Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 AUGUSZTUS 7. fl Borba a jugoszláv külpolitikáról Hazautazott a lengyel parlament küldöttsége Á szuezi kérdés hírei Hétfőn délelőtt elutazott Buda pestről a lengyel parlament kül­döttsége, amely Stanislaw Kul- czinskynak, a szejm elnökhelyet­tesének, a szejm külügyi bizott­sága elnökének vezetésével két hétig tartózkodott Magyarorszá. gon. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Rónai Sándor ,az országgyűlés elnöke, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, Szalai Béla az MDP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés külügyi bizottságá­nak elnöke, Kristóf István az Elnöki Tanács titkára, a poli­tikai és kultúrális élet több más kiválósága. Jelen volt a búcsúz­tatáson Adam Willmann, a Len gyei Népköztársaság magyaror­szági rendkívüli és meghatalma. zott nagykövete és a nagykövet­ség több tagja. Stanislaw Kulczinsky a dele­gáció vezetője elutazása előtt beszédet mondott és hangsú­lyozta: — Arra a meggyőződésre ju­tottunk. hogy gazdasági és kul­turális életünk számos területén nagyobb és könnyebb eredmé­nyeket érünk majd el, ha még szorosabban együttműködünk ha még szélesebb körben cseréljük A Die Press című osztrák lap budapesti tudósítójának tol Iából cikket közöl a magyar országgyűlés múltheti munká­járól. Az osztrák újságíró meg­állapítja; „A küldöttségeket tekintve, alig lehet különbséget felfedez­ni a nyugati parlamentek és a magyar országgyűlés ülései kö­zött. Kellemesen érintett, hogy a magyar törvényhozás házá­ban senki sem kért igazolványt tőlem. Be kell vallanom, hogy szigorúbbnak képzeltem egy népi demokratikus ország biz­(6Q. folytatás.) Tiszavirág! Millió kis kérész remeg, hullámzik a víz fölött, mint alacsonyra ereszkedett zizegő kékesszürke felhő... és ebből az élő felhőből halott eső potyog a vízre . .. hullik, hullik a sok szerelmes apró Tisza virág ... Robogó személyautó féke zett a pad előtt csikorogva. Magamhoz sem tértem az ál­modozásból, amikor az ellenke­ző oldalról ugyancsak egy sze mélyautó állt a másik elé és a következő pillanatban, jobb­oldalról felbukkant az elhagyott parki úton a harmadik luxus­kocsi. Revolver dőrrent és a közre­fogott autóból kiugrott a soffőr. Kár volt neki, mert kettőt sem lépett és máris hö rögve nyúlott el a sóderos úton. Ijedtemben valósággal leestem a pádról. A reszkető életösztön hajtott kúszva a bokrok közé. El sem tudtam képzelni mi ját­szódik előttem... A szívem majd kiugrott a torkomon. Rémülten vájtam körmeimet a fűbe. Három férfi rohant a közrefogott autóhoz. Amint ki­rántották az autó hátsó ajtaját, az egyik arcáról lecsúszott a háromszögletű fekete selyem­kendő — majdnem hangosan kiáltottam. Erdősi volt, határo­zottan megismertem. Vékony ceruza bajusz, beesett, sovány, gödrös arc ... és micsoda féléi, mes tűz szikrázott összehúzott szeméből. Mozdulni sem mer­tem. A hatalmas parkban nem ki tapasztalatainkat. Meghatot- tan állapítottuk meg. hogy régi barátságunk, amelyet évszáza­dok közös harca és munkája ko­vácsolt ki, elevenen él ma is a Magyar Népköztársaságban. — Meg vagyok arról győződve, hogy e mindkét ország számára oly szükséges barátság tovább is virágozni fog a békéért, a szocialista demokráciáért, né- paink magas életszínvonaláért, fejlett kultúrájáért vívott harc­ban. Szavaira Rónai Sándor az or­szággyűlés elnöke válaszolt. — Azzal a meggyőződéssel búcsúzunk, — mondotta —, hogy a szocializmust építő mun­kánk során sokszor fogunk még találkozni. — Meggyőződésünk, hogy falvainkat, városainkat jár­va, megismerhették mindazokat a sikereket, amelyeket népünk a szocializmus építése során elért. A rövid ittartózkodásuk során kialakult személyes barátság — úgy érezzük, — mindkét fél szá­mára gyümölcsöző volt és ma­rad. Alkalmunk volt kölcsönösen tanulni egymástól. A lengyel képviselők ezután búcsút vettek a megjelent sze­mélyiségektől, majd külön re­pülőgépük elindult Varsó felé. tonsági intézkedéseit. Teljesen szabadon és ellenőrzés nélkül mozoghattam a párt és az ál­lam legfőbb képviselői között, módom volt beszélgetni velük és igazi parlamenti légkörben éreztem magamat. A nagyszám ban megjelent külföldi sajtó­tudósítók ülőhelye alig 8 mé­ternyire van a miniszteri bár­sonyszékektől, úgyhogy vala­mennyien követhettük a tanács kozás menetét. Munkánkat megkönnyítette, hogy a kül­ügyminisztérium dolgozói kész­ségesen felajánlották tolmácsi szolgálataikat.“ A Hindustan Times azt írja, hogy India „nem tenné oko­san, ha részt venne a londoni értekezleten, amennyiben az értekezletnek az a célja, hogy nemzetközi támogatást biztosítson az Egyiptomra gya- korlandó nyomáshoz.“ * A kairói rádió közölte, hogy az egyiptomi kormány, tekintet tel a nyugati hatalmak maga­tartására, tartalékosakat hív be. Ezen kívül fiatalokat ké­peznek ki, hogy előkészítsék őket a fegyveres ellenállásra. A fiatalok kiképzését külön e célra létesített táborokban foly­tatják. • A sziriai kőolajmunkások szakszervezetének elnöke — a londoni rádió értesülése szerint — kijelentette, hogy ha az im­perialista államok bármilyen lépést tesznek Egyiptom ellen, a sziriai szervezett munkások azonnal el fogják zárni az olaj­vezetékeket. * Az Antara hírügynökség je­lentése szerint Kartavinata az indonéziai parlament elnökhe­lyettese a muzulmán szövetség­párt vezetője a Szuezi csator­na egyiptomi államosításához fűzött hírmagyarázatában ki­jelentette, hogy az Indonéz kormánynak követnie kell Egyiptom példáját és a Hollan­diával kerekasztal-értekezleten kötött szerződések érvényteleni tése után, államosítania kell a fontosabb hajózási társaságo­kat, ültetvényeket és bánya­ipari vállalatokat. • Kairó (MTI). Nasszer elnök vasárnap este tanácskozott az egyiptomi külügyminiszterrel és a forradalmi tanács volt tisztjeivel a kormány tagjaival. Az értekezleten kidolgozták a londoni háromhatalmi nyilat­kozatra adandó egyiptomi vá­lasz főbb pontjait. * Ahmed Izmail az államosított Szuezi csatorna társaság igaz­gatója nyilatkozott a kairói rádióban. Mint az AFP írja, min denekelőtt rámutatott, hogy a társaság 576 tisztviselőjének 53 százaléka egyiptomi állampol­gár. A társaság által foglalkoz­tatott négyezer munkás többsé­ge szintén egyiptomi. Mint mon­dotta, az új igazgatóság körül­belül évi 35 millió egyiptomi font bevételre számít, amelyet az asszuáni gátépítés finanszírozá­sára fordítanak. * A szuezi viszállyal kapcsolat­ban a francia polgári sajtón az előző napok harcias hangulata után némi bizonytalanság vett erőt. A Combat közli Philippe d’Argenlieu köztársasági szocia­lista kijelentését, amely szerint mihelyt tárgyalásokra kerül sor, Nasszer megnyerte a játszmát. Ugyanezt a véleményt fejezi ki a Franc-Tireur is. A lap hang­súlyozta. hogy Nasszernek két biztos szövetségese van, az egyik az idő, amely neki dolgo­zik, a másik két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió semlegessége. Washing­ton azon elhatározása, hogy megengedi amerikai hajóknak, fizessék az egyiptomi társaság­nak a Szuezi csatornán való át­kelés illetékét, az első szakadás a londoni háromhatalmi front­ban. Az illetékek fizetése tárgyá­ban elfoglalt amerikai álláspont a fenntartások ellenére lényegé ben Nasszer erőszakos lépésének de facto elismerése. * A kairól rádió szerint El Badr jemeni trónörökös az egyiptomi fővárosba érkezve ki­jelentette: „Jemen királya, kor­mánya és népe Egyiptomot tá­mogatva és egyetért mindazok­kal az intézkedésekkel, amelye­ket Kairóban foganatosítanak.’’ A trónörökös előzőleg rövid látogatást tett Damaszkuszban. Kairóba érkezve közölte azt is, hogy a sziriai fővárosban talál­kozott Sukri Kuatli köztársasági elnökkel, akivel megbeszélést folytatott a legutóbbi fejlemé­nyekről. „Sziriaiak lelkesen fo­gadták a Szuezi csatorna államo­sításának hírét” — hangoz­tatta. Belgrád, (MTI). A Borba „Alumínium“ című cikkében kommentálja azt a nagyjelen­tőségű megállapodást, amely­nek értelmében a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya messze­menő támogatást nyújt Jugosz lávia alumíniumiparának fej­lesztéséhez. A lap hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás rendkívül fon­tos mind Jugoszlávia népgazda ságának fejlődése, mind pedig Jugoszlávia és az említett két ország gazdasági együttműkö­dése szempontjából. Különösen ki kell emelni azt — írja a Borba —, hogy a kölcsön fel­tételei kedvezőek. Nyilvánvaló, hogy ez a megegyezés jelentős lépés a Szovjetunióval és Kelet Németországgal fenntartott kapcsolataink fejlődésében és tükrözi a Szovjetunió és Jugosz lávia baráti viszonyának és együttműködésének a belgrádi nyilatkozatot, valamint a Tito elnök moszkvai látogatását kö­vető időszakban bekövetkezett. további pozitív fejlődését. Éppen ezért meglepő — foly­tatja a lap —, hogy nyugaton akadnak olyanok, akiknek ked vezőtlenebb a véleményük er­ről a megegyezésről. A többi között az AP amerikai hírügy­nökség megjegyzi, hogy „ez a megegyezés újabb lépés a Szov jetunió hadjáratában, amely a kommunista Jugoszláviát le akarja választani a nyugattól.’ A Borba ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy „Jugoszlávia a külpolitikai kap­csolatoknak nem a tárgyát, ha­nem alanyát képezi,, — és bí­rálja a nemzetközi együttmű­ködésnek „tömbök álláspontjá­ról történő értékelését”. Vajo* nem érkezett-e el még az idő, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése folyamatának megin­dulásával egyidejűleg meg­gyorsuljon az összes országok ^ minden megkülönböztetés nél­küli gazdasági együttműködésé­nek folyamata? — teszi fel v» gül a kérdést a Borba. Sxamoa Rudolf t Amerikából jöttem... Kalandos történet láttam senkit. Délelőtt, világos nappal lelőttek egy embert és sehol egy rendőr. Nem gondol­kozhattam sokat, mert éles gyer- meksivítás hangzott a kocsiból. A két ismeretlen bandita az autó ból egy hatéves forma kisfiút húzott elő. Az valami szörnyű — hallgatni egy tehetetlen kis fiú panaszos sikongását... — Papa ... papa ... Erdősi elkapta a gyereket és durván szétfeszítette a száját, míg a másik bandita valami rongydarabot tömött a fiú fogai közé... Az egész jelenet nem tartott addig, amíg most elmeséltem. A három bandita az elől álló autó­ba ült. Motor zúgott és a kö­vetkező percben már csak egy ereszkedő porcsík jelezte az előb bi tragédia emlékét. A gépkocsivezető nem halt meg. Ott hörgött néhány lépés­re tőlem. Bal könyökére támasz, kodva kúszott felém, a jobb vállából csurgott a vér, vörös csíkot rajzolt a sóderos útra. Segíteni kellene ezen az embe­ren — fellármázni a környéket, hiszen vérzik. A rendőrségért kiáltani.. . Gálád bűntény tör­tént — elraboltak egy kis gyer­meket és halálra sebesítettek egy embert. Abban a pillanatban eszembe jutottak a detektív regények ... és ezekben a regényekben min dig arról olvastam, hogy a leg több esetben ártatlan emberek kerültek gyanúba. Megretten­tem — mivel bizonyítom ártat lanságom? Ha elfognak és meg­tudják, hogy ismerem Erdösit, hiába kapják el őt is, amilyen ravasz minden hájjal megkent csirkefogó, még utóbb Is én ke rülök a vízbe. A hátam mögött sűrű bokrok zárták el az utat. A park felé nem mehetek, csak a bokrokon keresztül kísérelhetem meg a menkülést. Az úton ku­tya csaholt. Itt merengeni most nem lehet. — Gyerünk Adám, amíg nem késő. Remegő szívvel kúsztam a bokrok közé. Az úton, az autó felől, izga tott kiabálást hallottam. Amilyen gyorsan csak lehetett fölugrot­tam és mintha én lőttem volna a soffőrre, nekiiramodtam a bo­zótosnak. A perceket nem szá­moltam. Ma sem tudom mennyi ideig bujkáltam a bokrok között Fogalmam se volt, merre járok és egyszer csak tágas játszótérre bukkantam a sűrűből. A játszó tér túloldalán széles utca veze tett. Villamosok csörömpöltek, autók százai rohantak hosszú, véget nem érő folyamban. Vélet lenül a kezemre néztem. Ijed temben zsebredugtam, mert vé­res volt. Az ágak összekarmol ták és ekkor éreztem, hogy az arcomon is folyik valami meleg Olyan, mintha izzadságcsepp csurranna. Megtöröltem az ar com és a tenyeremen szétmázo- lódött a vér. A kutyák! A bozótból egyre közeledő kutyacsaholás jött utá nam. Nyomon vannak ... bizto. san a rendőrség. Voltam én már üldözött, de ilyen átkozott hely­zetben még sosem. Véresen nem mehetek az emberek közé .. . A zsebembe dugott balkezem­mel egy szétmorzsolódott ciga rettát találtam. Akaratlanul rán tottam elő. A hüvelyből kiszór­tam a dohányt és a clgarettapa pírt az arcomra tapasztottam. A játszótér ritkás bokrainak vé delme alatt osontam a széles utca felé. A park alacsony kerí­tése mellett egy csörgedező csa­pot találtam. Itt kezet mostam és megnedvesítettem a zsebken­dőm csücskét. Sietve végigtöröl­tem az arcomat, átléptem a kerítésen és a szemközti villa­mos megállóhoz siettem. A villa­mos lépcsőjéről még visszanéz­tem. A bokrok közül akkor ron­tottak elő a kutyák és nyomuk­ban három ember lépett a tisz­tásra. A kutyák néhány pillana­tig tétován szaladgáltak ide, oda, míg egyik rá nem talált a nyomomra ..-. Erre a többiek is nekiiramodtak. Többet nem láttam őket, mert a villamos be­kanyarodott a Quint-utcába. (Folytatjuk.) Még ez évben üzembe helyezik... A Grúz SZSZK-ban befejezés­hez közeledik a tkibulszki vizi- erömű építése. Elkészült a 2500 méter hosszú alagút, amelyen elvezetik majd a folyó vizét. A turbinákat már összeszerelték és a generátorok szerelése is befe­jzéshez közeledik. Ez év szep­temberében négy agregátort üzembe helyeznek. "A képen: A vizierőmű egyik generátorának szerelése. (Foto P. Lucenko.) Aratás szemveszteség nélkül A Szovjetunió több területén sikeresen folyik az aratás. A kolhozisták célul tűzték ki a szemveszteség nélküli aratást. Ezt részint a többszakaszos ara­tással érik el. A képen: A „Bugyonnij’’-kol. hozban a nikopolszki gép- és traktorállomás a már előzőleg aratógéppel levágott búzát gyűjti. (Foto Sz. Viltman.) Osztrák lap legutóbbi ülésszakáról

Next

/
Thumbnails
Contents