Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-14 / 191. szám
2. TOLNAI NAPLÓ 1956 AUGUSZTUS 14. külföldi hírek Országunk szilárdan tartja magát az önrendelkezés és a világbéke elveihez Nasszer elnök rádióbeszéde Kairó (MTI). Nasszer elnök vasárnap este a kairói rádión keresztül beszédet intézett Egyiptom népéhez. Beszédében — hírügynökségi jelentések sze rint — többek között a következőket mondotta: — Néhány nappal ezelőtt már azon a ponton voltam, hogy bejelentem: hajlandó vagyok elmenni Londonba, részt- venni az augusztus 16-i értekez létén. — Akkor azt gondoltam, hogy így kimutathatom, menynyire ragaszkodik Egyiptom népe a világbékéhez és a nemzetközi vitás kérdések békés úton történő rendezésének elvéhez. Később azonban, főleg Sir Anthony Eden rádióbeszéde után rájöttem, hogy ennek az értekezletnek a célja az egyiptomi nép megalázása, hogy diktátumot kényszerítsenek rá a gazdasági nyomás és a katonai fenyegetések eszközé vei. — Elhiszik-e, hogy Nagy- Britannia ezt az egész hadjáratot azért szervezi ellenünk, mert megfosztottuk évi 5— 6 millió fontsterling jövedelmé tői? Egyáltalán nem. A kérdés nem ez. Az imperializmus a Szuezi- esatornát, a mi Szuezi-csator- nánkat saját befolyási övezetének tekinti és ezért okozott Londonban és Párizsban olyan nagy felzúdulást az államosításra hozott intézkedésünk. Nasszer elnök leszögezte, hogy az Egyiptom ellen kiváltott hazugsághadjárat „egyre kevésbé tudja félrevezetni a nyugati népeket is“, majd így folytatta: — Hogy valami megközelítő fogalmat adjak, milyen kevés becsületesség sugallta a Szu- ezi-csatoma államosításáról szóló háromhatalmi nyilatkozatot, az alábbi példát fogom idézni: a nyilatkozat ismerteti az 1954- és angol—egyiptomi szerződés nyolcadik cikkelyét, de ennek a cikkelynek csak a második részét idézi, amely az átkelés nemzetközi jellegére vonatkozik, ugyanakkor gondo san ügyel arra, hogy elhallgassa a cikkely első részét, amely leszögezi Egyiptom feltétlen szuverenitását a Szuezi-csator- na felett. — Államosítottuk a csatorna társaságot, amely egyiptomi társaság, de nem magát a csatornát, mert az a mienk, teljesen a mienk, és értelmetlenség lenne azt államosítani. Az elnök elmondotta, hogy Egyiptom a napokban elutasította a nemzetközi bank 350 mii lió fontc« kölcsönajánlatát, mert azt elfogadhatatlan feltételhez kötötték, majd ezután a nyugaton folyó katonai előkészületekről szólva kijelentette: — Nem félünk tőlük. Valamennyi arab nép hajlandó utolsó csepp vérét kiontani Egyiptom védelméért. Készek vagyunk a totális háborúra, amilyent most az algériai nép vív a francia gyarmatosítók ellen, mint amilyent a hős vietnami nép vívott ellene. Békében akarunk élni, de nem riadunk vissza attól, hogy megvédjük hazánk jogait, bármi legyen is az ára. — A nyugat azzal vádol engem, hogy az imperialista befolyás elleni pár arab mozgalomnak kezdeményezője vagyok, vajon az embereket ostobáknak tartják? Kérdem önöktől, akik engem hallgatnak: valóban hiszik-e, hogy egy ember, még ha lángeszű és rendkívül befolyásos ember is, egyik napról a másikra meg tudjon szervezni egy olyan hatalmas szolidaritási mozgalmat, amely most mutatkozik meg az Oslo (TASZSZ). A baráti látogatás keretében Oslóban horgonyzott szovjet hadihajók Csabanyenko tengernagynak, az északi flotta parancsnokának parancsnoksága alatt kifutottak az oslói kikötőből. országok tucatjaiban Egyiptom mellett? — Megmutatkozott, hogy mindezek a népek a Távol-Kelettől a Közel-Keletig megértet ték, hogy nemcsak Egyiptomnak a csatorna feletti szuverenitásáról, hanem jövőbeni függetlenségükről van szó. Egy emberként fognak felkelni hogy megvédjenek bennünket és nem várják meg Gamel Abdel Nasszer parancsait. E népek nagyon jól tudják, hogy Egyiptomnak nincsenek terjeszkedési szándékai, mint a nyugat állítja, de tudják azt is, hogy országunk szilárdan tartja magát az önrendelkezés és a világbéke elveihez. Az ENSZ-ben éppen úgy, mint Bandungban, vagy Brioniban kifejezésre juttattuk ragaszkodásunkat a nemzetközi vitás kérdések békés úton történő rendezésének elvéhez. — A francia és az angol kormány, viszont bebizonyította, hogy távolról sem teszi magáévá ezeket az elveket. Tekintsenek csak arra, mit csinálnak a franciák Algériában. Hány alkalmuk lett volna már békésen rendezni ezt az ügyet, de mit tettek? Félmillió katonát küldetek Algériába, hogy a végsőkig vigyék a hős algériai nép elleni háborút. Sőt ezzel sem elégedtek meg, még többet akarnak mozgósítani, hogy ellenünk is agressziót indítsanak. Nasszer elnök befejezésül kijelentette: — Bízunk a népben. A nép segít bennünket, mint ahogy a múltban is tette. Harcolni fogunk és ha kell, meghalunk jogunkért, függetlenségünkért, szuverenitásunkért! ipw < i. i . i. 1 • ú- .*.'mh'fít A szovjet tengerészek búcsúz tatására a borús idő ellenére az oslói a főváros-környéki lakosok ezrei jelentek meg Oslo központi kikötőjében. A búcsúz tatás rendkívül forró és szívélyes volt. Róma (MTI). Valamennyi politikai irányzathoz tartozó olasz szakszervezeti szervezet úgy határozott, hogy a hétfői napot minden olasz dolgozó számára nemzeti gyásznapnak fogják tekinteni a marcinelle-i bányászszerencsétlenség első áldozatai eltemetésének alkalmából. • Uj-Delhi (Uj Kína). A Lók Szabha (népi kamara), az indiai parlament képviselőháza pénteken megszavazta az államok átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. A sokat vitatott törvényjavaslatot a harmadik olvasás után egyhangúlag szavazta meg a népi kamara. A törvényjavaslat ezek után a Rad- zsija Szabha (államok kamarája), a parlament felsőháza plé kerül. A terv értelmében az Indiai Unió huszonhét tagállama helyett csak 18 lesz. Az új államok hivatalos megalakulásának eredetileg október 1-re kitűzött időpontját november 1-re halasztják. * Berlin (TASZSZ). A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói augusztus 13-án emlékez tek meg Karl Liebknecht születésének 85. évfordulójáról. A Neues Deutschland vezércikkében emlékeztet arra a harcra, amelyet Kari Liebesk- necht a német dolgozók érdekeiért, a német imperializmus ellen vívott. A lap hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban testet öltenek azok a nagy eszmék, amelyekért Liebecknecht harcolt és életét adta. * Az AFP jelentése szerint az egyiptomi döntés ismeretessé válása után londoni diplomáéi ái körökben kifej ezésré jutott az a vélemény, hogy a három nyugati kormány nem fogja elfogadni a konstantinápolyi konvenció aláíró hatalma it, valamint a Szuezi-csatornát igénybevevő minden más országot magában foglaló értekez let összehívásának egyiptomi javaslatát. Szovjet hadihajók látogatása Oslóban KOMMENTÁR A szuezi kérdés változatlanul a világ érdeklődésének középpontjában van. Nasszer elnök vasárnapi rádióbeszédében, amikor közölte hogy Egyiptom nem vesz részt a londoni konferencián, kimond ta az utolsó szót: ismét és a leghatározottabban leszögezte, hogy Egyiptom jogosan, az egyiptomi nép érdekeinek megfelelően járt el. — De ugyanakkor, amikor visszautasította a londoni meghívást leleplezte az imperialistákat is, akik a Szuezi- csatornát saját befolyási övezetüknek tekintik. Az imperialista hatalmak egyre jobban elszigetelődnek a szuezi-kérdésben. Az arab államok egységesen Egyiptom elvitathatatlan jogát támogatják, mert tudják, hogy a szuezi kérdés jóval több, mint a csatorna államosítása. Itt mint Nasszer elnök is rámutatott vasárnapi beszédében, az arab országok függetlenségéről is szó van s ha az arab államok Egyiptom mellett állnak ki, tulajdonképpen saját Az AFP kairói jelentése szerint az Arab Liga politikai bizottságának augusztus 12-i ülésén egyöntetűen hozott határo. zata a Szuezi-csatorna kérdésében a többi között ezeket állapítja meg: „Az arab országok Egyiptommal azonos álláspontra helyezkednek és teljes mértékben támogatják mindazokat az intézkedéseket, amelyekhez Szombaton a késő esti órákban rendkívül heves viharok dúltak a Dunántúlon. A szub- rópikus eredetű meleg és az északnyugat, Ausztria, Csehszlovákia felől beáramló hűvö- ebb légtömegek ugyanis hazánk felett találkoztak, s a kialakult ciklon hatására igen erős helyi szélviharok keletkeztek. Az egyes széllökések sebessége meghaladta az óránkénti 100 kilométert. A legerősebb viharokat Veszprém és Somogy meszuverénitásukat védelnsaeik. A londoni konferenciára meghívott 24 ország közül 28 elfogadta a meghívást s Londonban kijelentették, hogy Egyiptom távolmaradása ellenére is megtartják az értekezletet. A csütörtökön kezdődé konferencia eredménye egyelőre bizonytalan, hisz habozó magatartást tanúsít olyan nagyhatalom is, mint az Egye sült Államok. Nasszer bátor és határozott kiállása azonban azt mutatja, hogy Bgyip_ tóm felkészült az esetleges agresszióra is. Ma egyre többen kérdezik, sikerül-e békés úton megolda_ ni a szuezi kérdést? Nasszer elnök félreérthetetlenül kijelentette, hogy Egyiptom a világbéke elveihez tartja magát. Ez, s nem utolsósorban az a világszerte megnyilvánuló rokonszenv* amely Nasszer lépését mindenütt, így Magyar szágon is kíséri, arra enged következtetni, hogy az imperialisták ezúttal is kénytelenek lesznek beletörődni ebbe az újabb kudarcba. Egyiptom kénytelen lesi folyamodni.“ Az arab országok — hangsúlyozza a határozat — elitélik az Egyiptom ellen irányaié fenyegetéseket és azt a véleményüket fejezik ki, hogy a jele* légi nehézségekből kivezető utat békés módon, az ENSZ alapokmányának megfelelően kell keresni. gyéből jelentették, az Ipoly melletti Letkésen pedig ezen a napon 53 milliméternyi esi esett. A hűvös levegő hatására hétfőn hajnalban 8—9 fokig sü- lyedt a hőmérséklet. Most délnyugati áramlással újabb fel- melegedés következik, amit ismét hűvösebb idő követ. A közeli napokban tehát ingadozó, változékony időjárásra számíthatunk. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet Csatornaásó-gép a „Sz. M. Kirov44 kolhozban (65. folytatás) Egy ideig gyárakban dolgozott és a háborús konjunktúra idején annyi tőkét kapart össze, amennyivel megvehette ezt az éttermet. Az én szememben hihetetlen gazdagságnak tűnt ez, — Ha nekem Torontó főutcáján egyszer egy ilyen éttermem lehetne? Még elképzelésnek *is merész volt az én akkori helyze temben. A gazda a konyhára irányított. Megmutatta, mi lesz a dolgom és a lelkemre kötötte — úgy ügyeljek az edények tisztaságára, hogy arra panasz ne legyen, és ezért kapok hetehte huszonöt dollárt. Először azt hittem, rosszul hallottam, és mégegyszer megkérdeztem: — Mennyit fizet? — Talán kevés? — Nem, egyáltalán nem kevés . . . ügy gondolja, hogy én hetente huszonöt dollárt kapok... két hétre ötvenet? — ügy van. . . egy hónapra százat. — De hiszen . . . olyan tiszták lesznek azok az edények ... de olyan tiszták. Tessék kérni tőlem bármit, szívesen megteszem, mert én nagyon köszönöm, hogy ilyen jó hozzám. — No, no . .. hagyjuk a há- lálkodást. Rendes háznál ez jár ezért a munkáért. Olyan kedvem kerekedett, hogy egész nap fütyörésztem. Olyan könnyű, olyan biztatóan szépnek Ígérkezett újból az élet. Na hallja, két és félszer annyit keresek itt egy hónap alatt, mint kint a farmon. Ez azután igen. Nem csodálom, most már — igazuk volt azoknak, akik arról regéltek, hogy minden valamire való ember, élelmes bevándorló, aki nagy szerencsét csinált ide- kint, — mosogató gyerekként kezdte . . . Egyszerre nagyon szép lett a város. Már nem voltam benne idegen. Az enyém lett, hiszen ha nem több volt ebben a nagy kőrengetegben egy kis füstös, gázszagú, mosó- gatólével agyonitatott levegőjű kis konyha, ahova minden nap pontos időben bemehettem, ahol az én kezem fogásának megfelelően voltak az edények, amire hivatkozhattam, ami mögöttem volt. Már nem vagyok kósza csavargó, akit mindenki arrább lökhet. Biztos talajra álltam ... Nosza Adám, az első lépés sikerült, csak így tovább. A farmok itt nem adnak nagy jövőt. Most láttam csak igazán, hogy a farmokra a nagyon elesett, a nagyon szerencsétlen emberek mennek. Mindenki a farmot zsige- reli L . . Mindenki könnyen akar, könnyen szeretne élni és a könnyebbséget a földtől várja. Odahaza, minálunk Magyar- országon, egyebet sem hallottam, mint a mezőgazdaság gépesítését, a paraszti munka megkönnyítését. . . csak azt, hogy a gépek segítségével milyen jó lesz, mennyivel, többet terem a föld és minél több gép dübörög kint a földeken, annál olcsóbb lesz minden. A vendéglőben nem az én feladatom volt a kalkulálás, de akaratlanul. Is meghallott egyet s mást az ember . . . 1954 tavasza lehetett akkor. A gazda napról napra jobban panaszkodott a drágaságra. Egyre drágább lett a kenyér, a káposzta. a hús, a tej ... Először nem értettem a dolgot. Hogy lehet ez? Hiszen amíg a farmon dolgoztam, a farmer arra panaszkodott, hogy egyre alacsonyabb áron kell minden terméket a piacra vinni . . . Furcsa kettősség, a farmon lefelé, itt bent a városban meg felfelé mentek az árak. Az igazsághoz hozzá tartozik — nem hiszem, hogy lenne még a világon olyan •gépesített mezőgazdaság, mint az amerikai... és hiába a gép, az árak nem csökkennek, hiába az esetleges gazdag termés . .. a városokban egyre drágább az élet. Egyszer mondtam is a gazdának: — Hallja, én ezt nem értem. Amikor Befellastban dolgoztam a farmon, a tejet sokszor a kis folyóba öntöttük ... Itt meg olyan magas az ára, hogy alig lehet megfizetni. Az öreg erre homlokára tolta a szemüvegét. Figyelmesen végignézett. — Téged érdekelnek ezek a dolgok? — Csak feltűnt nekem ... — Nem ismered még az itteni életet, az emberek gondolkozását.. . — Furcsa egy gondolkozás, az biztos. — Ez a kapitalizmus, fiam ... Aki bírja, marja. Itt most a kereskedők kezében van a hatalom, mert akié a tőke, azé a hatalom — ez Amerika nagy „igazsága” ... és itt minálunk mindenki a másik ember bőrén és munkáján igyekszik meggazdagodni. És úgy van az, hogy aki dolgozik, az nem ér rá pénzt, tőkét keresni... — És a hír? A nagy szerencse? — A hír kósza. A szerencse meg nagyon ritka madár. Húsz esztendő alatt sokezer embert láttam/ aki mind odaátról, az óhazából jött. Nem mondom, akadt közöttük szerencsés. Voltak, akik összekuporgattak néhány dollárt és a háború alatt hadi gyárak részvényeibe fektették a pénzt. . . Amíg a háború tartott, addig jó osztalékot hozott ez a pénz, mert egyre nagyobb nyereséggel dolgozott a hadiipar... de amióta befejeződött a világháború és Európában lassan talpra áll a német hadiipar, a külföldnek nem kell a tank, az ágyú . . . oda a mi hadiiparunk. — Miért? Hiszen nincs béke még a világban? — Ami lőszer Koreában szükséges .azt bőven fedezi az Egyesült Államok ipara, de egyszer annak is vége lesz. Nem lehet örökké háborúzni. Az emberek békét akarnak. (Folytatjuk) Az Észt SZSZK-ban nagy gondot fordítanak a mocsaras vidékek kiszárítására és művelés alá vételére. Ezeket a munkálatokat a gépállomások mellett működő talajjavító gépállomások és talajjavító munkacsapatok végzik el. Ezek a mun kacsapatok technikai berendezéssel, csatornaásó gépekkel, bulldózerekkel, kőlazítógépekkel, különleges ekékkel rendel keznek. A képen: A Pjarnu-Jagupisz-i talajjavító gépállomás dolgozói vízlevezető csatornát ásnak a „Sz. M. Kirov“ kolhozban. Az arab országok Egyiptom mellett Erős viharok a Dunántúlon
