Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

1986. SZEPTEMBER 30.

TOLNAI NAPLÓ

5.

Tamásiban rendezték meg

1952-ben, az augusztus 20-i ünnepi vásárt, amelyen bemutatták az akkori legújabb mező- gazdasági gépeket. Nagy érdek, lődéssel szemlélték a látogatók a Zetor traktorra szerelt gépet, a ventillátoros műtrágyaszórót. „A Sárközi Állami Gazdaság újítása. Egy óra alatt 4—5 holdon szórja el a műtrágyát.” — ez állt a gépen elhelyezett táblán. A műtrágyaszórót id. Mátrai Gyula a gazdaság gépcsoportvezetője és Vecsei István a gépműhely vezetője eszelték ki és készítették el. — Akkor nagy bizakodással beszéltek a gép munkájáról — ebben nem is csalódtak. Az erkölcsi és az anyagi megbecsülést azonban nem kapták meg amely megillette volna őket. A Mátrai— Vecsei-féle ventillátoros műtrágyaszóró sorsa egy újabb pont a bürokrácia „bűnlajstromán’’, de egyes emberek lelkiismeretlensége is hozzájárult ahhoz, hogyha a szerencse kereke feléjük billen, egy „köszönöm” lesz munkájuk jutalma, elismerése. Más egyéb semmi. De kísérjük végig az újítás történetét.

1952 augusztus 10-én

készítette el a ventillátoros műtrágyaszórót Mátrai Gyula és Vecsei István, eredetileg a gazdaság használatára. A gépet meglátta Voit Imre. az Állami Gazdaságok Trösztje akkori fő- agronómusa, Vörös István főmérnök és Tábori Ferenc újítási felelős. Miután a gazdaságban kipróbálták a gépet, be_ szállíttatták a tröszthöz. Onnan Tamásiba az augusztus 20-i Ünnepi Vásárra. Majd Decsen a Sárközi Napon mutatták be, végül szeptember 8-án Bonyhádon a Megyei Mezőgazdasági Kiállításon kötött ki. A gép mindenütt nagy elismerést váltott ki a szakemberekből. A megyei tröszt elfogadta az újítást és felterjesztette a Találmányi Hivatalhoz.

Szeptember 28—29-én egy tapasztalatcserét rendezett a gazdaságban a Keletdunántúli Igaz gatóság, amelyen Tolna, Fejér és Baranya megyéből résztvet- tek az összes állami gazdasági igazgatók, főagronómusok, gépcsoportvezetők, előttük is bemutatták a ventillátoros műtrágyaszórót. Szilvási elvtárs, a Találmányi Hivatal akkori elnökhelyettese utasította a gazdaságot, fizessenek ki Mátrainak és Vecseinek 400—400 forintot. Az újítás után járó ösz. szeget — az előzetes számítások szerint mintegy 24.000 forintot — majd akkor kapják meg, ha eldől hogy találmány-e, vagy újítás a kettejük által megszerkesztett gép — közölte velük. Mátrai és Vecsei vártak tehát türelmesen.

1953 áprilisában

felrendelték a gépet Budapestre az Országos Ujítókiállításra. Közben a gazdaságnak szüksége volt a műtrágyaszóróra, Mátraiék készítettek tehát egy újat. Az első gép tapasztalatai alapján tökéletesítették annyira, hogy óránkénti teljesítménye 6—8 holdra emelkedett. Mivel már előzőleg, 1952-ben is több állami gazdaság, gépállomás érdeklődött a ventillátoros műtrágyaszóró után, a tröszt utasította a gazdaságot, keressenek műszaki rajzolót, — aki elkészíti a gépről a megfelelő rajzokat. Mivel nem vállalta senki a rajzok elkészítését jelentették a Találmányi Hivatalnak és vártak, mi lesz a műtrágyaszóró további sorsa.

Októberben végül lejött a Műegyetemről, a Gépkísérleti Intézettől egy egyetemi hallgató-házaspár, azok lerajzolták, lefényképezték a gépet. De a gép, az újítás sorsáról csak nem történt döntés. Mátraiék újból érdeklődtek Szilvás! elvtársnál — aki közben az ÄGM újítási felelőse lett — mi lesz az újításukkal. Azt a választ kapták, még mindig nem döntötték el, találmány-e vagy újítás a ventillátoros műtrágyaszóró.

A várakozásba lassan belefáradtak.

Az 1954-es Országos Mezőgazdasági Kiállításon újból szerepelt a ventillátoros műtrágyaszóró is, — mint a Szilágypusztai Állami Gazdaság dolgozóinak újítása.

Lassan aztán nemcsak Mátraiék kedve ment el a műtrágya szórótól a körülötte folyó huzavona, miatt, hanem a gazdaságé is úgyhogy nem is használták 1955-ben. Tavaly júniusban a gazdaság akkori párttitkára, —• Jaksa József a Szabad Néphez is írt, járjanak utána, hogy Mátrai Gyula és Vecsei István újítását végre bírálják ej és kapják meg az újításért járó összeget. Hamarosan választ kaptak a Szabad Néptől. — „Ebben az ügyben, sajnos, nem tudunk eljárni, mert három éve elmúlott, így tárgytalan az egész utánjárás.”

Mégis a téli gépjavítás befejezése után Mátrai és Vecsei újabb műtrágyaszórót készített a Ledneczki-üzemegység vezetőjének kérésére. Az előző két gépet tovább tökéletesítették, most már 8—10 holdra emelkedett az óránkénti teljesítmény. Tavasszal pedig Pólya József, az Állami Gazdaságok megyei igazgatója elrendelte a műtrágyaszóró gyártását, — ezt közben átvette a Hőgyészi Állami Gazdaság gépműhelye, — s most már a megye összes állami gazdaságában használják a Mátrai—Vecsei-féle ventillátoros műtrágyaszórót. Sőt, más megyék állami gazdaságaitól is kapott rendelést Hőgyész. Mintegy 100 darabot kell gyártani Somogy megei és más állami gazdaságok számára.

Ezek után Mátrai Gyula és Vecsei István

még egy próbálkozást

tett. Júniusban írtak az Elnöki Tanácsnak újításuk (vagy találmányuk) ügyében. Levelükre a következő választ kapták július végén az ÁGM Gépesítési Igazgatóságától:

„Műtrágyaszóró újítására vonatkozó panaszával kapcsolatban az alábbiakban értesítem: Mint a Szabad Nép válaszából az Elvtárs tudja — az 1952-es újítás díjazása ügyében már segíteni nem lehet. Arra van csupán lehetőség, — hogy amennyiben a most folyó elbíMajd mi is ezt az utat választjuk

MELEGEN TŰZÖTT a késői szeptemberi nap. Az alsónyéki határban dolgozó parasztok ing ujjra vetkőzve törték a kukoricát, vágták a szárt. Az országút mellett elterülő határrészen a helybeli Kossuth Termelőszövetkezeti csoport tagjainak föld jei terülnek el. Itt is szorgalmasan dolgoztak a tagok, közöttük az elnök, K. Szabó József és családja is. Megismerkedtünk az elnökkel, a családdal és érdeklődtünk az idei termésről, az őszi munkákról, egy szóval sok minden szóba került.

— Bizony, jelentősen gyarapodtunk, taglétszámban és föld területben egyaránt — mondotta Jóska bácsi. Csoportunkat 1951-ben hoztuk létre, akkoráiig 15 család kezdte meg a szocialista gazdálkodásnak ezt a formáját. Ez év tavaszán azután egymás után jöttek a gazdák és kérték felvételüket. Mi befogadtuk őket, így jelenle? 44 család, 72 taggal, 372 holdon gazdálkodik. Igaz, lehetnénk többen is, de nagyon sokat jár- tatták szájukat azok az emberek, akik szeretnék, ha nem értenénk meg egymást, ha nem volnánk elégedettek munkánkkal, életünkkel. Ennek a haszontalan szóbeszédnek lett az eredménye, hogy Tesényi János ötholdas dolgozó paraszt is kilépett közülünk.

— RÉGÓTA ISMERJÜK már

Tesényi Jánost. Többször dolgozott össze a tagok közül egyikkel is, másikkal is, akik

azután visszamentek segíteni. Egyszer is segített, s éppen ösz- szetalálkoztunk.

— János, János, mennyivel könnyebb lenne neked, ha végleg velünk dolgoznál. Földjeid messze vannak, sok idődet rabol el a kocsikázás. Aztán köny- nyebb is így, vannak kedvezmények, más azért, mint egyéni gazdának lenni. János barátom gondolkodott, nem mondta azt sem, hogy igen, azt sem, hogy nem.

— Megbeszélem otthon — felelte. Így is lett. Alig pár nap múlva azután megállított:

— Hát, Jóska bátyám, elhatároztuk az asszonnyal — belépünk.

— A csoportgyűlésen azután a tagság elfogadta és Tesényi Jánoson kívül akkor még négy gazdát vettünk fel. Áprilisban volt ez. Űj emberünk dolgozott szorgalmasan egészen júliusig. Egyszer csak azzal állt elém. hogy:

— MEGGONDOLTAM, ha

lehet akkor kilépnék.

— Aztán miért? — érdeklődtem, — hiszen egészen eddig mindig arról beszéltél, hogy azért jobb, könnyebb így. Aztán megtudtam, hogy mi a baj. Telebeszélték a fejét, hogy úgy sem lesz tagosítás, az ő földje nem kerül bele. A másik „érv“ pedig az volt ,hogy ha tagosí- tunk, akkor nem maradhatunk I-es típusúak, hanem át kell alakulnunk termelőszövetkezetté. Megmondtam neki, hogy

erőszakkal nem tartunk itt sen. kit, de mivel nem én vettem fel, hanem a tagság, majd együtt határozunk.

Így is lett, s Tesényi József már nem tagunk, de mint mondja, nagyó.i megbánta már, hogy másra hallgatott, hogy nem nekünk hitt. Azóta persze már megtörtént a tagosítás is,, arról pedig nincs szó, — különösen nem az erőszak árán — hogy termelőszövetkezetté kell alakulnunk.

— Persze, nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezután mindig csak ebben a formában akarunk dolgozni. Ismerjük, sokat hallottunk a termelőszövetkezeti gazdálkodásról, az eredményről, a tsz előnyéről. Meg aztán mi is halljuk, olvassuk azokat a határozatokat, amelyek a termelőszövetkezetek megerősödését, megszilárdítását segítik elő.

— TAVASZIG alig 120 hold 'öldünk volt és úgy gondoltuk, ahhoz, hogy tényleg nagyüzemi gazdálkodást tudjunk folytatni és jó eredményeket elérni, illetve még jobbakat, ahhoz több: föld, nagyobb terület kell. Most már a területünk megvan, ta- gosítottunk is, és ha a tagság úgy akarja, akkor mielőbb mi: is a termelőszövetkezeti utat: választjuk, mert higyje el mindenki, hogy mi sem va-: gyünk ellensége a jobbnak, an-: nak, hogy többet hozzunk ki a földből, gazdagabbak legyünk, mint azelőtt bármikor.

—y—a.

rálás során országosan ventillátora megoldású műtrágyaszó rógépet fogadnak el bevezetésre

— az újításban az Elvtársat társújítóként ismerjük el mivel — az eddigi adataink szerint — elsőnek az Elvtárs javasolta ezt a megoldást.

Ha azonban országos bevezetésre forgótárcsás műtrágya- szórógépet fogadna el a Gépesítési Igazgatóság (Császártöltési ÁG) akkor társújítónak tekinteni az elvtársat nem áll módomban.

Az újonnan elkészített és tökéletesített műtrágyaszóró gépekért a Sárközi ÁG-tói megilleti az Elvtársakat újítási díj,

— a régi ventillátoros műtrágyaszóró újításhoz viszonyított arányban.

Az országos bevezetésről a határozat meghozatala után értesíteni fogom. Aláírás:

Töltési Imre sk., csoportvezető.”

Ez a levél bizony,

kissé furán hangzik

Arról tudomása van az ÁGM Gépesítési Igazgatóságának, hogy Mátrai Gyula még 1952 ben beadta az újításra vonatkozó javaslatot. Mégis örülhet, ha mint társújítót elfogadják,

— de csak abban az esetben, ha ventillátoros műtrágyaszóró bevezetése mellett döntenek — most, amikor országszerte hasz. nálják kisebb változtatással azt a gépet, amelynek megszerkesz tése Mátrai Gyula és Vecsei István nevéhez fűződik. Most, az 1956-os Országos Mezőgazdasági Kiállításon a Tolmácsi Állami Gazdaság újításaként szerepelt a ventillátoros műtrágyaszóró — és nem olyan tökéletes konstrukció, mint amelyet a Hőgyészi Állami Gaz daság sorozatban gyárt, úgy, ahogyan Mátraiék megszerkesz tették. Mi akkor benne az újítás?

Akár elfogadják országosan a ventillátoros műtrágyaszórót, akár nem, az elsőség mindenképpen, Mátrai Gyula és Vecsei Istvánt illeti meg. Kapják meg az erkölcsi elismerést ha már nem lehet szó az anyagi elismerésről, amely egyesek jóvoltából elsűlyedt a bürokrácia tengerében. Legfeljebb az vigasztalhatja Mátraiékat, hogy nem ők voltak az elsők ...

Egy névtelen levél és a Ktem-iigy

BOGNÁR ISTVÁN

Egy névtelen levél -egy kis „véletlen” és — újabb szálak a Klem-ügyben.

Ügy történt az egész dolog, hogy szerkesztőségünk ez ügyben kapott többek között egy névtelen levelet is Mözsről. A Megyei Tanács Végrehajtóbizottságának ülésén erről a levélről az volt a vélemény, hogy „nem tartozik az ügyhöz, kár vele foglalkozni.“ (A levélen egyébként pontosan meg volt jelölve ,hogy Klemről van szó.)

Ebbe a községbe Klem korrupciójának újabb szálai értek el, annál is inkább, mert itt élnek rokonai. Itt nevezetesen egy másik sógor „megsegítéséről van szó (lám, milyen mélyreható az atyafiúi szeretet, — minden „önzést” félredobva, azzal mutatja rokoni tiszteletét, hogy egy rokon se szenvedjen „hiányt”, úgymond, ha már korrupció, legyen korrupció.) 'I ermészetesen itt sem valami égbekiáltó dologról ran szó. Ha például az a bizonyos vb. ülés tárgyalná a dolgot, amely fegyelmi ügyüket tárgyalta, talán még erre is azt mondaná, hogy „nincs rá megfelelő bizonyíték ‘ és, hogy mások is csináltak ha. sonlót, így aztán ismét elmaradna az érdembeli büntetés.

Az a bizonyos másik sógor, Bauer Ferenc, akinek szintén nem volt háza és ahhoz, hogy legyen, egy icit-picit szükség volt a tűzhöz közel levő sógor segítségére is. A másik „segítőtárs“ pedig az árvíz volt. Az árvíz után felmérték a károkat és az állam nagylelkűen a károsultak segítségére sietett, hoz zálátctt a rombadőlt házak felépítéséhez — Itt a jó alkalom — gondolta Bauer Ferenc. — Ha most nem tudok házhoz jut ni, akkor sohasem, ha most nem segít a sógor, akkor... — Ezzel aztán felkereste sógorát, Klem Györgyöt, a Megyei Tanácsnál: — Sógor, adj egy kis felvilágosítást!

Most pedig hadd idézzünk a kivizsgálási feljegyzésből egy részletet:

„Azt a felvilágosítást kapta, hogy keresse meg a Szekszárd Városi Tanács VKG osztályán M. N-t a kár felvétele érdekében (az épület a szekszárdi határban van), aki ebben az ügyben illetékes. Klem sógora részére felírta M. N. címét és ezzel hozzáküldte. Előzőleg megkereste telefonon M. N-t és megbeszélte vele a dolgot: oda fog menni egy árvízkárosult, intézzék majd el az ügyét, \ egyék fel az árvízzel kapcsolatos kárfelvételi lapját. Ebben az ügyben Klem a városi tanács vkg osztályán való tartózkodásakor is érdeklődött, hogy elintézték-e a nevezett dolgozó kérelmét”.

Ezután „felmérés” következett, természetesen csak „ma- dártávolságból”, mert erről a tanyai épületről csak későn

ment le a víz. Lényeg az, hogy a felmérés következtében „meg állapították“, hogy a ház összedőlt és ennyi meg ennyi anyagot lehet majd belőle hasznosítani. Az érdekesség okáért meg kell említeni, hogy a szóbanfo.'- gó épület még ma is áll, laknak benne és ehhez a házhoz Bauer Ferencnek mindössze annyi köze volt, hogy lakott benne, de r.em az ő tulajdonát képezte. A kárfelvételi lap azonban elintéződött, a mözsi tanács pedig kiadta az építkezési engedélyt, biztosította az építkezés feltételeit .

Itt legfeljebb később lehetett T. clna probléma, a felsőbb szerv ellenőrzései során, dehát a megyénél levő sógor jósága vég télén ... C — mármint Klem — került hivatalból Mözsre felmérni a károkat, ellenőrizni a . újjáépítést és csak nincs benne annyi rosszindulat, hogy ártson a sógornak, amikor olvfcn szép simán ment minden. Pedig még különösebb jogszakértés sem kellett ahhoz, hogy valaki megállapíthassa a törvénysértést. Az egyszerű mözsi emberek pél riául széliében-hosszában beszéltek róla. A törvények értelmében ugyanis csak rombadőlt ház helyett lehet újat építeni és az építhet, aki károsult, vagyis akinek a háza összedőlt. Az a ház, amiben Bauer lakott, nem dőlt össze, és ha összedől, akkor sem lehet jogosult házépítésre, mert neki nincs háza. Tehát ismét törvénysértés, az állam megkárosítása, az árvíz jogtalan előnyökre való felhasználása ... És ebben - ismét van egy kis szerepe Klem Györgynek, aki még mindig közel van a tűzhöz, melegszik és amikor nem látják, a markába nevet, mert a méltó büntetés még mindig késik. Azt is meg kell jegyezni, hogy itt a tanácsszervek is súlyos mulasz. tást követtek el.

Szó, ami szó, azért nem rossz dolog Klem rokonának lenni. A rokoni szolidaritás nála egyet jelent a jogtalan házépítéshez való hozzásegítéssel. Hát, miért van ő közel a tűzhöz, ha még ennyit sem tud elintézni?

Persze, lehet, hogy az illet é- kesek ebben sem találnak különösebb dolgot, de ha az ügyészség netalán közbelépne, mint a törvénytelenségek hivatalos üldözője (tudomásunk szerint akkor is eljárást kell indítania a törvénytelenségek ellen, ha nem kapott feljelentést, de valamilyen formában tudomása van róla), akkor szívesen rendelkezésére bocsátjuk a jogtalan árvizes ház építésére vonatkozó dokumentumokat, an. nál is inkább, mert Bauer sokkal „szerencsésebb” volt eddig rokonainál: ő már állítólag be is költözött a házba, amit az állam épített neki — sógora icipici segítségével.

Boda

JOOOOOOOOOOOOC

Óssi határszemlén

Nem olyan régen ,alig pár nappal ezelőtt a dombóvári Vörös Sugár Tsz határát jártuk. A látottak arról győztek meg bennünket, hogy ebben a termelőszövetkezetben hatalmas munkakedvvel és lendülettel végzik a. munkát, gondoskodnak a jövőről. Az országút mellett 20 holdas répatábláról akkor már jelszedték a cukorrépát, kocsik, vontatók szállították a répát az állomásra. A répafölddel szemben a tagság háztáji kukoricája terül el, ahol éppen a tagság egyrésze a törést végezte. Kicsit odább a tábla túlsó végén traktorok dübörgésétől hangos a határ. Készítették a talajt vetették a gabonát.

Koczka János elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, aki a határszemlén útitársunk volt, beszélte el:

— Elégedettek lehetünk munkánk eddigi eredményével. Betakarításra csak a kukorica vár, a napraforgót, cukorrépát, burgonyát betakarítottuk már. Ezt a jó eredményt úgy sikerült elérni, hogy a kapásterületet felosztottuk • munkacsapatokra és azon belül is tagokra. így tudjuk, hogy melyik tag hogyan végezte el a munkáját, ugyanis ha a tervezettnél nagyobb átlagtermést ér el akkor prémiumban részesül. így volt a kalászosoknál is. A növénytermesztésben dolgozók között csak őszi árpából több, mint 69 mázsát osztottunk szét. De premizálni tudunk kukoricából és

szénából is. Amott, abba a zöldelő táblába káposztarepcét vetettünk, 30 holdon. Mellette őszi takarmánykeverék sorol. Az országúton túl pedig egy 11 holdas tábla őszi árpa kel. A mai nap befejezzük a 20 holdra tervezett szöszös- bükköny vetését és utána vetjük a búzát.

Megnéztük a határ nagy részét, a talajelőkészítést, a zöldelő vetéseket, majd a kísérletképpen vetett parcellákhoz értünk.

— Ezen az 5 holdon — mondotta az elnök — az idén vetettünk először amerikai hibridkukoricát. Mint látjuk, e rendkívüli száraz időjárás ellenére is majdnem mindegyik szár két csövet hozott. A próbamérések alapján holdanként 50 mázsa termést tudunk betakarítani. Éppen azért határoztunk úgy, hogy jövőre nem 5, hanem legalább 20 holdon fogjuk ezt a kukoricafajtát termelni. Közvetlenül a mellette lévő 5 holdas kísérleti parcellákba Övári 5-ös kukoricafajtát vetettünk amelyről mintegy 35—40 mázsa termést várhatunk holdanként. Jónak ígérkezik azonban a Martonvásári kukoricafajta is.

A határnak csak egyik részét láthattuk, hiszen nagy közel 750 holdas területet mondhat magának a Vörös Sugár Termelőszövetkezet, több mint 100 tagja. A határnak ez a része arról tanúskodik, hogy gazdái válóban lelkiismeretesen dolgoznak és azon vannak, hogy eredményeik mindig szebbek legyenek.

Tolálmány, újítás, vagy bürokrácia ?

— Amikor az újító 4 év után esetleg csak társ-újító lehet —