Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

195« AUGUSZTUS 7.

TOLNAI NAPLÓ

3.

A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének néhány problémája

Tolna—Baranya—Somogy—Veszprém megye küldötteinek tanácskozása

Egy kedves somogyi faluba Somogytúrra látogatott el négy megye, Veszprém, Somogy, Baranya, Tolna, mintegy 300 küldötte; termelőszövetkezeti elnó kök, megyei mezőgazdasági igazgatók, pártbizottságok mezőgazdasági osztályvezetői, tanácselnökök, tsz előkészítő bizottsági tagok, hogy az értekezleten arról vitatkozzanak, milyen feladatok várnak megoldásra a tsz-fejlesztés terén a Központi Vezetőség határozata nyomán.

— A Központi Vezetőség határozata síkra száll a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikája mellett és kifejezésre juttatja azt, hogy a sző vetkezeti fejlesztést meggyőzőbb munkával kell végezni — mondotta bevezető szavaiban Keserű János elvtárs, a K. V. tnezőgazdasági osztályának helyettes vezetője. Majd így foly tatta tovább:

— Országunk területén a 2.5

millió hold szántóterületen gaz dálkodó 281 000 tsz család min dent megtesz, hogy eredményeik még szebbek legyenek. Sajnos vannak olyanok, akik tagadják az eddigi eredményeket, és csak a hiányosságokat látják meg. Éppen ezért szüksé ges az eredmények hangsúlyozása. Vannak hibák, de ennek ellenére meggyőződhetünk arról, hogy eredményes a szövetkezeti mozgalom. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt évben is a termelőszövetkezetek min denből magasabb átlagtermést értek el az egyénieknél.

Keserű elvtárs a termelőszövetkezetek átlagtermésének, a tsz-ekben végzett munkák, eredmények ismertetése után az elkövetkezendő feladatokról mondotta:

— Nem kis feladatot kell megoldanunk a második ötéves terv során, el kell érni, hogy a tsz-ek termelési színvonala

évről-évre túl haladja az

egyéni gazdák átlagos termelési szintjét. Ezért legfontosabb teendő, hogy a tsz-ek munkájukban jobban és többet alkalmazzák a tudomány és

technika vívmányait, természe tesen a megfelelő feltételek megteremtése után, ami elsősor ban az új tsz-ekre vonatkozik. Nagyjelentőségű tsz-eink ben az építkezések megoldásának fontossága. Az építkezéseket a tsz-ekben a tagoknak kell megoldaniok és ezért támogatni kell és támogatjuk az építkezést segítő üzemágak létrehozását. Valamennyi tsz-ben te hát, ahol még nincs, foglalkozni kell a tsz építőbrigádok létrehozásával.

Keserű elvtárs beszédében ar ról nyilatkozott, hogy a tsz-ek gazdagodását, gyarapodását fogja elősegíteni a rövid- és kö zéplSjáratú hitelek hosszúlejáratú hitellé történő átalakítása és a kamatláb csökkentés,

Döbrököztől—Budapestig

Kiss János már a jövő évi kiállításra készül

erről lekésett. Én már a következő évi kiállításra készülök s ebben rejlik a dolog nyitja. — Most kell eldönteni, hova kerül a következő évi cukorrépa, mert annak olyan föld kell, amelyik július végére üres. Mire más eldönti. hogy cukorrépát Is vet, én már kétszer megtrágyázom és 3 mázsa műtrágyával szórom meg a földet. Én azt hiszem, ez a cukorrépatermelés ábc-je.

Csöndes ember Kiss János, de ha kedvencéről, a cukorrépáról van szó, úgy tud beszélni, mint akinek ez a hivatása. A fe. lesége mosolyogva hallgatja, ismeri ezt a lelkesedést, megszokta már, hogy a férjének mindennap első és utolsó gondja a cukorrépa. Hogy hányszor kapálták meg, nem tudnák megAhol a falu végződik és az erdő kezdődik, a poros út mentén, kicsit már magányosan, szépen gondozott porta terül el. A gazdája, Kiss János azok közé tartozik, akik mindig azon törik a fejüket, hogy lehetne az eddiginél jobbat elérni.

Kiss János jól gazdálkodik, emellett nem iszik, nem dohányzik, mértékletes, ésszel élő ember, csak egy szenvedélye van. Igaz, ez különleges szenvedély, mert az asszony sem ellenzi, nem káros az egészségre, sem a pénztárcára, sőt, tizenötször any nyit mdgkeres ezzel, mlht ameny nyit más elfüstöl egy év alatt. — Kiss János tudnillik nagy szakér telemmel, már több, mint 20 éve cukorrépát termel. Rendszerint 300 mázsán felül takarít be egy bőidről és az ilyen termésnek szűk volt Döbörököz határa. —' Híre bejárta a járást, a megyét s tavaly cukorrépástól együtt fel' jutott Budapestre a Mezőgazda-, sági kiállításra is. Csak egy, hiba volt, a 344 mázsás cukorrépatermés és az érte kapott II. díj hőse. Kiss János 'itthon maradt, mert későn kapott értesítést.

Mikor tervei iránt érdeklődtem, tagadóan ingatni kezdte a fejét. — A cukorrépa termelés-’ | nél én már túl vagyok a terveken — válaszolta, — azt nem mondhatom. hogy igyekszem^ * ezentúl nagyobb termést elérni, mert mindig erre törekedtem. Azt sem mondhatom, hogy a tavalyi 14.000 forintos haszon után most már mindig vetek(i cukorrépát., mert meg sem tud nék nélküle lenni. De van valami, amit szeretnék még elérni.'

— A világos szemek pár pillanatig kutatva néznek rám, mintha mérlegelnék, érdemes-e folytatni, aztán újra megszólal Kiss János. — Sn már ismerem a cukorrépát nagyon, az utóbbi években csak egyszer maradtam alul a 300 mázsás átlagtermé-1 sen és szeretném, ha mások is' tudnák, azt, amit én. Nehéz dolog ez, mert könnyen rásütik| az emberre: ,,Na, a Kiss János,

okosabb akar lenni a többinél Pedig egy tanácsot azért adhatok mindenkinek. Hallom a rádióban, olvasom az újságban, hogy itt, meg itt hogyan készülnek a mezőgazdasági kiállításra. Aki cukorrépát termel, az,

mondani, nem is lehet számon- tartani. Amíg gaz van, addig kapálnak. Gyönyörűen fejlődik most is a cukorrépa, 300—350 mázsát ígér, de Kiss János nincs megelégedve.

— Biztosan van még olyan, amit nem tudok, — mondja — hiszen, ha jó is a répám, de nem a legelső az országban. — Amit az ember maga nem tapasztal, az megvan másoknál, s erre lennék én kíváncsi. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon sokat láthat, hallhat és megtudhat az ember. Ezért megyek fel mindenképpen az idén, és nem járok úgy, mint tavaly, nem maradok le a legfontosabb ról. A cukorrépám jóvoltából én is megteszem ezt az utat: Döbrö- köztöl—Budapestig. B. L.

majd a tsz-szervezés leggyakoribb hibáiról beszélt.

Április óta több helyen a tsz-fejlesztéssel nem sokat törődnek. Ez a munka kampányjelleget öltött. A tsz szervezésnek azonban egy percre sem szabad abbamaradni. Ellenkezőleg, a következő legfontosabb feladatnak kell lenni, hogy a termelőszövetkezetek s a különböző szervek megindítsák a szervezést. Az ország különböző vidékein 300 előkészítő bizottság működik, sajnos legnagyobb része ennek csak papíron van meg. Az előkészítő bizottságok feladatainak felsorolása után így folytatta:

— Helyes arra törekedni, hogy tsz-községeket alakítsunk ki, de a túlkapások elkerülésével, és csak az önkéntesség legszigorúbb betartásával. Változtatni kell az alacsonyabb típusú szövetkezetek megítélésében. Támogatni kell őket és bátran javasolni, hogy alakítsanak alacsonyabb típusú szövetkezeteket, amelynek sok előnye van az egyéniekkel szemben. — Végül Keserű elvtárs a termelőszövetkezeti demokráciáról a következőket mondotta:

— Sajnos, eddig úton-útfélen megsértettük a termelőszövetkezeti demokráciát. Előfordult, hogy beleszóltak a tsz életébe, ügyeibe, anélkül, hogy ehhez valakinek joga lett volna. Előfordult, hogy a közgyűlésre a tsz elnök beszámolóját a járási tanács készítette el. Tagfelvétel nél, szerződéskötéseknél sokszor a tanács, a pártszervezet döntött. Változtatni kell ezen, többet ilyennek nem szabad előfordulni, máskülönben nem tudjuk végrehajtani a Központi Vezetőség határozatát.

A beszámolót vita követte, amelynek során felszólalt Läufer József, az aparhanti Fel- szabadulás Tsz elnöke, Lázár István, az alsónyéki Világszabadság Tsz és Bányai János, a mözsi Petőfi Tszcs elnöke.

Szívesen fogadtam

A KV határozata kimondja: „Tovább kell emelni egész dolgozó népUnk kulturális színvonalát az irodalom és művészet fellendítése, az öntevékeny kulturális munka és az ismeret terjesztés egységes irányelvek alapján történő fejlesztése révén.“

Ehhez csak annyit: kérünk

műveket az íróktól. Az ismeret terjesztő előadás területén pedig olyan anyagokat, amelyek érdeklik a közönséget. Mert szerintem az ismeretterjesztés feladata az, hogy az emberek gondolkodásmódját megváltoztassa. A paprasztság már a gépesítés új útján jár, de gondolkodásában, annak módjában sok esetben még a régi. Szerintem helyes lenne, ha az ismeretterjesztést a társadalmi fejlődés formáin (a legalsóbb fokútól máig) keresztül mutatnánk be. Ennél a munkánál különösen a törvényszerűséget kell figyelembe venni. Helyes lenne, ha a gimnázium anyagát (I—II—III. év) sűrítve tudnánk közölni a hallgatósággal. Ezt minden községben meg kellene valósítani. Olyan anyagot kellene összeállítaniok a szakembereknek, amely érdekli a közönséget s emellett természetesen tanulnak is belőle.

Tehát röviden: újat kell

adni a mi ismeretterjesztésünk ben. Műveltté kell tenni parasztságunkat, hogy ne a múlt szemszögéből nézze a mi társadalmunkat, hanem a történelmi fejlődés törvényszerűségei szerint.

„Fontos feladat az ipari központok, valamint a kulturális intézménnyel még nem rendelkező falvak és a tanyavilág jobb kulturális ellátása.“ Javasolnám, hogy ahol még nincs kultúrház, ott társadalmi munkával vagy építeni, vagy átalakítani kellene valamilyen arra használható épületet. Bőven akadna a mi járásunkban is erre lehetőség. Jelenleg még sok helyen az a helyzet, hogy ha a lakosság látni akar valamilyen kulturális rendezvényt, be kell járniuk Dombóvárra. A régi uradalmi birtokokon még mindig nincs semmilyen kulturális élet. Jó lenne, ha ezeken a helyeken hetenként legalább egyszer-kétszer filmet vetítenének. A többi műsort

meg mi adnánk. Úgy tudjuk emelni még a tanyavilág kul- túrszínvonalát, ha nem csupán csak a kultúrház van meg, hanem megvan annak a felszerelése is: legyen elegendő

könyv, hogy minden kis helyen olvasni tudjon a nép. Szerintem fokozni kellene a könyvkiadás és a könyvellátás ütemét.

„Különös figyelmet kell fordítani a vidék zenai életének fellendítésére. Az eddiginél fokozottabban kell gondoskodni

az ifjúság zenei neveléséről, to vább kell fejleszteni a zeneiskolai hálózatot.“ Aktuális járásunk területén a zenei élet fejlesztése, mert nagyon nagy az iránta való érdeklődés. Létesíteni kellene Dombóvárait egy állami zeneiskolát és el kellene látni azt hangszerekkel.

Javasolom még, hogy minden községben (egyelőre csak nagyobb helyeken) legyen egy függetlenített kultúrmunkás. Lehetőleg hozzáértő pedagógus, aki nem tanítana, hanem vezet né a kultúrházat, irányítaná a mozi és a könyvtár működését. Most úgyis a községi tanácsok kezelésébe adják ezeket. Érdemes lenne megvalósítani, mert akkor lenne, aki felelne a község kulturális életéért.

Jó lenne még, ha helyi erőkből minden községben létesítenének a nyárra szabadtéri színpadot.

Nem megfelelő módon történik a kulturális célra fordítandó összeg elosztása. Tavaly például megtörtént, hogy ötezer forint értékű Csajkovszkij hanglemezt kaptunk, amit egy évben csak egyszer használunk. Hallgassák meg a jövőben a kultúrotthonigazgató- kat, hogy mire van szükségük, adják a pénzt a népművelés kezébe, hiszen mi tudjuk, hogy hol szorít legjobban a cipő, és valósítsuk meg így „ameddig a takaró ér“ elvet. Sok esetben csak félig valósítottunk meg valamit, mert mindent csak „felülről“ irányítottak.

Nagy eredmény ez a 25—30 százalékos többlet, amit kulturális célra fordítanak, de csak úgy tudunk látható eredményt felmutatni, ha a pénzzel az alsóbb szervek gazdálkodnak.

A magam részéről szívesen fogadtam ezt a határozatot és az említettek alapján igyekszem azt végrehajtani.

Elmondotta:

A szakszervezeti bizalmi

Sörös Lajos.

Ha üzemben jár az ember, már megszokta, hogy a falakon sok feliratot, táblát lát, jelmondatokkal, számokkal, nevekkel, sok esetben a dolgozók már el sem olvassák ezeket a feliratokat .olyan régiek, porosak és annyira „egy kaptafára” készültek. A Simontornyai Bőrgyár boxraktárában azonban van egy olyan felírat ami máshol nem található meg és amire büszke az itt dolgozó huszonkét mun, kás: „Ebben a műhelyben csak szervezett munkások dolgoznak!” Van itt egy másik felirat in: „Elvtársak! Szaktársak! Mindennemű panaszaitokkal forduljatok a csoport bizalmijához! Sörös Lajos bizalmi.”

— Sörös elvtárs — a legjobb szakszervezeti bizalmi a Simontornyai Bőrgyárban. Húsz évvel ezlőtt, huszonötéves korában került ide és egyike a legrégibb bizalmiaknak, 1949 óta szak- szervezeti bizalmi.

AmikOj. munkája eredményei felől érdeklődünk, csak szerényen annyit mond, hogy „nincs ebben semmi különös, amit rám bíztak, azt becsületesen elvégzem.” — Amit rábíztak. Amit az OB és a pártirodában mondtak neki. De igazán az, ami a 22 tagú csoport gondja-baja, amit ez a huszonkét dolgozó bíz rá, hogy ügyeikben eljárjon, hogy min denkí nyugodtan végezhesse munkáját. így érti ezt Sörös elv társ, ez az ő pártmegbízatása.

Megbecsülik, szeretik dolgozó társai, mert utánajár a dolgoknak. Ha tízszer nem sikerül, elmegy tizenegyedszer Is. Mészá ros Józsefnek, az egyik dolgozónak gyermeke megbetegedett. A betegség, kórházi ápolás so káig elhúzódott,, míg egyszer Mészáros József kapott egy számlát az ápolási költségekről. Az történt, hogy kilencven napnál hosszabb ideig volt kórházban a gyerek, az SZTK pedig csak száz napot fizet. Sörös elvtárs tudta, hogy indokolt esetben lehetőség van költségeinek fedezésére is. Addig járt utána a dolognak, elment még a tanácshoz Is, míg elintéződött az ügy, Mészáros József megelégedésére.

Egyszer előfordult, — tagdíj fizetéskor —, hogy két dolgozó nem akart szakszervezeti tagdíjat fizetni. „— Nem fizetünk, mert nem számolták el rendesen a bé. rünket. ” — mondták. „— Ennek nem ez a módja — így Sörös elvtárs. Utánanézünk a dolog nak, igaz, hogy normarendezés volt, de ott is tévedhettek a munkaügyiek. Ha igazatok van, megkapjátok a különbözetet.” — Kiderült, hogy az új normákat rosszul alkalmazták.

A boxraktár dolgozói már többször elmondták, hogy jó lenne, ha nyárra bakancs helyett ők is szandált kapnának, arra az időre leadnák a bakancsot. A bizalmi már elmondta ezt az igazgatónak ,hisz ez nemcsak a dolgozók érdeke, hanem a vállalaté is és bizonyára sikerül elintéznie a dolgot.

De ha a követelés jogtalan, akkor is megmagyarázza, mi a helyzet. Egy asszony az egyik reggel így szólította meg: „Nézze, Sörös elvtárs, milyen rongyos a köpenyem és mégsem adnak másikat.” — Sörös elvtárs

Csikós Imre

Ja dombóvári J. T. népm. vezetője.

oszt.

Györki István ifjúmunkás példája

A Tolnai Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat dolgozói igye keznek jó munkát végezni. A jő munka jutalma nem is marad el. Az elmúlt hónapban például Kovács Istvánt és Sörös Jánost Munkaérdeméremmel tüntették ki és 500—500 forint jutalmat kaptak.

Hasonlóan jó munkát végeztek Györki István ifjúmunkás el. Iletős, Szecsödi Ferenc fejögu- •lyás. Mészáros Mária raktárke i zelő Tolnaszigeten, s a hidjai

• üzemegységben Lambert Kata- 1 lin. A vállalat vezetősége a szak- ' szervezeti bizottsággal megbeszélve, jó munkájuk elismeréseképpen Balatonalmádiba küldte löket üdülni. Különösen kiemel- i kedő Györki István ifjúmunkás

• eredménye, aki legutóbb 110 •százalékra teljesítette tervét. — [Valóban példája az ifjaknak.

megmagyarázta .hogy a munkaköpeny kihordási ideje két év, ha vigyáznak rá, még tovább is eltart.

Igen érdekes Sörös elvtárs bizalmi naplója. A nevek mellett nemcsak a fizetés és a befizetett tagdíj szerepel, hanem az is, hogy az illető mit vállalt a versenyben, hogyan teljesítette, mi. kor kapott jutalmat, hogyan teljesíti a „kiváló dolgozó” feltételeket és még sok minden, amit egy bizalminak a hozzátartozó dolgozókról tudni kell. Sörös elv társ nemcsak a bizalmi naplót vezeti, hanem a versenytáblára is ő írja mindig ki a legfrissebb eredményeket (egyébként hetek óta nincs százszázalékon alul teljesítő dolgozó a műhelyben.)

A szakszervezeti munkának megvannak az eredményei a termelésben is. Legutóbb azt a vállalást tették a dolgozók, hogy kiküszöbölik azt az átvételnél mutatkozó lemaradást, ami hó-| napok óta kihatott az egész boxki i készítőüzem tervteljesítésére és< túlórázás nélkül veszik át a bő-( röket akkor is, ha valami zavar1 (ami elég gyakori) jön közbe. — Ezt teljesítették. Ma már dekád-( ról dekádra teljesíti tervét a box ( raktár, amiben nem kis érdemei van Sörös elvtársnak. <

J. 1. I