Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
megépült létesítményeinek megóvásáról, és arról, hogy a felszíni közlekedés sürgető feladatainak megoldása után az építkezés folytatódjék és első szakasza a harmadik ötéves tervben üzembe helyezhető legyen. A budapesti közlekedésnek sokat vitatott kérdése még az Erzsébet-híd megépítése. A helyzet itt is hasonló: az Er- zsébethíd megépítése kívánatos. Mivel azonban a közlekedés beruházási összegének emelésére nincs mód, a híd megépítése a második ötéves terv időszakában csak más (Folytatás a 3. oldalról.) közlekedési ágak szintén fontos beruházásainak a rovására lenne megvalósítható. Ezért építéséhez csak a második ötéves terv végén tudunk hoz. záfogni. A második ötéves terv folyamán meghonosítjuk országunkban a híradástechnika új és rendkívül gyorsan fejlődő ágazatát — a televíziót. A tele. vízió fejlesztése során két televíziós adóállomást helyezünk üzembe: az egyiket 1957-ben Budapesten, a másikat 1958- ban Miskolcon, 1960-ig biztosítjuk a nemzetközi televíziós- hálózathoz való csatlakozást és előkészítjük a színes televízió bevezetését. A televíziós műsorszóró-hálózat fejlesztésével egyidejűleg megkezdjük a sokcsatornás távbeszélőhálózat fejlesztését is. öt év alatt Budapest és az ipart és közigazgatási szempontból elsősorban fontos városok között kell vezeték nélkül mikrohullámú távbeszélő, kapcsolatot létesíteni. Jelentős lépéseket teszünk a hazai ultra-rövidhullámú hálózat kiépítésére is. öt év alatt több ultra-rövidhullámú álló. mást építünk és ezzel a hálózattal az ország területének egy részén külső zavaroktól mentes és kiváló hangminőségű műsorsugárzást biztosítunk. Külkereskedelmünk nehézségei A magyar népgazdaságban a külkereskedelemnek igen nagy jelentősége van; ennek egyik legfőbb oka, hogy hazánk ipari nyersanyagellátásának jelentős részét a külkereskedelem útján kell biztosítani. Külkereskedelmi helyzetünket megnehezíti az a tény, hogy nemcsak a tervidőszakban behozott árukért kell fizetnünk, hanem törlesztenünk kell az' elmúlt években megnőtt. főként árubeszerzésbői származó külföldi adósságainkat, és eleget kell tennünk egyéb fizetési kötelezettsé- geinknev is például a jugoszláv—magyar pénzügyi megállapodásban foglalt 85 millió dolláros, azaz csaknem 1 milliárd devizaforintos fizetési kötelezettségnek. Külföldi tartozásainkkal kap csolatban sok téves nézet terjedt el. Ezért válaszolni kell arra a kérdésre, hogy miképp keletkeztek eze> az adósságok. Tartozásaink keletkezéséhez 1953-ig kétségtelenül hozzájárult az. hogy a túlzott iparosítás s az ezzel összefüggő beruházások meghaladták népgazdaságunk teherbíró képességét. Ezért országunk külföldi hitelek igénybevételére szorult. 1949 és 1953 között, amikor a nemzetközi helyzet rendkívül kiélezett volt, nagy összeget kellett fordítanunk a honvédelemre és a honvédelemmel összefüggő beruházásokra. Ez a tény maga is jelentősen növelte importszükségletünket és újabb hitelek felvételéhez vezetett. De 1953- ig tartozásaink nagyobb, részt szocialista országokkal állottak fenn, csekély évi 2 százalékos kamat mellett. 1953 második felében és 1954- ben fizetési helyzetünk lényegesen rosszabbodott. Ebben az időszakban a tókés országokkal szemben fennálló tartozásunk igen jelentősen megnőtt. Ennek legfőbb oka, hogy a jobboldali elhajlás következtében a begyűjtési fegyelem meglazult és 1955 első felében a mezőgazdasági kivitel csökkent, sőt, igen jelentős mezőgazdasági termékbehozatalra szorultunk, amelyet döntően hitelekből kellett biztosi tani. Ugyanakkor a termelés egy helyben topogása akadályozta a ipari kivi,éli terv teljesítését az export növelését. Ezen túlmenően őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy 1953-ban és 1954- ben az életszínvonal emelését a beruházások csökkentésén kívül részint külföldi tartozásunk növeléséből fedeztük. A fizetési helyzet 1953—54. évi romlásában ezek szerint fontos szerepe volt a jobboldali opportunizmus érvényesülésének. Egyes közgazdászok olyan nézeteket terjesztettek. hogy a jobboldali elhajlásnak az adósságok keletkezéséhez semmi köze sem lehetett, és ezt a megállapí_ tást azzal indokolták, hogy a tartozások összege tovább nőtt 1955-ben is, amikor pedig már jobboldali elhajlásról már nem lehet beszélni. A valóság ezzel szemben az, hogy 1955 második telében sikerült megállítani a tartozások további növekedését. 1956- ban már az első félév külkereskedelmi mérlegét is sikerült — hosszú idők óta először — aktív egyenleggel zárni és külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országok viszonylatában is egyensúlyban van. Noha terhes tőkés tartozásaink évi kivitelünkhöz viszonyítva önmagukban nem képviselnek túlságosan nagy ösz- szeget, mégis világosan kell látnunk, hogy a tartozások tervezett csökkentése lebonyolítása és ezzel egyidejűleg népgazdaságunk nyersanyag ellátásának biztosítása az elkövetkező években igen nagy erőfeszítéseket követel. Nehezíti a feladat végrehajtását az is, hogy a műszaki színvonal számos termelési ágban elmaradott és ennek az elmaradásnak a felszámolása éppen csak megkezdődött. A külkereskedelmi tevékenység megjavítása érdekében — a külkereskedelmi monopóliumok fenntartása mellett — kísérletképpen bekapcsoltunk több ipari üzemet és egyes állami gazdaságokat áruik külföldön történő közvetlen értékesítésébe. Ezt a formát a tapasztalatok leszűrése után az eredményektől függően tovább terjesztjük. A külkereskedelmi feladatok teljesítésének biztos alapját képezik a szociálist- országokkal létesített együttműködési megállapodások és az idén megkötendő hosszúlejáratú külkereskedelmi egyezmények. Mindezek. 1960-ig előre növekvő mértékben biztosítják nyersanyagszükségletünk jelentős részét és a kivitelre szánt gépek nagy tételben történő értékesítését. De a békés egymás mellett élés szellemében jelentősen fokoznunk kell országunk külkereskedelmi forgalmát a tőkés országokkal is. Tovább kell erősíteni és ki kell szélesíteni gazdasági kapcsolatainkat a nyugat-európai országokkal, a többi európai országgal és továbbra is fokozott figyelemmel kell kísérni az afrikai, az ázsiai és dél-amerikai országokkal való kereskedelmünk fejlesztésének lehetőségeik Második ötéves tervünk központi feladata : népünk anyagi jólétének emelése Pártunknak az ország felvi. rágzásáért vívott harca, egész tevékenysége arra irányul, hogy jobb és szebb életet biztosítson a magyar nép számára. Második ötéves tervünk központi feladata népünk anyagi jólétének emelése, növekvő kulturális igényeinek fokozott kielégítése. sonlíthatatlanul megalapozot- tabbak, mint az első ötéves tervben voltak. Ez összefügg az előirányzott fejlődés viszonylag mérsékelt ütemével, a tervek legfontosabb részeinek nemzetközi egyeztetésével, a termelés anyagi feltételeinek gondosabb számbavételével és végül a műszaki színvonal fejlesztésére, a mező. gazdasági termelés fellendítésére irányuló erőfeszítésekkel. Ugyanakkor az irányelvek jelentős több milliárd forint értékű fogyasztási árutartalékkal számolnak arra az esetre, ha a termelés vagy a termékek elosztása — előre nem látható okokból — a tervezettől eltérően alakulna. Az életszínvonal emelésének módszerei párokat, valamint 350 köbcentiméteres motorkerékpármotorral hajtott „törpe autókat” is. A lakosság számára — erőnkhöz mérten — lehetővé kívánjuk tenni személyautók vásárlását is, ezért a behozott személygépkocsik egy részét a belkereskedelem útján hozzuk forgalomba. A dolgozó nők számára igen jelentős, hogy lényegesen növekszik a korszerű háztartási gépek között új típusú, olcsóbb gépfajták, valamint az új szintétikus tisztító, és mosószerek árusítása. Nagy gondot fordítunk - falu ellátására: a személyes fogyasztási cikkeken kívül a falut jobban kell ellátnunk műtrágyával és növényvédőszerekkel, építőanyagokkal. A legutóbbi, különösen az 1953-at megelőző években, gazdaságpolitikánk egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy jórészt áruellátási nehézségek miatt a dolgozó parasztság — beleértve a termelőszö vetkezeteket is — áruértékesítésből származó jövedelmének csak nagyon kis részét. 1955- ben 10—15 százalékát fordította a mezőgazdasági termeléshez szükséges cikkek vásárlására. Ez természetesen kihatott a mezőgazdasági termelés fejlődésére is. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében a második ötéves terv során feltétlenül változtatnunk kell. Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot ? Népi demokratikus országunk a dolgozók életkörülményeinek megjavításában igen nagy szerepet játszik a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Rövidesen ki kell térnünk arra a kérdésre, hogyan biztosítja a tervelőirányzat a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatását. Jelenleg vidéken valamint a tovább nem tanuló általános iskolát végzett városi fiatalok között kétségtelenül van bizonyos számú hasznosítatlan munkaerő. Városokban, különösen Budapesten nehézség jelentkezik a nők munkábaállításá- nál, és nagy gondot jelent az igazgatási aparátusból leépítésre kerülők megfelelő elhelyezése is. Ugyanakkor a népgazdaság egyes ágazataiban — különösen a bányászatban és az építőiparban — komoly mértékű munkaerőhiány van, Népi demokratikus rendszerünkben biztosítani tudjuk, hogy minden ember munkát kapjon, azaz a gyakorlatban érvényesüljön alkotmányunknak az az előírása, amely szerint minden dolgozónak joga van a munkához. E cél elérését szolgálja, hogy iparunkban a kevésbé anyagigényes, erősebben munkaigényes gyárt, mányok termelését fejlesztjük és a mezőgazdaságban határozottan a belterjesség növelésére törekszünk. Az irányelv- tervezet szerint az állami vállalatokban és intézményekben dolgozók száma öt év alatt mintegy 250.000 fővel növekszik. Figyelembevéve a termelésből kiesőket a szocialista szektorban — a mező- gazdaság nélkül számítva — valójában az újonnan munkába állók száma, ennek több mint két és félszerese lesz. Az új munkaerőt elsősorban az ifjúság soraiból kell biztosítanunk. ezenkívül a mezőgazdasági és más lakosság köréből is nagyszámú munkaerő lép a munkások és alkalmazottak sorába. A teljes foglalkoztatottság biztosításához jelentősen hoz zájárul a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tétele. Sok munkaerőt köt le a szántóterületek növekedése, az ár- vízvédelem és a belvízrendezés. Ezenkívül fel kell karolni a túlnyomórészt helyi anyagok helyi erőforrások fel- használásával a népgazdaság számára szükséges termékeknek a tervezettnél nagyobb mértékű növelésére irányuló kezdeményezéseket is, melyek szintén elősegítik a munkaerő foglalkoztatását. Az általános iskolát végzett 14—16 éves fiatalok foglalkoztatása érdekében növeljük a technikumokban és az általános gimnáziumokban továbbtanulók számát. A Miniszter- tanács lehetővé tette a Munkaerőtartalékok Hivatala rendszerén kívül is a szakmunkásképzést. Egyes ipari üzemekben, a kereskedelemben a 14—18 éves korú fiatalokat 4 órás munkaidővel kisegítő munkára lehet alkalmazni. A jelenleg munkaerőhiánynyal küzdő népgazdasági ágak helyzetét gépesítéssel is javítani kell, de ezen túlmenően megfelelő kedvezményekkel elő akarjuk segíteni, hogy a munkabíró férfiak a köny- nyebb munkakörökből ide átlépjenek és helyüket nők, ifjak, vagy részben csökkent munkaképességűek foglalhassák el. A második ötéves terv irányelvei a munkások és alkalmazottak egy keresőre eső reálbérének legalább 25 százalékos, a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékos növelését tűzik ki célul. Az irányelvek a lakosság fogyasztását 1960-ban — 1955-höz képest — 34—35 százalékkal magasabban irányozzák elő. Az irányelvek vitája során több oldalról felvetették ezt a kérdést, nem lehet-e az életszínvonal növelésének előirányzott ütemét tovább fokozni. Azt hiszem nem szükséges meggyőzni senkit sem arról, hogy helytelen lenne a tervben jelenleg szereplő tartalékokat megszüntetni, vagy csökkenteni, és ezek rovására növelni a reálbéremelés előirányzatát. Az sem lenne helyes, ha a beruházások rovására növelnők az életszínvonalat, mert ez lassítaná az ipar, és mezőgazdaság fejlesztését és nagyon rövid idő alatt gátjává válna az életszínvonal további növekedésének. Az életszínvonal növekedése előirányzatának meghatározásánál abból indultunk ki hogy inkább szerényebben tervezzünk, de terveinket biztosan valóra váltsuk, sőt, lehetőleg túlteljesítsük. Joggal merül fel azonban a kérdés: mi biztosítja, hogy az életszínvonalemelés az elő_ irányzott mértékben megvalósul figyelembe véve, hogy az első ötéves terv során éppen ezen a területen maradtunk el leginkább a kitűzött céloktól. Az életszínvonal tervezett emelésének feltétele — a termelési tervek teljesítésén túl — mindenekelőtt az. hogy megvalósuljon a munka termelékenységének előirányzott emelkedése, és az önköltség tervezett csökkenése az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A termelésre a munka termelékenységére és az önköltség csökkentésére vonat, kozó tervek az iparban és a mp7nííE7/líaKnfrhívn ík nsszpha Az életszínvonal javítását szolgáló gyakorlati intézkedéseket, azok bevezetésének időpontját előre meghatározni természetesen nem lehet, ez nagymértékben függ - tervek teljesítésétől, gazdasági hely. zetüni, alakulásától. A munkások és alkalmazottak reál- béremelésének fő módszere a második ötéves terv során a munkabérek emelése lesz. Ezenkívül az irányelvek számolnak - kiskereskedelmi árak további csökkentésével is. A bérek növelése azért szerepe; első helyen, mert ezúton az életszínvonal emelkedésével egyidejűleg lehetővé válik a jelenleginél helyesebb kereseti arányok létrehozása a dolgozók egyes csoportjai között. A munkabér emelésére — nem számítva a teljesítménybéreknek a termelés növeléséből adódó emelkedését — az ötéves terv idején olyan jelentős összegeket fordítunk, hogy az öt év alatt végrehajtandó bérügyi intézkedések I960, évi kihatása mintegy hatszorosát teszi ki az 1956-ban elhatározott bérügyi intézkedéseknek Ebből a legalacsonyabb keresetek emelésén kívül mindenekelőtt a magasabb szakképzettséggel rendelkézők és a nagy felelősséggel járó munkát végzők továbbá a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkán dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. Az életszínvonal emelését szolgálja az irányelvekben szereplő általános munkaidőcsökkentés is. amelynek első szerény lépése a vegyipar egyes területein és néhány más területen már ez évben megtörtént. A munkaidőcsökkentés további munkaerők foglalkoztatását igényli. Le kell azonban szögezni, hogy az ebből eredő termeléskiesést nagy részben a termelékenység növelésével, elsősorban az ezt szolgáló új technika bevezetésével és csak kisebb részben új munkaerők beállításával kell pótolni. H, ettől eltekintenénk, a munka időcsökkentés végső soron a r*/üSl hórom rwt7Ó«ávo man ne, mert vagy termeléscsökkenéssel járna, vagy annyi új munkaerőt kellene a termelésbe beállítani, hogy a béremelésre rendelkezésre álló összegek nagy részét a létszámnövekedés következtében szűk séges többletbér emésztené fel. Csökkentett munkaidőt először a legnehezebb fizikai és egészségre ártalmas munkáknál tervezünk bevezetni, de fontos tényező ez a dolgozó nők élet és munkakörülményeinek megjavítása szempontjából is azokban az iparágakban, ahol sok nő dolgozik, törekedni kell az éjszakai munka fokozatos megszüntetésére. A másodig ötéves tervidőszak végére általánosan meg akarjuk valósítani a 46 órás munkahetet. A bérek közvetlen emelésén és a keresők számának növelésén kívül sokgyermekes munkás és alkalmazotti családok jövedelmét növeli a családi pótlék tervezett emelése és a nyugdíjak, továbbá a hadigondozottak járadékainak tervezett rendezése is. A nyug. díjasok helyzetét javító intézkedések nagyrészt már 1957- ben lépnek életbe. Ezek során fel kel; emelni a legalacsonyabb régi rendszerű nyúgdí. jakat és az özvegyi nyugdíjakat is. Eleget kívánunk tenni annak a kérésnek, hogy azok a dolgozók, akik az 1951. évi nyugdíjtörvény alapján öregségi nyugdíj folyósítását kérték, de továbbra is munkában maradtak, kérhessék az újrendszerű magasabb nyugdí. jat. Ilymódon is kifejezésre kell juttatni a régi dolgozók fokozottabb megbecsülését. A parasztság reáljövedelme a kiskereskedelmi árak leszállításán kívül mindenekelőtt a termékeik értékesítéséből származó bevételek emelkedése folytán növekszik. A parasztság ugyanis — figyelembevéve, hogy a kötelező beadás összmennyisé- gét nem szándékozunk emel ni — növekvő termésfeleslegét szerződéses termelés vagy szabadfelvásárlás keretében értékesíti. Ez messzemenően érdélrol+tó too7i o rvQrQcytcóűDf áru termelésének növelésében. A lakosság jövedelmének növekedésében összhangban az állami és a szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom öt év alatt több, mint 35 százalékkal emelkedik. Az élelmiszerellátás megjavítását nemcsak több. hanem értékesebb elsősorban az állati fehérjéket tartalmazó élei. miszerek — hús, tej, tojás — fogyasztásának a növelésével is kell biztosítani. Ezért az előirányzat szerint az egy főre jutó húsfogyasztást 34.9 kilogrammról 1960-ra 42 kilogrammra, a tejfogyasztást 109 literről 140 literre, a tojás- fogyasztást 109 darabról 124 darabra kívánjuk felemelni, Az életszínvonal emelkedésének következtében előreláthatóan bizonyos eltolódás következik be a belkereskedelmi forgalomban az iparcikkek javára. Ezért az élelmiszerek forgalmánál gyorsabban kell növelni az iparcikkek forgalmát. Különösen vonatkozik ez a jóminőségű ruházati cikkekre, valamint az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre: a bútorokra, a kerékpárokra, a motorkerékpárokra a rádió- és televíziós készülékekre, amelyekben nálunk hiány van. A lakosság köréből érkezett sok javaslatra, forgalomba kell hoznunk segédmotoros kerékHlindenképpen telj ejtenünk kell a lakásépítési programot A lakosság életkörülményeinek megjavításában különösen égető kérdés a lakáshelyzet. Lakásállományunkban a háború hatalmas károkat okozott; a lakóépületek országosan mintegy 20 százaléka. Budapesten pedig 75 százaléka rongálódott meg, illetve pusztult el. Ma már több lakással redélkezünk, mint a háború előtt, de ez a jelentős népszaporulat és az iparosítás következtében az igényektől jelentősen elmaradt. Ezenkívül 1953 júniusa előtt viszonylag kevés összeget és építkezési anyagot fordítottunk lakásépítkezésekre és tatarozásokra. Ugyanebben az időben elsősorban az építőanyagellátás zavara miatt, háttérbe szorult a kislakásépítkezés is. Ezen a helyzeten a legutóbbi három évben valamelyest már változtattunk. Az irányelvek a második ötéves terv időszakára kétszer annyi — mintegy 210.000 — lakás építését írják elő. mint amennyit az első ötéves terv során ténylegesen építettünk. A lakáshelyzet megjavul Budapesten, ahol állami eszközökből 38.000, összesen pedig 60.000 és a bányavidéken ahol 30.000 új lakás épül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy 1960-ig csaknem minden harmadik bányászcsalád új lakásba költözhet. A lakásépítés jelentős fokozásán kívül gondoskodni keli arról, hogy minél több — azelőtt lakás célját szolgáló — helyiséget adjanak vissza eredeti rendeltetésének. Fokozott gondot kell fordítani a lakóépületek felújítására és tata rozására is. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a sürgős karbantartási munkálatom huza-vona nélkül, a szükségleteknek megfelelően kerüL jenek elvégzésre. A lakáskérdés megoldásában az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a helyi kezdeményezésekre. Le hetővé kell tennünk, hogy az üzemek és a városi végrehajtó bizottságok megtakarított anyagi erőforrásaikból, a dől. gőzök számára egyszerű és olcsó lakásokat építhessenek. A lakáskérdés megoldását a második ötéves terv során a szó szoros értelmében közüggyé kell tenni. A második ötéves terv lakásépítési feladatát olyan programnak tekintjük, amelyet mindenképpen teljesítenünk, sőt, túlteljesítenünk kell. Tervek az egészségügyi ellátás javítására, a műveltségi színvonal emelésére A lakosság életkörülményeinek megjavításában nagy szerepe van az egészségügyi ellátás fejlesztésének. E tekintetben a fő súlyt a betegségek megelőzésére és a gyógyellá- tás minőségének megjavítására kell helyezni. A legutóbbi hat év alatt hatalmas mértékben megnőtt a társadalombiztosításban résztvevők száma, azonban az intézmények fejlődése. a szolgáltatások minősége ezzei nem tudott lépést tartani. A következő öt évben tjwrihh növekszik uffvan a biztosítottak száma — különösen falun a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan — azonban a fő feladat a szolgáltatások színvonalának emelése. Ennek érdekében, számos hozzászólás alapján, a gyógyintézet és a szülészeti ágyak számát a tervezett 7500 helyett 8500-zal kell felemelni. Az orvosok és az egészségügyi személyzet létszámának növelése lehetővé teszi nemcsak a város hanem a falu egészségügyi helyA 10.000 lakosra jutó orvosok száma tekintetében Magyar- ország a második ötéves terv során nemcsak eléri, hanem a legtöbb esetben túl is haladja a legfejlettebb kapitalista országok jelenlegi színvonalát ÍS; Különös gondot fordítunk az anyák és a kisgyermekek egészségének védelmére. Ezt a célt szolgálja * szülési szabadság két héttel történő meghosszabbítása is. Több észre. (Folytatás az 5. oldalon.)
