Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-12 / 190. szám
Jrodalom * Iflíívéé&et * Tliidomány CZUCZOR GERGELY: I» I' (» I» I» Hunyadi Ki áll amott a szirttetőn, Hunyad magas falánál, S körültekint a sík mezőn Az esti fénysugárnál? Hunyadi ő, az ősz vitéz, Hazáját most nem űzi vész, Várába szállt nyugodni. „De hírnök jő s pihegve szól: „Uram, hatalmad eldűlt, Hazádon nem kormánykodol, A polcra már Ulrik ült“. „Ha úgy akarta a király, Hunyadi akkor félreáll.“ Mond és marad nyugodtan. Más hírnök is jő csak hamar: „Törnek reád, uram félj, A főnemesség nyelve mar, Előlük, mint lehet, térj.“ „Hogy törnek rám, hihetni bár, De úgy nem, mint török, tatár.“ Mond és marad nyugodtan. „Uram, hős vajda, véredet Szomjúzza egy gonosz szív S hogy oltsa fényes éltedet Külföldre álnokul hív.“ „Rám célza már nem egy halál, S ha Isten hagyja, eltalál.“ Mond, és marad nyugodtan. S a mint fennáll, a mint lenéz Nyugalmasan szívében, Habos lovon fut egy vitéz, Vérlobogó kezében, S kiált: „édes hazánk oda, Nyakunkon a török hada, Siet kivívni Nándort.“ „Pogány jő? Hah! nem tűrhetem — Mond, és tűnik nyugalma, - Magyar hazán és nemzeten Nem dúl pogány hatalma.“ S acélt ragad, lovára kap, Csatáz, vív, izzad éj és nap, S míg nem győz, nincs nyugalma. HUNYADI JÁNOS TTunyadi János a magyar történelem legkiemelkedőbb, európai jelentőségű alakja. Augusztus 11-én lesz halálának 500. évfordulója. Neve ^elválaszthatatlan a török elleni fh arcoktól. A magyar nép szinte az állam alapítástól kezdve harcolt ide- igen hódító^ ellen. így a némelyek, kunok bizánciak, tatárok (•támadása ellen. A XV. századiból kezdve a fő veszély a lj török. i1 A török, legyőzve kisázsiai < [ellenfeleit, átkelt a Balkánra azzal a szándékkal, hogy meg- ihódítsa Európát. Hajtotta a törököket a hódítás, zsákmány-, iszerzés, kegyetlenkedés vágya, (•a világuralomra való törekvés {és a „szent harc” jelszava. I Magyarországon az erők ösz- szefogására lett volna szükség a törökkel szemben. Itt azon_ ban feudális anarchia dúlt. Az urajj sanyargatták a népet és i egymás ellen hadakoztak, vagyonukat iparkodtak növelni. Az ország urai közül csak Hunyadi János gondolt az erők összefogására, a török kiűzésére Európából. Hunyadi János apja a havas- alföldi román fejedelemségből származott, onnan költözött Magyarországra. 1409-ben megkapta Vajdahunyad várát. Jánost katonának nevelték. Hamarosan Zsigmond király szolgálatába lépett. Két évet töltött £ milánói fejedelem udvarában. Megismerte az ottani hadviselés és sererszervezés módját, majd Prágában járt, ahol a huszita forradalmi hadviselést tanulmányozta. A harmincas évek végén a déli frontra került és sikeres török elleni harcok jutalmául mind nagyobb és nagyobb mél-; tóságokat kapott. így Szörényi bán, erdélyi vajda, temesi ispán nándorfehérvári (belgrádi) főkapitány lett. Ezek a tisztségek hatalmas birtokadományozással jártak. Hunyadi ezek révén az ország leggazdagabb földesurává vált. (4,200.000 kh föld ezen 28 vár, 57 város, 1000 falu.) Különbözött azonban Hunyadi a többi nagyúrtól abban, hogy jövedelmét a honvédelem szolgálatába állította. a z 1440-es évek elején a törökök már nemcsak a határvidéket támadták, hanem egészen a Marosig pusztították az országot, „Bárhol, bármilyen rejtekúton próbáltak behatolni a török csapatok, mindannyiszor megverték őket” — írta az egyik krónikás, Gyula- fehérvárott aratta első nagyobb győzelmét Hunyadi János. Majd amikor ennek megbosszulására indult a török mintegy 70—80 ezer emberrel, Hunyadi kis sereggel (15.000 ember) eléje ment és ,készen inkább meghalni, mint elnézni a gondjaira bízott nép pusztulását”, ügyes vezetéssel a túlerő ellenére is sikerült a török hadsereget megverni. Megdőlt a török legyőzhetetlenségébe vetett hit. Hunyadi régi elgondolását akarta megvalósítani. A török feltartóztatása helyett támadó hadjáratot indított. Ezt szolgálta az 1443- ban megindított „hosszú hadjárat”. (Négy hónapig tartott.) Kisebb-nagyobb ütközetek láncolatával egészen s Balkánhegységig űzte a törököt A kemény tél, a felszerelés és az utánpótlás hiánya visszafordulásra késztette. A török szultán azonban igen nehéz helyzetbe került és békét kért. A hadjárat sikerére fellángolt a balkáni népek függetlenségi harca. Legsikeresebben folyt az albánok harca Szkander bég vezetésével. A pápa ösztönzésére, megfelelő segítség kilátásba helyezé_ sével, a magyar király a békét megszegve, 1444-ben újabb támadást indított a törö^ ellen. Az összecsapás Várnánál követ kezett be. Itt főként a segítség elmaradása, továbbá a király elhamarkodott közbelépése miatt, vereséggel végződött. A király is ott pusztult, Hunyadinak nagynehezen sikerült elmenekülnie. Nem volt királya az országnak. A nagyurak egy ideig megosztva gyakorolták a hatalmat, majd 1446-ban Hunyadit kormányzóvá választót, ták. Ebben a minőségben az erők összefogásán fáradozott. Terve az urak ellenállásán megbukott. 1452- ben trónralépett V. László király. Hunyadi kormányzósága megszűnt. Országos főkapitány lett. Az ország megvédésének gondja továbbra is vállain nyugodott. 1453- ban a török elfoglalta Konstantinápolyi. II. Mohamed Európa országait egymásután akarta leigázni. „Egy isten uralkodik az égben, illik, hogy egy fejedelem uralkodjék £ földön” — hangoztatta. Nándorfehérvár (Belgrad) hódító útjába esett. Mind Magyarországon, mind Európában tisztában voltak a török támadás jelentőségével. Keresztes háborút hirdettek Magyarországon és külföldön is. A gyülekezés lassan ment. Ekkor Hunyadi János vette kezébe a toborzást. Hívó szavára csapatostul ömlött a nép Nándorfehérvár alá. „Tódulva jönnek, mint a hóvihar” — mondta Szilágyi Mihály, a vár kapitánya. „Nem volt köztük egy nagyúr, egy nemes sem” — jelentették a külföldi követek. „A király úr vadászni ment, s vissza se jött többé” — írta a pápa követe. Ilyen körülmények között vette körül a 100.000 főnél nagyobb török sereg a várat 1456 júniu_ sában. A védők száma 5000 körül volt. Adózzunk Vörösmarty emlékének! K öröskörül, a végtelennek tűnő táj, a dombba ívelő emelkedések, a lankákba lejtő völgyek övezik Bonyhád-Bör- zsönyben azt a házat, amelyben a Perezel-család töltötte nyári pihenőit, s amelyben Vö_ rösmarty is lakott hosszú ideig, amikor Pestről Perczelék hez került az akkor még csak szárnyait bontogató, de nagy tehetségnek ígérkező fiatal költő. Itt ismerkedett meg Perczel Etelkával, akihez mélységes szerelem fűzte és aki nem egy de számos versének lett az ihle- tője. Itt illette Csokonai például Lilla névvel a szeretett leányt. Itt írta hozzá „Csaba” álnéven első szerelmi. varseit. Egyáltalán nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ezek az évek érlelték igazán költővé Vörösmartyt, aki később megírta a Zalán futá- sá-t, a Csongor és Tüwdé-t, a Délsziget-et. Itt érett igazán naggyá a Szózat költője, ezek az évek jelentették pályafytásá nak az alapját. Ezek a gondolatok jutottak az eszembe ,amikor ott álltam a ház előtt, amelyben Vörösmarty élt és alkotott s ahol ifjúságának jelentős részét töltötte. S most, ISO—140 év múltán mi ez az épület? Mondhatnák azt is, hogy egy készülő romhalmaz. A falai megrepe_ deztek, az ablakokat ismeretlen kezek széthordták. Az épület földszintjén a bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövetkezet nyúl- tenyészetet rendezett be, az emeleti szobákat pedig műtrágyaraktárnak kaszálják. Óh, emberi bölcsesség ne hagyj el! Nyúltenyészet és műtrágyarak. tár egy műemléknek nevezhető épületben! Vajon gondolt-e valaha Vörösmarty arra, hogy szó báját, ahol alkotott, ilyen nemes célra használják fel?! — Aligha. Megengedhetetlen cselekedet volt ez, bárkitől is származott a gondolat. Nagyon csodálkozom, hogy a műemlékekkel foglalkozó országos bizottság még nem figyelt fel erre a íe~ lenségre. Sajnálatraméltó, hogy járási, megyei de még országos szerveink is szemet hunynak efelett. Tavaly a megyei DISZ-bL zottság kezdeményezésére indult egy mozgalom, hogy minden diák egy-két forinttal járuljon hozzá a Perczel-ház helyreállításához. Ez a mozgalom még a kezdet kezdetén megbukott, mert a gyűjtéshez szükséges engedélyt nem adták meg az illetékes szervek. Próbálkozzunk meg vele most. Talán nagyobb sikerrel jár. Ha minden általános és középiskolás csak egy-két forintot ad a megtakarított pénzéből, akkor is óriási összegre teszünk szert. De nem hinném, ha e mozgalom megindul, hogy a megye felnőtt lakossága és államunk elzárkózna e nemes cél támoga_ tása elől. A bonyhádi plébánián számos kézirata található Vörös martynak. Ezenkívül eredeti ki adású könyve is fellelhető. — Minden bizonnyal felajánlanák a megnyitandó Vörösmarty. múzeum részére. Több olyan kifogás merült fel, hogy nem lenne látogatottsága ennek a múzeumnak. Ettől nem kell tartania senkinek. Közel van Bonyhádhoz és a Vendéglátó Vállalat még egy kis kerthelyiséget is nyithat itt Adózzunk Vörösmarty emlékének, hiszen a reformkorszak legnagyobb költője, a „világos. ság fejedelme” megérdemel ennyi megbecsülést. KOVÁCS JÓZSEF. H unyadi a kis védősereghez erősítést akart beküldeni. A Duna felől tudott rést ütni. A Duna mellett lévő dereglyéket, csónakokat megfelelően felszerelve és tapasztalt ottani hajósokra bízva, a török hajóhadat mgtámadták és ötórás kemény küzdelem után szétszórták. Most már sikerült a várba erősítést küldeni. Július 21-én indította el a szultán az általános rohamot. Elkeseredett, véres küzdelem után azonban a szultán elvonult. — ,Aki maga akart uralkodni, az egész földkerekségen... paraszti kéz verte le...” — írta a krónikás. Ez a győzelem világraszóló volt. Meggyengítette a török hatalmát, a déli szomszédainkra nehezedő nyomás enyhült és - töröknek két emberöltőn át elment a kedve attól, hogy ismét Magyarország meghódítására törjön. A belgrádi győzelem a hazáját védő nép győzhetetlenségének örök emléke. Hunyadi János nem sokkal 3 győzelem után, agusztus 11-én meghalt. Meg halt az a hős, aki „minden vitéz embernek példája lehet”. (Zrínyi.) Hunyadi János történelmi példája abban mutat kozik meg, hogy felismerte a törökellenes harcot, igyekezett minden erőt összpontosítani en nek az érdekében. így hirdette a nemzetközi összefogást — összefogott a balkáni népekkel és mert a magyar népre támaszkodni. Az az ország nem veszhet el, amelyet a nép véd. TT aladó politikát folytatott “ a töröktől, ettől a pusztító, reakciós hatalomtól fenyegetett népek érdekeit védte. Seregének erejét a zsoldosok és a népfelkelők adták. A támadás híve volt. A túlerőben lévő törökkel szemben gyors és meglepetésszerű támadással — eredményesen harcolt. Cselekedetei naggyá, híressé tették saját korában, ö volt akkor „a törökök egyetlen félelme.” ötszáz éve él népünk tudatában Hunyadi alakja. A hős és a nép összefogása nagy erőt jelentett. Nevét versben, énekben hirdették a magyarok és a déli népek, ahogyan Arany János írta: „Most is vallják, egyre dallják Szerbhon ifjai, leányi, Guzlicájok hangja mellett ki volt Jankó Szibinyáni. De a magyar ajakon is neve, híre általános: Mert hisz? él még, él öröké a dicső Hunyadi János.” (Arany: Szibinyáni Jánk.) UNDI KÁROLY, a TTIT történelmi szakosztályának tagja. Ha mégegyszer kezdeném ... Az idő rohan, megállítani nem lehet, s aki mégis ilyen tervvel, vagy szándékkal lépne az élet porondjára, az elbukik, el kell, hogy bukjon. Nemcsak a történelmi változásokat, a fejlődést nem lehet megállítani, hanem a percek egymás után- jának múlását sem. Amikor az ember átlépi élet útjának delét, amikor nincs többé felfelé ívelés, az elért eredmények magas pontja min dig messzebb kerül, s hiába minden erőfeszítés, nincs már meg az az erő, ami még egyszeri fellendítése, betetőzze az eddig elért eredményeket. Ha van, akkor csak múló fellángolás. Amikor egy ember keze megremeg, amikor újjai ősz- hajtincsekbe túrnak, amikor észreveszi, hogy mennyi sok szép boldog emlék van mögötte: e pillanatban eszébe jut és felteszi magának a kérdést: Ha mégegyszer kezdeném, vajon így kezdeném-e?... Sokan azt mondják, hogy más pályát, más élethivatást tűznének maguk elé. Csalódtak talán, vagy megúnták a munkát, amit végeztek? Nem tudni, s azok az emberek, akik nem értek rá csalódni az életben, azt válaszolják önmaguknak, hogy újra csak így kezdenék, szívesen vé gigjámák mégegyszer az életnek azt az útját, melyet egyszer már megtettek, s ami kellemetlen órái mellett boldog perceket is adott. Peres Árpád ... Ki ő? ... Egy ember a sok közül, akik a gyér meki agyról letépték a fátylat és megtanították meglátni a szépet. Nem félrelebbentették a fátylat, hanem letépték, és nemcsak a betűvetésre tanították meg, hanem észrevenni azt a szépet, azt a jót és hasznosat, amit a leírt betű rejt, ami a leírt betű mögött van. Tanító... Megőszült már, s talán nincs annyi ősz haja, ahány gyermek nek a kezébe adta a ceruzát és ahányat megtanított a bűvös „a“ betű leírására. Nem idős, még csak ősz, nem fáradt még el, csak néha megremeg a keze és nem jutott még eszébe megkérdezni önmagától, hogy ha még egyszer kezdené, hogyan kezdené. Én kérdeztem meg tőle, és egy kicsit zavartan felelt, mint, akinek azt mondják, hogy elvégezte feladatát, nem bánta-e meg? Nehéz és éppen ezért szép munka volt, de nincs még befejezve. Úgy érzi ő is, hogy van még tennivalója... Mi?... Sok, sok... Tőle még sokat várnak az emberek Nagyszokolyban. Ha végigmegy az utcán, az jut a gyerekek eszébe, hogy ez a tanítóbácsi tanít majd meg minket írni, olvasni, számolni. Ha a felnőttekkel találkozik, azok nem az iskola életéről ér deklődnek, hanem azt kérdezik, hogy mit játszik a kultúrcso- port legközelebb. Vagy az utóbbi időben: — Árpád bácsi nagyon jó volt az a strófa... — Talán verset ír öreg fejjel az ősz tanító? Nem nem verset. Miről is írna? A szerelem már rég elmúlt az ő életéből, ami megmaradt belőle, az a melegség már nem szül kérő rímet. És nem is akar ő zengő rímekkel dalolni. Mégis hasonlót ír. A faluban tudják, de az idegen nem tud mire gondolni. Pedig egyszerű, csak meg kell hallgatni reggel, vagy este a hangosbemondót, ahol rímes szöveget olvasnak be a legjobb cséplőbrigádról, legszorgosabb aratóról, vagy éppen a molnár ról, aki az új búzából őrölt már fehér lisztet. S ezeket a rímes köszöntőket ő, Peres Árpád írja... Az asztala tele van papírlapokkal... Nyár. van, szünidő, miért nem pihen, hisz egész évben eL fáradhatott és beteg is volt a közelmúltban? — Nem tudok, — feleli egy- szenien, s a többit már csak úgy gondolja utána ős is, én is, hogy neki az a pihenés, ha valami^ dolgozik. Mindegy hogy mit, csak hasznosat. Ha látja, hogy jó, amit csinál, akkor úgy érzi, hogy megpihent, talán annak az embernek a vállán, aki — nem mondja ki, de gondolja — „Köszönöm Árpád bátyám.” És Peres Árpád, ha mégegyszer kezdené, újra csak itt kezdené. BUNI GÉZA.
