Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-17 / 194. szám

litt« AUGUSZTUS 17. TOLNAI NAPLÓ S, BÖLCSŐÉI NYÁR ■**- pusztaiak beálltak. — Nekik könnyű volt a kö­zös, mert a Hanzeli uraság alatt is „dirigált“ emberek voltak. Nekik könnyű volt. — így vélekedett a falu. A hajdani zsellér népnek nem volt más választása 1949-ben. Ha jobban akart élni, a szövetkezésre szo­rult, de a gazda, akinek 15—20 hold földje, apai, anyai jussa és nem osztott földje volt, az nem szövetkezett. Megélt a maga ereje, gazdasága után. Egyébként is úgy örökölte a tapasztalatot, hogy a nagybir­tok tönkre teszi a kisparaszti gazdaságot. Tiltakozott ellene a múltban és még tiltakozik elle­ne ma is. — Még, hogy szövetkezet? — Nem a magunkfajta pa­rasztnak való az... Menjenek csak oda a pusztaiak... E gy Duna menti gazdag földű falu tiltakozott éveken keresztül a falu gazda­sági összefogása ellen. Mit sem használt a meggyőző szó, a gaz dasági kényszer, a megemelt adó... a falu nyögött a terhek alatt, de nem tágított. Minden magát valamire tartó paraszt, csak azért se szövetkezett. Tar­totta magát, ki így, ki úgy. Pe­dig a demokrácia ellen nem volt szava. Ezt kívánta, ezt várta — a szabad levegőt, a na gyobb életlehetőséget. A kemény kéz türelmetlen politikájára daccal válaszolt és dolgozott éjjel, nappal... A fia­talja meg kiszökött a faluból, menekült a földtől. Az annyi­szor lenézett és a különböző fi­zetési terhekkel annyiszor agyonsújtott földtől. Elment sofőrnek a TEFU-hoz, keve­sebb pénzért is az építkezések­hez, az alacsony, de biztos havi fizetésért odaadta az ősi juSSOt. ................ P edig nagyon szép a bölcskei határ. Van abban jó legelő, szőlőtermő domb, gazdag acé­los búzát, jó kukoricát nevelő föld. S zövetkezni mégsem akart, mert a töltött káposztá­tól is csömört kap az ember, ha azt nagyon erőltetik. Azt nem mondhatja senki, hogy ebben a faluban nem lát­ták a szövetkezés előnyeit. Lát­ták és mégis vártak... — Mire vártak? — Nem kell minket agyon gyámolítani. Ha segíti az ál­lam a szövetkezeteket, a pa­rasztságot, annak mindenki örül közülünk, — válaszolt a kérdésre az egyik gazda —, de ha mi szövetkezünk, azt első­sorban bízzák ránk... elvégre azt beszéli a rádió, azt írja min den újság, hogy ez az ország jnost már a mienk, dolgo­zóké és mi úgy is tartjuk, de akkor elvárjuk azt, hogy több bizalommal legyenek hozzánk... ■»rilágosabban fogalmazva ~ ez azt jelenti, hogy a parasztság nem zárkózik el a mezőgazdaság és a társadalom fejlődése előtt, ám egyúttal demokratikus fejlődést akar... A szövetkezeti demokrácia fejlesztése, a parasztság szö­vetkezeteinek segítése és nem a Mezőgazdasági Igazgatóságok tói függő szövetkezeteket.. — ez viszi előre a szocializmus ügyét. Bölcskén arra a meggyőző­désre jutottam, hogy a parasz­tok elfogadnak minden hasz­nos javaslatot, hálásak a párt­nak minden olyan segítségéért, ami előre viszi a demokratikus paraszti szövetkezetek erősödé­sét, fejlődését. Az idei nyáron fogott először közös kaszát 36 bölcskei parasztcsalád... Közöttük olya­nok, mint a 14 holdas Menyhei Imre, a 13 holdas Varga Juli­anna és Magyar György, vagy az eddig húsz holdon gazdál­kodó Kocsis Sándor. A falu parasztságának az a része szövetkezett, amely gaz­daságilag viszonylag jól tartot­ta magát és egyéni gazdasága sem jutott a tönk szélére. Vi­szont meglátta, hogy ha tovább akar gyarapodni, az egyénileg nem megy... a kisbirtok fej­lesztésének határa véges. Több alapvető kérdésben szeretnénk tisztán látni és szót érteni. És elsősorban azokkal szót érteni, akiknek át kell ala­kítani saját és falujuk eddigi társadalmi életét — magukkal a parasztokkal. ocsis Sándortól, ettől a nyug tálán, nagy terveket for­gató művelt gazdától, illetve' most már az új szövetkezet el­nökétől kérdeztem: — Fél- év után hogyan látja a szövetke­zett paraszti nagygazdaság jö­vőjét. — A mi jövőnk... az szép, de a jelen is... Igazán csak most tudom, mire képes az összefo­gás. Nehezen indultunk a közös úton, de ma már olyan szép a mi családunk. Február­ban alakultunk meg és most a nyáron annak ellenére, hogy háromszáz hold földünk 276 darabban volt, és egyik-másik rész 14 kilométerre esett tő­lünk, kézi aratással levágtunk 400 csomó elsőrendű zabot, 532 csomó ősziárpát, amit a Legel­tetési Társaság-tói vállaltunk, újabb 479 csomó zabot, 158 csomó tavasziárpát és Német- kéren kombájnnal 50 hold bú­zát... így biztosítottuk saját erőből a tagság kenyérgaboná­ját és a jövő évi vetőmagot.. Ezen felül már annyi közös ta­karmányunk van, hogy száz marhát tarthatnánk vele... Vet­tünk saját erőből egy gattert és már ezidáig ez kifűrészelte az árát, most vettünk egy da­rálót... és ami a legfontosabb, most tagosítunk... Ha nagyobb gazdasági erő van a kezünk­ben, jobban forgathatjuk ma­gunkat. C sak nézem ezt az embert, tegnap még húsz holdban gondolkozott és most már hat- száz—ezer holdas táblákról be. szél. — Meglesz, mert utánunk lépett a falu, amilyen nagy az érdeklődés a szövetkezet iránt az ősszel száznál is többen le­szünk. Ma délután négyen jöt­tek, hogyan állhatnának kö­zénk... és mind jó gazdák, szor­gos, dolgos emberek. — És mi lesz a másik szövet kezettel? — A pusztaival?... Onnét is hozzánk akarnak jönni a ta­gok. Igaz, hogy a mi földünket meg lehet nézni, egymás mel­lett' van a répánk, sajnos az Övék alig látszik ki a gazból, pedig ott most több mint 100 tag van, de aratásra és minden más munkára a mi kis csalá­dunk nagyobb létszámmal vo­nult ki, mint az a nagyobb szö­vetkezet... És mi megkövetel­jük minden tagunktól, hogy ha egyszer aláírta a belépést, akkor ott is a helye köztünk, munkánál és jövedelemelosztás nál egyaránt. Csupa terv, csupa akarat ez az ember — csak úgy röpköd­nek a számok. Hol mi lesz és eddig már mit tettek?... — Csak engedjenek minket előre... Mi szívesen látunk mindenkit, de nincs szüksé­günk, hogy „agyontámogassa­nak“ minket. Igaza van Kocsis elvtársnak — nincs szükség az „agyontá- mogatásra“ és a bölcskei Fel- szabadulás a szorgos bölcskei parasztok új nagy gazdasága jó úton halad... a virágzás és a gazdagodás útján. Ilyen lendület, ilyen erő lát­tán hinni kell Menyhei Imre bácsinak, aki arra a kérdésre, hogy miért lépett a szövetke­zetbe, így válaszolt: — Jobban akarok élni... 12 hold földdel jöttem a közösbe és azt várom, hogy újra két disznót vághassak, hogy végre nekem is könnyebb legyen... Míg egyéni voltam, nem győz­tem a beadásra dolgozni és most a szövetkezetünk fél év alatt jóformán mindenből egész évi beadását teljesítette már és olyan kilátás van, hogy közösen a magunk erejéből úri módón elboldogulunk... TTgy legyen, ahogyan ma­^ guk kívánják... A szö­vetkezett bölcskei parasztok bátran tervezzenek és éljenek a maguk és a közösség haszná­ra szocialista nagybirtokuk minden lehetőségével... Szamos Rudolf A megye legkorszerűbb kendergyára lesz a Dunaföldvári Kendergyár néhány év alatt szinte új üzem nőtt Duna- földváron, a Duna partján, a kendergyár. Aki öt évvel ezelőtt látta a régi gyárat utoljára, talán rá sem ismerne. Korszerű, világos, majd­nem teljesen pormentes munkatermek váltot­ták jel a régieket. Most is folyik az építkezés a gyárban. Be­fejezéshez közeledik az ikerszárító építése — már a belső vakolást végzik a kőművesek. Épül az új csővázas, 1200 légköbméteres pajta, ahol egy hónapra elegendő törtanyagot tudnak majd tárolni, ezzel szinte teljesen független lasz a gyár munkája az időjárástól. A gyár fejlődése szempontjából azonban a legjelentősebb beruházás az új, Csehszlovákiá­ból érkezett kenderturbina és kócapparát be­építése és üzembehelyezése lesz, amely a me­gye legkorszerűbb kender gyárává teszi az üze­met. Az egyik legnehezebb fizikai munkát, a kézi erővel való tilolást küszöbölik ki a kender­turbinával. Az ázott kendert a törőgépbe ete­tik, onnét szalag továbbítja turbinába, a turbi­nából kikerülő kendernél csak egy enyhe után- tilolásra lesz szükség. A kócapparát — egy tel­jes gépsor, közbeiktatott szárítóval — a kóc el- dolgozását könnyíti meg. A Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat kőművesei már építik az alapokat az új gépek­nek, a jövő hónapban pedig megjönnek a cseh­szlovák szerelők akik felszerelik a kendertur­binát és a kóc-gépsort, kioktatják az üzem dol­gozóit a gépek kezelésére. A negyedik negyed­évben már termel az új berendezés. Az üzem dolgozói nemcsak felülről várják a beruházásokat, gépeket, a gyár korszerűsí­tését. Sok javaslattal, újítással segítették az üzem műszaki fejlesztését. Legjelentősebb Varga János telepvezető elvtárs javaslata, az áztatómedencék kettéválasztásával az áztatás meggyorsítására, a medencék kapacitásának növelésére, a minőség javítására. Az árvíz után fogtak hozzá a medencék átalakításához, amit helyi elgondolásokkal ötletekkel az ere­detileg előirányzott összeg felénél is keveseb­ből valósítottak meg. Az új módszer előnyeiről a számok beszélnek. Tavaly június és júliusban egy ötven—ötvenöt fős áztatóbrigád 10.200 mázsa kendert áztatott. Most a két áztatócsa­pat (összesen 60 dolgozó) teljesítménye a két hónap alatt, júniusban és júliusban 18.800 má­zsa volt. A tavalyinál jóval magasabb áztatási tervet is rendszeresen túlteljesítik, jelenleg egy heti előnyre tettek szert a tervvel szemben. Az eredmény az áztatósok kereseténél is meg­mutatkozik, ami hét-nyolcszáz forinttal maga­sabb havonta, mint tavaly. Mi az igazság Jugoszláviáról? A jugoszláv és magyar nép közötti békességre, barátságra való törekvést szolgálja a Ha­zafias Népfront most megje­lent népszerű képes kiadvá­nya: Mi az igazság Jugo­szláviáról. A szerzők: Fekete Sándor, Gondos Ernő, Horváth Lász­ló és Tatár Imre nagyobb­részt személyes tapasztalatok alapján igyekeznek választ adni azokra a kérdésekre, melyek a mai Jugoszláviával kapcsolatban felmerülnek az újságolvasó, rádióhallgató em berekben. Személyes tapasz­talatok: ez a füzet legfőbb erénye. Ára: 1.50 forint, kapható az újságárusoknál, a helyi nép­frontbizottságoknál. Ha több példányra van szükség — a füzet a Propagandaanyag Tér jesztőnél (Budapesti VI., Révay-utca 16.) levélben is megrendelhető. Minden erővel támogassuk a szövetkezeti demokrácia kibontakozását Egyre gyakoribb az a jelen­ség, hogy a szövetkezeti tagság jogaival élve, beleszól a közös gazdaság irányításába és bíráló véleményükkel segítik a szö­vetkezeti demokrácia érvénye­sülését. Növekszik a tagság felelősségérzete és mindig job­ban magukénak tekintik a kö­zös gazdaságot. Látni kell azonban, hogy a szövetkezeti demokrácia gya­korlati alkalmazása számos tér melőszövetkezetben még nem bontakozott ki. így még sok régi helytelen nézetek alapján végzik a vezetést. Igaz, hogy a régi megszokott vezetési módszerről máról holnapra új módszerre áttérni nagyon ne­héz, ezért erre időt kell adni. Ennek ellenére mégis fel kell vetni néhány kérdést, ami a szövetkezeti demokrácia ki­bontakozását akadályozza. Elég gyakori még mindig, hogy az elnök, vagy a szűkebb. körű igazgatóság dönt és intéz kedik olyan ügyekben, amely­ben a taggyűlés volna illeté­kes. Ilyen például a szerződés - kötések, értékesítési feladatok, nagyobb értékű termelőeszkö­zök vásárlása, építkezés stb., sőt nem egy esetben a köz­gyűlés határozatát változtat­ják meg, amikor intézkedése­ikkel eltérnek a közgyűlés által jóváhagyott éves terv irányel­veitől, vagy nem hajtják végre a közgyűlés határozatait. Ahol nem a közgyűlés, hanem az el­nök, vagy az igazgatóság dönt a fontos gazdasági ügyekben, ott elmarad > a vezetőség beszá moltatása is. Nem egy helyen tapasztalható, hogy a tagságot nem tájékoztatják a tsz pénz­ügyi helyzetéről az éves terv teljesítéséről és a közgyű­lés által hozott határozatok végrehajtásáról. Ilyen esetben a tagság bizonytalanságba esik, nem látja tisztán a mun­kában való érdekeltségét, és így előbb, vagy utóbb a munka fegyelem meggyengítését idézi elő. Végül ez addig fajul, mint a bonyhádi Dózsa Népe Tsz- ben, hogy a tagság egy része a közös gazdaság munkáit (mint például rétkaszálás, bur­gonya kapálás stb.) meghatáro­zott darabbér mellett volt haj­landó végezni. Az ilyen, alap­szabályba ütköző gyakorlat vé­gül a legjobban dolgozó és leg- öntudatosabb tagok munkaked vét is elveszi. Egy másik hely­telen gyakorlat, mikor a szövet kezeti tagság közgyűlési határa zatainak nem szereznek ér­vényt. Ebben az esetben a köz­gyűlés megtárgyalja a közös gazdaság fontos ügyeit, határo­zatot is hoz, a végrehajtás azon ban legtöbb esetben elmarad. Legtöbbször az a hiba gyökere, hogy a tagság jogai mellett ke vés szó esik a kötelességekről. Márpedig a szövetkezeti demok rácia helyes alkalmazása úgy biztosítható, ha mindkét alap- követelménynek eleget te­szünk. Ahol nem így van, ott nagy a fegyelmezetlenség, nincs megbecsülve a közös tu­lajdon, és a tagságnak is kevés osztanivaló jut a zárszám­adáskor. A nagyüzemi gazdaság ban elemi dolog, hogy a mun­kaszervezés és az egész terme­lés tervszerűen és fegyelme­zetten történjen. Ez pedig a vezetéstől s a tagságtól köte­lességtudást, fegyelmezett mun kát követel. Nem lehet megtűr ni, hogy bárki is demokráciára hivatkozva, ne a munkarend szerint dolgozzon, mert ezzel az egész közösség munkaered­ményét gátolja. A szekszárdi Béke Tsz pél­dául igen helyes irányban kezd te meg a szövetkezeti demok­rácia kiszélesítését. El lehet mondani, hogy a tsz vezetősége a közgyűlés elé terjeszt min­den fontos kérdést és a tagság véleménynyilvánítása után hoz határozatot, amelyet az­után végre is hajtanak. Ennek alapján megjavult a munkafe­gyelem és tervszerűen tudnak minden soronlévő feladatot megvalósítani. Persze ennek a munkának a gyümölcse a zár­számadásnál fog végkép meg­mutatkozni. Az, hogy minden tsz gazda­ságban meghonosodjon a szö­vetkezeti demokrácia, nagyban múlik a párt- és tanácsi szer­vek segítő munkájától is. Nem túlzás megállapítani, hogy a tanács és egyéb állami szervek ellenőrző és segítő munkája a múlt hónapokban sokat javult. Mindig kevesebb az illetékte­len beavatkozás a tsz belső ügyeibe. Nem indult meg azok­ban teljes lendülettel az új helyzetnek megfelelő ellenőrző és segítő munka, és így elég sok kérdésben termelőszövet­kezeteink tanácstalanok. Pél­dául a belső működési rend ki­dolgozása, a szövetkezeti de­mokrácia alkalmazásának ki- szélesítése, gazdasági, üzemi, szervezési és rendezési kérdé­sek, stb. Tehát a belső demokratikus élet kialakításába és a gazda­sági feladatokban sokkal több és gyakorlatiasabb segítséget kell adni termelőszövetkezete­inknek. Helyes volna a sajtó hasábjain keresztül is több konkrét, fontos feladatra fel­hívni a figyelmet, sőt egy-egy fontosabb elvi kérdést vitára bocsájtani, hogy a hasznos ta­pasztalatokat széles körben tudnák a tsz gazdaságok alkal­mazni. Zsuró György Szekszárd Városi Tanács V. B. elnökhelyettes. Nagy kedvezményeket kapnak a fűszerpaprika termelők A fűszerpaprika zárt körze­tén belül azokat az egyéni ter­melőket, akiknek a szántóföldi területe a két kataszteri holdat nem haladja meg, és legalább egy kataszteri holdon fűszer- paprikát termelnek, mentesíte­ni kell a kenyérgabona vetési kötelezettsége alól. Az 1957. évtől kezdődően a szerződéssel lekötött fűszer­paprika-terület után egysze­res termény- és húsbeadási mentességet kell adni a ter­melőknek. A fűszerpaprika fűzési ará­nyának növelése, valamint az export biztosítása érdekében az 1956-os évben fűzési és utóérlelési díj fejében a termelőknek mázsánként 70 forintot kell fizetni, az 1957. évtől pedig a felfűzött és utóérlelt fűszerpaprika mázsánkénti átvéleti árát 340 forintban, a fűzetlenül átadott fűszerpaprika átvé­teli árát pedig 270 forintban kell megállapítani. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és a termelő társu­lások (szakcsoportok) részére 200 mázsánál nagyobb mennyi­ségű fűzött paprika átadása esetén mennyiségi prémiumot kell fizetni az alábbiak sze­rint: 201—400 mázsa fűzöttpaprika átadása esetén a prémium az átvételi ár 5 százaléka, 401— 600 mázsa fűzöttpaprikaát- adása esetén a prémium az átvételi ár 10 százaléka 600 mázsánál nagyobb meny- nyiségű fűzöttpaprika át­adása esetén a prémium az átvételi ár 15 százaléka. A fűszerpaprika termelési zárt körzetek megyénkben a szekszárdi járásban: Bogyiszló, Decs, Fadd, Fácánkert, Alsó­nyék, Mözs, Sióagárd, Öcsény, Tengelic és Tolna községek, va lamint Szekszárd városa. A paksi járásban: Gerjen és Dunaszentgyörgy községek.

Next

/
Thumbnails
Contents