Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-30 / 231. szám
1 JrodaLom *lflíívéó<zet * Jaj, de fáj ! Kóborló forintok J. M. de HEREDIA: Temetési epigramm A zöld szárnyú tücsök nyugszik itt, Idegen, kit az ifjú Helle táplált két évszakig s ki csipkés lábain rezgetve szárnyait ' fenyő és lőne ölén ciripelj szüntelen. De ő nincs tovább már, hallgat a kis tetem, mezők és barázdák múzsája szótlan itt, Barátom, ne lépj rá, ne zavard álmait, óh folytasd csak utad, mer( ő már lent pihen. Most itj van ő nyíló kakukfüvek töven, fehér sírkő jelzi csillogón hűlt porát s óh van-e ember, kit szebben elér az éj? Sírját omló könnyel egy gyermek fonja át és a jámbor hajnal napszállat kezdetén harmatcseppből szűri hulló ádozatát. Fordította: Fenyő Lajos BUNI GÉZA: GONDOLATOK Arcodba csapom rút hitványságodat, hogy ne lássam, ami szép benned, csak rútságodat, hogy gyűlölni tudjalak, hogy őszintén megvethesselek. Babérért tövist soha nem cseréltem, hegycsúcsra nem a fény hívott, s hogy rád aggattam valamit belőlem: hidd el, furcsa tévedés volt. Talán a játék szeszélye, vagy lehet — hazug őszinteséged űz, mindegy cimborám, de a te szemedben nem ég már ott a régi tűz, ami hinni késztetett mindent vakon. Őszinteséged úgy csendül, mint hamis pénz, — s mint élettelen ágról a levél — rólam leszédül. .. KOVÁCS JÖZSEF: Szeretlek Azt hittem, hogy el tudom feledni Az őszi reggelt s benne termeted, S emlékedből nem marad más, Mint a tovatűnő képzelet. Játszik Velünk e tarka élet, Fodrozó habja szerte dob. Kergetünk csalóka álmot, Mégis egymásért szívünk megdobog. Azt hittem ... de hiába minden. Nekem az élet csak te vagy. Létezésed, mint gyermekkorom, Bennem örökre megmarad. Minden jegy elkelt... KOVÁCS FRIGYES: Őszi ének A parkban kísértő, kóbor árnyak jártak, S bicegve hozták az őszt: a hervadást, Az alkony szétlépett fátyla az éjbe hullt, Én könnyeket láttam csak — és semmi mást. A szél, mint vad kéjenc futott a fák között, És süvöltve tépett meg minden ágat, Én didergőn bújtam a két karodba, Hogy el ne lopja tőlem is a vágyat. A két szemedben még forrón tüzelt a nyár, S csillagok gyűltek a messzi égre, Én így akartalak boldogabbá tenni, A pusztulásban is csak érted élve. R. TOMASOVSZKY: Változatok egy zongoratémára A Téma szent, a Téma örök ... csak másképpen játssza az ifjú és a vén. Téma az élet, csak nem egyformán játszunk az élet skálájának csontbillentyűjén. Bátortalan ujjak tétován szállnak hófehér billentyűk egyszerű futamán, csilingel a dallam, csupa szín a téma, a gyermek lelke csak színes mese talán . .. Határozott ritmus, erőteljes ujjak! Rapszódikus dallam, merész a változat! Felujjongó öröm csendül a hangokból, hisz Amor istennek ajánlott áldozat. A fekete billentyűk fáradtan érintve az aggastyán ujja elfáradott már. Csendes búcsúzással muzsikál itt a múlt, de a Téma marad, csak díszíteni kár. .. Az emberek eltűnnek, sorsok ködbefúlnak, de az élet marad, az élet újra kél! ... A futamnak vége, a trillák elhalkulnak , de a Téma szent, a Téma él!!! KOVÁCS FERENC: Nem kívánom, hogy... Nem kívánom, hogy féltőn epedj s zavart álmaid jöjjenek, inkább, ha csókom fáj, hát eredj — boldoggá sosem tettelek. ... Sok virág közt most, az ősz derei, langyos árnyakat ejt a nap s ha leejtett ajkad nem felel, rejtsd virágok közé magad. Mint a dércsípte, fonnyadt rózsa, megvárom én is a telet, de minden hullj szirmom azt mondja: százszor szebb lesz a kikelet, mert én a tavaszt, ha ízlelem, neked hajtom majd rügyeit, érted töröm szét földeimnek tél fagyasztotta rögeit. S feszítek ifjú kart, ha dereng hajnalrobajtól ez a táj, tudván, hogy én is vígabb leszek: lényedben vár egy szép leány, kit csókok és rímek öveznek, ki versekbe szőve nevet, kit érezlek, mert — rád csókoltam egy nyárestén a nevemet...! í Szekszárdon ritka, eddig talán iáiig tapasztalt jelenség, hogy egy irendezvény napjának reggelén fezt írják a rendezvény színhelyéinek ajtajára: ,,A mai előadásra fminden jegy elkelt.” És mégse Jcsoda. Nem szabad csodaszámba Í venni. hogy csütörtökön este mindez megtörtént, — mert .megtörtént, hogy a Pécsi Nem- izeti Színház „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című előadásáÍ ra már délelőtt nem lehetett jegyet kapni, — s este bosszan- Ikodva fordultak vissza azok az ^érdeklődők, akik úgy számoltak, ihogy az utolsó pillanatban is válogathatnak még a jegyekében . . . Igen, megtörtént és énének feltétlenül örülni kell. Nem < a bevétel miatt, hogy a színházinak kifizetődött az előadás. |Nem! ... Ez sokadrendű része az , (örömnek. Inkább azért, hogy (végre megértük: Olyan érdeklődés nyilvánul meg városunkban 'egy előadás iránt, hogy az érdeklődők számát nem tudjuk el- ihelyezni, nem tudjuk nekik egy .(előadásban biztosítani a helyet. 11 Ebben az eredményben igen (•nagy, — talán legnagyobb résszé, — a Pécsi Nemzeti Színház • művészeinek van, akik eddigi játékukkal, mint mágnes a vas- pport, magukhoz vonzották a kö- ((zönséget, megszerettették a szek- észárdiakkal is az igazi színház ^művészetet, a jó előadásokat. ^Biztos vagyok abban, hogy leg- Vközelebbi szereplésük előtt még (inagyobb érdeklődés nyilvánul ((meg, mert a csütörtök este nyújtotta játék is sok tekintetben ('öregbítette hírnevüket, elmélyí- 1 tette azt a szeretetet, mellyel a ^szekszárdi közönség várja, kí- .(Vánja látni őket. A csütörtök esti előadás a darabból eredően is komoly feladat elé állította a színészeket. Hisz olyan embereket kellett ábrázol- niok, akiket nem tarthat annyira ellenszenvesnek a közönség, hogy utálattal taszítsa el magától, s mégis ki kellett fejezniük, hogy a társadalom, melyben a darab játszódik, már rothadt, nem élhet soká: pusztulásra van ítélve. Táncos Tibor Balázsa bármilyen komikus is a darabban, mögötte mégis a magyar úr áll, akinek majdnem elég a muzsikaszó, s azt hiszi, nem élhet nélküle, mert az minden. Éppen azért, mert meggyőzően nem döbben rá, — csak felesége kedvéért — hogy az életből nem elég csak a muzsikaszó, s nem az a kezdet és vég, szinte nem hisz senki utolsó szavában: tudja a néző, hogy nem tud új életet kezdeni... A darabnak két kiemelkedő része volt, az első és negyedik felvonás, amelyben 'igazán élvezetes játékot nyújtottak a színészek, különösen Táncos Tibor és Gumik Ilona (Pólika szerepében). A két közbeeső felvonás — valószínűen a darabból eredően is — lassította, visszahúzta a cselekmény gördülését, csak néhol emelkedett a színvonal előbb teremtett magasságáig, de a szereplők se csillogtatták tudásukat, helyenként úgy érződött, hogy nem tudnak mit kezdeni a szájukba adott szavakkal. A darabnak ebben a részében csupán Birike (Kappeler Éva) őszinte szellemessége, naív csin- talansága jelentett élményszámba menő alakítást. B. G. FULLÁNKOK Ha biliárdozni akartok — fizessetek... A Tolnai Textilgyárban járja mostanában ez a mondás. Ugyanis, ha valaki biliárdozni akar a textilgyár kultúrházában — már a gyár dolgozói közül —, akkor menthetetlenül fizetnie kell. Csupán azért, mert játszik. Kissé furcsa dolog ez. Nemde? A gyár munkásainak a pénzéből épült a kultúrház, a gyár munkásainak a pénzéből vásárolták annak felszerelését, így a biliárd-1, asztalt is. Az emberek ott dől- ( goznak a gyárban, övék a kul-(i túrház, az ő kényelmüket kell,(( hogy szolgálja annak berende l1 zése. És mégis, ha valaki a gyári* dolgozói közül biliárdozni mere-' szel, már ott lebeg fejük felett , a mondat, mint Damoklész feletti a kard: „Ha biliárdozni akartokjl — fizessetek.” (' Nem furcsa ez? Nekünk igen?' Két forinttal adós maradt Medinai történet következik. Mintegy két héttel ezelőtt a községi DISZ alapszervezet gyűlést készített elő. Mivel az alapszervezet vezetőségének már nem volt ideje a kiértesítés más módjára, megkérték a tanácsot, engedjék meg, hogy a hangoshíradóban bemondhassák a gyűlés megkezdésének időpontját. A tanács engedett a kérésnek, hiszen községi DISZ alapszervezetről lévén szó. Ámde. És ekkor jött a bökkenő. Valahányszor bemondják a híradóba a szöveget, annyiszor két forintot kell fizetniük. A fiatalok mit voltak kénytelenek tenni, belenyugodtak a tanács döntésébe, hiszen községi DISZ alapszervezetről lévén.) SZÓ. {( Történt azonban, hogy Töttö-f si Eszter, a DISZ alapszervezeti1 gazdasági felelőse nem négyszer,! hanem ötször mondta be a sző-*, veget és mégiscsak a négyszeri^ bemondásért fizetett. A tanács(( reklamált és talán még a mai|l napig is reklamál. (' Ejnye, ejnye Töttösi Eszter’ Maga még két forinttal adós ma-|( radt. Ki kellett volna flzetnie( ( hiszen a DISZ alapszervezet S|i bizonyítékok szerint nem mosto-’ | ha gyermeke a községnek. Vágyj i igen? I* Az egyik ismerősöm mindenáron próbálta magát beleélni Ferdinánd Lujza iránt tanúsított plátói szerelmébe az Állami Faluszínház Schiller: Ármány és szerelem szekszárdi előadásán. De sehogyan sem sikerült neki, bárhogyan is próbálkozott. No, nem azért, mintha nem lett volna ő maga is érző szívű ember. Korántsem ez volt az ok. Amint figyeltem az előadás alatt, hol a jobblábát tette a balra, hol a balt a jobbra. Felváltva. De nem nasznált. Azután megpróbál,, a szék elejére ülni, majd a szék egészére húzódott vissza. Ez sem segített. Minden hiábavalónak bizonyult. Már-már azt kellett tűnnie önmagáról, hogy egy ér iéketlen fadarab, amikoris hirtelen felkiáltott: — Megvan! Azt nittem hirtelenében, hogy az ismerősöm megőrült. Aggodalmam nem volt helyénvaló, mert amint ovább figyeltem, láttam arcának értelmes vonásait és szemének1 tiszta csillogását. Az előadás után megkérdez-, tem tőle: | — Mondd kérlek, milyen fel-( fedezést tettél az előadás alatt?( — Ne is kérdezd — mondot-J ta, majd így folytatta: Azt hit-( tem, hogy megesz a fene. Azokj a székek, azok a székek, amelyek' a kultúrházban vannak! Még a* legjobb anyagból készült emberi, testet is kikészítik. Mondd — i hirtelen felém fordult, — nemi tudod, hogy a városi tanács ml-1 kor szándékozik kicserélni eze-( két a tákolmányokat?! — Nem tudom, — válaszol-i tóm. i Az ismerősöm felsóhajott, megtapogatta a hátulját és csak ennyit mondott: —Jaj, de fáj! Kóborló kutyáról, tehénről, oirkáról, de még kóborló ember- •ől is hallottam már, de kóborló ‘orintokról soha eddig. A napok- aan azonban volt alkalmam meggyőződni arról, hogy kóborló fo- •intok is léteznek. A napokban i váraljai községi tanács egyik izobájában ültem és elibém tétek egy füzetecskét, amelyben él vagyon tüntetve Váralja köziég fejlesztési terve. Rubrikáról ubrikára pontosan megvan, nennyit fordítanak beruházásra, 'elújításra és az egyikben ott líszeleg: az általános iskola tataozására fordítandó összeg 48 ■zer foifint. A szakemberek látogatást tétek Váralján és megállapították: ia nyolc tantermes iskolát nem s építtetnek, de négy tanterme- et igen. Mert erre ugyebár zükség van. De mintahogy nem ett még a négy tantermes iskolából semmi sem, úgy a beszakadással fenyegető egy tanterem rendbehozatalával sem. A tarú- tást az illető tanteremben megszüntették, mondván, életveszélyes. A rendbehozatalával azonban nem törődik a Bonyhádi Járási Tanács Oktatási Osztálya. A 48 000 forint valamerre kóborol és állítólag Izményben talált új hazára. Megvan a pénz — és még sincs meg. Hova lett a 48 ezer forint? Mit mondjon a tanács a tanácstagoknak, hová lett a pénz? Azt, hogy elfújta a szél. vagy tűzvész semmisítette meg? Az oktatási osztály dolgozói próbálják meg vlsszakóboroltatni a 48 000 forintot Váraljára. Talán sikerül. Ugye megteszik? Kovács József ßlüEDEEt ELEK Lent, Székelyföldön született 1859. szeptember 30-án Benedek Elek, az ifjúsági irodalom hivatott mestere. Udvarhely megyében, Kisbaconban élte kora ifjúságát. Itt szívta magába az „Édes anyaföld” ősi zsongását, a fenséges erdők zúgását, a hegyi patakok és vízesések moraját, a nyájak kolompjának kristálytiszta csengését. Azon a tájon sarjadzott ö is, ahol Apáczai Csere János, Körösi Csorna Sándor, Bolyai Farkas és Gábor Áron született. Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte. Tanárnak készült és az ifjúság kifogyhatatlan mesélője lett. ö az első magyar író, aki az ifjúság számára egy külön irodalmat követel, de amelynek maga is fáradhatatlan alkotója maradt egészen addig, amíg a halál ki nem ütötte kezéből a tollat. Az irodalomnak csaknem minden műfaját művelte. Mint hírlapíró — humoros tárcákkal, könyvkritikákkal kezdte írói működését. Szerkesztője lett később a Kis Könyvtárnak, amelynek több mint 20 kötetét maga írta. Hihetetlen áldozatos munkával harcolt az erdélyi magyar ifjúságért, a nacionalista Románia nyelvi és kulturális elnyomása ellen. Amikor a nagyajtai kerület képviselőnek küldte az országgyűlésbe, bátor szóval követelte a falu kulturális felemelkedését. Néprajzi írásait a székely élet alapos ismerete jellemzi. Hihetetlen gazdag írói termését nehéz lenne előszámlálni. Meséin nemzedékek sora nevelkedett. Az utóbbi években az Ifjúsági Könyvkiadó több szép mesekötetét kiadta. Sok mesét és népköltészeti alkotást gyűjtött össze. Legismertebb gyűjtése az ötkötetes „Magyar mese és mondavilág”. írásait sajátosan ízes magyarság jellemzi. A Kisfaludy Társaság tiszteletbeli tagja volt, s 1926-ban a Petőfi Társaság a Jókai-nagydíj- jal tüntette ki. A halál egy percre sem szűnő munkája közben érte szülőfalujában. Kisbaconban, 1929. augusztus 17-én. Benedek Eleknek örök fiatalság jutott osztályrészül. Amíg csak fiatal szívek dobognak és olyanok élnek, akik szívükben fiatalok: nem feledik el őt. Hamar Imre
