazdátla­nul, és ügyes-bajos dolgával a jövőben minél többet törődje­nek. Még ma is vannak a város vezető szerveiben olyanok, akik arra sem méltatják az együttest, hogy valamelyik előadását vé­gignézzék. Vajon nem jogos-e az a, feltevés, hogy munkánkat lebecsülik és hetedrangúnak tartják? Ha ez a hiedelmünk helytálló, akkor vajon szüksé­ges-e tovább is azon erőlködni, hogy ez az együttes a város kul­turális életének egyik tényezője legyen? Erre az együttes tagjai mielőbb választ várnak, de most már nem szavakkal, hanem a tettek meggyőző erejével. A mikor az elmúlt év tava­^ szán a Megyei Párt VB határozatot hozott a Központi Együttes megszervezésére, akkor nemcsak a színjátszó csoport megalakulására gondolt. Bár az együttesnek zenekara is van, működéséről azonban mind ke­vesebbet hallottunk. Városunk zenei életének fejlődésében az állami zeneiskola működése mel­lett nagy részt kell vállalnia a zenekarnak is. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a zenekari vezetőség egyes tagjainak most már végre bele kell nyugodnia abba, hogy a zenekar a Köz­ponti Együttes szerves része ugyanúgy, mint ahogy az a szín- játszócsoport és remélhetőleg rövid időn belül az lesz az ének­kar és a táncegyüttes is. E négy művészeti csoport összehangolt és jól kidolgozott programmja és annak maradéktalan végre­hajtása fogja igaz1! nagy együt­tessé kovácsolni a Szekszárdi Művészeti Együttest. Nem is feladat lesz ennek a végrehajtása .hanem kötelesség. A szép és nemes ügynek meg- , valósításáért érdemes küzdeni. ' Városunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy a már ed­dig is nem egy esetben elhang­zott hasznos javaslat kivitelez­hető, csak azzal minden erőt összefogva kell fogallkozni. En­nek a célnak megvalósítása ér­dekében látom jelentőségét a Művészeti Tanácsnak, a Városi Kultúrháznak és a Városi Tanács Népművelési Osztályának. Ha ezek a szervek felelősségük tel­jes tudatában, az ügy szeretető- vei és hozzáértésével fogják vé­gezni munkájukat, akkor a kö­vetkező év és évek munkája fé­regmentes gyümölcsöt fog te­remni Szekszárd kulturális életé­ben. A Központi Együttes szín* játszó csoportja az egy­éves évforduló pillanatában, a nehézségeket elfeledve, továbbra Is részt kíván venni a munká­ban. Az eddig szerzett tapaszta­latokat felhasználva, továbbra is élni akar a színpadon és ehhez a szándékhoz csak megbecsülést, jóakaratú segítséget és több megértést kér. Krassay 8yula

Next

/
Thumbnails
Contents